Népszava, 1941. április (69. évfolyam, 74–97. sz.)

1941-04-01 / 74. szám

1941 április T, Ee­M NÉPSZAVA Ők csak ismerik egymást! Legutóbb kénytelenek voltunk beleszúrni abba a fantasztikus hó­lyagba, amely önmagát, különös kedvteléssel, még mindig Munka­központna­k nevezi. Kénytelenek voltunk erről a jeles cégről meg­állapítani azt is, h­ogy vezetői — a különböző doktor urak — sorozatos kudarcaik fölött érzett inkább ko­mikus, mint vad keserűségükben nemcsak a „nemzetközieket" támad­ják, ócsárolják és rágcsálják, ha­nem már a felekezeti alapon léte­sített, mondjuk, szervezeteket is, így elsősorban az úgynevezett Szo­ciális Népmozgalom keretében je­lentkező EMSZO-kat, KALOT-okat, a Hivatásszervezetet is. Most már azt is megállapíthatjuk, hogy a ,s­zociális népmozgalom" sem hagyja magát... Folyik az enyelgés hét­ről hétre a két konkurrens között. Ennek a csikorgó idillnek minden­esetre megvan az az eredménye, hogy kölcsönösen leleplezik egy­mást és kölcsönösen állapítja meg egyik a másikáról a blöff mozgalom nem éppen dicséretes jellegét. Mar­ton úr lapja nagyon kikezdhette a népmozgalom hivatalos újságját, az ,,Új Rend" című hetilapot, mert ez, legújabb számában, közös olda­las cikkben mondja meg, hogy mi is hát az a Munkaközpont, azaz — hogy az „Új Rend" szavaival él­jünk — az enerikus társulat... Hát bizony, megállapítja róla, hogy ez csak amolyan „kulissza­alakulat", mely „dobbal-cinntányér­ral elefánttá fújta fel magát, holott csak egy kis veréb" és leleplezése azért közérdek, mert „sajtón, rádión és reklámon­­ keresztül a legnagyobb tévedésben tartja a közvéleményt". Azután megírja róla, az enerikus társulatról, hogy milyen fortélyokkal, a félreveze­tésnek és a tolakodásnak mekkora lendületével igyekezett magát a visszacsatolt erdélyi részek mun­kássága közé befúrni s hogy mi­lyen misztifikációkkal és alantas taktikai fogásokkal hódítgatta az erdélyi részek munkásait. Ezzel kapcsolatban így ír az „Új Rend": Hiszen nem volna ezzel se baj, ha erős, határozott és igazi munkásszer­vezet hódította volna el az erdélyi munkásságnak odacsatlakozott részét, de végzetes azért, mivel arról az NMK-ról van szó, amelynek súly­ta­lanságát előbbi cikkeinkben té­m­ j­ek alapján mutattuk be. Mi lesz, ha mindezekre rádöbbennek az eneri­kábahullottak? A szociális „népmozgalom" hiva­talos újságja felteszi a kérdést és nyomban választ is ad rá. Valljuk meg őszintén — írja —, nyájas ismeretlen korában van csak szekszepilje az NM­K-nak, hogy a­ mo­dern érzelemvilág szakkifejezésével éljünk. Mihelyt megismerik igazi arcát, gazdasági és kenyérharc­ban való ügyefogyottságán és ország­világra szóló gyengeségét, szerte­foszlik a tájékozatlanok kezdeti felbuzdulása. Városok és ipartelepek sorozata bizonyítja ezt az igazságot, ah­ol maga a munkásság ejtette el ezt a munkaközponti társu­latot. Hát ebben a tekintetben korona­tanúként jelentkezhetünk magunk is. Ahol a Munkaközpont — külön­böző támogatások igénybevételével — megjelenhetett és megalakíthatta úgynevezett szervezeteit, azok csak addig élhették tiszavirágéletüket, ameddig a beerőszakolt munkásság meg nem ismerte az „enerikus tár­sulat igazi arcát". De amint meg­ismerte, má­r ott sem volt az eneri­kás társulatokban, igaz az is, hogy­­ a „népmozgalom"- ban sem..­, hanem csatlakozott­ oda, ahová való: az igazi, a komoly munkás­szervezetekhez. Azt már nem is idézzük Marton úr e koonkurrensének lapjából, hogy munkaközpontok milyen csa­lafintaságokkal szerettek volna megszerezni egy-egy munkásréte­get, mert mindezeket már magunk is megírtuk és maga az érdekelt munkásság is tudja. Ellenben újra rámutatunk arra, hogy a két kon­kurrens mozgalom milyen ádázul enyeleg egymással és hogyan sze­retné egymástól „elszipkázni" a szervezeteikbe kábított csekély­számú munkásembereket. De rámu­tathatunk ismételten arra is, hogy ez enyelgésektől minden tekintet­ben távol állva s e fogcsikorgatá­sok szelleme fölé emelkedve, az igazi, a komoly munkásszervezetek folytatják a­ maguk munkáját, munkásvédő tevékenységüket. Nem enyelegnek — idejük se, kedvük se hozzá —, hanem dolgoznak. Dolgoz­nak komolyan: a munkásság egye­teme és az ország érdekében. Délután halálra ítélték, este kivégezték a sarkadi gyilkost (Gyula, március 31. . .,M. T. I.") A gyulai törvényszék statáriális ta­nácsa hétfőn tárgyalta Brnya Antal Min­­orét. Brnya március 6-án éjjel Sarkadon " • meggyilkolta Ugor János ba­romfikereskedőt, feleségét és 10 éves fiúkat.­­A vádlott a kihallgatás során be­ismerte tettét és semmi megbánást nem tanúsított A vád- és védő­beszédek elhangzása után a bíróság ítélethozatalra vonult vissza. Dél­után négy órakor a törvényszék ki­hirdette ítéletét, amely szerint Brnya Antalt kötél általi ha­lálra ítélte. A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át, a­ kegyelmi kérvénynek azonban nem adott helyet. Este 7 órakor végrehajtották a halálos ítéletet. Bethlen István beszéde Kolozsvárott Megírtuk, hogy az erdélyi refor­mátus egyházkerület Bethlen Ist­ván volt miniszterelnököt logom­l­nokává választotta. Az üdvözlése­ket megköszönve -- amint Kolozs­várról jelentik - Bethlen beszédet mondott. Hangoztatta, hogy milyen mély szeretettel ragaszkodik Er­délyhez, előkészítette annak vissza­térését és mindig az erdélyi ma­gyarság védelmezője kívánt lenni. A közebéden is beszédet mondott Bethlen és ebben a többi közt hang­súlyozta, hogy meg akarja ismerni a mai erdélyi szellemet, amely mindenekelőtt kölcsönös szeretetet és kölcsönös segítséget­­jelent. Szólt ezután a nemzetiségi megértés nagy fontosságáról: «••»•««•»­»••»•»»•»»•««««««•••»»•»•»•fr»»»» — Veszteségünk. Súlyos veszteség ért­e a magyarországi szocialista munkás­mozgalmat. Idősb Kálmán János gép­lakatos elvtársunk szombaton meghalt. Temetése szerdán délután 5 órakor lesz a pestújhelyi temető halottasházából. — Meghal ! Thirring Gusztáv. Thirring Gusztáv, a Fővárosi Statisztikai Hivatal nyugalmazott igazgatója hétfőn reggel 8 éves korában meghalt. Tervetése csü­törtökön lesz szülővárosában, Sopronban. 3. oldal A bőrtalpú cipők szétosztása hivatalos magyarázat szerint A lábbeli és talpbőr szétosztásá­ról a közellátásügyi miniszter vala­mennyi város polgármesteréhez és valamennyi község elöljáróságához intézett utasításban irányelveket állapított meg az igények kielégí­tésének sorrendjéről. Az utasítás értelmezése körül azonban félre­értések támadtak. A félreértések eloszlatása végett beavatott helyen a következőket állapítják meg: Minden törvényhatóság számára kontingenseket állapítanak meg a törvényhatóság terü­letén eladásra, illetve felhasználásra kerülő bőr­talpú lábbeli, illetőleg talpbőr mennyiségéről, a törvényhatóság első tisztviselője pedig havonta közli a helyi hatóságokkal azt a felhasználható mennyiséget, amely a fogyasztók között az illető vá­rosban, illetve községben utalvány útján szétosztásra kerülhet. Az utalvány kiosztását végző helyi hatóságok feladata elsősorban el­bírálni azt, hogy ki az igény­jogosult. Ennek a kérdésnek az elbírálá­sánál elsősorban az a kérdés a döntő, hogy az igénylőnek van-e nélkülözhetetlenül szüksége bőr­talpú lábbelire, vagy régi cipő­jének javítására vagy nem. A szükséglet fennforgását min­denekelőtt az igénylő bejelentése alapján bírálják el. Az igénylést benyújtónak bejelentőlapon nyi­latkoznia kell arról, hogy hány használható bőrtalpú lábbelije van. Az igénylő a bejelentést büntető­jogi felelősség mellett teszi s amel­lett a helyi hatóságok ellenőrzik is azt, hogy a bejelentés megfelel-e a valóságnak. Ha az elosztást végző szervek az igénylő szükségletét megállapították és a szétosztható talpbőrmennyiség kisebb, mint amennyi a szükséglet, abban az esetben annak az igénylőnek a fog­lalkozását, akinek szükséglete szá­mára történt az igénylés, vizsgál­ják meg abból a szempontból, hogy melyik foglalkozás folytatásá­hoz nélkülözhetetlen a bőrtalpú lábbeli. Ennek az általános határnak a ke­retén belül kell gondoskodni arról, hog­y a közalkalmazott, közérdekű­ szolgálata bőrtalpú lábbeli hiánya miatt meg ne akadjon. Ez tehát nem jelenti azt, hogy minden köz­alkalmazott igénylése a kielégítés sorrendjében megelőzi más foglal­kozási ágból származó igénylő szük­ségletének kielégítését. A bőranyaggazdálkodási bizott­ság gondoskodik arról, hogy a rendelkezésre álló talpbér­mennyiséget elsősorban a széles néptömegek szükségleteinek kielégítésére for­dítsák. A magyar húsipar felkészü­l a fokozott exportra Amint a „Magyar Tudósító" je­lenti, a budapesti hentesek és mé­szárosok ipartestülete hétfőn meg­nyitotta mintaműhelyét, amely a magyar húsiparosságot a fo­kozott és minőségben tökéletes húsipari exportra készíti elő. Hatalmas hidraulikus gépek, hús­vágó- és k­e­ver­ősze­rk­eze­tek stb. sorakoznak egymás mellett. A mű­helyben minden rozsdamentes acél­ból vagy alumíniumból készült Me­gszűnt Budapesten a mexikói tiszteletbeli konzulátus. A mexikói kormány budapesti tiszteletbeli konzulátusa (V. Báth­ori ucca 3) hétfőn beszüntette működését és ezzel egyidőben megszűnik Semjén János tiszteletbeli alkonzuli tiszt­sége is. .

Next