Népszava, 1941. május (69. évfolyam, 98–122. sz.)
1941-05-01 / 98. szám
2. oldal Ott talán mégsem tartunk, Nyisztor Zoltán főtisztelendő úr, hogy máglyákat lehesen emlegetni, azoknak megfékezésére, akik véleménye szerint nem a gólya hozza a kisgyermekeket. A „Nemzeti Tíjság" és a Tela társasviszonyban lévő sajtóorgánumok a közelmúltban sok hüllőt rendeztek egy kérdés körül, amit ők úgy neveznek, hogy „erotika". Hangsúlyozottan így kell beszélnünk erről, hogy: „amit ők úgy neveznek", mert ennek a szónak fogalmi tartalma az ő használatukban valami egészen más, mint amit normális szóhasználat közben ért alatta az ember. Amikor ők ezt a szót kimondják vagy leírják, nem gondolnak arra, amit egészséges idegzetű ember ért a szó alatt, ha tisztában van a szó jelentőségével. Sikerült is nagy vitát kierőszakolniok a kérdés körül és ebben a vitában a mellébeszélés és tájékozatlanság bojtorjános ligete dúsan virágzik. Vasárnapi cikkében Nyisztor Zoltán úr az erotikát valahogy úgy határozza meg, hoy az „nem a természet törvénye, hanem pusztán emberi mesterkedés, melyet írók és művészek találtak ki". Ennek a kissé önkényes meghatározásnak föhasználásával száll vitába a cikkíró egy közelmúltban megnyilatkozott (és igazán nem a mi dalunkon álló) író és egy neves szobrászművész ellen, mert ők azt merészelték állítani, hogy van a világon egészséges erotika is és az erotika az élet teljességéhez tartozik. Ne vegye senki rossznéven, de képtelenek vagyunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a közismert és közhasználatban lévő „erotika" szó meghatározása tökéletesen fölösleges. Szilárd meggyőződésünk, hogy ennek a szónak értelmével, mégpedig igazi és egészséges értelmével teljesen tisztában van Nyisztor úr és az oldalán kardoskodó többi úr is. Mindössze annyi történik, hogy az erotikát —úgy látszik — célzatosan összekeverik a pornográfiával. Az, általuk képviselt irány cikkíróinál igazán nem szokatlan módon azonban hadakozásuk közben új meghatározásokat alkotnak és kissé — így lehetne mondani — átfestik a szavak értelmét, hogy küzdelmüket, szerintük, sikeresen folytathassák. Ágyúval lőnek a verébre és a veréb nyakába táblát akarnak akasztani ezzel a fölírással: „Elefánt, mégpedig roppant veszedelmes, vad elefánt." A tábla — úgy vélik — indokolttá teszi az összpontosított tüzérségi tüzet és megmagyarázza jámbor buzgalmukat, amivel az élet sok színét szeretnék szürkére átfesteni és amivel (másfajta területeken) az igazságokat elkendőzve, hamisságnak akarják beállítani. " , Érvelésének végére csattanóként olyan kifejezést tűz Nyisztor Úr, ami a huszadik században egyházi férfiú tollából kissé meglepőnek tűnik: „Ha bizonyos írók és művészek ezt még a nemzet ilyen sorsdöntő óráiban sem tudják megérteni, hát akkor legközelebb valóban nem ,megértői együttműködésre fogunk apellálni, hanem 'máglyákat' fogunk gyújtani." A kissé magyartalan hangzású mondat adós marad a szép gondolat teljes kifejtésével: várjon Nyisztor Zoltánék ezeken a máglyákon az írókat és művészeket kívánják-e rostélyossá átalakítani, vagy megelégednek azzal, hogy „csak" az általuk kifogásolt könyveket és egyéb művészi alkotásokat gyújtják meg, mondjuk a budapesti Szabadság téren? Erdődy János OLVASD A NÉPSZAVÁT ÉS RZEESZZ ÚJ ELŐFIZETŐKS? NÉPSZAVA 1941 májusa, csütörfák Tavaszi csodák Erdélyben írta: Nagy István Nem is egy csoda, hanem a csodák sorozata történik Erdélyben. Főcsoda számba, megy például az az eset, hogy néhány régi munkásvezetőt a szakszervezetek kibuktattak a vezetőségekből, mire azok gyorsan beléptek az Erdélyi pártba. Erre aztán az Erdélyi párt sürgősen megállapította, hogy az erdélyi munkálszist kiábrándult a szocialista szakszervezetekből s e bölcs m megállapítás eredményeként munkásalosztályt alakítottak a párt kebelében. Az alosztály vezetőinek pedig kinevezték a szervezett munkásság által leszavazott ve®éreket. S megbízták őket a munkásság megszervezésével. Az elképedés azonban csak három napig tartana, ha a bécsi döntés óta az Erdélyi párton kívül nem ütnék fel a fejüket más, újabb és újabb munk®,'»szervezők és szervezetek Erdélyszerte. Még nem régen kiátkozátsal fenyegettek mindenkit, aki a munkásság megszervezésével törődött, ma azonban minden újabbkeretű munkásszervező monopóliumot akar magának a munkásmegváltás körül. Egyben valamennyien megegyeznek. Éspedig abban, hogy „a munkásság megcsömörlött a nemzetköziségtől", továbbá, hogy „az osztályellentétek megszűntek". És hogy a régi munkásszervezetek csődbe jutottak ... Tovább nem folytatom. Inkább próbáljunk belátni e csodák mögé. Állapodjunk meg talán annál a ténynél, amit a szociális lelkiiismeret ébredésének szoktunk nevezni, siggyük el, hogy valami ilyenféle ébredésnek vagyunk a tanúi Erdélyben. De tegyük hozzá rögtön azt a kérdést is, hogy az ébredező miért keresi első mozdulataival mingyárt az altatószert? Miért akarja elhitetni magával, hogy a régi munkásszervezetek csődbe mentek? Csak azért, mert azokat a régi uralom alatt a királyi diktatúra erőszakkal feloszlatta? Ez éppen annyit jelentene, mintha agyonverünk valakit s azután kijelentjük, hogy azért halt meg, mert nem volt életképes. De a régi munkásszervezetek nem is haltak meg, a bécsi döntés után újra megalakultak. Közel félévig azonban teljesen tétlenségre voltak kárhoztatva. Nem gyűlésezhettek, tilos volt új tagokat szervezniök, míg ugyanakkor a nyilasok és az összes mai új munkásmegváltók parádés népgyűléseken toborozták seregüket. A hitetlen Tamások ezt látva, kétségbe kezdik vonni ennek a szociális lelkiismeretnek az őszinteségét, mert úgy tűnik, mintha nem a szociális megsegítés volna a célja ezeknek a buzgó munkásszervezéseknek, hanem az, hogy elvonják a szervezkedés terén hatásosnak bizonyult, régi munkásszervezetektől a tömegeket. És ha ez tényleg igaznak bizonyulna, úgy a tavaszi csodák hamar elhullajtják virágaikat... Elárulok valamit, azok számára, akik egyelőre őszintének ható buzgósággal akarnak segíteni a munkásságon. A Hivatásrend legelső népgyűlésén végighallgattam a szónokokat. Az utóbbi években alig hallottam hevesebb kirohanást a kizsákmányoló tőke és a nagybirtok ellen. Becsületére vált volna szocialista szónoknak is, amilyen hévvel követelték a szónokok a magasabb munkabért és a családi házat, meg az emberibb életet a munkásságnak. És mégis... meglepő csendesen viselkedett a színházba préselődött munkásság. Nem dörögtek közbe olyan tapsorkánók, mint amilyenek a szocialista népgyűléseken szoktak. Hiányzott valami arról a népgyűlésről. Az a valami, ami láthatatlanul is mindig jelen van a régi munkásszervezetek gyűlésein. Ez a valami ott bujkál a szónokok szavai mögött. Mélyebb értelmet nyernek tőle az egyszerűbb szavak is... Mélyebb értelmet és távlatot nyit a jövő felé. És ezt a valamit úgy hívják: szocializmus! Ez a fogalom nagyon elmélyült már, szervezetlen munkástömegek tudatában. Annyira, hogy még azok is szótárukba iktatták, akik célkitűzéseikben másra teszik a hangsúlyt s körben megfeledkeznek a szocializmusról. De ne gondoljuk, hogy a munkástömegek csak puszta fétisként tisztelik ezt a szót. Nem, hanem a magasabb munkabérek elnyerésének lehetőségében is csak akkor bíznak, ha e szó vezérli őket. Hogy miért? Csupán csak azért, mert az utóbbi tíz esztendőben szocialista, agitáció nélkül is megtanultak politikai szemszögből gondolkozni saját gazdasági helyzetük fölött. Keserves iskolába jártak a tömegek az utóbbi három évtized alatt. Az első világháború emléke még ott él tudatukban. Az erdélyi munkásság is jól tudja, hogy mi mindent veszített az első világháború következtében. Alig-alig ocsúdott fel belőle, a harmincas évek gazdasági világválsága megint lerombolta azt, amit azelőtt szerzett. A munkanélküliség Budapesti Nemzetközi Vásárra (1941. évi május 2-tól május 12-ig) kedvezményes elővételi jegyek 2 pengő helyett 120 pengéért illiniMillimiium, ha nálunk vásárolja meg Jegyek már kaphatók: Kultúrpropaganda jegypénztárainknál VII. Erzsébet körút 35, telefon: 222-293 és VIII, Conti u. 4, telefon: 130-330, 331,332, valamint az összes szakszervezetekben Igmándíviz sokszor életmentes felemésztette a kis családi házat, az öregség napjaira félrezsugorgatott pénzt, lemorzsolta a munkabéreket, a szerzett jogokat. És éppen ezekről a nagy kérdésekről hallgatnak a mi újabb keletű munkásszervezőink. Hallgatnak, vagy bőrén arról elmélkednek, hogy a munkásság megcsömörlött a nemzetköziségtől. Holott a milliók vágya éppen az, hogy a nemzetek végre megbékéljenek egymással, elismerjék egymás nemzetijogait, a nemzetek egyenlőségét. A nemzetek összefogását várja, az alkotó munka és a boldogabb jövő érdekében. Ezt értik a munkástömegek nemzetköziség alatt s aki ezt csömörnek nevezi, az nem tudja, hogy mit beszél. Meg kell mondani ezt őszintén, ha igazán fel akarjuk ébreszteni a szociális lelkiismeretet. Meg vagyok győződve róla, hogy ezekben a lázas napokban mindenki, aki komolyan törődik népe sorsával, az igyekszik is megtudni, mi rejtőzik a nép lelkében, mire képes tudatával. Aki pedig ismeri a nép hallgatag titkát és ki nem mondott vágyait és azt fel nem fedi, bűnt követ el, mert megnehezíti azok eligazodását, akik ma azt hiszik, hogy a társadalom sorsát bölcsen igazgatják. Ezeknek a nagy horderejű kérdéseknek az elhallgatása miatt viselkedik a munkásság fagyosan azokon a népgyűléseken, ahol ostorozták ugyan a tőkét, követelik a nagyobb bért, de nem tudnak hitet kelteni célkitűzéseik mellett. És még egy figyelemreméltó körülmény A csodahirdetők a tömeg nevében, de a tömeg megkérdezése nélkül akarnak intézkedni. Vezetőket neveznek ki s odaállítják őket, hogy majd azok kivívnak mindent. Pedig a munkásság ma már csak azoknak a vezetőknek hisz, akiket maga választhat, mert azokat el is távolíthatja. Meddő dolog a fentlévők jó szívétől várni a munkáskérdés olyan megoldását, ami egyszer s mindenkorra bebiztosítja azt, ami teljesen bizonytalanná vált. Éppen azért, aki az elmondottak figyelembevétele nélkül hátra-vakra munkásokat szervez, az, ahelyett, hogy segítene, még azt is szétrombolja, amit a szervezett munkásság épített fel önmagának. Ha csak ennyit belátnának az új munkásszervezők, akkor tényleg csoda történne Erdélyben. _______ Rendelet a tüzelőanyagbeszerzésről A hivatalos lap május 1-i száma közli a közellátásügyi miniszter rendeletét a lakások és más helyiségek fűtése céljából történő tüzelőanyagbeszerzés korlátozásáról. A rendelet a fogyasztók szempontjából újabb korlátozásokat nem tartalmaz. A beszerezhető tüzelőanyag mennyisége ugyanúgy van megállapítva, mint az elmúlt fűtési idényben. A rendelet a tavalyi, szabályozással szemben még enyhítést is tartalmaz. A szállítási torlódások elkerülése érdekében azoknak a fogyasztóknak, akik szén- ét, brikett szükségletüket július 15-ig beszerzik, egyharmaddal több szén és brikett beszerzését engedi meg. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban illetékes helyen külön is felhívják a közönséget arra, hogy a jövő évi tüzelőanyag-szükségletét minél előbb szerezze be, hogy előre nem látott szállítási nehézségek esetén, se legyenek az ellátásban zavarok. TERJESSZÜK A NÉPSZAVAI