Népszava, 1935. május (63. évfolyam, 98–123. sz.)

1935-05-01 / 98. szám

W­­ty-M LXIIL évf. 98. szám In Budapest, 1935 május 1. szerda• fa­­ra fillér AMA­G­Y A R O R S Z Á G­I S­Z­O­C­I A­L D­E­­M O­K­R­A­T­A P­ÁRT K­Ö­Z P O N T I, K­Ö­ZLÖ N­Y É Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, Cont­ upca 4 • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 30-3-30, 30-3-31 és 30-3-32 RÉGI ÉS ÚJ MÁJUSOK Fájhat könnyeink csordültéig, ha éppen ránk­ tör a most annyira helytelen érzékenység, a korsze­rűtlen szent­imentalizmus, de a régi kócoshajú, virágos, vidám és könnyelmű május elseje bizony alaposan megkomolyodott. Szinte zord arccal tekint ránk. Kemény vonásain meglátszik az idők jele. És hozzá kell szoknunk, hogy eb­ben az új alakjában fogjuk föl azt a valaha volt május elsejét, amely­től mint a tavasz balzsamos illa­tától, annyiszor megmámorosodott a munkásosztály régi és még ré­gebbi nemzedéke. . Az a régi május elseje: költé­szet volt- Magával ragadó álom. Több volt benne a tavasz bolon­dos, buja áramlásaiból, a fiatal­ság vakmerőségéből, mint a ta­pasztaltak higgadt bölcsességéből. Még nem voltak sebei és az aka­dályokat nem ismerte. Nem is félte. Áthágott rajtuk és tenyerén hordozta a jövendőt.. . ........... Ez­ a május elseje gyújtotta föl a sötét és hideg szívekben a fénye­ket és az életakarat tüze­it. Ez ta­nította meg az álomtalanul alvó elnyomottakat álmokat látni, a jövőbe tekinteni s a jövőbe re­pülni — a képzelet­­ szárnyán. Enélkül elviselhetetlen lett volna az életük, belepusztultak volna a reménytelenségbe. De május el­seje tavaszt lehelt rájuk s a lel­kükben kicsi­ázott egy szebb és boldogabb élet kívánsága, vágya, akarása és reménye. * Mert ugyan mit tudhat a ma élő, fiatalabb nemzedék a munkás­­osztály rettentő régi sorsáról? A mai nemzedék csak a tulajdon ta­lán még szörnyűbb, de mégis sokkal-sokkal világosabb sorsát ismeri s szenvedi. De ez a mos­tani nemzedék már ott áll a győ­zelem kapujában, az a régi még az útját is alighogy megkezdte. Ennek a mostani nemzedéknek száz és ezer félreismerhetetlen jel mutatja a nagy változás törté­nelmi esedékességét. Annak a ré­ginek csak sejtelmei lehettek arról, ami majd jönni fog. Igen, annak a réginek föl kellett idéznie mind­azt, ami az utolsó félévszázad tör­ténelmét betöltötte, mindazt, ami végül is napjainkban döntésre ér­lelte az időket.* Május elseje volt a nagy csábító. Emberibb életre, harcra, termé­kenységre, alkotásra csábította a munka rabszolgáit. Mozdulatla­nul, mint téli rögben a mag, bizo­nyára ott élt a munkásosztály lel­kében a vágy a több fény, a szebb és tisztább élet után, de május el­sejének kellett jönnie, hogy a vágy tudattá és akarattá érjen. * Nagyon prózai és nagyon nyug­talanító szavak voltak ezek: „nyolc­órás munkanap„minimális mun­kabér„munkás védtör­vények“. A kilencvenes esztendők kedélyes kispolgárjának és álmatag lírai költőjének lúdbörzött a háta tő­lük. Hát még, amikor haragosan csapkodták ezek a szavak az utak medrében álló házsorok falait! Ak­kor már nemcsak a kispolgár ke­délye s a lírai költő hangulata, hanem a tőke urainak fölényes nyugalma is odavolt. Már akkor kezdték szidni a szocialistákat, hogy nincs bennük csöppnyi idea­lizmus ,sem. Csak a gyomrukkal törődnek és csavarogni­ akarnak, ahelyett hogy dolgoznának szor­galmasan és­ tisztelnék a fönnálló rendet.­ Pedig azokban­­a szürkéknek tetsző szavakban mélységes költé­szet volt. Azok a szavak egy vér­rel és könnyel írott eposznak vol­tak a kezdősorai, egy hatalmas, világot betöltő dallamnak voltak a kezdő akkordjai. Az igazi huma­nizmus szólalt meg bennük fris­­­sen, fiatalon, vidám harciassággal. A munkások, akiket magával ra­gadott május elsejének tavaszi áradása, egyszerre megteltek esz­­ményiséggel s fölfakadt bennük az a nagyszerű idealizmus, amely képessé tette őket arra, hogy véghezvigyék mindazt, amit egy félszázad alatt világcsodájára létrehoztak. Május elseje tanította meg a munkásosztályt arra, hogy ne csak megértse a világot s benne a maga sorsát, hanem hogy meg is változtassa azt. * A munkásmozgalom romantikus korszaka már régen lezáródott. Május elseje is túlhaladt a roman­tikus korszakon. A fiatalos lendü­let győzelmeken, vereségeken, si­kereken és csalódásokon át a szo­cialista mozgalom állandó és meg nem szakadó ritmusává törvény­­szerűsödött. Május elseje útját ha­talmas alkotások szegélyezik. Ami álomnak látszott, valósággá lett, ami képtelenségnek, uralkodó tör­vénnyé vált. A munkásosztály le­tiport sorsából fölemelkedett s új gazdasági rendet, új politikát, új erkölcsöt, az emberi világnak iíj, szebb és magasabbrendű életét hordozza magában. * A romantikus korszak, az erők kibontakozásának s az alkotásnak korszaka után íme, most benne vagyunk a döntő harcok korsza­kában. A régi világ hatalmas erői so­rakoznak föl a májusi eszmével, a szocialista gondolattal szemben. Hiba volna lebecsülni ezeket az erőket. Súlyos tévedés volna azt hinni, hogy a régi világ önmagá­ban omlik össze. A világtörténe­lem egyik leghatalmasabb osztály­­küzdelme folyik most világszerte. De bármekkora erők vonulnak is harcba a szocializmus ellen, bár­mekkora erőfeszítéssel küzd is , a régi világ a kibontakozó új világ­renddel szemben, egy bizonyos: a szocializmust immár le nem győz­heti. A szocialista gondolat a szí­veket és az elméket már meghódí­totta és nincs senki, aki hatása alól kivonhatná magát. Akik meg­tagadják, azok is kénytelenek hó­dolni előtte. Ideig-óráig itt vagy ott úrrá lehetnek fölötte, de ez is csak látszat. Újra és újra le kell győzniök, újra és újra harcolniok kell ellene, míg végül a győzőkből legyőzöttek lesznek. De még ideig-óráig is csak úgy képesek legyűrni a szocializmust, ha előbb megalázzák magukat előtte. Harci lobogóikra, amelyek alatt a szocializmus ellen mennek ütközetbe, kénytelenek fölírni a szocializmust, amely immár nem­csak a munkásosztályt hódította meg, hanem a dolgozó társadalmi osztályok valamennyiét. Ha a szocializmussal, ha a má­jusi eszmével csak gondolatot, csak eszmét állítanának szembe, akkor már régen túl volnánk a győzelem napján. Csakhogy a régi világ hatalmasságai nem ideoló­giát állítanak az ideológiával szemben, hanem­­ ágyúkat­­és gépi egy­ver­eket". Ezzel válaszolnak a szocializmus nagy kérdéseire és az erőszak egyéb eszközeivel: a szabadság elfojtásával, börtönnel és éhséggel... Ezért zordonabb ma május else­jének arculata, ezért keményebbek a vonásai. Az elszántság keményí­tette meg, zordonabbá a sebhelyek teszik. De ott áll a seregek élén, mögötte diadalmas győzelmek hosszú sora. Lelke betölti az egész emberi világot. S az erők, amelye­ket útnak indított, egyre sokasod­nak. Csak a harctér változott meg, a harc célja a régi. Csak a stra­tégia változott meg, de nem a szel­,­lem, amely az elnyomottak és ki­zsákmányoltak millióit betölti. * A papiros, amelyen ezek a sorok megjelennek, a Népszava papirosa. Tízezrekhez jut el mindennap 30 esztendő óta. 30 esztendővel ezelőtt a Népszava napilap is csak álom volt. Valóság lett belőle. A Nép­szava újságpapirosán íródott meg a magyar munkásosztály utolsó három évtizedének hőstörténete. Büszke harcok lobogó fényei csap­tak föl a Népszava papirosáról. Generációkat nevelt ez az újság s mint zászló lobogott a seregeik élén. Hányszor akarták kicsavarni a munkásosztály kezéből ezt a lo­bogót?! Sohasem sikerült! Pedig a három évtizedből kettő a vas­­és vér korszakára esik. Az erő, amely ezt az újságot életben tartotta és életben tartja, a szocialista gondo­lat legyőzhetetlen ereje. A magyar munkásosztály lelke él ebben a­z újságban s a Népszava betűi élnek a magyar munkásosztályban. Ez a nagyszerű kölcsönösség soha nem szakadt meg és soha nem fog megszakadni. Ma keményebb lélekkel s talán daltalanabbul állunk a májusi verőfény alatt, mint álltunk har­minc esztendővel ezelőtt, amikor mi is, a mozgalom­ is s a Népszava is fiatalabb volt. De ha komorabb is ez a mostani május elseje, mégis közelebb vagyunk a célok­hoz, mint harminc esztendővel ez­előtt. Most talán nehezebb a harc és daltalanabb az ünnep, de vilá­gosabb és tisztább előttünk a jövő képe s akik ma velünk vannak, azokban izzóbb a hit, szilárdabb a meggyőződés, nagyobb az áldozat,­­készség. Akik ma­­ velünk van­nak— és sokkal-sokkal­ többen vannak velünk, mint harminc év­vel ezelőtt és­­reméljük, nemsokára , még sokkal-sokkal többen lesznek. Ezt a reménységünket küldjük mi jubileumi üdvözletként, pirosló májusi gondolatként elvtársaink­nak és barátainknak. Májusi gyűléseinken jelenjetek meg tömegesen! /

Next