Népszava, 1943. november (71. évfolyam, 248–271. sz.)
1943-11-03 / 248. szám
8. oldal Az áldott állapotban lévő asszony kötelessége törődni azzal, hogy bélműködése rendben legyen, amit pedsik" úgy érhet el"."vlla reggelenként éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserű vizet iszik, amely kellemesen és pontosan szabályozza az anyagcsere folyamatát. Kérdezze meg orvosát! ", amelyet nem tagadhat te, mégpedig az a felelősség, hogy Németország odalán résztvett a háborúban." Ausztriát felszólítják ezután, hogy „járuljon hozzá felszabadításához". Bejelezésül a közlemény közli az értekezleten részvett nemzetek nyilatkozatát, amely szerint „mindazokat a német tiszteket, közkatonákat és párttagokat", akik a megszállott területeken elkövetett „rémtettekért" felelősek — ideszámítandó a „túszok kivégzése is"—,a fegyverszünet után az illető országokba szállítják, hogy ott ítélkezzenek felettük. A moszkvai értekezlet megállapodott abban, hogy Szovjet között foglalják össze a Wilhelmstrassen az illetékes német tényezők álláspontját. Tokiói „N. S. T."-jelentés a többi között a következőket közli: A moszkvai hármasértekezlet befejezésével kapcsolatban japán politikai körökben egybehangzóan olyan véleményt nyilvánítottak, hogy amennyiben valóban megegyezés jött létre, az értekezlet a szovjet politika teljes diadalát eredményezte. Ezenkívül kérdés, vajon az ilyen megegyezés hogyan állja ki a gyakorlati megvalósítás próbáját. A Szovjet, abszolút fölénye, amely az értekezleten megmutatkozott, a „Yomiuri Hoehi" című lapot arra a megállapításra készteti, hogy az „értekezlet tulajdonképpen törvényszéki tárgyalás volt, melyen Amerikát, és Angliát a háború szabotálásásai vádolták". Aztán így folytatja: „A zárónyilatkozatnak azt a közleményét, hogy teljes megegyezést értek el, csak úgy lehet értelmezni, hogy Anglia és az Egyesült Államok alkalmazkodtak a moszkvai bíró döntéséhez." szervezetet létesít a három kormány közötti jobb együttműködés biztosítására, különös tekintettel azoknak a kérdéseknek a vizsgálatára, amelyek a háború további alakulása során merülnek fel. Az értekezlet ezért elhatározta, hogy egy európai tanácsadó bizottságot állít fel Londonban e kérdések tanulmányozására. Ez a bizottság együttes javaslatokat tesz a három kormánynak. Az értekezlet ugyancsak elhatározta, hogy Olaszország ügyeivel kapcsolatban szintén tanácsadó bizottságot létesít. Ez a bizottság kezdetben a három kormány és a francia nemzeti felszabadítás bizottságának képviselőiből áll majd. Gondoskodás történik arról, hogy a bizottságban később helyet foglaljon Görögország és Jugoszlávia képviselője is. A „SNB" amszterdami távirata a brit hírszolgálati iroda jelentését közli, amely szerint Az elsötétítés időpontja ma: "Sz óra legszoro Eden és Hull újságírók előtt nyilatkozott az értekezletről. Eszerint Eden az angol és amerikai újságírók előtt a moszkvai értekezlet eredményéről nyilatkozva, a következőket jelentette ki: — Meg vagyok győződve arról, hogy leraktuk az alapkövét a három szövetséges közötti együttműködésnek és megteremtettük az alapját annak a jövendőbeli, békeszervezetnek és külpolitikai gépezetnek, amely nélkül sok kívánságunk csak jó szándék maradna. Cordeli Hull szerint az értekezlet megmutatta, hogy a vezető államok elhagyták az elszigetelődéshez vezető magános utakat. Hozzátette még, hogy a legfőbb ideje annak, hogy az olyan államok, mint Anglia, Szovjet-Oroszország és az Egyesült Államok „ha egyáltalán együtt haladnak,, akkor ezt tegyék meg, amíg nem késő". Nyilatkozatának további során Hull kifejtette, hogy fenntartás nélkül támogatják azokat a fáradozásokat, amelyek szorosabb nemzetközi együttműködés elérésére törekszenek mind a háború folytatásában, mind a béke felépítésében . Bulteiegfelelően Csungking-Kína is csatlakozott a történelmi nyilatkozathoz. Minthogy az elszigetelődés elve helyett immár az együttműködés elvét fogadták el — mondotta —, nem lesz nehéz a különleges katonai, politikai, gazdasági és szociális kérdések tekintetében is haladás elérése. A gazdasági téren való együttműködés példájaként Hull utalt arra, hogy a Szovjet Unió a jövőben képviselve lép azoknál a nemformális megbeszéléseknél, amelyeket Washingtonban már megkezdtek az Egyesült Államok és Anglia között, így például a valutáknak háború utáni megszilárdítása kérdésében. NÉPSZAVA 1943 november 3. szerdammmmmasmaammmBammsi Német illetékes helynek a moszkvai közlemény megjelenése előtt és után elhangzott véleménye jut kifejezésre a következő két jelentésben: Vasárnap berlini „M. T. I."-távirat ismertette illetékes német hely következő tájékoztató közleményét: "Német politikai körökben érdeklődéssel kísérik azt a tényt, hogy a washingtoni pénteki sajtókonferencián a moszkvai értekezlet eredményéről elhangzott feltűnést keltő Roosevelt-nyilatkozat óta a kilátásba helyezett hivatalos záróközlemény még mindig várat, magára, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy brit részről a félhivatalos „British Officiale Press" útján élénk kritikát gyakoroltak az értekezletről szóló minden korai megnyilatkozásról. Berlinben azonban semmiesetre sem az a benyomás, hogy a moszkvai értekezlet eredménye megkövetelné annak a véleménynek a gyökeres revízióját, amely szerint Moszkvában tulajdonképpen csak azoknak a konceszszióknak a formális aláírására került sor, amelyeket Anglia és az Egyesült Államok Európa költségére a Szovjet Uniónak felajánlott. A „N. S. T." berlini távirata kedden a következőket közli: A Wilhelmstrasse első állásfoglalása a moszkvai zárójelentéssel szemben a következő mondatban foglalható össze: A résztvevő hatalmak nem tudtak megegyezni egymással Moszkvában. Ezért kellett azután olyan terjedelmes formába önteni a zárójelentést, amely szinte vezércikkszerűen hat és ezért kellett a legtöbb megvitatott kérdést régi népszövetségi minta alapján külön bizottságok elé utalni. Moszkvában kétségkívül a katonai kérdések állottak az első helyen, nagy kérdés azonban, sikerült-e el is intézni azokat. A Wilhelmstrasse véleménye szerint egyedül Olaszország és Ausztria kérdésében jött létre bizonyos megegyezés. Olaszországot illetően a zárójelentés olyanokat mond, hogy alkalmat kell adni az olasz népnek akarata nyilvánítására. Ha erre valóban sor kerül — teszik hozzá a Wilhelmstrassen —akkor a londoni emigráns kormányok számára igen kedvezőtlen kilátások nyílnak, mert a nemzeti akarat kinyilvánításának érvényesülése esetén aligha akad majd emigráns kormány, amely támogatásra számíthat népe körében. Ami Ausztriát illeti — mondják a Wilhelmstrassen —, nyilván ez az egyetlen ország, amelynek „felszabadítására" nézve némi megegyezés jött létre Moszkvában. Finnország, Lengyelország és a Balti államok szabadságáról viszont semmi említés nem történik a kommünikében. Végeredményben a moszkvai zárójelentés újra megmutatta, hogy milyen mély érdekellentétek állanak fenn az angolszászok és a A „TNB" Amszterdamból az „Exchange Telegraph" jelentését ismerteti, amely szerint a „Times" — a moszkvai értekezlet eredményeit latolgatva — az értekezletnek meszszire kimagasló, legfontosabb gyakorlati eredményét, abban látja, hogy a három hatalom Londonban közös európai tanácsadó bizottságot létesít. Eltekintve a földközitengeri bizottságtól, amelyet még nem szerveztek meg, az a bizottság az egyesült nemzeteknek első közös szerve. Helyes és szükséges, hogy e szervnél csak az a három főhatalom van képviselve, amely a katonai részvétel főterhét hordja. Reprezentatív természetű szervek létesítésére csak később kerül sor. Svájci lapjelentés a „Times" vezércikkét ismertetve közli, hogy az angol lap szerint a moszkvai egyezmény újabb hatalmas fegyvertény volt a győzelem útján. Teljesen eltekintve a konferencia sztratégiai eredményétől, a három nagyhatalom együttműködésének terve fontosabb minden másnál. Ha ez az egység fenntartható lesz, akkor a három nagyhatalom alkotja majd a keretet, amelyen belül a kisállamok békésen elhelyezkedhetnek, a keret szilárd biztonságot nyújt majd nekik. Azt ma már mindenkinek tudnia kell, hogy a rend és fegyelem, a béke és szabadság alapfeltétele — írja a „Times", amely a továbbiakban rámutat arra, hogy bár a moszkvai nyilatkozat a gazdasági újrafelépítés kérdéséről nem nyilatkozik, mégis csak szónak kellett esnie az értekezleten gazdasági kérdésekről is, mert ott, ahol a lefegyverzés kérdéséről beszél a jelentés, azt mondja, hogy a lefegyverzés végrehajtása már azért is szükséges, hogy nagyobb gazdasági erők álljanak az újrafelépítés rendelkezésére. A „Daily Telegraph" annak a nézetének ad kifejezést, hogy a moszkvai értekezlet eredménye után nem feltétlenül szükséges a kormányfők közötti értekezlet, bár a külügyminiszterek értekezlete eredetileg tulajdonképpen ennek előkészítését, célozta. Egyes lapjelentések szerint most már mihamarább sor kerül Roosevelt, Churchill és Sztálin találkozására. Egyes angol lapok annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Moszkvában sok olyan kérdésről és problémáról tárgyaltak, amelyekről a hivatalos közleményben politikai vagy egyéb okokból nem tettek említést. Vernon Bartlett megemlíti a lengyel kérdést, amelyet, amint írja, minden bizonynyal megvitatás alá vontak és amelyről feltehető, hogy az úgynevezett európai bizottság elé kerül további tárgyalás céljából. A Szovjet újságjai közül, amint a „N. S. T." Moszkvából jelenti, elsőnek az „Izvesztia", a szovjet kormány hivatalos lapja foglalkozik a három külügyminiszter közös deklarációjával „A moszkvai értekezlet jelentősége" című vezércikkében. A vezércikk csaknem szó szerint közli a deklarációt és csupán ennek egyik tételét tárgyalja kissé részletesebben. Kiemeli »ugyanis, hogy az értekezlet legfőbb tárgya a háború lehető megrövidítése volt és e kérdés megoldása érdekében ,,bizonyos hadműveletek" már megkezdődtek. A „M. T. I." lisszaboni távirata az angol hírszolgálat jelentésére hivatkozva közli, hogy az angol felsőházban a birodalmi ügyekről lesz vita. Ami a kormány összetételében előállható változásokat illeti, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Churchill elhatározta egy új minisztérium létesítését, amelynek teljhatalma lesz a háborúutáni újjáépítési kérdések megoldásának előkészítésében. Úgy hiszik, hogy a kormány beható tanulmányozás után már döntött a részletekre is kiterjedő újjáépítési politika tekintetében s az új minisztérium feladata lesz ennek a politikának a végrehajtása és összeegyeztetése különböző kormányhivatalok ezzel kapcsolatos tevékenységével. Az új miniszter közvetlenül a miniszterelnöknek lesz felelős aki igen erősen érdeklődik az újjáépítés feladatai iránt. Lehetséges, hogy Churchill ugyanekkor más változásokat is bejelenthet a kormány összetételében. Egyes megfigyelők véleménye szerint a változások Grigg hadügyminiszter személyét is érintenék. Roosevelt egyidejűleg nyilatkozatot adott ki a bányák birtokbavételéről. A nyilatkozat ezeket mondja: „Bizonyos idő óta már nem bányászunk annyi szenet, mint amenynyire a hadviselés szempontjából szükségünk lenne. Mint az Egyesült Államok elnöke és a haderő főparancsnoka, minden bányászt felszólítok, hogy egyetlen napi haladék nélkül térjen vissza a bányába. Elvárjuk, hogy minden bányász azon a helyen, ahová kötelessége állította, kész kormányáért dolgozni." Roosevelt a kongresszushoz rendkívüli üzenetet intézett, amelyben felszólította, emelje fel a nyolcszázmillió dlláros élelmezési szubvenciós programot, hogy a kielégítő élelmiszerszámuk biztosítható legyen. „Ha az élelmezési szubvencióra vontakozó Programot feladjuk — mondotta Roosevelt —akkor a létfenntartási költségek emelkednek és ez magasabb bérek iránt támasztott követelésekkel járna, ezzel az infláció veszélyes körfutását kezdenék meg." — Folytatás a 4. oldalon — Az angolszász sajtó nagyon terjedelmesen foglalkozik az értekezletről kiadott jelentéssel.