Népszava, 1938. június (66. évfolyam, 123–145. sz.)
1938-06-01 / 123. szám
66. évfolyam 123. szám Budapest, 1938 június 1. szerda A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁ RT KÖZPONTI K Ö Z LÖ N Y E Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, Contiucca A • Megjelenik hétfő kivételével minden nap • Telefonszám: 1-303-30, 1-303-31 és 1-303-32 Rehabilitáció Az igazságügyi tárca tárgyalása során ismét szó került a rehabilitációról. Az előadó is említést tett róla, a miniszter sem zárkózott ki egészen előre, de kötelező és főleg határidőhöz szabott ígéret nem hangzott el ebben az esztendőben sem, bár mind szociáldemokrata részről, mind pedig polgári politikusok oldaláról ebben az esztendőben is fölvetették a rehabilitációs törvény szükségességét. • Újra itt van tehát a rehabilitáció megoldatlan problémája. Újra felmerül az a kérdés: meddig tart még múltbéli igazi, vagy viszonylagos bűnök büntetése! Igazi bűnöké; gyerekfejjel elkövetett apró kisiklásoké és viszonylagos bűnöké; politikai cselekedeteké, amelyekért immár majdnem két évtizede szenvednek azok, akik politikai állásfoglalásukért amúgyis eléggé megfizettek. Azok, akiknek két évtizeddel ezelőtt való politikai maguk tartásáért büntetést kellett kiállniuk, a büntetés elszenvedése után sem kerültek vissza az egyenrangú emberek körébe. Ha volt közalkalmazottak, erkölcsi bizonyítványukban ott szerepel a bélyeg, amely lehetetlenné teszi, hogy valahol is elhelyezkedhessenek; ha iparosok, lehetetlen, hogy iparengedélyt kapjanak; ha útlevélre, iratra, hatóságnál akármilyen bizonyítványra van szükségük, ott szerepel mindig a büntetés, mint élő tilalomra, amely a boldogulást, a megélhetést akadályozza. Ne vitatkozzunk most arról, hogy a megtorlás annak idején a legridegebb mértékkel mérve is megfelelt-e a cselekedeteknek, vagy magatartásnak. Induljunk ki abból, hogy a megtorlásnak ez a fejezete lezárult. De ha lezárult, miért hat még tovább is? Miért akadályozza meg rendszerint már negyven-ötven felé járó embereknek a társadalmi munkába való visszatérését? Miért marad az erkölcsi bizonyítványban a kitörülhetetlen folt, amely egyúttal sorompó az élet kapuja előtt? És ugyanígy van azokkal, akik valami egészen csekély súlyú közönséges bűncselekményt követtek el. Talán a végszükség vitte őket rá, talán valami fiatalkori könnyelműség, mindegy. A megtorlás örök és kiirthatatlan. És mert ez a megtorlás, ez a büntetésen is túlható bűnhődés ellentétben áll az emberi igazságérzettel, amely politikai rendszerektől és világnézettől független kell, hogy legyen, de ellentétben áll a megbocsátás és a kiengesztelődés gondolatával is, nem tartható fenn. Kell, hogy jöjjön a törvény, amely fátyolt borít a múltra. Kell, hogy megjöjjön a jóvátétel, vagy legalább az engesztelés lehetősége. Kell, hogy a politikai elítéltek annyi év után polgárjogaikba visszakerüljenek. És kell, hogy ailóik kicsit botlottak, ne essenek el végleg. De nem elég a rehabilitáció közjogi ténye, kenyér is kell hozzá. Kenyér a fegyelmileg elbocsátott közalkalmazottaknak, a vasutasoknak, tanároknak, tanítóknak és postásoknak, akik húsz év óta nyomorognak, szenvednek és várják a feledést és a megszolgált nyugdíj vagy nyugbór folyósítása révén — a kenyeret. Ezek nevében és ezek érdekében szólalunk meg ismét. El nem múló kötelességünk, hogy a két évtizede szenvedők érdekét képviseljük. Szeretnék hinni, hogy ez az esztendő mégsem múlik el eredménytelenül és a rehabilitáció problémából valósággá válik. fillér Az Egyesült Államok helyettes hadügyminiszterének újabb beszéde az erőszak külpolitikája ellen (London, május 31. — A Népszava tudósítójától.) Az Amerikai Egyesült Államok helyettes hadügyminisztere, Johnson a longislandi Forest Parkban beszédet mondott a nemzetközi politikai helyzetről. Ez a beszéd immár a negyedik, amelyben, az Egyesült Államok hadügyminisztere, illetve hadügyminiszterének helyettese támadja az erőszak külpolitikáját. Johnson beszédében utalt arra, hogy Amerikának résen kell lennie mindaddig, amíg akadnak országok, amelyek politikáját az erőszak szelleme irányítja. Ehhez a megállapításához hozzátette az Egyesült Államok helyettes hadügyminisztere, hogy a békét nemcsak az Egyesült Államokba beférkőzni akaró külföldi befolyások fenyegetik. A béke legnagyobb veszedelmét azok az agresszív támadó államok jelentik a maguk politikai mesterkedéseivel, amelyek visszatértek a barbár korszak törvényéhez és a hatalmat jognak tekintik. Johnson a következő szavakkal zárta be beszédét: — Fel kell fegyverkeznünk, fel kell készülnünk nem a támadásra, hanem a védekezésre M. P. indokolással ajánlja elfogadásra a javaslatot. A legbiztosabb út annak elkerülésére, hogy Amerika valamely jövendő háborúba belekeveredjék az, ha kimondják, hogy a pénzt épúgy mozgósítami lehet, mint az embereket. Ezek után a kényszerkapcsönöik után csak nagyon csekély kamatot fizetnek majd s ezért a hadiszállítók nem látják majd jó üzletnek, hogy hangulatkeltéssel már ma elkészítsék a háborút. A javaslat értelmében a köztársasági elnök háború esetén elrendelheti, hogy minden polgár köteles vallomást tenni vagyonáról. A háború viseléséhez szükséges összeg megállapítása után a kormány 11%-os kamatozás mellett és ötvenévi visszafizetés vállalásával igénybeveheti a szükséges összegeket. Tízezer dollárig terjedő vagyonig az igénybevétel 5%. Az igénybevehető kényszerkölcsön öszszege a vagyon nagysága szerint növekszik és százmillió dollárnál nagyobb összegnél eléri a 75%-ot. Törvény készül Amerikában a pénz háborús mozgósításáról (Washington, május 31.) A szenátus hadügyi bizottsága elfogadta Lee oklahomai demokrata szenátor törvényjavaslatát, amelynek értelmében a kormány minden ezer dollár VIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIININIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN nál nagyobb vagyonnal rendelkező amerikai állampolgárt arra kényszeríthet, hogy háború esetén pénzt kölcsönözzön az államnak. A szenátus bizottsága a következő Az általános védkötelezettség bevezetésének kérdése az angol alsóházban (London, május 31.) Az alsóház keddi ülésén élénk vita indult meg Sir Thomas Inskip, a fegyverkezések egységesítése miniszterének a hétfő éjszakai ülésen tett bejelentéséről, amely szerint háború esetén Angliában bevezetik az általános véderőkötelezettséget. A keddi ülésen több képviselő interpellációt intézett ebben az ügyben a kormányhoz. A miniszterelnök a felszólalásaikra válaszolva, hangoztatta, hoggy Sir Thomas Inskip kijelentését félreértették, mert arról szó sem lehet, hogy a kormány békeidőkben bármilyen közlést is tegyen azokról az intézkedésekről, amelyeket háború esetén végrehajtana. A képviselők a kérdések pergőtüzet intéztek a miniszterelnök ellen, aki nem válaszolt, vagy pedig kitért azonban a további kérdésekre vagy választ adott. Az angol munkásság csak a nemzet védelmének és biztonságának céljaira készít fegyvert (London, május 31.) Az egyesült gépipari szakszervezet mai értekezletén a szakszervezet a kormány fegyverkező tervével szemben követett politikájával foglalkozva határozatilag kimondta, hogy nem tűr beavatkozást a szakszervezet tagjainak jogaiba és kiváltságaiba, meglévén győződve arról, hogy az úgynevezett munkásfelhigítás bármilyen alakja teljesen helytelen és megoldhatatlan. Munkásfelhigításnak nevezik a szakképzetlen vagy félig szakképzett munkások alkalmazását olyan teendőkre, amelyeket különben csak szakképzett munkásokra bíznak. Az egyesült gépipari szakszervezetnek 300.000 tagja van és pénzalapja meghaladja a kétmillió fontot. A tanács értekez-