Népszava, 1943. január (71. évfolyam, 1–25. sz.)
1943-01-01 / 1. szám
vr .n.m. • iy43 január 1, péntek NÉPSZAVA sas Az élő Petőfi írta: GOSZTONYI LAJOS Petőfi minden Szilveszterkor •visszanézett az elmúlt esztendőre és versbe öntötte számadását, állapítja meg a költő kitűnő életrajzíróba. Szilveszter éjszakája egyben Petőfi születésnapja is. Alkalmas nap a számadásra,. Határnapja saját életének, de a naptár törvényei az emberiségnek is határnapjává avatták. Amikor Petőfi Sándor szilveszteri verseit megírta, sohasem kellett töprengenie azon, hogy egyéni életének eseményeiről elmélkedjék-e, vagy Magyarország az európai haladás ügyének alakulása szabja-e meg a költemény hangját. Mert Petőfi rövid ésetesorán a kettő mindig összeforrott, t; talán éppen ez teszi olyan egységessé, olyan egyenesvonalúvá költészetét és életét is. A nép gyermeke volt, saját sorsa egy volt a magyar nép sorsával, a magyar nép sorsa pedig — Petőfi korán felismerte — egy volt Magyarország sorsával, a magyar nép felemelkedése az ország függetlenségének és szabadságának kivívásától függött. És folytathatjuk a gondolatsort: a magyar szabadságmozgalom mindig együtt virágzott az egyetemes európai szabadsággondolattal, a haladás eszméjével, abból táplálkozott, ő azt táplálta. Petőfiben és költészetében tehát benne élt és lüktetett egy régész korszak. Amiként együtt élt a szabadsággal, azzal együtt is halt meg, sajnos, nagyon korán. Élete rövid volt, költészete alig hétesztendős lángolás, de ebben a hét évben versbe öntött minden eseményt és jelenséget, ami megmozgatta azt a hatalmas korszakot, amelynek nemcsak szemlélője, de izzószavú ösztönzője is volt, s amelynek katasztrófája egyben az ő végzetét is jelentette. Valóban az emberiségért élt, az emberiségért és a magyarságért. Az emberiség és a magyarság gondjai és vágyai, fájdalmai és erői, eszményei és indulatai zengtek verseiben. Még dalaiból is, még szerelmi költészetéből is kirobbant szenvedélyes szabadságszeretete, forró vágya népe felemelésére. Petőfi Sándor ma 120 éve született és kora költője volt, mégsem úgy emlékszünk meg most róla, mint a múlt század negyvenes éves eszméinek képviselőjéről, mert döbbenetesen időszerűek most is az elvek, amelyeket vallott, a gondolatok, amelyeknek hangot adott, a célok, amelyekért küzdött. Mindez kibontakozik majd vasárnapi számunk mellékletéből, amit teljes egészében a legnagyobb magyar költő emlékének szentelünk. De rá kell mutatnunk már ma, születésének évfordulóján is arra, hogy miért beszélhetünk, sőt kell beszélnünk az élő Petőfiről, a huszadik század negyvenes éveiben, az ő költészete korszakának, a tizenkilencedik század negyvenes éveinek centenáriumán. Szenvedélyesen követelte a szabadságot minden síkon, de ugyanakkor tudatosan is. A féktelen vérmérsékletű költőt ösztömös zsenialitása rávezette ugyanazokra az igazságokra, mint a társadalom szerkezetének tudós kutatóit. Pontosan ítélte meg a társadalmi viszonyokat, felismerte az összefüggéseket és ez biztos politikai ítélőképességet kölcsönzött neki. Kortársai alig ismerték fel politikai éleslátását, de az események fejlődése őt, a féktelen harcost igazolta, az úgynevezett reál politikusokkal és méginkább az alkudozókkal, sőt megalkuvókkal szemben. Költészete és politikája úgyszólván elválaszthatatlan egymástól. Az alap, amelyre mind a kettő épült: a nép, a magyar nép. Büszkén nevezte magát népköltőnek, amikor mások még csak gúnyolták ennek, ő a szabadságot nem egy kiváltságos osztály számára akarta kiharcolni, hanem annak a népnek számára, amelyből jött, amellyel együtt nyomorgott, amelynek írt Mert forradalmi volt költészete az írásmodor szempontjából is, szemben kora, irodalmának modorosságaival, olyan hangon szólalt meg, hogy megértse a szavát a föld egyszerű embere is. Állásfoglalás volt még stílusa is, nyílt kiállás milyen sora, s éppen ezért Petőfinek a leoritikusnak elsikkasztása életének és költészetének meghamisítása. A nyilt színvallást és a harcot kötelességnek tudta, ezért szólt a tizenkilencedik század költőihez e szavakkal: „Ha nem, tudsz mást, mint eldalolni saját, fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a világnak." Sem hírvágy, sem érdek, sem félelem nem korlátozta őszinteségét, nyíltan szólt önmagáról, nem titkolt ösztönöket, kínokat, sóvárgásokat, de kérlelhetetlen őszinteséggel szólt a magyar nép sorsáról is. Minden kockázat vállalásával szembeszállt a hatalommal és nyílt sisakkal vette fel a harcot legtekintélyesebb kortársaival szemben is. Mindezért üldöztetések, mellőzések, szenvedések és gyakran nyomor jutott osztályrészéül. De éppen ez a fájdalmas élet segítette hozzá, hogy felismerje a valóságot. Legjobb életrajzírója, Illyés Gyula így fogalmazza meg ezt a valóságot : „Egy társadalmi rend áldozatának látja magát, amitől már csak egy lépés, hogy egy másik rend képviselője és bajnoka legyen." A társadalmi rend, amelynek áldozata volt, a különleges kiváltságokat biztosító feudalizmus. Ráébredt azonban arra is, hogy a népet nem egyedül a belső elnyomatás hajtja igába, hanem az osztrák császári önkény is, amely magyar főnemesi segédlettel zsákmányolja ki Magyarországot. Ezért ünnepli — bizonyítván ezzel nagyszerű politikai éleslátását is — az önálló magyar iparért indult mozgalmat. Ennek a mozgalomnak során eszmélt rá a nemzeti összefogás szükségességére és lehetőségére. Na elgondolása alapján a szabadságért sóvárgó magyar köznemesség már ekkor vállalja a nemzeti összefogás politikáját, talán nem torkollik katasztrófába néhány év múltán a szabadságharc, talán sikerül a nemzet gerincét, a föld és az ipar munkásainak hatalmas tömegeit maradéktalanul mozgósítani a nemzeti szabadság kivívásáért. Az egyén, a költő is, korának terméke, de helyes felismerések, kellő bátorság és elszántság birtokában irányíthatja is korát, előmozdíthatja a haladás ügyét, ami természetes célja minden szellemnek. Petőfi ennek is ragyogó példája. Pest márciusi forradalma nem kis részben az ő személyes műve. Ő és a köré csoportosult ifjú progresszív értelmiség adta meg tartalmát és fogalmazta meg céljait a forradalomnak. Ők ismerték fel a nemzeti célok és a népjogok egységét, a függetlenségi követelések érvényesítésének alapjaként a jobbágyfelszabadítást, a nép felemelését, ami egyben a tömegek mozgósítását is jelentette. Éppen ezért fordult szembe a március után kormányra került csoporttal, amikor az a radikális demokratikus reformok kerékkötőjének bizonyult s csak erősen korlátozott mértékben teljesítette a nép érdekeit szolgáló követeléseket. Ma már tudjuk, hogy a negyvennyolcas kormány valóban itt követte el a döntő hibát. Ma már tudjuk, hogy Petőfi politikája, Petőfi népbarátsága, Petőfi radikalizmusa nem egy izzó szenvedélytől fűtött költőnek a valósággal nem számoló álmodozása volt, hanem igaz magyar politika, reálpolitika. Egyedül ő volt, az, aki a szabadság helyes útján járt, amikor a nép felszabadítását, felemelését, jogokhoz juttatását és a nemzeti függetlenség kivívását költészetében eggyé kovácsolta. Tisztán látta, hogy „a század viselői", hogy „születni fognak nagyszerű napok, élet-halálnak vészes napjai", de nem várt csodákat, felszólította az országot és vezetőit, hogy „iparkodjunk". Ez is mutatja, mennyire reálisak voltak lángolásai. A jövő alakítását — tudta — nem lehet véletlenre bízni, iparkodni kell, hogy megalapozzuk és kiharcoljuk a szabad és boldog hazát. Életének nagy fájdalma az volt, amikor képviselőjelöltként az Alföldön a népet, találta szemben magával. De látta, tudta, hogy nem a nép a hibás, hanem azok, akik nem engedték eljutni hozzá a világosságot, akik elvakították. A nép is ráeszmélt a költővel szemben elkövetett ballépésére és ma már az ország minden zugában tudják a földművesek, ipari munkások, bányászok s a dolgozók minden rétege, hogy Petőfi az övék, értük küzdött, értük halt meg. Miután eltűnt a segesvári csatamezőn, hosszú évtizedekig várták visszatérését, feltámadását. Petőfi nem tért vissza, fizikai alakját nem látták többé, nem történt csoda. Mégis él. Kedves ismerőseinknek, vevőinknek, minden barátunknak, figyelemmel az idő- és anyagtakarékossági szempontokra, ezúton kívánunk BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! * ORION vezetősége és alkalmazottai Újévi német megállapítások a világháborús politika állásáról Válaszúton Franciaország a közreműködés és a megsemmisülés között — állapítják meg Berlinben. — Olaszországban kemény harcokat és súlyos eseményeket várnak a jövő évtől. — Tizenkét letartóztatás Algírban Giraud és az amerikai megbízott élete ellen szőtt összeesküvés miatt Változások az angol kormányban Ts Az idén is háborús újeszten-v időt ünnepel a világ. Az ilyen ünnepen nemigen lehet szó arról a családias, rózsaszínű, megelégedést, megnyugvást és reménységet egybefoglaló hangulatról, amely a békebeli új esztendő alkalmával tölti el az embereket. Régen volt az, amikor az elhangzott államférfiúi és politikai megnyilatkozások ilyenkor amolyan hosszabbra és díszesebbre szabott B. u. é. k.-üdvözlések módján hangzottak el és a közvélemény így is fogadta valamennyit. Háborús új esztendőben az ilyen megnyilatkozásoknak más a tartalma, a súlya és így a hatása is. Az új évet beköszöntő nyilatkozatok épúgy, mint az egész esztendő, háborús természetűek és ha a békéről történik is bennük valamilyen kijelentés, úgy ez is háborús irányzatú, azt a célt szolgálja, hogy harcra tüzeljen és reménységet keltsen a saját sorokban, másrészt megfélemlítően hasson és fokozza a békevágyat az ellenségnél. Azonban ezeknek a megnyilatkozásoknak okmány jellegük is van. Dokumentumok, amelyekre visszatérnek még és idéznek majd, esetleg nemcsak a jövendő történetírásban, mint koradatokat, hanem ennél hamarább is, amikor egybegyűjtik és mérlegelik mindazt, amit ezidőszerint a kard erejével vélnek keresztülviendőnek és elérhetőnek. Ilyen szempontból kell ezeket a megnyilatkozásokat elolvasnunk és tartalmukat mérlegelnünk. Az ilyen időkben sokszor úgy fordul, hogy az elhangzott szónak olyan súlya van, mintha cselekedet lenne. A német távirati iroda diplomáciai munkatársa az év letelte alkalmából politikai mérleget készít és ennek során három tényezőt tart jellemzőnek. Ezek a következők: A szabadságukért harcoló európai hatalmak még erősebb összefogása keletázsiai szövetségeseikkel. Az európai térség megszilárdítása,, ugyanakkor bizonyos veszélyrejtő központok felszámo