Népszava, 1949. december (77. évfolyam, 279-304. sz.)

1949-12-25 / 300. szám

NÉPSZAVA A kapitalista országok kará­csonyfája ez idén még elvárabb, mint eddig bármikor­ Az egyre mélyülő gazdasági válság hatása minden téren megmutatkozi­­k : ha végigtekintünk a különböző nyugati országokon, azt látjuk, hogy a karácsonyi készülődések, az ünnepi hangulat légköre fölött ott lebeg a nélkülözések, a munka­­b­ér külisségr a bizonytalan jövő sötét árnyéka. A vezető imperialista állam­­ban, az USA-ban az ár­ak emelkedése és a bérek topogása, vagy csak minimális növelése egyre erősödő sztrájk­­mozgalmakat vált ki. Az üzleti élet számos ága pang­e hiába dolgozik teljes gőzzel a raffinált retlizk­gépezet, a vásárlók még a karácsonyi vásár forgatagában is kénytelenek sovány pénz­tárcájukra gondolni. Az eladat­lan árukészletek szinte fellngo­­zódnnak az áruházakban. Nem csoda, hogy nincsen vásárlókedv, ha arra gondolunk, hogy például a rézipar központ­jában, Waveeb­oomban 25­ 000 mun­kás közül 10 000 a munkanélküli. Rhode Island államban a dolgo­zók negyedrésze lézeng munka nélkül s hasonló a helyzet a® USA több államában. A mitoroa­­nélkü­li segélyt csak a munka­nélküliek 50 százaléka kapja meg. Amerikai paradicsom c­íme a® US­A-kongresszus hivatalos gaz­dasági jelentése: az Egyesült Államokba­n körülbelül 4 millió család — a lakosságnak több mint 10 százaléka — legfeljebb évi ezer dollárt keres, 5,6 millió család — a lakosság majdnem 15 százaléka — évi jövedelme peddig ezer és kétezer dollár között mozog a­kkor, amikor egy munkás család évi létfenn óriási költsége már 1917-ben, még a h­erat­d­os statisztika szerint is minimálisan háromezer dollár volt. Az ipari termelés a leg­utóbbi év al­a­tt 22 százalékkal esett, a teljes munkanélküliek száma pedig megkétszereződött. Milliók és midiók élnek állandó sa­ítógépben, mert n­em tudják, hogy mit hoz a holnap, nem tudják mikor kerülnek ők is az utcára. íme így fest az amerikai kará­csony. De még sokkal elralma­­­vibb a helyzet a marshallizált Xyng­­t-E­u­r­ó­p­ába­n- Angliában m­ég mindig érvényben van a jegyrendszer, amelynek »áldá­sait« a következő hivatalos an­gol adatok szemléltetik: egy an­gol állampolgár heti fejadagja 22,7 deka cukor, 27 deka birka­hús, 1775 liter tej, 5­ 7 deka zsír. Jegyre megy a hús, a szalonna, sonka, tej, var a sajt, a disznó* zsír a margarin a cukor, a tea, a konzerv, az édesség, a tojás, de még a tojáspor is­ A hivata­los angol statisztika mondja el, hogy az egy lakosra jutó élelmi­­s­er-fogyasztás kalóriaértéke je­lenleg cukorban 80 százalékkal, húsban 40 százalékkal, tojásban 43 százalékkal alacsonyabb, mint a háború előtt volt. A »munkás­­kormány« tanácsa,a dolgozó nép számára pedig, szinte kísértetie­­sen azonos a náci Németország fasiszta vezetőinek receptjével: »Még egy lyukkal beljebb a nadrág szíjat.* A Csatorna átefflence partján, a »harmad­ik ütes« dollárkormány által­ boldogított. Franciaországban a karácsony ünnepe a teljes gaz­dasági güz- var jegyében kö­szönt be. Szintó nem múlik el hát, hogy a kormány ne jelen­tene valamelyik fontos szektor­ban áremeléseket. A munkásság reálbére ma alig 10—15 százaléka a hóbort­ előttinek, de ez nem za­varja a Wall Street pórázán rán­gatott népellenes kormányt, amely egyre újabb és újabb támadásokat intéz a dolgozók életszínvonala ellen. Francois de Menthon, a Queuitie-kormány gazdasági minisztere két hónap alatt 700 árem­elési renddelet írt alá. A kisemberek adóterhei egy év alatt 75,6 százalékkal emelked­tek. A párizsi sntőmunkások bér­­mozgalma következtében való­színű, hogy karácsonyra nem lesz kenyér Párizsban. A munkanél­küliek száma meghaladja a ne­gyedmilliót s amerikai parancsra egymás után állnak le a francia filmipar, repülőgépipar és bőr­ipar különböző üzemei. A Mar­­shall-terv keretében selejtes ame­rikai árukkal árasztják el a fran­cia piacot, a francia ipar számos ágát pedig pusztulásra ítélik. Az 1940. évi traktorgyártást pél­dául amerikai utasításra felére csökkentették. Az üzletekben a luxuscikkek pompáznak, ezeknek ára azonban megfizethetetlen az egyszerű dolgozó ember szá­mára. A­ Marshall! vált kormányok azonban nem feledkeznek meg a dolgozó nép számára juttatandó karácsonyi ajándékról. Nézzük csak például Olaszországot ahol a De Gasperi-kormány 30—100 százalékos lakbéremelési rendeletet helyezett a kisemberek karácsonyfája alá. Ez azon­ban még mean minden, mert De Gasperi kétéves tervet dolgo­zott ki a lakbérek emelésére, amelynek értelmében január 1-ével 50 százalékkal emelik a lakbéreket, 100—150 százalékkal az üzletbéreket, 50—250 százalék­kal pedig az albérlők által fize­tendő béreket. 1951 január 1-ével a lakbéreket további 50 százalék­kal emelik fel. Ugyanakkor a háztulajdonosokat felhatalmaz­zák arra, hogy felmondhassanak mindazoknak a lakóknak, akik a háború alatt, vagy a háború után igénylések útján jutottak lakásukhoz.Ez a kapitalista »tervgazdál­kodás«. Szisztematikusan kidol­gozott terv a dol­go­zó kisemberek megnyom­orítására. »Fizessenek a szegények­« — hirdeti a dollár­­osautiós De Gasperi-k­ormány, amely jól megtanulja a leckét amerikai­ gazdáitól. A több mint két és félmillió munkanélküli, az üzemiek sorozatos bezárása, a nagybirtokoso­k földjeinek parla­gon hevertetése szemléltetően egészíti ki 1949 karácsonyának olaszországi képét Az Olasz­országban lakó 10.732.000 család közül közel a­ családok felének, 4­ 48. 000 családnak havi állagos jövedelme mindössze 22.000 óra, további 3.347.600 család havi átlagjövedelme 42.000 líra, ugyan­akkor, amikor az átlagos havi létminimum 60.000 líra Ez annyit jelent, hogy az olasz lakosság 73 százaléka, vagyis csaknem három­negyed része még a lém­anánu­­mot sem tudja biztosítani. És mi a helyzet Ausztriában Az osztrák főváros élelmiszer­ellátása szinte napr­ól-napra rosz­­szabbodi­k, de a vidéki városok­ban­­sem rózsásabb a helyzet A milliós Bécsbe legutóbb egy egész hét leforgása alatt egyet­len ökröt, két borjút és egy ser­tést szállítottak fel hivatalosan az egykori császárváros teljes lakossága hússzükségletének el­látására- Zsírt és tejet úgyszól­ván hónapokig nem látnak az osztrák dolgozók. Ezzel szemben a kormány a Marshal­l-terv kere­tében importált lóhúskonzervek­kel boldogítja a lakosságot. Az áremelések itt is szinte menet­­rendszerű pontossággal követik egymást­ Állandóan és szűnni nem akaróan drágul a kenyér, a cukor, a vaj és a többi élelmi­szer, emelkednek a közszolgál­tatások díjai és a hírhedt ár-béregyezmény, a® úgynevezett nyo­moregyezmény szorításában vergődő osztrák dolgozók élet­színvonala katasztrofálisan süly­­lyed. Hivatalos statisztikai ada­tok szerint a jelenlegi átlagos életszínvonal az 1938-as munka­­­nélküliek nyomor-színvonalát sem éri el- A ruházkodás terén hasonló a helyzet. A textilhiány következtében selejtes és rossz­­minőségű ruhákban járnak az emberek, az új ruhák árai meg­­közelíthetetlenek a kisember szá­mára. Az angol-amerikai intervenci­ó egyik legközvetlenebbül érintett európai országa Vér, könny, nyomor, halál — ezt a karácsonyi ajándékot hozza a Marshall-terv és a Tru­man-­elv a görög népnek­ A határon túl, a fasiszta Tito­­banda rémuralma alatt nyögő Jugoszláviában a belgrádi hóhér-klikk vénás zsarnoksága minden eddiginél keservesebbé teszi az idei kará­csonyt a hős jugoszláv nép szá­mára. Az amerikai gazdák füttyszavára készségesen engedel­meskedő Titó-pribékek áruba bocsátották az ország nyers­­anyagkincseit, véres terrorral nyomják el a jugoszláv dolgozó nép szabadságmozgalmát s az amerikai nagytőke gyarmatává tették Jugoszláviát. Titóék garáz­dálkodásának eredménye, hogy Jugoszlávia gazdasági helyzete siralmasan leajánlott. Jobboldali angol lapok — mint a Daily Telegraph is — kénytelenek be­­ismerni, hogy az üzletekben nincsen áru, az új gyárakban nincsenek gépek, a tehergép­kocsikhoz nincsenek alkatrészek Az utcákon mindenütt a nélkülö­zés nyomasztó képei láthatók- Az emberiek kopott ruhákban járnak. A boltok előtt hosszú sorok ücsörögnek órák hossza,­­de gyakran még szűkös fejiadag­­jaikat sem kapják meg. A lakáshiány borzalmas- Egy­­egy kis lakásban 4—5 család szorong. Az élelmiszerhiány el­képesztő. Az árak megfizethetet­lenek a dolgozó emberek szá­mára. A jugoszláv munkásság eledszánvonala ma 50 százalékkal alacsonyabb, min­t a háborút követő időszakban volt. A bére­ket egyre-másra szállítják le Tiltó hajcsárjai Egyedül a tar­­kovói Proletár nehézipari üzem­ben a munkások átlagos havi­bére legutóbb 25 százalékka­l csök­kent. A munkásokat valósággal rabszolgamunkára fogják a Titov banditák. A gyárakban napi­renden vannak a balesetek és a súlyos betegségek. S a végsőkig kizsákmányolt jugoszláv dolgo­zók éhbére a minimális meg­­élhet­ésre sem elegendő. C íme, így fest a karácsony azokban az országokban, ame­lyekbe az Amerika Hangja által megénekelt amerikai nagybácsi zsákjából ömlik az áldás. Az amerikai Karácsony apó kegyet­len uzsorás, akinek feneketlen zsákjában eltűnik a marshalli­­zált országok dolgozóinak vére és verejtéke- A Marshall-terv szarujából pedig cserébe coca- cola, szennyirodalom, pornográf magazinok, uszító filmek, mell­tartók és lóhúskonzervek, ter­jesztik az amerikai »kultúrát«. 1949 karácsonya azonban azt is megmutatja, hogy a monopol­tőke és csatlósai igájában síny­lődő dolgozó milliók nem hajlan­dók Mr. Marshall és Mr. Truman, a modern hamelni patkány­fogók fuvolájának csábdallamára a pusztulás felé masírozni. 1949 karácsonyán egyre sűrűsödnek a sztrájkok, tömegtüntetések és az ellenállás különböző meg­nyilvánulásai Párizstól Rómáig, Athéntől Belgrádig, Londontól New Yorkig. Az elnyomott és kizsákmányolt népmilliók min­denütt a kommunista pártok mögé tömörülnek és a kommu­nista pártokkal együtt harcolnak a békéért, a nemzeti függet­len­­ségért a kenyérért és a szabad­ságért. ____ --i, Nyomorúságos barakokban, kunyhókban élnek a görög parasztok, akiket a monarchofasiszta kormány elhurcolt falvaikból Cljjáépítés helyett — romok 10 Görögország gazdasági helyzete a® óriási infláció következtében katasztro­fálissá vált. Az élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek árai érmébül novemberben 11 száza­lékkal emelkedtek. Ezzel egyenlő arányban csökkent a bérek és fizetések vásárlóereje- A men­őre­ho-fasiszta kormány jelen­tése több mint 120 ezer munka­­nélküliről számolt be- Ez a szám azonban csak kis töredéke a tényleges munkanélküliek hatal­mas tömegének. Sokszázezer gö­rög paraszt, akiket a monarcho­­fasiszták Görögország különböző részein felállított gyűjtőtábo­­rokba helyeztek el, roskatag barakokban, dohos, istállószerű épületekben és hihetetlen nyomo­rúságban tengődik. Eze­ket a sze­rencsétleneket, akikről még az athéni lapok is kénytelenek meg­emlékezni, éppen a karácsony­­előtti napokban »nyugtatta meg« Grady, a Wall Street athéni gauleitere, hogy ezt a telet is­­ »kénytelenek lesznek baraktábo­­rokba­n eltölteni«. A görög nép karácsonyát különösen komorrá és szomorúvá teszi, hogy a fasiszta vérbíróságok futószala­­gon gyártják a halálos ítélete­ket a hazafiak ellen. 1949 DECEMBER 28. VASÁRNAP BIZOMÁNYI ÁRUHÁZAINK NAGY-BUDAPESTEN

Next