Népszava, 1939. június (67. évfolyam, 102–125. sz.)

1939-06-29 / 125. szám

6. oldal Hatvan év Robog a vonat. Zúgnak a telefonhuzalok. Ismerős állomások maradoznak. Távolbavesző akácosok, érett gabonaföldek váltakoznak a kukoricások eleven zöldjével. Csupa élet a hatál. Miskolc után dombok jönnek, már a Felföld küldi üzenetét. Élesebb a levegő, a kupéban az utasok közül ezt csak a fővárosi utas állapítja meg, mert minden vidéknek megvan a maga külön levegője. Utasok, akik ízlelik az ablakban elvonuló tájat, melyhez hozzátartoznak azok a vidéki emberek, akik felszállnak a fakorlátos, vadszőlővel befuttatott kicsiny falusi állomásokon, a paraszt tarisznyával a derekán, dacosan, kiskéssel a csizmaszárban, amint utazik a járási székhelyre leülni némi közigazgatási kihágásért járó büntetést, a kántor úr lüsztermekében, külön kompánia, kálvinista tiszteletes urak derűs, pozsgás arccal, zengő baritonnal, pecsétes ferencjóskában. Utazik falura rokonokhoz a járásbírósági irodatiszt özvegye, egész télen kosztos diákokkal bajlódott, szerény a nyugdíj, azután a mama is, amikor özvegyen maradt, diákokat fogadott kosztra. Tehát nem változtak a régi formák. Így van ma is, a kupé utasairól, miután valamennyi utast jól szemügyre vettünk, nem történne külön említés, de egytől-egyig abból a világból valók, amely a Takta, Gömör, Abaúj és Felső-Tisza folyása mentén, Zemplénben, Szabolcsban és Szatmárban külön magyar életformát jelent és különösen egyedülálló atmoszférát képvisel. Protestáns puritanizmussal átitatott rebellis lelkiséget, germánellenes beidegzettséget, a lélek permanens ellenállását mindennel szemben, ami ennek a vidéknek a szemében idegen, eszmében, szavakban és szándékokban. Pátosz nélkül lehet mondani, a Rákóczi-kor hagyományait őrzik ezen a tájon. Nincsen az országnak pillanatnyilag is ennyire védett, a demagógiától ennyire érintetlen vidéke, mint eme északkeleti nyúlványok. Utasokról történt említés, a parasztról és a polgári középréteghez tartozókról, akik úgy jönnek elő, amint Móricz Zsigmond regényalakjaiként találkozott velük minden olvasó, a maguk sajátos életformájukban, egészségesen és derűsen,, csontkemény lelki tulajdonságokkal, amelynek árulkodó jeleit nyílt homlokukról bárki leolvashatja. Egészen véletlen, hogy a vonat utasai között ott szorong maga az író, is, Móricz Zsigmond, ugyancsak derűsen, a hatvan életévet meghazudtoló energiával. Ki hinné, hogy a parasztok eposzának költője a földművelők ünnepén, ezen a Péter-Pálon tölti be hatvanadik esztendejét. Negyvenéves érettségi találkozóra viszi a vonat a pataki kollégium egykori diákját, a kicsiny diákvárosba, ahol azt a szellemet csepegtetik a nebulókba, amely Móricz Zsigmond írói munkásságában és polgári tudatában, magatartásában annyira megbecsült formában jut kifejezésre. (andreánszky) \ NÉPSZAVA 1939 június 22, csütörtök" Durcsánszki külügyminiszter a szlovákiai német csapatokról „Külpolitikailag mi nullák vagyunk" (Párizs, június 28. — „M. T. I.") A „Paris-sok" Pozsonyba küldött tudósítója beszélgetést folytatott Durcsánszki szlovák külügyminiszterrel. — Nekünk nincs külpolitikánk, ezen a éven mi nullák vagyunk — mondotta Durcsánszki. Bele kell törődnünk ebbe s meg kell elésrednünk azzal, hoy békéiben éljünk valamennyi szomszédunkkal, elsősorban Németországgal. — Ennél őszintébb és szerényebb magatartást már el sem lehet képzelni — jegyzi meg a tudósító. A beszélgetés ezután a Szlovákiában állomásozó német csapatok kérdésére tért át. Vájjon — kérdezte a tudósító — a német hadsereg még soká marad-e a független Szlovákia területén! — A német csapatok zömét hamarosan hazaszállítják — felelte Durcsánszki. — Nemsokára csak annyi német katona marad itt, amennyire a szlovák területen épített német erődművekben szükség van. Csak néhány — számra jelentéktelen — helyőrség fönntartásáról van szó. Az új szlovák hadseregről szólva Durcsánszki kijelentette, hogy a szlovák csapatok hangulata kitűnő s a hadsereg mindig készen áll arra, hogy teljesítse kötelességét. — Tapintatból nem kérdeztem meg, hogy milyen kötelességek teljesítéséről van szó — jegyzi meg a tudósító. De kérdés, hogy miként vélekednek a hadsereg hangulatáról a szlovák katonatisztek, akik növekvő elégedetlenséggel látják, hogy a fényes gépkocsikon parádézó Hlinka-gárdisták minden vonalon háttérbe szorítják őket. A valóság az, hogy a szlovák tisztek és közkatonák csendben szenvednek. Minden éjszaka újabb csapatok szöknek át a lengyel határon és nemrégiben három katonai repülőgép is Lengyelországba menekült. Eddig húsz petíciót adtak be nyilas- és MÉP-mandátumok ellen Megírtuk már, hogy miután a legutóbbi általános választások óta 30 nap már eltelt, lejárt a megválasztott képviselők mandátuma ellen beadható petíciók határideje. Pénteken lejár a pótválasztások megpeticionálásának határideje is. Azon túl tehát petíciók már nem adhatók be. Eddig összesen húsz petíciót nyújtottak be a közigazgatási bíróságnál és ezekkel részben a megválasztott MÉP-, részben nyilas képviselők mandátumát támadták meg. A legújabb petíciót a független kisgazdapárt hívei adták be nem egy nyilas, hanem egy Nyilas nevű MÉP-képviselő mandátuma ellen, akit Ónodon nyilvánítottak megválasztott képviselővé. A független kisgazdapárt választói ebben a petíciójukban azt kívánják, hogy a MÉP-párti Nyilas Ferencet, akit 86 szótöbbséggel nyilvánítottak képviselővé, fosszák meg ónodi mandátumától és helyette Pártay Tivadar volt független kisgazdapárti jelöltet nyilvánítsák képviselővé. A húsz petíción kívül a közigazgatási bíróság foglalkozni fog azokkal a kifogásokkal is, amelyeket a képviselőház elnökéhez juttattak el egyes képviselők ellen azzal, hogy az illetők a választójogi törvény szerint nem voltak képviselővé választhatók. Báró Vay László, a MÉP elnöke — amint erről lapunk más helyén is beszámolunk — éppen szerdán juttatott el ilyen kifogást a képviselőház elnökéhez öt nyilas képviselő ellen. Az ilyen kifogásokkal, amelyek elbírálásához nem kell tanukat kihallgatni és bonyodalmas bírói eljárást lefolytatni, a közigazgatási bíróság még nyári szünete előtt foglalkozik és meghozza ezekre vonatkozóan a végleges döntést. Robfoamás a lispei olajkutak szivattyúházában A lispei olajkutak vezetékének egyik szivattyútelepén kevés híján végzetes következményekkel járó robbanás történt. A felgyülemlett gáz felrobbant, a robbanás ereje a szivattyúház betontetejét a levegőbe röpítette és az épületet egy pillanat alatt lángtengerbe borította. A szerencsétlenség színhelyétől alig húsz méternyire van egy hatalmas olajtartály és egy önfeláldozó gépész. Balla László vakmerő és gyors közbelépésének köszönhető, hogy a robbanás nagyobb pusztítást nem okozott. Balla berohant a lángok közé és elzárta a gázcsapot. Súlyos gázmérgezést kapott és teljesen összeégett. Hosszú és megfeszített munkával sikerült végre az igen veszedelmes tüzet eloltani. A mentési munkálatok közben Deák Ferenc és Gradenár Pál megsérült. Mindhárom sebesültet súlyos állapotban szállították kórházba. A vizsgálat megindult. A Kassai ínségmunkások panaszai — Levél a Népszavához — A kassai munkaközvetítő előtt minden hajnalban már 5 órakor nagy tömegben várnak az inségmunkára jelentkező munkanélküliek. Pedig csak 9 órakor kezdődik a felvétel, de a munkások már órákkal előbb kénytelenek sorbaállni, mert 150—160 jelentkező is van naponta a 15—20 helyre. Általában az a gyakorlat alakult ki, hogy nőtlen ember havonta egy hetet dolgozhatik, családos embernek kétheti ínségmunka jár, a többgyermekesek három hétig dolgozhatnak havonta. Ezzel szemben nagyon sokan akadnak, akikre 5—6 héten keresztül sem kerül sor. Az ínségmunka bére napi két pengő, a munkaidő reggel 7-től délután Vii-ig, félórás ebédszünettel. Az elkeseredett munkanélküliek meddő beszélgetésekben vitatják meg, hogy mi lehet az oka a felvidéki nagyarányú munkanélküliségnek, legtöbben a politikai eseményeket okolják ezért. A felvidéki szakszervezetek szervezkedése elé szinte áthághatatlan akadályokat emelnek, pedig a munkásság csak az erős és védelmüket ellátó szakszervezetek munkájától várja sorsa jobbrafordulását. Aláírás MŰVÉSZET IRODALOM és (*) A „Wilhelm Tell" szabadtéri előadása. Az utóbbi esztendő színpadtechnikai kísérletei során egyre nagyobb szerep jutott a szabadtéri előadáson. Kétségtelen, hogy bizonyos — különösen nagy tömegeket megmozgató — drámai alkotásoknál a színpad korlátjainak a leomlása sokkal hatásosabb produkciót tett lehetővé és sok szempontból közelebbi hozza a művet és az írót a közönséghez. Szerdán este mutatták be a margitszigeti Szabadtéri Színpadon az altdorft Tell - játékosok előadásában Schiller „Wilhelm Tell"-drámáját. Az előadás teljes mértékben beváltotta azokat a várakozásokat, amelyeket Budapesten méltán fűztek a nagyhírű altdorfi műkedvelő társaság szerepléséhez. Elsősorban a tömegek mozgása volt az, amely kifogástalanul kiaknázta , a szabadtér nyújtotta lehetőségeket ez annál elismerésre méltóbb, mert az altdorfi társulat ezúttal adta elő első- t ízben a szabadtéren a „Tell"-darabot. Tell Vilmost Otto Diethelm, Gesslert Fritz Iten, Stauffachert Eduard Renner, Walter Fürstöt Joseph Imholz, Atting hausent Paul Walter, Budenzet Walter Huber játszotta A szereplőknek sokszor tapsolt a közönség. (—) (•) Rajnai és Petheö a Nemzeti Színház örökös tagjai. A „M. T. I." jelenti: A közoktatásügyi miniszter Rajnai Gábort és Petheö Attilát, a Nemzeti Színház tagjait a magyar színművészet fejlesztése és népszerűsítése körül szerzett maradandó érdemeiknek elismeréséül a Nemzeti Színház örökös tagjaivá kinevezte. (1) Az Operaház évkönyve megjelent és szokott gondos összeállításban tartalmazza a lefolyt ötvenötödik játékév adatait, az intézet tagjainak teljes névsorát és az énekes személyzet új szerepeit, az újdonságok és felújítások színlapjait és az egyéb megrögzítésre méltó eseményeket. (—) (*) Új magyar férfikarok. Az „Apollo" férfikari gyűjtemény most megjelent júliusi negyedévi száma tartalmazza Farkas Ferenc „Vadászkar" című humoros művét. Kiss Dénes miskolci zenetanár két régi magyar nóta átiratát, ifj. Lányi Ernő XVIII. századbeli „Virágének" feldolgozását. A legutóbb elhalt Kárpáti Sándor emlékét szolgálja a „Gyászkar" című alkalmi kórus. Végül Lengyelország nemzeti himnusza dr Molnár Imre magyar szövegével egészíti ki a tartalmas számot. (*) Corneille 300 éves jubileuma. Pontosan 333 évvel ezelőtt született Rouenban Corneille, a francia drámaíró, akinek most tartották meg 300 éves jubileumát Párizsban. Életében egyetlen vetélytársa volt csak, Racine, a másik nagy francia drámaíró, akinek ugyancsak most tartották jubileumát. Párizsi irodalmi körökben általános feltűnést keltett, hogy ellentétben a Racine- i ünnepséggel, Corneille emlékezetét egészen szerény formáiban ünnepelték meg. (*) A „Nyugat" júliusi számának élén Szekfű Gyula: „Még egyszer az asszimilációról" című cikkét közli. A szám másik két érdekes közleménye Justh Zsigmond kiadatlan naplójának az egykori budapesti irodalmi és bohémélettel foglalkozó részlete és Kaffka Margit első irodalmi levelezése. A tanulmányok sorából ki kell emelni Sárközi Györgyét Pálffy János emlékiratairól, Vas Istvánét Reviczky Gyuláról (halálának 50 éves fordulóján), Farkas Zoltánét Vaszary Jánosról. Verset Jékely Zoltántól, Kis Ferenctől, Pásztor Bélától, Takáts Gyulától és Weöres Sándortól közöl az új szám, amelynek kritikai rovataiban Hunyady Sándor és Kádár Erzsébet Török Sophie új regényéről, Schöpfln Aladár Cs. Szabó Lászlóról, Radnóti Miklós Kassák költészetéről, Várkonyi Nándor Fenyő László lírája- ról, Cs. Szabó László Márairól ír. Schöpflin Aladár az elmúlt évad színészi teljesítményeit. Farkas Zoltán pedig az olasz képzőművészet új eseményeit veszi sorra.