Népszava, 1943. december (71. évfolyam, 272–296. sz.)
1943-12-25 / 292. szám
2. oldal . V. • * • tmtefi ^ényés TUNGSRAM £cwryia. e^rerk... . Ember a ködben Talán egyetlen író művében sem látszik annyira az alkotó és az alkotás oly éles, furcsa ellentéte, mint Diitrij Szergejevics Mereskovszkij könyveiben. Olyan ez a zseniális író, mint egy ügyetlen lovas, aki hiába akarja megfékezni paripáját, mint a mesebeli szobrász, akinek kezében megelevenedett az önmaga faragta szobor. Eszmék és érzések feszülnek Mereskovszkij könyveinek lapjai között. Rég halott népek vívják véres, csatáikat, hull a királyok koronája, ismeretlen barbárok támadnak a sivatagból. Fáraók vezetnek különös forradalmakat a sokbálványú pogány istenek ellen, hogy trónra segítsék az elűzött Napot. Szakállas filozófus ül a római világbirodalom trónjára. Leonardo da Vinci ecsetje alatt remekművek születnek. Új országot kovácsol bárddal és korbáccsal első Péter, minden oroszok párja és szabadságért küzdő összeesküvők vezetik a fölkelő ezredeket a téli palota elé. Bizony, bizony, nagy varázsló Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij és a világirodalom sok alkotása született meg vibráló tolla alatt. Mert valóban „vibrál" az író tolla. Valóban kerülget valamit, valami nagy titkot, amelyet nem tudnak megfejteni sem fáraók, sem bíborban született császárok, sean irgalmatlan cárok sean lángeszű művészek, akik életre kelnek Mereskovszkij regényeinek lapjain. Mereskovszkij reakciós, individualista és meggyökeresedett ellenforradalmár. Fölidézi a tömegerőket, de amikor ezek az erők az alkotás lázában elragadják a művészt, szinte rémülten kapkod a megoldás után. Szeretné megérteni, mi hajtja előre a sivatagból a barbár hordákat, mi viszi harcba az uccákon harcoló tömegeket, mi az az erő, amely ott kavarog a fáraók, császárok, filozófusok körül, de ilyenkor mindig félrehajlik, mindig megkerüli az igazi magyarázatot és ilyenkor remeg meg erőtlenül kezében a tolla, hősei alakja a cselekmény, belevész a metafizika ködébe. Emberfölötti erőkkel akar magyarázni mindent és éppen azért semmit sem tud megmagyarázni. Vajjon mi az oka annak, hogy Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij mindig olyan forradalmárokat szerepeltet regényeiben, akik trónon ülve, koronás fejjel küzdenek a gonoszság és elnyomás ellen! Dr Mandl Oszkárné szomorú szívvel tudatja az. elvtársaikkal, hogy rajongásig saercford élettársa, dr Mandl Oszkár ügyvéd, volt törvényhotó márfiabizottsági tag, munkás, szocialista életét 1943 április 1- án életét 47. évében befejezte. Gyászoltáik: »édesanyja, testvérei, apósa, sógora, sógornői, a kiterjedt rokonság és elvtársai. Emlékét soha nem múló kegyelettel őrizzük meg. NÉPSZAVA 1043 december 25. számba! Miért van az, hogy ezek a koronád forradalmárok kivétel nélkül elbuknak! Miért, gonosz a tömeg Mereskovszkij írásaiban? Miért,menekül az elefántcsonttoronyba Leonardo da Vinci? Miért nem látja meg Mereskovszkij, a lélektan kitűnő ismerője a tömegek alkotóerejét? Miért kerül az író összeütközésbe önmagával és menekül a megmagyarázhatatlan erőkhöz? Meresikovszkij arisztokrata és filozófus, az októberi proletár-szocialista forradalomban a világa végét látja és amikor Párizsban megtelepszik, még jobban elszakad a tömegektől, elzárkózik a történelmi napok problémáitól és végleg elmerül a metafizika ködébe. Szinte keresi a „megmagyarázhatatlan" metafizikai erőket. Forradalmak tombolnak körülötte és az író kapkodva keres magyarázatot. Miért? Miért? Nem találja és arra igyekszik, hogy még jobban elködösítse az irgalmatlan harcos valóságot. Nem akar lemondani beteges polgári individualizmusáról és elzárkózva az igazságtól és liberfeletti erőkkel érvel. Írásainak minden jól kidolgozott jellemű főszereplője keres valamit: Leonardo da Vinci, a tudós az igazságot, Julianus filozófus a hellén bölcsek társadalmát, Péter, a cár új Oroszországot. Mereskovszkij is keresi az új Oroszországot, de a „megmagyarázhatatlan" erők köde elborítja szellemének láthatárát és ő vakon botorkál valami vallásos vallástalanság, valami pravoszláv deizonus útján. Távol áll a szocialista mozgalom sok bitófa szegélyezte útjától és rémülten szemléli a nagy történelmi viharok fenséges tombolását. Pedig tekintete néha éles. Néha mintegy villámfénynél látja az esményeket. Dekabristákról szóló regényében csodálatos erővel rajzolja meg a téli palota felé rohamozó tömegeket A dekulbrista összeesküvők lelkületének, mozgalmuknak, egyes jeleneteinek rajza anynyira realismtikíív, hogy egyes demokrata „kadet" kritikusok azzal vádolják, hogy az 1905-ös forradalmárok gyűléseitől vette a mintáit A rács mögött kell olvasni a dekabristáikról szóló könyvét , és csak ott ellenőrizheti igazán az olvasó, miben kitűnő a könyvnek az a része, amelyben elfogott dekabristáik hangulatát, vágyait, bátor, vagy gyáva magatartását, írja le. Az osztályhelyzete meghatározza Mereskovszkij egyéniségét, szemléletét gondolkodását, de éppen azért mégsem vonhatja ki magát teljesen abból a nagy történelmi élményből, amelyet a cárizmus összeomlása és a forradalom győzelme adott neki. Alkotásai mintegy tengely körül, a forradalom körül mozognak. Alakjai mindnyájan cárok, fáraók, tudósok, forradalmárok a trónon.Jellemük is hasonló. Mindnyájukban ott tesped valami tehetetlenség és a végzet, a bukás árnyéka odavetődik eléjük mindezt tettük nyomán, akár Az elsötétítés időpontja ma 200-r a egyiptomi sivatag forró homokján, az orosz puszta haván, vagy éppen itáliai zöld réteken járnak ezek a főszereplők. * Mereskovszkij egy bukott társadalmi osztály jellegzetes szellemi képviselője. A történelmi köntös számára csak környezetrajzok különbsége, lényegében azonban mindig ugyanarról ír. Mereskovszkij valósággal menekül az orosz földről, amelyen a győzelmes forradalom lángjai lobinak. Menekül nemcsak testileg, hanem szellemileg is. A múltba menekül, de a regény alakjai: a rést Róma fórumán, a renaszanszkorabeli olasz városok falai között,, az Óegyiptom forró ege alatt is igáz orosz jellemek. Az ő Leonardo tra Vincije, Julianus filozófusa olyanok, mintha az északorosz erdik mélyén látták volna meg a napvilágot: szavaikban fenyők zúgnak, hófergeteg kavarog és végtelen hosszú telek fagyszülte tehetetlensége borul minden szándékukra. Mégis végtelenek ezek a szándékok, végtelenül nagyok, mint a sztyep. A fáraó bálványokat rombol. Leonardo a magasba törekszik furcsa, viasszal összeragasztott suta szárnyain .Tulianus apostata hellén filozófusok országáért harcol és úgy veszti el koronáját. Végtelen szándékok, végtelen lázadások, amelyek mind elvesznek a magában, egyedülálló egyén tehetetlenségében, mert Mereskovszkij felidézi ugyan a tömegerőket, de nem érti meg a kollektív igazságokat, nem tudja belefessíteni az egyén öklébe, ütésébe a tömegek erejét. Ezért erőtlen Leonardo szárnya, ezért veszíti el fennsál Julianus és ezért hull ki * bálványromboló fáraó kezéből a haláleses korbácsa. * Mereskovszkij tragédiája aa nem tudja kiharcolni a maga agyi forradalmát, nem tudja keresni magáról egy bukott osztály tehetetlenségét, nem képes arra, hogy tűzön, véren, ezer szenvedésen meglássa az elnyomottak nagy igazságait. Nem gondolkodik dialektikusan és, természetesen, nem is alkothat olyan alkotásokat, amelyekre pedig képes lett volna tehetsége szerint. Minden írói alkotásnak viszontlagos értékelésénél az alkotó tehetségét kell figyelembe, venni. Mereskovszkij tehetsggre néha elvész a „megmagyarázhatatlan erők"ködében és az író ereje szétforgácsolódik, hiszen individualizmusa tulajdonképpen egoizmus és az egoizmus mindig erőtlen. .Remekművet alkot ugyan, de sokkal nagyobbat alkothatna, ha eljutott volna az elnyomottak, a rongyosok nagy igazságaihoz. Kovai Lőrinc karácsony első napján délelőtt 11 órakor a VÍGSZÍNHÁZBAN olcsóhelyáras szórakoztató előadás. Színre kerül FENDRIK FERENC Két báldon ítél című vígjátéka 3 felvonásban, 4 képben A helyszínen néhány jegy még kapható! karácsony másodnapján délelőtt 11 órakor a MADÁCH SZÍNHÁZBAN olcsóhelyáras szórakoztató előadás. Színre kerül BETNÁR BÉLA HOLNAP Holtokpad c. vígjátéka 3 felvonásban (