Népszava, 1943. november (71. évfolyam, 248–271. sz.)

1943-11-25 / 267. szám

3. old»? tisztviselő gondoskodik a munkás­ság jogos kérelmeinek kielégítésé­ről és a munkafegyelem biztosításá­ról. Súrlódások ma már alig fordul­nak elő. Természetesen, mindig akadnak elégedetlenkedők és uszí­tók, de itt azután nem lehet sem az elismeréssel, sem a büntetéssel fukarkodni. A hadiipari termelés a hadsereg ütőképességének nélkü­lözhetetlen előfeltétele. A légoltalom és légvédelem kérdéséről szólva, kijelentette, hogy az óvóhelyek hatalmas iramban épülnek, a városok légoltalmát át­szervezték és erősen növekedett a légvédelmi tüzérség számereje, vala­mint hatóképessége is A föl­di el­hárítás azonban légi elhárítás nél­kül nem­ hatásos. A szövetségesek iparának hathatós segítségével a magyar repülőgépipar hatalmas ugrást tett, azonban ezt csak a fej­lődés kezdetének kell tekinteni, mivel ezen a téren nem vagyunk önellátóak. Nagy fejlődést mutat a honvédségi közegészségügy, a sebesültek ellátása, valamint ke­zelése is. A hadigondozottak jára­dékait és rendszeres pénzellátásait 2­1%-kal emelték, mivel egyelőre többől nem lehetett. A jövő költség­vetési évben már országos hivatal intézi a hadigondozás ügyét, a mi­niszterelnök irányítása mellett. Gondoskodtak azonban arról­ is, hog­y a légitámadások, polgári áldo­zatai a hadigondozottakkal azonos­­pénzellátásban részesüljenek és új életpályára való átképzést kapja­nak. Bejelentette, hogy szabályozta azt az időtartamot, amelynek elteltével a fronton harcoló katonát haza kell hozni. Az időtartam aszerint változik, hogy meghaladta-e a katona élet­kora a 42 évet vagy sem, valamint hogy milyen nagy a­ családja és milyen harctéri kitüntetést szer­zett A téli felszerelést kibővítették és célszerűbbé tették. A miniszter ezután köszönetét fejezte ki a magyar munkásságnak, elsősorban a hadiipari munkásságnak, amely megfeszített munkájával lehetővé teszi, hogy minél több­re jobb fegyver kerüljön a katonák kezébe. Megállapította, hogy a munkásság érdekében további szo­ciális gondoskodásokra van szük­ség. Beszéde legvégén kijelentette, hogy a katona harckészsége lelki­erejének nagyságától függ. A ma­gyar nemzet szempontjából is el­követ­kezhetik a sorsdöntő idő. A nemzet harci szelleme és a magyar katona becsülete érintetlen. Ez az ország soha nem részesült békés év­századok termékeny, nyugalmas éveiben, mivel mindig harcolnia és­­Véreznie kellett nem világhatalmi célok­'rt, hanem puszta létéért. Erre az áldozatra most is készen áll a magyar haderő minden tagja és ké­szen áll maga a nemzet is.­­A miniszter válasza után a Ház a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban, majd címenként is elfogadta. Ezután elhatározták, hogy a képviselőház csütört­kön 11­ 1 előtt 10 órakor tartja legköze­lebbi ülését. Ekkor tárgyalják a közellátási tárca költségvetését. Ezután áttértek az interpellá­ciókra. A verébtől a szarvasbikáig Vadászoknak írta a vadász K. Rhé­dely Zoltán ezt a könyvet, amelyet azzal a mentegetődzéssel nyújt át az Olvasónak, hogy ő nem író. Ezzel szem­ben amit ír, az dicséretére válik, mert közvetlen hangon mondja el mondani­valóját a természet szépségeiről és a saját vadászkalandjairól. A vadászok bizonyára érdeklődéssel olvassák majd a vadászirodalom eme legújabb kiadvá­nyát, amely elszórakoztatja azokat is, akik szeretik a természetről, a vadá­szatokról szóló írásokat. Az ízléses kiállítású könyv dr Vajna és Bokor kiadásában jelent meg. 1. NÉPSZAVA 1943 november 25. csütörtök JHHaJ LZd­ * 71'6 dalo­m­a a­d­o­m­á­n­ia Hat festő és A Nemzeti Szalonban most megnyílt gyűjteményes kiállításuk biztatóan, megnyugtatóan mutat arra a fiatal ma­gyar művésznehizedékre, amely nyitott szemmel nézi a kavargásban, vajúdás­ban levő világot, nem akar beleáporodni valamely elhasznált manierba, mélyről érkező tüzeket és erőhatásokat keres, hogy megértesse a dolgokat. Egyéni ké­pességek keresnek általános mondani­valókat — ez a művészetük célja — s ha egyik-másikuk még keresésben van, ez csak ízesebbé teszi az együttest. Breznay József rokonszenvesen vállalja a teremtés leg­szebb parancsát: a fényt keresi, ezt a súlytalanságig finom és mégis egyete­mes energiát, amely az élet forrása. A színek izzhatnak, de helyhez kötöttek, a fény szárnyal. Színeit helyenként szét­dörzsöli és különös szórtfényeket tud megszólaltatni általuk, másutt a fény a forrásból sugárzik szét, avagy tükrözik vízfelületeken s van mondanivalója fé­nyeiről az interieurben és a plain air­ben is. Kompozíciója és színes tempe­ráin hol az erő tudatos megnyilatkozá­sai, hol pedig hangja halk, finom lírává csendesül. Tájképein a természettel való őszinte együttérzés nyilatkozik meg („Sárguló hegyoldal a Balatonnál", „Al­konyati séta". ..Esteledő földek", „Korai hó", „Rózsaszín ruhás nő"). Vízfestmé­nyei könnyed, színes, levegős megoldá­sok („Sárguló hegyoldal a Balatonnál", „Csendélet tükörrel"). Illés János kétféle arcát is mutatja. Az egyik programszerűen idegen ettől a környe­zettől, a másik, az — úgy érezzük — őszintébb — mondjuk inkább —, közvet­lenebbb arca, annál közelebb áll hozzá. Temperái az „újolasz" iránynak hódol­nak. Ez a stílus teljesen idegen a ter­mészetes, bensőséges magyar stílus­törekvésektől. Ünnepélyes merev meg­nyilatkozásai csupa külsőség. Fogalmai­ból hiányzik az éltető tartalom. A leg­szebb fényei is temetőhangulatot árasz­tanak. Világa kulisszavilág nagy, ki­fejezéstelen, geometrikus felületeivel és éles kontúrjaival. Illés ez­t a m­űf­ajt tagadhatatlanul tehetségesen, helyen­ként vizionárius erővel szolgálja és így belső ellentmondásai még csak jobban előtérbe lépnek. (,,Kompozíció"-t.) Ám másik, közvetlenebb arcán hamar meg­szólalnak melegebb színei, grafikai alaphajlandóságai megelevenednek sím­nél jobban közeledik a szabad termé­szethez, annál életteljesebbek a mon­danivalói. („Falurészlet" című grafikája és a vízfestményei közül a „Nehéz fel­hők" és a „Szürke felhők" című darab­jai.) Mágori Vargha Béla színes képzelőerejét nem először méltat­juk itt. Ama festőművészeink egyike, akik mindennél közelebb érzik maguk­hoz az­­ embert. Programszerűség nél­kül, a művészet sajátos eszközeivel, mindig ízléses tartózkodással fordul a dolgozó emberek világa felé és ezt a hajlandóságát együttérzéssel, szívesen elismerjük. Nem a komor árnyoldalakat keresi, inkább a munka napi életét szemléli meleg szolidaritással, ha­ túl a szemlélődésen, a dolgok megváltoztatásá­nak felismeréséig még nem is jut el. Ámbár színeinek és kompozíciójának mozgalmassága és ereje nyílttá teszi számára az idevezető utat („önarckép", „Varrónő", „Újpesti rakpart", „Hajósok a Dunán", „Hazafelé", „Újpesti öböl­ben"). Nagy Lajos a színek és fények embere, nem a dina­mikus erőhatásoké, de nem nélkülözi a lendületet. Talán a „Vakok" című, drámai hangot megütő temperája az, amelyen a színkontrasztok — világos és sötét színek éles ellentétei — erőt mu­tatnak. Ez a darabja, szemben a többi­vel, mutatja a művész kereső törekvé­seit, amelyek egyelőre még megoszlanak a mereven éles fények világától („Tuta­jos tót"), a sokkal melegebben hangolt, z­sánerszerű megoldásain át („Pihenő kubikusok"), a közvetlen természet­látást adó darabjaiig („Balatoni táj", egy szobrász „Homokkotró"). Érdekes a „"Ritmus" című kompozíciója, erőteljes a „Párizsi öregasszony" című rajza, lendületes a „Tihany" című akvatintája. Szabó Vladimir ezúttal is valami kesernyés humorral igyekszik megkeresni az emberien gro­teszket. Erre különösen az „illusztratív rajzain" találja meg a sajátosan „primi­tív" kifejezésmódot, azt a chaplini ütő­döttséget, amely mögött a derű köny­nyeket takar. Az „Emberek" című fest­ménye gőzfürdőben mutatja be, valóban „meztelenül", emberek sokaságát, torz alkatukkal torz lelki vonásaikat. Egyéb­ként talál hangot fölöttébb meleg meg­nyilatkozások számára is, így a színes , Novocento"-jan és a „Zenélők" és a­­ Művészek" című csoportján. Derűsen tompított fényben adja „Táj"-át. Szentiványi Lajos jutott el leginkább napjaink és holna­punk hangjához. Nem elégszik meg az impressziós örökséggel, a fény és szín­pompa játékával, nem a naturalizmus örökségével, amely a valóságot ön­magáért szolgálja — mindez nem lépi túl a szemlélődés határait és nem lép át abba a világba, amely már sajátos akciót is követel a gondolkodó, a töp­rengő embertől, a változtatni akarás akcióját. Ez a sajátosság nem a tárgy megválasztásán fordul meg, ámbár a tárgy is jelentős tényezővé válhat a ki­fejezés tartalmassága dolgában — nap­jaink művészete ezt a feladatát olykép oldja meg, hogy az impresszió és a na­turalizmus örökségét átkölti valami évivel és feszültségekkel teljes konstruk­cióba, az elemekből épít, többet ad a külső valóságvilágnál, kiegészíti azt a belsően emberivel. Szentiványi a kifeje­zi , széles skáláján szólal meg, hol a szín, hol a fény, hol a konstrukció lép előtérbe temperáin és vízfestményein, amelyek hangulatosak, itt-ott fényei a miszticizmus határait súrolják, másutt földerült sz­íneit szólaltatja meg („ön­arckép", „Kanári", „Műteremben", „Téli Dunapart", „Csendélet", „Tihanyi ív", „Ködös reggel a Balatonon", „Ipolypart", „Fák a szélben"). Tar István szobrászművész tömör erejű kompozíciói egészítik ki a derék együttest. A szob­rászművészet ősi forrásaihoz tér vissza alakjainak, elsősorban aktjainak fel­építésénél. Ez az elhajlás a natura­lizmustól egészséges reakció a modern szobrásza­tban a külsőségekben immár teljesen ájulttá lett, az emberit nem ke­reső, attól, úgy látszik, irtózó szemlélet­tel szentben, amely pózokkal pótolja a belső ürességet, mellébeszél a hazugsá­goknak, emberi vonásokkal álcáz ember­telenséget. Vissza az érző, a mozgásai­ban örömét lelő, az erőben felépülő em­berhez, olyan program ez, amely nem elrugaszkodás a társadalomtól valamely naiv természetlátás felé, hanem az em­ber keresése egy egészséges társadalom számára. Egyszerűség, kifejező- és moz­gáserő jellemzi ezt a fejlődő művészt, aki­bem egyszer találja meg a munka­ritmus dallamos zenéjét is. („Kövező", „Ülő asszony", „Nő korsóval" „Kofa", tö­bb „Akt", „Vető", „Fej", „Galambos b­árny".) sz. s. * A kiállítás (V. Erzsébet tér) novem­ber 28-ig naponta 10-től 4-ig, vasárnap 10-től 2-ig tekinthető meg. (?) CHOPIN-ESTTEL mutatkozott be hétfőn a Vigadó nagytermében Barbara Issakides görög zongoraművésznő. Egy­nemű műsorral bemutatkozni nem aján­latos dolog, még ha az egynemű műsor­számok szerzője maga Chopin is, a mo­dern zongorastlus egyik megteremtője. Ilyen keretben mindig csak egy-egy oldaláról mutathatja be magát az elő­adóművész s le kell mondania azokról a lehetőségekről, amiket különböző szer­zők különféle stílusai nyújthatnak neki. Barbara Issakideg Bécsben végezte zenei tanulmányait, ahol Emil Sauer növen­déke volt. Mesterének gondossága fő­ként az etűdök jól kigyakorolt kivitelé­ben jelentkezett Az előzőleg eljátszott b-moll szonátában­­homályos foltok akad­tak még, talán izgalom következtében. Ez a pillanatnyi zavar véselhette őt a gyászinduló középrészének mértéktelen elnyújtására is. A vendégmű­vésznő nem mondható rendkívüli tehetségnek. Viszont törekvő, rokonszenves jelenség s bizonyára még további fejlődésre is képes, amire különösen a dallamképzés­ terén van szüksége. J. S. a „VILÁGSZÍNPAD." December 12-én, vasárnap délelőtt a Vas- és Rézesztergályosok, Gépmunkások és Rokonszakmák rendezésében mű­vészmatiné lesz a szövetség mag­dolna uccai székházában. A matinén a világirodalom legszebb drámái­ból és operáiból kerülnek részletek bemutatásra, színpadi beállítással. A műsoron az „Ember tragédiája", „Bánk bán", a „Bizánc", „Hamlet", „Romeo és Júlia", „Sasfiók", „Cyra.no". „Peer Gynt". „Salome", „Faust", „Tribadur", „Aida" stb. részletei kerülnek bemutat­­ásra. A művészmatiné szereplői: Greguss Zoltán, Várkonyi Zoltán, Baló Elemér, Lendvay Andor, Sennyey Vera, M. Lázár Márta, Kertay Lili, Bozóky István, Soós Lajos, Szabó Gábor és Rónai Ferenc. Az előadást Rónai Ferenc ismerteti. A matinéza műsorok a Népszava-k­önyvkereske­­désben és a kiadóhivatalban­ kap­hatók. (*) OPERAHÁZ. A „Rózsalovag" keddi — a rádió által közvetített — előadása nem sikerült olyan jól, mint az első, a szombat esti. Mintha a közreműködők akkor kiadták volna egész erejüket, frisseségüket , ezúttal éppenhogy el­végezték tennivalóikat. Gyakori eset ez. Színházi emberek tudják, hogy vala­mennyi előadás közül mindig a második sikerül legkevésbé! Akkorra elmúlt már a bemutatóelőadás izgalma, viszont még nem alakult ki a­ további előadások állandósuló hangulata. J. S. MARNITZ TARKA EST szombaton Holnapután Zeneak. 6 óra.. Közér.: Vaszary Piri, Kelly Anna, Bilicsi, Eyssen Irén, Szondi Biri, Miklós Lívia, Lux Marietta, Gilliam Herray, Mindszenti István, Utassy Jenő, Kazal László, Kozma Andor, Rá­tonyi—Lugosi, Hlaszny Béla jazz­zenekara. Konferál: Kinizsi Andor. Jegyek Maraitznál, József körút 37, Zeneakadémián és jegyirodák­ban. (X) RÓZSAVÖLGYI rendezései: ISOZ KÁLMÁN ELŐADÁSA: ..Erkel, Liszt, Mosonyi" szombaton, Z. 5. Báthy Anna, Böszörményi-Ír­agy, Veress közr. Germanus Gyula előadása: „Omar Khayyau és a, perzsa miszticizmus" dec 4. Z. 5. (X) (•) GREGUSS ZOLTÁN színművész december 2-án, csütörtökön este */17 órai kezdettel tartja önálló drámai estjét a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Műsorán a drámairodalom legszebb kin­csei szerepelnek: részletek a „CyraDo"­ból, a „Hamlet"-ből, a „Bizánc"-ból stb. Egyes műsorszámai egyénien érdekes orgonazene-aláfestéssel — Jkom Lajos orgonaművész szerzeményeivel — kerül­nek bemutatásra. Az előadásra jegyek a R­epssawa-könyvkereskedésben és a kiadóhivatalban kaphatók. C) BEETHOVEN-CIKLUSAINAK IV. bérleti estjét tartotta meg kedden Sergio Failoni karmester lelkes vezénylete alatt a Budapesti Hangverseny Zenekar. Műsorán a­ l Egmont-nyitány és a VII. szimfónia szerepelt. A két önálló zene­kari szám között Kotányi Nelly zongora­­művésznő, az est szólista közreműködője a G-dúr versenymű­vet adta elő. (—) (•) A KOMÉDIA. A Vigszín­ház operettjé­ben feltűnt a fiatal énekes-táncos színész, Óváry Tibor, aki megelőzően a Royal línva­színház tagja volt. A vígszínházi operett sorozatos előadásainak befejezése után a Komédia igazgatóságra szerződtette vereség­szereplésre és a december 1-én színre kerülő új revüjében játszik főszerepet. Partnernője Hlatky Edit lesz, aki szintén egyike a legjobb táncosszubretteknek. A felsőház közellátásügyi bizott­ságának ülése. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A felsőház közellátás­ügyi bizottsága december 1-én, szer­dán délelőtt 11 órakor az I. számú bizottsági teremben ülést tart. Tárgy: A m. kir. közellátásügyi mi­niszter tájékoztatója a közellátási helyzetről-

Next