Népszava, 1938. január (66. évfolyam, 1–24. sz.)
1938-01-01 / 1. szám
U Ogur Mer RADIO Rádióvásárlás — bizalom kérdése ternberg : MaV- Wr. és udv. hangszergyár IsIms VII. Rácesi út 60 fiz ország legnagyobb és legszebb rádióterme kénkért, a munkásosztály nagy ügyéért. Mi szegények vagyunk. Nemcsak az üldözéssel kell szembeszállnunk és állnunk a harcot kitartással, hűséggel, hanem a tőke, a pénz ereje ellen is meg kell vívnunk a magunk harcát. A szegények filléreiből, a magunk nehezen megkeresett garasaiból kell előteremtenünk azokat az eszközöket is, amelyekre szükségünk van: sajtóra, pártagitációra, a mozgalom érdekében való eszközökre. Szűnni nem akaró, állandó munka a pártmozgalom minden területén, hűséges szervezés és szervezkedés a szövetkezeti és szakszervezeti mozgalomban. Erős akarat és benső meggyőződés arra hogy mozgalmunkat kiépítsük, erőssé tegyük, a ránk kényszerített harcokban meg ne hátráljunk, helytálljunk. Ez az, amire szükségünk van. Ez az, ami bennünket a legsúlyosabb esztendőkben, a legélesebb üldözések és támadások tüzében is megvédett és előbbre vitt. De bízzunk mi másban, csak magunkban. Hogy erősebbek legyünk, jobb legyen a sorsunk, hogy mozgalmunkat az ellenfelek is megbecsüljék és vele számoljanak, ehhez a mi akaraterőnkre, a mi készségünkre, a mi önfeláldozásunkra van szükség! Munkástestvérek! A magyar munkásság sok viharban megtépett zászlóját emeljétek fel becsülettel, kitartással, hűséggel, erővel és akarattal. Készüljetek az új esztendő új harcaira! Barátsággal, szolidaritással köszöntjük olvasóinkat, harcos társainkat, munkástestvéreinket! MeGeu if" annál több erővel, tudással kell fölkészülnünk azok elvégzésére. Az új esztendő a készülődés esztendeje kell, hogy legyen. Még most láthatatlan események húzkódnak meg az új esztendő leple mögött. Gazdasági, politikai, társadalmi erők leselkednek. Ki nem térhetünk. A magunk élete, a munkásosztály jövője, a magyar nép haladása, az ország érdeke egyetlen lépéssel is csak úgy juthat előbbre, ha készülünk és komolyan, szívósan dolgozunk a pártért, a mozgalomért, esz J ESZTENDŐ tehát megint, mi lesz az új esztendőben új? — kérdezi tőlem valaki és szemüvegét csillogtatva kíván-csian dugja ki orrát az újságlepedő mögül. Mielőtt válaszolni tudnék, vagy válaszolni akarnék, újabb kérdést repít felém: — Mondja, kérem, emlékszik ön Lukács Lászlónak arra a nevezetes párizsi utazására! — Rémlik valami róla. — Szóval nem emlékszik. Nekem egyszerre eszembe jut, ahogy ezt a londoni jelentést olvasom itt, ebben a svájci újságban. Tudja, körülbelül két évvel a háború előtt, Lukács László miniszterelnök és pénzügyminiszter volt és nagy külföldi kölcsön felvételére készült. A képviselőházban Tisza váratlanpuccsal megszavaztatta a véderőj a varlatokat és pénzre volt szükség, sok pénzre, hogy a létszámszaporítást és a fegyverkezést végre is hajthassák. Lukács László és emberei mindenit előkészítettek a párizsi pénzpiacon, úgyszólván az utolsó szögig elintézték egy hatezámillió aranyfrankon kölcsön felvételét s már csak Lukács kiutazására volt szükség, hogy aláírja a megállapodásokat és hozza a pénzt. Ki is utazott. Ámde úgy fordult, a dolog, hogy nem hozott egy szantimot sem. A párizsi bankárok meggondolták a dolgot. Nagyon leintették őket a Quai d'Oreay urai. Az egyik párizsi újság azt írta, hogy francia frankból nem lehet osztrák-magyar ágyúkat önteni... mit képzel az a Lukács... mit képzelnek azok a magyar urak? Francia kölcsön? Hogy zene! Lukács László nemjött haza, hanem Párizsból Frankfurtba utazott. Ott aztán sikerült a dolga. Ötszázmillió aranymárkát kapott... a többit, azt hiszem, már tudja. — Körülbelül. Két év alatt rengeteg új szurony és néhány üteg harminc és feles mozsár lett belőle. Régi ügy, tavalyi hó... De ha kegyes volna elárulni, miért emlékezik most erre a párizsi felsülésre? — Itt, ebben az újságban olvasok valamit Ebből sejtem, hogy az új esztendő mégis hoz valami újat. Valami olyasmit, ami tökéletes ellentéte annak a mindmáig érvényben volt politikának, amely Lukács párizsi kudarcát előidézte s oly tökéletessé tette. — Hadd halljam már! Égek a kíváncsiságtól! FIGYELEMMEL kísérte ön Van Zeelandnak, a volt belga miniszterelnöknek a gazdasági utazásait? Persze, hiszen az a mestersége. Hát, akkor tudja, hogy Van Zeeland — angol és francia megbízásból — a világ gazdasági együttműködésének lehetőségeit, útjait és feltételeit nyomozza, utazik, tárgyal, szemlélődik. Márt járt Amerikában, beszélt az elnökkel és tárgyalt azóta olasz és német megbízottakkal is. Feladatának első szakaszát szerencsésen beutazta. Az angol kormány most meghívta Londonba és alkalmat ad neki, hogy tapasztalatairól beszámoljon. Ez a svájci lap azt a londoni jelentést közli, hogy Van Zeeland nemcsak tapasztalatokat visz magával, hanem már kész jelentést "és a kész jelentésiben kész javaslatokat. Hogyan lehet biztosítani a világgazdasági együttműködést? Hogyan lehet lecsökkenteni az autarkiás lázbetegséget, a vámpolitikai kolerát és a valutáris tüdővészt?... Képzelheti, hogy a világ joggal kíváncsi a javaslatokra. Hiszen annyi kurucslás történt, már. Annyi pancsolás. Annyi pancer rontotta már a dolgainkat — Elhiszem. De mit javasol Van Zeeland? — Javaslatai közül csak egyet közöl ez az újság. De ez az egy aztán... Különben itt van szóról szóra, hogy Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország nyújtsanak hatalmas kölcsönöket Olaszországnak és Németországnak, „mégpedig politikai meggondolásoktól nem, irányított korlátozás nélkül". — Ez áll ott? — Ez bizony. És utána nyomban az, hogy ez a kölcsönötlet arra is föltevésre épül, hogy a kölcsön folyósításának hatásaként Olaszország és Németország talán mégis meggondolja magát — talán mégislesz oly szíves meggondolni magát — ,és a semmikép sem rentábilis s kizárólag a totális háborúra, beállított terveket hosszabb vagy rövidebb idő múlva elejti". Szünet. Kis sóhajtás. — Hogy el ne felejtsem, ugyanakkor Szihabiht birodalmi bankelnök néptárs azt írja egy német újságban, hogy „béke csak úgy és akkor lehetséges, ha életlehetőségeinket biztosítják". Érti? Csak „úgy" és csak „akkor" — különben ... HÁT IGEN, itt az új esztendő, mi lesz az új esztendőben új? A régi politika, amely kemény volt és szigorú, s nem tette lehetővé, hogy az egyik hatalmi csoport pénzt adjon a másiknak a fegyverkezésre, úgy látszik, a végét járja és kezdi kibontani körvonalait az új kurzus. Még csak egy javaslatiban ugyan, de mit lehessen tudni... Lukács Lászlót udvariasan bár, de kitették Párizsból. Mit gondol, a fasiszta Lukács Lászlókat is kiteszik majd Párizsból, Londonból vagy Washingtonból...? A magva a dolognak az, hogy ha nincs más mód , a fasiszta diktatúráktól a békét pénzzel kell megvásárolni! Hatalmas kölcsönökkel! Dollárokkal, fontokkal, frankokkal! Politikai meggondolások szigorú félretételével — korlátozás nélkül. — Tudja, mi ez? — Pszt! Ki ne mondja, uram! A falnak is fülei vannak. Várnai Dániel,. . NÉPSZAVA 1938 január I, ssarríbat Külön népbiztosságot szerveztek ez orosz haditengerészet számára Szmirnov lett a haditengerészet népbiztosa (Moszkva, december 31). A Szovjet Unió központi végrehajtó bizottsága és a népbiztosok tanácsa elhatározta, hogy a haditengerészeti ügyek számára népbiztosságot szervez és alájarendeli a tengeri haderőt Ezzel a haditengerészet kiválik a hadügyi népbiztosság hatásköréből. Haditengerészeti népbiztossá Szmirnovot nevezték ki, akit ezzel egyidejűleg fölmentettek helyettes hadügyi népbiztosi állásától, valamint a vörös hadsereg politikai igazgatásának vezetése alól. A helyére helyettes hadügyi népbiztossá és a vörös hadsereg politikai igazgatásának főnökévé Meciliszt nevezték ki. Szmirnov ezzel egyidejűleg elsőosztályú hadseregbiztosi, Mecilisz másodosztályú hadseregbiztosi és OB Szsadenko ugyancsak másodosztályú hadseregbiztosi katonai rangot kapott. Moszkvai politikai körökben két szempontból tartják fontosnak az új népbiztosság fölállítását: 1. Ezzel a hatalmas szovjetorosz tengeri felfegyverkezési tervek megtalálják külső és belső szervezeti keretüket. E fölfegyverkezés célja az, hogy a Szovjet-Allát a világ leghatalmasabb tengeri hatalmai közé emelje. 2. Eddig a hadsereg valamennyi fegyvernemét egy kézben, Vorosilov hadügyi népbiztos kezében egyesítették. Most az új haditengerészeti népbiztosság önálló hivatal lesz és Szenvedő, beteg asszonyok gyakran már egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserű vízzel is nagyon könnyű, lágy bélkiürülést érhetnek el, ami igen sok esetben, rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. Kérdezze meg orvosát. (X) nem áll közvetlenül Vorosilov főparancsnoksága alatt, ami a hadügyi népbiztos hatáskörének korlátozását jelenti. Mechlisz személyében a vörös hadsereg politikai igazgatásának élére a párt hivatalos lapjának, a „Pravdá"-nak igazgatója és a bolsevista párt sajtófőnöke került. Mechlisz tagja a bolsevista párt központi bizottságának. Magyar őstehetségek Hágában Amikor néhány évvel ezelőtt először mutatkoztak be a magyar őstehetségek a Nemzeti Szalonban, az elragadtatott látogatók szinte egyhangúlag mondták: ki kellene ezt az anyagot külföldre vinni, lássa Európa, hogy mennyi érték van ebben a névben. Később is, valahányszor Bálint Jenő az Erzsébet téri őstehetség-kiállítóhelyiségben új anyagot mutatott be, mindig hallatszott az az óhaj, bárha egyszer külföldön is be lehetne mutatni a magyar őstehetségeket. Az őstehetségek kiállítóhelyiségében igen sok külföldi is megfordult, valamennyien elragadtatással nyilatkoztak. Felkereste a kiállítóhelyiséget az egyik hollandi nagy kiállítóhelyiség tulajdonosa is és ajánlatot tett, hogy a magyar őstehetségek munkáiból kiállítást rendez Hágában. Az előkészületek megtörténtek és január 3-án a hágai Esher Surrey szalonban bemutatják Benedek Péter, Süli András, Nyergesi János, Markovits Horváth Antal, Gajdos János, Győri Elek, Horváth Lénárd, Oravecz Imre, Káplár Miklós, Futó Ferem, Kóró-Hudák István, Gedra András, Fekete Péter, Nyergesi István, Erdei Bence, Miklós István, Aradi Zsófia, Mogyoróssy György és Bereczki András munkáit. A kiállításhoz ízléses katalógus készült, amelyben az őstehetségek mentora, Bálint Jenő hangulatos cikket írt a magyar őstehetségekről.