Népszava, 1939. július (67. évfolyam, 126–151. sz.)

1939-07-01 / 126. szám

5. oldal tülünk m­ajd a mozgalom élére. Az első rohamot a nyomdászok szervezete ellen indítjuk, mert ez a legvagyonosabb szervezet, itt­­sok pénz van s ha ez a mozgal­munk sikerül, úgy a leghatalma­sabb szervezet, vagyonával együtt, a kezünkbe esik. Akkor az egész mozgalom már szélesebb irányú lesz és politikai jelentő­sége is megnő. Amit nem tudtunk elérni a szélsőbalról, azt elérhet­jük ezen az úton, a jobboldalról. Egyébként is föl kell adni azt a romantikus felfogást, hogy itt forradalom lesz, mert ezer év múlva sem lesz itt forradalom. A kamarai mozgalom mellett mi fogjuk megszervezni a szabadidő­mozgalmat is és utaztatjuk majd a prolit, hogy kedvet kapjon az egész ügyhöz. Csatlakozzatok hoz­zánk, vegyetek részt ti is ebben a mozgalomban, mert jobb, ha ez a mi kezünkben van, mintha má­sokat bíznának meg vele. Ez történt a bizalmas értekez­leten a Pilvax-kávéházban. Vol­tak, akik is belementek, akadtak viszont, akik visszautasították a meghívottak közül Fábiánéit ka­marai mozgalmát. Van egy másik jelentésünk is. Jólöltözött fiatalemberek fölkere­sik a gyárak munkásait és munka után megbeszélésre kérik őket. Kifejtik előttük, hogy új helyzet van kialakulóban, fölszólítják őket, hogy a szakszervezeti moz­galmat hagyják ott, csatlakozza­nak a kamarai mozgalomhoz, ez fogja a munkások nyaraltatását is intézni. Kifejtik a munkások előtt, hogy az új kamarai mozga­lom magas munkabéreket fog megállapítani és a jövőben nem lesz szükség a munkások politikai és gazdasági mozgalmára, mert a kamarák mindent keresztül tud­nak vinni a kizsákmányoló tőké­sekkel szemben. Ez annál köny­nyebben megy, mert a tőkések zsidók és velük szemben a kama­ráknak nyert ügyük lesz. Mind a két jelentés: hiteles. Nincs semmi okunk a dolgok szé­pítésére, amiről itt hírt adunk, valóban megtörtént. És ez sok mindent megmagyaráz, ami az utóbbi időben mint föltűnő jelen­ség mutatkozott.. Mi nem féltjük a magyar szervezett munkássá­got. Ismerjük hűségét, becsületes, nyílt értelmét és meg vagyunk győződve arról, hogy se politikai stréberek, se kalandorok nem fog­ják becsapni, mert átlát rajtuk. De sok, jó viszonyok között élő embert megtévesztenek. Elhitetik komoly politikusokkal, pártszen­vedélytől elfogult emberekkel, hogy munkásmozgalmat lehet csi­nálni ilyen eszközökkel. Nem kell hozzá, más, csak néhány cinikus és naiv politikai kalandor vagy stréber. Az ilyen mozgalmak gyümölcse rendszerint a munkásmozgalom és a munkásság korrumpálása. Vájjon kinek az érdeke, hogy a korrumpáltság és szétziláltság a magyar társadalomban orgiákat üljön. Kinek érdeke, hogy a ma­gyar munkásmozgalom „balkáni színvonal" alá zuhanjon! Szabad vadászterületnek tekin­tik a munkásságot. Jól kiszemelik, mely szervezetnek van vagyona, pénze és ennek a megszerzésére indítanak mozgalmat. Kamarai mozgalmat. Idealizmusról, a mun­kásság jogos igényeiről, követe­léseiről persze szó sincs. Ez nem is fontos előttük. Legfeljebb arra gondolnak, sunyin és cinikusan, hogy ami „nem sikerült balról", majd sikerül jobbról. Ez az ő igazi arcuk. Jó, ha a nyilvánosság és a munkásság egyaránt tudomást vesz róluk. Legyenek óvatosak, jól nézzenek meg mindenkit, aki feléjük köze­ledik és kalandoznak, strébernek röviden adják ki az útját. Elmúltak azok az idők, amikor a munkások minden bolondnak, strébernek, kalandornak, politikai szélhámosnak fölültek. (Folytatás az 1. oldalról) 1000 polgáriruhás német katona ér­kezett Danzigba. 2. A „Kraft durch Freude"-mozgalom hajón és vona­ton jelentős tömegeket szállít Dan­zigba. 3. Százfőnyi rohamosztagos szállta meg a danzigi rádió épüle­tét. 4. Danzigban fölszólítottak minden 16 és 25 év közötti fiatalembert, hogy lépjen be a szabadcsapatokba, amelyek most alakulnak. Ezeket a fiatalembereket a spa­nyolországi német „Condor légió" egyes tagjai képeznék ki. Más hí­rek szerint a fiatalemberek árko­kat is ásnak és katonai építménye­ket ermelnek a város területén kívü­l, 5. Varsóban hivatalos köz­leményt adtak ki, amely ugyancsak a német szabadcsapatok szervezke­désének híréről tud. Egyes varsói lapok azt állítják, hogy Danzigban néhány nap óta légelhárító ütege­ket szereltek föl. Ismét más hír­források úgy tudják, hogy a lengyelek megerősítik hatá­raikat, Danzig és Gdynia között sorompókat állítottak föl és a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka 16 neh­éz löveget szállí­tottak Bisehofsbergbe. 6. Egy jelentés arról tud, hogy a danzigi szenátus belülről készül a csatlakozás végrehajtására és ülé­sében kimondja majd a Németor­szághoz való „An8'Chluss"-t. Német cáfolat Mindezeket a jelentéseket a német illetékes körök erőtel­jesen cáfolják. Ezekben a körökben hangoztatják, hogy kidolgozott német terv van Danzig visszacsatolására, de nem hiszik azt, hogy három hét leforgá­sa — mi angol-orosz és angol-ja­pán tárgyalások végkifejtése­­ előtt döntő esemény történnék., Vezető nemzeti szocialista körökben — je­lentik a párizsi lapok — a leghatározottabban cáfolják azt a hírt, hogy Danzig német megszállása közvetlenül küszö­bön állna és továbbra is han­goztatják, hogy a Német Biro­dalom megtalálja majd annak a módját, hogy Danzigot béké­sen csatolja vissza. A francia lapok vezércikkeikben is hosszasan foglalkoznak a danzi­g­i helyzettel és hivatkozva az előb­bi hírekre, azt írják, hogy Lengyel­ország Danzia esetleges visszacsa­tolása ellen kénytelen volna kato­nailag fellépni. A JLi"Intransigeant" „A Rubicon partján" című cikke- NÉPSZAVA 139 július 7, 87­­rihat A vese-, hólyag-, prostata- és végbélbajok kezelésében reggel éh­gyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz kiadós, híg székürü­lést és kielégítő anyag­cserét eredményez, aminek követ­kezménye azután gyakran igen jól­eső megkönnyebbülés szokott lenni. Kérdezze meg orvosát! (X) ben ugyanezt írja, míg­ a félhivata­los „Petit Parisien" hangsúlyozza, hogy német-lengyel összetűzés ese­­tében Varsó szövetségesei önműkö­dően segélyt nyújtanak Lengyel­országnak. A jobboldali „Le Jour­nal" péntek reggeli­g Németországot figyelmeztették: az erőszakos tény­kedések ideje elmúlt" fölírású ve­e­zércikkében ugyancsak az előbbi gondolatokat juttatja kifejezésre és utal Chamberlain, Halifax és Daladier legutóbbi komolyhangú beszédeire. 99 Times": Anglia Lengyelország oldalán harcol (London, június 30. . ..Int.") A félhivatalos „Times" Halifax lord beszédével kapcsolatban többek közt azt írja, hogy azok közé a kérdések közé, amelyek sürgős rendezést kö­vetelnek, a danzigi probléma is tar­tozik. Nem azért, mintha a jelenlegi helyzet igazságtalan lenne — írja a lap —, hanem mert a német kor­mány ezt követeli. A lap azt állít­ja, hogy sem a szabad város státuszá­ban, sem pedig közigazgatásában semmi olyan nincsen, ami a józan világ előtt érthetővé tenné, hogy emiatt egy nemzetiközi háború tör­­hessen ki. Ha azonban a birodalom mégis úgy látná, hogy a jelenlegi hely­zetet az erőszak eszközeivel kell megzavarnia, úgy Anglia min­den halogatás nélkül Lengyel­ország oldalán harcol majd. A lap vezércikkét azzal a megálla­pítással fejezi be, hogy az a helyzet, amelybe Anglia felelősségei és kö­telezettségvállalásai által jutott, nem enged semmiféle visszavonu­lást. . J/ „Szemtelen hazugság­­ról ír a danzigi félhivatalos (Danzig, június 30. — „Inf.") A hivatalos danzigi körök szócsöve, a „Danziger Vorposten" szembe­száll a külföldi lapokban terjesztett különböző jelentésekkel, amelyek szerint Danzig szabadvárosban bi­zonyos katonai intézkedéseket haj­tottak volna létre. A lap többek közt a következőket írja: Szemtelen hazugság azt állí­tani, hogy Danzigban birodalmi katonaság lenne. Ugyanúgy nem igaz, hogy a Nogat folyó fölött betonhidlat építettek volna. Nem történik semmi törvénytelen a készültség e napjaiban. A kül­földnek természetesen meg kell ér­tenie, hogy Danzigtól nem kíván­hatják: maradjon közömbös akkor, amikor lengyel részről ezzel a véd­telen várossal szemben háborús fe­nyegetéseket hangoztatnak. Dan­zigban katonai téren semmi olyan nem történik, ami összehasonlítható lenne azokkal a katonai mozgósítási intézke­désekkel és a mindennapos élet militarizálásával, amely jelen­leg Lengyelországban és Fran­ciaországban tartósan folyik. II Gdynia, Danzig és Pomeránia elengedhetetlen szükséglet Lengyelország számára" — mondotta Moscieki elnök (Varsó, június 30. — Lengyel táv­irati iroda.) A „tenger hete" kereté­ben csütörtökön Gdyniában nagy­szabású ünnepséget rendeztek. Moscieki köztársasági elnök hosz­szabb beszédet mondott. — Gdynia és Danzig Lengyel­ország nyitott kapui a nagyvilág felé — mondotta az elnök. Pomeránia és a tengerpart bir­toka alapja gazdasági függet­lenségünknek és fölbecsü­lhetet­len érték számunkra: a levegőt és a napfényt jelenti, amely el­engedhetetlen szükséglete álla­munk létének. Minél több nehézségre találunk és minél ellenségesebbek a külső kö­rülmények, annál hajlíthatatlanabb az az akaratunk, hogy a legnagyobb áldozatok árán is biztosítsuk és szilárdan fönn­tartsuk Lengyelország útját a tengerhez. Lengyelország, amikor újra elfog­lalta helyét a Balti tengeren, a bé­két és a teremtő munka áldását hozta. Ennek a békés munkának akarjuk magunkat szentelni a jövő­ben is. Most azonban olyan időket élünk, amikor a világ ismét a fegy­verkezések útjára lépett, olyan idő­ket, amikor — különösen a tenger­partokon — összeütközések veszélye tűnik fel. Fenn akarjuk tartani és meg akarjuk erősíteni a békét a balti partokon, de ez a szándék azt a kötelességet rója ránk, hogy növeljük Lengyelország tengeri haderejét. Erősek vagyunk szárazföldön és le­vegőben, most pedig erősek akarunk lenni a tengeren is. (Varsó, június 30. — Havas.) A „tenger napja" alkalmából nagy­szabású ünnepségeket rendeztek a lengyel fővárosban is. Kwaszneski tábornok beszédet mondott, amely­ben hangsúlyozta, hogy Lengyelország minden körülmé­nyek között meg fogja védeni a Balti tengerre vonatkozó jogait. A küldöttségek ezután bejárták a fővárost. A menet táblákat hordo­zott, amelyeken ilyen felírások áll­tak: „A tenger a mi életterünk", „Nem engedjük magunkat elzárni a Balti tengertől." (Folytatás a 12. oldalon) Halálra kínozta kisfiát a tizenkétévi fegyházra ítélte a tábla A budapesti tábla Kállay-taná­csa pénteken tárgyalta Kőműves Józsefné nagykőrösi földműves asszony bűn­ös­ét. Kőműves Jó­zsefné gyilkosság bűntettével vá­doltan állott néhány hónappal ez­előtt a kecskeméti törvényszék előtt. Az asszony hatesztendős János nevű gyermekét a legváloga­tottabb módon kínozta. Télen a gyermeket hiányos öltözet­ben járatta, úgyhogy a kisfiú keze­lába lefagyott. Amikor a gyermek testét hólyagos kiütések lepték el, tiepi hívatott hozzá orvost. Ez­­év február 15-én gyermekét az istálló­ból karjánál fogva becibálta a szobába és ott tel­jes erővel a földhöz vágta. A gyermek eszméletét vesztette, majd este, midőn apja hazatért aa orvosért akart küldeni, a kis Já­noska meghalt. A törvényszék a bizonyítékok alapján halált okozó testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek Kőműves Józsefnét és ezért hatévi fegyházra ítélte. A tábla most a lelketlen anyát szándékos ember­ölés bűntettében mondotta ki bű­nösnek és a büntetést tizenkétévi fegyházra emelte.

Next