Népszava, 1943. június (71. évfolyam, 123–144. sz.)
1943-06-19 / 137. szám
( 1943 Június II), szombat NÉPSZAVA Göbbelseik:de a beszéltről, a hallgatásról és a téves jövendölésedről Róma válasza az olasz hajóhadról terjesztett angolszász állításokra. — Lapvélemények az Inváziós készülődésről Gibraltárba érkezett az angol király. — «Jelentés a francia felszabadítás nemzeti bizottságának üléséről Az angol munkáspárt értekezletének záróülése „A háború bizonyos szaka-; •szaiban egész népek, valamint kormányok számára parancsoló szükségesség a hallgatás — írja Göbbels birodalmi propagandaminiszter a „Das Reich" legújabb számában. — Bizonyos dolgok kinem mondása, hogy az ellenség ne húzzon magának belőle hasznot, különösen olyan időkben kötelesség, amikor bizonyos fejlemények lezárulnak és a kis háborús események bevezetése van folyamatban." A miniszter ezután a túlzó tárgyilagosság bizonyos nemét bírálja, amely hajlandó ugyan bármikor a túloldal tévedéseinek megbocsátására, viszont nem nézi el a saját oldal egyetlen hibáját sem. Ezzel kapcsolatban a következőket írja: Téves az a felfogás, hogy éppen csak a kormánynak nincs joga tévedésre. Ha egyáltalán volt néhány ember, aki 1939 őszén helyesen látta előre a háború lefolyását, még akkor is téves volt a háború tartamának és részletsikereinek megítélésében. A Birodalom számára ebben a háborúban sokkal többért folyik a játszma, mint, ahogy a legtöbb ember a háború kezdetén gondolta. A legkevesebb téves prognózist azonban ebben a háborúban, az angolokkal ellentétben, éppen a német vezetés állította fel. A tengelyhatalmak katonai győzelmeinek túlságosan gyors sorozata teljesen elkényeztette a saját és a külső közvéleménye, ámbár ezeknek a háborús sikereknek megvolt az az óriási előnyük, hogy Németország idejében hozzáláthatott háborús teljesítőképességének kiszélesítéséhez. Valójában csak 1912 decembere óta viselünk igazi értelemben vett háborút, vagyis olyan háborút, amelyben változnak az esélyek, a legteljesebb bevetésre van szükség és időnként válságok is lehetségesek. Addig egyáltalán nem ismertük háborús pozíciónk közvetlen veszélyeztetését. A mai háborúnak, amely alapvetően különbözik az elmúlt évszázadok házi hatalmasságainak, dinasztiáknak és örökösödési érdekeltségeinek viszálykodásaitól, előreláthatóan csak akkor lesz vége, ha az egyik fél elterül a földön. Az eszközöknek tehát, amelyekkel a háborút végigharcolják, egészen másoknak kell lenniük, mint amilyenek régen voltak. A népnek vállalnia kell a korlátozásokat és megszűkítéseket. Ha a legkeveesebbnek van is joga arra, hogy a világ színpadának nyilvánossága előtt folyó háborún túlmenően ítéletet mondjon a kulisszák mögött folyó háborúról is, a német vezetés bízik a német nép mindenkor megnyilvánult állandóságában. A német nép tudja, hogy nem részletkérdésekben döntő az, hogy kinek van igaza, hanem csakis a befejezésben. Göbbels miniszter cikke, amint látjuk, elsősorban arra a kötelezettségre figyelmeztet, amely hallgatást parancsol és ezzel egyúttal magyarázatát adja annak is, hogy miért nem bővebb a népnek juttatott tájékoztatás a folyamatban és előkészületben levő eseményekről. Válasz a cikk azokra az állandóan visszatérő megállapításokra, amelyek szerint a háború kiterjedését és időtartamát illető jövendölések nem váltak be, mint amilyen jövendölés volt például az, hogy a háború már 2011-ben véget ér; hogy ennek vagy annak a hadműveletnek mikor és milyen döntő eredménye lesz; hogy megerősített helyeket, városokat és területeket mikor foglalnak el és így tovább. Ennek a mostani háborúnak az eddig lefolyt háborúkkal szemben való különleges mivolta, országok, népek és világnézeti mozgalmak jövendő sorsát eldöntő természete szolgál magyarázatul a cikkben arra nézve, hogy ennek a háborúnak az eszközei is egészen mások, mint az eddigi háborús eszközök, ami lényegében azt jelenti, hogy a totális háborúnak totálisak az eszközei is. A munkaerők bevetésének német főmegbízottja — amint a „N. S. T." Berlinből jelenti — csütörtökön tájékoztatta a sajtót anémet birodalom munkaképességének további fokozásáról, amelyet nemcsak azzal értek el, hogy újabb munkaerőket biztosítottak bel- és külföldön a német hadiipar számára és mozgósítottak minden belső embertartalékot, hanem azzal is, hogy különböző intézkedéseket hoztak a teljesítmények általános fokozása érdekében. Megfelelő bérrendezések révén sikerült máris körülbel húsz százalékkal való fokozása a munkateljesítménynek — mondotta a főmegbízott. — Régebben tanulatlan, betanított és szakmunkásokra osztottál fel a munkásokat, most azonban szakítottak ezzel a rendszerrel s a béreket a teljesítmény alapján állapították meg, amivel elérték, hogy sikerült minden téren lényeges fokozása a munkateljesítménynek. A különböző intézkedések révén elért munkateljesítménytöbblet, ha csak tízszázalékos átlagot számítunk is, egymillió munkaerőnél gyakorlatilag már annyit jelent, hogy százezer új munkaerőnek megfelelő teljesítmény jön létre. Húszszázalékos átlagnál ez már kétszázezer új munkaerőt jelent. A főmegbízott, amint látjuk, lényegében az akkordrendszer általános alkalmazását ismertette előadásában. A Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője a többi között a következőket írja: Az Olaszország ellen indított angolszász propagandahadjárat, amellyel az ellenség az olasz nép harci szellemének megingatására törekszik, tulajdonképpen említésre sem érdemes, minthogy ezekre a rágalmakra csupán megvetés lehet a válasz. Vannak azonban ezek között a London részéről terjesztett álhírek között olyanok is, amelyek fölött nem térhetünk nyugodtan napirendre. Az egyik ilyen hír azt állítja, hogy Tunézia elvesztése után egy olasz hadihajó fedélzetén lázadás tört ki. Egy másik hír pedig azt az állítást kockáztatja meg, hogy a La Spezia kikötőjében horgonyzó hadihajók tisztjeit és legénységét, ha kiszállnak a szárazföldre, a polgári lakosság kikerüli és így juttatja kifejezésre, milyen kevésre becsüli az olasz haditengerészetet. Ezek a mérges koholmányok maguk cáfolják meg magukat. Az olasz tengerészek, legyenek bármelyik hadihajó fedélzetén, nem csupán nem lázadtak föl sehaisem, hanem lázasan várják a pillanatot, amikor újra bebizonyíthatják, hogy tudnak becsületesen küzdeni is meghalni, amint már bebizonyították az előző háborúban és a jelenlegi háború folyamán is. Az egész világ, még az ellenség is, nagyon jól emlékszik még azokra a csatákra, amelyeket az olasz hajóhad vívott meg az angol flottával a Földközi tengeren a jelenleori háború során. Punta Stilo és Punta Tellada 1940-ben, Cap Matapan és Syrte 1941-ben, Syrte és Pantelleria 1942-ben — e csaták nevei ismeretesek az eurofiz világ előtt. Nem az olaszok hibája, ha a brit flotta hatalmas anyagi fölénye ellenére sem mert mozdulni az elmúlt év nyara óta és csupán olyan kicsiny sziget, mint a Pantelleria ellen intézett támadást, amelynek során még a közeli támaszpontok előnyét is élvezte: a Szicília kikötőit az ellenséges légioffenzíva miatt használni nem tudó olasz hajóhad viszont híján volt ennek az előnynek. Ami végül a newyorki rádiónak azt az elsietett állítását illeti, hogy az olasz hajóhadat vagy kikötőben pusztítják el, vagy pedig tengeri csata során, erre az olasz haditengerészet, szokásához híven, tettekkel válaszol majd. A Stefani eskkg az angolszász állításokat visszautasítva, immár az innváziós kísérlet további fejleményeire utal, mint olyanokra, amelyek alkalmat adnak majd az olasz tengerészetnek arra hogy választ adjon az ellenséges propagandának. * 3 A „T. P." stockholmi távirata • ismerteti az „Evening Standard" katonai szakértőjének cikkét, amely a többi között a következőket állapítja meg: A világ történelmében még sohasem volt olyan hatalmas légies szárazföldi haderő, amely olyan tökéletes szervezettséggel rendelkezett volna és olyan közel lett volna céljaihoz, mint a mai német haderő. A némethaderő sokkal nagyobb gyárinari területet ellenőriz, mint a föld bármely állama. Az európai erődöt, a mesterséges erődítményektől eltekintve, óceánok, a Csatorna, belső tenger és hatalmas hegyvonulatok védik. További védelmet nyújtanak a távolba nyúló szteppék és térségek, amelyeket a németek az oroszországi hadjárat két éve során hódítottak el a Szovjet Uniótól. Egyetlen komolyan gondolkodó ember sem hihet abban, hogy a háromszáz tökéletesen fölszerelt hadosztályból álló hadsereg hirtelen összeroppanhat anélkül, hogy előzetesen fölvenné a harcot. Senkinek sem szabad azt hinnie, hogy az utóbbi hónapok látszólagos német katonai inaktivitása mögött tehetetlenség rejlik. Ha a németeknek sikerül haderejük 50 százalékával tartani az orosz frontot, úgy a fennmaradó 50 százalékkal egyenesen bevehetetlenné tehetik az európai erőd délkeleti és délnyugati határait. A német védelmi rendszer valóban óriási akadályt jelentene az esetleges szövetséges inváziós kísérlet számára, még akkor is, ha a szövetségesek esetleg magukhoz ragadnák a légifölényt a tulajdonképpeni elözönlés területe fölött. A szövetségesek inváziós kísérlete, kétségtelen, súlyos veszteségekkel járna. Az angol lap cikkében, amint látjuk, vitába száll azzal az angolszász oldalról hangoztatott reménységgel, hogy a légifölény ellenében nem nyújt kellő biztosítékot az erődítés, amelyet a repülőgépek a levegőből ostromolhatnak és amelyek fölött elérhetik célpontjaikat. Leszállítja a cikk azoknak a feltételezéseknek értékét is, amelyek szerint, az óriási német haderő harc nélkül is összeroppanhat. A „Pest" berlini tudósítója „Az angolszászok inváziós pontjai német, megvilágításban" cím alatt a többi között a következőket jelenti: Míg a német sajtó csak egyes megjegyzésekben foglalkozik az invázió kérdéseivel, ezzel ellentétben más, jelentős helyeken, rendkívül jellemző módon, igen behatóan tárgyalják ezt a problémát. Emellett bizonyos mértékben az is feltűnőnek látszik, hogy György angol király afrikai tartózkodásáról is csak majdnem futólag emlékezik meg a sajtó. Nemigen térnek ki a „Times"-nak és a „Daily Telegraph"-nak a kérdéssel kapcsolatos bőséges fejtegetéseire sem, mindössze azt a következtetést vonják le belőlük, hogyha az angol sajtóközléseket összefoglalják, az tűnik ki belőlük, hogy most már csupán az invázió helye és ideje kérdéses. 1943. évi június hó 36-án, SZOMBATON déluttán 3 órakor az ÚJ MAGYAR SZÍNHÁZ olcsó helyáras előadást rendez. Színre kerül TÓTH MIKLÓS, VÁNDOR KÁLMÁN és BUDAY DÉNES című nagyoperettje 3 felvonásban, 9 képben Jegyek, ar ez: 40 fillértől 4 pengőig Ruhatári díj: 20 fillér Figyelmeztetés! 12 éven aluli gyermeket a színházba hozni nem szabad! Jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál: Népszavai könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35). tel.: 222-293 és a Népszava kiadóhivatalában (VIIL Conti ucca 4), telefon: 130-330, 331 és 332. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívánatos a jegyekről jóelőre szondoskodni 5. oldal