Népszava, 1941. december (69. évfolyam, 274–296. sz.)

1941-12-02 / 274. szám

1941 december Ec­dd NÉPSZAVA Német jelentések a szovjet had­sereg déli támadásáról Harcok Tula környékén ki, ÁLTALÁNOS HELYZET há­rom nagy csatával jellemezhető. Az első kettő a német-szovjet háború arcvonalain folyik, elsősorban az Azovi tenger partvidékén, Rosatov­tól nyugatra, másodsorban pedig a szovjet főváros védelmi vonalai kö­zül A harmadik nagy csatát tulaj­donképpen nem lehet ilyen ponto­san meghatározni, mert hiszen en­nek úgyszólván már egész Kire­naika vált hadszínterévé. Mindezek az összecsapások nem­csak azáltal függenek össze, hogy a másod­ik­ világháború különböző f­romntjain zajlanak le, hanem térbeli összefüggésről is lehet szó. A német és olasz lapok is rámutatnak arra, hogy a tripoliszi kikötőkből egészen Leningrádig a küzdelem tulajdon­képpen egy fronton folyik és ennek az arcvonalnak Líbia a balszárnyát, az északkeleteu­ró­mai front pedig a jobbszárnyát alkotja. Igaz ugyan, hogy ez a lazán összefüggő, de­­kü­lönböző részeivel mégis egymáshoz kapcsolódó front a szó fizikai értel­mében az egyiptomi határnál meg­szakad, hogy azután a Kaukázus előterében ismét folytatódjék. Ha azonban a sztratégiai és politikai összefüggéseket tartjuk szem előtt, akkor például az angolok lííbiai offenzúrájának megindítására is ép­pen a keleti arcvonal már bekövet­kezett, vagy a jövőben várható ese­ményei miatt került sor. F.Z. is mu­tatta tehát, hogy a második világ­háború két arcvonala között szoros összefüggés áll fenn. A Tripolisztól Leningrádig terjedő „egységes" arc­vonal centruma egyébk­ént tulajdon­képpen az Azovi tenger partvidé­kén, a Kaukázus előtereiben talál­ható és így az ottani legutóbbi ese­ményeknek középponti jelentőségük van. * A KELETI HÁBORÚ eseményei­­közül — amint már említettük — a Rosztovtól nyugatra és a Moszkva körül lezajló harcok­ állnak elő­tü­­kben­ A Népszava vasárnapi­ száma már ismertette azt a szombati német hadijelentést amely Timosenko el­lenoffenzívá­jár­ól és a kiürített Rosztov ellen tervezett német meg­torló intéz­kedéseikről számolt be. A vasárnapi és hétfői német hadi­jelentéseket távirataink között ta­lálja az olvasó. A német jelentések rámutatnak arra, hogy „Rosztov környékén és a Donev­-kanyarban a bolsevisták az elmúlt héten igen nagy tömegeket vetettek harciba", továbbá, hogy „az ellenség délen erős kötelékeket zsúfolt össze olyan tartalékokat, amelyeket nyil­vánvalóan Szibériából és Iránból dobtak erre a harctérre. A német je­lentések a továbbiakban tehermente­sítő hadműveletnek mondják Tirao­winko támadásait, amelyek — a ber­lini­­közlések szerint — a moszkvai helyzet miatt indultak meg és te­kintet nélkül a súlyos vesztesé­gekre, továbbra is rendkívüli erővel folynak. A „N. S. T." és a „DNR" jelenté­sei szerint egyelőre még nem érke­zett el az ideje annak, hogy az Azovi tenger partvidékén tomboló súlyos küzdelemről közelebbi ada­tokat tegyenek közzé. Ilyenformán csak csekélyszámú jelentés áll ren­delkezésünkre az itteni harcokról. Ezek a táviratok elmondják, hogy a déli front küzdelmei tulajdonkép­pen két csoportra bomlanak, az első hadműveleti centrum a Donec-me­dence, Vorosilovgrád és Sztálino között. A küzdelem másik központja az Azovi tenger partvidéke, Rosz­tov és Mariupol között Úgy látszik, hogy sztratégiailag a Donec-meden­cében vívott harcoknak, illetve az ott jelentkező hadmozdulatoknak van nagyobb jelentőségük és ezek természetesen kihatnak az Azovi tenger partvidékén kialakuló hely­zetre is. A késő éjszakai órákban érkezett meg a „M. T. I." berlini jelentése, amely a Rosztovtól nyugatra vívott harcokra vonatkozó berlini meg­állapításokat ismertette. A MOSZKVAI CSATA a déli események ellenére is az érdeklődés középpontjában áll, sőt Berlinben — éppen az előbb idézett nyilatko­zat szerint — a középső események­nek nagyobb jelentőséget tulajdoní­tanak, mint a délieknek. Ezt bizo­nyítja ugyanis az a kijelentés, hogy „a német vezetés akkor is Moszkvát tekinti további céljának, ha Sztálin megkísérelné, hogy másutt hozzon létre katonai súlypontot". Az északkeleteurópai frontok helyzetével kapcsolatban utalunk a távirataink között ismertetett je­lentésekre. A SIVATAGI HÁBORÚ ütköze­teinek hevessége valamennyire csökkent, azonban ez az ellanyhulás minden jel szerint ideiglenes. Egyes oázisok gazdát cseréltek, de éppen a berlini nyilatkozatok hangsúlyoz­zák, hogy ennek nincs különösebb jelentősége, mert a líbiai küzdelem célja nem is a sivatag egyes „zöld sáv"-jainak elfoglalása, hanem az ellenfél megsemmisítése. Ugyanak­kor természetesen a terület kérdése itt más szerepet játszik, mint a vég­telen keleteurópai hadszíntéren. Erre éppen a „Das Reich" című német folyóirat mutat rá — a Ste­fani jelentése szerint —, amikor hangsúlyozza, hogy az angolok Észak-Afrikában „semmit sem ér­tek el, ha nem szállják meg Tripo­liszt". Éppen ezért — írja a német lap — „minden más területhódítás­nak csak helyi jelentősége van". A tudósítások ismét utalnak arra, hogy a sivatagi küzdelemben had­színtér van és nem front. Erdély húsz esztendőt veszített egy félévszázad alatt fel­edésben A kormányzó nagyobb összeget jegyzett az erdélyi nyereménykötvény­ből Az erdélyi nyereménykötvények jegyzése teljes ütemben folyik. A jegyzésben Magyarország kormány­zója is résztvett. Nagyobb összeget jegyzett. De kiveszik a jegyzésből a magyar városok is részüket. Mis­kolc városa — p­éldául — 60.000 pen­gőt, Kecskemét városa és lakossága "200.000 pengőt, Győr városa 1£0.000 pengőt jegyzett így lehetne foly­tatni a példák egész sorát. Az erdélyi nyereménykötvény végső jegyzési összege elé várako­zással tekint az ország­ közvéle­ménye, mert amint tudós statisz­tikai szakkörök megállapították, Erdély 20 esztendő alatt így fél­évszázadot veszített, fejlődésben. Erről illetékes szakkörök a követ­kezőket mondják: — Erdélynek ma ott kell kez­denie fejlődését ahol az első világ­háború végzetes befejezése miatt az megszakadt Helyzete ma körül­belül­ olyan, mint a trianoni országé lehetett a század elején és jó, ha ennek az átlagnak megfelel. A fej­lődésnek ezt az elmaradt szakaszát nem lehet egy esztendő alatt át­lépni s azt kell mondanunk, hogy nagyon kedvező eredményt érünk el, ha egy évtized meghozná a ki­egyenlítődést. De ez egy vita, azt is jelentené, h­ogy Erdélynek pótolnia­­kell azt amit e negyven esztendő alatt nem érhetett el vagy el­mulasztott s ugyanakkor együ­tt­csinálni e tíz esztendőnek azt a fej­lődését is, ami bizonyára másutt is be f­og következni. Erdély gazda­sági fejlődésének feladata tehát e pillanatban nem kisebb, mint az, hogy tíz év alatt egy fél század fejlődését­­ csinálja végelig. — Senki sem gondolhat arra, hogy Erdélynek ezt a gigantikus felada­tot a maga erejéből kell elvégeznie. Ez emberfeletti erőfeszítéseket kí­vánna tőle. De mindenkinek arra kell gondolnia, hogy egy ilyen ter­mészetű fejlődést csak az egész nemzet közös akarata és erejének egyesítése hozhat meg Ehhez adja most meg a nyitányt, a kezdő se­bességet és a lendületet a kormány­nak a százmilliós kölcsön és be­ruházási terve. Ez csak kezdet, amit a magántőke számlálhatatlan millióinak kell követnie. Nem aján­dékul, hanem üzletként, mert Er­dély nemcsak megér minden áldo­zatot, de meg is fizet minden befek­tetést. Erdély az egész­ nemzetért szenvedett s most az egész nemzet­nek kell vállalnia a maga részát abból a munkáiból, amit a szenve­dések pótlása és a károk lehető jóvátétele jelent . A Villamos és Helyiérdekű Vasúti Alkalmazottak Országos Szövet­sége VI. Munkácsy Mihály utca 25. szám alatt kézimunkakiállítást rendez 1541 december 4-től 11-ig. Megtekinthető minden nap délelőtt 9—11-ig, szombat, és kedd kivételével délután 3—7 óráig. A kiállítás meg­tekintése díjtalan. Hét­­iener burgonyadrágításért Meiszner Nánd­orné kolozsvári vegyes­kereskedő ez év február havában az Ella-burgonya kilóját a megállapított 12 filléres hatósági ár helyett 17 fillérért árusította. Az ügyészség üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett árdrágítás bűntette miatt emelt vádat, az uzsora­bíróság azonban csak vétségnek minősí­tette a cselekményt olyan indokolással, hogy a törvényhozó csak ama vádlottak cselekményét akarta üzletszerű árdrágí­tásnak minősíteni, aki hivatásszerűte­n űzi az árdrágítást és az egzisztenciája azon alapul, hogy árdrágító vissza­élésekből tartja fenn magát. Ezért 200 pangó pénzbüntetéssel sújtotta a vád­lottat. Az ügyészség semmisségi pana­sza folytán a Kúria Szolnok-tanácsa tárgyalta ezt az ügyet. Kéler Béla ko­ronaügyészhelyettes felszólalásában ki­emelte, hogy az uzsorabíróság okfejtése az üzletszerűségre vonatkozóan téves, mert a vádlott a hatóságilag megállapí­tott legmagasabb árat, üzlete körében ismételten és tejjerészkedési célból lépte túl, ennélfogva a cselekménye üzletszerű és folytatólagos árdrágítás bűntettének 5. oldal minősül, tehát ehhez képest a büntetése börtönben állapítandó meg. A Kúria ez alapon Meiszner Nándornét héthónapi börtönre, 100 pengő pénzbüntetésre ítélte el és kötelezte 100 pengő vagyoni elég­tétel megfizetésére is. E­ffélft árdrágítók A büntetőtörvényszék egy lisztdrágí­tási bűnpert tárgyalt, amelynek vád­lottjai Földes Sándor termény- és takar­­mánykereskedő, Eckstein István sütő­mester és Hoffmann Berta, valamint Ballabás Dávid fűszerüzletvezető vol­tak. Vádlott volt még Hoffmann Jenő, Hoffmann Berta üzletvezetője is. Liszt­drág­ításért Földest két és fél évi, Hoff­mann Bertát egyévi börtönre ítélték, iparigazolványuk megvonásán és a pénzbüntetésen kívül. Ballabás bünte­tése öthónapi fogház és pénzbüntetés, Eckstein hathónapi fogházat és pénz­büntetést, Hoffmann Jenő 500 pengő pénzbüntetést kapott. Az ítélet nem jogerős. Ezenkívül több árdrágító ügyét tár­gyalták meg a bíróságok és több súlyo­sabb ítéletet hoztak. — A kávéházi „foglalt" asztalok ellen. A kávésipartestület legutóbbi ülisén felszólalt az iparhatósági biztos és kö­zölte: a főváros illetékes szakbizottsá­gában panaszok mer­ültek fel amiatt, hogy a fővárosi kávéházak nagy részé­ben a helyek lefoglalása és fenntartása tarthatatlan helyzetet teremt. Számta­lanszor megtörtént, hogy egyik-másik kávéházban az asztalok 90% ára ki van téve a „Foglalt" jelzés. Az iparhatósági biztos szerint nem szüntethető ugyan meg egészen az asztalok lefoglalása, viszont nem tűrhető, hogy a kávékfe exkluzív helyiséggé váljak. Kéri az ipartestület elöljáróságát, hogy a hiva­talos helyen felmerült panaszt közölje a testület tagjaival és hívja fel őket a mai helyzet megszüntetésére. Elveszett aktatáska 50 P Jutalom Tartalma dz Incze Zoltán névre szóló okiratok. Leadható Kazinczy u. a. Trafik, Tokión, 121-330.

Next