Népszava, 1941. május (69. évfolyam, 98–122. sz.)

1941-05-01 / 98. szám

2. oldal Ott talán mégsem tartunk, Nyisztor Zoltán főtisztelendő­ úr, hogy máglyákat lehesen emlegetni, azoknak megfékezésére, akik véleménye szerint nem a gólya hozza a kisgyermekeket. A „Nemzeti Tíjság" és a Tela társas­viszonyban lévő sajtóorgánumok a közel­múltban sok hüllőt rendeztek egy kér­dés körül, amit ők úgy neveznek, hogy „erotika". Hangsúlyozottan így kell be­szélnünk erről, hogy: „amit ők úgy neveznek", mert ennek a szónak fogalmi tartalma az ő használatukban valami egészen más, mint amit normális szó­használat közben ért alatta az ember. Amikor ők ezt a szót kimondják vagy leírják, nem gondolnak arra, amit egész­séges idegzetű ember ért a szó alatt, ha tisztában van a szó jelentőségével. Sikerült is nagy vitát kierőszakolniok a kérdés körül és ebben a vitában a mellébeszélés­ és tájékozatlanság bojtor­jános ligete dúsan virágzik. Vasárnapi cikkében Nyisztor Zoltán úr az erotikát valahogy úgy határozza meg, ho­­y az „nem­ a természet törvénye, hanem pusztán emberi mesterkedés, melyet írók és művészek találtak ki". Ennek a kissé önkényes meghatározás­nak föhasználásával száll vitába a cikk­író egy közelmúltban megnyilatkozott (és igazán nem a mi d­alunkon álló) író és egy neves szobrászművész ellen, mert ők azt merészelték állítani, hogy van a világon egészséges erotika is és az erotika az élet teljességéhez tartozik. Ne vegye senki rossznéven, de képte­lenek vagyunk szabadulni attól a gon­dolattól, hogy a közismert és közhasz­nálatban lévő „erotika" szó meghatáro­zása tökéletesen fölösleges. Szilárd meg­győződésünk, hogy ennek a szónak értel­mével, mégpedig igazi és egészséges értelmével teljesen tisztában van Nyisz­tor úr és az oldalán kardoskodó többi úr is. Mindössze annyi történik, hogy az erotikát —úgy látszik — célzatosan össze­keverik a­­ pornográfiával. Az, általuk képviselt irány cikkírói­nál igazán nem szokatlan módon azon­ban hadakozásuk közben új meghatáro­zásokat alkotnak és kissé — így lehetne mondani — átfestik a szavak értelmét, hogy küzdelmüket, szerintük, sikeresen folytathassák. Ágyúval lőnek a verébre és a veréb nyakába táblát akarnak akasztani ezzel a fölírással: „Elefánt, mégpedig roppant veszedelmes, vad elefánt." A tábla — úgy vélik — indo­kolttá teszi az összpontosított tüzérségi tüzet és megmagyarázza jámbor buzgal­mukat, amivel az élet sok színét szeret­nék szürkére átfesteni és amivel (más­fajta területeken) az igazságokat el­kendőzve, hamisságnak akarják be­állítani. " , Érvelésének végére csattanóként olyan kifejezést tűz Nyisztor Úr, ami a huszadik században egyházi férfiú tol­lából kissé meglepőnek tűnik: „Ha bizo­nyos írók és mű­vészek ezt még a nem­zet ilyen sorsdöntő óráiban sem tudják megérteni, hát akkor legközelebb való­ban nem ,megértői együttműködésre­ fogunk apellálni, hanem 'máglyákat' fogunk gyújtani." A kissé magyartalan hangzású mon­dat adós marad a szép gondolat teljes kifejtésével: várjon Nyisztor Zoltánék ezeken a máglyákon az írókat és mű­vészeket kívánják-e rostélyossá átalakí­tani, vagy megelégednek azzal, hogy „csak" az általuk kifogásolt könyveket és egyéb művészi alkotásokat gyújtják meg, mondjuk a budapesti Szabadság téren? Erdődy János OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS RZEESZZ ÚJ ELŐFIZ­ETŐKS? NÉPSZAVA 1941 május­a, csütörfák Tavaszi csodák Erdélyben írta: Nagy István Nem is egy csoda, hanem a csodák­­ sorozata történik Erdélyben. Fő­csoda számba, megy például az az eset, hogy néhány régi munkás­vezetőt a szakszervezetek kibuktat­tak a vezetőségekből, mire azok gyorsan beléptek az Erdélyi pártba. Erre aztán az Erdélyi párt sürgősen megállapította, hogy az erdélyi munkál­szist kiábrándult a szocia­lista szakszervezetekből s­­ e bölcs m megállapítás eredményeként mun­kásalosztályt alakítottak a párt ke­belében. Az alosztály vezetőinek pedig kinevezték a szervezett mun­kásság által leszavazott ve®éreket. S megbízták őket a munkásság meg­szervezésével. Az elképedés azonban csak három napig tartana, ha a­ bécsi döntés óta az Erdélyi párton kívü­l nem ütnék fel a fejü­­ket más, újabb és újabb munk®,'»szervezők és szervezetek Erdélyszerte. Még nem régen kiát­kozát­sal fenyegettek mindenkit, aki a munkásság megszervezésével tö­rődött, ma azonban minden újabb­ke­retű munkás­szervező monopóliu­mot akar magának a munkásmeg­váltás körül. Egyben valamennyien megegyeznek. Éspedig abban, hogy „a munkásság megcsömörlött a nem­zetköziségtől", továbbá, hogy „az osztályellentétek megszűntek". És hogy a régi munkásszervezetek csődbe jutottak ... Tovább nem folytatom. Inkább próbáljunk belátni e csodák mögé. Állapodjunk meg talán annál a ténynél, amit a szociális lelkiiisme­ret ébredésének szoktunk nevezni, s­iggyü­k el, hogy v­alami ilyenféle ébredésnek vagyunk a tanúi Er­délyben. De tegyük hozzá rögtön azt a kérdést is, hogy az ébredező miért keresi első mozdulataival mingyárt az altatószert? Miért akarja elhitetni m­agával, h­ogy a régi munkásszerv­ezetek csődbe men­tek? Csak azért, m­ert azokat a régi uralom alatt a királyi diktatúra erőszakkal feloszlatta? Ez éppen annyit jelentene, mintha agyon­verünk valakit s azután kijelentjük, hogy azért halt meg, mert nem volt életképes. De a­ régi munkásszerve­zetek nem is h­altak meg, a­ bécsi döntés után újra megalakultak. Kö­zel félévig azonban teljesen tétlen­ségre voltak kárhoztatva. Nem gyű­lésezhettek, tilos volt új tagokat szervezniök, míg ugyanakkor a nyilasok és az összes mai új mun­kásmegváltók parádés népgyűlése­ken toborozták seregüket. A hitetlen Tamások ezt látva, kétségbe kezdik vonni ennek a szo­ciális lelkiismeretnek az őszintesé­gét, m­ert úgy tűnik, mintha nem a szociális megsegítés volna a célja ezeknek a buzgó munkásszervezé­seknek, hanem az, hogy elvonják a szervezkedés terén hatásosnak bizo­nyult, régi munkásszervezetektől a tömegeket. És ha ez tényleg igaz­nak bizonyulna, úgy a tavaszi cso­dák hamar elhullajtják virágai­kat... Elárulok valamit, azok számára, akik egyelőre őszintének ható buz­gósággal akarnak s­egíteni a mun­kásságon. A Hivatásrend legelső népgyűlésén végighallgattam a szó­nokokat. Az utóbbi években alig hallottam hevesebb kirohanást a ki­zsákmányoló tőke és a nagybirtok ellen. Becsületére vált volna szo­cialista szónoknak is, amilyen hév­vel követelték a szónokok a maga­sabb munkabért és a családi házat, meg az emberibb életet a munkás­ságnak. És mégis... meglepő csen­desen viselkedett a színházba pré­selődött munkásság. Nem dörögtek közbe olyan tapsorkánók, mint amilyenek a szocialista népgyűlése­ken szoktak. Hiányzott valami arról a népgyűlésről. Az a valami, ami láthatatlanul is mindig jelen van a régi munká­sszervezetek gyűlésein. Ez a valami ott bujkál a szónokok szavai mögött. Mélyebb értelmet nyernek tőle az egyszerűbb szavak is... Mélyebb értelmet és távlatot nyit a­ jövő felé. És ezt a valamit úgy hívják: szocializmus! Ez a fogalom nagyon elmélyült már­­, szervezetlen munkástömegek tudatában. Annyira, hogy még azok is szótárukba iktatták, akik cél­kitűzéseikben másra teszik a hang­súlyt s körben megfeledkeznek a szocializmusról. De ne gondoljuk, hogy a munkástömegek csak puszta fétisként tisztelik ezt a szót. Nem, hanem a magasabb m­unkabérek elnyerésének lehetőségében is csak akkor bíznak, ha e szó vezérli őket. Hogy miért? Csupán csak azért, mert az utóbbi tíz esztendőben szo­cialista, agitáció nélkül is megtanul­tak politikai szemszögből gondol­kozni saját gazdasági helyzetük fö­lött. Keserves iskolába jártak a tömegek az utóbbi három évtized alatt. Az első világháború emléke még ott él tudatukban. Az erdélyi munkásság is jól tudja, hogy mi mindent veszí­tett az első világháború következ­tében. Alig-alig ocsúdott fel belőle, a harmincas évek gazdasági világ­válsága megint lerombolta azt, amit azelőtt szerzett. A munkanélküliség Budapesti Nemzetközi Vásárra (1941. évi május 2-tól május 12-ig) kedvezményes elővételi jegyek 2 pengő helyett 1­20 pengéért illiniMillimiiu­m, ha nálunk vásárolja meg Jegyek már kaphatók: Kultúrpropaganda jegypénztárainknál VII. Erzsébet körút 35, telefon: 222-293 és VIII, Conti u. 4, telefon: 130-330, 331,332, valamint az összes szakszervezetekben Igmándíviz sokszor életmentes felemésztette a kis családi házat, az öregség napjaira félrezsugorgatott pénzt, lemorzsolta a munkabéreket, a szerzett jogokat. És éppen ezekről a nagy kérdésekről hallgatnak a mi újabb keletű munkásszerve­zőink. Hallgatnak, vagy bőrén ar­ról elmélkednek, hogy a munkásság megcsömörlött a nemzetköziségtől. Holott a milliók vágya éppen az, hogy a nemzetek végre megbékélje­nek egymással, elismerjék egymás nemzeti­­jogait, a nemzetek egyenlő­ségét. A nemzetek összefogását várja, az alkotó munka és a boldo­gabb jövő érdekében. Ezt értik a munká­stömegek nemzetköziség alatt s aki ezt csömörnek nevezi, az nem tu­dja, hogy mit beszél. Meg kell mondani ezt őszintén, ha igazán fel akarjuk ébreszteni a szociális lelki­ismeretet. Meg vagyok győződve róla, hogy ezekben a lázas napok­ban mindenki, aki komolyan törő­dik népe sorsával, az igyekszik is megtudni, mi rejtőzik a nép lelké­ben, mire képes tudatával. Aki pe­dig ismeri a nép hallgatag titkát és ki nem mondott vágyait és azt fel nem fedi, bűnt követ el, mert meg­nehezíti azok eligazodását, akik ma azt hiszik, hogy a társadalom sor­sát bölcsen igazgatják. Ezeknek a nagy horderejű kérdé­seknek az elhallgatása miatt visel­kedik a munkásság fagyosan azo­kon a népgyűléseken, ahol ostoroz­ták ugyan a tőkét, követelik a na­gyobb bért, de nem tudnak hitet kelteni célkitűzéseik mellett. És még egy figye­lemreméltó körülmény A csodahirdetők a tömeg nevében, de a tömeg megkérdezése nélkül akarnak intézkedni. Vezetőket ne­veznek ki s odaállítják őket, hogy majd azok kivívnak mindent. Pedig a munkásság ma már csak azoknak a vezetőknek hisz, akiket maga vá­laszthat, mert azokat el is távolít­hatja. Meddő dolog a fentlévők jó szívé­től várni a munkáskérdés olyan megoldását, ami egyszer s minden­korra bebiztosítja azt­, ami teljesen bizonytalanná vált. Ép­pen azért, aki az elmondottak figyelembe­vé­tele nélkül hátra-vakra munkásokat szervez, az, ahelyett, hogy segítene, még azt is szétrombolja, amit a szervezett munkásság épített fel önmagának. Ha csak ennyit belát­nának az új munkásszervezők, ak­kor tényleg csoda történne Erdély­ben. _______ Rendelet a tüzelő­anyagbeszerzésről A hivatalos lap május 1-i száma közli a közellátásügyi miniszter rende­letét a lakások és más helyiségek fűtése céljából történő tüzelőanyagbeszerzés korlátozásáról. A rendelet a fogyasztók szempontjából újabb korlátozásokat nem tartalmaz. A beszerezhető tüzelőanyag mennyisége ugyanúgy van megálla­pítva, mint az elmúlt fűtési idényben. A rendelet a tavalyi, szabályozással szemben még enyhítést is tartalmaz. A szállítási torlódások elkerülése érde­kében azoknak a fogyasztóknak, akik szén- ét, brikett szükségletüket július 15-ig beszerzik, egyharmaddal több szén és brikett beszerzését engedi meg. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban illetékes helyen külön is felhívják a közönséget arra, hogy a jövő é­vi tü­zelő­anyag-szükségletét minél előbb szerezze be, hogy előre nem látott szállítási ne­hézségek esetén, se legyenek az ellátás­ban zavarok. TERJESSZÜK A NÉPSZAVAI

Next