Népszava, 1943. június (71. évfolyam, 123–144. sz.)

1943-06-18 / 136. szám

1943 június 18, péntek NÉPSZAVA 1943. évi Június hó 26-án, SZOMBATOM délu­tán 3 órakor az ÚJ MAGYAR SZÍNHÁZ olcsó helyáras előadást rendez. Színre kerül TÓTH MIKLÓS, VÁNDOR KÁLMÁN és BUDAY DÉNES című nagyoperettje 3 felvonásban, 9 képben Jegyek ára: 40 fillértől 4 pengőig Ruhatári díj: 20 fillér Figyelmeztetés! 12 éven aluli gyermeket a színházba hozni nem szabadt kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál: Népszava­könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35), tel.: 222-293 és a Népszava kiadóhivatalában (VIIL Conti ucca 4), telefon: 130-330, 331 és 332. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívánatos a teszvekről melyre gondoskodni Jegyek .1. oldal ­ Öttagú kormányzótanács teljesíti az uralkodói teendőket Angliában a király afrikai tartóz­kodása alatt Két különböző kor ellentétének tulajdonítják Giraud és De Gaulle viszályát GÜTTERER PROPAGANDAMI NISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR — mint a „DNB" Hamburgból je­lenti — a városháza nagy díszter­mében megnyitotta a Hamburgban dolgozó külföldi munkások kon­gresszusát. „Európai munkások dol­góznak Hamburgban a győze­lemért" a jelszava azoknak az ün­nepségeknek, amelyeket június 23-ig rendeznek minden este és amelye­ken a kongressszuson résztvevő 17 nemzet munkásai számára szóra­koztató és művészi számokkal népi jellegük szellemében bajtársias összejöveteleket rendeznek. A tu­dósítás ezután elmondta, hogy az essyes nemzetek munkáscsoportjai­nak vezetői üdvözölték a megjelen­teket anyanyelvükön és hogy a fel­szólalások után Gütterer államtit­kár az elhangzott felszólalásokat „az európai szolidaritás" kifejezésé­nek minősítette. „A bolsevizmus és az északamerikai tőke i­mperializ­musa ellen csak egy lehet a jelszó: közös elhárítás a közös ellenségek­kel szemben." Egyebekben pedig részletesen felsorolta azokat a jut­tatásokat, amelyekben Német­országban részesítik a külföldi mun­kásokat. A kongresszus ünnepségei és az azokon elhangzott felszólalások mu­tatják, hogy Németországban mi­lyen nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a külföldi munkaerők német­országi alkalmazásának. Kiegészí­tője ennek az a gondoskodás, amely­lyel a külföldnek az Európa-erőd védelmében való részvételét fejlesz­tik a keleti területek lakosságának bevonásával. Hírt adtunk arról, hogy a német hadvezetőség a keleti fronton új csapatkötelékeket állított fel. Az idézett német hírforrás szerint az új csapatkötelékek „a bolsevizmus­tól megszabadított keleti népekből rekrutálódnak... mégpedig oroszok, rutének, ukránok, tatárok, kauká­zusiak és a turáni népek legkülön­bözőbb csoportjai léptek be az ön­kéntes alakulatodba". A stockholmi „Aftonbladet"-ben Gu­nnar Müllern ezzel kapcsolatban írott vezércikkében kifejti, hogy az elmúlt ősz óta a német hadvezető­ség enyhébb módon kezeli a szláv n­­épeket. Bizonyos megfontolások alapján — írja — elhatározták, hogy e népeket „harcra érdemes" (w­ehrwürdig) fokra emelik és bele­illesztik a keleti front hatalmas rendszerébe. Müllern szerint a rész­leteket illetően Alfred Rosenberg miniszternek, Himmlernek, az SS legfelsőbb főnökének és Ribbentrop külügyminiszternek a felfogását egyeztették össze a terv kidolgozá­sánál. A hadvezetőség az elmúlt tél alatt nemcsak a szláv népek együtt,harcolásának pontos prog­ramját, de a szláv népek front mö­götti együttműködésének részleteit is kidolgozták. Az ez alapokon nyugvó együtt­működés mozgalmának vezetőjét Vlaszov tábornokban találták meg, aki 1941 június 22-ig, a német-orosz háború kitöréséig Przemysl pa­rancsnoka volt, a háborúban Kiev­nél német fogságba esett és a fog­ságban a németek mellé állott az­zal, hogy velük együtt harcol majd a bolsevizmus ellen. Vlaszov mellett — folytatja az „Aftonbladet" vezércikke — Maly­kin tábornok és Ivanov tanár a mozgalom vezetői. Malykin Vla­szov jobbkeze, ő vezeti az önkéntes csapatok toborzását, a mozgalom elméletét pedig Ivanov tanár dol­gozta ki, akinek a kievi egyetemen volt tanszéke. Két lap áll a Vla­szov-mozgalom rendelkezésére. * AZ OLASZ LAPOKBAN még mindig nagy visszhangja van a párt főtitkára emlékiratának. Gayda egyenesen a háború és a béke ide­jén megvalósítandó fegyelemnek nevezi az emlékiratban lefektetett elveket, amelyek ugyan fasiszták­hoz szólnak, de amelyeket azonban minden olaszra alkalmazandónak mond. Ez az emlékirat, Gajda sze­rint,­­ kétféle cselekvési szabályt foglal magában. A cselekvési sza­bályok első csoportja negatív és megtorló jellegű eljárást foglal magában, azzal a céllal, hogy vala­mennyi olyan olasz jelenséget meg­szüntessen, amely megzavarhatná a nemzeti szellem tisztaságát és a termelés lendületét". A cselekvési szabályok másik csoportja pozitív és alkotó jellegű, az erők és eszkö­zök teljes összpontosítása, hogy az egész termelésben és minden más tevékenységben a legnagyobb ered­mény legyen elérhető. „A következő válaszút áll előttünk — írja Gayda —: győzni, hogy továbbélhessünk és fejlődhessünk az emberi és polgári jog szerint, vagy elbukni, hogy megsemmisüljünk, nem csak mint nagyhatalom,­­hanem mint szabad és életképes nemzet is." A „Popolo di Roma" foglalkozik az 1943 április 13-án kelt 489. számú és a magyar sajtóban is ismertetett rendelettel, amely szabadságvesztés terhe mellett kötelezővé teszi min­den olyan tény bejelentését, ami az állam biztonságát érinti. Megálla­pítja a lap, hogy „golyó kell azok­nak, akik elmulasztják ezeket a kö­telességeket, nem pedig 5 vagy 10 évi elzárás". * ÚJABB NEMZETKÖZI ÉRTE­KEZLETRE KÉSZÜLNEK a szö­vetségesek. A „Neue Zürcher Zei­tung" jelentése szerint Londonban és Washingtonban egyidejűleg kö­zölték, hogy valószínűleg a jövő hó­napban Washingtonban ül össze az első nemzetközi értekezlet, amelyen Nagy-Britannia, az Egyesült Álla­mok, a Szovjet­ Unió és Kína vesz részt. Angolszász körökben remélik hogy az értekezlet eredményekép­t­en aláírják az amerikai javasla­tot, amely a háború utáni újjáépítés hivatalának felállítására vonatko­zik. Londonban hangoztatják, hogy a minél hatásosabb segélynyújtás ér­dekében az új hivatalt messzemenő önkormányzattal kell ellátni és biz­tosítani kell önálló intézkedésre való jogát is. A végrehajtó hatalmat központi bizottságra bízzák, amely a „négy főhatalom" képviselőiből állna. A bizottság élére vezérigaz­gatót állítanának, aki messze­menően önállóan cselekedhetnék. Hónapokig tartó tárgyalások után — jelenti a ,Bud. Tud." Washing­tonból — szerdán először tartották meg az egyesült nemzetek első kö­zös valutaügyi megbeszélését, ame­lyen az Egyesült Államok, Nagy Britannia, a Szovjet­ Unió, Kína, Franciaország, Ausztrália, Bel­gium, Kanada, Hollandia, Norvégia Paraguay, Lengyelország, Vene­zuela, Ecuador, valamint a cseh kormány képviselői vettek részt. Az ülésen megvitatták a szövetsé­geseknek a valutarendezésre vonat­kozó mindhárom tervét: az angol Keynes-féle tervet, az amerikai IFI//re-féle tervet és a francia Hervey d'Alphand tervét, amely az előző kettőtől abban különbözik, hogy a valutaügyi egyezményt egyelőre csupán a három vezető nagyhatalomra kívánja korlátozni. Az ülés lefolyásáról egyelőre sem­mit sem közöltek, valamint arról sem, hogy sor kerül-e a megbeszélé­sek folytatására. A szövetségesek kapcsolatairól szólva, közöljük azt a moszkvai „Bud. Tud."-jelentést, amely szerint a szovjet kormány és a mexikói kormány kölcsönösen elhatározta, hogy a két ország jelenlegi diplo­máciai képviseletét követségi rang­ról nagykövetségi rangra emeli. Moszkvában — amint­­ a „Bud. Tud." jelenti — ezidőszerint ülése­zik az úgynevezett „lengyel haza­fiak­" kongresszusa. A kongresszus Sztálinhoz üzenettel fordul, amely­ben köszönetét fejezte ki azért, hogy a szovjet kormány lehetővé tette lengyel hadosztály felállítását a Szovjet-Unió területén. Romert, Lengyelország volt moszk­­­vai nagykövetét, aki a Szovjet-Unió és a lengyel menekült kormány kö­zött való szakítás miatt hagyta el Moszkvát, a lengyel emigráns kor­mány közelkeleti delegátusává ne­vezték ki. Sikorski tábornok, a me­nekült lengyel kormány miniszter­elnöke, Irakból, ahol az iraki kor­mány vendégeként három napot töltött, Szíriába utazott, hogy Ro­merrel megbeszélje a közelkeleti munkaprogramot. AZ ANGOL KIRÁLY ÉSZAK­AFRIKAI ÚTJA meglepetésszerűen hatott a nemzetközi politikára. A ,,DNB" stockholmi távirata emlé­kezetbe idézi, hogy az angol király legutóbb 1939 telén hagyta el Ang­liát, hogy a Maginot-vonalat láto­gassa meg. Az angol király utazá­sának céljáról semmit sem árul el az angol cenzúra — közli ugyanez a jelentés — és a svéd lapok is csak találgatásokra vannak utalva. Meg­jegyzik, hogy a hét elején lecsitult lázas hírterjesztés és találgatás most ismét megélénkül. Az angol király szombaton reggel négymotoros bombázógépen érke­zett meg az egyik északafrikai re­pülőtérre. Pénteken este indult el útjára. Az utazást az elmúlt kedden határozták el, amikor Churchill a Bucking­h­am-palotában kihallgatá­son volt és visszaérkezése után je­lentést tett útjáról a királynak. A királyt a repülőtéren Eisenhower tábornok gépkocsija várta. A király még szombaton szemlét tartott az ottani haderőn. Azóta több meg­beszélést folytatott a szövetséges csapatok főparancsnokaival. Vasár­nap a francia vezetőket, Giraud, De­ Gaulle és Catroux tábornokokat, ebédre hívta meg. Szerdán az ötö­dik amerikai hadsereg fölött tartott szemlét. A „Bud. Tud." az angol király afrikai látogatásáról a következő­ket jelenti Londonból: György ki­rály északafrikai utazását vala­mennyi londoni lap küszöbönálló szövetséges támadás előjelének te­kinti. A Népszava megírta és most a „DNB"-nek az angol hírszolgálatra való hivatkozással közölt jelentése alapján írja meg, hogy az Észak-Afrikában tartózkodó angol király távolléte idejére helyettes tanácsot nevezett ki. Ennek tagjai között szerepel a királyné és a gloucesteri herceg is. A helyettes tanács, mis­kép régenstanács a király távolléte alatt az uralkodó jogkörét gyako­rolja. * A FRANCIA FELSZABADÍTÁS NEMZETI BIZOTTSÁGA, amint a "DNR" Amszterdamból a marokkói rádió közlésére hivatkozva közli, csütörtök reggel teljes ülésre ült össze. Egy másik jelentés közölte, hogy De Gaulle tábornok lemondott arról a szándékáról, hogy visszalép­jen az északafrikai ügyek intézésé­től. Berni jelentés algíri táviratot kö­zöl, amely arról ad hírt, hogy a bi­zottság ülésén, amelyen Giraud el­nökölt, De Gaulle is részt vett. A „Basler Nachrichten" azokról az ellentétekről, amelyek a bizott­ság keddi ülésén Giraud és De Gaulle között kirobbantak, a többi között a következőket közli: De Gaulle ez alkalommal beható tanulmányt terjesztett elő, amely­ben a hadsereg szervezetének vala­mennyi hibáját bírálta és az újjá­szervezésre vonatkozóan terjesztett elő terveket. Ezek a tervek azoknak gondolatoknak útját követik, amelyeket De Gaulle katonai kézi­könyve foglal magában, kiegészítve ezeket a háború gyakorlati tapasz­talatainak tanulságaival. Fejtege­téseinek részletei nagy hatással vol­tak a bizottság tagjaira, azonban a

Next