Népszava, 1937. január (65. évfolyam, 1–26. sz.)
1937-01-01 / 1. szám
1937 január 1, pénMc NÉPSZAVA Haradjunk együtt Európával írta: Buchtinger Manó Nyilván Milanóban tartott előásának folytatásául, Bethlen Iván gróf nagyobb külpolitikai ekvet írt a Pesti Napló karátnyi számába. Ezúttal a fegyverkezés terén való egyenrusításról és a magyar kisebbnek, de különösen az erdélyi igyazság sérelmeinek kérdésére sürget ,,határozott lépést" a mgyar kormány részéről. A sétlönböző probléma azon az érder módon került így a „Temps" egyik kapcsolatba, cikkében, tórt arra, hogy Magyarország a jyverkezés dolgában valamelyestoldalú lépésre határozta mait, fenyegetésképen kifejti, hogyben az esetben a kisantantállak is kijelenthetik a kisebbségi trződésben vállalt kötelezettséiknek önhatalmú megszűntését. Ezekre válaszolt Bethlen. Cikkén kifejti, hogy először is az élő államoknak ilyen magatarta ellenkezne a fennálló szerzésekkel. Azután, szerinte, az erlyi kisebbségek ügyében miíbb közvetlen tárgyalást kellene adeni Románia vezetőivel, mennyiben ez nem vezetne eredményre, a Népszövetséghez kelne fordulni s végül, ha ez nem sználna, akkor — Bethlen szelt —: „okvetlen ki kell lépnünk Népszövetségből és ott kell óánunk ezt a testületet..." A magunk részéről ezekben a fokban azt szeretnők igen hatásottan kihangsúlyozni, hogy a többségi jogok kérdésében Maarország követelése elvitathatatt. Ennek az igazságos követeinek érvényesítése érdekében itt kell maradnunk a Népszövetben, sőt az ügy érdekében még kilépéssel való fenyegetést is rásnak tartjuk: végül, nem tarik az ügy érdekében valónak, ha kisebbségek problémáját bár:ly oldalról más kérdésekkel ismplikálják, kisebbségekre vonatkozó kötelések elvitathatatlanok. Nem iször mondjuk ezt. Megmondott minden megfelelő alkalommal, minthogy az adott esetben az hélyi magyar kisebbségek ügyén van szó, talán időszerű, ha ráitatunk, hogy a békeszerződések igyarországnak ezt az igazát idézetten is alátámasztják. Hivattunk ezúttal a békeszerződés 47. ikaszára, amely szó szerint azt tudja: ..Románia Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárul a szövetséges és társult főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a hatalmak szükségesnek léttek abból a célból, hogy Romániában a népesség többségétől elérő fajú, nyelvű és vallású lakók érdekei... védelemben részesüljenek." A békeszerződés 60. §-a szerint ?" a rendelkezések kifejezetten emzetközi érdekű kötelezettség" és a Népszövetség elismeri, gy e rendelkezések fölött élnie kell és gondoskodnia ezek ikség szerinti módosításáról. Nyilvánvaló tehát Románia telezettsége csakúgy, mint a •p szövetségé. Ez, mint mondom, elvitathatatlanná teszi Maarország igazát. Ezt a világos telezettséget csak az mné, ha Magyarország gyengita Népi vetséget otthagyná. rehet azt jelentené, Ilyen csehogy mi magunk oldjuk fel a legerősebb és a legfizetőképesebb kezest vállalt kötelezettségei alól. Hiszen ha van valaki, aki csakugyan tudja Romániát is arra szorítani, hogy teljesítse kötelességét, ez csak az európai hatalmak együttese, vagyis a Népszövetség lehet. Mondhatják, hogy ez csak elmélet, és a gyakorlat, sajnos, mást mutat. Ezzel szemben amely pillanatban Magyarország a Népszövetséget otthagyná, Románia kötelezettségeinek teljesítése alól nemcsak elméletben, de a valóság szerint is feloldottnak érezné magát! Noha a békeszerződések keletkezése óta a Népszövetséget is elég sok és súlyos mulasztás terheli, mégis bizonyos, hogy ez idő alatt sok szerződésellenes támadás is érte és ezek miatt az európai kiegyenlítés és békés igazságtevés szerepét sem tölthette be úgy, ahogy az feladata lett volna. Ezért valljuk, hogy a Népszövetség intézményét és gondolatát elsősorban azoknak a kis országoknak kellene hűségesen támogatni, amelyeknek a Népszövetségben egyesült döntő hatalmaktól van várnivalójuk. Helyes álláspontnak tartjuk, hogy Romániával tárgyalni kell. Ezt a felfogásunkat nem ma hangoztatjuk először. Állandóan hirdettük, hogy nemcsak Romániával, de valamennyi szomszédállammal igyekezni kell tárgyalások útján a mainál tűrhetőbb, barátságosabb viszonyt teremteni. Csak sajnálni tudjuk, hogy sokszoros sürgetésünk eddig nem volt eredményesebb ... A tárgyalás, a zöldasztalnál való meggyőzés a legtöbb esetben jelenthet valami eredményt; az elmúlt tíz esztendő eredménytelensége bizonyítja, hogy a dacos „non cooperationa nem tárgyalunk álláspontja a meglévő bajokon semmit sem segített! Ezért mondjuk mi is: tárgyalni kell a románokkal, de a másik két szomszéddal is! Bethlen cikke kapcsán olvastunk olyan indítványról is, hogy meg kellene kísérelni az Erdélyben tűrhetetlen viszonyok között élő kisebbségek hazahozatalát. Ez a legrosszabb megoldás lenne. Mi célja volna ennek? Az itthoni munkanélkülieket szaporítsuk? Vagy újra a vagonlakók szomorú korszakát ismételjük meg? Mindez csak azt jelentené, hogy az erdélyi magyarok helyzetével egyidejűen a magyarországi magyarok helyzetét is súlyosbítanék. Ennek a súlyos kérdésnek a megoldását csak a közvetlen tárgyalások és a Népszövetség segítségének megnyerése útján lehet megközelíteni és elérni. Végül meg kell mondanunk azt is, hogy a kisebbségi kérdés megoldása szempontjából káros, ha ezt az életbevágó kérdést akármilyen más üggyel komplikáljuk! Az egyenjogúság, még a fegyverkezés egyenjogúsága is olyan elv, olyan természetes követelés, amely mindenkit megillet. De azért a fegyverkezés fokozásáért mégsem lehet lelkesedni. Nem hisszük péladául, hogy a német nép ne inkább hiányzó kenyér és zsiradék után áhítozna, mint azért a fokozott fegyverkezésért, amelynek „egyenlő jogát" a német nép mai urai „kiharcolták". A nép mindenütt csak azért tudna lelke 8. oldal típusokról felvilítaoBításokkal szolgál és bemutatja. Árjegyzéket ingyen küld. az összes Részlet — Csere, Vilmos császár út 60. Telefon: 11-64-97 fedni, ha az egyes országok kormányai — a fegyverkezés csökkentéséért harcolnának. Azonkívül a „Temps" fent idézett példája azt is mutatja, hogy az önálló szerződések nyilvánvalóan egyoldalú megszegése — a mai helyzetnek még súlyosabb elmérgesítésére vezetne ... Nagy birodalmak között megtörténhetik, hogy ujjat húznak egymással abban a hiszemben, hogy ez eredményre vezet. Igaz, láttuk, hogy egyesek milyen keservesen csalódhatnak is. Kicsiny nemzetnek az a sorsa, hogy a mai Európa közepette az európai erők békés igénybevétele útján igyekezzék megszerezni azt, ami jog szerint megilleti. Akik 1936-ban kerestek Textilipar, bőrgyárak, bányák üzletei.—Tőzsdenyereségek. A gazdák 100 milliója. — A termelés 6%-kal nagyobb már, mint a nagy válság előtt, a munkabér 16%-kal kisebb írta: Ákos László Az 1936-os év nagy gazdasági változások esztendeje volt. Az ország belelendült a konjunktúrába, akármilyen különös, felemás, bizonytalan is ez a konjunktúra. Érdemes megnézni, hogy kinek volt haszna belőle. A dolgozó tömegeknek és a kisembereknek semmiesetre. Ez a konjunktúra aránylag kevesek maEzzel a leszorított bérrel Indult neki az 1936-os esztendőnek a nagyipar. Az egész éven át tovább növekedett a termelés és tovább csökkent a munkabér, mint ahogy a társadalombiztosítói bércsoportok eltolódásaiból megállapítható. Tehát többtermelés és csökkenő bérek! A rosszul kereső munkások hosszabb munkaidőn át dolgoznak, mint régebben és így nemcsak többet, de általában nagyobb hasznokat is termelnek. Hol tart a textilipar? Az elmúlt két évben már-már úgy látszott, hogy a textilipar fejlődése megakadt. De a rendezetlen munkabérek és a szabályozatlan munkaidő mellett könnyű volt új lendületet szerezni részben hivatalos megrendelésekkel. A munkáslétszám 1936-ban 10%-kal növekedett, a termelés 16%-kal nagyobb, mint egy év előtt. Az olcsó munkaerővel előállított magyar textiláru rendkívüli piacképes is, textilkivitelünk 16,5%-kal nőtt 1935-tel szemben. A textilgyárak szállítottak Romániába, Albániába, Jugoszláviába, de Olaszországba és Németországba is. A legkitűnőbb piacok közé tartozott Egyiptom, ahol a magyar textiláru vígan versenyképes az angol áruval szemben. Sőt Angliában is több mint 2000 mázsa pamutszövetet és ugyangánügye csupán. A perdöntő adat, hogy míg a termelés már elérte az 1931-es színvonalat, sőt a gyáriparban 6% kal meg is haladta, addig a munkabér fejátlaga 16%-kal csökkent. Nézzük csak, mit mond erről a Központi Statisztikai Hivatal: annyi selyemszövetet helyeztek el az ügyes ügynökök. Az olcsó magyar kenderfonállal is jó üzleteket csináltak a német és az angol piacon. A jutakartell több mint 10.000 mázsa jutaszövetet szállított az Amerikai Egyesült Államokba. Ezeknek a csinos üzleteknek természetesen megvan a kellő ellentétele a vállalati mérlegekben. A bőrdrágítás esztendeje a A halk és papíron nem létező, de valóságban annál hatalmasabb 1931-be n 1932-be n 3933-ban 1934-be n 1935-be n Gyáripari termelés Egy munkásra jut értéke évi kereset pengőben pengőben 2.059,000.000 1.822,622.000 1.763,429.000 1.935,249.000 2.175,899.000 1379 1232 1184 1171 1149 cuTmnnniÉs I A./. / . A/t - _ Of - A / O.'. o