Népszava, 1938. január (66. évfolyam, 1–24. sz.)

1938-01-01 / 1. szám

U Ogur Mer RADIO Rádióvásárlás — bizalom kérdése ternberg : MaV- Wr. és udv. hangszergyár IsIms VII. Rá­­c­­­esi út 60 fiz ország legnagyobb és legszebb rádióterme­ kénkért, a munkásosztály nagy ügyéért. Mi szegények vagyunk. Nemcsak az üldözéssel kell szem­beszállnun­k és állnunk a harcot kitartással, hűséggel, hanem a tőke, a pénz ereje ellen is meg kell vívnunk a magunk harcát. A szegények filléreiből, a magunk nehezen megkeresett garasaiból kell előteremtenünk azokat az esz­közöket is, amelyekre szükségünk van: sajtóra, pártagitációra, a mozgalom érdekében való eszkö­zökre. Szűnni nem akaró, állandó munka a pártmozgalom minden területén, hűséges szervezés és szervezkedés a szövetkezeti és szakszervezeti mozgalomban. Erős akarat és benső meggyőződés arra hogy mozgalmunkat kiépítsük, erőssé tegyük, a ránk kényszerí­tett harcokban meg ne hátrál­junk, helytálljunk. Ez az, amire szükségünk van. Ez az, ami ben­nünket a legsúlyosabb esztendők­ben, a legélesebb üldözések és tá­madások tüzében is megvédett és előbbre vitt. De bízzunk mi más­ban, csak magunkban. Hogy erő­sebbek legyünk, jobb legyen a sor­sunk, hogy mozgalmunkat az el­lenfelek is megbecsüljék és vele számoljanak, ehhez a mi akarat­erőnkre, a mi készségünkre, a mi önfeláldozásunkra van szükség! Munkástestvérek! A magyar munkásság sok viharban meg­tépett zászlóját emeljétek fel be­csülettel, kitartással, hűséggel, erővel és akarattal. Készüljetek az új esztendő új harcaira! Barátsággal, szolidaritással kö­szöntjük olvasóinkat, harcos tár­sainkat, munkástestvéreinket! M­eG­eu if" annál több erővel, tudással kell fölkészülnünk azok elvégzésére. Az új esztendő a készülődés esz­tendeje kell, hogy legyen. Még most láthatatlan események húzkódnak meg az új esztendő leple mögött. Gazdasági, politikai, tár­sadalmi erők leselkednek. Ki nem térhetünk. A magunk élete, a munkásosztály jövője, a magyar nép haladása, az ország érdeke egyetlen lépéssel is csak úgy jut­hat előbbre, ha készülünk és ko­molyan, szívósan dolgozunk a pártért, a mozgalomért, esz­ J ESZTENDŐ tehát megint, mi lesz az új esztendőben új? — kér­dezi tőlem valaki és szem­üvegét csillogtatva kíván-­­­csian dugja ki orrát az új­ságlepedő mögül. Mielőtt vála­szolni tudnék, vagy válaszolni akar­nék, újabb kérdést repít felém: — Mondja, kérem, emlékszik ön Lu­kács Lászlónak arra a nevezetes párizsi utazására! — Rémlik valami róla. — Szóval nem emlékszik. Nekem egyszerre eszembe jut, ahogy ezt a londoni jelentést olvasom itt, ebben a svájci újságban. Tudja, körülbelül két évvel a háború előtt, Lukács László miniszterelnök és pénzügyminiszter volt és nagy külföldi kölcsön felvételére készült. A képviselőházban Tisza váratlan­­puccsal megszavaztatta a véderő­j a varlatokat és pénzre volt szük­ség, sok pénzre, hogy a létszám­szaporítást és a fegyverkezést végre is hajthassák. Lukács László és emberei mindenit előkészítettek a párizsi pénzpiacon, úgyszólván az utolsó szögig elintézték egy­ h­at­ezámillió aranyfrankon kölcsön felvételét s már csak Lukács ki­utazására volt szükség, hogy alá­írja a megállapodásokat és hozza a pénzt. Ki is utazott. Ámde úgy fordult, a dolog, hogy nem­ hozott egy szantimot sem. A párizsi ban­károk meggondolták a dolgot. Na­gyon leintették őket a Quai d'Or­eay urai. Az egyik párizsi újság azt írta, hogy francia frankból nem lehet osztrák-magyar ágyú­kat önteni... mit képzel az a Lu­kács... mit képzelnek azok a ma­gyar urak? Francia kölcsön? Hogy zene! Lukács László nem­­jött haza, hanem Párizsból Frank­furtba utazott. Ott aztán sikerült a dolga. Ötszázmillió aranymárkát kapott... a többit, azt hiszem, már tudja. — Körülbelül. Két év alatt ren­geteg új szurony és néhány üteg harminc és feles mozsár lett belőle. Régi ügy, tavalyi hó... De ha ke­gyes volna elárulni, miért emléke­zik most erre a párizsi felsülésre? — Itt, ebben az újságban olva­sok valamit Ebből sejtem, hogy az új esztendő mégis hoz valami újat. Valami olyasmit, ami töké­letes ellentéte annak a mindmáig érvényben volt politikának, amely Lukács párizsi kudarcát előidézte s oly tökéletessé tette. — Hadd halljam már! Égek a kíváncsiságtól! F­IGYELEMMEL kísérte ön Van Zee­landnak, a volt­ belga miniszterelnöknek a gazdasági utazásait? Persze, hiszen az a mes­tersége. Hát, akkor tudja, hogy Van Zeeland — angol és francia megbízásból — a világ gazdasági egy­ü­t­tm­ű­k­ö­désén­e­k l­eh­e­tősége­it, útjait és feltételeit nyomozza, uta­zik, tárgyal, szemlélődik. Márt járt Amerikában, beszélt az elnökkel és tárgyalt azóta olasz és német megbízottakkal is. Feladatának első szakaszát szerencsésen beutazta. Az angol kormány most meg­hívta Londonba és alkalmat ad neki, hogy tapasztalatairól beszá­moljon. Ez a svájci lap azt a lon­doni jelentést közli, hogy Van Zeeland nemcsak tapasztalatokat visz magával, hanem már kész je­lentést "és a kész jelentésiben kész javaslatokat. Hogyan lehet bizto­sítani a világgazdasági együtt­működést? Hogyan lehet lecsök­kenteni az autarkiás lázbetegsé­get, a vámpolitikai kolerát és a valutáris tüdővészt?... Képzelheti, hogy a világ joggal kíváncsi a ja­vaslatokra.­ Hiszen annyi kuruc­s­lás történt, már. Annyi pancsolás. Annyi pancer rontotta már a dol­gainkat — Elhiszem. De mit javasol Van Zeeland? — Javaslatai közül csak egyet közöl ez az újság. De ez az egy aztán... Különben itt van szóról szóra, hogy Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország nyújt­sanak hatalmas kölcsönöket Olasz­országnak és Németországnak, „mégpedig politikai meggondolá­soktól nem, irányított korlátozás nélkül". — Ez áll ott? — Ez bizony. És utána nyomban az, hogy ez a kölcsön­ötlet arra is föltevésre épül, hogy a kölcsön folyósításának hatásaként Olasz­ország és Németország talán mégis meggondolja magát — talán mégis­­lesz oly szíves meggondolni ma­gát — ,és a sem­mikép sem rentá­bilis s kizárólag a totális háborúra, beállított terve­ket hosszabb vagy rövidebb idő múlva elejti". Szünet. Kis sóhajtás. — Hogy el ne felejtsem, ugyanakkor Szihab­iht birodalmi bankelnök néptárs azt írja egy né­met újságban, hogy „béke csak úgy és akkor lehetséges, ha élet­lehetőségeinket biztosítják". Érti? Csak „úgy" és csak „akkor" — kü­lönben ... H­­ÁT IGEN, itt az új esztendő, mi lesz az új esztendőben új? A régi politika, amely ke­mény volt és szigorú, s nem tette lehetővé, hogy az egyik hatalmi csoport pénzt adjon a másiknak a fegyverkezésre, úgy látszik, a vé­gét járja és kezdi kibontani kör­vonalait az új kurzus. Még csak egy javaslatiban ugyan, de mit le­hessen tudni... Lukács Lászlót udvariasan bár, de kitették Párizs­ból. Mit gondol, a fasiszta Lukács Lászlókat is kiteszik majd Párizs­ból, Londonból vagy Washington­ból...? A magva a dolognak az, hogy ha nincs más mód , a fasiszta diktatúráktól a békét pénzzel kell megvásárolni! Hatalmas kölcsö­nökkel! Dollárokkal, fontokkal, frankokkal! Politikai meggondo­lások szigorú félretételével — kor­látozás nélkül. — Tudja, mi ez? — Pszt! Ki ne mondja, uram­! A falnak is fü­lei vannak. Várnai Dániel,. . NÉPSZAVA 1938 január I, ssarríbat Külön népbiztosságot szerveztek ez orosz haditengerészet számára Szmirnov lett a haditengerészet népbiztosa (Moszkva, december 31). A Szov­jet­ Unió központi végrehajtó bizott­sága és a népbiztosok tanácsa el­határozta, hogy a haditengerészeti ügyek szá­mára népbiztosságot szervez és alájarendeli a tengeri haderőt Ezzel a haditengerészet kiválik a hadügyi népbiztosság hatásköréből. Haditengerészeti népbiztossá Szmir­novot nevezték ki, akit ezzel egy­idejűleg fölmentettek helyettes hadügyi népbiztosi állásától, vala­mint a vörös hadsereg politikai igazgatásának v­ez­etése alól. A helyére helyettes hadügyi népbiztossá és a vörös hadsereg politikai igazgatá­sának főnökévé Meciliszt­ nevezték ki. Szmirnov ezzel egyidejűleg első­osztályú hadseregbiztosi, Meci­lisz másodosztályú hadseregbiztosi és OB Szsadenko ugyancsak másodosztályú hadseregbiztosi katonai rangot ka­pott. Moszkvai politikai körökben két szempontból tartják fontosnak az új népbiztosság fölállítását: 1. Ezzel a hatalmas szovjetorosz tengeri felfegyverkezési tervek megtalálják külső és belső szerve­zeti keretüket. E fölfegyverkezés célja az, hogy a Szovjet-All­át a világ legha­talmasabb tengeri hatalmai közé emelje. 2. Eddig a hadsereg valamennyi fegyvernemét egy kézben, Vorosi­lov hadügyi népbiztos kezében egyesítették. Most az új haditengerészeti népbiz­tosság önálló hivatal lesz és Szenvedő, beteg asszonyok gyak­ran már egy kis pohár természetes „Ferenc József­" keserű vízzel is na­gyon könnyű, lágy bélkiürülést ér­hetnek el, ami igen sok esetben, rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. Kérdezze meg or­vosát. (X) nem áll közvetlenül Vorosilov főparancsnoksága alatt, ami a hadügyi népbiztos hatásköré­nek korlátozását jelenti. Mechlisz személyében a­­ vörös hadsereg politikai igazgatásának élére a párt hivatalos lapjának, a „Pravdá"-nak igazgatója és a bol­sevista párt sajtófőnöke került. Mechlisz tagja a bolsevista párt központi bizottságának. Magyar őstehetségek Hágában Amikor néhány évvel ezelőtt először mutatkoztak be a magyar őstehetségek a Nemzeti Szalonban, az elragadtatott látogatók szinte egyhangúlag mondták: ki kellene ezt az anyagot külföldre vinni, lássa Európa, hogy mennyi érték van ebben a névben. Később is, vala­hányszor Bálint Jenő az Erzsébet téri őstehetség-kiállítóhelyiségben új anya­got mutatott be, mindig hallatszott az az óhaj, bárha egyszer külföldön is be lehetne mutatni a magyar őstehetségek­­et. Az őstehetségek­­ kiállítóhelyiségé­ben igen sok külföldi is megfordult, valamennyien elragadtatással nyilat­koztak. Felkereste a kiállítóhelyiséget az egyik hollandi nagy kiállítóhely­iség tulajdonosa is és ajánlatot tett, hogy a magyar őstehetségek munkáiból­­ kiállí­tást rendez Hágában. Az előkészületek megtörténtek és ja­nuár 3-án a hágai Esher Surrey szalon­ban bemutatják Benedek Péter, Süli András, Nyergesi János, Markovits Hor­váth Antal, Gajdos János, Győri Elek, Horváth Lénárd, Oravecz Imre, Káplár Miklós, Futó Ferem­, Kóró-Hudák Ist­ván, Gedra András, Fekete Péter, Nye­r­­gesi István, Erdei Bence, Miklós István, Aradi Zsófia, Mogyoróssy György és Bereczki András munkáit. A kiállításhoz ízléses katalógus ké­szült, amelyben az őstehetségek men­tora, Bálint Jenő hangulatos cikket írt a magyar őstehetségekről.

Next