Népszava, 1947. október (75. évfolyam, 223–249. sz.)
1947-10-19 / 239. szám
SZÍNVONALbaaz DEMAGÓGIA Trszodéban jártam, hol divatos társaságba cseppenve, szavak, tréfás meg komoly beszélgetés záporában kellett föltennem önmagamnak a címben foglalt kérdést, mert tanúja voltam és tanúja vagyok napról napra az elharapódzó sekélyesség epidémikus tüneteinek. Ne tekintsük tehát elszigetelt előkelősködésnek, irodalmi gondnak csupán a nemzet gondját, mert erről van szó. Szellemi válságról beszélnek és van is szellemi válság. Hogyne lenne, amikor még mitologikus rémségek köde fekszik rajtunk, olymódon hogy már nem is hisszük őket, csupán most behegedő képzeletünket súrolják. A nagy csatazajban akusztikus hatásokhoz szoktunk és még ma is azt kell hinnünk, hogy csupán a sziréna szaván értünk, csak a sziréna vitításának hiszünk és a meggyőzés egyetlen eszköze a fenyegetés, az erőszak, a kivételes állapot minden embertelen keménysége, mintha még mindig háborúban élnénk. Ez társadalmi betegség. Az arányérték teljes eltűnéséről kell beszámolni, az ízlés elsillkadásáról, az emberi indulatok deformálásáról. Az uszodai társaság kellős közepén belémhasított ez a kérdés. Az objektív és a szubjektív váltakozott követte egymást képzeletemben. A szellemi tisztázódás még nem következett be, a fogalomzavarok kiküszöbölése sem járhat azzal a sikerrel, ami kívánatos lenne, mert nem teljes a garnitúránk. Már megírtam eze esetben, hogy embe rek jöttek fel e szabadulás napjaiban a pincéből és ezek letelepedtek éppen az üresen hagyott szikbe. Úgy jöttek, mint a görög színjátékok hősei az alvilágból fejükre illesztve a személyváltoztató lárvát és mellükre feliratot akasztottak: , Én közíró vagyok" — ,Én purifikátor vagyok" — ,Én közigazgatási szakértő vagyok" — ,,Én jellemes ember vagyok". S az emberek hogy hogynem, vagy elhitték e feliratokat vagy hittek a jelleg és jellemváltozásnak, vagy pedig nem hittek, ám ez nem változhat a dolgokon. Persze ez nem általános megállapítás, mert szerencsénkre a demokráciának vannak kitűnő szakemberei és jellemes férfiai is. Csakhogy az a szomorú, ötlik fel mingyártva bennem, hogy ezt ilyen mentegetődzve iskolásan kell megfogalmaznunk, hogy szinte kivételként kell értékelnünk azt, ami valójában alapul szolgál Hangos volt a társaság, mintha túltensteni akarnák a fürdőzők lármáját! Úgynevezett szellemi emberek voltak együtt, mérnök, ügyvéd rajzoló újságíró, akik beszélgetésükkel akaratlanul is meghúzták az általános polgári színvonal mértékét Mindenről és mindenkiről folyt a szó és ha valaki erkölcsrajzot írna a főváros életéről, bizony sok adbékért lehetne hálás a társaságnak. Különösen családi, szellemi vonatkozások elegyedtek a divatos irodalom és a politikai helyzet ügyével. Ha Babilont züllöttnek és mélységesen romlottnak ismerik mégis úgy tekintünk buja, szédítő káprázatába, mint amiben nagyvonalúság van és a tobzódásában is grandiózus. Ám mit szóltam volna a politikus purifikátorhoz, ki könnyedén gátlás nélkül beszélt Homerosról meg Shelley költészetéről, nyugalmas derűvel harsogó fölénnyel eltévesztve lényeget adatot. S a felületességnek micsoda panorámája tárult elém, mikor mindent átharsogó erővel hirdette, hogy az irodalom, az úgynevezett igazi irodalom csupán affektálás unalmas, anakronisztikus távolmaradás az igazi élettől és csak annak van létjogosultsága, ami szórakoztató, az irodalmi vita hamarosan folyást változtatott deltákra szakadt. A hahota, a csipkelődés a pocskondiézás azonban nem szűnt, sőt erősödött. Napjaink kitűnő publicistájának esetére gondoltam, aki az országgyűlésen mint képviselő siker nélkül szerepelt mert rekedt, cigarettafüstmarta hangja nem felelt meg a hatalmas csarnok arányainak. S írry mondhatott volna ő vilás-megváltó igéket is, az atombomba keltette pánik narkóziséről, gyógyszeréről is beszélhetett volna, mert orgánuma nem volt zersizetes sikere sem volt. Ez így is van rendjén Ahol hanggal kell győzni, például a népgyűléseken, ott a suttogó értelemnek nincs helye. De ugyanekkor joggal vetődik fel a kérdés: mit keres az értelem küzdőterén, a meggyőzés területén a public'sztikában az oktatásban, a pedagisztu színterén a torok embere, a demagógia mestere, a frázisok játékának tűznagya. s itt érkeztünk el a középponthoz. Meg kell vélne szüntetnünk a műfaji képességi határsértéseket, sőt hódító hadjáratokat. Ugyanis sokszor vagyunk kénytelenek szomorúan tapasztalni, hogy a szellemáhítatos csarnokaiban az öblöshangú toroklények deklamálnak, készen vásárolt frazeológiájukkal, kezükben lóbálva érveik luftballonját, melyben természetesen nincs más, mint felületesség, műveletlenség. S ezek az emberek megmámorosodnak önmaguk szereplésétől s olyan biztonsággal ítélkeznek a világ ügyei a kultúra, szellem és fölemelkedés dolga felett, hogy a valóban értelemmel érvelő elfállad, belefagy a szó és magát tényleg anakronisztikus figurának vélve, visszaballag a gyertyaszentelői barlangba. A közelmúltban mesteri bírálatot olvastam egy könyvről melyben a kitűnő esztéta dicséretként állapítja meg, hogy a megbírált könyv szerzője szép munkát végzett és ezért akár Kemény Zsigmond „Pesti Napló"-jában újdondász lehetne. Nos éppen ezeket az újdondászokat hiányoljuk, a konokul tanuló, tehetségüket szakmai ismerettel társító embereket, akik kellő alázattal és a hivass megbecsülésével kezdik a pályát. Mert valljuk be már-már általánosnak nevezhető tünetként számolhatunk be, arról, hogy szakmáinkban alig működött emberek egy-két évi gyakorlat után mestereknek képzelik magukat. Persze, ez leginkább az úgynevezett szabad területeken érvényesül, mert az orvost tanulmányainak elvégzésére kötelezik, de nem kötelezik tanulásra a demagógot, sem az olyan betűvelőlt aki az alannyal és az állománnyal és a mondatszerkezet egyeztetésével még ma sem barátkozott meg egészen. E keserű dohogás összefoglalásaként követelnünk kell az igényességre való törekvést és ezt csak a szellemi őrhelyeken működő embe- rek gondos megvalósításával érhetjük el. Vészi Endre ki. Tavasszal ezekre a gyengén fejlett növényekre műtrágyát kell szórni, hogy az elmaradt növényzetet gyorsabb és erőteljesebb fejlődésre serkentsük. Ehhez az szükséges, hogy már most kellő mennyiségű műtrágyát szánjanak a tavaszi talajerő feljavítására s ezeket olcsón juttassák el a gazdákhoz. Kishán György AZ ŐSZ HAJ eredeti színét festés nélkül 10—18 nap alatt visszanyeri. Nincs pipecaelée. Egyszerűen benedvzesti haját reggelenként a Leton Visszaszínezővel. 10—18 nap múlva a haj visszanyeri eredeti színét, fényét, rugalmasságát. Csalódás nincs, a hatás biztos. Ártalmatlan, tiszta, nem hagy foltot a LETON visszaszínező Ára 12 torint 66. Minden szakillétben. —• Fő aktár: Hunnia gyógyszertár, Erzsébet Wfc&1 SG. Azonnal hitelt vetőmagbehozatalra, különben hatszázezer hold marad bevetetlenül Országszerte rosszak a talajelőkészítési viszonyok és így hátráltatják az őszi munkálatokat, a szántást és a vetést. Legutóbb megírtuk, hogy a gazdák egy része még nem kapta meg a vetőmagot és nem tudja kellő időben elvetni a gabonamagokat. Ezen túlmenőleg azonban megállapították, hogy a kiutalt vetőmagmennyiségen kívül körülbelül hatszázezer hold olyan terület marad, amelyet ősszel a rossz időjárási viszonyok vagy a vetőmaghiány miatt segítség nélkül egyáltalán nem tudnak bevetni. Gonda Béla elvtársat, országos termelési miniszteri biztost kérdeztük meg, hogy véleménye szerint, mik a legsürgősebb tennivalók. — A legsürgősebb feladatunk — mondotta Gonda Béla elvtárs —, hogy minél előbb megkezdjük a tárgyalásokat tavaszi búza-és árpavetőmag behozatalára. TarfilAMi háromezer vagonnal kell küföldről behoznunk búzát és árpát Van már erre vonatkozólag több elfogadható ajánlat és néhány előnyös kompenzációs lehetőség. A Gazdasági Főtanácsnak gyorsan kel dönteni ebben a kérdésben. Nem járhatunk újiy, mint tavaly amikor a gazdasági szakemberek mindent megtettek, hogy mihamarabb behozzuk a szükséges tívi szi ffabonavetőmagot de czek oly későn kaptak engedélyt és pénzügyi fedezetet hogy a tavaszi búza- és árnavetőmag későn április végén és május elején érkezett be az országba úgyhogy egy részit nem is tudnék elvetni. Ennek elkerülésére az idén azorbal Wice--"! kezdeni s a tanácskozásoks, és a GF-nak sürgősen hitelt kell megszavaznia a vásárlásokra. — Fontos a tárgyalást most megkezdeni és előre tudni azt, hogy kapunk-e és mennyi vetőmagvat kapunk. Ahol ősszel részint az időjárási viszonyok, részint a vetőmaghiány miatt nem tudunk vetni, ott már elő kell készíteni a talajt a bevetésre. Időben gondoskodni kell az ősszel elvetett gabonaneműekről is. Azok, amelyeket későibb vetettek, a legnagyobb részt a hó alatt kelnek Takarékoskodás A fővárost állandó támadások érik egyik oldalról, amiért pazarok A napokban arról írtak, hogy hatvanezer forintos fizetéseket vesznek fel egyes tisztviselők. Ezzel szemben a valóság, hogy a fővárosnál, beleértve az üzemeiket és vállaltokat, összesen huszonnégy olyan vezető tisztviselő van, akinek a havi jövedelme meghaladja ugyan a havi háromezer, de nem éri el a négyezer forintot. Tudunk viszont ipari vállalatokról, ahol cégvezetők jövedelme is többet tesz ki. Most azt írják, hogy a forintmérlegek elkészítése során egyes tisztviselők tízezreket vettek fel, sőt, az egyik százezer forintot. Ezzel szemben a valóság, hogy a forintmérleget megsürgetett iramban, különmunkával, miniszteri rendelkezésre kellett elkészíteni. A különmunkát végző tisztviselőket miniszteri rendelet értelmében díjazták, így történt, hogy egyes tisztviselők a maguk és munkatársaik részére egy összegben vették fel a nekik járó díjakat, és osztották maguk között szét. Ebben az ügyben különben Szakasits Árpád elvtárs törvényhatósági bizottsági elnöki minőségében vizsgálatot rendelt el, ami mindenki számára megnyugtatásul szolgálhat. Ellenben, ha már takarékoskodást sürgetnek, úgy történjék meg az minden vonalon. Például ne essék meg, hogy főtisztviselő fővárosi autón, a főváros benzinjével, fővárosi soffőrrel vitesse el magát Milánóba. Ne történjék meg, hogy az újonnan kinevezett helyettes ügyosztályvezető a főváros pénzén, huszonháromezer forint költséggel rendezze be hivatali szobáját, ugyanakkor, amikor az ügyosztály unokainak ételfejadagát pénz hiányában le kellett szállítani. Ne essék meg a takarékoskodás napjaiban, hogy hatvanezer forintért vásároljon ügyosztály olyan Hudson meseautót amibe a polgármester nem hajlandó beülni, mert kihívásnak tartaná a mai időkben az ilyen autó használatát Ne történjen meg, hogy alig ült el az autóbotrány. negyvenezer forintért vásároltak egy Dodge-autót, amely szintén olyan pompás külsejű, hogy nem akad városi tisztviselő, aki be merne ülni. Takarékoskodni valóban kell, de mindenkinek. Támadni is szabad mindenkinek, de csak az igazságnak megfelelően és sohasem szabad szemet húnynia visszásságok felett, ha annak elkövetője éppen a saját tártjához tartozik. MINDENKINEK EGY JÓ BOR. AKTATÁLKA MwíinWh iktiálkt kelül elviltutA faltat . . . . . Sitltaíi afclaliskl. jjtft »•318 böfb&i. tót- |/4j válasilatM . í Vilijai t! akta-in tálba. fc&JSnleges |i iaápüntokiVJ. . I?