Népszava, 1943. december (71. évfolyam, 272–296. sz.)

1943-12-25 / 292. szám

2. oldal . V. •­ * • tmtefi ^ényés TUNGSRAM £cwryia. e^r­erk... . Ember a ködben Talán egyetlen író művében sem látszik annyira az alkotó és az alko­tás oly éles, furcsa ellentéte, mint Di­­itrij Szergejevics Mereskov­szkij könyveiben. Olyan ez a zseniá­lis író, mint egy ügyetlen lovas, aki hiába akarja megfékezni pari­páját, mint a mesebeli szobrász, akinek kezében megelevenedett az önmaga faragta szobor. Eszmék és érzések feszülnek Me­reskovszkij könyveinek lapjai kö­zött. Rég halott népek vívják véres, csatáikat, hull a királyok koronája, ismeretlen barbárok támadnak a sivatagból. Fáraók vezetnek külö­nös forradalmakat a sokbálványú pogány istenek ellen, hogy trónra segítsék az elűzött Na­pot. Szakállas filozófus ül a római világbirodalom trón­jára. Leonardo da Vinci ecsetje alatt remekművek születnek. Új országot kovácsol bárddal és kor­báccsal első Péter, minden oroszok párja és szabadságért küzdő össze­esküvők vezetik a fölkelő ezrede­ket a téli palota elé. Bizony, bizony, nagy varázsló Dimitrij Szergeje­vics Mereskovszkij és a világiro­dalom sok alkotása született meg vibráló tolla alatt. Mert valóban „vibrál" az író tolla.­ Valóban kerülget valamit, valami nagy titkot, amelyet nem tudnak megfejteni sem fáraók, sem bíborban született császárok, sean irgalmatlan cárok sean lángeszű művészek, akik életre kelnek Me­reskovszkij regényeinek lapjain. Mereskovszkij reakciós, individua­lista és m­eggyökeresedett ellen­forradalmár. Fölidézi a tömegerő­ket, de amikor ezek az erők az al­kotás lázában elragadják a művészt, szinte rémülten kapkod a megoldás után. Szeretné megérteni, mi hajtja előre a sivatagból a barbár hordá­kat, mi viszi harcba az uccákon harcoló tömegeket, mi az az erő, amely ott kavarog a fáraók, csá­szárok, filozófusok körül, de ilyen­kor mindig félrehajlik, mindig meg­kerüli az igazi magyarázatot és ilyenkor remeg meg erőtlenül ke­zében a tolla, hősei alakja a cse­lekmény, belevész a metafizika kö­débe. Emberfölötti erőkkel akar magyarázni mindent és éppen azért semmit sem tud megmagyarázni. Vajjon mi az oka annak, hogy Dimitrij Szergejevics Mereskov­szkij mindig olyan forradalmáro­kat szerepel­tet regényeiben, akik trónon ülve, koronás fejjel küzde­nek a gonoszság és elnyomás ellen! Dr Mandl Oszkárn­é szomorú szívvel tudatja a­z. elvtársaikkal­, hogy rajongá­sig saercford­ élettársa, dr Mandl Oszkár ügyvéd, volt törvényhotó márfia­bizottsági tag, munkás, szocialista életét 1943 április 1- án életét 47. évében befejezte. Gyászoltáik: »édesanyja, testvérei, apósa, sógora, sógornői, a kiterjedt rokonság és elvtársai. Emlékét soha nem múló kegyelettel őrizzük meg. NÉPSZAVA 1043 decemb­er 25. számba! Miért van az, hogy ezek a koro­nád forradalmárok kivétel nélkül elbuknak! Miért, gonosz a tömeg Mereskovszkij írásaiban? Miért,me­nekül az elefántcsonttoronyba Leo­nardo da Vinci? Miért nem látja meg Mereskovszkij, a léle­ktan­ ki­tűnő ismerője a tömegek alkotó­erejét? Miért kerül az író össze­ütközésbe önmagával és menekül a megmagyarázhatatlan erőkhöz? Meresikovszkij arisztokrata és filozófus, az októberi proletár-szo­cialista forradalomban a világa végét látja és amikor Párizsban megtelepszik, még jobban elszakad a tömegektől, elzárkózik a törté­nelmi napok problémáitól és vég­leg elmerül a metafizika ködébe. Szinte keresi a „megmagyaráz­hatatlan" metafizikai erőket. For­radalmak tom­bolnak körülötte és az író kapkodva keres magyaráza­tot. Miért? Miért? Nem találja és arra igyekszik, hogy még jobban elködösítse az irgalmatlan harcos valóságot. Nem akar lemondani beteges polgári individualizmusáról és elzárkózva az igazságtól és liberfeletti erőkkel érvel. Írásainak minden jól kidolgozott jellemű főszereplője keres valamit: Leonardo da Vinci, a tudós az igaz­­ságot, Julianus filozófus a hellén bölcsek társadalmát, Péter, a cár új Oroszországot. Mereskovszkij is keresi az új Oroszországot, de a „megmagyaráz­hatatlan" erők köde elborítja szelle­mének láthatárát és ő vakon botor­kál valami vallásos vallástalans­ág, valami pravoszláv deizonus útján. Távol áll a szocialista mozgalom sok bitófa szegélyezte útjától és ré­mülten szemléli a nagy történelmi viharok fenséges tombolását. Pedig tekintete né­ha éles. Néha mintegy villámfénynél látja az es­mén­yeket. Dekabristákról szóló re­gényében csodálatos erővel rajzolja meg a téli palota felé rohamozó tömegeket A dekulbrista össze­esküvők lelkületének, mozgalmuk­nak, egyes jeleneteinek rajza any­nyira r­ealismtikíív, hogy egyes demokrata „kadet" kritik­usok azzal vádolják, hogy az 1905-ös forradal­márok gyűléseitől vette a mintáit A rács mögött kell olvasni a dekabris­táikról szóló könyvét , és csak ott ellenőrizheti igazán az olvasó, mi­ben kitűnő a könyvnek az a része, amelyben elfogott dekabristáik han­gulatát, vágyait, bátor, vagy gyáva magatartását, írja le. Az osztályhelyzete­ meghatározza Mereskovszkij egyéniségét, szem­léletét gondolkodását, de éppen azért mégsem vonhatja ki magát teljesen abból a nagy történelmi élményből, amelyet a cárizm­us összeomlása és a forradalom győ­zelme adott neki. Alkotásai mint­egy tengely körül, a forradalom körül mozognak. Alakjai mindnyá­jan cárok, fáraók, tudósok, forra­dalmárok a trónon.­­Jellemük is hasonló. Mindnyájukban ott tesped valami tehetetlenség és a végzet, a bukás árnyéka odavetődik eléjük mindezt tettük nyomán, akár Az elsötétítés időpontja ma 2­0­0-­r a egyiptomi sivatag forró homokján, az­ orosz puszta haván, vagy éppen itáliai zöld réteken járnak ezek a főszereplők. * Mereskovszkij eg­y bukott társa­dalmi osztály jellegzetes szellemi képviselője. A történelmi köntös számára csak környezetrajzok kü­lönbsége, lényegében azonban min­dig ugyanarról ír. Mereskovszkij valósággal m­ene­kül az orosz földről, amelyen a győ­zelmes forradalom lángjai lobi­nak. Menekül nemcsak testileg, ha­nem szellemileg is. A múltba mene­kül, de a regény alakjai: a rést Róma fórumán, a renaszanszkora­beli olasz városok falai között,, az Óegyiptom forró ege alatt is igáz orosz jellemek. Az ő Leonardo tra Vincije, Julianus filozófusa olya­nok, mintha az északorosz erd­­ik mélyén látták volna meg a napvilá­got:­­ szavaikban fenyők zúgnak, hófergeteg kavarog és végtelen hosszú telek fagyszülte tehetetlen­sége borul minden szándékukra. Mégis végtelenek ezek a szándékok, végtelenül nagyok, mint a sztyep. A fáraó bálványokat rombol. Leonardo a magasba törekszik furcsa, viasszal összeragasztott suta szárnyain­ .Tulianus apostata hellén filozófu­sok országáért harcol és úgy veszti el koronáját. Végtelen szándékok, végtelen lázadások, amelyek mind elvesznek a magában, egyedülálló egyén tehetetlenségében, mert Mereskov­szkij felidézi ugyan a tömegerőket, de nem érti meg a kollektív igaz­ságokat, nem tudja belefessíteni az egyén öklébe, ütésébe a tömegek erejét. Ezért erőtlen Leonardo szárnya, ezért veszíti el fennsál Julianus és ezért hull ki * bálvány­romboló fáraó kezéből a haláleses korbácsa. * Mereskovszkij tragédiája aa nem tudja kiharcolni a maga agyi forradalmát, nem tudja keresni­ magáról egy bukott osztály tehetet­lenségét, nem képes arra, hogy tűzön, véren, ezer szenvedésen­­ meglássa az elnyomottak nagy igaz­ságai­t. Nem gondolkodik dialek­tikusan és, természetesen, nem is alkothat olyan alkotásokat, ame­lyekre pedig képes lett volna tehet­sége szerint. Minden írói alkotásnak viszont­lagos értékelésénél az alkotó tehet­ségét kell figyelembe, venni. Meres­kovszkij tehets­ggre néha elvész a „megmagyarázhatatlan erők"­­kö­dében és az író ereje szétforgá­csolódik, hiszen individualizmusa tulajdonképpen egoizmus és az eg­oizmu­s mindig erőtlen. .Remekmű­vet alkot ugyan, de sokkal nagyob­bat alkothatna, ha eljutott volna az elnyomottak, a rongyosok nagy igazságaihoz. Kovai Lőrinc karácsony első napján délelőtt 11 órakor a VÍGSZÍNHÁZBAN olcsóhelyáras szórakoz­tató előadás. Színre kerül FENDRIK FERENC Két báldon ítél című vígjátéka 3 felvonásban, 4 képben A helyszínen néhány jegy még kapható! karácsony másodnapján délelőtt 11 órakor a MADÁCH SZÍNHÁZBAN olcsóhelyáras szórakoztató előadás. Színre kerül BETNÁR BÉLA HOLNAP Holtokpad c. vígjátéka 3 felvonásban (

Next