Népszava, 1942. szeptember (70. évfolyam, 197–221. sz.)
1942-09-01 / 197. szám
g 2. oldal RENC JÓZSEF KESERŰVÍZ londoni jelentései arról szólnak, hogy a Churchill visszatérése után Londonban kialakult vélemény szerint a miniszterelnök behatóan tárgyalt Sztálinnal, hogy a második arcvonalat most, vagy csak 1943-ban alakítsák-e meg. Kormánykörökben abban jelölik meg az eredményt, hogy a tárgyalás folyamán olyan megoldást választottak, mely az angolszász hatalmak és a Szovjet Unió kívánságának egyaránt megfelel. Eszerint Churchill Londont elhagyva, teljesen tisztában volt azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a második arcvonal azonnali megalakítása járna. Moszkvában azután személyesen meggyőződhetett a Szovjet Unió kívánságairól és igényeiről, úgyhogy most mindenkinél jobban tudja, hogy a Szovjet-Uniónak mennyi repülőgépre, tankra, lövegre és élelmiszerre van szüksége s hogy a nyugati tehermentesítésnek milyen nagy a jelentősége. Churchill moszkvai útja alkalmával tájékozódást nyert a szovjet hadsereg védekező erejéről. A „Daily Telegraph" szerint Churchill moszkvai tartózkodása folyamán a többi között főképpen a központi hadvezetés kérdésével foglalkoztatta az érdekelteket A közelkeleti hadszíntéren főképpen arra nézve tájékozódott, hogy Anglia és szövetségesei elég erősek-e megfelelő ellenállás kifejtésére. * A KÖZLEKEDÉS KÉRDÉSE mindezekben nagy szerepet játszik A „Bud. Tud." egyik legutóbbi jelentése hírül adja, hogy most nyitották meg a Haifa és Bejruth között létesített új vasútvonalat. A vasútvonalnak a szíriai Tripoliszig való kiépítése tovább folyik. Kéőbbi jelentések szerint a vasút kiépítési akadályokba ütközik s hogy ez a zavaró körülmény gondot okoz a szövetségeseknek. Ezekből a jelentésekből kitűnik, hogy a Közel-Kelet és az ezzel szomszédos harcterek eseményei nem csupán a petróleumforrások szempontjából fontosak, hanem érintik annak a közlekedésnek kérdését is, ammely Amerika, Nyugat-Afrika, Szudán, Egyiptom állomásokon keresztül egyrészt a Szovjet Unió, másrészt pedig India felé ágazódik. Erre hívja föl a figyelmet a többi között a „Petit Parisian" egyik legutóbbi cikke is, amely szemére veti az amerikaiaknak, hogy az Atlanti óceántól a Nílusig két utat építettek Afrikán keresztül, amivel az afrikai francia gyarmatbirodalom épségét veszélyeztetik. A lap szerint az amerikaiak három hídfőt használnak az Atlanti partokon: Freetownt, Dualát és Pointe Noiret. Innen két út vezit Szudánba s ezen a két úton beállítják a hadianyagot Wavell tábornok indiai hadseregének. A „Times" cikke, amely ennek az útnak biztonságát félti, rámutat arra, hogy ennek milyen nagy jelentősége van a britek és amerikaiak számára. A „Times" ugyanis ebben a cikkben azt mondja, hogy a németek északafrikai hadjáratának egyik fő célja egy olyan hadálló megteremtése, ahonnan a zagora csikairói vonalat támadhatják. Hozzáteszi ehhez, hogy a térképen mutatkozó nagy távolság ne tévesszen meg senkit, mert ne felejtsék el, hogy a Líbia déli része ellen intézett degaulleista támadás is a Csád tó területéről indult ki. Az angolszászok nagy erőfeszítést fejtenek ki ennek az útnak biztosítására. Afrikán keresztül katonai és polgári repülőterek tucatjait rendezték be. Lagos és Takoragi repülőteréről légi- és szárazföldi utakat létesítettek Kairóba és Indiába. A dzsungelekben és a sivatagokban száz- és százmérföldnyi távolságban repülőterek sorakoznak föl, amelyek fölhasználásával a nyugatafrikai partokról diplomaták, tábornokok, technikusok és pilóták utaznak kelet felé. (Ezen az úton megy Willkie is, aki, mint az előzőekben jelentettük, most érkezett Brazíliába.) A repülőgépek, amelyek hajón vagy saját erejükből érkeznek Afrikába, ezen a légi úton haladnak Egyiptom és Irán felé. A „Pan American Airwais" vette át a sivatagon keresztül vezető utat, amely még nemrégen a „British Airwais" üzemében volt Az utóbbi most távolabbi, itt repülőutak megszervezésével foglalkozik. A belga „Sabena" légitársaság a „British Airways"-val működik együtt és főképpen a Kongó— Stanleyville-vonalon dolgozik. Ezekkel a légivonalakkal párhuzamosan építették ki a sivatagokon és dzsungeleken keresztülizető utakat, amelyeken a súlyosabb anyagokat tengelyen szállítják. Ezeknek az utaknak folytonosságát veszélyeztetik a keleti események és ezeknek a veszedelmeknek elhárítására törekszenek az angolszászok iraki és iráni katonai és politikai intézkedéseikkel. * MEGSZŰNIK A RÁDIÓTÁVBESZÉLŐKAPCSOLAT Amerika és Európa között. Az „OPI"-jelentés szerint szeptember 30-tól kezdve megtiltanak minden személyes vagy kereskedelmi természetű rádiótávbeszélő kapcsolatot a nyugati féltekén kívül eső területekkel. A korlátozás alól az Angliával való kapcsolatokat mentesítik. A napokban sok szó esett az Egyesült Államok hadiiparának acélhiányáról. A londoni Daily Herald hozott erről erről tudósítást. Nyilván ezzel van összefüggésben az a személyi természetű hír, amelyet a „N. S. T." washingtoni jelentése közöl. Ez arról szól, hogy N. R. Taylor, az Egyesült Államok acélhivatalának igazgatója benyújtotta lemondását Donald Nelsonnak, a hadianyagtermelés irányítójának. Hír szerint Donald Nelson elfogadta a lemondást és kijelentette, hogy ilyen felelősségteljes állásban nélkülözhetetlen az erély és a haditermelésnek a nyersanyagelosztásnál elsősorban a fontos gyártási ágazatokra kell tekintettel lennie. Ehhez fűzzük azt a washingtoni „Bud. Tud."-jelentést, amely arról szól, hogy Shmy Chryslert, az ismert amerikai hajógyárost azzal gyanúsítják, hogy fekete kereskedelemben vásárolt acélt és most felszólították, hogy acélvásárlásait szüntesse be. Az amerikai tengerészeti hatóságok a magánjachtokat lefoglalták parti őrjáratszolgálat számára. Ebből a célból az amerikai jachtklubokat arra kötelezik, hogy víziközlekedési eszközeiket bocsássák a búvárhajók elleni harc rendelkezésére. A magánjachtokat előőrsszolgálatra használják föl és erre a célra rádióállomásokkal és vízalatti lehallgatókészülékekkel látják el. Ezek a jachtok állandó összeköttetésben állnak majd az őrjáratokat végző repülőgépekkel. BRAZÍLIA ÉS URUGUAY partjainak védelmében északamerikai erők is közreműködnek — közli egy berni „Bud. Tud."-jelentés Montevideóból. A Stefani buenosairesi távirata jelenti, hogy Brazília felfüggesztette az olaj, olajnövények és a gyü NÉPSZAVA 1942 szeptember 9. fed® mölcs Argentínába való szállítását, mert Washington ezekre a termékekre feltétlen elsőbbséget jelentett be. A Stefani Buenos Airesből riadejaneirói jelentést közöl, amelyszerint újabb 256 olasz és német állampolgárt tartóztattak le Brazíliában. „Bud. Tud."-jelentés pedig arról számol be, hogy a német kolónia rodejaneirói kórházát a brazíliai légügyi minisztérium lefoglalta. A kórházat mostantól kezdve kizárólag a légierő sebesültjei és beteg hozzátartozói használhatják. CSUNGKINGBÓL jelenti egy sangiháji távirat, a kínai fővárosban megjelenő „Takung Pao" című lapra hivatkozva, hogy Wendel Willkie, Roosevelt különmegbízottján kívül A. Butler volt külügyi államtitkárt is Csungkingbe várják. A londoni „Daily Sketch" jelentése szerint a csungkingi kormány ötmillió fontos kölcsönt kér Washingtontól. A lap valószínűnek tartja a kérés teljesítését. A Nanking-szerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából a csungkingi sajtó az Atlanti Chartára hivatkozva követeli, hogy Anglia és az Egyesült Államok már most mondjanak le a Kína területén élvezett kiváltságaikról. A cikk hivatkozik az ilyen előjogokat biztosító Nanking-szerződés megszégyenítő voltára és arra, hogy Kína semilyen körülmények között sem várhat a kívánt lemondásra a háború befejezéséig. A NEW-DELHIBŐL jelentik, hogy az ottani törvényszék letárgyalta a Gandhi fia ellen indított pert. Gandhi fiát, mint a hindustan „Times" főszerkesztőjét azzal vádolták, hogy lapjában az indiai zavargásokkal kapcsolatban olyan híreket közölt, amelyek sértették a nemzetvédelem érdekeit. A bíróság Gandhi fiát fölmentette. Mint az angol hírszolgálatjelenti Karachiból, az ottani hatóságok — tekintettel arra, hogy egy tüntetés folyamán felgyújtottak egy villamost és kővel megdobálták a rendőrséget — tudtul adják, hogy mindenkire, aki tűzzel kárt okoz, agyonlö vetés vár. Jány vezérezredes nyilatkozata sebesüléséről és a keleti fronton folyó küzdelmekről Amint a vasárnap közzétett 18. számú magyar hadi jelentés is ismertette, Jány Gusztáv vezérezredes a keleti fronton megsebesült. Jány most szolgálati ügyben és egyúttal sebének tüzetesebb megvizsgálása végett néhány napra Budapestre érkezett. Itt fölkereste a „M. T. I." munkatársa és nyilatkozatot kért tőle sebesüléséről és fronttapasztalatairól. — Sebesülésemet eleinte egészen jelentéktelennek véltem — mondotta a vezérezredes — és sokkal inkább érintett, hogy kíséretem két tagja ugyancsak megsebesült. Elég erős gyalogsági és tüzérségi tűzben vettük szemügyre a terepet és már végeztünk is, amikor egy gránát tőlünk néhány lépésnyire felrobbant. Magam csak a bal karomon éreztem erős ütést, míg a kíséretemben levő főhadnagy-századparancsnok a homlokán, az ugyancsak velünk levő zászlóaljparancsnok pedig az arcán sebesült meg. A kötözőhelyen az orvos megállapította, hogy kettejük sebesülése egészen könnyű, de az én karomat öt vagy hat gránát szilánk érte. A sérülés környékét műtéttel kellett feltárni és ekkor kiderült, hogy az egyik szilánk csontot tört és a csontvelőt is érte. További műtétre lett volna szükség és mivel különben is Budapestre kellett utaznom, a műtétet itt tartózkodásom idejére halasztottam. Ezután a honvédság harcairól nyilatkozott Jány vezérezredes. — Hogy ez a küzdelem milyen természetű, arról annak sem lehet fogalma, aki a régi világháborúban járt az orosz hadszíntéren. Hihetetlenül nehéz terepen kell küzdenünk, ahol szinte megállapíthatatlanul rejtőzik az ellenség. A magyar honvéd hősi lendülete, találékonysága mégis olyan eredményeket ér el, amelyeket a legnagyobbra értékelnek német szövetségeseink is. A küzdelemben ifjabb Horthy István repülőfőhadnagyé kell hogy legyen az első szó. Sohasem találkoztam olyan katonával, aki nála pontosabban, becsületesebben teljesíthette volna kötelességét. A vadászrepülők számára állandó készültséget rendeltem, mert igen gyakoriak voltak a szovjet repülőtámadások. A pihenőórákban, természetesen enyhítettünk a készültség szigorúságán, de ő ekkor is ragaszkodott a legszigorúbb előírásokhoz. Szakadatlanul gépeiben ült, hogy bármikor érje a parancs, azonnal felszállhasson. Mélységes megrendüléssel fogadta hősi halálát minden honvéd. A keleti fronton alkalmazott harcmodorral kapcsolatban a következőeket mondta a vezérezredes: — Amikor a magyar honvédek először kerültek bele a szovjet harci eszközök által kiváltott tűz orgiába és megismerkedtek az általuk Sztálin-orgonának nevezett fegyverrel, természetesen meglepő idés vett erőt rajtuk. De ez csak a tűzkeresztségig tartott. Amint ezen átestek, a legszebb hagyományokra emlékeztető haditetteket hajtották végre. Német jelentés állapította meg, hogy „az a támogatás, amelyet a magyar páncéloscsapatok, általánban a magyar kötelékek nyújtottak, kiváló". Jány vezérezredes ezután példákat sorolt fel ennek illusztrálására, majd így folytatta: „ Mélységes emberi jóság van a magyar honvédben. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt a foglyokkal, megosztotta velük kenyerét, napi hat cigarettáját, amíg rá nem jött, hogy azok nem érdemlik meg. Meg kellett tanulnia, hogy nem lehet bízni a szovjet katonákban. Előfordult, hogy kiszálltak páncélosukból, mintha megadnák magukat, azután hátulról lőtték ki a mipáncélosainkat és honvédeinket. Máskor a honvédek egyenruhájához hasonló ruhában férkőztek a honvédek közelébe és közvetlen közelről akarták megölni őket. — A magyar honvéd jól tudja — fejezte be Jány vezérezredes nyilatkozatát —, hogy a Don mentén is a maga falujáért, a maga földjéért és családjáért harcol. A MUNKÁSSÁG LAPJA A NÉPSZAVA