Népszava, 1950. október (78. évfolyam, 229-254. sz.)

1950-10-01 / 229. szám

NÉPSZAVA Falu­jár­ók a Békekölcsön sikeréért így készülnek a MÁVAG-ban és a Láng-gyárban a vasárnapi agitációra HÁROM ÉVE vagyok faluj­járó, ez­alatt a három év alatt majd­nem minden vasárnap részt vettem a falujáró munkában. Sok min­dent csináltam, de azt hiszem, régen kaptam ilyen szép f©adatot, mint ami­lyen a mostani. Ezen a vasárnapon ugyanis a Békekölcsön-kötvényekről beszélgetünk majd a dolgozó paraszt­sággal. Mi, a Láng Gépgyár falujáról, az utolsó három hónapban vasárnaponként Torbágy községet kerestük fel. Sike­rült szoros kapcsolatot kiépítenünk a torbágyi dolgozó parasztsággal. Előző­leg Vereb község volt gyárunk falu­járóinak községe. Itt mutattuk meg először a dolgozó parasztoknak, hogy a falujárók a munkásosztály közvetlen segítségét jelentik. S mi, falujárók, itt tanulttuk meg a falujáró munka fontos­ságát becsülni, itt örültünk először az elért eredménynek. Verebre közvetle­nül a fel­szabadulás után mentünk elő­ször és részt vettünk a község újjá­építésében. Szakembereket vittünk ma­­gunkkal. Kőművesek, lakatosok, he­gesztők, asztalosok, cipészek siettek a dolgozó parasztság segítségére. Két iskolát hoztunk rendbe, részt vettünk a templom újjáépítésében, megjavítottuk a gazdasági szerszámokat és minden módon segítettünk a dolgozó paraszt­ságnak. Megerősítettük a helyi párt­­szervezetet,­­részt vettünk a helyi nép­nevelőgárda kiépítésében. Már mutat­koznak az első eredmények. Így 1949 őszén alakult a tszcs és jó ered­ményeivel megmutatta a boldog­ jövő­höz vezető utat az egész községnek. TORBAGY KÖZSÉG új feladatot jelent számunkra. Itt főképpen a nép­­-r erdőmarikán volt a súly, segíteni kellett a dolgozó parasztságot a ki­zsákmányolok elleni küzdelemben. Ilyen munka volt például, amikor a helyi ter­melőszövetkezeti csoportot megszrba­­■ ütöttük a befurakodott kulákoktól. Az ellenség eltávolítása után megmutat­kozott az eredmény, a torbágyi cso­portban 33 új család kezdte meg az őszi munkákat. A földterület 323 holdra növekedett, 100 hízó, 20 tehén, 17 ló a csoport állatállománya. Most vasárnap elbeszélgetünk a dol­gozó parasztokkal az eddig elért ered­ményekről és az ötéves terv nagy­szerű perspektíváiról, a Békekölcsön lehetőségéről. Erre fel is készültünk. Felerősítettük népnevelőgárdánkat. Har­mincan indulunk útnak. A helyi nép­nevelőkkel összhangban, felosztottuk a falut. Népnevelőmunkánk célja nem az, hogy a helyi népnevelők helyett dolgozzunk, hanem hogy segítsük, támogassuk őket a tudatosító munká­ban. Minden családnál több órát töl­tünk. MIRŐL BESZÉLÜNK? Elmondjuk, hogy a mi üzemünk dolgozói már el­érték az 520 forintos átlagot Rámuta­tunk arra, hogy ezzel a további békés építés hatalmas arányait akarjuk fo­kozni. Ugyanakkor a dolgozó paraszt­ságnak követni kell a példát, hiszen a Békekölcsönnel­­ is részt vesz az or­szág erősítésében. Még több gép, mi­nőségi vetőmag, iparcikk, ruha kerül a falura a kölcsönnel. Hiszen nézze­nek csak körül a torbágya* most ősz* szer a falujukban. Már most, az er­­nyös talajművelési szerződések révén az őszi munka 80 százalékát a pátyi gépállomás gépei végzik. Az idejébe­n végzett gépi munka pedig a magasabb termés biztosítéka. Az ötéves tervben sokféle gépek újabb ezrei készülnek és könnyítik meg a dolgozó paraszt mun­káját, emelik életszínvonalát Az öt­éves terv a falu dolgozói számára kultúrházakat, egészségházakat, új orvoslakásokat, utakat, jó ivóvizsá­­lást biztosít. Gondoljanak arra, hogy falujuk fiataljaiból milyen sokan mehet­tek magasabb iskolákra, egyetemekre. Gondolják csak meg, mikor nyílott le­hetőség arra, hogy a dolgozó paraszt­ember katonatiszt legyen. Rámutatunk arra, hogy ezeket a ha­talmas lehetőségeket Pártunk­­ bizto­sítja a dolgozó nép számára. Pártunk, amely megmutatja a felemelkedés he­lyes útját is a nagyüzemi gazdálko­dással. Már a saját falujukban is lát­hatnak jó pedál. Nem hagyjuk el­felejteni azt sem, hogy a világ béke­szerető emberei elszánt harcot folytat­nak a jövőért, a Szovjetunió vezetésé­vel. És itt mondjuk , a dogozó pa­rasztoknak, hogy a Békekölcsön jegy­zésével ezt a halalmás építőmunkát támogatják. Aki kiveszi a részét a Békekölcsön jegyzéséből maga is hitet tesz a béke védelme ERRŐL BESZÉLÜNK majd vasárnap Torbágyon s a Láng-gyár falujáról tud­ják, hogy az eredményes vasárnapi Békekölcsön-agitációval jelentős mun­kát végeznek el a magyar dolgozó nép felemelkedéséért vívott harcban. KCSKEMÉTI LÁSZLÓ faujáró-felelős, Láng gépgyár 2 A falu eredi­ányfi és sajtó példánk a legjobb érvek A BÉKEKÖLCSÖN jegyzése a falu­­járókra nagy feladatot hárít. Az a cé­lunk, hogy a falu dolgozó népe is szo­rosan felzárkózzon a Békekölcsön­jegyzéssel az ipari dolgozók m­ellé. Minket Pártunk azzal tüntetett ki, hogy élvonalbeli harcosai legyünk a­­munkás-paraszt szövetség el mélyítésé­nek. Vasárnapi szabadidőnkben lemen­tünk csoportosan egy-egy faluba és segítettük dolgozó parasztságunkat a fasiszták által szétrombolt mezőgazda­­sági fölszerelésének helyrehozatalában, így volt ez Felsődabas községben is. A MÁVAG falujáró csoportja, amelynek én is tagja vagyok, a gépek és felszerelések rendbehozatala mellett a község útjait megjavította és az iskolát újjáépítette. Ezeken keresztül a dolgozó parasztság megértette, hogy a munkásosztályban önzetlen segítő­társra, vezetőre talált. Később Tolna megyébe, Kölesd és Kistormás községekbe kezdtünk le­járni. A két falu dolgozó parasztsága mind jobban megszeretett benn­ünket és minden szombat este várják tőttünket. Tanácsainkat szívesen megfogadják. A MAI, VASÁRNAPI FALUJÁRÁS különösen szép feladat a MÁVAG dol­gozói számára, így az én csoportom­nak is. Már szombat este elindulunk az egymás mellé épült Kölesd és Kis­tormás községekbe a békekölcsön­jegyzés agitációjára. Bemutatjuk a két falu dolgozó parasztságának, hogy a Sió szabályozása, a kölesdi vasbetonhíd f­elépítése, a vasgyár újjáépítése, a két falu teljes villamosí­tása és a szedresi gépállomás segít­sége nagyban hozzájárult dolgozó parasztságunk életszínvonalának emel­kedéséhez. Ezeket az eredmény­eket népgazdaságunk hároméves tervének, illetve az ötéves terv első évének kö­szönheti Kölesd és Kistormás dolgozó parasztsága. Amit a Párt nekik meg­ígért, azt tettekben meg is valósította. Emlékeztetjük őket, hogy a termelő szövetkezeti csoportok nagy termés­eredményei Pártunk, Rákosi elvtárs bölcs iránymutatása révén jött létre. Eszükbe juttatjuk a dolgozó parasztok­nak, hogy atkák tavaly beléptek a ter­me­lőszövetk­ezeti csoportba, most mit milyen boldogan mutatják az új csiz­mát, ruhát, biciklit, amit egy év alatt vásároltak. Elmondjuk nekik, hogy a MÁVAG dolgozói milyen lelkesedéssé­ jegyezték a Békekölcsönt. A nagy ösz­­szegeket jegyzők maguk is ott lesznek és megmagyarázzák, mi késztette őkett arra, hogy ilyen szép összeggel jegyezzenek Békekölcsönt. AGITÁCIÓS MUNKÁNKNAK — biztos vagyok benne — meglesznek az eredményei. Dolgozó parasztságunk­­megérti, hogy a Békekölcsönnel erősít­jük népgazdaságunkat. Ezzel erősödik Néphadseregünk is, amelynek irányítói ma már a munkásosztály és dolgozó parasztságunk legjobb fiaiból kerülnek ki. Ez az erős Néphadsereg, a hatalmas Szovjetunió vezette béketáborban biz­­­­tosít­ja számunkra szabadságunkat, békénket és a további gazdasági és kulturális megerősödésünket. MAJOR JÁNOS MÁVAG falu járó csoportvezető 1950 OKTÓBER 1. VASÁRNAP Szabadság és szolgaság Nincsen olyan tisztességes, becsüle­tes ember — akárhol él is a nagy­világban —, aki ne óhajtaná a békét. Az egyszerű emberek száz­és százm­illői gyűrjtik a vérontást. Száz- és százmilliók ítéi­k el a hábo­rús gyújtogatókat, de a földön min­denre elszánt gonosztevők is élnek, a tőkés rend megátalkodott hatalmasai, akiknek üzlet a háború. A gelyón, ami átüti a szívet — keresnek. A bombán, amely ledönti a házat — keresnek. Rákosi elvtárs egyik beszédében el­mondotta, hogy az amerikai imperialis­ták ötvenm­iliárd hasznot zsebeltek be a második világháború vértengeréből, ezer dollár hasznuk volt a pusztítás minden egyes halottján. Lenin elvtárs lírta az első világháború után, hogy az amerikai nagytőke minden dollárjához vér és könny tapad ... Új piacokért, új haszonért, a népek leigázásáért, rabszolgasorba taszításáért szeretnék most is felgyújtani a világot az imperialisták. Koreai gyalázatos há­ború­juk pedig megmutatta, hogy bar­bárságukban, vandalizmusukban mire képesek! Ha valaha tanítvány felül­múlta a mestert, úgy a dollárimperia­listák azok, akik túltettek a hitleri ban­­ditákon, elvetemültségben, gyalázatos­ságban, barbarizmusban. És amit Ko­reában tesznek, ezt szeretnék kiterjesz­­teni a világra. A száz- és számí­tó becsületes emberrel szemben a háborús gyújtogatók klikkje csak maroknyi cso­port, de még sincsenek tel­jesen egye­dül. Tito, a Vatikán, a jobboldali szo­ciáldemokraták, a szabadlábra helyezett fasiszták, az imperialistáik készséges ki­szolgálói. Tito, a jugoszláv nép hó­héra beleegyezett például abba, hogy Jugoszláviába amerikai katonaságot küldjenek, repülőtereit pedig kiszolgál­tatta az imperialistáknak. Az olasz nép­áruló kormány amerikai parancsra el­határozta, hogy növeli a hadikiadásokat és gyilkos rendőrcsapatainak számát nyolcvanez­er főre emeli. Kik ellen? A békéért küzdő dolgozók ellen, a munká­sok, a földet követelő parasztok ellen. Ausztriában pedig most nemcsak hogy engedélyezték a fasiszta He­mwehr rlgílt szervezkedését, hanem hivatalosan összeállítják azoknak a lajstromát, akik már hétpróbás tagai voltak ennek a fasiszta katonai alakulatnak. (Tokosaikkal így készülnek a dollár­­milliomosok a világ feldúlására, így készülnek ellenünk is közvetlen szom­szédságunkban. Tito-Jugoszláviában, Marshall-Ausztriában. De a számítást ugyanúgy gazda nélkül teszik, mint náci elődeik. És ha az imperialisták a nácik sorsából nem is tanultak, a fel­szabadult népek — és köztük mi ma­gyarok is — megtanultuk, hogy mit jelent ez a drága szó: szabadság. A szabad népek megtanulták, mit jelent elnyomók és kizsákmányolók nélkül élni. Megtanultunk mi is különbséget tenni szolgaság és szabadság közt És ezt a szabadságot védjük Amikor bé­kénket védjük, szabadságunkat is! Védjük munkánkkal, védjük országunk erősítésével, védjük népünk f­ajból lett katonákkal, és védjük a Békekölcsön jegyzésével. A Békekölcsön békénket s szabadságunkat védi. A Békekölcsön jegyzésének és túljegyzésének ügye a béke, a szabadság ügye, minden becsü­letes magyar dolgozó ügye. Heti 22 deka cukor, zonyítjék. A marhahúsfogyasztás egy évtized alatt 39 százalékkal c­sökkent Angiidban, ahol pedig nemzeti étel a marhahús. Ugyanakkor a sertéshús­­fogyasztás 88 százalékkal, a szalonnai­­fogyasztás pedig 11 százalékkal esett vissza. Az összes húsfogyasztás isis­ben egynegyedével volt kisebb, mint a háború utolsó évében. 14 százalékkal kevesebb teát iszik ma a szigetország népe, mint a háború előtt, de ezt is keserűbben issza, mert a cukorfogyasz­­tás még nagyobb mértékben csökkent. A rizsfogyasztás 50 százalékkal hanyat­lott és ugyanilyen mértékű a vaj* fogyasztás csökkenése­­is. Ezek a­ fo­gyasztási adatok azonban az összes fogyasztás alakulását mutatják, a­­tő­kések és a tőkét kiszolgáló tmunkás­­vezérek* fogyasztását is, akik a fekete­piacról bőségesen pótolhatják a szűkre­­szabott fejadagokat. A dolgozóknak nincsen annyi pénzük, hogy a fekete­piacon vásárolhassanak, az ő fogyasz­tásuk tehát még nagyobb mértékben esett vissza, mint ahogyan azt a fel­sorolt számok mutatják. Július óta sorozatosan drágul­t az élelmiszer Angliában. Nem egy esetben ugrásszerűen: a tojás SS százalékkal, a hal 10 százalékkal, a kávé 40 száza­lékkal. Az áremelkedés átterjedt a többi piacra is, így a gyapjúáruk állag 40 százalékkal drágábbak ma, mint a nyár elején. Az életszínvonal hétről­­hétre csökken, míg a nagytőke nyere­ségét hétről-hétre tovább emelik az áremelkedések. A dolgozók növekvő elnyomorodásá­nak kapitalista törvénye kérlelhetetle­nül érvényesül Anglidban is, a többi tőkés országban is. Az áremelkedése­ket mindig a reálbérek és a fogyasztás csökkenése követi nyomon és ezt a folyamatot meggyorsítja az imperialis­ták háborús készülődése. Ugyanakkor a békés építés országaiban, a Szovjet­unióban és a népi demokr­áliákban a reálbérek és a fogyasztás állandó emelkedése jelzi a dolgozók életszín­­vonalu­nak szüntelen növekedését. Há­zunk például egyetlen év leforgása alatt 47,3 százalékkal nőtt meg a dol­gozók munkabéralapja és ugyanekkor égéss sor közszükségleti cikk lát ol­­csóbb. Cukorfogyasztásunk 27,4 száza­lékkal, kenyér- és péksütemény­­fogyasztásunk 30 százalékkal, tej­­fogyasztásunk 35,4 százalékkal nagyobb ma, mint volt egy év előtt. Ezek a számok a békés építémünkból fakadó növekvő jólétet tükrözik vissza Békés építőmunkánk­at, boldog jövőnket véd­jük most azzal is, hogy megtakarítá­sainkat a Békekölcsön jegyzése útján népgazdaságunk gyorsabb ütemű fej­lesztésére fordíjuk — jegyzéseinkkel, elszánt békeakaratunkkal jólétünk to­vábbi emelkedését biztosítjuk, ez ma a fejadag a kapitalista Angliá­ban. De nemcsak a cukrot adták ott jegyre, hanem úgyszólván minden élelmiszert: a húst és a margarint éppen úgy, mint a tejet vagy a tojást, vagy akár a cukrászsüteményt. A fej­adagok mind kisebbek ma, mint a világháborúban voltak. Az egész heti teljes élelmiszerfejadag még egy ren­des ebédre sem elegendő. Hogy ez így van, azt a fogyasztás katasztrofálisan süllyedő adatai is bt- Jegyzésemmel törleszteni akarok népi demokráciánknak... A dolgozók lelkes levelekben számolnak be a Békekölcsön jegyzéséről Csütörtök reggel jelent meg Népköztársaságunk kormányának felhívása a Békekölcsön kibocsátásáról­ A dolgozók széles tömegei már az első napon megmozdultak, hogy jegyzéseikkel bizonyságát adják kormányunk és Pártunk iránti szeretetüknek. Üzemek és egyének levelek tömegeiben számolnak be arról az ünnepi hangulatról, amely a kölcsönjegyzéssel kapcsolatban minden­hol megnyilvánul. Leveleikben rámutatnak a hatalmas fejlődésre, amelyet a hároméves terv és az ötéves terv első éve során elértünk. És minden levél egyben bizonyságtétel amellett is, hogy a magyar dolgozó nép szilárdan áll a Szovjetunió vezette hatalmas béketáborban és minden ere­jével kész, hogy szocializmust építő ötéves tervünket mielőbb megvalósítsa. Szánti István, a Vadásztölténygyár székesfehérvári üzemének dolgozó­ja már a kötvényjegyzés első napjának eredményeit is közli: »Nálunk nem a háború a jelszó, ha­nem a békés építés. Ebben a hangulat­ban kezdődött meg a békekölcsön­­jegyzés. A párttagok és pártonkívü­­liek egymással versenyezve veszik ki részüket a jegyzésből. Már az első percekben ilyen számok kerül­tek az összeírólistára: Danyi László: fizetése 420 forint, 1600 forint jegy­zés, Tövisháti Károly: fizetése 480 forint, jegyzett 1600 forintot, Boros L­ajos: fizetése 420 forint, jegyzett 1500 forintot.« Jeszenszki Károly mintakészítő cso­portvezető a Könnyűipari Gépgyárból az életszínvonal emelkedéséről ír: „ Három gyermekem van, akik kö­zül a legkisebb fiamat — molnár­legény volt — most avatják katona­tisztté. Azt hiszem, ez is elég indok ahhoz, hogy a tavalyi 300 forint jegyzésem helyett az idén 1000 fo­rintot jegyezzek a Békekötvényből. Pedig ez csak egy része annak a sok juttatásnak, amelyet közvetve vagy közvetlenül kaptam. Sorolhatnám a rádiótól az új tél­kabátig. Arról nem is beszélek, amit az OTI-rendelet, a tanácsválasztás, a földalatti villamos építése jelent. Úgy érzem, az 1000 forint jegyzéssel még nagyon ke­veset adom, hogy kellőképpen meg tudnám hálálni népi demokráciánk ajándékait.« Ladányi János, az Agrolux szerszám­­készítője családjára gondolt, amikor aláírta a jegyzési ívet. »Iparunk fejlesztése, az ötéves terv megvalósítása egyet jelent bé­kénk, szabadságunk, függetlenségünk megőrzésével. Ezért jegyeztem én is 600 forintot. Családom életét, amely nekem mindennél többet jelent, biz­tosítani akarom. Nyolcéves kislányo­mat békében akarom felnevelni. Erre minden lehetőségem megvan, csak küzdeni kell érte. Ebből a harcból úgy veszem ki részem, hogy a ter­melés területén a lehető legnagyobb eredményeket kívánom elérni. A béke­kölcsönjegyzés sikere érdekében fo­kozott agitációs munkát is folytatok. Szeretném, hogy minden dolgozó társam és elvtársam világosan lássa a Békekölcsön hatalmas jelentő­ségét.« Rebli Károly bádogos, az Ózdi Magas­építő NV dolgozója, ugyancsak a bé­kés építésről ír: »Az ötéves terv eddig is sokat adott mind munkában, mind kulturá­lis fejlődésben és gazdasági eredmé­nyekben. Az imperialistái­ ezeknek az eredményeknek megsemmisítésére akarják kirobbantani a háborút. Mi azonban tudjuk: ha van bennünk elég kötelességérzet, akkor meg tudjuk ezt akadályozni.« Id. Kruppa József, az Acélöntő- és Csőgyár sztahanovista öntője, életszín­vonalának emelkedését igyeksz­ő meg­hálálni 1200 forintos jegyzésével: »Amikor hazajöttem a hadifogság­ból 1945-ben, még semmim sem volt. Azóta a teljes lakásberendezésen kí­vül rádiót, kerékpárt, sőt egy 125 köbcentis motorkerékpárt is tudtam vásárolni. De oldalakon lehetne so­rolni azokat az eredményeket, ame­lyek az egész munkásosztályt gazdagították. Nem említem meg, csak a legutóbbi nagy eseményt, az OTI-járulékok felemelését. Ezt talán csak azok tudják igazán értékelni, akik betegeskedni szoktak. Ezek a gondolatok vezettek, amikor a Béke­kötvény jegyzésénél 1200 forintot írattam.« Szabó Károly, a Linger I. ifjúmun­kása az ifjúság beláthatatlan lehetősé­geiről ír: »Két hete, hogy több ifjúmunkás­társam az üzemből az iparművészeti főiskolára ment továbbtanulni. Sokan iratkoztak be az esti gimnáziumba is. A következő évben én is főisko­lára szeretnék menni. Tudom, hogy célomat a Párt és államunk támo­gatni fogja. Ennek tudatában jegyez­tem a Békekölcsönre 5 heti fizetése­met, 500 forintot Kovács Lajos préselő, a Kábelgyár­ból arról számol be, hogy mibe igyekszik majd kölcsönjegyzését ki­fizetni: »Az én gépemre körülbelül két hete új szerszámot szereltek. Ilyenkor új normát is vesznek fel. Úgy dolgoztam, hogy a normán mindenképpen igazságos legyen. Heti fizetésem körülbelül 130 forint, mégis 800 forintot jegyeztem. Tudom azt, hogy jobb munka­beosztással, észszerűsítéssel, lelke­sebb munkával és új normám túl­szárnyalásával minden megerőltetés nélkül ki tudom fizetni az én jóléte­met is elősegítő kötelezettségemet.* Szarka Ferencné zsákvarrónő, a Gi­zella-malom dolgozója, büszke örömmel ír arról, hogy üzemében elsők között volt a jegyzésnél: »Én 300 forintot jegyeztem és ez az összeg meghaladja kétheti fizeté­semet. Jegyzésemmel törleszteni aka­rok népi demokráciánknak, amely le­hetővé tette két fiam iskoláztatását. Úgy gondolom, helyesen cseleked­tem, amikor elsők között írtam alá a jegyzési ívet, mert ezzel is kifeje­zésre juttattam békeakaratomat és hűségemet Pártunk és népi demo­kráciánk iránt. Jelenleg 130 százalé­kos heti átlagra teljesítem új normá­mat. Ez azt jelenti, hogy naponta 180—195 darab zsák javítását vég­zem el. A békekölcsönjegyzés után elhatároztam, hogy új normámat 135 százalékos átlagra emelem azáltal, hogy naponta mintegy 200 darab zsák javítását végzem el. Célom elérése érdekében már versenyre is hívtam a varroda dolgozóit. In­ több és jobb munkával akarom biztosítani a béke­­kölcsönjegyzéssel vállalt összeget.« Ezek a lelkes, a dolgozók szívéből fakadt szavak mindennél ékesebben bi­zonyítják, hogy népünk tudja: a Béke­­kölcsön hazánk építésének erőforrása és egyben kemény harc is békénk megvédése érdekében. — RÁDIÓHÍREK. A Kínai Népköz­társaság kikiáltásának egyéves évfor­dulóján, vasárnap »Nekünk zeng a holnap« címmel 10 00 órakor ünnepi műsort közvetít a Kossuth-rádió. A Petőfi-rádió vasárnap 14 órakor közvetíti a Szovjetunióban járt pa­­rasztküldöttség beszámolóját tapasz­talatairól. »Kölcsönjegyzés« címmel elbeszé­lést hallunk vasárnap 14.30-kor a Petőfi-rádióban.

Next