Népszava, 1940. szeptember (68. évfolyam, 197–221. sz.)
1940-09-01 / 197. szám
2. oldal Látja Európában a korlátlan katonai uralmat kezükben tartó tengelyhatalmakat, amint döntő csapásra készülnek az angol szigetek ellen. Látja a német katonai és gazdasági hatalomtól szoros keretek közé foglalt kontinenst, amint fölveszi és folytatja a gazdasági háborút az angolszász hatalmak blokádjával szemben. Látja az Erdély egy részének Magyarországhoz történt visszacsatolásával újjárendezett Délkelet-Európát, a Balkánt, amelynek déli részén ezúttal is a háború továbbterjedésének lehetősége mutatkozik és ugyanakkor Európa keleti térségeiben egy újonnan megjelent nagyhatalmat láthat. Ez a hatalom, a Németországgal együttműködő Oroszország az elmúlt tizenkét hónap alatt többszáz kilométerrel közeledett nyugat felé és a Jeges tengertől a Balkánig előretolva a katonai és diplomáciai pozícióit, nemcsak Ázsiában, hanem Európában is „jelen ven". Ezzel szemben hiába keresi Franciaország katonai hatalmát és hiába kutat a szárazföldön Ariga befolyása után. A jubiláló háború történetírójaóriási küzdelmet láthat Afrikában, az Európához legközelebb fekvő gyarmati világrész Európában nélkülözött nyersanyagainak birtokáért. Támadásra kész gyors hadosztályokat figyelhet meg az egyiptomi és szudáni gyapotmezők határain és hasonló jelenségeket tapasztalhat a Közel-Kelet legnagyobb kincse, a háborúskodó Európában annyira áhított olaj körül. A háború következtében egyetlen katonai hatalom érvényesül Ázsia Európának nevezett nyugati félszigetén és ez a hatalom most Afrikát igyekszik a Közel-Kelettel együtt magához csatolni. Ugyanilyen egységesítésre irányuló törekvések jelentkeznek Ázsiában is. A második világháború fölvetette és részben megvalósítja a kontinensek egységessé válásának évezredes gondolatát és miközben a Távol-Keleten három és negyed év óta tart a küzdelem, azalatt Oroszország egyre növekvő kínai, indiai és előázsiai befolyásával más értelemben valósítja meg az „Ázsia az ázsiaiaké" tételt, mint Japán. Az európai szárazföldön ezidőszerint eldőlt az említett küzdelem, Afrikában még meg sem kezdődött, Ázsiában régóta folyik és lassan a végkifejlethez közeledik Amerikában pedig már csaknem befejeződött. Az északamerikai nagyhatalom a déli és északi irányban egyaránt megszilárdította az egyéves háború alatt piacot és nyersanyagforrást biztosító pozícióit és most már elérkezettnek látja az időt arra, hogy Pán-Amerikával a háta mögött beleszóljon a kontinensek összecsapásává mélyült gazdasági és katonai küzdelembe. Washington most készül arra, hogy magához ölelje Angliát és gyarmatbirodalmát és az érdekek közösségének oltalmazására átvegye az angolszász kapitalista nagyhatalmak között a vezetést. Ez történt egy év alatt és ilyen a világ képe az európai háborúnak indult és kontinenseket megrázó, óceánokat átfogó világháborúvá szélesedett küzdelem kitörésének egyéves évfordulóján. Nem véletlen, hogy a második világháború egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy kereteit állandóan szélesíti és szakadatlanul újabb és újabb területeket ragad magához. 1981-ben Japán hódította meg Mandzsúriát — a mostani háborús szakasz lényegében akkor kezdődött. 1985-ben következett Abesszínia, majd 1936-ban Spanyolország. 1937-ben a Távol-Keleten kezdődött el a japán-kínai háború, 1938-ban és 1939-ben Középeurópa és a Balkán vált a nagyhatalmi ellentétek öszszeütközésének területévé. A háború tehát 1931 óta bővíti működésének területeit és ez a kilencéves folyamat nem ért véget a mostani évfordulón. Mindezek mögött az események mögött lényegében ugyanazok az okok húzódnak meg, mint amelyek az 1914—18-as első világháború kitöréséhez vezettek. A piacokért és a nyersanyagokért, a gyarmatok újrafelosztásáért ismét elindult harc azonban a huszadik század negyedik évtizedében egészen más társadalmi körülményeket talált maga körül, mint két és fél évtizeddel korábban. A termelőeszközök fejlődése és ennek társadalmi következményei olyan környezetet teremtettek, amely eleve lehetetlenné tette, hogy a háborúskodó nasívhatalmak a múlt világháborúhoz hasonló szakadatlan, szünet nélküli küzdelmet folytassanak egymással. A mostani háború első félévében egész Európának fejtörést okoztak azok a megmagyarázhatatlannak látszó, szünetek, amelyek megelőzik a korábban említett háborús lökéseket. Ennek a háborúnak törvényévé vált,hogy nagyobbak a szünetek, mint a hadicselekmények ideje, viszont amikor a háborús lökések bekövetkeznek, ezek villámgyorsan, lélegzetelállító tempóban zajlanak le. Mintha minden egyes roham az első és utolsónak szánt lökés volna, amit — a mai villámháborút — nemcsak technikai okokkal, hanem azzal kell magyarázni, hogy a nagyhatalmak fölismerték az első világháború négy és fél évig tartó szünet nélküli erőfeszítéseinek társadalmi visszahatását. A nagy társadalmi átalakulások korszakai: a római birodalom felbomlása, a korai feudális társadalom átalakulásának ideje, a polgárság és rendiség első megmozdulása, a reformáció és a polgárság nyugateurópai győzelme, a francia forradalom korszaka minden esetben kitermelte a maga évtizedekre nyúló háborús periódusát. A mostani háborús korszak is— — amely lényegében a múlt század végének gyarmati hadjárataival kezdődött s teljes kifejlődését 1914-től kezdődően érte el, s ugyancsak egy társadalmi rendszer elmúlásának és egy új társadalmi forma megszületésének határmesgyéjére esik. A mostani világháborúban is pontosan kirajzolódnak azok az erők, amelyek a jelenlegi rendszer fenntartására irányulnak, még akkor is, hogyha a szembenálló nagyhatalmak küzdelme látszólag el is homályosítja ezt a képet. Éppen ez az ellentét, ez a kuszált és bonyolult helyzet indokolja meg azokat a meglepetéseket, amelyek a mostani háború folyamán bekövetkeztek. A világháborúvá kiszélesülő európai küzdelem súlypontja lényegében már nem Európában van. Ez a küzdelem a gyarmatokért folyik, alapja a gazdasági háború és a döntés is a gyarmatokon következik be. Azokon a gyarmatokon, amelyek a modern imperializmus korának hajnalhasadása óta az európai társadalmak gazdasági alapjaivá váltak és amelyek nélkül Európa soha nem tett volna szert mostani szerepére. Ezeket a gyarmatokat a mai háború már más körülmények között érte, mint az első világháború. Afrikában, de főleg Ázsiában olyan társadalmi folyamatok indultak meg, amelyek messzemenően kihatnak majd Európa jövőjére is. Ezeket a folyamatokat gyorsítja a háború, az a háború, amely, ha Európában véget is ér majd, szükségszerűen kell hogy folytatódjék a tengerentúli területeken. Az európai háborút tehát a gyarmati háborúk — sőt társadalmi átalakulásokkal átszőtt összecsapások — sorozatának kell követniök. Olyan prospektíva ez, amelyben talán a világ nagyhatalmainak új képe rajzolódik fel a honi és amelyben — bizonyos előfeltételek bekövetkezése esetén — lehetőség van arra, hogy a társadalmi átalakulás nemcsak az anyaországokban,hanem a gyarmatokon is bekövetkezik. Hogy ez az átalakulás bekövetkezik, annak ezer jele van. Az egyéves hábom társadalmi szempontból legfontosabb következménye, hogy a világ népei minden eddiginél nagyobb elhatározással akarják és kívánják az új világot. A szociális gondolat előretörése nemcsak abban a társadalmi átalakulásban mutatkozik, amely a lordok és a golfpályák Angliáját új fejlődés felé tolja, hanem abban is, hogy a nyugateurópai hadjárat katonái „a plutokraták ellen harcolunk" jelszóval indultak a küzdelembe. Senki sem tudja, milyen eseményeket rejt magában a jövő. Csak az események általános fejlődési irányát látjuk és az a fejlődés végeredményben szebb és jobb világ felé halad. Az elmúlásra ítélt társadalmi környezet azonban sem Európában, sem a gyarmatokon nem éli túl a második világháborút és amikorra véget ér majd ez a háborús korszak, megnyílik az út az emberi társadalom szabad fejlődése felé. És akkor elkövetkezik az emberiség ugrása a szabadság birodalmába. Nyilvánosságra hozták a magyarnémet kereskedelmi tárgyalások „pótegyezményét". A „M. T. I." jelenti. A hivatalos lap vasárnapi számában közli a Budapesten befejezett magyar-német kereskedelmi tárgyalások eredményeként aláírt úgynevezett „Hatodik Pótegyezény"-t. A pótegyezmény összefoglalja az 1931 július 18-án kötött magyar-német kereskedelmi szerződésbe, továbbá a volt osztrák és cseh kereskedelmi szerződésekbe foglalt valamennyi vámtarifáit és zárójegyzőkönyvi rendelkezést. Ezenkívül a pótegyezményben a szerződő felek egymásnak néhány újabb kedvezményt is nyújtottak. Rendezték a cseh-morva protektorátusnak a Németbirodalomba való vámjogi bekebelezésével kapcsolatos vámkérdéseket is. A Németbirodalommal folytatott áruforgalmunkban szeptember 1-től kezdődőleg kizárólag ennek az egyezménynek határozatait kell alkalmazni. NÉPSZAVA 1940 szeptember 1. vasárnap Dóczi Gyula emlék© Most van egy hete annak, hogy a Népszava kiváló munkatársa, a szocialista munkásmozgalom bátor harcosa, Dóczi Gyula elvtárs elhunyt. Emléke elevenen él bennünk és élni fog továbbra is. De nemcsak a Népszava szerkesztősége gyászolja mélyen Dóczi Gyulát. Nap-nap után érkező levelek tanúsítják, mennyire szerette Dóczit, mennyire sajnálja az ő korai elmúlását az egész munkásság. Seregesen érkeznek levelek Dóczi Gyula özvegyéhez, édesanyjához és a Népszava szerkesztőségéhez. Pártszervezetek, szakegyesületek és magánosok sorai mind-mind visszatükrözik az általános mély részvétet. Dóczi elvtárs hozzátartozói és a Népszava szerkesztősége nevében itt mondunk köszönetet valamenynyi részvétnyilatkozatért. A Szociáldemokrata Párt józsefvárosi szervezetébe tömörült munkásság az alábbi levelet intézte Dóczi elvtárs özvegyéhez. „Kedves Dócziné elvtársi Mélyen megrendített bennünket a tuti hűséges harcosunk és telkes elvtársunk, Dóczi Gyula halála, aki különösen hozzánk, józsefvárosiakhoz állott közel. Ki sem tudjuk pártéletünket nélküle képzelni és soká fogjuk üresnek érezni a helyét. Tudjuk, hogy az ön fájdalma a legnagyobb, de enyhítse fájdalmát az, hogy elsősorban a józsefvárosi szervezetbe tömörült munkásság könnyes szeretettel és részvéttel áll Dóczi elvtársnő mellett." Hasonló hangnemben és hasonló szeretettel emlékezik meg elhúnyt elvtársunkról a többi levél is. J¡NMM»l«»H»»«H‹t»MH«««ll«MIN Az nem ferdit, nem szédít, nem tévelyeg Ezért nélkülözhetetlen minden munkáscsaládba.