Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-01 / 76. szám

W1 ÁPRILIS L VASÁRNAP A berlini békefelhívás aláírása az egész nemzet ügye A magyar írók és művészek békegyűtése Péntek délután zsúfolásig megtelt a Művészeti Szövetségek Házának nagyterme írókkal, művészekkel. Békegyűlésre jöttek össze költőink, íróink, a zene- és képzőművészet, a színház és film dolgozói, hogy kifejezésre juttassák szilárd békeakaratukat, hogy megvitassák azokat a teendőket és feladatokat, amelyeket a Béke Világtanácsnak a világ népeihez intézett felhívása állít minden becsületes ember, minden tiszta lelkiismeretű író és művész elé. A békegyűlés elnökségében helyet foglaltak: Bulla Flma színművésznő Bernáth Aurél és Csók István Kossuthdíjas festők, Csorba Géza Kossuth díjas szobrász, Devecseri Gábor, az írószövetség főtitkára, Déry Tibor Kossuth-díjas író, Fischer Annie Kos-Veres Péter Kossuth-díjas író szólalt fel ezután. Hangsúlyozta, hogy az imperialisták komolyan veszélyeztetik a világ békéjét. Azok a szennyeslelkű emberek — haditőkések, hataloméhes politikusok és nyomorult íródeákok —, akik a háború elkerülhetetlenségéről beszélnek és írnak — mondotta —, bizonyára abban bizakodnak, hogy százméteres mélységekben leásott betonpincéikbe nem hatol le még az atombomba ereje sem. De a népek, az egyszerű emberek azt mondják: a háborút el lehet kerülni. És ezt mondja Sztálin is, aki tudja, hogyan gondolkoznak éshogyan éreznek az egyszerű emberek. Arról beszélt ezután, hogy a szocialista kultúrforradalom sodrában hogyan bontakozik ki soha nem látott színességben és gazdagságban az új magyar népkultúra, hogyan valósul meg mindaz, amiről igaz magyar írók, tudósok álmodoztak. — Mi dolgozni akarunk — folytatta — és építeni akarunk. Mi, írók, művészek is: mi a lelkeket akarjuk formálni, szebbé, jobbá, nemesebbé,igazabbá. Hogy dolgozhassunk, hogy "munkánkban elmélyülhessünk, ahhoz béke kell és az építő, dolgozó néppel "■váló mindennapi szabad érintkezés, "fischt|világosodik még egészen mi,aflériki előtt. Hogy az író és a művész, a szocialista író és a szocialista művész nem lehet kozmopolita, hiszen mindennapi munkájával népe életét Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész felszólalásában hangsúlyozta, hogy a béke mindenki ügye, a művészeké is. A világ ezideig legnagyobb méretű mozgalmának vagyunk tanúi — mondotta —, s ennek egyik állomása volt éppen a Béke Világtanács Berlinben tartott ülése. Sajátságos, újfajta diplomácia ez, szöges ellentéte a régi titkos diplomáciának. Ennél az újfajta diplomáciánál mindenki szolgálatban van, mindenkinek, minden becsületes embernek a szolgálatéra szükség van. És mi, akik a békét kívánjuk, mindent megteszünkó béke szolgálatában. Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetörténész a többi között ezeket mondotta: — BartókBélának utolsó tragikus éveiből ismerjük egy írását, ahol a nagy zeneköltő arról ír, hogy a népek nem ismerik a gyűlölködést, mestersésuth-díjas zongoraművésznő, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, Máté György újságíró, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász, Parritgi György Kossuth-díjas újságíró, Péterfi István zenekritikus, Somlay Artur kétszeres Kossuth-díjas színművész, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetörténész, Tolnay Klári Kossuth-díjas színésznő és Veres Péter Kossuthdíjas író. A gyűlést Kodály Zoltán nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a művészek békét akarna?, hisznek abban, hogy a világ problémái elrendeződhetek minden pusztítás és vérontás nélkül. A magyar nép, amelyet a múltban annyi céltalan háborúba sodortak urai, békét akar, békére van szüksége, békében akarja folytatni alkotó munkájáthez, népe munkájához tapad. Közismert ugyan az a szólás: »Művész hazája széles e világ.« De ez így nem igaz A művész hazája elsősorban saját hazája, de minden művész azt szeretné, hogy munkássága az egész világé legyen. És ez lehetséges is. De nem úgy, hogy a saját hazáját, saját népét odahagyja, vagy éppen megtagadja, hanem úgy, ha annak leghűbb, legigazabb, legharcosabb fiává emelkedik. Legtisztább példa erre a mieink közöl Petőfi, aki a hazája szeretetével és minden népek hazájának és szabadságának a tiszteletével vonult be az emberiség közös Pantheonjába. — De a haza kötelez is: dolgozni és harcolni kell érte. Mindig ott dolgozni és ott harcolni, ahol a legnagyobb a szükség. Most a békéért kell harcolni. .Mert a haza sorsa, beringr. mi egyéni sorsunk is, más népek életével és sorsával egy áramlásban folyik, a magyar írónak, művésznek is, miközben egyik kezével új hazáját építi, a másikkal a barátok és szövetségesek kezét kell fognia, mert csak így bírjuk megóvni mindnyájunk közös érdekét, az építő békét. — Ennek a közös harcnak a most soron következő feladata: végrehajtani a Béke Világtanács berlini határozatait, követelni az öt nagyhatalom békeegyezményét — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét. Lesen szítják köztük azt, hogy kirobbantsák a háborút, hogy a milliók halálából megszülessék a kevesek nyeresége. Azóta már változtak az idők. A népek ma már tudatára ébredtek annak, hogy a békét cselekvőleg megtehet, meg kell védeni. Éppen ezért hittel valljuk mi is, hogy a népek egyesült és napról napra erősödő hangja túl fogja harsogni és elnyomja a háborúra vágyók, háborúra uszítok károgó és vijjogó kórusát. A magyar zeneművészek nevében jelentem ki itt: mindannyian magunkénak valljuk és minden erőnkkel támogatjuk a Béke Világtanács berlini határozatát. Ezután Tolnay Klári Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság ÉrdemesMűvésze szólalt fel. Elmondotta, hogy mint minden becsületes művész, ő is sokat gondolkozik a békéről és arról, mit kell tenni a béke megvédéséért. , — Érzem, hogy gyermeke vagyok egy hazának, amely munkában és békességben akar virágozni: magyar vagyok. Másodszor érzem, hogy aszszony vagyok, aki nemcsak a társadalomban és a családban őre a békének, hanem akinek gyermeke is van, vagyis anya vagyok. Harmadszor érzem, hogy a nemes gondolatok és mondanivalók kifejezésének riiévesit vagyok, vagyis színész vagyok. Mint magyar ember, tanúja és részese voltam annak a hatéves küzdelemnek, amelyet ez a nép egy dúlt ország romjain folytatott, hogy ezen a földön a háborús rombolás után újra emberi otthont teremtsen magának és egy olyan hazát, amelyben eltűnnek a régi igazságtalanságok, amelyben a munka kötelessége és a dolgozó ember joga együtt jelenik meg. — Mint anya — folytatta — rettegve emlékezem vissza a háború veszedelmeire, amelyek kisgyermekemet napról napra fenyegették. Van-e természetesebb kívánság, mint az, amely a háborús szenvedéseket el akarja hárítani, a békét akarja biztosítani. De a békét nem elég akarnunk. Harcolnunk is kell érte. Hadd idézzem szerepemnek, amelyért Kossuth-díjat kaptam, néhány mondatát. A Metrón beszélgettem egy öreg munkással, aki nekem Sztálin szavait idézte: »Mi a béke hívei vagyunk, a békéért harcolunk, de készek vagyunk arra, hogy a háború gyújtogatóinak csapásaira csapással feleljünk.« Az aláírások a legcseteknőbb hazaszeretet megntyilatkolásai Tolnay Klári nagy tapssal fogadott beszéde után Parragi György Kossuthdíjas újságíró emelkedett szólásra. Hozzászólása elején arról beszélt, hogy az írók, a művészek, az újságírók és a szellem minden dolgozója ismeri és birtokolja a szavak erejét. — Éppen ezért — mondotta a továbbiakban —, mert ismerjük a szavak értelmét, a szó erejét, mert megadatott nekünk, hogy ezzel a szellemi fegyverrel harcoljunk, nem elég, hogy csak aláírásunkkal pecsételjük meg a berlini békefelhívást. Nekünk, íróknak, művészeknek, újságíróknak oroszlánrészt kell vállalnunk abban a felvilágosító munkában, amely most elindult azért, hogy magyar népünk minél hatalmasabb tömegét nyerjük meg abból a célból, hogy a berlini békefelhívást teljes meggyőződéssel, teljes akarattal írják alá. Elől kell járnunk abban a felvilágosító munkában, amely népünknek megmutatja, hogy a berlini békafelhívás aláírása a legszentebb ügy, ez egész nemzet ügye, az egész emberiség ügye. Az aláírások a legmélyebb, a legcselekvőbb hazaszeretet megnyilatkozásai. Amiképpen az a szülő szereti legbensőségesebben gyermekét, aki minden áldozatra kész gyermeke jövőjéért, boldogságáért, épúgy az szereti legforróbbatt hazáját, aki ennek a hazának boldogulását, építését, függetlenségének megőrzését a leginkább szolgálja. A család, a haza, az emberiség boldogulásának legfőbb feltétele a béke. A békét csak úgy tudjuk biztosítani, ha valamennyien részt veszünk a háború elszabadulni készülő fúriáinak megfékezésében. Erről kell nekünk, íróknak, , művészeknek, újságíróknak felvilágosítani népünket. Joliot-Cune: Hja Frenburg, Picasso. Bárnál professzor és a békét munkával, harcos kiállással védő százmilliók lelkesítő példája, hősi önfeláldozása nyomán nem lesz nehéz nekünk sem teljesítenünk a berlini békefelhívásaláírási hadjáratában szent kötelességünket dolgozó népünk, magyar hazánk és a békeszerető emberiség iránt — fejezte be felszólalását Parragi György. Zelk Zoltán Kossuth-díjas költő »Párbeszéde című versét szavalta el ezután a jelenlevők viharos tapsa között, majd Ungár Imre Kossuthdíjas zongoraművész szólalt fel. — Az emberiség ellensége, a pénz imádata, az önérdek mindenek fölé helyezése, a kíméletlen önzés — mondotta. — úgy hiszem, művésznek nincs méltóbb, nagyszerűbb feladata, mint harcolni — képpel, szoborral, verssel, vagy zenével — ez ellen az ellenség ellen. Nekünk előadóművészeknek, nincs nemesebb feladatunk, mint hogy igyekezzünk a régi mesterművek és a nagyszerű új alkotások igaz tartalmát megértetni hallgatóinkkal. S ha sikerül a zene erejével megsejtetnünk a rút egyéni önzés fölé emelkedő, tisztult, igazi emberiességet, akkor jól harcolunk a szocializmus építéséért, a béketábor győzelméért, hazánk felvirágzásáért. Szóban és írásban mozgósítunk minden becsületes embert Mészáros Ági, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze lépett ezután a mikrofon elé. — Kik akarják a háborút? — mondotta. — Azok, akiknek hasznuk van belőle: a háború vámszedői, a fegyvergyárosok. Kik akarják a békét? — a becsületes emberek milliói, az anyák, akik fel akarják nevelni gyermekeiket. Egymásután emelkednek szólásra a jelenlevő művészek, hogy beszéljenek arról, ami mindnyájuknak a legdrágább, a legféltettebb kincse: a békéről. — Én apa vagyok — mondotta Latabár Kálmán Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze — és valamennyi édesapa nevében kiáltom most: békét akarunk." Békét akarunk és harcolunk is érte. Sándor Kálmán író arról beszélt, hogy" az amerikai imperialisták hogyan torzítják el és gyalázzák meg az irodalmat, a művészetet, hogyan igyekszenek elfojtani, meghamisítani mindazt, ami szép és nemes, hogyan törnek aljas eszközökkel a tiszta emberi öntudat elhomályosítására. Jól tudják ugyanis, hogy az emberi öntudat az ő legnagyobb ellenségük, háborús terveik legfőbb akadályozója. Mi dolgozni és építeni akarunk Minden erőnkkel támogatjuk a Béke Világtanács határozatát Április 4-re, felszabadulásunk 6. évfordulójára díszítsünk méltóképpen! Mozgalmi képek, szobrok, zászlók, különféle dekorációs anyagok Művészeti Alkotások V-tól sz fiók: Kossuth Lajos-u. 12, dekorációs anyagok, zászlók, 2. sz. fiók: Somogyi Béla-út 25, képek, szobrok, címerek, 3. sz. fiók: Somogyi Béla út 28. képek, szobrok, címerek 8 KÉPSZAVA A SZOT Elnökségének felhívása a szakszervezeti funkcióóiaz és a dolgozókhoz a békeataíásgyűjtési mozgalommal kapcsolatos feladataikról A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége ülést tartott, amelyen megtárgyalta a magyar szervezett dolgozók feladatait a békéért folyó harcban és a soron következő békealáírásgyűjtési mozgalomban. Az elnökségi ülés a következő felhívást bocsátotta ki: A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége lelkesedéssel támogatja az Országos Béketanács felhívását, hogy április 8-án hazánkban is országszerte megkezdődjék az aláírások gyűjtése a Béke Világtanács javaslatának, az öthatalmi békeegyezmény megkötésének támogatására. A béke védelméért folyó harc erősítésére, kiszélesítésére Berlinben, az európai munkásértekezleten a magyar munkásosztály küldöttsége is kötelezettséget vállalt. Az elkövetkező hetekben minden öntudatos szervezett dolgozó elsőrangú feladata az aláírásgyűjtő mozgalom erőteljes támogatása. Erre szólít fel bennünket a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának nagyjelentőségű határozata is. Elvtársak! Szakszervezeti Vezetők! Üzemi Bizottságok! Javítsátok minden téren munkátokat. Járjatok élen a termelésben, emeljétek mind magasabb fokra a dolgozók munkaverseny- és Sztahanovmozgalmát, szervezzétek széles körben a május 1-i versenyvállalásokat. Segítsétek a dolgozókat élet- és munkakörülményeik javításában, műveltségi színvonaluk emelésében. Erősítsétek a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatait, fokozzátok a nemzetközi proletárszolidaritás érzését dolgozóinkban. Az aláírások gyűjtését használjátok fel arra is, hogy megjavítsátok szervező és felvilágosító munkátokat a termelésbe újonnan bekerült dolgozók között. Kapcsolódjatok be személy szerint és közvetlenül is a békeagitációs munkába. Ugyanakkor keressétek éssztlrditsátok meg a kapcsolatot a békebizottságokkal. Erősítsétek az üzemi békebizottságokat, nyújtsatok nekik közvelen segítséget az aláírásgyűjtés, kisgyűlések, faliújságok, kiállítások szervezésében. Segítsétek őket káderekkel, anyagi és technikai eszközökkel egyaránt. Bizalmiakral is felelősök vagytok azért, hogy minden egyes dolgozó, a politikailag legelmaradottabb is, kellő felvilágosítást nyerjen a békéért folyó, harc állásáról és saját feladatairól a béke megvédésében. Türelemmel, szeretetlel neveljétek dolgozótársaitokat békénk, jövőnk, az egész emberiség jobb jövőjének harcos védelmére. Szervezett dolgozók! Sorakozzatok fel egységesen Pártunk békepolitikájának támogatására, vegyétek kezetekbe — a nagy Sztálin szavát követve — a béke ügyét és tartsatok ki mellette mindvégig hűséggel. Követeljétek aláírásotokkal az 61 nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Állmok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország közötti békeegyezmény megkötését . Budapest, 1961 március 31. Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége Ivanov mérnök, a moszkvai Központi Építészeti Laboratórium igazgatója üdvözletet küldött a magyar építőipari dolgozóknak Ivanov mérnök, a moszkvai Központi Építészeti Laboratórium igazgatója, aki a szovjet építőmunkások küldöttségével tavaly Magyarországon járt., a, moszkvai,rádión keresztül üdvös * ,magyar, építőipari dolgozóknak. — A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából országukban járt szovjet mérnökök csoportja nevében forró üdvözletemet küldöm hazánk fővárosából, Moszkvából. Sokáig élni fognak emlékezetünkben a baráti .Magyarországon töltött napok. Amikor visszatértünk hazánkba, a moszkvai és leningrádi építőmunkásoknak tartott előadásaink és a velük folytatott beszélgetéseink során elmondottuk, hogy a szocializmus útján biztosan haladó Magyar Népköztársaságban milyen hatalmas ipari, lakás- és közjóléti építkezés folyik. Nekünk, szovjet mérnököknek, akik Magyarországon jártunk, nagy örömünkre fog szolgálni, ha a magyar epitomunkásoknak átadott tapasztalataink segítségükre lesznek mindennapi munkájukban. A szovjet epitomunkásokfilosz Sok értékes újítást vezettek be, lakásépítkezés technikájában. Mindennel, ami új nálunk, készséggel megismertetjük a magyar építőmunkásokat és átvesszük az önök tapasztalatait, amelyek a mi építkezéseinknél felhasználhatók. Kétségtelen, hogy a legszorosabb alkotó kapcsolat, a magyar és szovjet építőipari dolgozók állandó tapasztalatcseréje meggyorsítja országainkban az ipari és lakásépítkezés óriási terveinek megvalósítását. Legyen a szovjet és magyar építőmunkások erősbödő együttműködése szilárd kő a népeink közötti barátság fundamentumában. — Mi magyar írók érezzük felelősségünket — mondotta —, érezzük felelősségünket azért, hogy ébrentartsuk az emberiség öntudatát, hogy leleplezzük a háborús uszítók aljas szándékait. Részt akarunk venni a békéért folyó harcban azzal, hogy műveinkben a valóságot, a teljes emberi életet, az épülő új világot ábrázoljuk, de azzal is, hogy tevékenyen csatlakozunk az aláírásgyűjtő mozgalomhoz s szóban és írásban mozgósítunk minden becsületes embert, járuljanak hozzá aláírásaikkal is a békemozgalom megerősödéséhez. Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész elmondotta, művészi munkáját, minden tehetségét a békeharc szolgálatába kívánja állítani. Mostolyan domborművűn dolgozik, amt mely népünk békeakaratát juttatja kifejezésre. Szabó Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző a többi között ezeket mondta: — Az amerikai imperializmus,amely az egész világot feneketlen pénzeszsákjába szeretné söpörni, keblére öleli most Hitler vérebeit, a fasistta haláltáborok milliószoros tömeggyilkosait. Háborúra készül azok ellen, akik a dollár mindenhatóságát nem hajlandók elismerni. Újabb szörnyűséges vérözönt tervez, ennek főpróbája folyik most Korea vértől áztatott földjén. Mi, magyar zenészek a zene szépségének örömével akarjuk embertársaink életét besugározni. Éppen ezért minden erőnk megfeszítésével küzdünk, elsősorban művészetünkkel, békés alkotómunkánk lehetőségéért, a békéért. — Mint anya és mint művész gyűlölöm azokat, akik gyötrelmet, pusztulást és halált akarnak újra zúdítani a népekre — mondotta Komlós Juci színművésznő. — Gyermekeim boldog jövőjéért, szüleim békés öregségéért ’minden erőmmel harcolni took a béke megvédéséért. Katonája Ivánok lenni a Szovjetúnió vezette hatalmas béketábornak és fogadom, hogy munkám minden területén fokozott erővel veszem fel a harcot a háborús gyújtogatók ellen. Szabó Iván szobrász, a Képző-* műves* Szövetség főtitkára igy be'szélt: — Megtisztelő feladat ma művésznek lenni, mert a népnek alkotunk. Pártunk, dolgozó népünk munkája nyomán épül, szépül hazánk.- 4 művész ma a munka, lendüzetét ott fejlődő, sodró élet gazdagságát folmálhatja művében. Sok a tennivalónk, dolgozni akarunk. Békés emberek vagyaink és nem rombolók, de ha tel akarják rombolni népünk és magunk művét, akkor nagy elődeink, Zrínyi, Balassi, Petőfi példáját követjük, ki ii tollal és karddal védték a hazát. Nem vagyunk egyedül, velünk a világ minden tiszta lelkiismeretű embere, élükön a szovjet néppel. Harcoljunk a békéért —ki tollal, ki hangszerrel, ki ecsettel, grafittal, vésővel —, leplezzük le az ellenséget, segítsük újabb alkotó lendületre dolgozó népünket. Pártos művészettel harcoljunk a békéért! A gyűlésen még számos felszólalás hagzott el Kisfaludi-Stróbl Zsigmond Kossuth-díjasszobrász, Somlyó György író, Bihari József Kossuthdíjas színművész, Illatky László színművész, Németh Marika színésznő, Szűr Szabó Jenő karikaturista, Keleti Márton Kossuth-díjas filmrendező, Feleky Kamill színész — valamenynyien izzó szavakkal, forró lelkesedéssel juttatták kifejezésre azt, ami minden magyar író, minden magyar művész, minden hazáját szerető magyar dolgozó szívében ott él: az alkotó munka biztosítékának, a békének akarását, a béke védelmének hancos elszántságát.