Népszava, 1943. június (71. évfolyam, 123–144. sz.)

1943-06-19 / 137. szám

( 1943 Június II), szomba­t NÉPSZAVA Göbbels­eik:de a beszéltről, a hallgatásról és a téves jövendölésedről Róma válasza az olasz hajóhadról terjesztett angolszász állításokra. — Lapvélemények az Inváziós készülődésről Gibraltárba érkezett az angol király. — «Jelentés a francia felszabadítás nemzeti bizottságának üléséről Az angol munkáspárt értekezletének záróü­lése „A háború bizonyos szaka-; •­szaiban egész népek, vala­mint kormányok számára paran­csoló szükségesség a hallgatás — írja Göbbels birodalmi propaganda­miniszter a „Das Reich" legújabb számában. — Bizonyos dolgok ki­­nem mondása, hogy az ellenség ne húzzon magának belőle hasznot, kü­lönösen olyan időkben kötelesség, amikor bizonyos fejlemények lezá­rulnak és a kis háborús események bevezetése van folyamatban." A miniszter ezután a túlzó tárgyi­lagosság bizonyos nemét bírálja, amely hajlandó ugyan bármikor a túloldal tévedéseinek megbocsátá­sára, viszont nem nézi el a saját ol­dal egyetlen hibáját sem. Ezzel kapcsolatban a következőket írja: Téves az a felfogás, h­ogy­ éppen csak a­ kormánynak nincs joga tévedésre. Ha egyáltalán volt né­hány ember, aki 1939 őszén helye­sen látta előre a háború lefolyá­sát, még akkor is téves volt a háború tartamának és részlet­sikereinek megítélésében. A Biro­dalom számára ebben a háború­ban sokkal többért folyik a játszma, mint, ahogy a legtöbb ember a háború kezdetén gon­dolta. A legkevesebb téves prog­nózist azonban eb­ben a háború­ban, az angolokkal ellentétben, éppen a német vezetés állította fel. A tengelyhatalmak katonai győzelmeinek túlságosan gyors sorozata teljesen elkényeztette a saját és a külső közvéleménye, ámbár ezeknek a háborús sike­reknek megvolt az az óriási elő­nyük, hogy Németország ide­jé­ben hozzáláthatott háborús telje­sítőképességének kiszélesítéséhez. Valójában csak 1912 decembere óta viselünk igazi értelemben vett háborút, vagyis olyan hábo­rút, amelyben változnak az esé­lyek, a legteljesebb bevetésre van szükség és időnként válságok is le­hetségesek. Addig egyáltalán nem ismertük háborús pozíciónk köz­vetlen veszélyeztetését. A mai háborúnak, amely alapvetően kü­lönbözik az elmúlt évszázadok házi hatalmasságainak, dinasz­tiáknak és örökösödési érdekelt­ségeinek viszálykodásaitól, előre­láthatóan csak akkor lesz vége, ha az egyik fél elterül a földön. Az eszközöknek tehát, amelyekkel a háborút végigharcol­ják, egészen másoknak kell lenniük, mint ami­lyenek régen voltak. A népnek vállalnia kell a korlátozásokat és megszűkítéseket. Ha a legkeve­e­sebbnek van is joga arra, hogy a világ színpadának nyilvánossága előtt folyó háborún túlmenően ítéletet­ mondjon a kulisszák mö­gött­ folyó háborúról is, a német vezetés bízik a német nép min­denkor megnyilvánult állandósá­gában. A német nép tudja, hogy nem részletkérdésekben döntő az, hogy kinek van igaza, hanem csakis a befejezésben. Göbbels miniszter cikke, amint látjuk, elsősorban arra a kötelezett­ségre figyelmeztet, amely hallgatást parancsol és ezzel egyúttal magya­rázatát adja annak is, hogy miért nem bővebb a népnek juttatott tájé­koztatás a folyamatban és elő­készületben levő eseményekről. Vá­lasz a cikk azokra az állandóan visszatérő megállapításokra, ame­lyek szerint a háború kiterjedését és időtartamát illető jövendölések nem váltak be, mint amilyen jöven­dölés volt például az, hogy a há­ború már 2011-ben véget ér; hogy ennek vagy annak a hadműveletnek mikor és milyen döntő eredménye lesz; hogy megerősített helyeket, városokat és területeket mikor fog­lalnak el és így tovább. Ennek a mostani háborúnak az eddig lefolyt háborúkkal szemben való különle­ges mivolta, országok, népek és vi­lágnézeti mozgalmak jövendő sorsát eldöntő természete szolgál ma­gyarázatul a cikkben arra nézve, hogy ennek a háborúnak az eszkö­zei is egészen mások, mint az eddigi háborús eszközök, ami lényegében azt jelenti, hogy a totális háború­nak totálisak az eszközei is. A munkaerők bevetésének német főmegbízottja — amint a „N. S. T." Berlinből jelen­ti — csütörtökön tájékoztatta a sajtót a­­német biro­dalom munkaképességének további fokozásáról, amelyet nemcsak azzal értek el, hogy újabb munkaerőket biztosítottak bel- és külföldön a né­met hadiipar számára és mozgósí­tottak minden belső embertartalé­kot, hanem azzal is, hogy különböző intézkedéseket hoztak a teljesítmé­nyek általános fokozása érdekében. Megfelelő bérrendezések révén sike­rült máris körülbel húsz százalékkal való fokozása a munkateljesítmény­nek — mondotta a főmegbízott. — Régebben tanulatlan, betanított és szakmunkásokra osztottál­ fel a munkásokat, most azonban szakí­tottak ezzel a rendszerrel s a bére­ket a teljesítmény alapján állapí­tották meg, amivel elérték, hogy sikerült minden téren lényeges fokozása a munkateljesítménynek. A különböző intézkedések révén el­ért munkateljesítménytöbblet, ha csak tízszázalékos átlagot számí­tunk is, egymillió munkaerőnél gyakorlatilag már annyit jelent, hogy százezer új munkaerőnek meg­felelő teljesítmény jön létre. Húsz­százalékos átlagnál ez már kétszáz­ezer új munkaerőt jelent. A főmegbízott, amint látjuk, lé­nyegében az akkordrendszer általá­nos alkalmazását ismertette előadá­sában. A Stefani-iroda diplomáciai­­ szerkesztője a többi között a következőket írja: Az Olaszország ellen indított angolszász propagandahadjárat, amellyel az ellenség az olasz nép harci szellemének megingatására törekszik, tulajdonképpen emlí­tésre sem érdemes, minthogy ezekre a rágalmakra csupán meg­vetés lehet a válasz. Vannak azon­ban ezek között a London részéről terjesztett álhírek között olyanok is, amelyek fölött nem térhetünk nyugodtan napirendre. Az egyik ilyen hír azt állítja, hogy Tunézia elvesztése után egy olasz hadihajó fedélzetén lázadás tört ki. Egy másik hír pedig azt az állítást kockáztatja meg, hogy a La Spe­zia kikötőjében horgonyzó hadi­hajók tisztjeit és legénységét, ha kiszállnak a szárazföldre, a pol­gári lakosság kikerüli és így jut­tatja kifejezésre, milyen kevésre becsüli az olasz haditengerészetet. Ezek a mérges koholmányok maguk cáfolják meg magukat. Az olasz tengerészek, legyenek bár­melyik hadihajó fe­délzetén, nem csupán nem lázadtak föl sehai­sem, hanem lázasan várják a pil­lanatot, amikor újra bebizonyít­hatják, hogy tudnak­­ becsületesen küzdeni is meghalni, amint már bebizonyították az előző háború­ban és a jelenlegi háború folya­mán is. Az egész világ, még az ellenség is, nagyon jól emlékszik még azokra a csatákra, amelyeket az olasz hajóhad vívott meg az angol flottával a Földközi tenge­ren a jelenleori háború során. Punta Stilo és Punta Tellada 1940-ben, Cap Matapan és Syrte 1941-ben, Syrte és Pantelleria 1942-ben — e csaták nevei ismere­tesek az eurofiz világ előtt. Nem az olaszok hibája, ha a brit flotta ha­talmas anyagi fölénye ellenére sem mert mozdulni az elmúlt év nyara óta és csupán olyan kicsiny sziget, mint a Pantelleria ellen inté­zett támadást, amelynek során­ még a közeli támaszpontok elő­nyét is élvezte: a Szicília kikötőit az ellenséges légioffenzíva miatt használni nem tudó olasz hajó­had viszont híján volt ennek az előnynek. Ami végül a newyorki rádió­nak azt az elsietett állítását illeti, hogy az olasz hajóhadat vagy kikötőben pusztítják el, vagy pedig tengeri csata során, erre az olasz haditengerészet, szo­kásához híven, tettekkel válaszol majd. A Stefani eskkg az angolszász állításokat visszautasítva, immár az innváziós kísérlet további fejle­ményeire utal, mint olyanokra, amelyek alkalmat adnak majd az olasz tengerészetnek arra hogy vá­laszt adjon az ellenséges propagan­dának. * 3 A „T. P." stockholmi távirata • ismerteti az „Evening Stan­dard" katonai szakértőjének cikkét, amely a többi között a következőket állapítja meg: A világ történelmében még sohasem volt olyan hatalmas légi­es szárazföldi haderő, amely olyan tökéletes szervezettséggel rendel­kezett volna és olyan közel lett volna céljaihoz, mint a mai német haderő. A német­­haderő sokkal nagyobb gyárinari területet ellen­őriz, mint a föld bármely állama. Az európai erődöt, a mester­séges erődítményektől eltekintve, óceánok, a Csatorna, belső tenger és hatalmas hegyvonulatok védik. További védelmet nyújta­nak a távolba nyúló szteppék és térségek, amelyeket a németek az oroszországi hadjárat két éve so­rán hódítottak el a Szovjet­ Unió­­­tól. Egyetlen komolyan gondol­kodó ember sem hihet abban, hogy a háromszáz tökéletesen fölszerelt hadosztályból álló had­sereg hirtelen összeroppanhat anélkül, hogy előzetesen fölvenné a harcot. Senkinek sem szabad azt hinnie, hogy az utóbbi hóna­pok látszólagos német katonai in­aktivitása mögött tehetetlenség rejlik. Ha a németeknek sikerül haderejük 50 százalékával tar­tani az orosz frontot, úgy a fenn­maradó 50 százalékkal egyenesen bevehetetlenné tehetik az euró­pai erőd délkeleti és délnyugati határait. A német védelmi rend­szer valóban óriási akadályt je­lentene az esetleges szövetséges inváziós kísérlet számára, még akkor is, ha a szövetségesek eset­leg magukhoz ragadnák a légifö­lényt a tulajdonképpeni elözönlés területe fölött. A szövetségesek inváziós kísérlete, kétségtelen, sú­lyos veszteségekkel járna. Az angol lap cikkében, amint lát­juk, vitába száll azzal az angolszász oldalról hangoztatott reménységgel, hogy a légifölény ellenében nem nyújt kellő biztosítékot az erődítés, amelyet a repülőgépek a levegőből ostromolhatnak és amelyek fölött elérhetik célpontjaikat. Leszállítja a cikk azoknak a feltételezéseknek értékét is, amelyek szerint, az óriási német haderő harc nélkül is össze­roppanhat. A „Pest" berlini tudósítója „Az angolszászok inváziós pontjai német, megvilágításban" cím alatt a többi között a következőket jelenti: Míg a német sajtó csak egyes megjegyzésekben foglalkozik az invázió kérdéseivel, ezzel ellentét­ben más, jelentős helyeken, rend­kívül jellemző módon, igen beha­tóan tárgyalják ezt a problémát. Emellett bizonyos mértékben az is feltűnőnek látszik, hogy György angol király afrikai tartózkodásá­ról is csak majdnem futólag emlé­kezik meg a sajtó. Nemigen térnek ki a „Times"-nak és a „Daily Te­legraph"-nak a kérdéssel kapcso­latos bőséges fejtegetéseire sem, mindössze azt a következtetést vonják le belőlük, hogyha az angol sajtóközléseket összefoglalják, az tűnik ki belőlük, hogy most már csupán az invázió helye és ideje kérdéses. 1943. évi június hó 36-án, SZOMBATON déluttán 3 órakor az ÚJ MAGYAR SZÍNHÁZ olcsó helyáras előadást rendez. Színre kerül TÓTH MIKLÓS, VÁNDOR KÁLMÁN és BUDAY DÉNES című nagyoperettje 3 felvonásban, 9 képben Jegyek, ar ez: 40 fillértől 4 pengőig Ruhatári díj: 20 fillér Figyelmeztetés! 12 éven aluli gyermeket a színházba hozni nem szabad! Jegyek kaphatók Kultúrpropaganda jegypénztárainknál: Népszavai könyvkereskedésben (VII. Erzsébet körút 35). tel.: 222-293 és a Népszava kiadóhivatalában (VIIL Conti ucca 4), telefon: 130-330, 331 és 332. A nagy érdeklődésre való tekintettel kívánatos a jegyekről jóelőre szondoskodni 5. oldal

Next