Népszava, 1949. január (77. évfolyam, 1-25. sz.)

1949-01-01 / 1. szám

77. évf., 1. sz. Budapest, 1949 január 1. szombat Ara 60 fillér NÉPSZAVA boldog újévet és jó munkát kívánunk az ország minden 4 dolgozójának Rákosi Mátyás üdvözölte az 50 éves Dobi Istvánt A pénteki minisztertanácson Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes, az MDP főtitkára, napirend előtt meleg szavakkal üdvözölte Dobi István miniszterelnököt 50. születésnapja alkalmából. — Azt hiszem, mindannyiunk véleményét fejezem ki. — mondotta — amikor a magyar dolgozó nép egyszerű fiának, aki kétkezi munkásból saját tudása, elvhűsége és becsületessége eredményeképpen lett miniszterelnök, az eljövendő esztendőre sok sikert kívánok és jó egészséget, hogy az előtte álló nagy munkát sikerrel végezhesse el. Szakosíts Árpád köztársasági elnök Dobi Istvánt 50. születésnapja alkalmából a magyar demokrácia érdekében kifejtett kiváló munkássága elismeréséül a »Köztársasági Elnök Elismerésének Ezüstkoszorújáával tüntette ki. * A szőnyi földmunkás, aki néhány hete a miniszterelnöki dolgozószobából vezeti népi demokráciánk kormányát, 50. születésnapját ünnepli.. Küzdelmekben és szenvedésekben gazdag öt évtized áll Dobi István mögött. Az út, amely a zsellérszülők vályogházától a parlament miniszterelnöki dolgozószobájáig vezet, a magyar dolgozó parasztság múltját, jelenét és jövőjét jelképezi. Dobi István a hat elemi elvégzése után, mint annyi más nincstelen paraszt, szembetalálta magát az elnyomott földmunkások akkor még szinte reménytelennek látszó, nehéz sorsával. Az egyszerű parasztifjúban azonban elevenen lüktetett a dolgozó parasztság életereje, földéhsége és szabadságszeretete. A hajnaltól késő estig tartó mezei munka után lázas szorgalommal tanult és olvasott. Hamarosan ifjúsági vezetője lett falujának s nevét jól ismerte egész Komárom megye. De ismerték nevét a Horthyrendszer pribékjei, a főszolgabírák és csendőrök is. A komárommegyei födmunkások szervezése miatt üldözés lett osztályrésze. Nem, kapott munkát sem a Szőny körüli nagybirtokokon és bérleteken, sem a komáromi ipartelepeken. Dobi István megtanulta, mit jelent nincstelen parasztnak lenni. A nehéz paraszti sors és az üldöztetés azonban nem törte meg Dobi Istvánt. A dolgozó parasztságot tovább szervezte a fasiszta háború alatt is és kivette részét a fasizmus elleni küzdelemből is. A felszabadulás óta a Kisgazdapárt egyik vezetője, a munkás-paraszti szövetség gondolatának következetes harcosa. Dobi Istvánt küzdelmes élete a dolgozó parasztság százezreihez hasonlóan arra tanította, hogy a parasztság felemelkedése egybe forrott a munkásság nagy ügyével, a szocializmus építésével. Dobi István miniszterelnöki kinevezésével a munkásosztály hű szövetségesét, az egész dolgozó parasztságot érte ez a kitüntetés. Személyét nemcsak a Kisgazdapártban és a dolgozó parasztság soraiban övezi bizalom, hanem a szervezett ipari munkásság táborában is, ötvenedik születésnapja alkalmából a szervezett dolgozók több mint másfélmilliós táborának üdvözletét tolmácsoljuk Dobi Istvánnak, kívánva, hogy a magyar nép felemelkedése érdekében folytatott munkáját siker koronázza. 4 1949 jastuáz elsejét írjuk. 1948 kibogozta népi demokráciánk politikájának és fejlődésének azokat a kérdés elemeit, amelyek a felszabadulás óta eltelt esztendők történetéből adódtak és megoldásra vártak. Ezeknek a nagy feladatoknak megoldásával 1948 az új magyar történelem fontos éve lett és most, amikor az újév küszöbén a jövőbe vetjük pillantásunkat, amikor a magyar jövendőbe nézünk, az elmúlt év harcainak tanulságai széles, nagy látókört nyitnak meg előttünk. Ezeréves gyötrelmes története folyamán Magyarország dolgozó népe ilyen széles horizontokat sohasem látott. Uralkodó osztályainak jóvoltából — amelyek osztály, céljaiknak megfelelően a magyarság uralmának jogosultságát bizonyítgatták a szomszédos nemzetek fölött és közben az országot háborús kalandok véres borzalmaiba taszították — a magyar dolgozó nép csak a nincstelenség, a jogtalanság és földtelenség sorsát ismerte. A néni demokrácia rövid négy év alatt megteremtette azokat az előfeltételeket, amelyek most, az új esztendő küszöbén kitárják országunk dolgozó népe előtt -a jobb magyar jövendő széles kapuját-Ez a fejlődés megadta mindenekelőtt azt a bizonyosságot, hogy van az országírói egy erő, amely történelmi hivatásánál, tapasztalatánál és hozzáértésénél fogva felkészült arra, hogy megnyissa a magyar dolgozó nép boldogulásához vezető utat. Ez az erő, népi demokráciánk vezető osztálya, a magyar munkásosztály. Ezt az erőt marxista-leninista párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezeti. Hosszú és nehéz harcokon keresztül vezetett, az az út, amelyen a magyar munkásosztály ilyen erővé vált. Osztállyá szervezkedésének útja hosszú évtizedek harca volt: a feudális nagybirtok és nagytőke kormányai ellen a szervezkedési jogért, az állati sorból való felemelkedésért. A magyar társadalom éles ellentétei és 1848 óta megoldatlan kérdései háborogtak a magyar történelem mellében. A munkásosztály ezeknek az egész magyar népet érintő problémáknak megoldásához tört utat keserves munkával és sok vérveszteséggel. Akadályozták a munkásosztály harcát a jobboldalin áruló szociáldemokraták, akik az első világháborúban elárulták a munkásosztályt és ezzel elvetélték az 1918 as októberi forradalmat. De ugyanakkor találkoztak a magyar munkásosztályban azok a legjobb baloldali, a munkásosztály forradalmi célkitűzéseihez hű elemek, amelyek a jobboldali szociáldemokraták elleni harcban és Lenin—Sztálin Bolsevik Pártjában megedződtek. Ők teremtették meg a kommunisták magyarországi pártját. A kommunisták pártjának megszületésével a magyar munkásosztályban is létrejött az az új típusú marxistaleninista párt, amely hivatva volt vezetni és uralkodó osztállyá szervezni a magyar munkásosztályt az egész magyar dobgogó néüti szabadulására és boldogulására. Ennek az útnak egyik dicsőséges állomása volt az 1919. évi proletárforradalom, amelynek 1949 írta: Komor Imre évfordulóját a most kezdődő esztendőben ünnepli a magyar dolgozó nép. De a proletárforradalom csak egyik láncszeme volt a magyar szabadságért folytatott harcnak. A proletárforradalom elbukott, elárulta a jobboldali szociáldemokrácia és tovább folytatódott a magyar munkásosztály kálváriája a huszonötéves Horthy-ellenforradalomban. Előkerültek a történelem lomtárából a »magyar uralomra termettség« összes » elcsépelt jelszavad. A feudális nagybirtokosok és nagytőkések ellenforradalma szövetségeseket keresett imperiailista törekvései megvalósításához és szükségszerűen újra és még véresebb, még rettenetesebb háborús kalandba sodorta az országot. A dicsőséges szovjet hadsereg, amelynek élén az emberi haladás lángelméje, Sztálin generalisszimusz áll, szabadította meg országunkat abból a pokolból, amelybe a nagybirtokosok és nagytőkések formába döntötte hazánkat. Eljött a felszabadulás A munkásosztály — pártja mögé állt. A Mgyar Kommunista Párt, Rákosi Mátyás elvtárs, Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványának vezetése alatt, az ország újjáépítésének kezdeményezője, motorja lett szoros egységfrontban a Szociáldemokrata Párt baloldali vezetőivel és harcos tömegeivel. Ismeretes népi demokráciánk négyéves története Nem szorul bizonyításra az amit az ország népe nagyon jól ismer. A kommunisták bebizonyították, hogy pártjuk az ország dolgozó népének leghűbb, legönfeláldozóbb és legodaadóbb szolgálója és vezetője. 1948 egyik fontos bizonyítéka ennek. A kommunisták és baloldali szociáldemokraták harcos egységben megtisztították a munkásmozgalmat a jobboldali áruló szociáldemokratáktól és megteremtették a magyar munkásosztály egységes pártját. Ez a tény új, magasabb színvonalra emelte a munkásosztály politikai érettségét és hatalmas mértékben megnövelte a munkásosztály vezető erejét. Ennek következtében megszilárdult a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége, mert csak ennek , szövetségnek segítségével tudja a munkásosztály megvalósítani nagy történelmi feladatát. Ezen az alapon megszilárdultak a demokrácia erői országunkban. A népi demokrácia kormánya a demokratikus erők szilárd támogatásával vehette fel a küzdelmet a reakció ellen, amely megkísérelte megakadályozni fejlődésünket, országunk boldogulását. Éppen azért mert 1948-ban a munkásosztály politikai érettsége, egysége növekedett és megszilárdult, lett megdönthetetlenül erőssé népi demokráciánk. Az a magyar jövendő, amely 1949 küszöbén tárul országunk dolgozó népe elé, mentes az ezeréves gyötrelmes magyar történelem kudarcaitól sorsdöntő politikai hibáitól és kilátástalanságától Az új magyar jövendő népünket, egy kis ország szabadságra érdemes népét az imperialistaellenes béketábor nagy családjában találja, mint annak egyenrangú tagját. .Visszahozhatatanul a múltba sülylyedtek a ködös magyar újévek, amikor a magyar politika felelős vezetői azt találgatták, mikor kacsint feléjük a német, az angol vagy a francia, külügyminiszteri portás. A magyar nem demokrácia a nagy Szovjetunió, a tartós békéért folytatott harc hatalmas vezetőjének egyenrangú szövetségese, annak ellenére, hogy országunk a Horthy-ellenforradalom jóvoltából még nem is olyan nagyon régen ellenséges viszonyban volt a Szovjetunióval. Magyarország ma a környező országokban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában és Csehszlovákiában barátokra talált. És ha nincs meg ugyanez a viszony Jugoszláviával-, úgy ennek oka a Tito-klikk kárhozatos politikája, amely a marshallizált országok sorsára akarja juttatni a hős jugoszláv népet. Az 1919-cel meginduló magyar jövendő külpolitikája a tartós békéért folytatott következetes harc■ Országunk helyi ebben a harcban vlágos és meghatározott. Nem kevésbé világos s meghatározott belpolitikánk jövendője. Rákosi Mátyás az MDP központi vezetőségén tartott beszédében a szocializmus építésének perspektíváját tárta országunk dolgozó népe elé. Ez a nagy cél csak nagy harcok útján érhető el és mint minden nagy cél, nem valósítható meg áldozatok nélkül* Az uralkodó osztállyá szerveződő munkásosztály nagy tör- ténelmi hivatását, a szocializmus építését, országunkban* csak akkor tudja végrehajtani, ha hivatásának tudatában, nem adja el ma egy tál lencséért egész jövőjét. Mint népi demokráciánk vezető osztálya a munkásosztály odaadásával, történelmi hivatásának teljesítésével, példát mutat a dolgozó parasztságnak, erősíti a dolgozó parasztsággal való szövetségét, szervezi és vezeti a dolgozó parasztságot a szocializmus felé vezető úton. A munkásosztály pártjának vezetése alatt törhetetlenné teszi a dolgozó parasztsággal való szövetségét és ezzel bizosítja a szocializmus építésének lehetőségét országunkban. Ez a magyar jövendő tárul elénk 1949 január elsején. A hazafiságnak új, eddig nem látott formái nyilatkoznak meg országunk dolgozóinak tetteiben. A munkás magáénak tekinti a gyárat és ezért fokozza a munka termelékenységét, megszilárdítja a munkafegyelmet és a technika fejlődésével elavult laza normákat új szakszerű normákkal váltja fel. Ez a nagy holnapért folytatott harcnak egyik fontos állomása. A dolgozó parasztsség a munkásság vezetése alatt rátér a társas gazdálkodás útjára, amely végleg kivezeti a nincstelenség és a nyomorúság évszázados gyötrelméből A falusi kiszipolyozók, a kulákok szembemállnak a dolgozó parasztság boldogulásával. az osztályharc élesedése természetes kísérőjelensége a szocializmus építésének. A munkásosztály vezetése alatt a dolgozó kis- és középparasztság megvívja ezt a harcot és győzelemre viszi a szövetkezeteket. Dolgozó népünk magáénak vallja, igazi hazájának érzi az országot és megteremti majd a tejjel, mézzel folyó magyar Kánaánt- Ezt nemcsak hisszük, ezt tudjuk és népi demokráciánk minden vívmányát készek vagyunk minden erőnkkel megvédelmezni a köztársaság békéjére, népünk boldogságára törő kísérletekkel szemben. A nagy Szovjetunió vezetése alatt megőrizzük hazánk békéjét és felépítjük országunkban a szocializmust. Ezzel indul az új év, ezzel indul 1949.