Népszava, 1939. január (67. évfolyam, 1–11. sz.)
1939-01-19 / 1. szám
2. oldal Az olasz-francia ellentét A müncheni probléma a csehszlovák kérdés volt De nemcsak a cseh-szlovák kérdés. Cseh-Szlovákia szövetségeseinek, elsősorban Franciaországnak külpolitikai problémája, mert a francia magatartás volt a kulcsa Cseh-Szlovákia másik szövetségese, Oroszország állásfoglalásának. Münchennel látszólag enyhült a feszültség. A müncheni béke következménye nemcsak a cseh-szlovák kérdés megoldása, hanem a francia-német egyezmény is. De egyidejűleg a francia-német feszültség enyhülésével növekszik a feszültség a tengely másik hatalma, Olaszország és Franciaország között. A francia-olasz viszony ros-szabbodását az a tüntetés és a tüntetés nyomán föllépő sajtótámadás váltja ki, amely Ciano parlamenti beszédét követi. Hivatalos kijelentés Olaszország követeléseiről, Korzikáról, Tuniszról, Dzsibutiról nem hangzik el. De az olasz parlament tagjainak magatartásából az olasz sajtó számottevő orgánumainak, különösen az olasz külügyminisztérium szócsövének, a „Relazioni Internazionale"-nak cikkeiből Franciaország következtet az olasz külpolitikának irányzatára. Nemcsak a francia közvélemény, hanem a francia kormány is megmozdul. December 19-én a francia parlamentben Bonnet erősem hangsúlyozná azt a francia álláspontot, amelyet már a kamara külügyi bizottságában kifejtett. Franciaország nem hajlandó területéből Olaszország javára egy talpalatnyi földet nem átengedni. December végén francia csapatokat küldenek Franciaország szomáliföldi gyarmatába. Január elején Daladier nagy utazást rendez a veszélyeztetett francia területeken. Megjelenik Korzikában, Tuniszban, Algírban. Mindenütt tüntető tömegek fogadját. A francia hivatalos kijelentések határozottsága és Daladier utazása Olaszországban csak fokozzák az izgalmat. A francia magatartást az olasz sajtó provokációnak minősíti. Amíg egy ideig úgy látszott, hogy az olasz külpolitika nem támaszt hivatalosan követeléseket Franciaországgal szemben, december végével fordulat áll be. December 26-án a francia kormány jegyzéket kap az olasz kormánytól. Ez a jegyzék hatálytalanítja azt a megállapodást, amely 1935 január 7-én jött létre Rómában Franciaország és Olaszország között. A hatálytalanítás jogi indoka: a megállapodás nem végleges, mert a ratifikációs okmányokat nem cserélték ki. A franciák ezzel az indokolással szemben arra hivatkoznak, hogy úgy a francia, mint az olasz parlament ratifikálta az 1935-ös egyezményt, az olasz képviselőház egyhangúlag fogadta el, míg a szenátus 238 szavazattal 7 ellenében. A jogi indokolásnál azonban, amint ez nemzetközi viszonylatban szabály, fontosabbak a politikai indokok. Az olaszok egyrészt arra hivatkoznak, hogy Franciaország a római egyezménnyel ellentétes álláspontra helyezkedett akkor, amikor részt vett Olaszország ellen a szankciós akcióban. Másrészt pedig arra, hogy 1935 óta, éppen az abesszíniai háború befejezése következtében, lényegesen megváltozott a tényleges politikai helyzet. Az olasz kormány az 1915-ös szerződésre való hivatkozással, amelyik Olaszországnak a világháborúban való részvétele fejében engedményeket helyez kilátásba, új tárgyalásokat sürget. Az olasz-francia kérdésben elöntő jelentőségű Anglia állásfoglalása. Az angol-olasz egyezménynek egyik legfontosabb pontja a földközitengeri status quo fönntartása. Minden területi engedmény fölborítással fenyegeti a status quót. De szóba jöhetnek nem területi engedmények is. Ilyen nem területi engedmény például a dzsibuti vasútvonal kérdése. Dzsibuti kikötőnek szabad kikötővé való nyilvánítása, Olaszországnak a Szuezi csatorna igazgatásában való részvétele és a tuniszi olaszok jogi helyzetének kérdése. Chamberlain Halifax angol külügyminiszterrel együtt rövid párizsi tartózkodás után, január 11-én megjelenik Rómában. A Mussolinival és Cianóval folytatott, angol tárgyalásokról igen keveset mondó kommünikéket adnak ki. Nem jár messze a valóságtól az a föltevés, amely szerint Chamberlain régi politikájának irányában szeretne haladni és az olaszfrancia békét francia engedményekkel megvásárolni. De ezúttal két akadállyal kell megküzdenie. Az egyik: saját pártjának fölfogása, amely újabb engedményeket nem lát szívesen. A másik: a franciák ellenállása. Chamberlain keze ezúttal meg volt kötve. Csak információkat szerezhetett be és partnerének értésére adhatta, hogy nem számít a tengely meggyengülésére, de a tengelyhez hasonló szilárdságú a francia-angol antant. Döntő politikai jelentősége alig volt a római találkozásnak. patok kezébe vitvk. Cordoba és Saevilla elektromossággal való ellátása is kockán forog. A francia politika ezúttal összefüggést lát az olaszok diplomáciai offenzívája és a spanyol támadás között. Sosem volt még a francia politika jobboldalán olyan erős érdeklődés a spanyol események iránt, mint most Barcelonában megjelenik francia képviselők küldöttsége, amelyben a jobboldali elemek túlsúlyban vannak. Laurent, a párizsi városi tanács volt elnöke, a küldöttség egyik vezetője, nyíltan állást foglal a spanyol köztársaság ügye mellett. De nemcsak az eddig a köztársaságiak ellen forduló jobboldali közvélemény változik meg, hanem az új politikai levegő megérzik a francia kormány magatartásán is. A francia miniszter-erőtellesznél reggelenként élt gyomorra p er pohár természetes „Ferenc József keserűvíz kiadós bélürülést biztosít, lényegesen előmozdítja az emésztést és az anyagcserét s a vérkeringést az egész szervezetben megélénkíti Kérdezi meg orvosát (X) tanács 45.000 tonna visszaállításához adja beleegyezését Ez az elhatározás körülbelül egybeesik azzal a hivatalos olasz jelentéssel, amely kiemeli az olasz repülőgépek szerepét a spanyol háborúban. A Földközi tenger különböző kérdéseinek összefüggése nyilvánvalóvá válik és a spanyol offenzíva erőssége még jobban aláhúzza azt a diplomáciai offenzívát, amelyet az olasz politika indít a francia politika ellen. NÉPSZAVA 1939 január 19. MÖBIÁBL Harminc nap a világpolitikában (Párizs, január 17. — A Népszaval kérdése: nőtt-e az európai fesztilttudósítójától.) A lezajlott harmincég, fokozódott-e a háborús veszély nap világpolitikájának központi s jó negyedévvel München utáni Téli háború Spanyolországban Április 16-án írták alá a angololasz egyezményt Rómában. Ugyanakkor, amikor Franco csapatai Tortosához értek. Az olasz támogatással véghezvitt offenzíva kétségtelenül előkészítette azt a diplomáciai megegyezést, amely számolt Francóék végleges győzelmével. Ez a győzelem azonban nem következett be. München után az olaai félkiközitengeri politikának megerősítéséhre az olasz-angol római tárgyalásokkal egyidejűleg Franco olyan erős offenzívát indít Katalónia ellen, amint meg eddig soha. Hat hadtest vesz részt a katalóniai támadásban. Kétségtelen, hogy ez az offenzíva eddig több siikert mutat föl. Az offenzíva ellensúlyozására megindul a Miaja tábornok vezetése alatt álló hadsereg támadása az estramadurai fronton. A hadszíntér a Sierra Morena hegyes vidéke. Az Estramadura-fronton viszont a köztársasági csapatok érnek el jelentős eredményeket. Veszélyeztetik a suevilla—salamancei vasútvonalat és a pennaroyai bányavidéket. Egy része a Francokormány számára oly fontos bányáknak már a köztársasági csa A német-angol ellentét A német diplomácia támogatja Olaszország politikáját Franciaországgal szemben. De önálló akciót az utóbbi időben nem indít Franciaország ellen. A francia-német egyezmény megkötése óta nemigen érezhető különösebb feszültség a Harmadik Birodalom és Franciaország között. Annál érezhetőbb az angolnémet viszony kiélesedése. Ez nyilván a tengeri fegyverkezési verseny növekedésével függ össze. A Harmadik Birodalom nemrégiben készült el a „Gneisenau" építésével. A „Gneisenau" Németország második nagy hadihajója. Az első a „Scharnhorst" volt 1938-ig Németországnak nem volt nagy hadihajója. Ebben az esztendőben két ilyent épített és két újabb készülőben van. Igaz, hogyha ezek a nagy hadihajók mind el is készülnek, a német flotta lényegesen a francia és az angol nívója alatt marad. Franciaországnak hét nagy hadihajója van és négy új épül. Az angol flotta 23 hatalmas hadihajója mellett több újonnan épülő fejeződik be a közeljövőben. Ezen a Német Birodalomra nézve kedvezőtlen arányon Németország nem nagy csatahajók építésével, hanem a tengeralattjáró flottája fejlesztésével akar változtatni. Nem sokkal azután, hogy a Harmadik Birodalom érvénytelennek nyilvánította a versaillesi szerződés katonai természetű korlátozásait és behozta az általános védkötelezettséget köti meg Anglia Németországgal az 1935 június 18-i flottaegyezményt. Ennek a flottaegyezménynek értelmében a német hadihajóraj nem haladhatja meg az angol flotta tonnatartalmának 35%-át Kivételt tesz a szerződés a tengeralattjárókra vonatkozólag. Itt 45%-os arányt állapít meg. De ha a viszonyokban változás áll be, akkor a szerződés értelmében Németországnak jogában áll az angol tengeralattjáró flotta egész tonnatartalmát elérni. A flottaszerződésnek ezt a pontját, amelyet eddig Németország nem vett igénybe, most, amint erről Angliát értesítette, érvénybe akarja léptetni. Indokolásul hivatkozik az orosz tengeralattjáró flotta növekedésére. Anglia ezt a német lépést nagyon vegyes érzelmekkel fogadja. Az angol felfogás szerint az orosz tengeralattjáró raj növelése Németországot nem tengeralattjárók, hanem törpe dorombolók építésére kellett volna, hogy bárja. A német tengeralattjárók növelése nem Oroszországot, hanem Angliát fenyegeti. Igaz, hogy az angol flotta hasonlíthatatlanul erősebb, mint a német, de Angliának flottáját az egész világ számára kell fönntartania, míg a német flotta a keleti tenger rendelkezésére áll. Nem szólva arról, hogy a német tengeralattjáróik kisebbek, mint az angolok és az angol tengeralattjáró raj tornatartalmárnak elérése voltakép több német tengeralattjárót jelent mint amenynyije Angliának van. A Harmadik Birodalom eddig a szárazföldi fegyverkezés terén hatalmas versenytársa volt az antant hatalmainak, a légi fegyverkezés terén nyilván gyorsabb ütemben dolgozott, mint Anglia és Franciaország. Most versenyre láp vedik a tengeri fegyverkezés terein is, de ezzel a versennyel legelsősorban a világ legnagyobb tengeri hatalmasságát, az angol világbirodalom flottáját veszélyezteti (Foiztájuk) Szociáldemokrata választási győzelmek A legutolsó hetek községpolitikai eseményei közül kiemeljük Linhardt Antal elvtárs felszólalását Pest megye kisgyűlésén a környéki villamosközlekedés pótdíjai ellen. Egyik pótdíjat azóta megszüntették. Tiltakozott Viczián Istvánnak munkásszervezetek ellen intézett támadásával szemben, megállapította annak alaptalanságát és felhívta a hatóságok figyelmét arra, hogy inkább a Munkásotthonok támadóit keressék meg. Szendy polgármester újévi beszédében közölte, hogy a főváros az államtól 31 milliós kölcsönt kap, ebből a többi között négyezer kislakást építenek. Békéscsabán képviselőtestületi választás volt, harminc mandátum betöltéséről volt szó. Pártunk fényes győzelmet aratott a megüresedett hét mandátum helyett tíz szociáldemokrata került vissza a képviselőtestületbe, továbbá hét független kisgazda, hét nepista és tíz pártonkívüli, az utóbbiak a Nep-ből léptek ki. A szintén békésimegyei Gyulaváriban arányaiban még sokkal nagyobb győzelmet arattak elvtársaink. Itt tíz képviselőtestületi tagsági hely került betöltésre és ezek közül pártunk 1 kilencet hódított el, sőt még a tizedik helyre is ugyanannyi szavazatot kapott pártunk jelöltje, mint ellenfele, úgyhogy sorshúzással kellett dönteni. Csak a véletlenen múlott, hogy elvtársaink nem szerezték meg mind a tíz képviselőtestületi tagságot Csongrád megye azékvárosában. Szentesen ugyancsak választást tartottak. Ez a választás is jelentős győzelmet hozott pártunknak. Az egyik választókerületben valamennyi képviselőtestületi mandátumot elvtársaink szerezték meg.