Népszava, 1935. január (63. évfolyam, 1–26. sz.)

1935-01-06 / 5. szám

6. oldal mw-mw­m BARNA TÜKÖR Már készül az első internálótábor a Saar-viléken. Még nagyon is bizonyta­lan a január 13-i népszavazás kimene­tele, d­e a horogkereszt már készülődik. A „Német Front" név alatt dolgozó nemzeti szocialisták egyik volt alkal­mazottja, Wilhelm Fischer megjelent a napokban Mas Braunnál, a ,,Szabad­ság-front" szocialista vezetőjénél. Eskü alatt leplezte le a készülő náciterror je­lenségeit. Legmegdöbbentőbb, hogy egy gyermekotthon ürügyén már internáló­tábort is építettek. A falak „hangbizto­san" épültek és már minden készen áll, hogy a h­itlerizmus sarkvidéki ellenfe­leit „előkészíthessék" a hazai német internálótáborok légkörére. A párizsi „Malin" beszámol flor­ina házassági terveiről. A birodalmi mi­niszterelnök Sonnemann Emmyt, az ál­lami német színház művésznőjét akarja feleségül venni. A kiválasztott egyenes leszármazottja Sonnemann Leopoldnak, aki nemcsak, hogy a „Frankfurter Zei­tung"-ot alapította annak idején, de a­­zsidó is volt. Kellemetlen! Az új képesítési rendelkezések értel­mében Németországban csak azok a je­löltek lehetnek gyógyszerészek, akik igazolni tudják kétségtelen árja szár­mazásukat. • Guy de Pourtales, a kiváló francia Wagner-szakértő leírja egyik látogatá­sát Wagner Richárd unokájánál. Wagner Winnifried íróasztalán díszhelyen állt­­Hitler arcképe. A ház asszonya a követ­kezőképpen magyarázta a kép eredetét: „Tudja, mit mondott nekem Hitler, ami­kor a képet átadta. Ha nem mint­ biro­dalmi kancellár jött volna Bayreuthba, minden erejét megfeszítette volna, hogy mint tenorista szerződést kapjon a bayreuthi operához." Tehát vagy „Ve­zér" — vagy tenorista. A munkanélküliség adataival állandó kísérletezés folyik a Harmadik Biroda­lomban. 1931 novemberében ismét azt jelentették, hogy a munkanélküliek száma 81.008-rel növekedett és 2.250.000-re rúgott a hivatalos kimutatások szerint. Viszont az ugyancsak hivatalos kere­seti adókimutatások, a betegség ellen biztosítottak jegyzékeinek gondos át­vizsgálásával és a régebbi adatokkal való összevetésével megállapítható, hogy a munkanélküliek száma körül­belül 5.600.000 körül mozoghat, nem szá­mítva bele a mezőgazdasági segítő­munkára, vagy a munkatáborokba utalt tízezreket. • Karácsonyi beszámoló Németország­ról és Berlinről, h­gy csehszlovák nagy­iparos képviselő üzleti úton volt a Har­madik Birodalomban. Megfigyelései szerint az újságokat kevesen veszik, csak a legolcsóbb kiadásoknak vannak vásárlói, mert úgyis mindegyik lap ugyanazt írja. A szállodák üzletmenete igen rossz, legtöbb helyen szerencse­játékokkal próbálják odacsalogatni az embereket. Általában a külföldiek szá­mára Németország igen drága, a nem­zetközi vonatok félig üresen futnak.­­A képviselőnek az volt az összefoglaló véleménye, hogy egy szabad népszava­zás esetén a német nép óriási többsége a horogkereszt ellen fordulna. Néhány nappal ezelőtt az Ufa-palotá­­­an bemutattak egy, „Az emberi jo­gokért" című filmet, amely a szabad­csapatnak a müncheni tanácsköztársa­ság ellen folytatott harcát viszi vá­szonra. A filmet a nemzeti szocialista sajtó nagyon dicsérte és sok német filmszínház lekötötte. Most az egész bi­rodalomban megtiltották további elő­adását. Hír szerint a tilalomnak kül­politikai okai vannak. ­ „A válságból való kibontakozás problémái" címmel a Magyar Cobden Szövetség szemináriumában január 8-án, kedden, este dr Görög Frigyes és dr Makai Ernő vitaestet tartanak. Az elő­adást a Pesti Lloyd Társulat (V. Mária Valéria ucca 12) előadótermében tartot­­ák és pontosan 7 órakor kezdik meg. • NÉPSZAVA 1935 január 6. nmm Milyen a vonatkísérő személyzet helyzete? Vonatkísérő! Ha az ember ol­vasna vagy hallja ezt a szót, akkor megjelenik lelki szemét előtt egyik kezében jegylyukasztóval, a má­sikban lámpával, oldalán kis táská­val: a személyvonati kalauz. A sze­mélyvonati kalauz képviseli a kö­zönség előtt a vonatkísérő személy­zetet. A kalauz, aki ma már — hi­vatalosan — nem is kalauz, hanem üzemi altiszt, vagy üzemi segéd­tiszt. Pedig ez a személyvonati üzemi ember annak ellenére, hogy havi 360—380, eset­leg ennél is több órát, tehát napi 13—14 órát utazik, még a szerencsések közé tartozik. Azok a vonatkísérők, akikről a nagyközönség semmit sem tud, akiket sohasem lát: a tehervertud­ok­kal járó üzemi alkalmazottak — segédfékezők, fékezők, vonal­veze­tők —, a vasúti szolgálat legtöbbet szenvedő katonái. Négy polgárival, érettségivel, de sok esetben diplomával is a zsebé­ben a tehervonaton a ki- és berakási munkákat végzi, lisztet, gabonát és más árut zsákol. Szenet lapátol. Kisebb állomásokon tolat, kocsikat kapcsol (aki nem próbálta, álló vagonra ráakasztani a nagy sebes­séggel, hatalmas erőve­l és csatta­nással rávágódó vagont, az el sem tudja képzelni, milyen szörnyű, életveszélyes munka ez). Nedves időben, ólmos esőben mozgó, sza­ladó kocsik között és kocsik alatt bujkál, majd a nehéz testi munká­ban kiizabva a 8—10 fokos hideg­ben fölül a nyitott fékre. Az ember sokszor csodálkozik, hogy mit bír el, mit kell elbírnia az etaberi szervezetnek. A következő nap azonban már esetleg vonatvezető ugyanez az em­ber. Fuvarleveleket, számadásokat, jegyzékeket kezel — a fűtetlen, nyitott kalauzkocsiban. Ügyel a mozdonyvezetőre, figyeli a bizton­sági berendezéseket stb. Egyszóval, ha kell, súlyos fizikai, ha kell, fele­lősségteljes szellemi munkát végez, így volt a múltban és így van ma is. Csakhogy... A múltban a vonatfékezőnek biz­tosított előmenetele volt a főkalauz­ságig. Háromévi ideiglenes, napi­béres alkalmazás után, a törvény értelmében ki kellett nevezni. Ma? 8—10 év óta a MÁV szolgálatában álló, levizsgázott vonatkísérőket sem neveznek ki. Megelőzik őket a hadseregből létszámapasztás miatt elbocsátott, úgynevezett „igazolvá­nyos altisztek". Ezeket­­külön tan­folyamon képezik ki­­-és minden gyakorlati tudás nélkül, a 8—10 év óta szolgáló érdemes alkalmazott mellőzésével — kinevezik. Vasuta­sok mondják, hogy vannak 15—20 év óta szolgáló segédtiszti képzett­séggel bíró, harcteret járt fékezők, váltókezelői­, akiket olyan igazol­ványos katonai altisztek kedvéért, mellőztek, akik nem is voltak a háborúban. De ha még — csak ez volna az egyetlen mód a mellőzésre! Azon­ban itt van a mindent legázoló és mindent elöntő protekció is. Mivel a vasutat — a kinevezést, előlépte­tést illetően — a személyzettel szemben semmiféle törvény nem kötelezi, mivel azt léptetik elő, akit akarnak, mindenki arra törek­szik, hogy a legképtelenebb eszkö­zökkel­ is protektort szerezzen ma­flának. Persze, egyiknek sikerül, a másiknak nem... Hogy ebből kifolyólag milyen ál­lapotok keletkeztek a MÁV-nál, arra talán az vet legjobban fényt, hogy a MÁV új elnökigazgatója a nála tisztelg­ő személyzetnek többek között ezt mondotta: „Nem hallgathatom el, hogy az utóbbi időben a protekció igénybe­vétele mindjobban elterjed. Hang­súlyozom, hogy a­ protekciónak az alkalmazottak részéről való igény­bevételét súlyosan elítélem." Szerin­tünk hasznosabb, célravezetőbb lett volna a protekciót adókat, mint a protekciós kénytelenségből igénybe-Bélrenyheség és kínzó főfájások, a máj és az epeutak bántalmai, gyo­mor- és bélhurut, aranyeres bajok és a végbél megbetegedései esetén a természetes „Ferenc József" ke­serűvíz gyorsan és biztosan meg­szünteti a hasiszervek pangását. Sok évi kórházii tapasztalat iga­zolja, hogy a „Ferenc József" víz használata a bélműködést kitűnően szabályozza és erélyes elvonó ha­tása következtében soványító kú­rákra is igen alkalmas, (X) vevő alkalmazottakat elítélni. A pro­tekciós mocsarat csak az automa­tikus előléptetés visszaállítása, csa­polhatja le végérvényesen. Ezt az elnökigazgató szíves figyelmébe ajánljuk. Ezek mellett a nagy, elvi jelentő­ségű kérdések mellett beszéljünk-e még arról, hogy például a személy­zeti laktanyák férgesek? Hogy a kocsirendezők csizmája olyan lehe­tetlen formájú, hogy akadályozza a mozgást, a szára pedig olyan bő, hogy beleesik az eső? Hogy a bá­násmód embertelen és a szolgálat­beosztás minden telepállomáson más és más. Nem, nem folytatjuk, befejezésül csak, annyit, ha már jobban nem tudják a­­vonatkísérőket fizetni, legalább igazságot, egyenlő elbírá­lást adjanak nekik. És ne feledkez­zenek meg a szociális belátásról sem. Mil­ók Sándor Készü­l a nagy amerikai közmunkaterv pénzügyi megalapozása Négymilliárd dolláros hitelkeret (Washington, január 5.) Roosevelt elnök hét szenátorral, hat képviselő­vel és több pénzügyi szakértővel három óra hosszat tanácskozott a szombatra forduló éjszaka és végső formába öntötte a nagy­szabású közmunkatervekről szóló üzenetét, amely hétfőn kerül nyilvánosságra. Részt vett a megbeszélésen Harrison, a newyorki jegybank kormányzója is. A terv szerint közvetlen segélycélokra 888 mil­lió dollárra van szükség, összesen négymilliárd dolláros hitel­keretet kérnek. Az elnök az ezidő­szerint folyó közmunkákat sürgősen meg akarja szüntetni, illetve beol­vasztja őket a nagy tervbe. A köz­alkalmazottak fizetésének 5 száza­lékos csökkentését továbbra is ér­vényben tart­ják. Davis köztársasági szenátor tör­vényjavaslatot adott be a szenátus­ban. A javaslatban felhatalmazást kér a kincstári hivatal számára, hogy Belgiumtól a háborús adósságok törlesztése fejében rádiumot is joga legyen elfogadni. Wheeler szenátor nagyobb mennyi­ségű ezüstpénz kibocsátását indít­ványozza. (Washington, január 5.) A wa­shingtoni rendőrség jelentése sze­rint az a gyanús ember, aki pénte­ken a törvényhozás palotája előtt Roosevelt érkezésénél kiáltozott, Al­feeri los angelesi volt frontharcos. Alfeeri azt kiáltotta az elnök felé: „Add meg a készpénzpótlékot!" Rö­vid kihallgatás után szabadon bo­csátották, de megígértették vele, hogy nem mutatkozik többé sem a Fehér Ház, sem a Capitolium kör­nyékén. Igen nagy számban jelentkeznek a kiállítók az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A múltévi mezőgazdasági kiállí­tásnak a rossz viszonyok ellenére elért páratlanul nagy sikere alap­ján a magyar gazdák bíznak abban, hogy az idei kiállítás is teljes mér­tékben be fogja váltani várakozá­saikat és ezért, bár a tenyészállat­csoport jelentkezési határideje még csak január 15-én jár le, a jelentke­zések olyan nagy számban érkez­tek be, hogy máris megközelítik a múltévi kiállítás tényleges felhaj­tását. Tavaly a kereslet számot­tevően meghaladta a tenyészállat­felhajtást, ezért a rendezőség úgy határozott, hogy ezekben a kerete­ket bővíteni fogja, azonban csak olyan mértékig, ami a­ felhajtott anyag kedvező értékesítését előre­láthatóan biztosítja. Ezúton hívja fel ezért a rendező­ség a kiállításon résztvenni szán­dékozó állattenyésztő gazdákat, hogy tartózkodjanak nagyszámú keretbejelentésektől, tart­sák szem előtt, hogy igen sok kiváló te­nyésztő kíván részt venni a kiállítá­son és azt, hogy az országos mező­gazdasági kiállítás nemcsak ked­vező­ értékesítési lehetőséget nyújt, hanem az egész ország színe és a külföld előtt számol be a magyar állattenyésztés fejlettségéről és ezért itt csak gondosan a meg­választott, igen kiváló minőségű és tenyészképeskorú egyedekkel lehet sikeres szereplésre és díjazásra szá­mítani. Ezt a szempontot a rende­zőség is tőle telhetően igyekszik ér­vényesíteni és ezért a szarvas­marhák és sertések csoportjában kizáróan csak törzskönyvelt leszár­mazási­ tenyészállatokat lehet ki­állítani, míg a lovak és juhok cso­portjában idén még nem törzs­könyvelt állatok is szerepelhetnek, de az igazolt leszármazásúak itt is előnyben részesülnek. Mindenesetre kívánatos, hogy a résztvenni szán­dékozók január 15-ig jelentkezze­nek, későbbi jelentkezéseket a ren­dezőség nem fogadhat el, mert az addig elfogadott bejelentések figye­lembevételével ekkor már meg kell állapítani a hízott állatkiállítás megrendezésének lehetőségeit. A lovak csoportjában egyelőre­­ nin­csen korlátozáshoz kötve a bejelen­tések száma, mivel az állami mé­nesek részvétele ez évben elmarad. A ki­állítás­­bejelentési határidejét a rendezőbizottságt (címe: Budapest, IX. Köztelek ucca 8) a tenyész­állatoknál január 1 .-ében, a többi csoportoknál pedig február 15-ében állapítja meg. C*0 Hónapok óta tart már az albániai forrongás (Zágráb, január 5.) A „Novosti" című lap jelenti Tiranából, hogy az albániai nyugtalanságról szóló hí­rek nem alaptalanok, bár túlzottak. Az albán tisztikar egy része elége­detlen Aramitas tábornok hadsereg­parancsnok­kal. Az elégedetlenség már három hónappal ezelőtt kezdő­dött, amikor Muharem Bajraktart, a király második hadsegédét elmozdí­tották állásából. Bajraktar ellenezte az albán politika olasz irányát és több emlékiratot is nyújtott át a ki­rálynak. Amikor Bajraktart elmoz­dították, ez 150 fegyveres hívével visszavonult szülővárosába, Ljumá­ba. Tiranából 300 katonát küldtek utána, de ezek nem bocsátkoztak vele harcba, hanem széles körben körülzárva tartották. A katonaság attól félt, hogy a lakosság hátbatá­madhatja. — Baltazár püspök betegsége. Balta­zár Dezső püspököt hat hétig influenza kínozta és klinikai vizsgálat miatt a fővárosba utazott.. Szombaton délelőtt fölvették a Zsidókórház belesei közé. A vizsgálat előreláthatólag három napig tart majd.

Next