Népszava, 1941. december (69. évfolyam, 274–296. sz.)

1941-12-31 / 296. szám

4. oldal Az ülő életmód következtében jelent­kező bajoknál, különösen renyhe bél­működésnél, alhasi vérpangásnál és aranyeres bántalmaknál a természetes „Ferenc József" keserűvíz rendszeres használata által gyakran igen jó ered­ményeket lehet elérni. Kérdezze meg orvosát! (X) amerikaiak visszavonultak a Mani­lától délkeletre fekvő magas és ne­hezen­­járható hegyek közé. A Lu­zerntól délre fekvő szigeteken is he­ves küzdelmek folynak és a japá­nok bombázták Cebu szigetét. A „N. S. T." jelentése szerint az aussztráliai kormány elren­delte az összes szállodák ki­lakoltatásának előkészítését, hogy így szállásokat csináljon az­ Ausztráliába érkez­ő amerikai és brit csapatok számára. ­Déli küsporti Agedabla környékén tovább tart a küzdelem A német véderő főparancsnok­sága közli december 30-án a déli háborúról: É­szak-Afrikában a német-olasz csa­patok újabb helyi sikereket arattak Agedabla környékén. Az ellentáma­dás során szétlőtt ellenséges páncélo­sok száma 71-re emelkedett. Többszáz angol esett fogságba. Málta szigetén éjjel-nappal bombázták az ellenség repülőtereit, La Valetta előtt német harci repülők elsüllyesztettek egy nagy vitorláshajót. Légi harcokban a német vadászok öt brit repülőgépet lőttek le, egyet pedig a földön rom­boltak szét. A december 30-án kiadott 576. számú olasz hadi jelentés közli: Agedabia környékén járőrcsapatok felderítő tevékenysége folyt. Az előző közleményben jelzett elpusztított el­lenséges harcikocsiknak száma het­vennégyre emelkedett. A foglyok száma többszáz ember. A sollum­i arc­vonalról a tüzérségi párharc fokozó­dását jelentik. Páncélgépkocsik előre­törését Bardia ellen visszavertük. Olasz és német zuhanóbombázó re­pülőgépek eredményes támadásokat intéztek az ellenséges vonalak mögött folyó csapatösszevonások és jármű­táborhelyek ellen. A Tripolisz és Zuara ellen végrehajtott ellenséges légitámadások áldozatainak szánta csekély, az okozott kár jelentéktelen. Angol repülőgépek Athén környékén ribbonó bombákat dobtak le ered­ménytelenül. Német repülőgépek Kire­naikától északra megtámadtak egy ellenséges hajókaravánt és ismételten eltaláltak egy torpedórombolót és egy gőzhajót. Jíítiaí^z^t * c^p-adal&m Qiidfrwicltit/, Idealizált középkor A nyáron már volt egyszer alkal­munk kifejteni nézetünket Gionó­ról és elméleteiről. Akkori cikkün­ket az tette időszerűvé, h­ogy sza­bályos Giono-láz hatalmasodott el íróink és szellemi közvéleményünk egy részén. A munkásságot meg akartuk óvni ettől a betegségtől és fertőzéstől. Giono elmélete, amely furcsa, de a maga keretein belül kétségtelenül logikus összefüggésbe hozza a rousseaui természetrajon­gást a kapitalista kultúra elmecha­nizálódásától való undorral, veszé­lyes politikai tendenciákat rejt ma­gában. A társadalmat egy eszmé­nyített középkorba akarja vissza­vinni s olyan rendet akar terem­teni, amelyben a parasztság volna a vezető osztály és a paraszti élet­forma válnék uralkodóvá. Az ipari munkásságot és az ipari kapitaliz­must­ egy kalap alá veszi és mind­kettővel élesen szembeáll. Termé­szetes, hogy a munkásság és pa­rasztság szembeállításának ezt az elméletét Fájja Géza és társai nagy örömmel kapták fel és népszerűsí­tették. Ez a tén­y már kellőképpen meg­világítja a gionoizmust lényegvét. Most Gionónak újabb könyve jelent meg a könyvpiacon „Örömmel élni" címmel. Illyés Gyula fordította, ugyanúgy, mint Giono másik két művét. A magyar közönséget tulaj­donképpen ő ismertette mreg Gionó­val. Őszintén megvalljuk: nea­ tud­juk, mi indította Illyést arra, hogy a szóbanforgó író harmadik művé­nek fordításával is „megajándé­kozza" a magyar irodalmi életet. Hiszen fel­tételezhető, Kuh­y Illyés nem véletlenül nyúl valamelyik külföldi író művéhez és nem vélet­lenül áldoz fordítására annyi mes­terségbeli tudást és lelkesedést. Mert a fordítás kitűnő. Gyönyörű, hajlékony, színes magyar nyelven tolmácsolja Giono hatalmas művét — valóban jobb ügyhöz méltó buz uralommal. Az „Örömmel élni" című műnek Illyés fordítása a legnagyobb erénye. Nean érintene bennünket tragi­kusan, ha a következő években nem látnak viszont . Giono valamelyik újabb művét magyar nyelven. Illyés Gyula írói tehetsége különb és méltóbb feladatok megoldására hivatott. A könyvet a Révai könyvkiadó jelentette meg ízléses köntösben. L. G. (*) A Vígszínház megkezdte új darab­jának próbáit,­­fertelemig István „Bo­lond szerelmesek" című művének fő­szerepeit Fényes Alice, Sulyok Mária, Ajtay Andor és Szilassy László játsszák. (*) Orosz Júlia beteg. Az Operaház kitűnő énekesnője, Orosz Júlia hirtelen megbetegedett, szanatóriumba szállítot­ták és azonnal vakbélműtétet hajtottak végre rajta. A művésznő néhány napon belül már el is hagyhatja a szanatóriu­mot. (*) Ady repsyfelvonásos drám­á­ja, a „Műhelyben" kerül előadásra szombaton este a Vigadóban rendezendő irodalmi előadáson Major Tamás, Pásztor János,­­lobbi, Hilda, Gábor Miklós és Dénes Ferenc szereplésével. Adynak e befeje­zett művén kívül egy drámatöredéke is színre kerül. A maga színvonalúnak ígérkedő irodalmi est bevezető előadá­sai. Kovács Imre tartja. Meggyarszay Vilma és Eyssen Irén Ady-dalokat ad elő, míg Várkonyi Zoltán, Gobbi­ Hilda, Major Tamás, Bánky Zsuzsa és Gábor Miklós Ady-verseket szavalnak. (*) Vidám klasszikus­ est. A vasmunká­sok nagytermében érdekes irodalmi est lesz január 6-án. A Magyarországi Cukrászmunkások Szakegyesülete mű­kedvelő gárdájával a magyar és világ­irodalom néhány klasszikus alkotását mutatja be. Bemutatnak egy részt Shakespeare ,,Szentiválréji álom" című szatirikus játékából, azonkívül előadják Hans Sachs „Paradicsomlán! diák" és „A szatócs batyuja" című kis komé­diáit, amelyekben a világhírű nürn­bergi csizmadiamester az ébredő i­ttkor demokratikus szellemét tükrözi vissza. A magyar irodalmat Gvadányi József „A peleskei nótárius" és Arany János „Alkalmi vers" című alkotásai kép­viselik. (*) Zsolt Béla-matiné. Nagyszabású irodalmi matinét rendeznek vasárnap, január 1-én a Goldmark-teremben. A NÉPSZAVA 1941 december 25. csütörtök matinén előadásra kerülnek Zsolt Béla cikkei, elbeszélései, versei, megzenésí­tett költeményei és bemutatót tartanak eddig még sehol színre nem került „Jó éjszakát!" cím­ű kis színművéből. Beregi Oszkár, Elek Zsuzsa, Fenyő Árpád, Fischer Sándor, Garami Andor, Gellért Lajos, Kálmán Oszkár, Kelen Dóra, Nagy György, Palotai Erzsi, Ráday Imre, Relle Gabriella, Rosthy Magda és Tordai Judit közreműködésével. (*) Bolgár Géza filmproducert, amint megírtuk, mintegy két héttel ezelőtt internálták. A belügyminiszter fel­függesztette az internálási határozatot és Bolgár Géza így most szabadlábra került.­­») A „Magyar Csillag" januári szalon­nak első helyén Babits Mihály hátrahagyott kézira­tát közli. Cs. Szabó László Kozma Miklósról szóló cikke, Halász Gábor „Ma­gyar Viktoriánusok" című tanulmánya, Jacák Lajos tanulmánya a keleteurópai irodalmakról, Kállai Ernő őszinte beszélge­tése képzőművészeinkről, Rédey Tivadar méltatása Babits hátrahagyott verseiről, Herényi Károly disputája, Ille Erndre no­vellája, Török Sophie, Illyés Gyula, Kom­­ját­hy Aladár és Sárközi György versei, gazdag „Figyelő"- és „S­imputa"-rovat teszi teljessé a szám tartalmát. Szeretni, áldozni—és menteni írta: Erdősi Antal, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének volt elnöke Amikor az ember a ma uralkodó disszonancia rengetegéből egy pil­lanatra felszabadítja magát, a meg­oldatlan kérdések tömege ostro­molja agyát és szeretne feleletet kapni azokra, szeretné tudni, hogy generációkon keresztül tanított és öröknek vélt igazságok miért omla­nak össze és adnak helyet érthetet­len ellentmondásoknak és minden múlt markacs tagadásának. Szeretné például magyarázatát kapni annak, hogy az emberi megbecsülés,­­a fele­baráti szeretet, általában a szeretet, amely az emberi nagyság gerince, miért mutatkozik ki apadtnak éppen akkor, amikor arra leginkább szük­ség volna. A technika, művészet, irodalom állandó fejlődése a tökéle­tesedés zenitje felé halad, ezzel szemben a szeretet tanításának ha­tása mintha visszafejlődést mu­tatna. Felületes vizsgálódás kétség­kívül erre az eredményre jut, pe­di­g mindez csak látszólagos, ment a szeretet él az emberben és meg­nyilatkozni is kíván és az egyes emberben csendesen, feltűnés nélkül kifejezésre is jut. A társadalmi és gazdasági élet­­hiányossága azonban lehetőséget nyújt emberi ösztönök kitörésére, a legnemesebb emberi vonás, a szeretet elfojtására vagy eltorzítására. A jelenlegi társadalmi és gazda­sági berendezkedés sokszor teremt olyan helyzeteket, amelyek egyes társadalmi rétegek részére a többi­vel szemben súlyos hátrányt okoz­nak. E probléma taglalása rengeteg anyagot adna annak sz­el­ü­sélteté­sére, hogy mennyi tévedés, mennyi mulasztás terheli az embert, aki még mindig nem jutott el odáig, hogy megértse az emberi hivatás nagy gondolatát, a felebaráti szere­tetet és erre építse fel a társadal­mat. De egészen bizonyos, hogy a mai társadalmi és gazdasági be­rendezkedésen belül is megteremt­hetők azok a lehetőségek — akár intézményesen, akár a szeretet ér­zésétől áthatottan, szabadon —, amelyek a fent említett esetekben a hátrányba vagy katasztrófába sodort embert megmenthetik. A legidőszerűbb konkrétumot kí­vánom kiragadni a példák sokasá­gából. Ez a jelenleg intézményesen végrehajtandó, illetve már folya­matban lévő tisztviselői szelekció. Az ilyen súlyos operációknál a fáj­dalom csillapítására a leghatáso­sabb narkotikum alkalmazandó. Évekkel ezelőtt, a nag­y konjunk­túra csődje után már találkoztunk a szelekció borzalmával; akkor egyik beszédemben, amelyet a válla­latok, intézeteik irányítóihoz adresz­száltam, arra kértem őket, hogy a kérdést a szeretet, a szociális gon­dolat jegyében oldják meg és a törvényes kötelezettségeken túl­menően hozzanak áldozatot, hogy ne kerüljenek az utcára értékes, dolgos és szegényso­rsú emberek, hiszen a dekonjunktúrára berendez­kedni nem szabad, mert a gazda­sági élet hullámvonalában örökö­sen megújuló és eltűnő processzus a konjunktúra és dekonjunktúra. Hoz­zák meg tehát egy időre azt az áldozatot, hogy saját jövedelmei­ket arra a minimumra csökkentsék, amely már egyébként is biztosított jólétük mellett napi életük fenn­tartásá­ra szükséges. Szavaim kö­vetés nélkül hangzottak el. Azóta már újabb konjunktúrák tették szükségessé tisztviselők alkalmazá­sát A jelenlegi szelekció megindulá­sától kezdve az általam megköze­líthető területeken ismételten és állandóan hangoztattam, h­ogy a­ kérdés megoldásának egyedüli, irányelve csak a szociális gondolat mindenekfölé való helyezése lehet. Ezt a kérdést végrehajtani csak így szabad és nem másképpen, ezt diktálja a felebaráti szeretet, az emberiesség és a tiszta lelkiisme­ret. Áldozatot kell hozni azoknak, akikre a sors eddig bő marokkal szórta kegyét, akik gyűjthettek és megteremthették maguk részére azt, a gyümölcsöt hozó tőkét, amely bőséges kamatával megélhetésüket biztosítja. Természetesen, a hajó kapitányá­nak nélkülözhetetlen segítőtársai­val a fedélzeten a helye, de ezeknek is oly áldozatot kell hozniok mások megmentésére, amely nemcsak a látszat keltésére alkalmas, hanem a komoly cél, az eredményes men­tés elérésére is. Legyen elég a meg­élhetésre az, amiből a küszködő ember tengeti életét. Nagy számban vesztették el egz­zisztenciájukat komoly értékek, akik nagyon szerény, sok esetben még a létminimumig sem érő nyug­díjjal vagy anélkül kerültek a bi­zonytalanságiba. Tekintsenek a még meleg munkahelyükön dolgosnak önmagukba, azok, akik csekély ál­dozathozatallal megmenthetnék tár­saik egzisztenciáját, esetleg kenye­rét. Embertársaik iránti szeretetük jegyében önként ajánlják fel he­lyüket és ne ragaszkodjanak sek-­ esősen ahhoz hiúságból vagy kap­zsiságból. A lábbelirendeletet tárgyalta a­z'06-os honvédelmi bizottság. A „M. T. I." jelenti, hogy a 36 tagú orszá­gos honvédelmi bizottság kedden ülést tartott, amelyen a lábbeli elő­állításának és forgalmának szabá­lyozása, tárgyában kiadott minisz­teri rendeletet tárgyalták. A bizott­ság a rendeletet néhány felszólalás és a betegsége miatt távollevő Győrffy-Lengyel Sándor közellátás­ügyi miniszter képviseletében meg­jelent Lossonczy István közellátás­ügyi államtitkár válasza után tudo­másul vette.

Next