Népszava, 1935. július (63. évfolyam, 147–172. sz.)

1935-07-02 / 147. szám

1936 .július 2. NÉPSZAVA A társadalombiztosítás újabb­­reformja Mi van a társadalombiztosítást szabályozó új rendeletben ? Az élharcos gárdának az OTI-ba való bevonulása előtt az volt az elv: gondoskodni kell a beteg munkás­ról, védeni kell a beteg munkásnak s családjának életét. A törvénykészí­tőnek is ez vo­lt a célja. Ezzel is in­dokolta a magyar munkás biztosítás megvalósításának szükségességét: védeni kell a gyengébb gazdasági tényezőt a szociális biztosítás terü­letén. Gondoskodni kell arról, hogy az ország munkaereje ne pusztul­jon. Ma azonban más a cél. Mit lehet elvenni a biztosítottól? Ma ez a leg­főbb cél: az élharcosgárda térhódí­tása és ellenőrzés nélküli uralma a társadalombiztosítás területén is. Könnyű nekik. Az érdekképviseleti szakemberek nem jutnak el a fel­ügyeleti­­ hatóság elé. Ott azok most a szakemberek, akik azelőtt csak hápogó dilettánsok voltak, akik minden komoly érveléssel való vitatkozás elől meghátráltak és most hogy a kellemetlen vitától meneküljenek, inkább kirekesztik a szabad véleményt. Így születnek meg azok a rendeletek, amelyek a társadalombiztosítás korláto­zására vezetnek. Eddig a betegségbiztosításban ön­kéntes továbbfizetéssel az tarthatta fönn tagságát, aki a biztosítás meg­szüntetését közvetlenül megelőző egy év tartama alatt összesen leg­alább hat hónapon át vagy közvet­lenül megelőző két év tartam­a alatt összesen legalább 12 hónapon át betegségi biztosításra kötelezett volt. Most a rendelet 7. szakasza megszű­kíti ezt és kimondja, hogy önkéntes továbbfizetéssel biztosítását csak az tarthatja fönn, aki egy év tartama alatt összesen legalább hat hónapon át betegségi biztosításra kötelezett volt. Külön korlátozás az, hogy amíg a hat hónapba eddig beszámították a táppénzes időt is, ma nem szá­mítható be akkor, ha ezalatt a biz­tosított munkáltatójától megkapta járandóságát. Súlyos teher és a munkáltató mu­lasztásáért a biztosított külön bün­tetését jelenti a rendelet 14. szaka­szának intézkedése, mely szerint ha a külföldi vállalat a reá kirótt járu­lékokat nem fizeti be, a saját sze­mélye után fölmerült és be nem fizetett járulékért a munkavállaló is felelős, még akkor is, ha a járu­lékot a munkavállaló fizetéséből le is vonta. Ez azt jelenti, hogy az így alkalmazott munkavállalóktól kettős járulékot követelnek. Veszedelmet rejteget a rendelet 15. szakasza is, amely kimondja, hogy a miniszter a betegségbizto­sítás szolgáltatásainak igénybevéte­lét a biztosítottaknak foglalkozási ágak szerint meghatározott egyes csoportjaira nézve rendelettel a biz­tosított viszonyban töltött, megha­tározott időtartamhoz kötheti. Eddig az, aki munkájából kilé­pett és két éven belül legalább 12 hónapon át biztosított volt, kilé­pése után még 12 napon belül is gyógykezelésre jogosult volt. Ma a passzív tagság legmaga­sabb ideje 21 nap. A rendelet 20. szakasza súl­osan érinti az utazó, kirakatrendező, ügy­nök, pénzbeszedő, órabéres levelező, könyvelő és hangszerelő bal­esetbiztosítási kötelezettségét, mert eddig a több vállalatnál dolgozók mindegyik munkaviszonyuk alap­ján ba­lesettbiztosítási­­kötelezettség alá tartoztak, míg a mostani intéz­kedés szerint az előbb fölsoroltak még akkor sem esnek balesetbizto­sítási kötelezettség alá, ha szolgá­latukat túlnyomórészben egy mun­káltató részére teljesítik is. De a 36. szakasz az öregségi biz­tosításban is kivonja a biztosítás hatálya alól azokat az utazókat, kirakatrendezőket, pénzbeszedőket, órabéres levelezőket, könyvelőket,és hangszerhangolókat, akik több mun­káltatónál teljesítenek szolgálatot. Ezeket biztosításra nem kötelezet­teknek mondja még akkor is, ha szolgálatukat túlnyomórészben egy munkáltató javára teljesítik is. A törvény 11. szakasza szerint csak a segítő családtag nem volt biztosításra kötelezett. A rendelet 38. szakasza azonban mentesíti a biztosítási kötelezettségtől már a dolgozó családtagot is. De súlyosan érinti az alkalmazottak munkalehe­tőségét az is, hogy a rendelet sze­rint a tényleges szolgálatban álló közszolgálati alkalmazottnak ezt a szolgálatát kell főfoglalkozásnak te­kinteni még akkor is, ha ebből eredő keresete kisebb az egyéb keresőforrásból eredő jövedelménél. Eddig az öregségi biztosításban önkéntes tovább­fizetésre az szerzett jogot, aki egy év alatt 13, illetve két év alatt legalább 26 hetet befize­tett. A rendelet szerint már csa­k az. iiiiiiiiiiiiiiiiiiHayiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiii^^ aki egy éven át 13 heti jogot szer­zett. Súlyos jogfosztást jelent a rende­let 46. §-a, amely az öregségi bizto­sításban elért heteket érvénytele­níti, ha a biztosítási viszony meg­szűnése és újabb kezdete között tíz év elmúlt. Rosszabbodást jelent a 48. § is, mert amíg eddig a járadékos, ha újra munkába lépett és itj munka­viszonya után járadékért jelentke­zett, azt megkapta. Az új rendelke­zés következtében új járadékot csak az új munka­viszony megszűnését követő hat hónap után kaphat. Aminthogy az ügyviteli hatalom növelését jelenti az 50. § intézke­dése, amely a rokkantság megelőzé­sére vonatkozó intézkedést az inté­zet hatásköréből az ügyvitel hatás­körébe teszi át. Az egyik oldalon szűkítik a szol­gáltatást, a másik oldalon pedig csökkentik az állami hozzájárulást. A szolgál­tatmány csökkentését az­zal indokolják, hogy ezáltal az in­tézet pénzügyi helyzetét javítják, de amilyen arányban javul az intézet pénzügyi helyzete a beteg és rok­kant munkások szolgáltatásának a csökkentésével, olyan­ arányban csökkentik a törvényben kötelezően előírt állami hozzájárulást, ame­lyet a rendelet 30. §-a évi 3.200.000 pengőről évi 2.400.000 pengőre csökkent. A reformpolitika szerint ez is­ a szociális biztosításban előírt ember­védelem. II Minkáshilltimisz­k a MOVE dísztermében Csúfos kudarcba fllt a „Nemzeti Munk­asközpont" toborzó gyűlése Hónapok óta kísérletezik a MOVE kebelében működő „Nemzeti Mun­kaközpont" egyes szakmáknak az úgynevezett nemzeti egység kere­tében való megszervezésével — siker­telenül. Legutóbb az építőmunká­sokra vetették rá magukat. Az épü­leteket és a munkanélküli építő­munkások gyülekezőhelyeit elárasz­tották röpiratokkal, amelyekben jú­nius 30-ára, vasárnap délelőtt 10 órára meghívták az építőmunkáso­kat a MOVE dísztermében tartandó „alakuló nagygyűlésre". A nagygyűlés napirendjére ki­tűzték az érdekképviseleti rendszer tárgyalását is. Az építőmunkások el is mentek erre a nagygyűlésre, ahol dr Ruben Miklós törvényható­sági bizottsági tag, Nagy Gyula, a MEMOSZ-ból kizárt kőműves, Pál József kizárt vasmunkás és dr Mol­nár Sándor (várjon ő az?!) voltak, illetve lettek volna az előadók. A pódiumon együtt volt az egész vezérkar. Legtöbbjük a különböző szervezetekből kizárt egyén. A széksorokat ellepték a szerve­zett építőmunkások. Mögöttük sora­kozott föl a földmunkásoknak egy csoportja. A napirendet Nagy Gyula ismer­tette. Összehordott hetet-havat a Nemzeti Munkaközpont" céljairól, a sztrájkról, a 95 pontról. Támadta a szakszervezeteket, a sztrájkot és dicsőítette az érdekképviseleti rend­szert, már amennyire dicsőíthette, mert egyetlen mondatát nem fejez­hette be, a közbeszólások való­ságos orkánja zúdult rá: — Bérenc, munkásáruló! — Köpenyegforgató! Áruló! Amíg nálunk volt, mindennap három burzsujt akart megenni! — Nem szégyenli magát? Mi vet­tünk ruhát magának, kifizettük a lakbérét és most becstelenül elárul bennünket! Nagy Gyula a közbeszólások vi­harában úgy próbált magának pil­lanatnyi nyugalmat teremteni, hogy ő nem bántja a szociáldemo­krata pártot, ő tiszteli a pártot, az­tán megint fordított egyet és Peyer elvtársat támadta, amivel elérte, hogy az egész terem harsányan éljenezte Peyer Károlyt. Nagy Gyula percekig nem jutott szóhoz, közben a hallgatóság sorai­ból fölállt Fodor Gyula elvtárs és szót kért. Erre az elnök hirtelen bezárta a gyűlést és egy mellékajtón meg­szökött. A gyűlésen megjelent építőmunká­sok, amikor látták, hogy az elnök elm­últ, egyszerre fölugrottak a he­lyükről, körülfogták a dobogót, amelyen a Nemzeti Munkaközpont vezérkara ült fogvacogva és az el- Széchenyi-strandfürdőjegyek kedvezményes fk­on kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárunkban VII. kerünlet, Erzsébet körűt 35. szám 3. oldal A NAGYKVAUTA CIRKUSZAI FŐVÁROSI CIRKUSZ, VÁROSLIGET JÚLIUSI U­­ REKORD MŰSOR A LEGVÁLOGATOTTABB CIRKUSZI MŰSOR mely a legkényesebb ízlést is kielégíti 2 LINDSTRÖM 4 GERARD külföldről visszatérve 24 TENGERÉSZ SFJÖ 7FREDYSONS 3 AURORAS!: a világ legjobb kerékpárművészei 1 HUGÓ és ördöngffs partnere PATRICfl JUCI ZOLNI ?^?apest ««warBjj kedvence ALVAREZ-BR. ATLANTIC TEST. PETDIESTI nemes fajlovaival és sole mis attrakció iNAPOSI TÄ 2 ELŐAOáS I — délután 4 órakor és este 8.15.Arakor — 1 .Tepryelfivétel a cirkusz pénztáránál d. «. 110 órától egész nap. Í népszerű hely­i árak. Tel. 20-I­ll. Előad­á­s után I villamos- és autohoszközlekedés a város I minden irányába keseredett szidalmak özönét zúdítot­ták az árulókra, majd egyszerre­­csak fölzengett a MOVE dísztermé­ben a munkáshimnusz büszke dallama. Szárnyalva szállt a dacos ének: Nem lesz a tömm, úr mi rajtunk, Elvész, aki a múltnak él. A szabadság hónába tartunk. Az igazság nekünk a cél... A Nemzeti Munkaközpont vezérkara kétségbeesetten hallgatta a munkás­indulót és könyörögve kérte a tün­tető, bátor, meggy­őződés­ükhöz hű­séges építőmunkásokat, hogy hagy­ják el már a termet. A munkások erre kórusban kiáltották: — Maguk hívtak ide, hát eljöt­tünk, hogy megnézzük az árulókat! — Jegyezzék meg maguknak, hogy­­mi becsületes munkások va­gyunk és a mi meggyőződésünk nem eladó. — Nekünk nem kell az érdekkép­viselet! — Éljen a szabad szakszer­vezeti mozgalom! Le a „Nemzeti Munkaközponttal"! Így végzesődött a MOVE „nagy munkástoborzó gyűlése", így felejtek az öntudatos, szerve­zett építőmunkások az árulóknak, a renegátoknak, annak a Nagy Gyulának, aki bolsevista vizekről evezett át a kereszt­ény-szociálisok­hoz, hogy onnan befusson az úgy­nevezett nemzeti egységbe társai­' val, a többi renegáttal együtt. Újra kiélesedett a harc a spanyol diktatúra ellen (Madrid, július 1.) Gil Robles, a spanyol jobboldali diktatúra feje Valenciában nagygyűlést tartott és itt újból fenyegetéseket szórt a baloldal felé. Alvezére, Lucia mi­niszter kijelentette, hogy „végleg felszámolják a forradalmakat". Vá­laszul hétfőn éjszaka Valenciában több helyen bombák robbantak. Barcelona városában és az egész barcelonai tartományban újból ostromállapotot hirdetett a jobboldali reakció. A diktatúra szerint az ostromállapotra „a bűnözés és barbarizmus áradatának leküzdése végett" van szükség. A barcelonai diktatúrára válaszul a munkásság általános sztrájkra A Barcelona felé vezető utakon és a város utcáin katonai és csendőr­járőrök cirkálnak. Largo Caballero elvtársat, aki az októberi szabadságharc többi vezető­jével együtt még mindig fogságban van, a diktatúra nem katonai, ha­nem polgári bíróság elé állítja.

Next