Népszava, 1950. április (78. évfolyam, 77-100. sz.)
1950-04-01 / 77. szám
1950 APRILS 1. SZOMBAT „Hivatalos idő“ és a dolgozókkal való laza kapcsolat a Láng-gyári VB munkájában A Láng Gépgyár a XIII. kerület legjelentősebb üzeme. Népgazdasági szempontból igen fontos cikkeket gyárt. A termelékenység múlt év november óta állandóan emelkedik. A 100 forint munkabérre eső termelési érték három hónap alatt több mint 10 százalékkal nőtt. Fejlődik a szocialista munkaverseny. A februári négyszázzal szemben ma már 1502 fő áll egyéni versenyben. Az elért eredmények elsősorban az üzemi pártszervezet jó munkájának tudhatók be, amely aktívákon keresztül rendszeres politikai nevelőmunkát végsz a dolgozók között. A kommunisták valóban élenjárnak és példát mutatnak a többieknek. A gyár jelentősebb üzemeiben minden népnevelő, minden kommunista aktíva egyéni versenyben áll. Az eredményekben természetesen része van a vállalatvezetésnek és része van az üzemi bizottságnak is, amelynek munkája az utóbbi időben javulást mutat. A további fejlődés és javulás érdekében azonban rá kell mutatnunk az üzemi biottság munkamódszerében még élesen megmutatkozó hiányosságokra is. * »Hivatalos M38— 104g«. Ez a felírás olvasható az üzemi bizottság után. A tábla ezzel a felírással nagyon jól jellemzi az üzemi bizottság »hivatalos« és a tömegektől éjszakait munkamódszerét. Miben áll ez a módszer? Az üzemi bizottság munkája féteg a függetlenített tagokra épül. Az üb feladatait egyedül a mentesített tagok állapítják meg, ebbe a munkába nem vonják be a szakszervezeti aktívákat. A reszortfelelősök egymástól függetlenül, rendszertelenül dolgoznak. Éppen ezért az üb muntikájában nem érvényesül eléggé a kommunista céltudatosság és tervszerűség. Az üzemi pártbizottság kritikája és irányítása nyomán egy ideig ezen a téren javulás volt észlelhető, de ez a kezdeti javulás most újra alábbhagyott. A műhelybizottságok megint három hét óta nem kaptak irányítást Annál is súlyosabb ez a hiba, mert az üb éppen most az április 4-i előkészületeik idején nem aktivizálta eléggé a műhelybizottságokat. Nem segítette munkáinkat a felszabadulási munkaverseny, a felajánlások megszervezésében és ellenőrzésében. A műhelybizottságok a kellő irányítás hiányában elszakadtak az üzemi bizottságtól. Nem tartanak rendszeres értekezleteket. Teljesen elhanyagolják a bizalmiakat, így azok csaknem kizárólag a tagdíjbeszedéssel foglalkoznak. A kisesztergaműhelyben nem egy olyan dolgozó van, aki éppen ezért nem ismeri a bizalmiját, nem tudja le a műhely titkán, sőt a sz üb titkárt sem ismeri. Így nyilvánul meg a munkamódszerekben az üb »hivatalos« jellege. Ezt persze nem szünteti meg a »hivatalos idő« tábla egyszerű leszerelése. Az üb, a műhelybizottságok és a bizalmiak közötti kapcsolat megszilárdítása csak gondos, kommunista politikai tömegmunkával, illetve ennek a nevelőmunkának az előtérbe helyezésével valósítható meg. Az üzemi pártbizottság felfigyelt ezekre a hiányosságokra és több esetben kritikát gyakorolt az üb munkája felett. Ofcrtatást adott a hibáik megszüntetésére. Az üzemi bizottság azonban ezt akétségtelenül helyes és építő kritikát nem egészen kommunista módon fogadta. Ennek oka meszszebbre nyúlik vissza. * A jelenlegi üzemi bizottságot egy évvel ezelőtt választották meg a dolgozók. Abban az időben, a jobboldali szociáldemokraták romboló munkája és patikája folytán — az üb erősebbnek és nagyobbnak képzelte magát a pártszervezetnél. Irányított és vezetett. A helyzet azonban ma már gyökeresen megváltozott. A Lánggyári pártszervezet megerősödött, feltárta az üb hibás módszereit, a szirdikalista jelenségeket: bírál és irányít. Az üzemi bizottság — alig észbevettetőed —, de még magán viseli a régi szellemet, igyekszik magát kivonni a pártszervezet irányítása alól. »Függetlenségre törekszik és ez a törekvés, a legkülönbözőbb formákban nyilvánul meg. Az üzemi pártbizottság titkára, Halász Pál elvtárs például legutóbb megkérte Mayer Károly elvtársat, aki jelenleg az üb-titkárt helyettesíti, hogy értesítse őt, mikor lesz legközelebbdülés, mert azon részt szeretne venni. Az üzemi bizottság erre »illegális« ülést tartott, nehogy azon a párttitkár részt vegyen, esetleg kritikát gyakoroljon, vagy útmutatást nyújtson. Az üb-titkár és más üb-tagok mégis így nyilatkoztak: »Kapcsolatunk a pártszervezettel a legjobb.« De vajjon jó kapcsolatnak nevezhetjük-e azt, ha a pártszervezet előtt letagadják az üdülés időpontját, ha az új termelési felelőst, aki a problémáit rendszeresen megbeszéli a pártszervezettel, ezért ledorongolják és arra figyelmeztetik: »Nem kell mindent nyilvánosságra hozni, nem kell mindennel a Párthoz szaladni.« Még sok ilyen példa van. Egy alkalommal például, amikor az új termelési felelős, Szász Tibor elvtárs, az üb egyik értekezletén felvetett egy-két hiányosságot, az üzemi bizottság titkára megvonta tőle a szót, mondván: »ez nem »parlamentáris« viselkedés.« így fojtották bele a jogos bírálatot A kritika és önkritika nélkül pedig nincs fejlződés, nem javulhat tovább az üzemi bizottság munkája sem. Mayer elvtársnak, az üb-titkárnak jobban meg kell szívlelnie a szobája falán látható jelmondatot, Rákosi elvtárs február 10-i beszédéből: »A kritika nem kampány, hanem az önkritikával együtt mindenkor alkalmazni kell. Az üzemi bizottság munkájának hiányosságai természetesen megmutatkoznak a termelésben és a munkaversenyben is. Az üb még most is kampánynak tekinti amunkaversenyt. A pártszervezet kritikája nyomán gyorsan »ráállt« a termelésre. Mozgósította az ob tagjait, az aktívákat, a bizalmiakat és így egészen rövid idő alatt 1502 egyéni versenyzőt és közel ugyanennyi április 4-i felajánlást szervezett. Az elért sikerrel azonban megelégedve, most újra leálltak. A munkaverseny szervezése, szélesítése pedig állandó feladat. Csak ezen keresztül valósítható meg a termelékenység további emelése is. A munkaverseny és annak szervezése tehát a Láng-gyárban sem kampány. A szervezésben azonban nem szabad egyedül a mennyiségre törekedni, mint ahogyan ez idáig történt. A munkaverseny szervezését össze kell kötni politikai nevelőmunkával. Így kerülhető el, hogy olyan egyéni versenyzőket »szervezzenek« akiknek nincs konkrét vállalásuk, vagy akik a már teljesített vállalásukat nem újítják meg és nem harcolnak újabb sikerek eléréséért. A Láng-gyári 1502 versenyző között szép számmal találhatunk ilyeneket is. A dolgozók érdeklődését fel kell kelteni a munkaverseny iránt. Ez azt jelenti, hogy meg kell teremteni a verseny széleskörű nyilvánosságát. A »termelési híradó« az egyik folyosón, amelyen több mint fél évvel ezelőtti eredmények láthatók, nem nevezhető annak. Le kell leplezni, vagyis nyilvánosságra kell hozni azokat is, akik nem jobb munkával, hanem különböző manipulációkkal akarnak »kitűnni« a munkaversenyben és így jogtalanul magasabb fizetést felvenni, mint például egynéhány esztergályos, akiket az öntudatos dolgozók legutóbb lelepleztek. Ehhez tett éttermi szükséges a jobban megszervezett ellenőrzés, aminek alapja a dolgozók aktivizálása. Csak a pártszervezet irányítása melett gyakorolt, a felről és aktiról egyidejűleg jövő ellenőrzés oldhatja meg ezeket a problémákat. * A hiányosságokért nemcsak az üb, hanem az üzemi pártbizottság is felelős, amely állandó kritikáival felfedi ugyan a hibákat, de nem ad mindenkor elegendő instrukciót azok megszüntetésére. Sokszor nem lép fel elég erélyesen és egy-két kérdésben — nehogy abból személyes vita keletkezzék — megalkuvóan szemet hunyt a hibák felett. Vonatkozik ez a XIII. kerületi vasas szakszervezeti titkárságra is. A kerületi titkárság pár hónap óta működik és hozzájárult az üzemi bizottság munkájának mérni megjavításához. Kétségtelen azonban az is, hogy a felsorolt hiányosságokat a kerületi titkárság még nem ismerte fel teljes egészében és nem foglalkozott eleget a Lánggyárral, amelyik pedig a kerület egyik legfontosabb üzeme. Az utasításokat még ma is sokszor késve adja meg és így nincs idő azokat pontosan végrehajtani. Bizonyos »kirakatpolitika« is észrevehető a kerületi titkárság munkájában. Számokat kér — minél nagyobbakat —, hogy továbbíthassa azokat a Vasas Szakszervezet felé, de nem mindig nézi meg, mi van a számok mögött. Jó lenne, ha a Vasas Szakszervezet megvizsgálná, helyes ellenőrzéssel és támogatással megjavítaná a kerületi titkárság munkáját. Ez feltétenül hozzájárulna a Láng-gyári hibák megszüntetéséhez. Ez azonban nem elegendő. Az üzemi bizottságnak is alaposan és gondosan felül kell vizsgálnia saját munkáját Ne elégedjen meg az eddigi eredményekkel. Tárja fel a jelenlegi hibák okát. Ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy megjavítsa kapcsolatait az üzemi pártszervezettel és a dolgozókkal. Gyakoroljon az üzemi bizottság minden tagja őszinte és becsületes önkritikát, hogy ezzel a pártszervezet Útmutatása és irányítása mellett a felfedett hibákat gyorsabban megoldhassa és megjavíthassa eddigi munkáját. Ilyen módon, a hibák gyökeres megszüntetésével járulhat hozzá az üb Pártunk erejének növeléséhez és a szocializmus felépítésének meggyorsításához. Buzási János * agyar Munkásmozgalmi Intézet keresi tudományos felhasználás céljaira a SZABAD NÉP 1945 március 23-tól 1946 december 31-ig, SZABADSÁG 1945 január 19-től 1945 március 26-ig, NÉPLAP (Debrecen) 1944 november 15-től 1945 január 20-ig, DÉLMAGYARORSZÁG (Szeged) 1944 november 19-től 1945 január 20-ig megjelent példányait. Felkérjük mindazokat akiknek a fenti újságokból teljes vagy sorozatos példányai vannak és azokat véglegesen az Intézet rendelkezésire tudják bocsátani, ezt esetleges, igényeik megjelölésével írásban közöljék. Cím: Magyar Munkásmozgalmi Intézet Budapest, II., Fő utca 1. szám. *n£p5za. Koppány József grafikus (Pénzjegynyomda) vállalta,, hogy új munkamódszert vezet be az osztályon és ezzel lehetővé teszi az egyéni tervek jelentős túlteljesítését. Vállalását teljesítette: az osztály átlaga 107 százalékról 124 százalékra emelkedett. Koppány József Zsidi László Csókás Kálmán Április 4-i felajánlások teljesítése: Bozor György szövő (Budakalászi Textilművek) pótajánlásként vállalta, hogy április 4-re június 10-i tervét befejezi. Pótfelajánlását is teljesítette, újabb vállalást tett: május 1-re befejezi augusztus 3-i tervét. Átlagteljesítménye 252 százalék. Bukovics József cipőipari munkás (Neumann Cipőgyár) 173 százalékos teljesítményének felemelését vállalta 10 százalékkal. Elérte a 214 százalékot. Zsidi László kőműves (Lágymányosi Középítési NV) 200-as brigádot alakított, amelynek tagjai vállalták, hogy elérik a 250 százalékos átlagot. Felajánlásukat túlteljesítették. A brigád átlaga 257 százalék. Elhatározták, hogy május 1-ig elérik a 300 százalékot Weiss András idomszerész (Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek) vállalta, hogy 234 százalékról 400-ra emeli átlagát Teljesítménye elérte a 600 százalékot. Simon Józsefné papírgyártóipari munkás (Hazai Papírgyár) felajánlotta, hogy 20 nappal túlteljesíti a tervét Vállalását teljesítette. További hat napot ajánlott fel. Csókás Kálmán szövő (Magyar Pamutipar) vállalta, hogy negyedévi tervét április 4-re 10 nappal túlteljesíti. Újabb felajánlást tett: 40 nap túlteljesítést vállalt, majd ismét öt napot. Összes vállalásait túlteljesítette egy nappal. Egyéni konkrét feladatok teljesítését jutalmazza az igazgatói alap Egy évvel eze il ott rendelte el a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa, hogy a vállalatok által befizetett nyereség egy részéit — a Szovjetunió példáját követve — vissza kell téríteni az üzemek dolgozóinak. Ezt a visszatérítést azok az üzemek kapják, amelyek nyereségbefizetési tervüket teljesítették, illetve túlteljesítették. A visszatérített összeg 60 százalékát az üzem egész kollektívája kapja jó munkájáért szociális és kulturális szükségleteinek kielégítésére, ez a rész tehát az üzem minden dolgozójának jólétét növeli. A fennmaradó 10 százalékból pedig egyéni jutalmazás formájában részesülnek az üzemek legjobb dolgozói. A nyereségvisszatérítés negyedévenként kerül kifizetésre. Eddig három alkalommal került sor az egyes üzemeikben arra, hogy szakszervezeti napokon, ünnepélyes körülmények között kiosszák a nyereségvisszatérítést, a tervteljesítés jutalmát. Bensőséges ünnepe ez minden vállalati dolgozónak, hiszen a kifizetésre kerülő összegek a jól végzett munka megérdemelt jutalmát jelentik ugyanúgy, mint a visszatérítés 60 százalékából történő beszerzések, beruházások, amelyek az üzem dolgozóinak kulturális és szociális jólétét növelik, egészségét szolgálják szórakozásukról és művelődésükről gondoskodnak. Kultúrházak, könyvtárak, fürdőberendezések lesznek ezekből az összegekből, sportpályákat létesítenek, különböző hasznos felszereléseket vásárolnak. A dolgozóknak a nyereségben való részesítése, a terv tejesítésének, illetve túlteljesítésének jutalmazása fokozott mértékben érvényesíti a munka szocialista díjazásának elvét. A vállalati nyereség alakulása az üzem dolgozóinak munkájától függ: a termelési terv megvalósításától, az önköltség csökkentésétől, a termelékenység növelésétől, a minőség megjavításától. A nyereségvisszatérítés tehát szotónak jut akik jó munkátokkal előrevitték üzemük teljesítményét, elősegítve ezzel az egész népgazdaság fejlődését és a szocialista akkumulációt. A nyereségben való rézesedés tulajdonképpen az akkumuláció eredményében való közvetlen részesedést jelenti. A Szovjetunió szocialista népgazdaságában a vállalati nyereség egy része — iparáganként külön-külön megállapított kulcs szerint — az úgynevezett igazgatói alapot képezi. Az előirányzott nyereség túlteljesítése lényegesen növeli az igazgatói alapot, amelynek egy részett is a munkások és a műszaki dolgozók egyéni jutalmazására szolgál. Ezt a szovjet példát követjük most, amikor az új rendelkezés értelmében a nyereségvisszatérítésből származó összeg 40 százalék a jövőben nálunk is igazgatói alapot képez, amiből a vállalat vezetője előre kitűzött, termelési célok elérésének és egyes dolgozók kiváló teljesítményének jutatmi óvására utal ki összegeket. A munka szerinti díjazás érvényesítése terén tehát jelentős lépést jelent előre ez az új intézkedés, amely egyrészt kiküszöböli a nyereségvisszatérítés szétosztása körül sok helyen mutatkozó visszásságokat- másrészt pedig az eddiginél szorosabb kapcsolatot létesít a vállalatnál folyó munkaverseny és a nyerésésten való részesedés között. Amióta Rákosi elvtárs útmutatása nyomán a szocialista versenymozgalomban az egyéni versenyzés tömegmozgalommá fejlődött, azóta egyre jobban növekszik az egyéni vállalások, az egyes dolgozók meghatározott felajánlásainak a száma. Hiszen az egyéni verseny alapja tulajdonképpen mindig felajánlás eddigi eredményeink túlteljesítésére, felajdó tervünk túlteljesítésére, vagyis olyan egyéni vállalás, amely újabb lendületet ad munkánknak. A nyereségvisszatérítés ezentúl elsősorban olyan előre meghatározott feladatok teljesítését jutalmazza, amelyek sikeres megoldásával előrevisszük az egész üzem munkáját. A vállalatvezető az, aki elsősorban felelős a vállalat munkájáért és a vállalatban folyó munkaverseny eredményességéért is. ő az, akinél az üzent minden problémája összefut. A tálra tehát a legvilágosabb e műven, konkrét célokat kell elérni, milyen konkrét feladokat kell kitűzni az egész üzem munkájának eredményessége érdekében, hol kell sürgősen felszámolni a szűk keresztmetszeteket, amelyek a munkát akadályozák, hol kell konkrét nehézségeket fokozott teljesítménnyel áthidalni. Ezért adja a kormány a felelős vállalatvezető kezébe a jó munka megjutalmazásának eszközeit is, ezért, biztosít a® ediginél jóval szélesebb jogkört számára ahhoz, hogy a jutalmak segítségével is megjavítsa a munkát. Ily módon tudja csak megteremteni a szoros kapcsolatot a feladatok, a végzett munka és annak jutalmazása között, különösen akkor, ha az üzemi háromszög jól működik és a helyi párt- és szakszervezet ezen a téren is hathatósan támogatja a vállalat vezetőt. Hiszen a jutalmak szétosztása nem önkényesen, hanem a pártos szakszervezettel való megbeszélés alapján történik. Fontos része az új rendellkezésnek az, amely szerint a jutalom összege általában ne legyen kisebb az illető munkavállaló félhavi fizetésénél. Ezzel elejét veszi a jutalmaik elaprózásának, ami sok vállalatnál eddig bizony erősem csökkentette a jutalom ösztönző hatását. A jutalomnak olyannak kell lennie, hogy tényleg ösztönzőleg hasson a dolgozóra, eddigi munkamódszerének megjavításaira és nagyobb teljesítményre sarkalja. Így fonódik össze egyre szorosabbra szocializmust építő nép; gazdaságunkban a dolgozó egyéni érdeke a közérdekkel. Egyedül a szocialista rendszer az, amelyben nincsen ellentét az egyén és a társadalom érdeke között ahol a társadalom fokozott mértékben juttat az elért eredményből azoknak, akik ennek elérése terén fokozott mértékben vették ki részüket- Ily módon a munka szocialista díjazásának elve mind teljesebren érvényesül ■ a mi népgazdaságunkban is és egyre nagyobb teljesítményre, munkamódszereink tökéletes főtere ösztönöz bennünket. Kitüntetés tehát az a jutalmazás, amellyel a társadalom fokozott anyagi elismerésben részesíti azokat, akik ezt hó munkájukkal kiérdemelték. Á. L. NÉPSZAVA