Népszava, 1943. október (71. évfolyam, 222–247. sz.)

1943-10-08 / 227. szám

2. oldal ­ A forróvarövi betestséjtek kezelése-Tmín­, kis I­zen­ynap napszúrásnál és hő­gutánál, bélhurul­ál és vérhasnál, valamint olyan gyomor-, máj- és lépbaj­oknál, amelyet malária kísé­retében lépnek fel, a természetes „Ferenc József" keserűvíz gyakran szerfölött értékes hatást fejt ki. Kérdezze meg­ orvosát! (X) nem ragaszkodik ahhoz, hogy hívei­ből alakult pártra támaszkodjék, ha­nem más pártokból jöttekkel is gya­rapítani akarja ezt a támaszt. Szük­ségesnek tartja sorai kiegészítését, hogy így nyerjen támaszt kormány­zata számára. Chiassóból jelentik: Milánó váro­sának és tartományának parancs­noka felszólította a lakosságot, hogy szolgáltassa be mindazokat a légvédelmi felszerelési tárgyakat, amelyeket szeptember 8 és 16-a kö­zött a légvédelmi állásokból elvit­tek. Akinél október 12-e után még ilyen tárgyakat találnak, azt kö­nyörtelenül hadbíróság elé állítják. A német csapatoktól megsszállt olasz területen, amiint a ,,N. S. T." Berlinből jelenti, új átszámítási ár­folyamot állapítottak m­­g a márka és a líra viszonyában. Eddig száz lírát 13,15 márkával számoltak el és ezt az árfolyamot most 10 márkára szállították le, azzal az indokolással, hogy az olasz árak nagymértékben emelkedtek, ezenkívül pedig a tized­egységgel dolgozó átszámítás sokkal könnyebb. Gyakorlatilag az új át­számítási árfolyam a líra értékének negyedrészével való leszállítását je­lenti. * A BADOGLIO-KORMÁNNYAL SZEMBEN tanúsított szövetséges magatartást több oldalról bírálják. Brit katonai és haditengerészeti kö­rökben — jelenti a „N. g. T." — egyre hangosabban tiltakoznak a Badoglio-kormány irányában tanú­sított szövetséges magatartás ellen. Kü­lönösen azt kifogásolják ezek a körök, hogy egyes fontos kikötők­ben, miint Tarantóban, Brindisiben­­ és Bariban a parancsnokságot Ba­doglio tábornokainak és tenger­nagyainak engedték át, akik nélkül a szövetségesek még csak rekvirá­lást sem végezhetnek. A „Times" csütörtöki száma cik­ket közöl az olaszok részvételéről a háborúban. A lap azt írja, hogy a szövetségesek Olaszországot csak akkor tekinthetik teljesértékű ka­tonai partnernek, ha meghozza azokat az áldozatokat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy elfelejt­hető legyen a múlt. Igaz ugyan, hogy az olasz nép örömmel fogadta a bevonuló szövetséges csapatokat, de ez nem elég, az olaszoknak a harcból is ki kell venniök részüket a németek ellen, máskülönben a jugoszlávok és görögök rendkívül rossz néven vennék a szövetségesek magatartását a „megtért Olasz­országgal szemben". Az igaz, hogy Iiftelogfio lojálisan viselkedett a szövetségesekkel szemben, azonban a mostani háborús kormánya nem vonta be eléggé a munkába a fasisztaellenes elemeket és nem­ nyugszik elég széles bázison. Az olasz kormánynak ilyen értelem­ben való átalakítása szükséges, mégpedig minél előbb, hogy Olasz­ország megmutathassa igazi arcát. * A BALKÁN ELLEN küszöbön­álló támadásra való előkészületek­ről szól több stockholmi jelentés, amely szerint a 7. amerikai had­sereg már készen is áll Dél-Olasz­országban erre a vállalkozásra. Mint a „Buci. Tud." Bázelből közli, egy Törökországból nemrég vissza­tért kormánytisztviselő kijelentette, hogy a szövetségesek az idei őszön a Balkánon nem f­ajtanak végre inváziót. Balkáni offenzíva fűzik hozzá ehhez Washingtonban — ezen az őszön már azért is lehetet­len, mert a Balkán útjai november elejétől kezdve járhatatlanok ne­héz szállítóeszközök számára. Ezzel kapcsolatban Washington­ban megjegyzik, hogy Törökország és a Szovjet­ Unió egymná­ssal szem­ben bizalmatlanságot tanúsít Tö­rökország részt akar venni a béke­értekezleten, hogy a Balkán bizo­nyos területei és az Égei tenger tekintetében várható orosz követe­léseket illetően­­ellenállást gyako­rolhasson, Törökországot ez az óhaja arr­a kényszerítheti — vélik Washingtonban —, hogy módosítsa semlegességi politikáját. Frank amerikai repülőszakértő, aki eddig Csungking-Kínában tar­tózkodott, Ankarába érkezett — je­lenti a „N. S. T." — Egyelőre nem tudják, mennyi ideig marad Török­országban s hogy a török kormány meghívására utazott-e Ankarába vagy ped­ig saját kezdeményezőire. Amint Kairóból jelentik, írt Szaud két fiát, Essal emirt, Szaudi-Arábia külügyminiszterét és Khaled em­irt Washingtonba hívták, hogy kifejtsék a Fehér Házban Roosevelt elnök előtt atyjuknak az arab egy­ség kérdésében elfoglalt álláspont­ját. Harold Oskins, Roosevelt bizal­masa az utóbbi hónapokban Riadba érkezett anélkül, hogy utazásáról hírat adtak volna , készíti majd elő a két herceg amerikai útját. Péter jugoszláv exkirállyal együtt a jugoszláv emigráns kormány leg­több tagja Kairóba tette át szék­helyét, egyesek azonban még Londonban maradtak- Lopdopi jugoszláv körökben ezzel kapcsolat­ban bizakodóan nyilatkoznak­ arról, hogy Kairóban rövidesen tartós megoldást érhetnek el a háborús kérdésekben. Minthogy nagy koalíció megvaló­sítása majdnem lehetetlennek lát­szik, főként szerb és horvát agrá­riusokból álló kormány alakítását vették tervbe és ennek élén­­Jsubri­lovics Branko állna, a boszniai agrárpárt vezetője. Ugyanezekben a körökben híre jár, hogy külügy­miniszternek Hja Jukics eddigi államtitkárt szemelték ki. Mindkét kiszemelt politikus realistának és haladónak ismert. Thanaszisz Agnidész görög nagy­követ — amint Lisszabonból jelen­tik — az angol-amerikai sajtó­szövetség ebédjén mondott beszédé­ben kijelentette, hogy Görögország kérte, helyezzék újra birtokába mindazokat az országrészeket, ame­lyek emberemlékezet óta görög tu­lajdonban voltak. * A HÁRMASÉRTEKEZLET elő­készületeként tekintik — newyorki jelentés szerint — az Egyesült Ál­lamok volt moszkvai nagyköveté­nek, Joseph Daviesnek Konstantin Umanszkival, a Szovjet­ Unió mexi­kói nagykövetével folytatott tár­gyalásait. Um­anszki nemcsak Sztá­lin és Molotov személyes meg­bízottja — mondják —, Hanem a nyugati féltekén szereplő összes szovjet d­iplom­aták legfőbb ve­zetője. • A brit hírszolgálat diplomáciai munkatársa jelenti, hogy Jaden külügyminisztert moszkvai útjára Ismay tábornok, a háborús kabi­net helyettes titkára, William S. Strong, a külügyi hivatal helyet­tes államtitkára, Oliver Harvey, a külügyminiszter személyi tit­kára, továbbá Godefroy Willson kíséri el. Ezenkívül Moszkvába utazik a külügyi hivatal több tagja. Londonban úgy vélik, hogy a moszkvai megbeszél­ések nemcsak politikai problémákat, hanem ka­tonai kérdéseket is érintenek. Ezért különösen hasznosnak tartják Ismay tábornok jelenlétét. Ismay első vezérkari tisztje a védelmi mi­niszternek, vagyis Churchill mi­niszterelnök­­katonai tanácsadója. Az a tény, hogy a tábornok Edent Moszkvába kíséri, betekintést ad a moszkvai értekezlet napirendjébe. Ismay tábornok Churchill kíséreté­hez tartozott majdnem valamennyi külföldi utazásán és legrészleteseb­ben ismeri a miniszterelnök né­zeteit valamennyi kérdésben. Az amerikai küldöttség össze­tételét illetően bizonyosnak látszik, hogy Harriman, aki néhány napja érkezett Londonba és Edennel már megbeszéléseket folytatott, Cor­deli Ilull külügyminiszterrel együtt utazik a szovjet fővárosba. A „Times" diplomáciai munka­társa a moszkvai értekezlettel kap­csolatban megállapítja, hogy az előkészületek már megtörténtek­ A „Neue Zürcher Zeitung" lon­doni tudósítója jelenti, hogy Eden szerdán folytatott első alkalommal megbeszélést Guzjev új szovjet nagykövettel, úgy vélik, hogy a megbeszélés főként a moszkvai ér­tekezlet előkészítésére vonatkozott. Más jelentés közli: Eden külügy­miniszter ünnepélyesen fogadta Gjurjevet, az új orosz nagykövetet, aki most nyújtotta át megbízóleve­lét. Ugyancsak fogadta Harrimant, az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetét és együtt megbeszélték a Moszkvában megtartandó három­hatalmi értekezlet, előkészületeihez szükséges teendőket. Eden kedden vendége volt Ro­mernek, a menekült lengyel kor­mány külügyminiszterének. Az ez alkalomból rendezett villásreggelin résztvett Mikolajczik lengyel mi­niszterelnök, Kaczinsky nagykövet is, valamint Alexander Cadogan és Omally brit nagykövet A találko­zás kétségtelenül a Moszkvában követendő politikára, vagy leg­alább­is a lengyel felfogás tisztá­zására irányult. * A SZOVJET MINIMÁLIS KÖ­VETELÉSEI tekintetében a zürichi „Tageganzeiger" stockholmi diplo­máciai körökből azt az értesülését közli, hogy ezek a háromhatalmi értekezleten a következők lesznek: 1. A Balti államok bekebelezése a Szovjet-Unióba. 2. Kelet-Lengyel­ország birtoklása, egészen az úgy­nevezett Churson-vonalig. 3. Igény Beszarábiára. 4. Igény arra a finn területre, amelyet az oroszok ere­detileg már 1939-ben, az első finn téli háború előtt követeltek. 5. Be­folyás Románia, Bulgária, Jugo­szlávia és Irán „barátságos irány­zatú", azonban nem szükségképpen kommunista kormányaira. Paul Winterton, a „News Chro­nicle" moszkvai tudósítója meg­állapítja, hogy Anglia és a Szovjet függő ellentétei két csoportra osz­lanak. Az egyikbe a katonai, a másikba a politikai ellentétek tar­toznak. Katonai kérdéseiben az ellentétek a második arcvonal ügyével függnek össze mondja a tudósító. — * MORRISON ANGOL BELÜGY­MINISZTER angol és amerikai újságírók előtt nyilatkozott azokról a kérdésekről, amelyek megzavar­hatnák Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok viszonyát. Morrison kijelentette, hogy Chur­chill miniszterelnök világosan ki­fejtette a brit kormány Kelet-Ázsiára vonatkozó terveit. Bizo­nyos, hogy a távolkeleti háború nem foglalkoztatja annyira az an­gol nyilvánosságot, mint az euró­pai ellenségeskedés. Végeredmény­ben — mondta Morrison — nem a­­japánok intéztek légitámadásokat London ellen és Európa csak alig harminc kilométerre van Angliá­tól. Két angol domínium maradt még a csendesóceáni térségben,­ amelyekre nézve a japán fenyegetés megsemmisítése élethalálkérdést je­lent. Elképzelhető-e, hogy ezek­nek a domíniumoknak háborús ügyét nem tekintenek a magunké­nak erőfeszítésünk utolsó szikrá­jáig. Bárhol is harcoljunk, minde­­­nütt a közös ügyért folyik a há­ború. A távolkeleti háború hatal­mas színterén — beleértve az angol, ausztráliai és indiai csapatokat —­ a brit birodalom hozzájárulása ka­tonákban egyenlő Amerika hozzá­járulásával. Morrison ezután rámutatott Anglia háborító termelésére és ki­jelentette, hogy Angliát teljesen mozgósították. A brit harcoló egy­ségek fölszerelésének túlnyomó ré­szét a birodalomban állították elő és a birodalom, nemcsak a saját haderejét látja el a szükséges föl­szereléssel, Hanem hatalmas meny­nyiségű szállítmányokat küld Orosz­országba is és nagymértékben hoz­zájárul az európai szövetséges csapatok felszereléséhez is. A brit birodalom politikája ellen bizonyos amerikai oldalról elhang­zott bírálatokra Morrison így vála­szolt: — Amikor kijelentjük, hogy fenn akarjuk tartani birodalmunkat, egy csomó ember olyan magatartást, tanúsít, rom­ána kihirdettük volna a terjeszkedés politikáját. Anglia a többi szövetségessel együtt Kína teljes felszabadítását kívánja, hogy ez a birodalom békében indulhas­son el a nagy jövő felé vezető úton. Palesztinára vonatkozóan kije­lentette, hogy önkormányzat fel­állításáról ott nem Nagy-Britanni­a miatt nem lehet szó, h­anem a zsi­dók és az arabok közötti súrlódá­sok miatt. Indiában hasonlóképpen nem lehet még szó önkormányzat­ról, mert a­ hinduk és a mohame­dánok között nincs meg a kellő megértés. * SMUTS TÁBORNAGY, a Ú­­­afrikai Unió miniszterelnöke Angliába utaztában Egyiptomban megállapodott, ahol egy csapat­szem­lén beszédet intézett a dél­afrikai és rodéziai csapatokhoz. —­ Szabaduljatok meg attól az illú­ziótól — mondotta a többi között —, hogy ez a, háború a, végét járja. Az a, meggyőződésem, hogy ennek a há­borúnak legkeményebb és legvére­sebb csatái még hátra­­vannak. Fokvárosban elterjedt hírek sze­rint Smuts tábornagy londoni tar­tózkodása során bejelenti, hogy a délafrikai államszövetség részt kí­ván venni a földközitengeri bizott­ság tanácskozásain. Katonai körök­ben viszont utalnak arra, hogy Smuts tábornagy minden európai útja eddig a szövetségesek vala­melyik offenzívájának előestéjén történt. Ilyen tervbe vett offenzívára tett célzást Smuts tábornagy az Egyiptomban állomásozó délafrikai csapatok előtt elmondott beszédé­ben, amelyről az imént szóltunk. NÉPSZAVA 1943 októbe 8, péntek" Zátonyra futott egy török gőzös Al „Yilmaz" nevű 3000 tonnás tö­rök gőzös Gallipoli közelében zá­tonyra futott. Az istanbuli kikötő­parancsnokság mentőhajókat kül­dött segítségére. KOSSUTH DEMOKRÁCIÁJA: 1. Kiáltvány Amerika szabad népéhez 2. A dunai államkonföderáció és a nemzetiségi kérdés 3. Magyarország alkotmánya Közreadja és jegyzetekkel ellátta: Ács Tivadar Bevezetést írta: Lzakasits Árpád ÁRA 3-20 PENGŐ Kapható a Népszava kiadóhivatalá­ban (VIII. Conti veca 4) és a Nép­szava- könyvkereskedésben (VII. ker., Erzsébet Mrút 35). Köteteink előfizetői­nek a Néps­­ava kihordói kikézbesítik

Next