Népszava, 1944. február (72. évfolyam, 25–48. sz.)

1944-02-01 / 25. szám

19& Mn­eur %­fedri NÉPSZAVA ssendoző elv é­rvényesülése mentheti meg a népeket a további pusztulás­tól, a zűrzavartól és a­­bizonytalan­ságtól: a közmegegyezés elve, a sza­badság és a demokrácia. Csak ez az elv használható a kis népek együtt­működésének létrehozásánál is. És csak ennek az elvnek az érvényesü­lése teheti erőssé és elpusztíthatat­lanná a­ magyar életet is. Európá­nak ebben a viharzónájában, népek nagy országútjának metszővonalá­ban a szabadság, a közmegegyezés elve ad­hat irányítást nekünk abban, hogyan szervezzük meg ezen a föl­dön, amelyen élünk s amelyen élni akarunk, az itt élő különböző anya­nyelvű népek szolidáris együttmű­ködését. Történelmünk legválságo­sabb napjaiban, az a törhetetlen akarat él bennünk, hogy ezeket az alapvető elveket érvényesítjük a magyar élet minden területén. Szakasits elvtárs ezután részlete­sen foglalkozott a gazdasági élet ipari és mezőgazdasági területeinek nagy problémáival, amelyek szin­tén csak a demokratikus szemlélet é­s a fejlődés helyes irányának fel­ismerésében oldhatók meg, foglal­kozott a magyar kulturális élet helyzetével és szükségleteivel, köz­igazgatási kérdésekkel, majd az ország politikai életét illető tervek­kel, végül arra mutatott rá, hogy a háború után a technikai esz­közök roppant fejlettsége és meg­sokasodása ellenállhatatlanul és törvényszerűen a kollektív meg­oldások felé szorítja a gazdasági életet és éppen ezért lehetővé válik majd a dolgozó tömegek szociális problé­máinak magasrendű megoldása is, amely végre megmente a dolgozó társad­almi osztályokat a létbizony­talanságtól. Szilárd alapzat épül az új világrend számára és a népek békéje számára. Elérkezik majd az idő, amikor a világ népeinek ha­talmas kórusa különböző nyelveken s talán más-más hangokon, de ugyanegy dalt énekel, a szocializ­mus dalát. Mi nem térképpel az ölünkben politizálunk... Szeder Ferenc elvtárs állott fel szólásra ezután. Lelkes taps köszön­tötte. Az elvtársak meleg együtt­érzése sugárzott feléje, amikor megkezdette beszédét. A történelmi felelősség problémá­jának felvetésével kezdte. Annyi­szor találkozunk — mondotta — az­zal a váddal, hog­y mi vesztettük el az országot, hogy újra és újra vissza kell térnünk ehhez a kérdéshez és újra és újra kell mondanunk, hogy nem mi kezdtük. És vagy, mindenki felelős azért, ami történt vagy senki. Mi azonban a legkevésbé va­gyunk felelős­ek a történtekért. Egyszer már elmondottam, hogy nem mi oszlattuk fel a pária­me­net, nem mi függesztettük fel a felsőházat, nem mi vezettük a Nemzeti Tanács elé az ország előkelőségeit eskütételre. Kár ezt a kérdést újra és újra előre­ráncipálni. És súlyos következmé­­nyekkel jár ez az uszítás. Minket, igaz, ez az uszítás hidegen hagy. Nem törődünk vele. Bennünket nem rettent vissza se­m üldözés, sem fenyegetés, sem erőszak. De ez az út mégsem vezet jóra. — Minden törekvésünk — folytatta ezután Szeder elvtárs — arra irá­nyul, hogy abból a borzasztó forgó­szélből, amelybe belekerült az or­szág, kimentsük népünket épségben és egészségben. Ezért dolgozunk, ezért harcolunk, ezért járjuk az országot, ezért foly­tatjuk felvilágosító munkánkat szerte mindenütt, ahol dolgozók él­nek. Erőnk abban van, hogy tisztán tarjuk házunk táját. Szilárdan ra­gaszkodunk eszméinkhez és pártun­kat megóvjuk minden fertőzéstől. Ezt az erőt az ország érdekében akarjuk felhasználni. Mi nem va­gyunk konjunktúr­apárt. Fél évszá­zad van mögöttünk. És sohasem vol­tunk és nem is tűrtünk m­eg soraink között lesipuskásokat. Mi fél évszá­zad óta törjük a magyar ugart és most, amikor a világ nagy átalaku­lás előtt áll, most is csak az a célunk, hogy ebben az országban az elkerülhetetlen átalakulás minél simábban és nag­y megrendülések nélkül menjen végbe. Mi nem térképpel az ölünkben po­litizálunk, hanem tiszta alapelvek szerint, mert mi minden körülmé­nyek között itt maradunk ezen a földön és minden körülmények kö­zött folytatjuk, amit elkezdettünk. Folytatjuk munkánkat a magyar ipari munkásság, a parasztság és a szabad értelmiség eggybefogásá­val a jobb jövendőért. De tragédia lenne, ha erőszakkal kellene politikát csinálni az erőszak ellenében. Mi nem ököllel, hanem szervezett­séggel és eszméink tisztaságával akarunk előbbre jutni. Béke, rend, nyugalom, ezt tartjuk szem előtt, mert erre van szükség. Persze, az igazság békéjére, a kiegyenlítődés és a szabadság rendjére és a meg­elégedettség nyugalmára. Ebben a szellemben gyarapítjuk erőnket. És az erre irányuló erőfeszítéseink nem eredménytelenek. Egyre töb­ben ismerik fel, hogy a mi utunk egyennes és célhoz vezető. Pártszer­vezeteink a vidéken mindenütt megszaporodtak és megerősödtek és éppen most, nemrégiben fejeztünk be egy gyönyörű akciót, amely több, mint tízezerrel szaporította a Népszava előfizetőinek szá­­mát. Mi így, ilyen eszközökkel a kamusz erősek lenni. És úgy, hogy mindezt­kit kötel­ességtel­jesítésre hívtunk. És mindenkiben felébresszük a felelősségtudatot. Mert meggyőző­désünk, hogy csak így épülhet fel az új, demokratikus Magyarország. (Élénk éljenzés és taps.) Ezután Borovszky elnök közölte, hogy szükségesnek mutatkozik a­z ideiglenes pártvezetőség­ helyébe megválasztani a végleges vezetősé­get, amire nézve majd Weisz Lajos elvtárs tesz előterjesztést. Weisz Lajos elvtárs felolvasta a jelölőbizottság listáját, amelyet egy­hangú lelkesedéssel elfogadtak és így a kassai pártszervezet vezető­sége a következőkből alakult meg: Elnökség: Weisz Lajos, Jaczkó Fe­renc, Borovszky Géza, Matyaszek Ernő, Tréza László. Választmányi tagok: Hatala János, Schilder Gyula, Marsalek Károly, Klimkó Károly, Lengyel László, Havasla Ferenc, Schmera László. Ellenőrzőbizottság: Kolner András, Drabb Pál, Biszcsád Gyula, Jámbor József, Rezsuk­a Viktor. Ezután Borovszky elvtárs néhány lelkes szóval bezárta a választmányi ülést. A megjelent elvtársak újra meleg ünneplésben részesítették Peyer Károly, Szedery Ferenc és Szakasits Árpád elvtársakat. Kedvezményes fürdőjegyek: Császár-fürdőbe HHHHiiffliniRmiHiioJNUinininnnunjniutini Hongária-Hbe nnifflifuinaíifíiiiiiHítmiftfflHfflfHiníRintttmiiifinifwiiiiiíiHii Lukács-färibe Kaphatót. Kultúrpropaganda jegypénztárainknál Vff. Erzsé­bet körút 35 (teL 222-293) és VIII. Conti­neca 4 (tel. 136-330,331,332) HITLER BESZÉDE a nemzetiszocialista, párt uralomra* jutásának év­fordulój­a alkalmából Az olasz demokratikus pártok értekezletének határozatai­­ — Spanyolország és az angolszász Hatalmait (Lisszabon, január 31. — „M. T. I") Attlee helyettes brit miniszterelnök vasárnap Sunderlandban tartott beszédében a háború utáni tervekkel foglalkozott. Kijelentései szerint a háború megnyerése esetén három nagy gazdasági hatalom, az Egyesült Államok, a Szovjet­ Unió és a brit világbirodalom szorosan együttműködve valósíthatja meg a teljes biztonságot A „félelemnélküli" szabadság visszaállítása után új háborúra, a szegénység elleni háborúra kell felkészülni. Trem­él, hogy ebben a háborúban az amerikaiak, a britek és az oroszok ismét fegyvertársak lesznek. Attlee óva intette a brit népet attól a felfogástól, hogy a háborút már megnyerte, mert semmi jelét sem látja annak, hogy az ellenség beadná derekát. A békének Európában való meg­teremtése után fordulhatnak csak a japánok ellen. Attlee így fejezte be beszédét: „Feladatunkat még nem oldottuk meg, a legnehezebb rész még hátra van. A Népszava vasárnapi számának vezércikkében jellemezett leg­nagyobb zsarnok, a félelem meg­semmisítését hirdeti Attlee angol helyettes miniszterelnök e vázlato­san ismertetett beszédében. A féle­lemnélküli szabadságról beszélt, ar­ról a szabadságról, amelyet az erő­sebbnek és a hatalmasabbnak nem­csak közvetlen tilalma és erőszaka nem veszélyeztet, hanem az ettől az erőszaktól való félelem sem kor­látoz. Arról az igazi szabadságról van itt szó, amely országot, népet, osztályt és eg­yént megillet, arról a szabadságról, amelynek korlátja csak egy lehet: mások ugyanilyen szabadságának megóvása. Ennek logikus folyománya az új háború, „a szegénység elleni háború", nem a régi értelemben, amely a szegény­ség gyűjtő fogalma alatt egyesí­tette a szegényeket, hanem abban az értelemben, hogy a háború a szegénység, mint állapot ellen in­duljon meg, az ellen az állapot el­len, amely az emberiség nagyobb részét nélkülözésben tartja és nyo­morral fenyegeti. Hosszú az út odáig, hogy ez az új harc megindulhasson. Amíg a há­ború szörnyű veszedelme és terhe nehezedik a világra, nem remélhető, hogy erre rá kerüljön a sor. Mind­az, ami mostanság cselekedetekben és nyilatkozatokban történik, azt bizonyítja, hogy még szenvedések és áldozatok szakadékain keresztül visz oda az út. Azonban a jövő gondjai, azé a jövőé, amely a há­ború után következik — bár reáli­san­ felfogva a lehetőségeket, a sze­rencsétlenség nyomán bekövetkezett szegénységet és szükséget látva —, mégis vigasztalást nyújtanak, mert azt mutatják, hogy az emberek figyelme nemcsak a ma rettenetes­ségeire és nemcsak arra irányul, hogy miként rolnáma­k ezek a rette­netességek még jobban fokozhatók. A békés munka, a biztonság és a segítés után való vágy kifejezésn ez a gond. Ide kell számítanunk azt a vit£ t, amely ezidőszerint Angliában f«*-f lyik az ipari vállakozás jövend® irányításának kérdéséről. Crippis egyik vasárnapi nyilatkozatában kijelentette: hamis az a hiedeleip, amely szerint nincs választás és vagy az egész angol ipart kell nevve­zeti tulajdonná tenni, vagy pedig minden állami ellenőrzés nélkül az egész ipart magánkezekben meg­hagyni. Középútja is van a meg­oldásnak. Az államnak kell át­vennie az ipari tevékenység tervét és neki kell meghatároznia, hogy milyen iparágak fölött rendelkez­zék , és milyen iparágakat bízzan magánkezekre. A „Times" hozzá­fűzi, hogy olyan szerv alakítása szükséges, amely ezt a középutat megtalálja. A nagy konzervatív lap — annak előrebocsátása után, hogy a vállalkozás magánkezekbe® is támogatásra szorul — kijelenti, hogy Angliában már csak egy el­enyésző kisebbség az, amely a há­ború után minden állami ellenőrzés megszüntetését kívánja. ­ Az átmeneti iztó m­unkapiacának szabályozása A stockholmi Morgen Tidningen értesülése szerint az 1944 áprilisá­ban Filadelfiában összeülő munka­ügyi értekezletre S­védország és Svájc kormányát is meghívták. A lap értesülése szerint a Szovjet­unió, amely 1939 végétt kilépett a Népszövetségből, most sem képvi­selteti magát a Munkaügyi Hivatal értekezletén. Az értekezleten mind­egyik meghívott állam két kor­­mányküldöttel, továbbá a munkás-és munkáltatóérdekeltségek egy- 3. oldal SZEREZZ ÚJ ELŐFIZETŐKET! - NÉPSZAVA TERJESSZÉTEK MINDENÜTT!

Next