Népszava, 1935. május (63. évfolyam, 98–123. sz.)
1935-05-01 / 98. szám
Wty-M LXIIL évf. 98. szám In Budapest, 1935 május 1. szerda• fara fillér AMAGY A R O R S Z Á GI SZOCI AL DEM OKRATA PÁRT KÖZ P O N T I, KÖZLÖ NY É Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, Cont upca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 RÉGI ÉS ÚJ MÁJUSOK Fájhat könnyeink csordültéig, ha éppen ránk tör a most annyira helytelen érzékenység, a korszerűtlen szentimentalizmus, de a régi kócoshajú, virágos, vidám és könnyelmű május elseje bizony alaposan megkomolyodott. Szinte zord arccal tekint ránk. Kemény vonásain meglátszik az idők jele. És hozzá kell szoknunk, hogy ebben az új alakjában fogjuk föl azt a valaha volt május elsejét, amelytől mint a tavasz balzsamos illatától, annyiszor megmámorosodott a munkásosztály régi és még régebbi nemzedéke. . Az a régi május elseje: költészet volt- Magával ragadó álom. Több volt benne a tavasz bolondos, buja áramlásaiból, a fiatalság vakmerőségéből, mint a tapasztaltak higgadt bölcsességéből. Még nem voltak sebei és az akadályokat nem ismerte. Nem is félte. Áthágott rajtuk és tenyerén hordozta a jövendőt.. . ........... Ez a május elseje gyújtotta föl a sötét és hideg szívekben a fényeket és az életakarat tüzeit. Ez tanította meg az álomtalanul alvó elnyomottakat álmokat látni, a jövőbe tekinteni s a jövőbe repülni — a képzelet szárnyán. Enélkül elviselhetetlen lett volna az életük, belepusztultak volna a reménytelenségbe. De május elseje tavaszt lehelt rájuk s a lelkükben kicsiázott egy szebb és boldogabb élet kívánsága, vágya, akarása és reménye. * Mert ugyan mit tudhat a ma élő, fiatalabb nemzedék a munkásosztály rettentő régi sorsáról? A mai nemzedék csak a tulajdon talán még szörnyűbb, de mégis sokkal-sokkal világosabb sorsát ismeri s szenvedi. De ez a mostani nemzedék már ott áll a győzelem kapujában, az a régi még az útját is alighogy megkezdte. Ennek a mostani nemzedéknek száz és ezer félreismerhetetlen jel mutatja a nagy változás történelmi esedékességét. Annak a réginek csak sejtelmei lehettek arról, ami majd jönni fog. Igen, annak a réginek föl kellett idéznie mindazt, ami az utolsó félévszázad történelmét betöltötte, mindazt, ami végül is napjainkban döntésre érlelte az időket.* Május elseje volt a nagy csábító. Emberibb életre, harcra, termékenységre, alkotásra csábította a munka rabszolgáit. Mozdulatlanul, mint téli rögben a mag, bizonyára ott élt a munkásosztály lelkében a vágy a több fény, a szebb és tisztább élet után, de május elsejének kellett jönnie, hogy a vágy tudattá és akarattá érjen. * Nagyon prózai és nagyon nyugtalanító szavak voltak ezek: „nyolcórás munkanap„minimális munkabér„munkás védtörvények“. A kilencvenes esztendők kedélyes kispolgárjának és álmatag lírai költőjének lúdbörzött a háta tőlük. Hát még, amikor haragosan csapkodták ezek a szavak az utak medrében álló házsorok falait! Akkor már nemcsak a kispolgár kedélye s a lírai költő hangulata, hanem a tőke urainak fölényes nyugalma is odavolt. Már akkor kezdték szidni a szocialistákat, hogy nincs bennük csöppnyi idealizmus ,sem. Csak a gyomrukkal törődnek és csavarogni akarnak, ahelyett hogy dolgoznának szorgalmasan és tisztelnék a fönnálló rendet. Pedig azokbana szürkéknek tetsző szavakban mélységes költészet volt. Azok a szavak egy vérrel és könnyel írott eposznak voltak a kezdősorai, egy hatalmas, világot betöltő dallamnak voltak a kezdő akkordjai. Az igazi humanizmus szólalt meg bennük frissen, fiatalon, vidám harciassággal. A munkások, akiket magával ragadott május elsejének tavaszi áradása, egyszerre megteltek eszményiséggel s fölfakadt bennük az a nagyszerű idealizmus, amely képessé tette őket arra, hogy véghezvigyék mindazt, amit egy félszázad alatt világcsodájára létrehoztak. Május elseje tanította meg a munkásosztályt arra, hogy ne csak megértse a világot s benne a maga sorsát, hanem hogy meg is változtassa azt. * A munkásmozgalom romantikus korszaka már régen lezáródott. Május elseje is túlhaladt a romantikus korszakon. A fiatalos lendület győzelmeken, vereségeken, sikereken és csalódásokon át a szocialista mozgalom állandó és meg nem szakadó ritmusává törvényszerűsödött. Május elseje útját hatalmas alkotások szegélyezik. Ami álomnak látszott, valósággá lett, ami képtelenségnek, uralkodó törvénnyé vált. A munkásosztály letiport sorsából fölemelkedett s új gazdasági rendet, új politikát, új erkölcsöt, az emberi világnak iíj, szebb és magasabbrendű életét hordozza magában. * A romantikus korszak, az erők kibontakozásának s az alkotásnak korszaka után íme, most benne vagyunk a döntő harcok korszakában. A régi világ hatalmas erői sorakoznak föl a májusi eszmével, a szocialista gondolattal szemben. Hiba volna lebecsülni ezeket az erőket. Súlyos tévedés volna azt hinni, hogy a régi világ önmagában omlik össze. A világtörténelem egyik leghatalmasabb osztályküzdelme folyik most világszerte. De bármekkora erők vonulnak is harcba a szocializmus ellen, bármekkora erőfeszítéssel küzd is , a régi világ a kibontakozó új világrenddel szemben, egy bizonyos: a szocializmust immár le nem győzheti. A szocialista gondolat a szíveket és az elméket már meghódította és nincs senki, aki hatása alól kivonhatná magát. Akik megtagadják, azok is kénytelenek hódolni előtte. Ideig-óráig itt vagy ott úrrá lehetnek fölötte, de ez is csak látszat. Újra és újra le kell győzniök, újra és újra harcolniok kell ellene, míg végül a győzőkből legyőzöttek lesznek. De még ideig-óráig is csak úgy képesek legyűrni a szocializmust, ha előbb megalázzák magukat előtte. Harci lobogóikra, amelyek alatt a szocializmus ellen mennek ütközetbe, kénytelenek fölírni a szocializmust, amely immár nemcsak a munkásosztályt hódította meg, hanem a dolgozó társadalmi osztályok valamennyiét. Ha a szocializmussal, ha a májusi eszmével csak gondolatot, csak eszmét állítanának szembe, akkor már régen túl volnánk a győzelem napján. Csakhogy a régi világ hatalmasságai nem ideológiát állítanak az ideológiával szemben, hanem ágyúkatés gépi egyvereket". Ezzel válaszolnak a szocializmus nagy kérdéseire és az erőszak egyéb eszközeivel: a szabadság elfojtásával, börtönnel és éhséggel... Ezért zordonabb ma május elsejének arculata, ezért keményebbek a vonásai. Az elszántság keményítette meg, zordonabbá a sebhelyek teszik. De ott áll a seregek élén, mögötte diadalmas győzelmek hosszú sora. Lelke betölti az egész emberi világot. S az erők, amelyeket útnak indított, egyre sokasodnak. Csak a harctér változott meg, a harc célja a régi. Csak a stratégia változott meg, de nem a szel,lem, amely az elnyomottak és kizsákmányoltak millióit betölti. * A papiros, amelyen ezek a sorok megjelennek, a Népszava papirosa. Tízezrekhez jut el mindennap 30 esztendő óta. 30 esztendővel ezelőtt a Népszava napilap is csak álom volt. Valóság lett belőle. A Népszava újságpapirosán íródott meg a magyar munkásosztály utolsó három évtizedének hőstörténete. Büszke harcok lobogó fényei csaptak föl a Népszava papirosáról. Generációkat nevelt ez az újság s mint zászló lobogott a seregeik élén. Hányszor akarták kicsavarni a munkásosztály kezéből ezt a lobogót?! Sohasem sikerült! Pedig a három évtizedből kettő a vasés vér korszakára esik. Az erő, amely ezt az újságot életben tartotta és életben tartja, a szocialista gondolat legyőzhetetlen ereje. A magyar munkásosztály lelke él ebben az újságban s a Népszava betűi élnek a magyar munkásosztályban. Ez a nagyszerű kölcsönösség soha nem szakadt meg és soha nem fog megszakadni. Ma keményebb lélekkel s talán daltalanabbul állunk a májusi verőfény alatt, mint álltunk harminc esztendővel ezelőtt, amikor mi is, a mozgalom is s a Népszava is fiatalabb volt. De ha komorabb is ez a mostani május elseje, mégis közelebb vagyunk a célokhoz, mint harminc esztendővel ezelőtt. Most talán nehezebb a harc és daltalanabb az ünnep, de világosabb és tisztább előttünk a jövő képe s akik ma velünk vannak, azokban izzóbb a hit, szilárdabb a meggyőződés, nagyobb az áldozat,készség. Akik ma velünk vannak— és sokkal-sokkal többen vannak velünk, mint harminc évvel ezelőtt ésreméljük, nemsokára , még sokkal-sokkal többen lesznek. Ezt a reménységünket küldjük mi jubileumi üdvözletként, pirosló májusi gondolatként elvtársainknak és barátainknak. Májusi gyűléseinken jelenjetek meg tömegesen! /