Népszava, 1947. október (75. évfolyam, 223–249. sz.)

1947-10-19 / 239. szám

SZÍNVONAL­baaz DEMAGÓGIA Tr­­szodéban jártam, hol divatos tár­saságba cseppenve, szavak, tré­fás meg komoly beszélgetés záporá­ban kellett föltennem önmagamnak a címben foglalt kérdést, mert ta­núja voltam és tanúja vagyok napról napra az elharapódzó seké­lyes­ség epidémikus tüneteinek. Ne tekintsük tehát elszigetelt előkelős­ködésnek, irodalmi gondnak csupán a nemzet gondját, mert erről van szó. Szellemi válságról beszélnek és van is szellemi válság. Hogyne lenne, amikor még mitologikus rémségek köde fekszik rajtunk, oly­módon hogy már nem is hisszük őket, csupán most behegedő képze­letünket súrolják. A nagy csata­zajban akusztikus hatásokhoz szok­tunk és még ma is azt kell hinnünk, hogy csupán a sziréna szaván ér­tünk, csak a sziréna vitításának hiszünk és a meggyőzés egyetlen eszköze a fenyegetés, az erőszak, a kivételes állapot minden embertelen keménysége, mintha még mindig háborúban élnénk. Ez társadalmi betegség. Az arányérték teljes el­tűnéséről kell beszámolni, az ízlés elsillkad­ásáról, az emberi indulatok deformálásáról. Az uszodai társaság kellős köze­pén belémhasított ez a kérdés. Az objektív és a szubjektív váltako­zott követte eg­ymást képzeletemben. A szellemi tisztázódás még nem következett be, a fogalomzavarok kiküszöbölése sem járhat azzal a sikerrel, ami kívánatos lenne, mert nem teljes a garnitúránk. Már megírtam e­ze esetben, hogy embe­­ rek jöttek fel e szabadulás napjai­ban a pincéből és ezek letelepedtek éppen az üresen hagyott szikbe. Úgy jöttek, mint a görög színjátékok hősei az alvilágból fejükre illesztve a személyváltoztató lárvát és mel­lükre feliratot akasztottak: , Én közíró vagyok" — ,Én purifikátor vagyok" — ,Én közigazgatási szak­értő vagyok" — ,,Én jellemes ember vagyok". S az emberek hogy­ hogy­nem, vagy elhitték e feliratokat vagy hittek a jelleg és jellemválto­zásnak, vagy pedig nem hittek, ám ez nem változhat a dolgokon. Persze ez nem általános megállapítás, mert szerencsénkre a demokráciá­nak vannak kitűnő szakemberei és jellemes férfiai is. Csakhogy az a szomorú, ötlik fel mingyártva ben­nem, hogy ezt ilyen mentegetődzve iskolásan kell m­egfogalmaznunk, hogy szinte kivételként kell érté­kelnünk azt, ami valójában alapul szol­gál Hangos volt a társasá­g, mintha túltensteni akarnák a fürdő­zők lármáját! Úgynevezett szellemi emberek voltak együtt, mérnök, ügyvéd rajzoló újságíró, akik be­szélgetésükkel akaratlanul is meg­húzták az általános polgári szín­vonal mértékét Mindenről és min­denkiről folyt a szó és ha valaki erkölcsrajzot írna a főváros életé­ről, bizony sok adb­ékért lehetne hálás a társaságnak. Különösen családi, szellemi vonatkozások ele­gyedtek a divatos irodalom és a politikai helyzet ügyével. Ha Babi­lont züllöttnek és mélységesen rom­lottnak ismerik mégis úgy tekin­tünk buja, szédítő káprázatába, mint amiben nagyvonalúság van és a tobzódásában is grandiózus. Ám mit szóltam volna a politikus purifi­kátorhoz, ki könnyedén gátlás nél­kül beszélt Homerosról meg Shelley költészetéről, nyugalmas derűvel harsogó fölénnyel eltévesztve lénye­get adatot. S a felületességnek mi­csoda panorámája tárult elém, mi­kor mindent átharsogó erővel hir­dette, hogy az irodalom, az úgy­nevezett igazi irodalom csupán affektálás unalmas, anakronisztikus távolmaradás az igazi élettől és csak annak van létjogosultsága, ami szórakoztató,­­ az irodalmi vita hamarosan folyást változtatott del­tákra szakadt. A hahota, a csipke­lődés a pocskondiézás azonban nem szűnt, sőt erősödött. Napjaink kitűnő publicistájának esetére gondoltam, aki az ország­gyűlésen mint képviselő siker nél­kül szerepelt mert rekedt, cigaretta­füstmarta hangja nem felelt meg a hatalmas csarnok arányainak. S írry mondhatott volna ő vilás-meg­váltó igéket is, az atombomba keltette pánik narkóziséről, gyógyszeréről is beszélhetett volna, mert orgánuma nem volt zersizetes sikere sem volt. Ez így is van rendjén Ahol hang­gal kell győzni, például a nép­gyűléseken, ott a suttogó értelem­nek nincs helye. De ugyanekkor joggal vetődik fel a kérdés: mit keres­ az értelem küzdőterén, a meg­győzés területén a public'sztikában az oktatásban, a pedagisztu­ szín­terén a torok embere, a demagógia mestere, a frázisok játékának tűz­nagya. s itt érkeztünk el a közép­ponthoz. Meg kell vélne szüntet­nünk a műfaji képességi határsérté­seket, sőt hódító hadjáratokat. Ugyanis sokszor vagyunk kénytele­nek szomorúan tapasztalni, hogy a szellem­­áhítatos csarnokaiban az öblöshangú torokl­ények dekla­málnak, készen vásárolt frazeoló­giájukkal, kezükben lóbálva érveik luftballonját, melyben természete­sen nincs más, mint felületesség, műveletlenség. S ezek az emberek megmámorosodnak önmaguk szerep­lésétől s olyan biztonsággal ítélkez­nek a világ ügyei a kultúra, szel­lem és fölemelkedés dolga felett, hogy a valóban értelemmel érvelő elfállad, belefagy a szó és magát tényleg anakronisztikus figurának vélve, visszaballag a gyertyaszente­lői barlangba. A közelmúltban mesteri bírálatot olvastam egy könyvről mely­ben a kitűnő esztéta dicséretként állapítja meg, hogy a megbírált könyv szerzője szép munkát végzett és ezért akár Kemény Zsigmond „Pesti Napló"-jában újdondász le­hetne. Nos éppen ezeket az újdon­dászokat hiányoljuk, a konokul ta­nuló, tehetségüket szakmai ismeret­tel társító embereket, akik kellő alázattal és a hivass megbecsülé­sével kezdik a pályát. Mert valljuk be már-már általánosnak nevezhető tünetként számolhatunk be, arról, hogy szakmáinkban alig működött emberek egy-két évi gyakorlat után mestereknek képzelik magukat. Persze, ez leginkább az úgynevezett szabad területeken érvényesül, mert az orvost tanulmányainak elvégzé­sére kötelezik, de nem­­ kötelezik tanulásra a demagógot, sem az olyan betűvelőlt aki­ az alannyal és az állománnyal és a mondatszerke­zet egyeztetésével még ma sem ba­rátkozott meg egészen. E keserű dohogás összefoglalása­ként­ követelnünk kell az igényes­ségre való törekvést és ezt csak a szellemi őrhelyeken működő embe-­ rek gondos megvaló­sí­tásá­val ér­hetjük el. Vészi Endre ki. Tavasszal ezekre a gyengén fej­lett növényekre műtrágyát kell szórni, hogy az elmaradt növény­zetet gyorsabb és erőteljesebb fej­lődésre serkentsük. Ehhez az szük­séges, hogy már most kellő mennyiségű műtrágyát szánjanak a tavaszi talajerő feljavítására s ezeket olcsón juttassák el a gazdák­hoz. Kishán György AZ ŐSZ HAJ eredeti színét festés nélkül 10—18 nap alatt visszanyeri. Nincs pipecaelée. Egyszerűen benedvz­esti haját reggelenként a Leton Vissza­színezővel. 10—18 nap múlva a haj visszanyeri eredeti színét, fényét, rugal­masságát. Csalódás nincs, a hatás biz­tos. Ártalmatlan, tiszta, nem hagy foltot a LETON visszaszínező Ára 12 torint 66. Minden szakill­étben. —• Fő aktár: Hunnia gyógyszertár, Erzsébet Wfc&1 SG. Azonnal hitelt vetőmagbehozatalra, különben hatszázezer hold marad bevetetlenül Országszerte rosszak a talajelő­készítési viszonyok és így hátrál­tatják az őszi munkálatokat, a szán­tást és a vetést. Legutóbb megírtuk, hogy a gazdák egy része még nem kapta meg a vetőmagot és nem tudja kellő időben elvetni a gabonamagokat. Ezen túlmenőleg azonban meg­állapították, hogy a kiutalt vető­magmennyiségen kívül körülbelül hatszázezer hold olyan terület ma­rad, amelyet ősszel a rossz idő­járási viszonyok vagy a vetőmag­hiány miatt segítség nélkül egy­általán n­em tudnak bevetni. Gonda Béla elvtársat, országos termelési miniszteri biztost kérdez­tük meg, hogy véleménye szerint, mik a legsürgősebb tennivalók. — A legsürgősebb feladatunk — mondotta Gonda Béla elvtárs —, hogy minél előbb megkezdjük a tár­gyalásokat tavaszi búza-és árpa­vetőmag behozatalára. TarfilAMi­ háromezer vagonnal kell küföldről behoznunk búzát és árpát Van már erre vonatkozólag töb­b elfogadható ajánlat és néhány előnyös kompenzációs­ lehetőség. A Gazdasági Főtanácsnak gyorsan kel dönteni ebben a kérdésben. Nem járhatunk újiy, mint tavaly amikor a gazdasági szakemb­erek mindent megtettek, hogy mihama­rabb behozzuk a szükséges t­ívi szi ffabonavetőmagot de czek oly ké­sőn kaptak engedélyt és pénzü­gyi fedezetet hogy a tavaszi búza- és árnavetőmag későn április végén és május elején érkezett be az or­szágba ú­gyhogy egy részit nem is tudnék elvetni. Ennek elkerülésére az idén azorb­al Wice­­--"! k­ezdeni s a tanácskozásoks, és a GF-nak sürgősen hitelt kell megszavaz­nia a vásárlásokra. — Fontos a tárgyalást most meg­kezdeni és előre tudni azt, hogy kapunk-e és mennyi vetőmagvat kapunk. Ahol ősszel részint az idő­járási viszonyok, részint a vető­maghiány miatt nem tudunk vetni, ott már elő kell készíteni a talajt a bevetésre. Időben gondoskodni kell az ősszel elvetett gabonanem­űekről is. Azok, amelyeket későibb vetettek, a legnagyobb részt a hó alatt kelnek Takarékoskodás A fővárost állandó támadások érik egyik oldalról, amiért pazarok A napokban arról írtak, hogy hatvanezer forintos fizetéseket vesz­nek fel egyes tisztviselők. Ezzel szemben a valóság, hogy a főváros­nál, beleértve az üzemeiket és vállal­­tokat, összesen huszonnégy olyan vezető tisztviselő van, akinek a havi jövedelme meghaladja ugyan a havi háromezer, de nem éri el a négyezer forintot. Tudunk viszont ipari vállalatokról, ahol cégvezetők jövedelme is többet tesz ki. Most azt írják, hogy a forintmérlegek el­készítése során egyes tisztviselők tízezreket vettek fel, sőt, az egyik százezer forintot. Ezzel szemben a valóság, hogy a forintmérleget megsürgetett iramban, különmun­kával, miniszteri rendelkezésre kel­lett elkészíteni. A különmunkát végző tisztviselőket miniszteri ren­delet értelmében díjazták, így tör­tént, hogy egyes tisztviselők a ma­guk és munkatársaik részére egy összegben vették fel a nekik járó díjakat, és osztották maguk között szét. Ebben az ügyben különben Szakasits Árpád elvtárs törvény­hatósági bizottsági elnöki minősé­gében vizsgálatot rendelt el, ami mindenki számára megnyugtatásul szolgálhat. Ellenben, ha már takarékosko­dást sürgetnek, úgy történjék meg az minden vonalon. Például ne essék meg, hogy főtisztviselő fő­városi autón, a főváros benzinjével, fővárosi soffőrrel vitesse el magát Milánóba. Ne történjék meg, hogy az újonnan kinevezett helyettes ügyosztályvezető a főváros pénzén, huszonháromezer forint költséggel rendezze be hivatali szobáját, ugyanakkor, amikor az ügyosztály unok­­­ainak ételfejadag­át pénz hiányában le kellett szállítani. Ne essék meg a takarékoskodás napjai­ban, hogy hatvanezer forintért vá­sároljon ügyosztály olyan Hudson meseautót amibe a polgármester nem hajlandó beülni, mert kihívás­nak tartaná a mai időkben az ilyen autó használatát Ne történjen meg, hogy alig ült el az autó­botrány. negyven­ezer forintért vá­sároltak egy Dod­ge-autót, amely szintén olyan pompás külsejű, hogy nem akad városi tisztviselő, aki be merne ülni. Takarékoskodni valóban kell, de mindenkinek. Támadni is szabad mindenkinek, de csak az igazság­nak megfelelően és sohasem szabad szemet húnynia visszásságok felett, ha annak elkövetője éppen a saját tártj­ához tartozik. MINDENKINEK EGY JÓ BOR. AKTATÁLKA MwíinWh ikti­álkt kelül elviltutA faltat . . . . . Si­tltaíi afclaliskl. jjtft »•318 böfb&i. tót- |/4j válasilatM . í Vilijai t!­ akta-­in tálba. fc&JSnleges |i iaáp­­üntokiVJ. . I?

Next