Népszava, 1942. december (70. évfolyam, 272–295. sz.)
1942-12-31 / 295. szám
b oldal Az idén 1463 öngyilkosság történt a fővárosban A Budapesti Önkéntes Mentőegyesület beszámolójából kiderül, hogy a mentők ebben az évben is nagy és önfeláldozó munkát végeztek. Az elmúlt, háromnegyed év alatt 19.065 esetben nyújtottak elsősegélyt. Ez körülbelül 1000 esettel kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában kifejtett tevékenységük volt. A mentők segítségét vették igénybe 889 szülésnél is. Ezenkívül 301 napszúrásnál, 23 megfagyásnál 11 áramütésnél, 114 vízbefoilásnál, 1179 mérgezésnél is a mentők nyújtottak elsősegélyt. A mentőknek kellett közbelépniök 346 részeg ember rosszulléténél. Az idén valamivel több öngyilkossági kísérlet történt, mint tavaly. Az elmúlt kilenc hónapban 1463 öngyilkosság történt a fővárosban, 29-cel több, mint a múlt évben. Ezek közül 28 végződött halállal A legtöbb öngyilkossági kísérlet, különböző mérgekkel és gázzal történt, számszerint 1011. Vízbeugrással 99, késsel ugyancsak 99, önakasztással 81, emeletről való leugrással 74, golyóval 61, elgázoltatással 14 élefúnt akart meghalni. Három öngyilkosság A Délibáb ucca 20. számú házban levő munkahelyén világítógázzal megmérgezte magát Füzsi Zsigmondné 55 éves házvezetőnő. Holtan találtak rá. Harakirit követett el Soroksáron a Wekerle ucca 37. számú házban levő lakásán Poletz Lénárd 35 éves munkás. Súlyos állapotban vitték kórházba. Katonka Sándor 37 éves gyárimunkás Csepelen a HÉV egyik szerelvénye elé vetette magát. Rendes bíróság elé kerülnek a Csáktornyai vasúti merénylet gyanúsítottjai A szombathelyi honvéd törvényszék rögtönítélő bírósága megnyugtató tanúvallomások hiányában a rendes bíróság elé utalta Poszovetz István 24 éves salavári földművest és felgyógyulása után Jurinetz Márton ugyancsak zalavári földművest is, akiket egész sereg elsötétítés alatt elkövetett lopással, valamint a csáktornyai vasútimerénylettel, is vádoltak. Poszovetz, a szökött katona és két társa a lopásból, valamint betörésből származó holmikat Horvátországba csempészték, ott adták el. Egyik ilyen útjuk alkalmával kerültek hosszú tűzharc után a horvát csendőrök kezébe, akik azután átadták őket a magyar hatóságoknak. Harmadik társuk, Antonovics János megszökött. Az ügynek tehát a rendes bíróság előtt lesz folytatása . Halálos ítélet Kecskeméten A kecskeméti törvényszék rögtönítélő tanácsa Deszerta Lajos 20 éves motorszerelősegédet, aki az elsötétítés ideje alatt feltörte és kifosztotta egy kecskeméti ékszerész kirakatát, halálra, ítélte. A vádlott a tárgyaláson ittassággal védekezett. A bíróság az ítélethozatal után kegyelmi tanáccsá alakult át. Részegségében magára gyújtotta a házat Tasi Kovács János nagypeterdi gazda összeveszett a vele együttélő asszonnyal, aki elköltözött a házból. Tasi erre a kocsmában leitta magát és hazamenve, felgyújtotta házát. Annyira részeg volt, hogy az égő házban eszméletlenül esett össze és félig összeégve sikerült csak kimenteni onnan. A vizsgálat megindult. Kigyulladt egy portugál hajó a buenosairesi kikötőben (Buenos Aires, december 30. -Stefani.) A buenosairesi kikötőben horgonyzó „Luso" portugál gőzhajón robbanás következtében heves tűz ütött ki. NÉPSZAVA 1942 december 31. csütörtök KÖNYVESPOLC Nehéz idők Karácsony előtt sok könyvet olvastunk, sajnos, nagyon sokszor verejtékezve. A bírálónak érdektelen, unalmas, nem egyszer ostoba írásműveken kellett átkínlódnia magát, hogy a Népszava olvasóinak hűségesen és főleg őszintén tudjon beszámolni. Ilyenformán érthető tehát, hogy a bíráló néha-néha megcsömörlik. Ilyen esetekre étvágyjavítónak eltesszük egy-egy megbízható és bevált író könyvét, így került sor a karácsonyi ünnepek alatt a jó öreg Dickens „Nehéz idők" című könyvére, Kis örömmel jelenthetjük, teljesen rendbe is jöttünk tőle. A kispolgári Dickens az 1850-es esztendők, a „Manchesterizmus" Angliáját, vetíti elénk frissen, elevenen. Bár a könyv romantikus szerelmi történetet örökít meg, mégis ez a történet, a korai kapitalizmus vad talajából nőtt ki. Ez volt az a kor, amelyben, is mint ahogyan ezt, Cs. Szabó László igen értékes ..Bevezető"- jében írja: „a munkaadók lelkiismerete nyugodt volt, fölényesen idézték Ricardot s ha nem ismerték Ricardot, még mindig elég buzgó protestánsok voltak ahhoz, hogy Isten választottjainak tartsák magukat. Mélységesen hittek a predesztinációban, vagyis abban, hogy Isten az örök üdvösségre rendelte őket és ennek a földi vagyon az első kézzelfogható jelképe. A nyomor jellemhiba, mondták. Isten a tékozlást bünteti a népben, a könnyelmű szaporodást, a megszentségtelenített szambát, estét. És Isten az önmegtagadást jutalmazza bennük, a vagyonukban a jó gazdát, aki vigyáz a bibliabeli talentumaira. Zsoltározva küldték a gyerekeket a bányákba, áhítattal bocsátották el, a munkásokat, lelki zavar nélkül imádták Istent, és Mammont." Ezt a korszakot, küzdelmeit, munkásharcait és harcosait, festi meg soha, nem halványuló színekkel Dickens, mert „ő az a proletár mellett küzdő kispolgár, aki politikai, hitvallásból gyűlöli a múltat és mégis ebből a múltból meríti a művészi erejét". Ezt a könyvet melegen ajánljuk a munkásolvasónak. Tanulságos olvasmány, ízelítőt kap belőle, mi volt, az a „csodaszer", amivel az aistol munkásság a legszörnyűbb elnyomatásból politikai és gazdasági tényezővé küzdötte fel magát. És Cs. Szabó László nagyszerű „Bevezető"-jén ha elgondolkozik, láthatja, mit, jelentenek egy osztály fölemelkedésénél és ezen keresztül egy ország megmentésénél például az írók. Az olyan írók, akiknek hitük, meggyőződésük és megfelelő adag bátorságuk is van ... Sok egyéb tanulsága is van ennek a könyvnek, éppen ezért el kell azt olvasni. A könyvet a Franklin könyvkiadó adta ki. Milldor. A keskenyfilm technikája és művészete — ezzel a címmel írt vaskos könyvet Lénárd Endre az amatőr filmezésről. Különös foglalatosság az amatőr filmek forgatása. E sorok írójának több esetben volt alkalma arra, hogy végignézze amatőr filmezők csoportos bemutatóit, látott magyar és külföldi kisfilmeket és a nemzetközi kisfilmmozgalmon kívül állók szemével nézve az eredményeket, megállapíthatta, hogy nem tud mit megállapítani. Ezeken a bemutatókon ugyanis egymás mellett szerepeltek mozgó családi képeslapok, naiv, kezdetleges utazási „riportok", újszerű, művészi kísérletek, a nagyfilmeket, szolgai módon utánzó „drámák", egy forrongó, kialakulóban levő művészet első fecskéi és többé-kevésbé sikeres próbálkozások talán bizonytalan, de mindenesetre figyelemre érdemes eredményei. Lénárd Endre könyve nem a kétéves Klárika családi gügyögéseit megörökítő filmező papának akar segítséget nyújtani, hanem azoknak, akik művészetet keresnek a keskenyfilmezésben és művészetté akarják fejleszteni ezt a sport-szórakozás-művészet-keveréket. Komoly és alapos technikai útbaigazításokat olvashatunk ebben az 550 oldalas nagy kötetben, az alapismeretektől a legbonyolultabb trükfelvételek technikájának ismertetéséig végigvezeti az olvasót, majd tájékoztatást kíván adni a filmesztétika elemeiből is. Hasznos és érdekes könyv. (Hafa-kiadds.) e. nála súrolja — a tudatos líraiság védőfalával veszi körül. A regény levegőjét, éppen a líraiságnak ez az egyéni hangulata határozza meg. A történés két, tehetséges és nagyrahivatott fiatalember körül játszódik, akik az első világháború előtti, alatti és közvetlen utáni Budapesten, szép és érdekes nők állította akadályokon, amolyan érzelmi tankcsapdákon keresztül igyekszenek magasra tűzött céljuk felé. Aki azonban — tapasztalatból, olvasmányaiból vagy mások el őől Lágy hang kemény napokról Ha a tekintélyes újságíró és közéleti ember — Tóth László — regényt ír — „Tavaszi síp" (Révai-kiadás) — az olvasó önkéntelenül is a zsurnalisztikája bélyegét keresi a művön. Dicséretére szolgál az előttünk fekvő könyvnek, hogy azon a hírlapírói munka, szükségszerű perhhezkötöttsége, a problémáknak inkább az időszerűség, mint az időtállóság szempontjából való kezelése egyáltalában nem érződik. A stílus könnyed folyamatossága táján az egyetlen jel, amely elárulja, hogy a szerző tollát a napi munka megszokásának csiszolókövei élesítették. Minden egyéb arra mutat, hogy Tóth László a szépirodalmi alkotást a maga külön „háziszentélyének" tekinti, ahová meghatott áhítattal lép és mondanivalóit — ahol azokat a külvilág eseményeinek roha- beszélése nyomán — ismeri az említett időszak légkörét, Tóth László regényében aligha fogja azt fellelni. A kony atmoszférája egyedül és kizárólag írójának teremtménye és tulajdona. Az ő sajátos líraisága hurkolja valami lágy szigetelőközegbe az alakokat és eseményeket. Ezzel korántsem akarjuk azt állítani, hogy a regény figurái nem volnának eleven, a valóság illúzióját, keltő emberek. Ami velük történik, az sem tűnik fel kiagyalt csinálmány gyanánt, hanem önként következik mivoltukból. És mégis mintha álomvilágban mozognának, egy sose volt Budapesten, amelynek léte csak az írónak nem is megszépítő, hanem gyökeresen átalakító emlékezetében van meg. Ez a különös távlat tagadhatatlanul költői szépséget nyújt. De mégis felmerül a kérdés: helyes-e sorsdöntő idők érdes vastömbként súlyosodó napjait a vattába csomagolni? é. i. Érik a vetés Szentmihályiné Szabó Mária új regénye, amelyet, a Singer és Wolftier Irodalmi Intézet adott ki, az 1848—49. évbe vezeti vissza az olvasót. A lapokon történelmünk legszebb és legtragikusabb napjai elevenednek meg egy református lelkipásztor családjának és Hódmezővásárhely lakosainak életén és a szabadságharcban viselt dolgain keresztül. Néhol túl romantikus látásmód jellemzi a szerzőt és művét, az a látásmód, amelyet realista történészek már régen lehántottak a 48-as eseményekről. A korszak nagyjai is felvonulnak a lapokon egészen Kossuthig, aki mint az események mozgató lelke él a sorok között. A szabadságharc leverése utáni időket a béke és a kiegyenlítődés jegyében rajzolja meg. Ezeken az oldalakon már Deák veszi át Kossuth szerepét és a kiegyezést, lelki és politikai argumentumokkal támasztja alá. A szerző nem nagyon rokonszenvezhet a szocializmus eszméjével, mert még a szocializmus olyan előfutárát is, mint amilyen Táncsics Mihály volt, igyekszik kicsinyíteni és oktalan izgágasággal vádolni. A könyv stílusán megérzik annak a romantikus „narodniki"-irodalomnak a hatása, amely a harmincas években élte fénykorát. PETŐFI (1823-1943) (Születésének százhuszadik évfordulóján) irta: TUBA KÁROLY Hol vannak méltó hangok és szavak, Amelyek lángos tüzet, gyújtanak, Hogy a szívekbe mélyen belevéssék Magyar Thyrteusz áldott születését?! Idők sodrában százhúsz éve ma. Hogy fölbukkant a népek csillaga, Sugárzó öröm, bűvölő csoda. Gonosz zsarnokság tüzes ostora! Mindenség küldte, mint egy meteort. — Egész világot magával sodort — Vemhes üstökös, intő égi jel, — Sötétségből a fénybe fölemel —• Színes pompáját hinti szerteszét. Vele a szférák üzentek zenét. Hogy dal, vihar, fény benne gyűljön össze És dicsősége csóvájára kösse! Gondolatok, érzések kristály mása Áradt belőle a szennyes világra. Hogy ábránd, szépség mámorát itassák: Az akarat, a tett csak az Igazság! Szilaj akarat, merész, büszke tett, S az egész világ bölcs dalnoka lett! Csupa erő, szín, rímelő zene — Életét sírta s kacagta bele! . .• Dalok szárnyán a végtelenbe ért. Énekelt csókárt, szívért, álmokért. Lantján a népek vágyát zengte el. A tanya, falu, város fölfigyel, Szava dörgése fenséges vihar. Fölszabadító tisztulást akar! Megtört szívekbe új tüzet lopott És önmagára lelt az elnyomott! Megostromolta értünk a Napot És tüzvirágos lelke sarjadott! Eldalolta a legszebb honfidalt: Szabadságharcunk viharába halt! Magasztos eszmék szárnya vitte Őt S halhatatlanság magasába nőtt; időben, térben végtelent kapott: Örökké él a legdicsőbb Halott!