Népszava, 1951. március (79. évfolyam, 50-75. sz.)

1951-03-01 / 50. szám

NÉPSZAVA sccrolta, hogy a Szövetségnek 5203 szervezete és 697.000 tagja van. A Párt Központi Vezetőségének a VKM munkája feletti bírálata nyomán megjavították az iskolai munkát. Megerősítették a szülői munkaközös­ségeket. Az MNDSZ-szervezetek segítettek Pártunk és kormányunk minden határozatának a végrehajtá­sában. Az eredmények mellett azonban ko­moly hiányosságok is mutatkoznak. A vezetés munkája gyakran elmarad a tömegek lendülete és kezdeménye­zése mögött. Még mindig nem tudják átfogni a magyar asszonyok széles tö­megeit és nem tudják megszüntetni a csoportok elszigetelődését bizonyos ré­tegektől. Falun vannak kizárólagosan szegényparaszt szervezetek és most a szövetkezeti mozgalom fejlődésével olyanok is, amelyekben kizárólag tszes­ asszonyok vannak. Nem veszik be rhaguk közé az egyénileg dolgozó parasztasszonyokat. Számos városi szervezetben a kispolgári asszonyok a hangadók. Az üzemi szervezetek álta­lában gyengék, nem képesek megbir­kózni az egyre növekvő feladatokkal. Mindezek a hibák egy fő hiányosságra, a politikai felvilágosító, nevelőmunka elégtelenségére vezethetők vissza. Ezután megállapította, hogy az öt­éves népgazdasági tervünk megvalósí­tásához szükséges többszázezer új munkaerő szempontjából a nők nagy tartalékot jelentenek. Az MNDSZ egyik feladata, hogy a jelenleg kizáró­lag háztartással foglalkozó nők nagy tömegét bevonja a termelésbe, a má­sik pedig, hogy a termelésben már bent levő nők szakmai képzését, to­vábbképzését biztosítsák. A mezőgazdaság szocialista átalakí­tásával kapcsolatban az MNDSZ fel­adata, hogy mind több nőt vigyen be a termelőszövetkezetekbe. Befejezésül ígéretet tett a kongresszusnak: min­dent elkövetnek, hogy az asszonyok a béke ügyét saját ügyüknek tekint­sék, hogy növekvő öntudattal álljanak ellent a háborús uszítók hazugsá­gainak, hogy a nők az üzemekben és a falvakban egyaránt eredményes munkát végezzenek és érezzék, hogy ezzel a béke ügyét viszik előre. Fass Istvánné elvtárs után Király László elvtárs, a tolna megyei párt­­bizottság titkára beszélt a falusi pártszervezetek megerősítéséről, a vezetés munkájának, színvonalának megjavításáról. A tag- és tagjelölt­felvételeknél az a hiba mutatkozik, hogy az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok legjobbjait elhanya­golják, háttérbe szorítják. Ez az el­akadás mindinkább a falusi pártveze­tőségeknél jelentkezik. Ahol jó ke­­zekben van a pártszervezet vezetése, ott egészségesen fejlődik a pártszer­vezet, jól mozgósítják munkára a DISZ-t, a tömegszervezeteket, a tanácstagokat, a pártonkívüli aktivis­tákat, sikeresen hajtják végre a fel­adatokat, mint például a begyűjtést és ezekben a községekben meggyorsul a termelőszövetkezeti mozgalom fejlő­dése is, és légikikötő van Spanyolországban, mint repülőgép és ezeket a repülőtere­ket az északamerikai imperialisták építették. Acheson nyilvánosan kijelen­tette, hogy mint biztos erőforrásra számíthat Franco hadseregére és Tito fasiszta klikkjére. Megszokták, hogy dollárjaikkal megvásárolják a Tito- és Franco-féle bábkormányokat és azt képzelik, hogy a spanyol nép harcolni fog, vérét fogja ontani ször­nyű világuralmi terveik érdekében. De nagyon tévednek, a spanyol nép lelke mélyéből gyűlöli a háborút, szereti a békét, harcol a békéért. (Hatalmas taps.) Majd hangsúlyozta, a Kommunista Párt tudja, hogy milyen felelősség hárul reá, hogy meg kell akadá­lyoznia Spanyolországnak a Szovjet­únió és a népi demokráciák elleni há­borúba való bevonását. Ezért köz­ponti feladatnak tekinti a békeharcot. Sztálin elvtárs nyilatkozata újabb hatalmas segítséget jelent a Spanyol Kommunista Pártnak és a spanyol népnek abban, hogy minden eszközzel fokozzák Spanyolországban a békéért folyó harcot Major Tamás elvtárs: Új közönségünknek tartozunk azzal, hogy igényesek legyünk Major Tamás elvtárs, a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjjal kitün­tetett Kiváló Művésze a magyar szín­művészet nevében szólalt fel. — Rákosi elvtárs beszámolójában — mondotta — megjelölte a mi utun­kat is. Annak a többszázezer dolgozó­nak, akik most hatalmas tempóban építik a szocializmust, új, szocialista­realista kultúrát kell adnunk. Nagyon is szükségünk volt erre a figyelmezte­tésre. Vannak új magyar drámáink és most már új közönségünknek tarto­zunk azzal, hogy igényesek is legyünk, mert egyre fejlődő dolgozó népünk kultúrigényei is nőnek. A Nemzeti Színház művészei jó utat választottak akkor, amikor a Szovjetúnió drámairodalmából és a Szovjetúnió művészetétől tanultak és büszkék arra, hogy sikerre vitték a szovjet darabokat. Majd arról beszélt, hogy a magyar színművészek a falusi kultúrmunká­­ban lemaradtak, pedig a mezőgazda­ság dolgozói éhesek a kultúrára. A Tartuffe egyik vidéki előadása után például felelősségre vonták a művésze­ket, hol voltak mostanáig. A pécsi táj­­színház egyik előadásán elromlott a villany és a közönség hazaszaladt, karbid- és petróleumlámpákat hozott, hogy az előadást folytathassák, miköz­ben erős őrség őrizte a társulatot, hogy a sötétben el ne szökjenek. (De­rültség és taps.) Azzal fejezte be felszólalását, hogy azok a nagy lehetőségek, amelyek a magyar színművészet előtt állnak, munkára, áldozatok vállalására köte­leznek és ígérik, hogy a kongresszus iránymutatását azzal a felelősséggel veszik tudomásul, amellyel a Pártnak, Rákosi elvtársnak tartoznak. Ezután Kiss Dezső elvtárs, a Rákosi Művek pártszervezetének szervező tit­kára a tag- és tagjelöltfelvétel kérdé­séről beszélt. Elmondotta, a Rákosi Művekben az a tapasztalat, hogy a pártonkívüli dolgozók legjobbjait nem olyan mértékben veszik fel a Párt soraiba, mint amilyen mértékben ezek a dolgozók kivették részüket a szo­cializmus építéséből. A Párt útmuta­tásait, figyelmeztetéseit sablonosan, lélektelenül vitték tovább. Nem mond­ták meg, kik ezek a legjobbak, erre nem tanították meg az alapszerveze­tek vezetőségeit.. A kongresszusi ver­ Popivoda elvtárs: Nincs messze az idő, amikor Jugoszláv­­i forradalmi erői ismét kivívták országuk függetlenségét Ezután a kongresszus lelkes ün­neplése közepette Pero Popivoda tá­bornok, a jugoszláv forradalmi emi­gránsok küldötte lépett a mikrofonhoz és tolmácsolta a jugoszláv forradalmi emigráció üdvözlését Hangoztatta, hogy nagy örömmel tapasztalják a magyar nép és a de­mokratikus Magyar Népköztársaság nagyjelentőségű gazdasági és kultu­rális eredményeit A magyar nép, mint a hatalmas demokratikus tábor országaiban élő többi nép is, első­sorban a nagy Szovjetunió önzetlen segítségével és baráti támogatásával érte el sikereit A Szovjetunió körül egyesült szocialista tábor sikerei az imperialista agressziós erők és az új világháború gyújtogatói ellen vívó­­ harc ügyének fontos történelmi té­nyezői. Megállapította, hogy az imperialista agresszív erők és szekértolóik, Titóék ma egységfrontot alkotnak a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora ellen. Az imperialisták Tito és Ran­­kovics fasiszta klikkjét harci fegyver­nek használják a népi demokratikus országok, közöttük a Magyar Népköz­­társaság ellen is. Jugoszlávia népei azonban meggyőződtek arról, hogy Jugoszlávia mai vezetői az amerikai­angol imperialisták cinkosai és hogy egész propagandájuk az imperialis­ták céljait szolgálja. Ezért a Tito­­klikknek sohasem sikerülhet Jugo­szlávia népei elől eltitkolni a való igazságot a Szovjetunióról, a népi demokratikus országokról. Az imperialista rabság és a Tito­ Rankovics-klikk fasiszta rendszere ellen nehéz harcokat vívó jugoszláv hazafiak a magyar nép eredményeinek és sikereinek láttán ismét meggyőződ­nek arról, hogy egy ország kulturális felemelkedése és a dolgozó tömegek jólétének növekedése csak ott lehetsé­ges, ahol a dolgozó nép van hatalmon, ahol biztosítva van az ország függet­lensége, ahol nincs lehetősége az impe­rialista ragadozók uralmának és önké­nyének, ahol szoros a barátság és testvéri együttműködés a Szovjetunió­val. Ezután kijelentette, hogy a Tito­­klikk semmiféle fasiszta propagandája nem képes elfojtani Jugoszlávia népei­nek szeretetét a Szovjetúnió dánt és nem képes ellenséges érzést elhinteni a szomszédos demokratikus országok népei ellen. A háború éveiben Jugo­szlávia népei nem hajtották meg fejü­ket a hitlerista hódítók előtt és a Szovjetúnió hatalmas segítségével ki­­vívták szabadságukat és függetlensé­güket. A jugoszláv nép ma sem eresz­kedik térdre és nem lesz az amerikai­angol gyarmatosítók és bérenceik, a Tito­-Rankovics - banda rabja. A jugoszláv dolgozók tudják, hogy a titóista önkényuralom és az imperia­lista rabság ellen vívott igazságos harcukban a demokrácia és szocializ­mus táborának hatalmas erkölcsi segítségére és legyőzhetetlen erejére támaszkodnak. Jugoszlávia forradalmi erői a terror és a provokáció ellenére folytatják a munkát Jugoszlávia való­ban kommunista, marxista, leninista pártjának megteremtéséért, amely hű a proletárinternacionalizmus elvéhez. Már nincs messze az idő, amikor en­nek a pártnak a vezetésével újra ki­vívják Jugoszlávia függetlenségét. A következő felszólaló Kuczka Péter elvtárs, költő a magyar írók üdvözle­tét tolmácsolta. Bevezetőül elmon­dotta, hogy a kongresszuson tíz ma­gyar író vesz részt népünk küldötte­ként. Ezt a Pártnak, drága Rákosi elvtársunknak és a dolgozó magyar népnek köszönhetik. Kimondhatatlan öröm egynek lenni a néppel és csak a néppel együtt lehetnek igazán írók az írók. A továbbiakban a segítségről beszélt, amelyet Pártunktól és Nép­­köztársaságunktól kaptak az írók Majd folyóirat- és könyvkiadásunk fejlődéséről beszélt. Megemlékezett a segítségről, amelyet a magyar írók­nak a szovjet írók nyújtottak, akik fegyverrel harcoltak Magyarországért és akik eljöttek a magyar íróknak segíteni a felszabadított Magyar­­országra. Beszéde végén bejelentette, hogy a magyar írók is munkával készültek Pártunk kongresszusára. Felajánlá­saik első eredménye a »Szabadság antológia« című kötet, amelyet minden küldött megkapott. Az év folyamán pedig egész sor harcos mű jelenik meg, amely méltó lesz a Párttól és a néptől kapott bizalomhoz. Vadon Antal elvtárs, a siklósi járás pártbizottságának titkára a kritika­önkritika fontosságáról szólva elmon­dotta, hogy a Politikai Bizottság másfél hónappal ezelőtt megvizsgálta a baranya megyei pártbizottság és ezen belül a siklósi pártbizottság mun­káját is. A Politikai Bizottság, Rákosi elvtárs útmutatása nyomán megkezd­ték a hiba kijavítását. Az eredmény: Babarcszőlős községben, ahol egyet­len párttag sem volt, nyolc egyénileg dolgozó paraszt, ebből öt középparaszt kérte felvételét tagjelöltnek és mind­járt ígéretet tettek, hogy a kongresz­­szusra termelőcsoportot szerveznek. Az elmúlt héten meg is alakult a cso­port: 35 család 50 taggal és 224 hold földdel. A spanyol nép lelke mélyéből gyűlöli a háborút és harcol a békéért A Franco-fasiszták ellen hősiesen küzdő spanyol dolgozók és spanyol kommunisták nevében Antonio Mise elvtárs üdvözölte a kongresszust. Há­láját fejezte ki a Pártnak, a magyar népi demokrácia kormányának és Rákosi Mátyás elvtársnak azért a nagyszerű megnyilvánulásáért, melyet a reakciós francia kormány által Észak- Afrikába és Korzikába deportált spa­nyol elvtársak iránt tanúsítottak. Majd hangoztatta: nagy öröm számukra, hogy megismerhetik a népi demo­kratikus Magyarország életét és fejlő­dését, ami megerősíti őket a Franco­­rendszer elleni harcban. " A nép egyre inkább megérti" — folytatta —, hogy legádázabb ellensé­gei az amerikai imperialisták, akik a Franco-rendszert hatalmon tartják, hogy gyarmatukká változtassák át Spanyolországot. Ma több repülőtér 2 senynek egyik nagy eredménye az volt, hogy a munkások 90 százalé­kát tudták bevonni a versenybe, rá­irányították a versenyt a szűk kereszt­metszetek kiküszöbölésére. A másik­ nagy eredmény: először sikerült ös­­szekötni a versenyt, a termelést a Párt erejének tervszerű növelésével . 2O51 MÁRCIUS 1. CSÜTÖRTÖKt Joanidesz elvtárs: Az imperialisták súlyosan tévednek, ha azt hiszik, hogy gúzsba köthetik a görög népet Rendkívül meleg szeretettel köszön­tötték a kongresszus részvevői Joanesz Joanidesz elvtárs, görög ki­küldöttet. Joanidesz elvtárs beszámolt arról, hogy Görögországban a mon­­archofasiszta rendszer és az amerikai megszállás alatt a munkások és pa­rasztok, az egész dolgozó nép nyo­morban, nélkülözések között senyved, véres terror nehezedik reá. A hírhedt Truman-segély dollármillióit háborús előkészületek céljaira fordítják. Re­pülőtereket, hadikikötőket, sztratégiai utakat építenek, hadgyakorlatokat szerveznek, nagy hadsereget tartanak fenn, amelynek létszámát 500.000 főre akarják emelni. Az országban véres terror dühöng. 30.000 hazafit, fiatalo­kat, öregeket, nőket, sőt kisgyermeke­ket is kínoznak a börtönökben és a halálszigeteken. A börtönökben 3000 halálraítélt várja óráról órára kivégzé­sét. Egész Görögország egyetlen, bor­zalmas, fasiszta koncentrációs tábor, szörnyű pokol és élő példája annak, mivé válhat egy ország, ha az ame­rikai és angol imperialisták karmai közé kerül. Az amerikaiak Görög­országot katonai támaszponttá alakí­tották át a Szovjetúnió és a népi de­mokratikus országok ellen. A moh­­archofasiszták épúgy, mint az im­perialisták török janicsárjai, a titóista banditák és az olasz neofasiszták az imperialisták parancsait hajtják végre. Meg akarják törni a törhetetlen görög lelket, ki akarják oltani a szabad­ság kiolthatatlan lángját, el akarják feledtetni a görög néppel, hogy hálával tartozik a Szovjetúniónak és a népi demokratikus országoknak. De az an­­golok, amerikaiak és monarcho­­fasiszták súlyosan tévednek, ha azt hiszik, hogy sikerül gúzsba kötniök a görög népet, mert a demokratikus gör­ög hadsereg Tito árulása és az ango­lok, amerikaiak nyílt közbelépése miatt ideiglenesen­­kénytelen volt abbahagyni a harcot.* A kommunisták, a nép élén a hadsereg, a tengerészet és a légi haderők kötelékeiben teljesíí­tik kötelességüket. Ha a háborús uszí­tók háborút kezdenek, a görög nép és hadsereg ellenük fordítja fegyve­reit. Vannak még szabad hegyek Gö­­rögországban, a hazafiak kiűzik az ide­gen megszállókat és a szabad, füg­getlen görög nép hozzálát a nép­­köztársaság felépítéséhez. A dolgozók szeretete egyre növekszik a Szovjetúnió iránt és egyre többet akarnak tudni róla Az elnöklő Nógrádi Sándor elvtárs bejelentette ezután, hogy az első napi­rendi ponthoz, Rákosi elvtárs beszá­molójához 144 elvtárs jelentkezett szó­lásra. Eddig ötvenen szóltak hozzá a beszámolóhoz. Nógrádi elvtárs java­solta, hogy három felszólalás után a vitát zárják le. A kongresszus a ja­vaslatot egyhangúlag elfogadta. A Magyar-Szovjet Társaság tagjai üdvözletét Kakuk Józsefné elvtárs, az MSZT titkára tolmácsolta. Beszámolt a Szovjetúnió élete, a szovjet művé­szet ismertetése terén végzett munká­ról. Elmondotta a taglétszám örven­detes emelkedését, amely a tavalyi 420.000 taggal szemben már VOO.OOC-re emelkedett. Hangsúlyozta, hogy a sike­rek azonban nincsenek arányban a dol­gozóknak a Szovjetúnió iránti egyre növekvő szeretetével. Jóval többet akarnak tudni a Szovjetúnióról és a nép igényeit ki kell elégíteni. Rá­mutatott a hiányosságokra. Nem sike­rült még elérni kielégítően, hogy az üzemi MSZT szervezetek, a szakszerve­zetekkel karöltve, a szovjet módszerek ismertetésének harcos propagandis­táivá váljanak. A tszcs-k fejlesztésé­ben az MSZT szervezetek a kolhozok eredményeit ismertető előadásokon, ki­állításokon kívül kultúrműsorral vesz­nek részt. A parasztság között végzett munka hatása megmutatkozik az MSZT szervezetek megerősödésében is. Segíteniök kell az MSZT szervezetek­nek abban, hogy a tszcs-k alkalmaz­zák a szovjet agronómia eredményeit és a mezőgazdaság élenjáró dolgozói­nak tapasztalatait. A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja újabb erősödést je­lent majd a szervezetek számára. Kerekes Antal elvtárs, püspök­­ladányi járási titkár a tag- és tag­­jelöltfelvétellel foglalkozott Három hónap alatt 541 jelentkezőből 396-ot vettek fel tagnak, illetve tagjelöltnek. Egyénileg dolgozó paraszt 102, a többi zömében üzemi munkás, ter­melőcsoport tag és állami gazdasági dolgozó. A felvettek között 241 ifi és 134 a nő. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok arányszáma még mindig ala­csony. 108 tag- és tagjelölt közül Püspökladányon az 1-es alapszervnél csak 13 az egyénileg dolgozó paraszt A női tagság kérdésénél is vannak hiányosságok. Hiányosság az is, hogy a jelentkezéseknél sok az elutasítás. Ez azt bizonyítja, hogy még nem elég céltudatos a pártépítő munka, nincsen összekötve az egyéni agitá­­cióval. A kádermunka eredményeiről és hiányosságairól számolt be Szabó Lajos elvtárs, a Győr megyei Párt­bizottság káderese. A megye terüle­­tén a munkások, becsületes dolgozók tízezrei dolgoznak, mégis elhanya­golták őket. Nem hozták megfelelő számban felszínre az ipari munkás­­káderek közül az ifiket, nőket és nem a számarányuknak megfelelően állították őket funkcióba. A káderek beállítása a legutóbbi időkig a káde­res feladata volt, aki a növekvő követelményeknek nem tudott eleget tenni. A hiányosságokból adódott az, hogy a Győri Vagongyár és a Győri Városi Pártbizottság hónapok óta titkár nélkül van, a péti járási párt­­bizottságnak már fél esztendeje nincsen titkára. Az utóbbi időben a megyei pártbizottság felismerte a káder­ munka hiányosságait és már mutat­­kozik javulás. Rákosi Mátyás elvtárs válasza Ezután Nógrádi Sándor elvtárs felkérte Pártunk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat, hogy tartsa meg zárószavát. A kongresszus tagjai felállva, percekig tapsolják, háromszoros hurrával ünnepük Rákosi elvtársat. Az egész termet betölti az »Éljen Rákosi!« üdvözlet. Rákosi elvtárs zárószavában meg­állapította, hogy a három napig tartó vitában több mint ötven küldött vett részt és amint ezt a kongresszus megállapította, minden kérdésben, amelyet ő beszámolójában érintett, egyetértettek a felszólalók. Az ötven hozzászóló egységes helyeslése ki­fejezi és képviseli a kongresszus álláspontját is. Viharzó tapssal válaszoltak a kül­döttek Rákosi elvtárs szavaira. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi elv­­társ a következő szavakkal fejezte ki rövid felszólalását: amilyen egyet­értéssel helyeselték itt az elvtársak a beszámolóban kifejtett nézeteket és tennivalókat, ugyanolyan egyetértéssel hajtsák is végre azokat! Rákosi elvtárs zárószavával a ko­n­gresszus keddi ülése befejeződött.

Next