Népszava, 1938. augusztus (66. évfolyam, 173–196. sz.)

1938-08-27 / 193. szám

274. oldal HÍREK Változó idő, hőemelkedés A Meteorológiai Intézet jelenti augusztus 26-án este. A hideg sarki le­vegő péntek reggelre visszahúzódott Németország felé. Hazánkban a nap fo­lyamán már csak néhány helyen volt eső. Budapesten este 9 órakor a hőmér­séklet 18 Celsius-fok. Várható időjárás a következő 24 órára. Gyenge lég­áramlás. Változó felhőzet. He­lyenként (inkább csak az or­szág nyugati és északi ré­szein) eső. A hőmérséklet ke­leten is emelkedik. TÁNC Azt mondják a tánctanítók, hogy az utóbbi időben nagyon elszapo­rodtak az illetéktelen táncok. Ez a megállapítás az első pillanatban kissé rejtelmes, de a továbbiakban kitűnik, hogy miről van szó. Arról, hogy minden alkalmat megragad­nak az emberek a táncolásra. El­múltak azok a szabályozottan be­csületes idők, amikor csak táncmu­latságok alkalmával táncoltak, mert most már járják hegyen-völ­gyön, zöldvendéglőben és vízpart­ján, hajófedélzetén, sőt repülőgé­pen is. Ez a tánckedv úgyszólván világjelenség. A legképtelenebb al­kalmakat is megragadják az embe­rek arra, hogy ugráljanak, bokázza­nak, keringjenek. Ez a kurjongatós vidámság egyáltalában nem fin­­nyás, gyep, poros út, sőt árverési csarnok is alkalmas terület a tánc­szenvedély kiélésére. Van valami tragikus abban, hogy olyan elszántan és sűrűen bo­káznak az emberek. Mintha állan­dóan riasztaná őket az az érzés, hogy a következő nap, óra a há­llaté és sírásé lészen, tehát, amíg ez be nem következik, fel kell hasz­nálni minden alkalmat a vígságra. Ez a vigalom azonban egyáltalán nem vidám, inkább leplezője an­nak a tépelődő nyugtalanságnak, amely hatalmában tartja az embe­reket. Meg kell állapítani, hogy ennek a nyugtalanságnak elég komoly oka van. Nincsen bizonyosság a napokban s a következő óra való­ban hozhat mindenkinek meglepe­tést, de nem örömben, hanem szo­morúságban. A napok csöndes, meghitt munkálkodását aggasztó jelenségek nyugtalanítják. A vi­lágbéke, például, egyáltalán ,nin­csen rendben, változatlanul ijeszt­get a fölborulással és ez egyúttal azt is jelenti, hogy az emberek va­lamilyen vonatkozásban személye­sen is érdekelve vannak benne. A nagy politika azelőtt távol zajlott le a hétköznapoktól és a csoportok vetélkedése kevésbé érintette az emberek napi létét. Most azonban a politika ott áll a műhelye ajtaja előtt, odaáll a konyhába a tűzhely mellé, miközben az asszony főzi az ebédet, sőt elkíséri a gyermeket az iskolába is. Ezek a zilált és nyugtalanító tü­netek okozzák aztán, hogy így el­szaporodott az illetéktelen tánc­mulatság is a földön. Hivatatlan népmentők kurjongatnak illetékte­len eszméket és az emberek ennek feledésül illetéktelenül táncolnak. Azoknak a bizonyos politikusok­nak kellene előbb abbahagyniok. — Újabb fejlődés az autótechnikában. Londonból jelentik, hogy Lea, a shef­fieldi egyetem tanára Salerni mérnök találmányát ismerteti. Új szerkesz­tési­ autóról van szó, amelyen nincs sebességváltó és tengelykapcsoló (kup­lung). Ebben a szerkezetben egy tur­bina forgatja az autó hajtótengelyét. A turbinui segítségével ez az autó álló­helyéből hat másodperc alatt 50 kilo­méteres sebességet tud elérni. NÉPSZAVA 1938 augusztus 25. csütörtök Ráfizetés az őstermelésben Az időjárás kárpótlásából hadd veszem ki én is a magam részét eb­ben a formában is, amelyben dol­gozni szoktam.­­Ha költő volnék, bizonyára versben szidnám ezt a mostani időjárást és elfeadenciáz­nám, hogy nem jól van ez, szedte­vette, aki csinálta, alighanem el­tévesztette!) Íay parasztikusan csak azt aka­rom mondani minden halandótól érthető szavakkal, hogy a mai vi­lágban a kismadarak élete sem csi­csergés, hanem nehéz, keserves, sok­szor halálos küzdelem a létért. Így bizony. Azt már tetszik tudni, hogy én ráérő időmben költészettel is foglal­kozom, mégpedig fecske-költészet­tel: én ugyanis védem, ajnározom az én kedves albérlőimet, a fecske­népet, akik 10—11 év óta az én író­szobámba járnak fészkelni és köl­teni. Úgy is mondhatnám, hogy ős­termelő vagyok, mert régen fecske­szaporítással foglalkozom. Ne szaporítsuk a szót: ez az év nagyon szépen indult és kiadósnak ígérkezett. Az első költésre igazán nem fizettem rá: öt tojásból öt fióka olyan szépen kikelt, hogy szebben, jobban már nem is lehetett volna. A szülők olyan féltő gonddal, sze­retettel nevelték föl gyermekeiket, hogy az akármelyik jómódú polgári családnak is becsületére vált volna. Az öt gyermekből nem pusztult el egy sem: valamennyien hasznos és munkás tagjaivá lettek a fecske­társadalomnak. Nyáron már a maga kenyerén élt valamennyi. A szülők a vissza-visszatérő nemze­déket­­ kiutasították, kikergették a szülői házból és kényszerítették arra, hogy nemesedjenek ők is, mert a munka nemesít. Meg is nemesedtek annyira, hogy a­ rájuk váró feladatok, küz­delmek nehézségeitől egyáltalán nem kellett félteni ezt a nemzedé­ket. A régi fészküket tűzre is dob­tam. Ha új kell, az öregek majd értik a módját. Értették is: még a nyáron új fé­szekcsinálásba fogtak. — Mi lesz, öregek? — kérdeztem, mintha nem tudnám, mint szak­képzett őstermelő. — Kicsi lesz, kicsi lesz — ma­gyarázták a maguk nyelvén. — No, no — figyelmeztettem őket —, majd jóból is megárt a sok... Elkészült a fészek másik portán, de ugyanabban a szobában­ és az anyjuk letojt! De már szűkebbre, csak négyre futotta. Forró, tojásérlelő nyár volt. Az új fiókák is kikeltek, meg is em­berkedtek. A múlt héten röpültek ki először. A legszebb reményekkel néztünk a kisasszony napi költözés elé. Ez még csak szárnypróbálgás volt, de sikerült. A hét első napjára beütött ez a bolondos, hűvös, esős időjárás. — No, ezek korán megszokják az időjárás viszontagságait — gondol­tam a kis fecskékről. Hogy az öreg fecskék mit gon­doltak, azt csak ma tudtam meg. Azok ezt gondolták: — Szép a szülői szeretet és a kö­telesség, de az élet még szebb. Ne­kem ne hazudjék a kalendárium: Kisasszony napja elmúlt. Gyerünk egy házzal tovább! — és az öregek elrepültek tengerentúlra: a kisfecs­kék árván maradtak. Az én őstermelésemben négy éhen pusztuló, úgynevezett fiók-fecske maradt itt emlékül. Ma temettük őket. Mondhatom, hogy nagyon szomorúan köszöntött be ez a koravén ősz az idén. A má­sodik költésre ráfizettünk... Héky Gábor —­ Puska a gyermek kezében. Elek Sándor karcagi­ földbirtokos hétéves Sándor nevű fiával Nyír­ábrány községben tartózkodott. Az apa a fiú kezébe adta flóber-pus­káját, a gyerek a fegyvert véletle­nül elsütötte s a golyó az apa szi­vét fúrta át. Az apa azonnal meg­halt. — Nyolc letartóztatás a philadelphiai fegyházi botrány ügyében. Philadel­phiából jelentik, hogy az ügyészség megindította a vizsgálatot a fegyházi cellában égett sebek következtében el­pusztult négy fegyenc ügyében. A fegy­házi alkalmazottak, tudvalevően, telje­sen lezárták a cellát és a forró nyári napon a fűtőtestek bekapcsolásával kí­nozták halálra ezeket a szerencsétlen embereket. Az eddigi vizsgálat során letartóztattak nyolc embert, egyelőre nem szivárgott ki, hogy nincsenek-e köztük magasabb hivatalnokok. — ALASZKÁBAN LÉGI TÁMASZ­PONT ÉPÜL. Newyorkból jelentik: Louis Johnson, az Egyesült Államok helyettes hadügyminisztere fontos szemleútra indult Alaszkába, ahol légi támaszpont építésének lehetősé­gét tanulmányozza. Alaszkában, ame­lyet Japán felől a megerősített ale­uti szigetek védenek, óriási érckincsek vannak. A tervbe vett repü­lőtelep béke­időben az Egyesült Államok északi irányú nemzetközi és Interkontinen­tális repülővonalainak „lé­gi rendező­pályaudvara" lesz, háborúban pedig az amerikai szárazföldi és légi haderő nagyfontosságú utánpótlási támasz­pontja. Nyilván japán—amerikai háború esetén. — Veszteségünk. Hosszas és kínos betegség után csütörtökön meghalt Breuer Jakab rokkant gépmester 56 éves korában. Breuer elvtárs azok közé a nyomdászok közé tartozott, akik a párt­os szakmai szervezkedés terén mind­végig becsülettel kitartottak. Az el­hunytat vasárnap délelőtt­­11 órakor temetik a rákoskeresztúri szr. temető halottasházából. — Nyilasék újabb propagandapénze. Csak nemrégiben foglalta le a rendőr­ség azt a bronzból vert propaganda­érmét, amelyet egyik nyilas párt akart forgalomba hozni. Ebben az ügyben két letartóztatás is történt. A rendőrség­nek most újabb hasonló akció jutott tudomására. Ezúttal húszfilléres nagy­ságú nikkelérmét verettek, nyilas jel­szavakkal. Az volt a terv, hogy egy­pengőjével hozzák forgalomba és egy­más között pénzként használják fel. A rendőrség házkutatást tartott a gróf Pálffy Fidél-féle nyilas párt Akadémia utca 5. számú házban lévő helyiségé­ben. Több száz érmét lefoglalt. Ezeket az érméket a nyilasok ezúttal egyik külállamban készíttették s onnan hoz­ták be. A nyomozás ebben az irányban, továbbá a megrendelők és terjesztők személyének megállapítására meg­indult. — Talleyrand. Mialatt a júliusi forradalom végigzúgott Párizs uccáin, Talleyrand, a nagy politikai változó­művész, kártyázott barátaival. A szellő éppen valami távoli diadal­kiáltás foszlányait hozta be a játszók közé a nyitott ablakokon át, Talley­rand megelégedetten biccentett: — Ahá — mondotta —, hallják? Mi győzünk! — Kik az a „mit" — kérdezte cso­dálkozva az egyik jelenlevő. Talleyrand könnyedén felelt: — Azt majd holnap reggel mondom meg. — Bécsben letartóztatták Pick Móric szalámigyárost. Bécsből jelentik, hogy adócsalás és hússzemledíjak körüli visszaélések gyanúja címén letartóztat­ták Pick Móricot, az erlaui szalámigyár tulajdonosát. A vád szerint Pick 30.000 márkával károsította meg az adóható­ságokat. A gyáros tagadta a csalást és hangoztatta, hogy a könyvelés körül minden rendben volt, egy-két tételnél történt tévedés. Pick Móric valamikor a szegedi Pick-féle szalámigyár társ­tulajdonosa volt,­­­­ajd Erlauban ön­állóan vezette üzemét. Féloldali hűdésben szenvedő betegek­nek gyakran igen nagy megkönnyeb­bülést szerez egy kis pohár természetes­ „Ferenc József" keserűvíz azért, mert ,anélkül, hogy a betegnek a legcseké­lyebb mértékben is erőlködnia kellene, a beleket alaposan kitisztítja és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát. (X) — A gyermek elindul... Rákos­palotán, a Szentmihály és a Bocs­kai ucca sarkán egy nő összeesett és néhány perc múlva, ott az uccán, egészséges leánygyermeknek adott életet. A mentők az asszonyt, Juhász Ágostonné 35 éves háztar­tásbelit, csecsemőjével együtt az újpesti szülőotthonba vitték.­­ A főkapitányság pénteken őrizetbe vette P. Jánosné 27 éves háztartási alkalmazottat. Feljelentés érkezett ellene, hogy még április elején fiú­csecsemőjét az egyik Kazinczy-, utcai ház kapualjában kitette. A gyermeket annak idején meg is ta­lálták és a gyermekmenhelyen To­roczkai Józsefnek nevezték el. P-n© tettét beismerte. Elmondotta, hogy férje tudomása szerint Németor­szágba utazott, azóta nem adott életjelt magáról. Támogatás nélkül maradt s amikor pénze elfogyott kitette a gyermekét a kapu alá, mert tudta, hogy gyermekkel sehol sem veszik szolgálatba. Remélte, hogy a kis­fiút valaki örökbe veszi. Befejezték a reformátusok világkongresszusát A magyar reformátusok világ­kongresszusának debreceni tanács­kozása pénteken délelőtt véget ért. Bezárója a kongresszusnak az Or­szágos Református Lelkészegyesü­let évi közgyűlése volt. Ennek szó­noka, Ravasz László püspök a deb­receni vármegyeház dísztermében nyitotta meg az ülést. Elnöki meg­nyitójában a többi között a követ­kezőket mondotta: — Mostantól kezdve, hogy a német akarat ellenállhatatlan vonzóereje egyesítette a keleti és nyugati né­metséget, megint ugyanaz a nagy kérdés áll előt­tünk: úgy menni együtt, hogy el ne tűnjünk, úgy barátkozni, hogy bele ne haljunk, úgy őrizni meg gazdasági, erkölcsi és szellemi függetlenségünket, hogy a szövetségesből ellenség ne váljék. Mindez egyetlen egy utat állít elénk: a magyarságnak minden vo­nalon való szenvedélyes és gyors erősítését. Ennek a népnek nincs más védelme s menedéke sem égen, sem földön, csak önmaga. Ha nem adja magát egy világért, erősebb lesz, mint egy világ. A továbbiakban Ravasz püspök a magyar kálvinizmus hivatásáról beszélt és ennek során azt fejteget­te: ennek a földnek magyar­­kálvi­nizmusa szótalan folytatja, amit négyszáz esztendeig csinált: hallgat, ellenáll, mint a gránit- Megemlékezett beszédében a Szent István-évről is és méltatta Szent István nagyságát és erejét. Majd a református világkongresszus mun­kájának elismerésével fejezte be az ünnepséget.­­ Bűntett és bűntevő földícsérése címén a budapesti ügyészség vádat emelt Barcsay Árp­ád csendőrnyugdíjas ellen, mert a szabadságvesztés-bünte­tésre ítélt Szálasi Ferencet röpiratban földícsérte. A törvényszék bűnösnek mondta ki Barcsayt sajtó útján elköve­tett bűnpártolás vétségében és ezért egyhónapi fogházra ítélte. Péntekre tűzött ki fellebbviteli tárgyalást ebben az ügyben a Kúria Kvassay - tanácsa. Minthogy azonban a tárgyaláson sem a vádlott, sem védője nem jelent meg, a Kúria a tárgyalást elnapolta. — Sírkőavatás. Kovács Lajos elvtárs két évvel ezelőtt Árpádföldön meghalt. Sírkőavatása e hó 28-án, vasárnap dél­után 4 óraikor lesz a rákoskeresztúri köztemetőben. Kérik az elvtársakat, ho­­y a sírkőavaácson minél többen is­lenjenek meg.

Next