Népszava, 1947. október (75. évfolyam, 223–249. sz.)
1947-10-19 / 239. szám
Rasmussen az asztalra öt Dánia: példa és tanaság Washingtonban, az amerikai külügyminisztériumban egy nyugodtbeszédű mosolygó férfi tárgyal és az asztalra üt. — Nem! — mondja a tárgyaló és a hatalmas Egyesült Államok leghatalmasabb minisztériumában nyugtalan, bosszús futkározás és tanácskozás kezdődik. " Ki ez a férfi, aki szembeszáll az USA hatalmával? Melyik nagyhatalom képviselője. Egyike sem mosolygós, energikus tárgyaló Rasmussen, a kis Dánia külügyminisztere. Grönlandról folyik a vita. 1941-ben, a világháború alatt Dánia megengedte az Elérésült Államoknak, hogy katonai támaszpontokat létesítsenek a dán anyaországnál területre sokkalta nagyobb, de alig lakott Grünland dán birtokon. Grönland jelentősége ma szinte nagyobb, mint a második világháború alatt volt. Washington mindent elkövet annak érdekében, hogy tartósan megvethesse lábát Grönlandon. Dánia azonban féltve őrzi felségjogait és határozott nemet mond. A nagyhatalmi tárgyaló fél természetesen mindent elkövet — a burkolt nyomásnak, az általánosan ismert amerikai módszereknek hatalmas tárháza áll rendelkezésére —, hogy „megpuhítsa" a kis országot Dánia azonban állja a harat Egy kis állam ereje Honnan veszi Dánia az USA-val való szembeszálláshoz szükséges erőt? Mélységesen gyökerező demokratikus öntudatából. Dánia az erős, öntudatos, felvilágosult és szociális nevelésű parasztok országa. Sehol a világon nincs olyan fejlett szövetkezeti élet, mint Dániában. A sokat és exportra termelő alulról épült parasztszövets rendek hazája ez. 1925-ben kerültek a szocialisták kormányra és demokratikus fejlődés útján tüntették el a nyomort, a nélkülözést és a kizsákmányolást. A náci hadigépezet azonban Dániát a maga éléstárának és ugródeszkájának szemelte ki és 1940-ben a Wehrmacht csizmái tiporta i le a békés kis országot. A Gestapo, az SS, az SD banditái rárohantak a gazdag földre. A megszállt országokban oly jól ismert rendszeres német rablógazdálkodással sikerült jóformán kipusztítani a világhírű dán állatállományt és szétzilálni a szövetkezeti mozgalmat. De sem halálos ítéletekkel, sem politikai csalétkekkel nem sikerült megtörni a dánok földalatti ellenállását. A letiport Dánia —bármily , különösen hangzik is ez — döntő módon járult hozzá a szövetségesek győzelméhez az atombomba megszerkesztésével: a dán Nobel-díjas Niels Bohr professzort a német megszállás kezdetén az ellenállási mozgalom szöktette előbb Svédországba, majd Angliába d . Bohr kutatásai nélkül talán meg sem valósul az atomfegyver. A dán nép tökéletesen egységes fellépésének következtében a németek képtelenek voltak kötelezővé tenni a sárga csillag viselését a dán zsidók számára. A háború befejezése előtt még megkísérelték a dán ellenállás felgöngyölítését de ez a legkegyetlenebb rendszabályok árán sem sikerült és bár Dániában, még a háború legvégén is szinte érintetlen német csapatok álltak,, nem idegen szabadító hadsereg, hanem a földalatti ellenállás verte ki a németet dán földről. J Cristensen kormányt alakít A háború után nem könnyen találta meg a nemzet a nyugodt élet útját A háború után a szocialista Wilhelm Buhl alakította meg az első kormányt és az 1945-ös választásokon is a szocialista párt kapta meg a relatív többséget A polgári pártok azonban frontot alkottak a a radikális liberálisok támogatásával a jobboldali liberális parasztpárt vezére, Knud Kristensen lett a miniszterelnök. Belpolitikai téren a Kristensenkormány sem lett hűtlen az ország nagyományaibón. A vilponzúra terén azonban megnyilvánult a jobbratolódás: úgy látszik a jobboldaliság még a legkisebb államnál is elválaszthatatlan a terjeszkedési vágytól Kristeneenék Dániához akarták csatoltatni Dél-Schleswiget. Ez a terület 400 éven át, 1864-ig a dán királyság része volt, amikor Bismarck rablóhadjárata után Németországnak jutott Délschleswigben jelentős dán kisebbség és — de mégiscsak kisebbség. 1919-ben, a világháború után a versaillesi békeszerződés értelmében népszavazást rendeltek el ezen a területen. Észak-Schleswig Dániához való csatlakozás mellett foglalt állást míg Dél-Schleswig úgy döntött hogy német marad. Most azonban, a második világháború utáni helyzetben lényegesen kellemesebbnek tűnik dán alattvalónak lenni, mint németnek, ezért a délsebreseégiek részéről olyan óhaj nyilvánult meg, rendeljenek el újabb népszavazást hogy ezen döntsenek hovatartozásukról. Kristensen élénken helyeselte az akciót és számos beszédében hangsúlyozta, hogy a népszavazást valóban el kell rendelni. Ezt azonban Kristensen radikális liberális támogatói sem nézték jó szemmel. bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a kormány ellen és a Volketing, a dán parlament szokatlan hevességű vita után október S-HJI 8, szóval Rá ellen megbuktatta a kormányt A szocalista párt amely nem volt •Ugortan véve ellenzékiesa, hanem kívülről támogatta a kormányt, nemet mondott. Nem tűrhette a terjeszkedésnek ezt a fajtáját és nem tűrhette, hogy a háború folytán amúgy is gazdasági nehézségekkel küzdő Dánia német nácikkal súlyosbítsa helyzetét Nemet mondott és ezzel eldöntötte a kormány sorsát." A nép akarata jutott tehát kifejezésre és a dán nép nem akar területi nyereséget azon az áron, hogy német lakosságot vegyen át vele. Nem kell náci kisebbség! A bizalmatlansági indítvány sorsát azonban voltaképpen nem a délschleswigi kérdés határozta meg. A mélyebb ok a gazdasági válság. A nép széles tömegei a demokratikus szocializmustól reméli helyzetük javulását és általános a nézet, hogy az október 28-ra kitűzött választások után a szocialista párt hatalmasan megfog erősödni. A balratolódás jele az is, hogy a konzervatív párt kettészakadt Kristmans Möller, a párt elnöke kilépett, otthagyta pártját és eddigi pártjánál előreláthatóan haladóbb új csoporttal indul a választásokon. Bár nem bizonyos, hogy a szocialisták megszerzik az abszolút többséget valószínű, hogy Eric Hecroft Buhl fiatal utódjának vezetésével irányító szerepet vállalnak az új kormánykoalícióban. , Szilágyi Lilla Fehér ágyházat írta: Nyíri Tibor Éjfélre járt Sötétség éscsend volt a tüdőbajosok pavilonjában. Az egyik négyágyas kórteremben" ma éjszaka csak két beteg feküdtek is hallgattak. Pedig nem aludtak. A fentjáró beteg alkonyat óta vívódott magával. Akkor cserélték ki az elhasznált kórházi ruháikat és az ápolónő csak a fentjáró szomszédjának ágyát nem húzta tisztába. Mikor a fentjáró ezért kérdőre vonta, az ápolónő azt felelte: — Minek? Három óra múlva vége. . Azóta eltelt már öt óra is, de Tomena István cipészmester még mindig pihegett Eszméleténél volt és úgy látszott utolsó percéig így is marad A fentjáró tudta, hogy haldoklóval közös kórteremben csak olyan beteget hagynak együtt, aki már maga sincs messze a végtől. A fentjáró betegsége kezdetekor tisztában volt vele, hogy számára nincs menekvés és készülődött a halálra. Most minden önfegyelmére szükség volt hogy lelki egyensúlyát megtartsa. Az agya mélyére szorított, egyensúlyát felborítással fenyegető fájdalmas félelmét hosszú tusakodás után a haldokló szomszád iránt érzett részvétbe kapcsolta. Igy a haláltól való iszonyodása lassan együttérzéssé változott és most sikerült elérnie, ha Iry kizárólag szobatársával törődjék. Legjobban az bántotta, hogy Tomena kénytelen a förtelmes szagú ágyneműk közt tölteni élete utolsó perceit El is határozta,, hogy az elhasznált ágyhuzatást kicseréli az üres ágyakon levő tisztákkal. Elhatározását megvalósítani azonban nem merte, okkal tarthatott attól, hogy a másik a csere közben, a karjai közt hal meg. Tépelődött mit csináljon, közben önmaga előtt is titkolni próbált vággyal figyelte, elakadt-e már a szomszédja lélegzete. Tomena azonban pilbegett pzaegett Nehezen múltak a percek. —• Vizet... vizet... — bukdácsolt egy negyedóra múlva Tomena hangja. A váratlan szó megdermesztette a fentjárót Tudta, hogy odázhatja tovább az, ágyneműcserét Csak néhány pillanat múlva kelt ki ágyából . —• Vizet akar? — és a haldokló holdfénnyel öntözött, borostás, mosdatlan arcába nézett — Igen, — felelte erőfeszítéssel Tomena. — Ekkora erővel felkiabálta volna a harmadik lakásszomszédját is, míg egészséges volt — gondolta a fentjáró és mire a vízcsaphoz ért, támadt, hogy rövidesen itt fog tartani ő maga is. Akaratlanul végigmérte önmagát és mintha még élő testében már a saját hulláját látta volna meg.Öszszerázkódott, azután vízióját elhessegetendő, megrázta a fejét és a teli poharat a másik ágyához vitte. A haldokló mohón ivott, majd hangszálait megerőltetve súgta: — Köszönöm. • —• Nincs mit — udvariaskodott gépiesen a fentjáró. — Egy másodpercig maka elé meredt majd felkapta a fejét és elszántan belekezdett: — Jó lenne, ha áthúznám az ágyát. Kis szünet után a haldokló szájából ez suhant: — Majd... Holnap... — Nem! Most! —' Ma nagyon ... Nagyon fáradt vagyok. — Akkor is, most! — akaratoskodott a fentjáró. — Hiszem, néhány pillanat az egész. Tomena csak a fejét ingatta, nem. Az ágy sza®a ettől a mozdulattól mintha elviselhetetlenebbé vált volna. A fentjáró tétovázva folytatta: — Nesse... — Hallgasson rám. — Bensőjében ez kavargott: — Szörnyűt!... Ennyire elgyöngült... És majd én is... Én is úgy fogok... Még vágya sincs! — Megdöbbent: — Már vagya sínes! És nekem sem lesz? Lehetséges, hogy nekem sem lesz? — Pillanatnyi csend után újra megszólalt: — Ugye, húzzam át az ágyát? — Nem... Olyan... A fentjáró tekintete gyilkosan elborult: Akarom, hogy akarja! — ... olyan furcsán. Furcsán érzem magam. Magam. — Erőlködött 3 cipészmester. — Furcsán? Furcsán? — A fentjárót egyszerre elfogta az izgalom láza. Furcsán. Nincs vágya. Hm. — Beharapta az akó ajkát. — Hm. Hm. Furcsán. — Azután izgalomtól ki-í kisikló hangon kérdezte:Mit?... — Mondja, Tomena, mit?... Érez? A haldokló arca kimerültséget jelzőn megvonaglott. A másik azonban erőszakoskodott: — Mégis! Mondja meg! — Álmos... Álmos va... és valami ... valami nem... nem én nem enged... elalud... ni. A fentjáróból egyszerre elafaszthatatlanul ömlöttek a kikerülendő jövőt, idéző szavak: — Ilyenkor ez természetes... Engedje hát átcserélni! — Ilyenkor?... Ilyenkor?! — párolgott a színtelen ajkakról és a ködös szempár kigyulladt. A fentjáró nem válaszolt de a szíve zakatolt, agyveleje harsogott: — Kell, horry tisztába kívánkozzék! Tisztába kell kívánkoznia! Tomena megint megkérdezte: — Ilyenkor?! Hogy érti?! A fentjáróból sikolyokká gyulladtan kapaszkodtak az érzései: ,**Jaj, lehetetlen, hogy ne akarjon tisztát! Lehetetlen, hogy ne akarjon! — Torkából azonban, mielőtt szavakká válhattak, visszacsúsztak és helyettük ezek botladoztak ki tikkadt szájának cserepein: — Hát így akar?... így?! — Ilyenkor?! — ismételte meg újra Tomena és a szeméből tébolyult rémület tükröződött A fentjáró homlokán megfagyott a veríték, de az ágy fölé hajolt: — Fél!... Mondja!... A haláltól! A hang elillant és a cápészmester agyában meztelenül maradt a fogalom: HALÁL Eddig Tomena előtt is megríkató színpadi látványosságnak tűnt, a mások elmúlása, de most, életében először, minden porcikájával átélte, hogy ő is meghal és most csak most hitte, hogy valóban van halál. Szája kitárult. Ajka ínyére feszült. Szemgolyói iszonyodan kidülledtek. Nyakbőrét szegletesre feszítették kúrosodó inai. Felső teste felegyenesedett Lángra lobbanni nem tudó, füstölögve enyésző rongydarab volt szivében a vonyitás: — Mikor? A fentjáró talpra akart ugrani, de kíváncsiságától hajszolt szándéka, — „húzasson tisztát!", — az őrület indáival béklyózta meg és kicsuklott torkán a válasz: — Ma Még éjszaka... Áthúztam?! A haldokló a fejét rázta, mintha a halál a gondolatát akarná kivetni belőle. A fentjáró egy pillanatra cselekedetének jelentőségére döbbent és enyhülést adó szavakat keresett. A „Neue Zürcher Zeitung44 a magyar ipar gyors fejlődéséről (Zürich.) A „Neue Zürcher Zeitung" gazdasági rovatában budapesti tudósítójának részletes beszámolóját közli Magyarország gazdasági helyzetéről A cikkíró statisztikai adatok alapján megállapítja, hogy a magyar ipari termelés színvonala, mely az infláció utolsó hónapjaiban még a békebeli színvonal felét sem érte el, a legfontosabb iparágakban már megközelíti az ÍIS7—58. évi termelési Ez amég optimista hivatalos várakozást is meghaladó ipari fejlődés részben a nyersanyagellátás biztosításának, általában pedig a normális áruforgalomnak tulajdonítható, amelynek révén az ipari teljesítőképességet is jobban ki lehet használni. Lényeges befolyással volt a munkateljesítmény növekedése A gazdasági fellendülés nemcsak az iparra korlátozódott As a tény, hogy a parlagon maradt föld 127.000 hektárról 87.000-re és az egyéb meg nem művelt területek 212.000-ről 82.000-re csökkentek, világosan mutatja, hogy a föllendülés a mezőgazdaságra is kiterjedt. A cikk beszámol még az áruforgalom alakulásáról is és itt is megállapítja az emelkedést Végül az államháztartás egyensúlyáról emlékezik meg s ezzel kapcsolatban az állami bevételek és kiadások alakulásáról közöl számokat.