Népszava, 1936. június (64. évfolyam, 125–146. sz.)
1936-06-03 / 125. szám
14. oldal Aki egész nap ott görnyed az íróasztal mellett, igyek reggelenként egy pohár „Ferenc József" keserűvizet, mert az a bélműködést szabályozza, a gyomoremésztést előmozdítja, a vérkeringést élénkíti és a munkaképességet fokozza. (X) számára. A spanyol ,,forradalmi atrocitásokról" elterjesztett rágalmakkal kapcsolatosan bejelenti, hogy soha vértelenebb, emberségesebb, lovagiasabb formák között forradalom nem zajlott le. NÉPSZAVA 1936 június 3. , mint Spanyolországban, ahol a menekülő király és gyermekei szocialista ifjúsági csoportok védelme alatt tették meg az utat a pályaudvarig. Ellenben a spanyol nép nem volt hajlandó eltűrni Gil Robblesék pökhendi és gyűlölködő politikáját, egy fegyveres szoldateszka véreskezű garázdálkodását és a népi front szilárd kiépítésével Spanyolország gátat vetett a reakció további garázdálkodásának. „A népfront kormánya, — fejezte be Longuet nagyhatású beszédét — Genfben újra fölveszi a harcot a leszerelésért, támogatva a világ békeszerető közvéleményétől, támogatva Angliától és Szovjet-Oroszországtól azzal a céllal, hogy a béke megteremtésének kezdeményezését kiragadja Hitler kezéből. Thiolas beszéde közben lépett a terembe Léon Blum. A népfront vezérét, Franciaország jövendő miniszterelnökét leírhatatlan ováció fogadta. A küldöttek helyeikről felállva tapsolnak, majd rázendítenek az Internacionáléra. Léon Blum a fényképészek rohamcsapatának pergőtüzében foglalja el helyét választókerületének küldötteik körében és belemélyed iratainak tanulmányozásába. A kongresszus során a magyar szociáldemokrata párt két küldöttje átadta Léon Blumnak pártunk és a magyar munkásság testvéri üdvözletét. Léon Blum elvtárs hosszasan elbeszélgetett Peyer és Kertész elvtárssal és nagy örömét fejezte ki, hogy a magyar szociáldemokrata párt a francia párt történelmi jelentőségű kongreszszusán két küldöttel is képviseltette magát, majd élénken érdeklődött a magyar helyzet alakulásáról és a magyarországi munkásmozgalom viszonyairól. A szocialista párt országos gyűlése üdvözli Franciaország fémipari munkásságának nagyszerű küzdelmét kenyerének és szabadságának védelmében. A pártgyűlés teljes szolidaritását nyilvánítja ki az egyesült szakszervezeti szövetségek e mozgalmával, amelynek sikere előkészítője lesz a népfront programjában foglalt munkásvédő törvényes rendszabályok közvetlen megvalósításának. A francia vas- és fémmunkásság igényeire még külön tudósításban nagyjelentőségű sztrájkjának közül- visszatérünk. A pártlap Az első tárgyalási nap tanácskozásának jelentős részét vette igénybe a pártlap, a Populaire kérdése. Nagyobb, elterjedtebb lapot kívánnak a küldöttek, a fiatalság több külpolitikai tájékoztatást és irányítást szeretne. I. B. Lebas válaszol a szerkesztőség nevében a fölszólalásokra. Felvilágosításokat ad, számokat, adatokat ismertet. Utána 10 szavazat ellenében és Mallartre ellenzéki kritikájának nyugodt meghallgatása után tudomásul vették a parlamenti csoport jelentését és ezzel a tanácskozás első napja véget ért. A kongresszus résztvevői a külföldi küldöttekkel együtt átvonultak egy közeli moziba, ahol a szocialista filmszolgálat egyik gyönyörű produkcióját mutatták be a legutóbbi hónapok mozgalmi eseményeiről. A film méltatására még visszatérünk. A nagy sztrájk A nagy fémipari sztrájk ügyében a pártgyűlés az alábbi határozatot hozta: Léon Blum beszél... A francia pártgyűlés a gyarmati elnyomás ellen. A népfront kormánya végrehajtja választási programját (Párizs, június 2. — A Népszava tudósítójától.) Az észak - afrikai gyarmati kérdések vitájával kezdődött a kongresszus második napja. Vasárnap lévén, terem és karzatok egyaránt zsúfolva, a hangulat lelkes, amit még fokoz a terem jobbsarkában elhelyezett zenekar, amely egy-egy nagysikerű fölszólalás után rázendít valamilyen szocialista indulóra, amit küldöttek és karzat együttesen énekelnek, kipirult arccal, büszke lelkesedéssel. A hatalom küszöbére jutott párt küldöttei fokozott érdeklődéssel hallgatják Algír, Tunis, Marokkó szocialista küldötteinek panaszait .A gyarmati közigazgatás nem éppen kesztyűs kézzel bánik a benszülöttekkel és nagyon is jogosult Loubet tuniszi küldött kívánsága, aki szabad polgárokat szeretne látni az elnyomott bennszülöttek helyén. Az ottani szocialista pártszervezet emlékiratba foglalva küldte el legsürgősebb kívánságait. Ezek során követeli a közigazgatás átszervezését, a benszülötteknek a franciákkal való egyenjogúsítását, a francia szociális törvényhozás kiterjesztését Tuniszra, harcot a, nyomor ellen, közmunkákat, munkanélküli segélyalap létesítését... Az arab szocialisták hangja Nagy taps fogadja Tahrat elvtársat, Algír arab benszülött szocialista delegátusát, aki Constantine szocialista szervezetét képviseli. A nacionalizmus eddig érintetlenül hagyta Algír lakosságát. Ők nem autonómiát akarnak, hanem a mohamedánok és keresztények egyenjogúsítását, a békés és fokozatos asszimilációt. Megdöbbentő képet fest a közoktatás elhanyagoltságáról. 001.000 iskolaköteles korban levő gyermek közül csak 80.000 számára van iskola és a közigazgatásnak egyáltalában nem sürgős, hogy ezeken az állapotokon segítsen. A benszülöttek tömegei most fokozott bizakodással tekintenek a népfront kormánya felé, amelytől helyzetük lényeges megjavítását remélik. Dubois elvtárs, Oran új képviselője tiltakozik az ellen, hogy: Peyroutan tábornok, Marokkó katonai kormányzója megtagadta az útlevelet Marokkó szocialista kongresszusi delegátusától. Gyülekezési jogot, szakszervezeti szabadságot, nyolcórás munkaidőt követel Marokkó dolgozói számára. Követeli a Regnier-féle rendelet hatályon kívül helyezését, mivel az megerősítette a beszülött nagybirtokosok hatalmát, ugyanakkor, amidőn a páriák gyermekeikkel együtt valósággal éhen pusztulnak. A fellahok javára földbirtokreformot kell végrehajtani, megtörni a nagybirtok politikai hatalmát, elidegeníthetetlen kollektív gazdaságokat kell teremteni, javítani az egészségügyi szolgálatot, fokozni a kultúrát. Leleplezte az algíri fasiszták mesterkedéseit, akik főként Sidi-Bel-Abbiszben a mohamedán lakosságot állandóan izgatják a zsidók elleni gazdasági és hatalmi okokból. A kongresszus az összes gyarmatügyi javaslatokat külön bizottsághoz utalta. „A párt sikerének titka, hogy hű maradt önmagához" Vasárnap délután érte el a kongresszus vitája tetőfokát. A szónoki emelvényen egymást váltogatják a, tüzes, magukkal ragadó szónokok. Most érezni csak igazán, mennyire megújhodott, megerősödött a francia párt a választások során. André Philip elvtárs, Rhone új szocialista képviselője nemcsak tüneményes szónok, de nagykészültségű tudós és gazdasági politikus is.A tömegek elvárják a kormánytól, hogy a határozott cselekvés útjára lépjen — mondja többek között. — Nem várunk szocializmust a népfront kormányától, de igenis várunk határozott, bátor cselekedeteket. Amnesztiát, a Laval-féle gonosz rendeletek visszavonását a Bancque de France átszervezését, a fasiszta ligák föloszlatását, a kollektív szerződések bevezetését a munkajogba, 40 órás munkahetet. A Laval-kormány jelmondata ez volt: Mindent a frankért. A mi jelszavunk: mindent az emberért. A parlament ne menjen addig szabadságra, amíg tető alá nem hozta a legsürgősebb reformokat. „Célt fogunk érni — Philip megrázó erejű beszédéte, mert mi vagyunk a köztársaság minden reménységének hordozói, mert új emberek vagyunk, elszántak arra, hogy tüzes vassal nyúljunk az üszkösödő sebhez és mert a legderekabb köztünk került az ügyek élére." A baloldal nevében mondott kemény, szenvedélyes beszédet az egységfront gondolatának egyik első előharcosa, Zyromski. Az egykori lengyel szabadságharcos francia dédunokájából csak úgy sugárzik az akaraterő és meggyőződés. Tömzsi, izmos alakjának minden porcikájával „beszél", igyekszik súlyt és nyomatékot adni mondanivalóinak, szinte percenként harsan föl a taps egy-egy megállapítására. Hasonlóan nagy lelkesedés fogadja a fiatal gárda reprezentatív emberét, a szélsőbaloldali Marceau Pivert. Óvja a pártot a hibáktól, a reformista illúzióktól. Sürgeti az akcióegység kiépítését. Attól tart, hogy a biztonság ürügyén továbbra is fenn akarják majd tartani a kétesztendős katonai szolgálati időt. Míg a baloldali szónokok leginkább lelkesedést váltanak ki, főként híveikből és a karzaton ülő elvtársuk tömegéből, a szószékre lépő Paul Fauret, a párt főtitkárát nemcsak a szeretetnek és ragaszkodásnak, de egyben a presztízsnek, a szilárd és megingathatatlan tekintélynek a légköre veszi körül. Ez a vékony, középtermetű, boltozatos homlokú, ritkán mosolygó ember a komoly elszántságnak és a szilárd akaratnak szuggesztióját árasztja magából Beszéde élénk, tömör, szabatos. A párt ,«kerpnek titka — állapítja meg —, hogy hű maradt önmagához. Érezzük a tömegek növekvő bizalmát és méltók leszünk ehhez. Nem a szocializmus kormánya veszi át holnap az ügyek intézését, csupán a népi arcvonal, határozott programmal, konkrét célkitűzésekkel. Sem akadály, sem túllicitálás nem befolyásol bennünket. Ha azonban ellenfeleink leküzdhetetlen nehézségeket támasztanának, • odaállunk a párt és az ország elé és kíméletlen nyíltsággal megmondjuk, mi a gáncsvetők célja és a népre bízzuk: Ítéljen fölöttük. „A szocializmus új igazsága: az életet, a szabadságot, a békét jelenti számotokra" A kongresszus tanácskozásának csúcspontja, Léon Blum beszéde következett ezután. Leírhatatlan az a tomboló lelkesedés, amivel a párt a szónoki emelvényre lépő vezérét, a hatalmas Franciaország holnapi miniszterelnökét fogadta. A fiataloskülsejű, franciásan nagybajuszú,magas, vékony ember ebben a pillanatban úgy hat a szónoki emelvényen, mint a nyugateurópai intellektualtásnak, a szív és az értelem harmóniájának, a kulturáltságnak és békeszeretetnek megelevenedett szobra. Halk, fátyolozott hangja mintha kissé elfogódott volna: a pillanat nagy, a föladat óriási. Pár perce belemelegszik, átfűti szocialista meggyőződése és hamarosan rájövünk, hogynem az „államférfi", a hatalom közelségétől megilletődött „politikus", hanem az elvtárs beszél hozzánk. A szocialista, akinek szilárd, tudományos meggyőződését semmi sem tudja megingatni, akinél természetes alapigazságként hatnak a marxizmus egyes, a mások által meg neo értett vagy gyűlölködve félremagyarázott tételei. Érezni rajta: nem kereste a hatalmat, nem szédíti a megtiszteltetés. Tisztán látja az akadályokat, amelyeket munkája útjába állít a kapitalista társadalom a maga szerkezeti adottságaival, de vállalja a feladatot, mert pártja a legnagyobb párt az új kamarában, mert a demokrácia kötelez. Amit Longuet, Séverac, Bracke és Faure beszédeiből is már egyértelműen ki lehetett érezni, az — Blumot hallgatva — bizonyossá válik bennünk. A francia párt tudja, hogy ő az európai demokrácia nagy reménysége. Vigyázni kell. Óvakodni a hibáktól. Megtartani és állandóan növelni a tömegek irántunk való bizalmát. Egyszerű, megérthető, köznapi fogalommá leegyszerűsíteni a szocializmus nagy igazságát: az életet, a szabadságot, a békét jelentjük a számotokra. Mi és senki más. Megvonni a határvonalat a ma lehetetlen és a holnap lehetséges között Megtartani az eleven szerves kapcsolatot párt és tömeg, mozgalom és mai Politia.