Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)

1940-09-01 / 197. szám

2. oldal Látja Európában a korlátlan ka­tonai uralmat kezükben tartó ten­gelyhatalmakat, amint döntő csa­pásra készülnek az angol szigetek ellen. Látja a német katonai és gaz­dasági hatalomtól szoros kere­tek közé foglalt kontinenst, amint fölveszi és folytatja a gazdasági háborút az angol­szász hatalmak blokádjával szemben. Látja az Erdély egy részének Ma­gyarországhoz történt visszacsato­lásával újjárendezett Délkelet-Európát, a Balkánt, amelynek déli részén ezúttal is a háború to­vábbterjedésének lehetőség­e mutat­kozik és ugyanakkor Európa keleti térségeiben egy újonnan megjelent nagyhatalmat láthat. Ez a hatalom, a Németországgal együttműködő Oroszország az elmúlt tizenkét­ hó­nap alatt­ többszáz kilométerrel közeledett nyugat felé és a Jeges tengertől a Balkánig előretolva a katonai és diplo­máciai pozícióit, nemcsak­­ Ázsiában, hanem Európában is „jelen ven". Ezzel szemben hiába keresi Francia­ország katonai hatalmát és hiába kutat a szárazföldön Arig­a be­folyása után. A jubiláló háború történetírója­­óriási küzdelmet láthat Afrikában, az Európához legközelebb fekvő gyarmati világrész Európában nél­külözött nyersanyagainak birto­káért. Támadásra kész gyors had­osztályokat figyelhet meg az egyip­tomi és szudá­ni gyapot­mezők hatá­rain és hasonló jelenségeket ta­pasztalhat a Közel-Kelet legnagyobb kincse, a háborúskodó Európában annyira áhított olaj körül. A háború következtében egyet­len katonai hatalom érvényesül Ázsia Európának nevezett nyu­gati félszigetén és ez a hatalom most Afrikát igyekszik a Kö­zel-Kelettel egy­ütt magához csatolni. Ugyanilyen egysége­sítésre irányuló törekvések je­lentkeznek Ázsiában is. A második világháború fölvetette és részben megvalósítja a kontinen­sek egységessé válásának évezredes gondolatát és miközben a Távol-Keleten három és negyed év óta tart a küzdelem, azalatt Oroszor­szág egyre növekvő kínai, indiai és előázsiai befolyásával más értelem­ben valósítja meg az „Ázsia az ázsiaiaké" tételt, mint Japán. Az európai szárazföldön ezidőszerint eldőlt az említett küzdelem, Afriká­ban még meg sem kezdődött, Ázsiá­ban régóta folyik és lassan a vég­kifejlethez közeledik Amerikában pedig már csaknem befejeződött. Az északamerikai nagyhatalom a déli és északi irányban egyaránt megszilárdította az egyéves háború alatt piacot és nyersanyagforrást biztosító pozícióit és most már el­érkezettnek látja az időt arra, hogy Pán-Amerikával a háta mögött beleszóljon a kontinensek össze­csapásává mélyült gazdasági és katonai küzdelembe. Washington most készül arra, hogy magához ölelje Angliát és gyarmat­birodalmát és az érdekek közössé­gének oltalmazására átvegye az angolszász kapitalista nagyhatal­mak között a vezetést. Ez történt egy év alatt és ilyen a világ képe az európai háborúnak indult és kontinenseket megrázó, óceánokat átfogó világháborúvá szélesedett küzdelem kitörésének egyéves évfordulóján.­­ Nem véletlen, hogy a második világháború egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy kereteit állandóan szélesíti és szakadatlanul újabb és újabb területeket ragad magához. 1981-ben Japán hódította meg Mandzsúriát — a mostani háborús szakasz lényegében akkor kezdődött. 1985-ben következett Abesszínia, majd 1936-ban Spanyolország. 1937-ben a Távol-Keleten kezdődött el a japán-kínai háború, 1938-ban és 1939-b­en Középeurópa és a Balkán vált a nagyhatalmi ellentétek ösz­szeütközésének területévé. A háború tehát 1931 óta bővíti működésének területeit és ez a kilencéves folya­mat nem ért véget a mostani évfor­dulón.­­ Mindezek mögött az események mögött lényegében ugyanazok az okok húzódnak meg, mint amelyek az 1914—18-as első világháború ki­töréséhez vezettek. A piacokért és a nyersanyago­kért, a gyarmatok újrafelosztá­sáért ismét elindult harc azon­ban a huszadik század negye­dik évtizedében egészen más társadalmi körülményeket ta­lált maga körül, mint két és fél évtizeddel koráb­ban. A termelőeszközök fejlődése és ennek társadalmi következményei olyan környezetet teremtettek, amely eleve lehetetlenné tette, hogy a háborúskodó nasívhatalmak a múlt világháborúhoz hasonló szakadatlan, szünet nélküli küzdel­met folytassanak egymással. A mostani háború első félévében egész Európának fejtörést okoztak azok a megmagyarázhatatlannak látszó, szünetek, amelyek megelő­zik a korábban említett háborús lökéseket. Ennek a háborúnak tör­vényévé vált,­­hogy nagyobbak a szünetek, mint a hadicselekmények ideje, viszont amikor a háborús lökések be­következnek, ezek villámgyor­san, lélegzetelállító tempóban zajlanak le. Mintha minden egyes roham az­ első és utolsónak szánt lökés volna, amit — a mai villámháborút — nemcsak technikai okokkal, hanem azzal kell magyarázni, hogy a nagy­hatalmak fölismerték az első vi­lágháború négy és fél évig tartó szünet nélküli erőfeszítéseinek tár­sadalmi visszahatását. A nagy társadalmi átalakulások korszakai: a római birodalom fel­bomlása, a korai feudális társada­lom átalakulásának ideje, a pol­gárság­ és rendiség első megmozdu­lása, a reformáció és a polgárság nyugateurópai győzelme, a francia forradalom korszaka minden eset­ben kitermelte a maga évtizedekre nyúló háborús periódusát. A mostani háborús korszak is— — amely lényegében a múlt szá­zad végének gyarmati hadjára­taival kezdődött s teljes kifejlő­dését 1914-től kezdődően érte el, s ugyancsak egy társadalmi rendszer elmúlásának és egy új társadalmi forma megszületésé­nek határmesgyéjére esik. A mostani világháborúban is pon­tosan kirajzolódnak azok az erők, amelyek a jelenlegi rendszer fenn­tartására irányulnak, még akkor is, hogyha a szembenálló nagyhatalmak küzdelme látszólag el is homályo­sítja ezt a képet. Éppen ez az ellen­tét, ez a kuszált és bonyolult hely­zet indokolja meg azokat a megle­petéseket, amelyek a mostani há­ború folyamán bekövetkeztek. A világháborúvá kiszélesülő euró­pai küzdelem súlypontja lényegében már nem Európá­ban van. Ez a küzdelem a gyar­matokért folyik, alapja a gaz­dasági háború és a döntés is a gyarmatokon következik be. Azokon a gyarmatokon, amelyek a modern imperializmus korának hajnalhasadása óta az európai tár­sadalmak gazdasági alapjaivá vál­tak és amelyek nélkül Európa soha nem tett volna szert mostani szere­pére. Ezeket a gyarmatokat a mai háború már más körülmények kö­zött érte, mint az első világháború. Afrikában, de főleg Ázsiában olyan társadalmi folyamatok indultak meg, amelyek messzemenően kihat­nak majd Európa jövőjére is. Eze­ket a folyamatokat gyorsítja a há­ború, az a háború, amely, ha Euró­pában véget is ér majd, szükségsze­rűen kell hogy folytatódjék a ten­gerentúli területeken. Az európai háborút tehát a gyarmati háborúk — sőt társadalmi átalakulásokkal átszőtt összecsapások — sorozatá­nak kell követniök. Olyan prospektíva ez, amelyben talán a világ nagyhatalmainak új képe rajzolódik fel a honi­ és amelyben — bizonyos előfeltéte­lek bekövetkezése esetén — lehető­ség van arra, hogy a társadalmi átalakulás nemcsak az anyaorszá­gokban,­­hanem a gyarmatokon is bekövetkezik. Hogy ez az átalakulás bekövetke­zik, annak ezer jele van. Az egy­éves hábom­ társadalmi szempont­ból legfontosabb következménye, hogy a világ népei minden eddiginél nagyobb elhatározással akarják és kívánják az új világot. A szociális gondolat előretörése nemcsak abban a társadalmi át­alakulásban mutatkozik, amely a lordok és a golfpályák Angliáját új fejlődés felé tolja, hanem abban is, hogy a nyugateurópai hadjárat katonái „a plutokraták ellen har­colunk" jelszóval indultak a küz­delembe. Senki sem tudja, milyen esemé­nyeket rejt magában a jövő. Csak az események általános fejlődési irányát látjuk és az a fejlődés vég­eredményben szebb és jobb világ felé halad. Az elmúlásra ítélt tár­sadalmi környezet azonban sem­ Európában, sem a gyarmatokon nem éli túl a második világhábo­rút és amikorra véget ér majd ez a háborús korszak, megnyílik az út az emberi társadalom szabad fej­lődése felé. És akkor elkövetkezik az emberi­ség ugrása a szabadság birodal­mába. Nyilvánosságra hozták a magyar­német kereskedelmi tárgyalások „pótegyezményét". A „M. T. I." je­lenti. A hivatalos lap vasárnapi számában közli a Budapesten be­fejezett magyar-német kereske­delmi tárgyalások eredményeként aláírt úgynevezett „Hatodik Pót­egyez­­ény"-t. A pótegyezmény összefoglalja az 1931 július 18-án kötött magyar-német kereskedelmi szerződésbe, továbbá a volt osztrák és cseh kereskedelmi szerződésekbe foglalt valamennyi vámtarifáit­ és zárójegyzőkönyvi rendelkezést. Ezenkívül a pótegyezményben a szerződő felek egymásnak néhány­ újabb kedvezményt is nyújtottak. Rendezték a cseh­-morva protekto­rátusnak a Németbirodalomba való vámjogi bekebelezésével kapcsolatos vámkérdéseket is. A Németbiroda­lommal folytatott áruforgalmunk­ban szeptember 1-től kezdődőleg kizárólag ennek az egyezménynek határozatait kell alkalmazni. NÉPSZAVA 1940 szeptember 1. vasárnap Dóczi Gyula emlék© Most van egy hete annak, hogy­ a Népszava kiváló munkatársa, a szocialista munkásmozgalom bátor harcosa, Dóczi Gyula elvtárs el­hunyt. Emléke elevenen él bennünk és élni fog továbbra is. De nemcsak a Népszava szerkesz­tősége gyászolja mélyen Dóczi Gyulát. Nap-nap után érkező leve­lek tanúsítják, mennyire szerette Dóczit, mennyire sajnálja az ő ko­rai elmúlását az egész munkásság. Seregesen érkeznek levelek Dóczi Gyula özvegyéhez, édesanyjához és a Népszava szerkesztőségéhez. Párt­szervezetek, szakegyesületek és ma­gánosok sorai mind-mind vissza­tükrözik az általános mély részvé­tet. Dóczi elvtárs hozzátartozói és a Népszava szerkesztősége nevében itt mondunk köszönetet valameny­nyi részvétnyilatkozatért. A Szociáldemokrata Párt józsef­városi szervezetébe tömörült mun­kásság az alábbi levelet intézte Dóczi elvtárs özvegyéhez. „Kedves Dócziné elvtársi Mélyen megrendített bennünket a tuti hűséges harcosunk és telkes elvtársunk, Dóczi Gyula halála, aki különösen hozzánk, józsefvárosiakhoz állott közel. Ki sem tudjuk pártéletünket nélküle képzelni és soká fogjuk üresnek érezni a he­lyét. Tudjuk, hogy az ön fájdalma a legnagyobb, de enyhítse fájdalm­át az, hogy elsősorban a jó­zsefvárosi szervezetbe tömörült mun­kássá­g könnyes szeretettel és részvét­tel áll Dóczi elvtársnő mellett." Hasonló hangnemben és hasonló szeretettel emlé­kezik meg elhúnyt elvtársunkról a többi levél is. J¡N­MM»l«»H»»«H‹t»MH«««ll«MIN­ A­z nem ferd­it, nem szédít, nem tévelyeg Ezért nélkülözhetetlen minden munkáscsaládba.

Next