Népszava, 1947. július (75. évfolyam, 146–172. sz.)

1947-07-13 / 157. szám

Vigyázat: iMUien- „JU*n&ák” Göbbels időzített„propaganda bombái"ma is hatásosak Budapesten a háború utolsó évei­ben közszájon forgott az a vicc, amely szerint "Napoleon sohasem tudta volna meg, hogy elveszítette a waterlooi csatát, ha Göbbels lett volna a propagandaminisztere. A háború befejezése óta eltelt két év bebizonyította, hogy ennek a­­vicc­nek igen komoly alapja van. Gob­­bels az utolsó pillanatokig elhitette a német néppel, hogy a háborút a nácik megnyerik és a németek csak akkor jöttek rá a valóságra, amikor a szövetségesek már elfoglalták Berlint A propagandának ez a sánta mes­tere nem volt annyira ostoba, hogy ne látta volna a való helyzetet Amikor már nyilvánvalóvá vált Németország veresége, de propa­gandaszervei még mindig a titkos fegyverektől regéltek, Göbbels azon törte a fejét, milyen propaganda­fogásokkal törhetne borsot a nácik ellenségeinek orra alá. Hosszabb időre szóló tervet nem dolgozhatott ki, mert ekkor már elhatározta, hogy élve nem kerül a szövetsé­gesek kezébe. Végül is arra az elha­tározásra jutott hogy időzített „propagandabombákat" alkalmaz, amelyek hetekkel hó­napokkal, esetleg évekkel később „robbannak". Az összeomlás előtti hónapokban propagandájának nagy részét már ebben a szellemiben folytatta. Egyik rövid időre „időzített" bombája Hitler egyik rendeletéhez kapcsoló­dott 1944 tavaszán a Führer elren­delte, hogy „Werwalf" nevű titkos társaságot kell szervezni, amely az elfoglalt területeken partizán tevé­kenységet fejt ki. A szövetségesek gyors előretörése Hitler tervének végrehajtását és a „Werwolf" meg­szervezését lehetetlenné tette. Göb­bels áprilisban egy „Werwolfsen­dfff"-t állított fel, amelyen keresz­tül a Werwölf-ok kiagyalt hős­tetteiről zengett hazugságokat. Az időzített „propagandabomba" hamarosan robbant: a náci flit­ler-jugendek nem akartak a Werwolf-ok mögött lemaradni és minden központi irányítás nélkül több helyen szabotázs­tevékenységet fejtettek ki. A Führer mindenható propagan­distája azonban nem elégedett meg a rövidéletű s­ropagandabombák­kal. Olyan bombákat is ,,szerkesz­tett", amelyek csak most, két évvel a háború után, esetleg még később „explodálnak." Utolsó cikkeiben az­zal rémítette a nácikat hogy a szövetségesek Németországot telje­sen eltörlik a föld színéről. „Meg­jósolta", hogy a Harmadik Biroda­lom veresége esetén Németország súlyos gazdasági helyzetbe kerül. Természetesen ezt mindenki előre tudta. A német népnek és­­főleg a náciknak az emlékezete azonban rosszul működik. Göbbels ezer hazugságát a titkos fegyverekről elfelejtették és mind gyakrabban lehet Német­országban ilyen kijelentéseket hallani az éhező németek és a nácik szájából: „Göbbels hat­ es gleich gesagt". „Unter Hitler war es besser." Göbbelsnek ezek az időzített bombái most robbannak Németországban. A németek nem gondolnak arra, könnyű volt Göbbelsnek „meg­jósolni" a német nép nyomorát. a DOHÁNYZÓINK jogos panaszait sikerült most orvosolnia a J­a­u­­­n­a Cigarettapapír-gyárnak, a háborús évek alat­t nélkülözött olasz cigarettapapír behozatalával. Min­t értesülünk, a Janina Cigarettapapírgyárnak hosszú fáradozás és anyagi áldozatok árán sikerült Olasz­országban — ahonnan évtizedek óta e cikket behozta — egy jelentős cigaretta­papírmennyiséget felgyártatnia. Ez a cigarettapapír most megérkezett, ezáltal a dohányzók örömére e papír ismét forgalomba kerülhet. A Janina Ciga­rettapapírgyár tehát ismét forgalomba hozza régi, bevált minőségű Senator­cigarettapapírkészítményeit és ezzel a magyar do­lgozók cigarettapapírki­látásá­nak minőségi kielégítését biztosítja. (X) amikor a nácik mindent elpusztí­tottak és nem lehet többé Európa országait kifosztani. Göbbels azonban nemcsak Német­országban helyezett el időzített bombákat. Propagandabombáival elárasztotta Európa valamennyi or­szágát. Egyik ilyen időzített bom­bája az antiszemitizmus, amelynek fennmaradását nem bízta a vélet­lenre. A sztálingrádi beszédtől kezdve utolsó rádiószózatáig acsar­kodott a koncentrációs táborokban levő zsidóság ellen. Mindenért a zsidóságot okolta, talán még a hitleri birodalom vereségének okát is legszíveseb­ben rájuk kénte volna. A német hadsereg legyőzhetetlensé­gének nimbuszát is megőrizte egy propagandabombával, amely szerint a tábornokok elárulták Németorszá­got. Egyik legsikerülte­bb propa­gandabombája még ma is „pusztít". A „vasfüggöny"-elmélet ugyanis Göbbelstől ered és ma is sokat hallhatunk róla. A propaganda sátáni mesterének időzített bombái itt fekszenek körü­löttünk. Időnként egy-egy ilyen idő­zített bomba felrobban és elhomá­lyosítja az emberek tisztánlátását. A robbanásokat „Göbbels hat es uns propheteit" felkiáltások jelzik és nemcsak Németországban fejte­nek ki pusztító hatást, hanem Európa más országaiban, sőt Ame­rikában is és az emberek nem is „Made in sejtik, hogy a bombán Germany" felírás van. G-i NÉ­P­S­Z­AVA 1947 július 1311 legközelebb megint elvettem volna valamit. És én nem akarok... Én becsületesen akarok élni és a mun­kámért akarok majd szép ruhát venni. Azután elmondta, most el­megy egy leányotthonba, ahol nem kell fizetnie, viszont tanulni lehet és talán — mondja — még egyenesbe jövök. Nagyon fogok igyekezni. — És elindul a Koháry ucca nyüzsgé­sében, kis olcsó kartonjába — a fogházmisszió ajándéka — takarja börtönjárt testét. * A fogházmisszió szeretne segíteni az ilyen és hasonló elveszett embereken, de pénzük nincsen és szeretetbe, jószóba nem öltöztetheti fel a ruhátlanokat és hiába a megértés és jószándék, ezért vasútjegyet nem válthat a most szaba­dult, megtévedt vidéki fogoly, aki a jó­akarat emberi hangjai csengésének em­lékével gyalog indul Ilrakolo felé új életet kezdeni. —esi — A megtévedt fogtechnikus, a „büszke" nyugdíjas és a kis szolgáló Pillanatképek megtért és megrögzött bűnösökről Hogyan illeszkedik az életbe a börtönviselt, akit kis vagy nagy bűnökért kivont az igazságszolgál­tatás a társadalomból s aki kitöltve büntetését, keresi az utat­ vissza a normális életbe. A fogháziroda nyilvántartása sze­rint naponként nyolc-tízen nyerik vissza szabadságukat és e nyolc­tizek között oly kevesen vannak, akik megbánták volna, amiért ide­kerültek s akik úgy távoznának, hogy jóváteszik, amit vétettek. A fogház lakóinak emberi életet biztosít a demokrácia. Sokan alig akarják elhagyni a markóneai ko­mor épületét. Itt élelmük, fekhelyük biztosított, a külvilág pedig oly sok szenvedést, nélkülözést ígér szá­mukra. A. Zsófia nemrégiben szabadult. A megadott címen nem találjuk. A közép­korú asszony betörés miatt került „bajba" — mondja a konyhaajtóban napozó szomszéd és közli azt is, hogy „Zsófi már nincs, megülte magát, mert nem bírta a szégyent". A ház oly ütött­kopott, leszakadt folyosójával, utca felé dűlő frontjával, egyszobás, minden nél­küli lakásaival. Az ajtóban, amin Zsófi távozott, azon a bajt hozó napon és amin szégyenkezva és elveszve ment a halálba is, most egy öreg házaspár meggyet magoz: befőzés télire. Zsófiról nem sokat tudnak, csak azt, hogy egyedül élt és mindig haragudott és azután, hogy meg­történt a baj, sokat sírt, de soha nem panaszkodott. Járt valahová dolgozni, ide nem vették vissza, nem volt semmije, csak a rozoga ágy, egy üveg ecet , és a priusz. Hát meghalt. És jobb is így, mondják bólogatva a szomszédok, leg­buzgóbban a meggyel foglalatoskodó házaspár, akik Zsófi halála után jutot­tak fedélhez és ágyhoz és most már ők használják el a­­ zöld üvegben savanyodó ecetet is. K. Sándort még 45-ben ítélte el a népbíróság hat hónapra, mert „tagja volt a nyilaspártnak." K. Sándor, aki büntetését kitöltötte, legalábbis ezt jelöli meg bűncselekményeként. Régi életét folytatja, fogtechnikus­műhelye van, sok a páciens, a vita­minhiány nem tesz jót a fogaknak. Azt­­ mondja, sohasem­ politizált, csupán azért lépett be a pártba, hogy több pácienshez, több jövede­lemhez jusson. Ezt mindenki tudja róla, állítja határozottan és ezért az üzlet nem szenvedte meg a félévi börtönpauzát megmaradt a régi vevőkör. Csak éppen az a néhány páciens, akinek a kedvéért és aki miatt a börtönbe került, annak ve­szett nyoma. Arról érdeklődik a megtévedt fogtechnikus, hogy aki­nek politikai jogait öt évre föl­függesztették, beléphet-e a munkás­pártba? Megkérdezzük: erre is rá­beszél­ték-e. Igen — mondja —, vagyis nem, de valahova mégis csak be akarok lépni. És védekezően tiltakozik: nem, kérem, én nem poli­tizálok, sohasem politizáltam. Még csak az kellett volna. Mennyi időre csuktak volna le, ha még politizálok is. Nálunk soha senki nem politi­zált. Mi üzletemberek vagyunk. Lebeszéljük őt a munkáspártokról s oly nehezen érti meg, hogy ezek­nek nem a tagdíjra, hanem politi­záló munkatársakra van szükségük. L. Géza és felesége a társbérlet áldo­zatai. Legalábbis sűrű sóhajtozások közepette jelenti ezt így ki a 65 eszten­dős nyugdíjas, aki érkezéssünktől és kér­déseinktől nem zavartatva magát, buz­gón festi a konyhafalat. Azt mondja, legnagyobb tapintatlanság „ilyet" kér­dezni, és nem hajlandó felvilágosítást adni. K­ülönben is az asszony büntetését felfüggesztették, ő pedig mindössze egy hónapig volt bent,­­ azt is a fosrház­irodásban, majd később a rabkarhic érzi. Felesége egyre leinti, hogy ne beszél­­jen, mert kinek mi köze hozzá, ült, hát ült, az ő gondja.­­És mindketten merev hallgatásba burkolódzoak, mást nem lehet tőlük megtudni. Annál többet mond a társbérlő. A­ társbérlő, akinél huszon­kétszer kö­vetett el a büszke nyug­díjas betöréses lopást. Féktelen bosszú­vágy hajtotta ez iskolázott, jómódú öregembert. Bosszú, mert nem lakhatja másodmagával a hatalmas méretű négy­szobás lakást, mert meg kellett osztania fejedelmi otthonát hajléktalanokkal, nincstelenekkel. Hát betört és ellopta a zsírt, a cukrot, elvágta a villany drótot, kilyuk .Sétát­a a kádat, fölfeszítette a zárat, betörte az ablakot, bosszút állt. Most, hogy erjg hónap után kiszabadult, folytatja a régi módszert, letépi társ­bérlője névtábláját, elrontja a vízveze­téket. Sokszor áthallatszik a falon, amint a nyilas időket visszasírja, légóparancs­nok volt, mondják a házban, sok pénzt keresett, sok szőnyeget gyűjtött és ura volt életnek, halálnak. Most is félnek tőle, akik megmaradtak a házban, sze­retnék feljelenteni, de nem merik, fél­nek a gonosz aggastyántól, aki egyszer úgy áll majd bosszút, hogy ablak helyett lakótársai fejét veri be. D. Magda, 17 éves volt háztartási alkalmazott. Mostohaanyja mellett nőtt tizenkétévessé, azután nem bírta tovább és eljött Pestre „szol­gálni". Ötven forint havi fizetést kapott és a „kisasszonynak" annyi csillogó ékszere, puha selyem ruhája, habkönnyű kombinéja és sok-sok pénze volt. Csak egyszer szeretett volna szépen felöltözni és 1­50 forintból nem tellett. Felöltözött hát a kisasszony ruhájába, — és nem mert többet hazamenni. Azután el­fogták és — még mindig a kis­asszony ruháját viselte — elítélték. Csodálkozó kék szemmel áll a fog­ház kapujában, mikor ismét szabad lett és azt mondja: soha az életben — tizenhétéves szomorú kis életé­ben — nem érezte azt a megköny­nyebbülést, hogy kitöltötte­ a bün­tetést, megbűnhődött a bűnért, amit elkövetett — Tessék elhinni, nem akartam ellopni a ruhát, sem soha semmit mondja. — Tisztelem, ami a másé. De szerettem volna egyszer én is szép lenni. Tudom, hogy rászolgál­tam a büntetésre és tudom, jó volt hozzám a sors, hogy rájöttek és le­csuktak. Talán, ha nem veszik észre. A Magyarok Világszövetsége az amerikai magyarokhoz A Magyarok Világszövetsége táviratot intézett az északamerikai magyarsághoz, mert az Ameriká­ból érkező levelekből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy egyes Amerikában működő politikai ka­landorok az­­amerikai magyarság töm­egeit a Habsburg restaurációs propaganda szolgálatába akarják állítani. A Magyarok Világszövet­sége táviratában felhívja az észak­amerikai magyarság társadalmi szervezeteit, ne adják oda magukat eszközül e kalandorok törekvései­nek. Ezek a törekvések csupán egy trónjavesztett család, néhány birtokát vesztett arisztokrata és rangját vesztett nyugatos katona­tiszt féktelen uralm­ vágyát akar­ják kielégíteni. Az amerikai ma­gyarság, amelynek zöme éppen a Habsburg-uralom utolsó évtizedé­ben volt , kénytelen a feudális Magyarországot elhagyni, szakig son meg mindem kapcsolatot enesk­ke-l." Az amerikai magyarság haladó­szellemű szervezetei e felsiívás nyomán a legélesebű­en állást fog­laltak ez ellen a kalandorpolitika ellen. " * Belföldi gazdasági hírek Júliusban nem lesz rendkívüli cukor­­pa­radag. A testi és nehéztesti munk­á­sok szokásos cukorpótjegyeit azonban beváltják­. — A nem magánjáró cséplő­gépek csaplósi c­ija 3,6 százailék, ha ai tixttm­ tayságról 6« a vontatásról is » csöpöltető gordoskodók. — Békés megyé­­ben Befejeződött ez aratás és most fo­lyik a próbacsipoés. — Augusztus 1 után is változatlan marad az étolaj ára. O­­I­LI, AM HIRE­K. Roosevelt özvegye július második felé­ben Karlsbadba utazik. Garmisch-Partenkirchenben a mün­cheni zsinagóga felszentelését bemutató film vetítésekor, amikor a hatmillió zsidó áldozatról emlékezett meg a be­mondó, a nézők „még mindig kévés" kiáltással tüntetni­­kezdtek, úgyhogy a vetítést félbe kellett szakítani. A tün­tetőket az amerikai katonai rendőrség szórta szét. Bologna fölött szombaton "repülő­csészealjakat" vettek észre, amint dél felé haladtak. A palesztinai kormány Cyprusban tartózkodó 500 internált árvagyermeket bocsát be az o­rszágiba. . A földközitengeri brit hajóhad csü­törtökön nyári cirkálóidra fut ki Máltá­ból és felkeresi a török, az orosz, a gö­rög és keletföldközitengeri kikötőket. Felhívás ügyfelem átvenni szándékozik Ivováts Lajos Tundinpesti (VII. Éva utca 24. sz.) tex­t­i­l n­agy kereskedő­i üzletét. Felkérem a hitelezőket, hogy követeléseiket a jog­következmények ter­he mellett irodám­ban írásban 5 na­p alatt bejelenteni szíveskedjenek. Ifj. dr Mezei Pál ügyvéd, Budapest V, Visegrádi ucca 9.

Next