Népszava, 1947. március (75. évfolyam, 50–73. sz.)

1947-03-01 / 50. szám

Demokráciában H7 ember mindenekfelett való érték — mondotta Kőműves József elvtárs a népjóléti tárca vitájában "A nmrttgT&H pénteki ««»ét fél t1-kor nyitotta meg Kossa István «1­•Inök, Sári Uni« (kisgazda) előadó Ismer­tette a államháztartás vitelét« adott felhatalmazás további meghosszabbításá­tól múló törvényjavaslatot. A nemzet­gyűlés a javaslatot általánosságban és részlet­ben elfogadta. Napirenden következett a s­ép­jóléti tárva költségvetésének tárgyalása. Olt Károlyné (kom­mnd­st)a­ntstade d e­scert­te a költségvetést. Stukmerné Oberschall Ilma (szabad­ságpárti) több szempontból, de különö­sen «psimpol­­­ti­kai «nem­ponklól támadta a népjóléti minisztarlamot és költség­vetését. Reák Iván (kisgazda) a közegészség­ügy szempontjairól beszélt hosszasan, majd a szociálpolitika kérdésit boncol­gatta. A költségvetést elfogadta. Beszéde után az elnök azünete­t rendol­tt. Szünet után Rusznyák István (kom­munista) ugyancsak a ki»egtesz?Agrigy kérdéseit vizsgálta és a háború pusztí­tása nyomán bekövetkezett károk hom­«ra» ecsetelésével támasztotta alá fejte­getését Jelenlegi népbetegségeink okait illetően. Adatokkal alátámasztott, szak­­erő ismerte­tése után a költ­ési»«tént elfogadta. Magyarországon az embervédelem a munkásság ügye volt Krímftves József (raociándemo­terata) beszéde elején rámutatott arra, hogy Magyarországon az embervédel­met és az azzal járó kötelezett­ségeket egyedül és mindig a munkásság vállalta. 1870-ben kezdtek működni Magyar­országon a szakszervezete, ekkor alakult meg a Szociáldemokrata Párt és 19 munkás 19 forint alap­tőkével megalapította a munkás­fb­etegsegélyzi) és Rokkan­tpénztárt. Az ipar fejlődésével és a szervezett karikásság erőf­eszí­lésével a pénz­tár fejlődésnek is indult, noha az államhatalom, ah­ol csak tehetett, nehézségeket gördített útjába. Így 1919-ben az ellenforradalom­­ kiszórta az európai szinten álló betegsegél­yzőből az akkori mun­kaés­ezetilkot és helyükre a maga kreatúráit, a szociálpolitikákon semmit sem értő tisztviselőket helyezte. Emiaet következtében a mun­ka­v­állal­ók most már nemcsak a mun­káltatókkal, de az intézet munka­vállalóival is szembenálltak, mert ezek az ipari munkásokat el akar­ták ütni jogaiktól. Sás az állam­fiatalom­, ahol csak tehette, a Tár­sadalombiztosító Intéz­et pénzéből vett el és ha ócska házat akart eladni, azt rásézta az OTI-ra. Ki felelős? A felszabadulás után a munkás­ság­ képviselői átvették az OTI ve­zetését, azonban a legendákkal ellentétben ki kell jelenteni, hogy ez ekkor korántsem volt gazdag intézetnek nevezhető, mert­ telje­sen kirabolták a nyugatra távozók. Ezzel kapcsolatban Stükmernének rá válaszolnia kell, aki azt kifogá­solta, hogy nagyon magas az a já­rulék, amelyet után fietnek, ma a munkéstdg fettgy­e­n­­unkásjail­ nv lallják, de nem a munkások. Különben sem lehet a helyzetet úgy beállítani, mintha mindenért a demokrácia és különösen a két munkáspárt lenne felelős, holott a felelősség éppen azé a tár­sadalmi osztályé, amelyhez Stühmerné is tartozik. A továbbiak során Kőműves elv­társ a magyar dolgozók régi pro­blémájáról, a mezőgazd­asági népes­ség betegségi biztosításáról beszélt, amelyért éppen a Szociáldemo­krata Párt küzdött a legtöbbet a múltban. Ezen a téren még ma sem történt semmi és sürgősen csele­kedni kell. Nagy segítséget jelen­tene az úgynevezett mozgó ambu­lanciák megszervezése, amelyek megfelelő szakorvosokkal a­­ falu népének rendelkezésére állnának. Meg kell szervezni mindenekelőtt a tanyai orvosok ellátását is. Kor­szerű rendelőket kell számukra építeni, hogy minél tökéletesebben szolgálhassák a beteg embereket, mert a demokráciában az embernek kell a mindenek felett álló leg­nagyobb értéknek lennie. (He­lyeslés és taps a koalíciós pár­tok soraiban.) ••• ha vm 50.000 forintos kimmmm tgész &Mtmilü tV'^Mt » Népbetegségek, munkásegészségügy Ezután a szociálpolitika problé­májára tért át és alapelvként le­szögezte, hogy a betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére szóló biztosítás nem lehet magánügy. Megemlítette a kisiparosok és kis­kereskedők biztosításának szüksé­gességét (Helyeslés.), majd a tuber­kulózis és a reuma, e két népbeteg­ség problémáiról beszélt. Ezzel kapcsolatban a melegvízi gyógy­források elhanyagoltságát és kor­szerűtlenségét tette szóvá. Felve­tette azt a gondolatot, hogy a Ba­laton mellett arányilag könnyen és olcsón lehet népüdültetést végre­hajtani. (Helyeslés.) Megemlítette a nemibetegségek problémáját is és rámutatott arra, hogy a beteg­ségben szenvedők nagy része szé­gyenli azt bevallani, éppen azért megfelelő propagandával kell a né­pet rászoktatni arra, hogy ne szé­gyenkezzék, hanem menjen orvos­hoz. Beszélt még a bőrbajról és az ekcémáról is, amely lassan valósá­gos ipari betegséggé változott és nincsenek kórházaink, amelyek ezzel foglalkoznának. Végezetül a rákbetegségről beszélt és javasolta, hogy megfelelő laboratóriumot kellene felállítani a rákkutatás elő­mozdítására. Pénz kell a szociálpolitikához A munkásegészségügy kérdéseiről beszélt a továbbiakban Kőműves elvtárs és rámutatott arra, milyen fontos az állam szempontjából az orvosutánpótlás biztosítása. Igen kevés ipari baleseti sebészünk van, pedig rengeteg az ipari baleset. A mait rezsimben elég volt, ha valaki jól verekedett az egyete­men ahhoz, hogy orvos legyen, most komoly orvos után­pótlásról kell gondoskodni. Hiányoznak a szakemberek, a vidék orvosellátása a lehető legrosszabb, pedig a falu egészségügyi ellátása országos érdeke. Ugyancsak elhanya­golták a mentőszervezet megszerve­zését, a fővárost és a nagyobb vá­rosokat kivéve ez egyáltalán hiányzik. További probléma a meg­öregedett munkások ellátásának kérdése valamint a lakáskérdés, mert tehetetlen, hogy a városokban, de különösen a falvakban teljesen egészségtelen lakásokban lakjatnak emberek. Ugyancsak meg kell ol­dani a falu egyelőre katasztrofális vízellátását. Mindennek természete­sen az az előfeltétele, hogy teljes erővel meginduljon a gazdasági élet, legyen pénz, amit szociálpoli­tikai célra fordíthassanak. Az államosítás már csak azért is múlhatatlanul szükséges, hogy ezeket az összegeket abból a ha­szonból vegyék el, amelyből ed­dig csak egyesek részesedtek. (Helyeslés és taps a munkás­pártok sorában.) Jó szociálpolitikát kell teremteni, amely ott áll az ember mellett a bölcsőtől a halálig. (Általáns taps a koalíciós pártok sorában.) Hegyesi János (parasztpárti) a fal­vak egészségvédelmének kérdéseirőől be­szélt, a vidéki orvoshiányról, a múlt­beli szociális védőnők alkalmatlanságá­ról és a hadigondozottak problémáiról. ­ Szociálpolitikánk a dolgozó tömegek felemelésére irányuljon Molnár Erik népjóléti miniszter válaszolt a felszólalásokra. Rámuta­tott arra, hogy a felszabadulás éles fordulatot jelentett a szociálpoliti­kában, amelynek egyetlen cél­ja a múltban az volt, hogy biztosítsa a kizsákmányolás többé-kevésbé nor­mális feltételeinek fenntartását. A demokrácia szociálpolitikája ezzel szemben a dolgozó töme­gek gazdasági, egészségi és kul­túrába felemelkedését célozza. Ennek szolgálatába állt a felszaba­dulástól kezdve a népjóléti miniszté­rium, amely először a szociális szakszolgálat demokratizálását igye­kezett keresztülvinni, majd a kül­földi segélyakció megbízottjaival szoros kapcsolatot létesített. Kétség­telen dolog, hogy a népjóléti tárca rendelkezésére álló összeg igen csekély, de nem kevesebb, mint amennyit erre a célra az utolsó békeévben fordítottak, ami azt bi­zonyítja, hogy a kormány nem ment túl ezen a téren sora a takarékos­kodásnak azon a vonalán, amelyet a gazdasági helyzet odeírt. Beszéde további során a lakás­tiszv kérdésére tért át és közölte, hogy a lakás­termelés kérdése nem tartozik a minisztérium ügykörébe,­­ majd a társadalombiztosításról be­­­szélt különös tekintettel a mező­gazdasági népesség egészségügyi biztosításának kérdésére. Beszélt a közalkalmazottak betegellátásának problémájáról, valamint a kisiparo­sok és kiskereskedők biztosításának kérdéséről is. Az ügyviteli kérdések során rámutatott arra, hogy mind az OTI-nak, mind a MABI-nak sikerült ügyviteli költségeinek hányadát összes kiadásaiban igen lényegesen redukálni. A szabad orvosválasztás és a gyer­mekvédelem problémáiról szólt még, valamint a tüdővész elleni küzdelem eddigi eredményeiről és további lehetőségeiről, a falu egészségügyének sürgős megjavítá­sáról, a gyógyszerellátás kérdésé­ről, majd végül kijelentette, hogy ha a reakció legyőzésével és vala­mennyi demokrat­iae erő együtt­fovély m­ennt és gazdasági újjáépítését megvalósí­tani, ak­kor lehet tökéletes szociál­politikát teremteni. Dénes István (pártonkívüli) és Le­­­gyei István (kisgazda) felszólalása után Döbrentei Károlyné (kommunista) a zöldkeresztes védőnők kérdésével fog­lalkozott, majd Hegymegi Kiss Pál (szabadságpárti) beszéde után az elnök szünetet rendelt e­l. Szünet után a nemzetgyűlés Dénes István (pártonkívüli) határozati javas­latának elvetésével általánosságban el­fogadta a népjóléti tárca költségveté­sét. Legközelebb március 4-én ül össze a nemzetgyűlés a költségvetés folyta­tólagos tárgyalására.­­ Két súlyosan ellentétes tény határozza meg ennek az olyannyira fontos tárcá­nak mai helyzetét, mindkettőre maga a miniszter hivatkozik a költségvetés indo­kolásában. „Tárcám feladatkörei kizárólag egész­ségügyi és szociális vonatkozásúak. Márpedig a vesztett háború törvény­­szerű velejárója az egészségügy szín­vonalának ijesztő süllyedése és a szociális nyomor." Kis az estüik pil­lére a népvédelmi konstrukciónak. A másik tán még fájdalmasabb ellen­tétet — figyelembe kellett venni Magyarország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetét, a vesztett há­ború okozta rendkívüli viszonyo­kat... Hű körülmények között panasz nélkül vagyunk kénytelenek keveselni a nép­jóléti igazgatásra szánt 113,9 millió forin­tot, amelyet külön még 49,6 milliós nyugdíjtétel egészít ki. A központi igazgattó 11.6 milliós tételében a személyi és do­logi kiadások mellett beállított 4.3 mil­llós beruházási hitelben különböző ágak magas éri­tkezései szerepelnek. A központi igazgatást 485 ro­adszerepített és 94 más szeonély látja el. Az általános egészségügy keretében 278 közegészségügyi felügyelő és tisztiorvos, 1453 városi, községi «8 körorvos, továbbá 15 kezelő és 104 ti**» teheidíjas dolgozik A« egészségvédeles» főágazatának keretében. 8 milliós eligyeléscél, 785 egészsé­gügyi és szociá­lis védőnő látja el a maga egészség­védelmi szakszolgálatát; ebben a rovat­ban számolják el a vidéki egészségügyi körzetekben működő tanácsadó orvosok és iskolai fogorvosok tiszteletdíját is. Idetartozik egy fontos intézmény­csoport: az Országos Közegészségügyi Intézet Tán még súlyosabb fejezet a betegellátás feladatköre 27,6 milliós kiadással. Az állami és állami kezelésbe vett kórházak és gyógyintézetek ebből 14,2 milliót igényelnek, 822 közreműködő rendszere­sített alkalmazottal, ezek közül 188 az orvos és 286 az ápoló, egétfszészügyi ke­zelő és műtős. A gyermekvédelem főcsoportja 17 milliót igényel. Akár­csak az előzőnél, itt is súlyosan érez­hető az igények és a fedezet egyen­súlyának nagyfokú hiánya. Csak a gyermekmenhelyeken ma 80.000 el­hagyott gyermekről kellene tűrhetően gondoskodni. A társadalombiztosítás terhel Itt főként az OTBA 8 milliós hozzájárulására szorítkoznak, a társada­lombiztosító intézetek önkormányzat­uk keretében látják el magukat, sőt a tör­vényben előírt állami hozzájárulást, pénzügyi okokból, egyelőre nem kapják meg. A szociálpolitika feladatainak köre itt meglehetősen szű­kreszabott. Kerete 5,3 millió. Leg­fontosabb tétele a szociális igazgatás 1­8 millió® kertben, 240 szociális felügyelő­vel és titkárral, továbbá 144 tisztelet­díjassal. Ide tartozik a Szociálpolitikai Tanács, a Szociálpolitikai Intézet Az állami szükséglakások tétele mindössze 639.000 forint. Átmenetileg 1 millió, szánnak válságos helyzetbe jutott,ti, köztük nyomorgók, menekültek és de­portáltak segélyezésbre. Végezetül a hadigondozás rovata, az érdekeltek állandó ostromá­tól kísérten. Erre a célra 32,8 millió jut. Eb­ben van a gondozottak nem rendszeres támogatása, átképzése, a hadirokkantotthon kiadási tétele, az állami művégtaggyár, mindez összesen 3,7 millióval. A főtétel a hadbavonul­tak hozzátartozóinak átmeneti segélyee, 34 millióval.

Next