Népszava, 1940. április (68. évfolyam, 73–97. sz.)

1940-04-09 / 79. szám

1940 április 9. kedd NÉPSZAVA 1 eg° 1 Dr Rózsavölgyi Mórné, a magyar irodalom evo-ja súlyos szenvedések után hétfőn 59 éves korában meghalt. Mélységes szomorúsággal adunk hírt a szocialista mozgalom és a szocialista írás nagy veszteségéről: egy elvtársunk meghalt. A mozgalomban, az újságok hasábjairól, a legutóbbi évtizedekben a Népszava hasábjairól csak egonak ismerte mindenki. Fried Margit volt a leánykori neve, dr Rózsavölgyi Mór fővárosi orvos felesége volt. Nem proletár környezetből került közénk. Az édesapja dr Fried Sámuel fővárosi gyakorlóorvos volt, akit nagy tudása, nagy emberszeretete, kiváló orvosi működése folytán fővárosszerte tiszteltek és becsültek. Hetvenhat esztendős korában 1924 júniusában halt meg, egy elvtársunknak gyermekkorában szülei nagy emberszeretete volt a nevelője, de nagyon hamar megtanult a maga szemlével nézni... Még egészen fiatal leány volt, amikor ego jelzésű írásai kezdtek megjelenni a „Pesti Hírlap" hasábjain. Föltűnést keltettek ezek a kis írások, tárcacikkek, novellácskák, megfigyelések, amelyek eredeti, egészen újszerű stílusban, sok-solt bájjal, frisseséggel közölték az olvasóval egy fiatal leány észrevételeit emberekről, dolgokról és viszonylatokról. Tizennyolc esztendős volt ekkor Fried Margit és máris nagy olvasóközönsége volt. Ekkor még nem találta meg, mert nem is kereste az utat a szocializmushoz, amelynek az eszméin azután, amikor már megismerte őket, odaadó szeretettel csüngött. Huszonkét esztendős korában, 1903-ban jelent meg könyvalakban az első hosszabb lélegzetű írása, a „Módi szenvedései". Azután szélesebb kör kínálkozott a számára, más lapok is kérték az írásait, sok tárcája jelent meg a „Pesti Napiban is, az újabb években az „Újságában. Egymásután írta azután a könyveit, amelyek közül nagyon sok remeke az ifjúsági irodalomnak. Pestet, Budát, a környéket, a pesti embert, a pesti fiatal leányt és különösen a pesti gyermeket nagyon kevés fővárosi író ismerte annyira, mint ő. 1908-ban jelent meg „Pest és a pestiek" című könyve. Később írt könyveit már szocialista korában írta, ezeknek a könyveknek a történetén és megírásuk módján meglátszik, hogy nemcsak mélyenérző író a szerzőjük, hanem szocialista író. Nem propagandaírások ezek: érdekes történetüknek még a sorai közé sem akart soha elbújtatni agitációt, de a története anyagának és embereinek megválasztása, az emberek jellemzése, az emberek beszéltetése, mind-mind mutatták, hogy a társadalmi igazságtalanságokat tisztán látó és azoknak megváltoztatásáért küzdő ember az írójuk. (Ismertebb munkái ez után az idő után: „Kleinmann Márta", „A régi ház gyerekei" (1920), „Dacos Miska" (gyerekregény, 1923), „Meséljünk Marikának, aki még nem tud olvasni" „Sári bátor ifjúsága", „Bodnár Ilus" regény egy pesti családról, (1920), „Vas Ilona bátor útja" (1921), „Dr Barkó Miklósné" (1930), „A komoly Novák Magda", „Két új matrózruhás", „Weekend, mozi és minden, ami jó ésdrága" (1928), „Mai lányok", „Mari". Az 1910-es esztendőik nagy eseményei vezették az útját a szociáldemokraták táborába. Sokat tanult nagy olvasottsága volt, meggyőzően és szívhezszólóan tudott beszélni, de mindig háttérben akart maradni, egy lépése sem volt, amellyel a harcolók, a párttagok tömegéből erősebben kitűnni akart volna. Névtelenül dolgozott, csak ego volt, ego az agitációs írásaiban is, amelyek az 1910-es évtizedtől kezdve gyakran megjelentek a Népszava hasábjain. Az édes ego: így nevezték maguk között a kisleányok és a serdülő leányok, akik éltek-haltak egy-egy könyvéért, — a drága ego: így neveztük mi, akik tudtuk, milyen nagy érték van ebben az aszszonyban. Nagyon szerette a szegényeket, nagyon-nagyon szerette a gyerekeket és mindent meg akart tenni a szegény gyermekek sorsának javításáért. Hosszú esztendőkön át, miközben kerületi pártszervezetének odaadóan lelkes tagja volt, szerkesztette a munkásgyermekbarátok közlönyét, a Gyermekbarátot, nagy figyelmességgel, mindig a betű rejtelmeivel akkor megismerkedő proletárgyermek értelmére és sorsára gondolva. Néhány hónappal ezelőtt betegeskedni kezdett és mi aggodalommal teljesen hallottuk a hozzánk érkező híreket állapotának súlyosodásáról. Most halála híre érkezett hozzánk és mi mélységes megrendüléssel veszünk búcsút ettől a nagyszerű asszonytól, kiváló írótól, derék szocialistától. Az elhunyt írónő temetésének időpontját a Népszava szerdai számában közöljük. Feltétlenül gátat kell vetni a drágulásnak és biztosítani kell a főváros élelmiszerellátását A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt tartotta áprilisi ülését. Az elnöklő Karafiáth Jenő főpolgármester megnyitó szavaiban megemlékezett arról a súlyos természeti csapásról, amelyet az árvíz okoz országszerte. Fölhívta a főváros közönségét, hogy a kormányzó fölhívásának tegyen eleget és adományaival siessen az árvízkárosultak segítségére. A főpolgármesteri bejelentések után a bizottság a jelentéseket tárgyalta. A polgármesteri jelentéshez elsőnek Nagy László szólt hozzá. Sürgette, hogy a VI. kerületi rendőrkapitányság rozoga épületét mielőbb javítsák ott. Peyer Károly elvtárs megállapította, hogy a zsír, hús, burgonya és hüvelyesek árai ugrásszerűen emelkednek. Az országos drágulással kapcsolatban hangoztatta, hogy a fővárosnak mindent meg kell tennie a zavartalan élelmiszerellátás biztosítása érdekében. A főváros kísérje figyelemmel az árak alakulását és a rendelkezésére álló eszközökkel kövessen el mindent, hogy az élelmiszerellátásban ne legyenek zavarok. Ez a mai rendkívüli viszonyok között igen fontos, mert az árak emelkedése a termelésben is súlyos zavarokat okozhat Nem lehet azt állítani, hogy a sertéshús és a zsír áremelkedését a nagytétényi sertéshizlalda katasztrófája idézte elő. Nem tartja elegendőnek a hizlalda állatállományát, szerinte áruhiánnyal kell számolni s ez annál is aggasztóbb, mert a hiány drágaságra vezet. A polgármester a mostani rendkívüli időre való hivatkozással kérte a belügyminisztertől, hogy a Községi Élelmiszerüzem az eddiginél nagyobb mértékben vehessen részt a főváros élelmiszerellátásában. Az egy kézrendszer ma igen nagy divat s ha ez így van, legyen a főváros az egy kéz, vegye kezébe az élelmiszerellátást és akadályozza meg az egyoldalú spekulációt. Kifogásolta, hogy a közgyűléseken a közigazgatási és más bizottsági üléseken elhangzott indítványokat és felszólalásokat nem veszik figyelembe s a burgonya és más fontos közélelmezési cikkek áremelkedésének megakadályozása érdekében nem történt, semmi. Ha az üzemi munkások fizetését nem lehet emelni, akkor gondoskodjék a főváros arról, hogy az árak se emelkedjenek. Beszéde végén szóvá tette Peyer elvtárs azt a lehetetlen állapotot, amely a Ferdinánd híd javítása következtében a közlekedés terén uralkodik. Ha a kocsiforgalom számára nem is talál a főváros megfelelő megoldást, azt mindenesetre keresztül kell vinnie, hogy a gyalogos forgalomban a hídépítés ne okozzon különösebb akadályt. Építsen a főváros a Ferdinánd-híd mellett egy kétméter szélességű fahidat, s ezzel már el is kerülhetjük azt, hogy a munkába siető emberek 10—15 perces kerülővel jussanak el munkahelyeikre. Bánóczi László elvtárs szintén a drágaság ügyét tette szóvá. Az egyre emelkedő szervi szívhalálozással kapcsolatban megemlítette, hogy feltétlenül szükséges volna, ha a tisztifőorvos osztályozná a szívhalálozást kór, nem és osztály szerint, mert csak az okok ilyen alapos feltárásával lehet a bajon segíteni. Végül egy konkrét eset kapcsán elmondotta, hogy a kerületi elöljáróságok az iparjogosítványok kiadása terén nem mindig a törvény és a megértés szellemében járnak el. A fővárosi lakos nem arra való, hogy egzisztenciájának elvonásával ijesztgessék és a szívhalálozásra okot adjanak. Kérte a polgármestert, hasson oda, hogy az elöljáróságok a legnagyobb lelkiismerettel és megértéssel kezeljék az iparigazolványok kérdését. Petrovácz Gyula a margitszigeti fedettuszoda beomlásával kapcsolatban kérte, hogy a tervezőt és a kivitelezőt vonják felelősségre. (Peyer Károly: „Ügy van, de az ellenőröket és a közoktatásügyi minisztert is!") A továbbiakban a főkapitánynak azzal a rendeletével foglalkozott, amely a mozik ruhatárainak kötelező használatára vonatkozik. Olyan rendelet kiadását kérte a főkapitánytól, amely megtiltja, hogy a nők kalapban mehessenek be a mozik nézőterére. Fábián Béla szerint az árvíz okozta bajok elfajulását csak úgy lehet megakadályozni, ha a közületek több szakembert alkalmaznak. Feltétlenül szükség van arra, hogy a zsidótörvény következtében elbocsátott 400 mérnököt visszahelyezzék hivatalába. Kifogásolta, hogy a virágárusoknak, sarki árusítóknak és pereceseknek nem akarják megújítani iparigazolványaikat. (Peyer Károly: „Már perecegykéz is lesz!") • Vályi Lajos felszólalása után Szendy Károly polgármester válaszolt a beszédeikre. Peyer elvtárs felszólalására kijelentette, hogy az élelmiszerellátás kérdésében az anyagok termelése és megszerzése a fontos, mert a főváros élelmiszerüzemének üzletei az elosztásról minden nehézség nélkül gondoskodnak. A burgonyaellátás ügyében a 5. oldal kormányhoz fordult s remélhető, hogy a jövőben megfelelő mennyiségű burgonya áll a főváros lakosságának rendelkezésére. Bánóczi elvtársnak a szervi szívbajban való elhalálozásról szóló felszólalására kijelentette, hogy a tisztifőorvos ezt a kérdést a legalaposabban tanulmányozni fogja. Az iparjogosítványok kiadása körüli visszásságokat a legerélyesebben megtorolja. A rendőri vonatkozású felszólalásokra Dóra Sándor főkapitányhelyettes válaszolt. Közölte, hogy a ruhatár használatát a mozikban azért kellett elrendelni, mert az egymásra halmozott kabátok tűzveszélyt jelentettek. A rendeletet nem vonják vissza, ellenben kötelezik a mozikat megfelelő ruhatár építésére. A felvilágosításokat a közigazgatási bizottság tudomásul vette és a polgármesteri, valamint a többi jelentést elfogadta. A magyar középosztályról folyik a vita az újságok hasábjain azóta, hogy Szekfű Gyulának e tárgyú tanulmánya az egyik lapban megjelent és ebbe a vitába szól bele Rajniss Ferenc is az „Új Magyarság" vasárnapi számában. Aki ezt a Kajniss-cikket elolvassa, annak önkéntelenül is az az érzése támad, hogy ez a bősz antimarxista nyilván reggel, délben, este, sőt talán még vacsora közben is Marx műveit bújja és talán csak azért gyűlöli Marxot, mert nem érti meg. Rajniss azt mondja a többi között a magyar középosztály védelmében, hogy miért akarja Szekfű ezt a középosztályt a politikai iskolázatlanság, a szervezetlenség és a kultúrigénytelenség bűneiben elmarasztalni, amikor ezért nem maga a középosztály felelős. Irajuiss szerint mindez az uralkodó rétegnek — amely nem azonos a középosztállyal — és még inkább a kornak a bűne, azé a koré, amelynek ez a középosztály a szülöttje. De ilyenformán Rajniss önmagának is megadhatja a fölmentvényt, mondván, hogy ő is — a kor bűne. — Prágában meggyilkoltak három német tisztviselőt Tíz nappal ezelőtt Prága egyik külvárosában ráakadtak egy magasrangú német detektív hullájára. Két nappal később felfedezték két német vámhivatalnok meggyilkolását. A három gyilkosság körülményei arra engednek következtetni, hogy ugyanaz a tettes követte el őket. A rendőrség egy Smutek nevezetű diákra gyanakszik, a diák azonban nyomtalanul eltűnt és még nem sikerült a nyomára akadni. Kedvezményes színházjegyet az Andrássy Színházba Belvárosi Színházba Erzsébetvárosi Színházba Fővárosi Operettszínházba Józsefvárosi Színházba Kamara Varietébe Komédia Orfeumba Magyar Színházba Pesti Színházba Royal Színházba Városi Színházba Vígszínházba J Kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál. Erzsébet körút 35. Tel.: 222-291 és Conti ucca 4. Tel.: 150-331,*31. 32