Népszava, 1949. május (77. évfolyam, 100-125. sz.)
1949-05-06 / 104. szám
SZOMSZÉDAINK TERVGAZDASÁGA Elsősorban a nehézipart fejleszti Románia egyéves gazdasági terve O A első világháború után Romé-33 nyersanyagforrásának és nemzetgazdaságának jelentős részét az agol-amerikai és francia imperiaisták tartották kezükben, akik meserségesen akadályozták ez ország ejlődését és gazdaságilag az országot a külföldtől függő helyzetben ártották. Ennek következtében a népi demokratikus állam rendkívül javult termelési apparátust örökölt a földesúri tőkés rendszertől. A felszabadulás után a dolgozók előtt az a feladat állt, hogy felszámolják az ország elmaradottságát és ezáltal biztosítsák gazdasági ügyetlenségét. A Román Munkáspárt a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja értékes tapasztalatait felhasználva, az ország iparosításának döntő láncszemét a nehézipar fejlődésében látja. M minél több öntvényre és acélra van szükség, hogy előállíthassák a feldolgozóipar részére szükséges gépeket, motorokat, valamint a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolásához szükséges gépeket és szerszámokat. A román állam első — ez év januárjában elindult — egyéves gazdasági terve a kohászatban 35 százalékos termelésnövekedést irányoz elő az 1948. évi nyersvastermeléshez képest. Az acéltermelés az idén 16 százalékkal haladja meg az 1948-as termelést, a hengerelt készáruk termelése pedig 30 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Az év folyamán 24 százalékkal több vasércet bányásznak és 15 százalékkal több szenet fejtenek, mint 1948-ban. Az állami terv három magaskohászati és két Siemens-Martinkohó újjáépítését és teljesítőképességének növelését, valamint két új kohó- és hengermű építését és a resicai kokszgyár teljesítőképességének megkettőzése irányozza elő. Vasérclelő helyek az ország területén igen nagy számban fordulnak elő és ezért az érctelepek felkutatásának munkálataival a geológusok és tudósok intenzíven foglalkoznak. Több szén és vas, több acélt, traktort, gépgyárat jelent és ezzel több kenyeret, ruhaneműt, lábbelit, kórházat és iskolát. A román népi demokrácia a felszabadulás óta többet tett a nehézipar fejlesztéséért, mint a tőkés rendszer negyed évszázad alatt. Emelkedő munkanélküliség -csökkenő reálbérek A Marshall-terv egy éve A Marshall-terv végrehajtó szerve az »Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete« nemrég ülte egyéves évfordulóját Ez alkaloritmal az amerikai propaganda természetesen nem mulasztotta el a Marshall-terv dícséretét zengeni, a nyugati tömb dolgozóit azonban ez már nem téveszti meg. Ők saját bőrükön tapasztalják a Marshall-terv áldásait és tudják, hogy az »amerikai segítség« óta életnívójuk jelentősen csökkent, a munkanélküliség növekedett az infláció kifejlődött és minden marsballázált országban a közelgő gazdasági válság jelei mutatkoznak. Ezeket a tényeket ez országok hivatalos statisztikái sem tudták eltitkolni. BELGIUMBAN * Úgyszólván alig volt munkanélküliség 1948 elején. Jelenleg minden hetedik munkás amunkanélkül van. A hivatalos létminimum 30 százalékkal maradt az átlagos bérnívóstett és a dolgozók életszínvonala nem éri el a háború előttinek a felét. A Marshall-terv keretében importált áruk számos belga iparágat a termelés csökkentésére kényszerítettek, így a textilipart, a bőripart, üvegipart stb. HOLLANDIÁBAN jelenleg 160.000 munkanélkülit tartanak nyilván, a bérek öt százalékkal, az árak pedig 15 százalékkal emelkedtek. Olaszországban a termelés a háború előttinek csak 78 százaléké éri el. A munkanélküliek száma egy év alatt 33 százalékkal nőtt és ma már meghaladja a három milliót. A Marshall-terv életbeléptetése óta több mint félmillió olasz dolgozó vesztette el keresetét. A hajóipar, autóipar, gépipar és textilipar katasztrofális helyzetben van, az üzemek nagy része csak 10 napot dolgozik egy hónapban. FRANCIAORSZÁGBAN a munkanélküliség egy év alatt majdnem megkétszereződött. Az állami költségvetés deficitje 174 milliárd frankot tesz ki, az infláció pedig állandóan nő, így 1948 szeptemberében a bankjegyforgalom 885 milliárd frankot tett ki, 1949 májusában ez a szám már eléri az 1055 milliárdot. 1948 januárjától 1949 márciusáig az árak 26%-kal emelkedtek, változatlan munkabérek mellett. 1948 őszén a reálbérek az 1945. évinek már csak a felét tették ki. A termelés állandóan csökken, elsősorban a gép- és textiliparban. Franciaország nem kap elegendő szenet a Ruhr-vidékről, ezzel szemben rossz minőségű, drága amerikai szenet kell átvennie. Ennek következtében az acéltermelés 12 millió tonna helyett csak évi 7 millió tonnát ér el. A hajóipart hasonlóképpen válságba sodorta a Marshall-terv, amely arra kötelezi az importáló államokat, hogy amerikai hajókat vegyenek igénybe. A francia hajóépítőipar évi kapacitása 250.000 tonna hajótér, ennek a mennyiségnek azonban csak a felét állítják elő. Erősen csökkenő irányit mutatnak a reálbérek is, a munkanélküliség pedig NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN eléri a 750.000-et. A tények világosan bizonyítják a Marshall-terv célját: a kizsákmányolás fokozását a nyugati blokk országaiban, illetve a termelés csökkentését az amerikai trösztök profitjának növelése érdekében. Ha csak egy pillantást vetünk a népi demokráciák termelési adataira, világosan megmutatkozik a szocialista gazdasági rend döntő fölénye a kapitalista fölött. CSEHSZLOVÁKIÁBAN az ipari termelés 10 százalékkal több mint a háború előtti, az életnívó pedig szintén 10 százalékkal emelkedett, a háború előttié fölé. LENGYELORSZÁGBAN az 1*67 termelés 50 százalékkal haladja meg a háború előttit, az életnívó 10 százalékkal. BULGÁRIÁBAN a termékeszközök termelése 250 százalékkal, a fogyasztási javaké pedig 150 százalékkal szárnyalja túl a háború előttit, míg a reálbérek 71 százalékkal emelkedtek. És nem utolsó sorban nézzük meg hazánkat, ahol a termelés 27 százalékkal haladja meg a háború előttit, míg a reálbérek 10-től 25 százalékig emelkedtek. A tervgazdaság fölényét bizonyítják ezek a számok, e tervgazdasságéi, ahol minden az emberért történik, a dolgozóik jólétéért, felemelkedéséért, mert a dolgozóké e hatalom — szemben a nyugati országok gazdaságával, ahol a mozgató rugó a profit, e tőkések hasznának emelése, amivel, elválaszthatatlanul velejár a tömegek étetszínvonalának csökkenése, a nyomor, a mulikaufilfikaéig. Boóc Imre Nagy lelkesedéssel folyik az új szovjet államkölcsön jegyzése A Szovjetunióban nagy lelkesedéssel folyik a negyedik állami nemzetgazdaságfejlesztési és újjáépítési kölcsön jegyzése. A dolgozók nagygyűléseken jelentik be csatlakozásukat a hazafias mozgalomhoz. Az amuri kikötők dolgozói és hajózásialkalmazottai nagy számban jegyzik az állami kölcsönt. Komszomolszkban az egyik felszólaló munkás rámutatott arra, hogy néhány évvel ezelőtt Komszomolszk még sivár vidék volt, míg ma mér a Szovjetunió távolkeleti vidékeinek leghatalmasabb ipari központja. Az új államkölcsön — mondotta — tovább erősíti a szocialista házi gazdasági hatalmát. A dolgozók mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták az új államkölcsön kibocsátását. Ezernél több dolgozója lesz a csepeli új híd-és vasszerkezeti gyárnak Új híd- és vasszerkezeti gyár épül Csepelen az ötéves tervben. A gyárat közvetlenül a Duna közelében építik fel és 1000—1200 dolgozója lesz. Az új gyár építésével profilírozzák a vasszerkezeti gyárakat is. A MárkusLajos vasszerkezeti gyárban a könnyű vasszerkezeti munkákat végzik, Csepel pedig a nehéz vasszerkezeti gyárak egyike lesz. Igen nagy előnye lesz az új gyárnak, hogy a Duna mellett, a kikötők tőszomszédságában épül, ily módon az olcsó folyami szállítás is rendelkezésére áll. Az új híd- és vasszerkezeti gyárra az ötéves tervben előirányzott összeg 50 millió forint. A gyár a terv éve végén 60—70 millió forint értékű termeléssel járul majd hozzá a lakások, szociális és kultúrintézmények, új hidak és üzemek építéséhez. MUNKÁSÉLET A Vegyipari Szakszervezet Propagandaosztálya közli, hogy a május 9—12-ig tartó kisgyűlések sillabuszaiért e hó 9-én, hétfőn délután 3 órától jöjjenek be a propagandista elvtársak. MÉMOSZ: Pala- és cserépfedőszatanai értekezletet tartunk f. hó 8-ám, vasárnap délelőtt 9 órakor a Kistanács-teremben. — Festő- és mázolószakmai értekezletet tartunk f. hó 8-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Somogyi-teremben. — Burkolószakmai értekezletet tartunk f. hó 8-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Bacsó-teremben. Megjelenés kötelező. A MÉMOSZ üvegiparban foglalkoztatott munkavállalói részére szakmai értekezletet tartunk f. hó 11-én, szerdán délután fél hat órakor a VII., Vilma királynő út 35. szám alatt lévő nagytermünkben. Feltétlen és pontos megjelenést kérünk. Az MDP Nagybudapesti Postás Szervezete közli, hogy folyó hó 6-án, pénteken délután 5 órakor a Budapest 62-es posta külső perionján választási nagygyűlést tart. A gyűlés során Bebrits Lajos közlekedési miniszter beszél a Posta dolgozóihoz. Rövidesen bekapcsolják a Teréz-központ új négyezres egységét Egy hónappal a kitűzött határidő előtt elkészültek a szerelési munkálatokkal a Standard-gyár és a Teréz-központ dolgozói. Ilyen módon néhány napon belül bekapcsolják a telefonhálózatba a Terézközpont új, négyezres egységét. A munka során 18 tonna vasanyagot használtak fel. A kábelek hossza a Budapest—Moszkva közötti távolság kétszerese. NÉPSZAVA 1949 május 6 A népből a népért Témát kereső írók, újságírók beszélgetések során gyakran hallják a már közhelynek számító mondást: »Minden ember élete kész regény.« Hogy ennek a mondásnak mennyire igaza van, azt nemcsak többórás, hosszú beszélgetések alatt elmondott élettörténetek bizonyítják, hanemn igazolják a rövid, szervezeti célokra készített önéletrajzok, amelyekben munkások mondják el: életük során mit csináltak, hol dolgoztak addig, amíg a Párt arra a helyre állította őket, ahol képességeikhez arányítva a legtöbbet tudnak tenni a dolgozó népért. Persze nemes írói eszközökkel ki lehetne bővíteni, stilárisan ki lehetne színezni ezeket az életrajzokat, most azonban nem alkalmazzuk ezt a lehetőséget s csupán néhány életrajzot ragadunk ki egy kötegből, tallózgatunk a lapok között, mindegyik önéletrajzból azt vesszük ki s azt írjuk ide le, ami első pillantásra a legérdekesebb. • ■ munkanélküli és sokat voltam beteg, 1942-ben például úgy összevertek, hogy kilenc műtétet kellett végrehajtani rajtam. — Amikor a háború után visszatértem, a határon már nem csendőrök álltak, mint 1930-ban hanem szovjet katonák, akik számomra is, mint annyi magyar számára, azt jelentették, hogy új élet kezdődik. S úgy is volt: a Párt hazaérkezésem első percétől kezdve képességemnek megfelelő munkába állított, mániába, amelyet a munkásosztályért, az egész népért végeztem és végzek ezután is. Belügyi Antal lakatos, miniszteri osztálytanácsos — Szüleim dolgozó emberek voltak, nagy nélkülözések között nőttünk fel. Miután kitanultam a lakatosmesterséget, nyolc évig a Hofherrben dolgoztam, majd a gazdasági válság ideje alatt, mint sokszáz más szakmunkás, én is a szeméttelepre jártam, koksz»guberálással« igyekeztem biztosítani létfenntartásunkat. Részt vettem 1922-től a munkásmozgalomban, 1913-ben bekapcsolódtam az illegális kommunista mozgalomba. A felszabadulás után részt vettem a báranyamegyei földosztásban, majd a Thercerle-telepi munkásházak építésvezetőségében dolgoztam, ez meglehetősen nehéz feladat volt, mert kemény harcot kellett folytatni a Nyárádi-féle pénzügyminisztérium népellenes vezetőivel- Nem sokkal ezután kerültem a pénzügyminisztériumba, most az engedélyosztály vezetője vagyok■ A bizalom, amely a Párt részéről megnyilvánult, — hogy a lakatos segédet egy olyan fontos minisztériumban — amelynek vezetője Gerő elvtárs — osztályvezetőnek állította be, azt bizonyítja, hogy pártunk azért küldi a dolgozó nép fiait vezető pozíciókba, hogy az ország, a nép érdekében munkájának legjavát adja. S ezt egy pillanatra sem veszítik el szem elől azok, akik a munkásság soraiból kerültek vezető állásba. Rét Károly textilmunkás, miniszteri osztálytanácsos — Csak néhány jellegzetes élményt említek meg életemből, nem kell sok magyarázat ezekhez, mert önmagukért beszélnek... Mezítláb lépegettem felfelé a váci úti elemi iskola lépcsőjén, mellettem és előttem szép szalagos, sárgacipős, lakktopánkás lábakat láttam. A hideg lépcsőkön, oly intenzíven éreztem mezítlábasságomat, hogy soha el nem felejtem. — Angyalföldi munkáscsalád hatodik gyermeke voltam s minden vágyam, hogy szabóinas lehessek »teljes ellátással», mert annál nincs jobb a világon, hiszen akkor minden nap jóllakhatok. — Nem soká bírtam a »teljes ellátást keserű cseléd kenyerét — textilmunkás lettem. Sztrájkok miatt sokszor voltam munkanélküli kenyér nélküli Sokszor előfordult, hogy szombaton a fizetésemmel együtt munkakönyvemet is kezembe nyomták és kezdődött újra az éhezés, így járt, aki szót mert emelni a kizsákmányolás ellen. — A felszabadulás után a Párt kiküldött a népjóléti minisztériumba, ahol osztálytanácsossá neveztek ki és az elnöki osztály vezetését bízták rám. Addig én a minisztériumba a kapuban álló arany zsinóros sapkájú portásnál tovább nem jutottam, a hivatalt belülről nem láttam. Négy éve dolgozom a minisztériumban s ez idő alatt sokszor meggyőződtem arról, hogy itt nagyon jól lehet értékesíteni a munkásmozgalomban szerzett tapasztalatokat; minden jobban megy, ha munkások intézik dolgozótársaik ügyeit. Kara Anna varrónő» miniszteri tanácsos — Heten voltunk testvérek» és én a legiősebb. Tizenkétéves koromban varróműhelybe mentem tanoncnak, majd felszabadultam, s később, amikor édesanyám rákban megbetegedett s közel három évig feleküdt, — mint a család legidősebb lánya, a kilenctagú családra való munka lett a feladatom. Édesanyám halála után ismét a szakmában kezdtem dolgozni de akkor már kommunista ifjúmunkás voltam és nem kaptam munkát. 1930-ban »örökre« kitiltottak hazámból, emigrációban éltem. Dolgoztam textilgyárban. 1200 munkással dolgozó varrodában, közel három évig, mint háztartási alkalmazott, mint mosónő, mint mozitakarítónő, — szóval végigéltem a politikai emigránsok életét. A háború alatt gyakranvoltam Dobó István festőmunkás, miniszteri tanácsos — Mint festőmunkás fiatalkoromban kapcsolódtam a munkásmozgalomba s miután megismertem a szocialitás tudományát, már osztálytudatosan küzdöttem azért, hogy a magam sorsát megváltoztassam, nem úgy, hogy egyénileg kerüljek jobb helyzetbe, hanem egész osztályom felszabadulásával oldjam meg a magam problémáját is■ Egész fiatalságom nélkülözésben, a szép utáni vágyakozásban , de állandó, következetes földalatti harcban tett el- Minden időmet egyrészt önmagam képzésére, másrészt környezetem meggyőzésére fordítottam. Sok elvtárssal volt dolgom s láttam a velem egysorsú dolgozók helyzetét. Mit hozott a felszabadulás? Nem is beszélek a materiális részről, a villgos, száraz lakásról, a villanyvilágításról, a jó ruháról, a meleg ételről, hanem arról, ami mindennél fontosabb, ami megvalósítása annak, amiért tizenöt éven keresztül küzdöttünk: a munkásosztály, — s köztük én is, egyszerű festőmunkás — a magunk kezébe vettük sorsunknak, a magyar né sorsának irányítását. * " ... S dolgozó népünk a választásokon hagyja jóvá a munkásosztály fiainak minden dolgozó érdekében tett cselekedeteit.