Népszava, 1945. július (73. évfolyam, 128–154. sz.)

1945-07-01 / 128. szám

2 NÉPSZAVA, 1945 június 19 akármelyik kormányhivatalban olyan szellem uralkodjék, amely­ből a reakció bátorságot menthet. A másik követelmény: a párt­fegyelem. Ezt sem veheti egyik párt sem könnyedén. Legkevésbé a munkáspártok. Önmagunkkal szemben is könyörteleneknek kell lennünk- A Szociáldemokrata Párt a legszigorúbb következetességgel viszi keresztül azt az akara­tát, hogy a pártfegyelmet mindenáron és mindenkivel szemben, aki en­nek a pártnak a tagja, biztosítja. A Szociáldemokrata Párt semm­i­esetre sem hajlandó fedezni semmi­féle fegyelemsértést, bárkiről is legyen szó. Ha sikeresen akarunk szembeszállani a reakcióval, h­a erőt és könyörtelenséget kell mu­tatnunk a rothasztó és bomlasztó fasiszta szeméttel szemben, akkor — ismételjük — könyörtelennek kell lennünk önmagunkkal szem­ben is. Különben méltatlanokká válunk arra, hogy országot vez­es­­sü­nk és új rendet építsünk. Elszántuk magunkat arra, hogy­nem tűrünk fegyelmezetlenséget a tulajdon sorainkban sem és föl­lépünk, mégpedig a Icaridegebben, ha valamely más, demokratikus pártban tapasztalunk fegyelmet­lenséget. A dolgozó tömegek megkövete­lik és joggal meg is követelhetik őlet tőlünk és mi ezeknek az éhezve dolgozó, roppant áldozatokat vál­laló, fegyelmezett és öntudatos tömegeknek tartozunk felelősség­gel. Az ő bőrükről van szó! Az új közmunkarendelet budapesti végrehajtási utasítása megjelent. Nagy vonásokban az or­szágos érvényű rendelet intézkedé­seit tartalmazza. A végrehajtási utasítás szerint a 18—60 év közötti férfiak és a 18—42 év közötti nők július hó­­­ig az erre rendszeresített nyomtatványon tartoznak közölni, magvált­ják-e avagy elvégzik-e a közmunkát. A házmegbízottak és tömbmegbízottak útján kerülnek azután a nyomtatványok a kerületi közmunkahivatalokhoz. A megvál­tást július 13-ig kell befizetni, a következő hónapokban pedig min­den hó 5-éig. A tartós közmunkára igén­y­bevettek nyilvántartásba vétel céljából július 5-én, 6-án, 7-én, 9-én, 10-én és 11-én tartoznak jelentkezni a kerületi munkaügyi hivatalnál. A mentesítettek is tartoznak jelent­kezni, mivel őket is nyilvántar­tásba veszik, valamint igazolniuk kell a mentességet. Hétfőn nevezik ki az új a­m­erikai külügyminisztert Washington, június 30. — Reuter.) Általános vélemény szerint Byrnes, a mozgósítási hivatal volt főnöke lesz Stettinius utóda a külügymi­niszteri székben. Úgy tudják, Tru­man hétfőn közli a kinevezést, Byr­nes gyökeres személyi változtatáso­kat hajt majd végre a külügyminisz­térium vezető­ tisztviselőinek sorá­ban. („MTI".) Nyikos Ferenc elvtárs temetése Jelentettük, hogy Nyikos Ferenc elvtárs, a Vegyipari Munkások Szakszervezetének titkára tragikus körülmények között elhunyt. Teme­tése ma, július 1-én, fél 3-kor lesz a fium­ei úti temető halottasházából. Megnyílt HOFFMANN FERENC újonnan átalakított képkereskedése­i IV. léörlódif. uooa it Intézkedni kell a vasutasok és postások fizetése ügyében! A vasutasok és a postások fizeté­sének rendezését heteken keresztül nem­ intézték el, mert a pénzügy­minisztérium a vasutasokat is az állami státusba akarta besorozni, ami az évtizedek óta szerzett jog elvesztésével­­járt volna. Végre Gerő Ernő elvtárs, közlekedésügyi minisz­ter keresztülvitte a minisztertaná­cson, hogy a vasutasok és a postá­sok külön státusban kapják fizeté­sük rendezését úgy, hogy régi jogaik megmaradjanak. A fizetésrendezési tervezetet 25-én juttatták el a pénz­ügyminisztériumhoz. Miután ebben az ügyben a pénzügyminisztérium részé­ről semmiféle intézkedés nem történt, a vasutasok meg a postások népes küldöttsége fel akarta keresni szom­baton a pénzügyminisztert. De a mi­nisztériumot üresen találta. A pénz­ügyminiszter Debrecenben volt, a tisztviselők pedig közmunkán dol­goztak, így a küldöttség elhatározta, hogy nyomban a miniszterelnöktől kér kihallgatást. A küldöttség vezetője, Király György elvtárs, nemzetgyűlési kép­viselő előadta a miniszterelnöknek, hogy a pénzügyminiszter, illetőleg a minisztérium illetékes vezetői meg sem kísérelték, hogy a szakszervezetekkel közvetlenül tárgyaljanak a fizetésről. A vasút és a posta dolgozóinak munkáját ilyen körülmények között továbbra is garantálni nem tudja a szakszervezet vezetősége, mivel éppen a vasutasok és a postások azok, akik leginkább törekszenek az­ országot újjáépíteni, azt a keveset sem kapják meg, amelyet az állam­háztartás mai helyzete megenged. A miniszterelnök megígérte, hogy azonnal intézkedik és nyomban ér­tesíti Király Géza elvtársat az ered­ményről. * Mint értesültünk, a pénzügymi­nisztérium tisztviselői a pénteki ünnepnapon hivatalukban dolgoztak és szombaton a ferencvárosi pálya­udvaron három szerelvény szén mennyiségét lapátolták ki Vásár­helyi Istvánnal, az új államtitkár­ral egyetemben. Véleményünk szerint a pénzügy­miniszternek már intézkednie kel­lett volna ebben a kérdésben, vagy távollétében olyan helyettest bízni meg, aki a vasutasok és a postások fizetésének kérdését teljes hatalom­mal elintézi. Rendőrtüntetés a pesti utcán Szombaton reggel 9 óra után a Bajcsy-Zsilinszky út és Nagymező ucca sarkán szabadnapos rendőrök gyülekeztek különböző feliratú táblák alatt, hogy fizetésük javítá­sáért a pénzügyminisztérium elé vonuljanak. Időközben fegyveres rendőrosztag érkezett a helyszínre, hogy a tüntetésnek elejét vegye, azonban a fegyveres bajtársak, megtudván miről van szó, fegyverüket lecsatolva maguk is a tüntetők sorai közé álltak és így ,,..­ rendse­r, új rendőrség", „Megélhetést akarunk!" stb. fel­iratú táblák alatt vonultak a sza­badságtéri pénzügyminisztérium elé. Ott azt­ a felvilágosítást kapták, hogy kívánságaikkal nem a pénz­ügyminisztériumhoz kell fordul­niok, hanem a miniszterelnökség elé utasították őket. Felvonultak a miniszterelnökség elé és ott népes küldöttséget vezettek fel Dalnoki Miklós Béla elé. Előadták kérelmeiket, mire a mi­niszterelnök kijelentette, hogy azo­kat a honvédséggel arányosan ren­dezni fogja. A tüntető rendőrök ezután a József Attila utcán végig az Internacionálé hangjai mellett vonultak a Bajcsy-Zsilinszky útig, ahol rendben szétoszlottak. A testvérpárt sajtójának munkatársai látogatást tettek a Népszavánál Péntek délután a Népszava hagyo­mányokban oly gazdag szerkesztősé­gében baráti összejövetel során ta­lálkoztak a két munkáspárt lapjai­nak munkatársai. Abból az alkalom­ból, hogy a Népszava a közelmúlt­ban visszaköltözött régi otthonába, meghívta magához a Szabad Nép és a Szabadság munkatársait, hogy­annak a szoros politikai barátság­nak és együttműködésnek jegyében, amely a két munkáspárt egyik leg­fontosabb programpontja, megvaló­sítsuk a sa­jtók összehangolását és a munkatársak személyes barátkozá­sát is. Az összejövetelen már részt vett a Népszava hétfőn délután meginduló testvérlapjának, a Világosságba­n szerkesztősége is és így közel 100 szocialista újságíró találkozott a Conti uccai szerkesztőségben. Szakasits Árpád elvtárs hosszabb beszédben üdvözölte a testvérpárt újságíróit és beszéde során rámu­tatott arra, hogy a vendégek között visszatért a mi házunkba a Nép­szava egyik legrégibb munkatársa, Gábor Andor elvtárs, de vele együtt visszatértek sokan, akik esztendő­kön át mint a Népszava munka­társai harcoltak közös ügyünkért, a magyar munkásság felszabadítá­sáért. Szakasits elvtárs hangsú­lyozta, hogy nincs nagyobb és ne­mesebb hivatás, mint a szocializmus győzelméért harcoló szocialista új­ságíró hivatása, mert rá vár a fel­adat, hogy­ új szellemben nevelje és tanítsa azt a népet, amelyet az el­múlt reakció mesterségesen külön­választott az igazi kultúrától. Sza­kasits elvtárs hangoztatta, hogy a két munkáspárt szövetsége a­ re­akció elleni küzdelem­ egyetlen s egyben legbiztosabb záloga, ennek fenntartásán múlik az egész ország jövendőjük Révai József elvtárs a Szabad Nép munkatársai nevében örömé­nek adott kifejezést, hogy erre az összejövetelre sor került és maga részéről hangoztatta, hogy egyre sűrűbben kell hasonló összejövete­leket rendezni. Utalt arra, hogy, habár a testvérpárt sajtója nem te­kinthet vissza olyan k­étévtizedes múltra, mint a Népszava, a maga eszközeivel negyedszázadon át szin­tén harcolt és küzdött a magyar munkásság és a magyar dolgozók jövőjéért. Visszaemlékezett arra, hogy a Népszava esztendőkön ke­resztül fedezte a háború során, a fasizmus garázdálkodása idején azokat a kommunista elvtársakat, akik a Kommunista Párt tudtával és helyeslésével kerestek itt mene­déket. A két párt együttműködése tulajdonképpen tehát nem a fel­szabaduláskor, hanem már 1940—41-ben valósággá lett és ha mindket­ten rászánjuk magunkat, soha többé nem sikerül a reakciónak ezt az egységet megbontani. Gábor Andor elvtárs visszaemlé­kezett újságírói pályájának kezde­tére, amikor első cikkei a Népszava hasábjain jelentek meg. Kállai Gyula elvtárs azt hangsúlyozta, hogy szeretettel és hálával emléke­zik meg arról a vendégszeretetről, amivel őt s még néhány kommu­nista elvtársat a Népszava fogadta akkor, amikor a fasizmus üldözése elől a mi legalitásunkban kerestek és kaptak menedéket. Száva István elvtárs a szocialista újságírók feladatairól emlékezett meg és annak a reményének adott kifejezést, hogy az a harmónia, ami ezen az összejövetelen megnyilvání­tás átutalta a nult, a jövőben csak erősödni fog és­­ és az esetet Amint a hallgatóság elhagyta az esküdtszéki termet — ahol a tár­gyalás folyt —, a Népszava törvény­széki rovatvezetőjét fölkereste egy új és 2000 pengőt nyújtott át a véde­lemnek azzal a kérésével, hogy a Népszava hasábjain olyan formá­ban lásson napvilágot a­ bűnper tárgyalása, amely a védelmet elő­nyös megvilágításba helyezi. Leg­jobb tudomásunk szerint még két laptársunk törvényszéki rovatveze­tőbe részesült hasonló juttatásban, hasonló célzattal. A Népszava munkatársa azonnal a szerkesztő­ségbe sietett, az esetről jelentést tett felelős szerkesztőjének és egy­idjűleg letétbe helyezte a pénzt. Ezt annál inkább megtettek, mert bízott abban, hogy a demokratikus magyar sajtó másik két tagja — akiket ugyancsak megpróbáltak megvesztegetni — hasonlóan rá­rt el. A Népszava a 2000 pengőt azon-Oy érmekbará­toknak jelenti a népbíró­ezzel egyben erősíti a két munkás-­­ságnak, valamint az ügyvédi kam­ar­párt közös küredelmét. gz. prazsly, java- io­ronic Vedres Jóimi ! Jáért. Végül Kéthly Anna elvtárs köszöntötte a kommunista Újságíró­kat és a legszebb, a legnemesebb programot állította eléjük. Ennek, a népnek soha nem volt sem anyja, sem apja — mondotta Kéthly elv­társ. A mi feladatunk, hogy pótol­juk ezt a veszteséget. Ha ezt a fel­adatot teljesítettük, akkor Magyar­ország az igazi demokrácia hazája lesz és akkor valósággá válik jel­szavunk: Ma a demokráciáért, hol­nap a szocializmusért! A vendégek a késő délutáni órá­kig tartózkodtak a Népszava szer­kesztőségében és azzal a kölcsönös ígérettel búcsúztak, hogy a baráti összejövetelt mielőbb megismétel­jük. _ Csütörtökön folytatja a népbíróság Perényi-Preisinger Frigyes ügyének tárgyalását Nagy érdeklődéstől kísérten tár­gyalta szombaton a népbíróság dr Gátay-tanítása P­erény­i-Prei­singer Frigyesnek, a Magyar Optikai Mű­vek volt vezérigazgatójának bűn­perét. A népü­gyész háborús és nép­ellenes bűntettel vádolta. A tanúk egybehangzó vallomása szerint a vádlott határozottan német beállí­tottságú volt, az üzem területén tartott beszédeiben a többtermelésre buzdította a dolgozókat, sőt bizony­ságot nyert, hogy Vágó Pált, az­ ismert nyilasvezért is ő szervezte a vállalat kötelékébe. Több munkás­tanú határozottan emlékezett rá, hogy a vádlott egy gyűlésen ki­jelentette: az első kommunistát ő lövi agyon. A védelem két tanút állított elő. Nemes László miniszteri osztály­főnök elmondotta, hogy 1944 október 8-án Horthy Miklós, Magyarország akkori kormányzója magához ké­rette és azzal a feladattal bízta meg, hogy a fegyverszünetet ajánló ok­mányokat vigye el Moszkvába. A tanú szerint erről Preisinger is tu­dott és míg a tanú az akkor nagyon veszélyes moszkvai utat megtette (október 12-én sikerült Moszkvába érkeznie), a vádlott mindenben se­gítségére volt. Tudomása szerint Preisinger 13.000 pengős adomány­nyal segítette elő az ellenállási moz­galmat. Tóvölgyi Oszkár tanú azt val­lotta, hogy az ellenállási mozga­lomban fontos szerepet játszott. 1944 áprilisában — ismerve a vád­lott demokratikus gondolkozását — attól anyagi támogatást kért. Prei­singer ezt a támogatást megadta. A tanú a továbbiak során el­mondta, hogy 1944 őszén ismét al­kalma volt beszélni a vádlottal, aki mosolyogva mondta, hogy látja az Optikai Műveknél a munkásság szabotázsakcióit, de azokat nem gátolja meg, sőt, elősegíti, noha tudja, hogy a munkások őt fasiszta­érzelműnek tartják. A népbíró — tekintettel a vallo­más fontosságára — feltete a kér­dést: kívánják-e a tanú megeske­tését. A védelem kívánta, a vád ellenezte. A népbíróság mellőzte a tanuk megesketését és a tárgyalást július 5-én, csütörtökön délelőtt fél kilencre elnapolta. ÉHÉÉ Vesztegetési kísérlet a népbíróság folyosóján

Next