Népszava, 1946. december (74. évfolyam, 273–296. sz.)

1946-12-15 / 285. szám

A LÁTHATATLAN GEMNG Írta: Erdődy János Az újságok hasábjainak jóré­szét szörnyűségek töltik meg nap­jainkban. Bármerre lapoz az em­­­ber a néhány oldalon, vér és erő­szak, gaztett és gonoszság epezöld és kénsárga színei virítanak a szemünkbe. Gyilkosságok és éj­szakai útonállások, csempészés és tolvajlás zsúfolódik egymás he­gyvi­hátán, lapjaink az „újság" elnevezés helyett már-már na­gyobb joggal viselhetnék a „bűn­krónika" nevet. Az élet árnyékos oldalára ve­tődtünk. A felszabadult ösztönök vad korszaka köszöntött ránk és a féktelen emberi cselekvés elsza­kítottta a gátakat, a társada­lomra zúdította a szennyes árt. Nemcsak nálunk mutatkozik ez a jelenség, hanem európaszerte, sőt nyugodtan tekinthetjük álta­lánosnak az egész világon. Ugyanazok a tünetek mutatkoz­nak, amelyek az első, vagy kis világháború nyomán jelentkez­tek és csúcspontjukat a több évig tartott, mechanizált amerikai gengszterizmusban érték el. A magyarázat egyszerű és könnyű. Szinte közhelyként hat már az a megállapítás, hogy nem lehet esztendőkig büntetlenül gyilkolásra és erőszakra nevelni az embereket — és nem lehet utána egy szép napon azt mon­dani nekik, hogy most pedig élje­nek közösségszerű, társadalomba illeszkedő életet Nem sikerülhet az, hogy az államok, egész ha­talmi apparátusukkal és propa­gandájuk minden erejével éve­ken keresztül emberietlen cse­lekvésre késztetik polgáraikat, aztán egyetlen szóval visszakül­dik őket a békés állapotba. Még akkor sem lenne ez lehetséges, ha ugyanekkor biztosítani tud­nák valamennyi visszatérő szá­mára a gazdasági nyugalmi hely­zetet Márpedig erről szó sincs. A magyarázat könnyű és egy­szerű. A magyarázattal azonban a probléma nem oldódik meg. Még akkor sem, ha egyszerű útonállók, betörők, banditák és gyilkosok felszámolására lenne csupán szükség. Hiszen ezeket nem lehet puszta hatalmi eszkö­zökkel, rendőri géppisztolyokkal és bitófákkal kellően rövid id­ő alatt eltüntetni a társadalom tes­téről. Amíg a tanácstalan ember tétován járkál a sötétedő uccá­kon, nincs hova lehajtania fejét és nem tudja, honnan szerezzen ételt, mindig roppant kísértés zsákmánya, minden homályos szöglet azt suttogja fülébe, hogy igyekezzék a könnyű, bár kocká­zatos megoldást választani: ve­gye el, amire szüksége van, ha megszerezni másképpen nem tudja. De nem is csak erről van szó. Kétségtelen, hogy nem képzel-,­he­tő el normális élet egy nagy­városban és nem alakulhat ki rendes forgalom az országutakon, amíg természetes magától értető­déssel számítani kell fegyveres gengszterbandák megjelenésére és véres akciójára,­ még nehezebb azonban az élet szabályos me­derbe terelése addig, amíg a nyílt erőszak fegyverét nem használó, de sok tekintetben hatékonyabb eszközökkel rendelkező banditák fosztogatják a közösséget . A bűnözők társadalma csak­nem pontosan olyan tagozódású, mint maga a társadalom, amely­nek testén élnek. Hiszen nem kü­lön rétegként él ez a kártékony csoport, hanem beszű­remkedik minden osztályba, a lumpenpro­letariátustól egészen a legmaga­sabb gazdasági és társadalmi szinten élő csoportokig. Kereske­dői vannak, akik orgazdái a ra­bolt holminak, vagy a csempé­szett árunak, vagy esetleg a jog­talanul kiutalt készleteknek. Tő­kései vannak a gengsztertársada­lomnak, ezek nagyon jól megér­tik, hogy fosztogatni könnyebb és jövedelmezőbb, mint dolgozni — legfeljebb fehérkesztyűs kézzé­ végzik azt a fosztogatást amit a Bsengszterproletár furkósbottal és késsel hajt végre. Közigazgatása van ennek a beteg és mérgező ré­tegnek, befurakodva az anyatár­sadalom közigazgatásának szer­veibe: működése korrupcióban, panamában, megvesztegetettség­ben, bűnösökkel való összeját­szásban mutatkozik meg. Ügyvéd­jei vannak a banditaközösség­nek, orvosai, írói és politikusai, a közelmúlt napokban tapasztal­hattuk, hogy még a nemzetgyű­lésben is képviseltette magát ez a hatalmas és kiirtandó szervezet. Mert gengszter mindenki, aki mások ellen a maga hasznára vét. Különösen olyan időkben, ami­kor a javak amúgy is szűkösen jutnak elosztásra. Nemcsak éj­jel tizenkettő után találkozha­tunk a mellékutcák hajlataiban banditákkal, akik a ruhánkat kö­vetelik — nappal is működnek, csak nem kopott kabátunkra tör­nek, hanem a lisztet és az ing­anyagot, a cukrot és a cipőt ra­bolják el tőlünk, gyermekeinktől elveszik a tejet, ablakunk elől el­lopják az üveget. Éjszaka pedig ezek a gengszterek nem setten­kednek a zúguccák kapualjai­ban, hanem jólfésülten, jólsza­bottan fényes asztaloknál ülnek. A gengsztervilág felszámolása bizony nem könnyű és nem egy­szerű. Az R-csoport merész fér­fiai mellé sürgősen kell szervezni egy másik R-csoportot is, a rend­őrök mellett működjenek a tár­sadalom rendezői is. Autó helyett a jónak akarása vigye őket száz­kilométeres tempóban, géppisz­toly helyett okosságuk találjon célba, de személyes bátorságból nem elég nekik annyi, amennyi egy éjszakai utcai harchoz kell, mert ezeknek nem néhány revol­vergolyóval kell szembenézniük, hanem az ezerfejű hidrával. Háború ez, a nemzetek közötti háború minden jellegzetességé­vel­­ és az osztályháború ismer­tetőjeleivel. Kémek és árulók surrannak a lankadtan védekező társadalom sorai között, az álcá­zás és meglepés ezernyi fegyve­rét veti harcba ellenünk a táma­dásban el nem ernyedő ellenség, a felhalmozott anyag roppant erejét alkalmazza, ahol kell és légüres tért tud kelteni, ha erre van szüksége. Nincs ebben a harcban szentimentalizmus, csal­ az alkalmak és lehetőségek kö­nyörtelen kihasználása. Ahol gyenge, vagy romlott emberek védik állásaink valamelyik pont­ját, ott betör az ellenfél és foly­ton, folyton újabb sikereket könyvelhet el. Pénz és előnyök roppant tankjai indulnak ro­hamra, van, akit eltipornak és van, aki átáll a támadók közé. Két esztendő alatt a romok nagy részétől megtisztítottuk or­szágunkat. Most új veszedelem fenyegetése előtt állunk. Züllött emberek tömege, nyálkás mocsár akarja ellepni társadalmunkat — és nagyon nehéz harcolni ellenük, mert védi őket a gazság szolida­ritása. Nyű­vi, koptatja, rot­hasztja és bontja a láthatatlan geng társadalmunkat, azt a tár­sadalmat, amelynek megszerve­zésére eddig még nem is volt elég időnk. Tetten kapni őket, bizonyí­tani gazságukat nagyon nehéz, mert a bűntettekhez tanukat nem szoktak hívni. Ha valaki elad egy másiknak valamit, amire ezer embernek volna szük­sége, csak ketten vannak jelen az üzletnél — és ha valaki átad holmi szolgálatért valaki másnak egy dúsan bélelt borítékot akkor sem áll mellettük tanúként ide­sen. Legtöbbször vaktában kell köveket hajigálni feléjük arra, ahol a gyanú surrog — és csak néha cuppan, a mocsár, csak néha talál célba a kő. Pedig már mindenki érzi, hogy elég és mindenki tudja, hogy a bűnhullámnak véget kell vetni. Mindenki, aki nem tartozik közé­jük. Minden átázott, rosszcipőjű láb, minden szürkearcú kisgye­rek, minden kínlódó asszony és minden fáradt férfi, minden sza­kadt ruha és minden üres fa­zék, minden elkeseredett szív és minden értelmes agyvelő vádat üvölt ellenük­ És ebből a vádból mindannyiunkra hullik egy rész: bűnösök vagyunk mind, akik lanyháiknak mutatkozunk, akik nem hajszoljuk őrjöngő dühvel és hideg okossággal a banditá­kat Bűnösek vagyunk, ha elnéz­zük barátunk kicsiny hitványsá­gát mert az talán valami mér­hetetlen gazságot takar. Bű­nösek vagyunk, ha megelég­szünk azzal, hogy magunk min­dennapi élete biztosítottnak lát­szik és ezzel eltereljük gondola­tainkat a sokak nyomorúságától. Bűnösek vagyunk, ha éjjel és nappal, ágyunkban és asztalunk­nál, munkahelyen és utcán nem gondolunk állandóan nagy hábo- BORT CSAK PARADI-VÍZZEL! Karikagyűrűt továbbra is Bálint és Fülöp ékszerészeknél vásároljon ! Andrássi út 34* Párisival szemben Hagy karácsony­i reis ár órán belül SÜK* 2® forint Párisi foto Párisi Nagy Arn­ás W É P S Z A VA 1946 dec. 15 9 ránk. egyetlen, elháríthatatlan parancsára: irtsd, pusztítsd ki a gyalázatost! Néha az éjszakai uccáról ide­hallatszó pisztolylövés riaszt fel álmunkból. Nyugtalanul hányko­lódunk ilyenkor — pedig az a lö­vés talán csak egy embert se')-' zett meg. Egy rejtett raktár gya­rapodása, egy határon átsurranó megrakott autó, egy lepénzelt tisztviselő százak és ezrek lassú sorvadásának okozója. És milyen kevés a Budapesten elcsattanó éjszakai pisztolylövések száma azokhoz a tettekhez képest, ame­lyek egyesek pénztárcáját duz­zasztják és mások tányérjáról elrabolják a falatot... — Puskin-est. A Fővárosi Népneve­lési Központ a Világ kultúrája című sorozatában december 18-án, szerdán délután 5 órakor Puskin-estet rendez a Parlament I. sz. bizottsági termében. A műsoron dr Bab­ar­n István állam­titkár, dr Trócsányi Zoltán egy. tanár, Péchy Blanka, Palotai Erzsi és Varga Pál szerepelnek. Karácsonyi torlódás miatt kérjük be megrendelőinket, hogy fényképfel­vételeit már most eszközölje. JC­srszki koszorús fényképészmester műterme 51 VII. Király ucca (Terézvárosi templománál szemben) „NAPFÉNY" CSILLÁR üzemben olcsóbban vess és jobbat kap. Király u. 80. Csenevely u. sarok. T.: 420-378 Villamos kályhák, k­ősugárzók Dr Kovács és Társa Kft-nél, Buda­pest V. Arany János utva kilenc. Tel.: 123-950, 121-992. Nagy magyar regény! Fekete István Gyeplő nélkül H­éth­özznapi embernek hétköznapi auraá­ban a regény keresztmetszetét adja a huron évek Magystrornáffálnik, azokna­k­ az égető társadalmi és gazdasági problé­máiknak, amelyeknek sz­űk sípképpen vége­ Mfordulásihoz és a demokrácia győzel­méhez kellett vezetmiök. An A— fsrtat, Wtrs H— forte*. Nagy külföldi siker! Eric Knight Lassie hazatért A .í&gy hfi anmae­ull­uz" szer­tőjének szívbamarkolóan szyönyörfs ragénye. I Lansie, a kutya története, a hőség és áldozatvállalás eposza. Minit Eric Knigrh,­ minidé? műve, új regénye , a magra­nabbreadsi humánumot rag­ározza. Arn IB forint, kötve 80 forint. Kapható minden könyvesboltban Új IDŐK Irodalmi Intézet R. t. (Singer és Wolfner) kiadása Karácsonyra? gyermekruha IV., Kigyó­ utca 5*

Next