Népszava, 1947. március (75. évfolyam, 50–73. sz.)
1947-03-01 / 50. szám
Demokráciában H7 ember mindenekfelett való érték — mondotta Kőműves József elvtárs a népjóléti tárca vitájában "A nmrttgT&H pénteki ««»ét fél t1-kor nyitotta meg Kossa István «1•Inök, Sári Uni« (kisgazda) előadó Ismertette a államháztartás vitelét« adott felhatalmazás további meghosszabbításától múló törvényjavaslatot. A nemzetgyűlés a javaslatot általánosságban és részletben elfogadta. Napirenden következett a sépjóléti tárva költségvetésének tárgyalása. Olt Károlyné (kommndst)antstade d escertte a költségvetést. Stukmerné Oberschall Ilma (szabadságpárti) több szempontból, de különösen «psimpoltikai «nemponklól támadta a népjóléti minisztarlamot és költségvetését. Reák Iván (kisgazda) a közegészségügy szempontjairól beszélt hosszasan, majd a szociálpolitika kérdésit boncolgatta. A költségvetést elfogadta. Beszéde után az elnök azünetet rendoltt. Szünet után Rusznyák István (kommunista) ugyancsak a ki»egtesz?Agrigy kérdéseit vizsgálta és a háború pusztítása nyomán bekövetkezett károk hom«ra» ecsetelésével támasztotta alá fejtegetését Jelenlegi népbetegségeink okait illetően. Adatokkal alátámasztott, szakerő ismertetése után a költési»«tént elfogadta. Magyarországon az embervédelem a munkásság ügye volt Krímftves József (raociándemoterata) beszéde elején rámutatott arra, hogy Magyarországon az embervédelmet és az azzal járó kötelezettségeket egyedül és mindig a munkásság vállalta. 1870-ben kezdtek működni Magyarországon a szakszervezete, ekkor alakult meg a Szociáldemokrata Párt és 19 munkás 19 forint alaptőkével megalapította a munkásfbetegsegélyzi) és Rokkantpénztárt. Az ipar fejlődésével és a szervezett karikásság erőfeszílésével a pénztár fejlődésnek is indult, noha az államhatalom, ahol csak tehetett, nehézségeket gördített útjába. Így 1919-ben az ellenforradalom kiszórta az európai szinten álló betegsegélyzőből az akkori munkaésezetilkot és helyükre a maga kreatúráit, a szociálpolitikákon semmit sem értő tisztviselőket helyezte. Emiaet következtében a munkavállalók most már nemcsak a munkáltatókkal, de az intézet munkavállalóival is szembenálltak, mert ezek az ipari munkásokat el akarták ütni jogaiktól. Sás az államfiatalom, ahol csak tehette, a Társadalombiztosító Intézet pénzéből vett el és ha ócska házat akart eladni, azt rásézta az OTI-ra. Ki felelős? A felszabadulás után a munkásság képviselői átvették az OTI vezetését, azonban a legendákkal ellentétben ki kell jelenteni, hogy ez ekkor korántsem volt gazdag intézetnek nevezhető, mert teljesen kirabolták a nyugatra távozók. Ezzel kapcsolatban Stükmernének rá válaszolnia kell, aki azt kifogásolta, hogy nagyon magas az a járulék, amelyet után fietnek, ma a munkéstdg fettgyenunkásjail nv lallják, de nem a munkások. Különben sem lehet a helyzetet úgy beállítani, mintha mindenért a demokrácia és különösen a két munkáspárt lenne felelős, holott a felelősség éppen azé a társadalmi osztályé, amelyhez Stühmerné is tartozik. A továbbiak során Kőműves elvtárs a magyar dolgozók régi problémájáról, a mezőgazdasági népesség betegségi biztosításáról beszélt, amelyért éppen a Szociáldemokrata Párt küzdött a legtöbbet a múltban. Ezen a téren még ma sem történt semmi és sürgősen cselekedni kell. Nagy segítséget jelentene az úgynevezett mozgó ambulanciák megszervezése, amelyek megfelelő szakorvosokkal a falu népének rendelkezésére állnának. Meg kell szervezni mindenekelőtt a tanyai orvosok ellátását is. Korszerű rendelőket kell számukra építeni, hogy minél tökéletesebben szolgálhassák a beteg embereket, mert a demokráciában az embernek kell a mindenek felett álló legnagyobb értéknek lennie. (Helyeslés és taps a koalíciós pártok soraiban.) ••• ha vm 50.000 forintos kimmmm tgész &Mtmilü tV'^Mt » Népbetegségek, munkásegészségügy Ezután a szociálpolitika problémájára tért át és alapelvként leszögezte, hogy a betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére szóló biztosítás nem lehet magánügy. Megemlítette a kisiparosok és kiskereskedők biztosításának szükségességét (Helyeslés.), majd a tuberkulózis és a reuma, e két népbetegség problémáiról beszélt. Ezzel kapcsolatban a melegvízi gyógyforrások elhanyagoltságát és korszerűtlenségét tette szóvá. Felvetette azt a gondolatot, hogy a Balaton mellett arányilag könnyen és olcsón lehet népüdültetést végrehajtani. (Helyeslés.) Megemlítette a nemibetegségek problémáját is és rámutatott arra, hogy a betegségben szenvedők nagy része szégyenli azt bevallani, éppen azért megfelelő propagandával kell a népet rászoktatni arra, hogy ne szégyenkezzék, hanem menjen orvoshoz. Beszélt még a bőrbajról és az ekcémáról is, amely lassan valóságos ipari betegséggé változott és nincsenek kórházaink, amelyek ezzel foglalkoznának. Végezetül a rákbetegségről beszélt és javasolta, hogy megfelelő laboratóriumot kellene felállítani a rákkutatás előmozdítására. Pénz kell a szociálpolitikához A munkásegészségügy kérdéseiről beszélt a továbbiakban Kőműves elvtárs és rámutatott arra, milyen fontos az állam szempontjából az orvosutánpótlás biztosítása. Igen kevés ipari baleseti sebészünk van, pedig rengeteg az ipari baleset. A mait rezsimben elég volt, ha valaki jól verekedett az egyetemen ahhoz, hogy orvos legyen, most komoly orvos utánpótlásról kell gondoskodni. Hiányoznak a szakemberek, a vidék orvosellátása a lehető legrosszabb, pedig a falu egészségügyi ellátása országos érdeke. Ugyancsak elhanyagolták a mentőszervezet megszervezését, a fővárost és a nagyobb városokat kivéve ez egyáltalán hiányzik. További probléma a megöregedett munkások ellátásának kérdése valamint a lakáskérdés, mert tehetetlen, hogy a városokban, de különösen a falvakban teljesen egészségtelen lakásokban lakjatnak emberek. Ugyancsak meg kell oldani a falu egyelőre katasztrofális vízellátását. Mindennek természetesen az az előfeltétele, hogy teljes erővel meginduljon a gazdasági élet, legyen pénz, amit szociálpolitikai célra fordíthassanak. Az államosítás már csak azért is múlhatatlanul szükséges, hogy ezeket az összegeket abból a haszonból vegyék el, amelyből eddig csak egyesek részesedtek. (Helyeslés és taps a munkáspártok sorában.) Jó szociálpolitikát kell teremteni, amely ott áll az ember mellett a bölcsőtől a halálig. (Általáns taps a koalíciós pártok sorában.) Hegyesi János (parasztpárti) a falvak egészségvédelmének kérdéseirőől beszélt, a vidéki orvoshiányról, a múltbeli szociális védőnők alkalmatlanságáról és a hadigondozottak problémáiról. Szociálpolitikánk a dolgozó tömegek felemelésére irányuljon Molnár Erik népjóléti miniszter válaszolt a felszólalásokra. Rámutatott arra, hogy a felszabadulás éles fordulatot jelentett a szociálpolitikában, amelynek egyetlen célja a múltban az volt, hogy biztosítsa a kizsákmányolás többé-kevésbé normális feltételeinek fenntartását. A demokrácia szociálpolitikája ezzel szemben a dolgozó tömegek gazdasági, egészségi és kultúrába felemelkedését célozza. Ennek szolgálatába állt a felszabadulástól kezdve a népjóléti minisztérium, amely először a szociális szakszolgálat demokratizálását igyekezett keresztülvinni, majd a külföldi segélyakció megbízottjaival szoros kapcsolatot létesített. Kétségtelen dolog, hogy a népjóléti tárca rendelkezésére álló összeg igen csekély, de nem kevesebb, mint amennyit erre a célra az utolsó békeévben fordítottak, ami azt bizonyítja, hogy a kormány nem ment túl ezen a téren sora a takarékoskodásnak azon a vonalán, amelyet a gazdasági helyzet odeírt. Beszéde további során a lakástiszv kérdésére tért át és közölte, hogy a lakástermelés kérdése nem tartozik a minisztérium ügykörébe, majd a társadalombiztosításról beszélt különös tekintettel a mezőgazdasági népesség egészségügyi biztosításának kérdésére. Beszélt a közalkalmazottak betegellátásának problémájáról, valamint a kisiparosok és kiskereskedők biztosításának kérdéséről is. Az ügyviteli kérdések során rámutatott arra, hogy mind az OTI-nak, mind a MABI-nak sikerült ügyviteli költségeinek hányadát összes kiadásaiban igen lényegesen redukálni. A szabad orvosválasztás és a gyermekvédelem problémáiról szólt még, valamint a tüdővész elleni küzdelem eddigi eredményeiről és további lehetőségeiről, a falu egészségügyének sürgős megjavításáról, a gyógyszerellátás kérdéséről, majd végül kijelentette, hogy ha a reakció legyőzésével és valamennyi demokratiae erő együttfovély mennt és gazdasági újjáépítését megvalósítani, akkor lehet tökéletes szociálpolitikát teremteni. Dénes István (pártonkívüli) és Legyei István (kisgazda) felszólalása után Döbrentei Károlyné (kommunista) a zöldkeresztes védőnők kérdésével foglalkozott, majd Hegymegi Kiss Pál (szabadságpárti) beszéde után az elnök szünetet rendelt el. Szünet után a nemzetgyűlés Dénes István (pártonkívüli) határozati javaslatának elvetésével általánosságban elfogadta a népjóléti tárca költségvetését. Legközelebb március 4-én ül össze a nemzetgyűlés a költségvetés folytatólagos tárgyalására. Két súlyosan ellentétes tény határozza meg ennek az olyannyira fontos tárcának mai helyzetét, mindkettőre maga a miniszter hivatkozik a költségvetés indokolásában. „Tárcám feladatkörei kizárólag egészségügyi és szociális vonatkozásúak. Márpedig a vesztett háború törvényszerű velejárója az egészségügy színvonalának ijesztő süllyedése és a szociális nyomor." Kis az estüik pillére a népvédelmi konstrukciónak. A másik tán még fájdalmasabb ellentétet — figyelembe kellett venni Magyarország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetét, a vesztett háború okozta rendkívüli viszonyokat... Hű körülmények között panasz nélkül vagyunk kénytelenek keveselni a népjóléti igazgatásra szánt 113,9 millió forintot, amelyet külön még 49,6 milliós nyugdíjtétel egészít ki. A központi igazgattó 11.6 milliós tételében a személyi és dologi kiadások mellett beállított 4.3 milllós beruházási hitelben különböző ágak magas éritkezései szerepelnek. A központi igazgatást 485 roadszerepített és 94 más szeonély látja el. Az általános egészségügy keretében 278 közegészségügyi felügyelő és tisztiorvos, 1453 városi, községi «8 körorvos, továbbá 15 kezelő és 104 ti**» teheidíjas dolgozik A« egészségvédeles» főágazatának keretében. 8 milliós eligyeléscél, 785 egészségügyi és szociális védőnő látja el a maga egészségvédelmi szakszolgálatát; ebben a rovatban számolják el a vidéki egészségügyi körzetekben működő tanácsadó orvosok és iskolai fogorvosok tiszteletdíját is. Idetartozik egy fontos intézménycsoport: az Országos Közegészségügyi Intézet Tán még súlyosabb fejezet a betegellátás feladatköre 27,6 milliós kiadással. Az állami és állami kezelésbe vett kórházak és gyógyintézetek ebből 14,2 milliót igényelnek, 822 közreműködő rendszeresített alkalmazottal, ezek közül 188 az orvos és 286 az ápoló, egétfszészügyi kezelő és műtős. A gyermekvédelem főcsoportja 17 milliót igényel. Akárcsak az előzőnél, itt is súlyosan érezhető az igények és a fedezet egyensúlyának nagyfokú hiánya. Csak a gyermekmenhelyeken ma 80.000 elhagyott gyermekről kellene tűrhetően gondoskodni. A társadalombiztosítás terhel Itt főként az OTBA 8 milliós hozzájárulására szorítkoznak, a társadalombiztosító intézetek önkormányzatuk keretében látják el magukat, sőt a törvényben előírt állami hozzájárulást, pénzügyi okokból, egyelőre nem kapják meg. A szociálpolitika feladatainak köre itt meglehetősen szűkreszabott. Kerete 5,3 millió. Legfontosabb tétele a szociális igazgatás 18 millió® kertben, 240 szociális felügyelővel és titkárral, továbbá 144 tiszteletdíjassal. Ide tartozik a Szociálpolitikai Tanács, a Szociálpolitikai Intézet Az állami szükséglakások tétele mindössze 639.000 forint. Átmenetileg 1 millió, szánnak válságos helyzetbe jutott,ti, köztük nyomorgók, menekültek és deportáltak segélyezésbre. Végezetül a hadigondozás rovata, az érdekeltek állandó ostromától kísérten. Erre a célra 32,8 millió jut. Ebben van a gondozottak nem rendszeres támogatása, átképzése, a hadirokkantotthon kiadási tétele, az állami művégtaggyár, mindez összesen 3,7 millióval. A főtétel a hadbavonultak hozzátartozóinak átmeneti segélyee, 34 millióval.