Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-15 / 87. szám

1951 ÁPRILIS IS, VASÁRNAP Munkaverseny és munkafegyelem az építőiparban hatalmas feladatokat állít át, felemelt ötéves tervünk az építőipar elé Ha csak a második tervév célkitűzéseit nézzük — azt, hogy mintegy öt milliárd forint értékű építkezést kel elvégezni az 1951-es évben —, akkor is látjuk: szocialista építőmunkánk üteme egyre nagyobb lendületet követel építőiparunktól is. Az első tervévben a megelőző évhez képest 116 százalékkal növekedett építőiparunk termelése és termelési tervét kereken 30 százalékkal teljesítette túl. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a döntő iparág fejlődése egyre gyorsul ugrásszerűen tör előre. »Soha megközelítőleg sem építettek annyit Magyarországon, mint amennyit ötéves tervünk első évében építettünk« — mondotta Gerő elvtárs kongresszusi beszámolójában. Felemelt ötéves tervünk végrehajtása során még erőteljesebben növekszik az építőipar jelentősége népgazdaságunkon belül. E nagy célkitűzésekkel együtt fokozódnak az építőipari szakszervezet, a MÉMOSZ feladatai is. A szakszervezet jobb munkája hozzájárult az eddigi eredményekhez, az első terv év célkitűzéseinek megvalósításához és túlteljesítéséhez. A felemelt tervfeladatok, az építőipar elé állított megnövekedett célkitűzések a szakszervezeti munka további, fokozott megjavítását követelik. A szakszervezet előtt álló legidőszerűbb, központi feladat: a munkaversenymozgalom továbbfejlesztése. Az építőipari verseny az első tervévben jelentősen előrehaladt. Különösen a kongresszusi verseny időszakában mutatkozott komoly, nagyfokú fejlődés, így például a kongreszszus tiszteletére az építőzunkások mintegy 22 millió forint értéket takarítottak meg. E döntő fontosságú iparág versenymozgalmának azonban újabb fejlődést, gyökeres fordulatot kell elérni ahhoz, hogy előre tudja vinni a felemelt tervfeladatok maradéktalan teljesítését és túlteljesítését. Az építőipari verseny legnagyobb gyengesége — még fokozottabban, mint más iparágakban — a verseny kampányszerűsége. Élesen mutatkozott ez meg a kongresszusi verseny után is, amikor a versenylendület ellanyhult, erőtlenné vált E visszaesés okát nem kis mértékben a szakszervezet hiányos munkájában találjuk meg. A szakszervezet felső és alsó szervei bürokratikusan, gépiesen »szervezik» a versenyt. A versenyszervező munka nem állandó és folyamatos, nem párosul megfelelően politikai agitációval. Megnyilvánul ez abban is, hogy a versenymozgalom kiszélesítéséért, elmélyítéséért folytatott harcot rábízzák az úgynevezett »versenyszervezőre«, aki a dolgozókat egyszerűen »beszervezi« a munkaversenybe. Mondani sem kell, hogy ez a fajta versenyszervezés inkább árt mintsem használ az építőipari verseny ügyének. Az építőipari szakszervezeti szervek — mind a felső, mind az alsó szervek — belenyugszanak abba, hogy a műszakiak a termelési eredményeket nem dolgozzák fel kellő időre s így az eredmények nyilvánosságrahozatala elsikkad, vagy legjobb esetben jóval az események után kullog — holott a dolgozók kérik, követelik a versenyeredmények, az elért teljesítmények kihirdetését, a versenynyilvánosságot. Ugyanez a hivatali szellem érezteti káros hatását a dolgozók más irányú kérései, javaslatai esetében is. Az alulról jövő kezdeményezések kibontakozásának s ezen keresztül a versenylendület fokozódásának egyik kerékkötője az a lazaság, amely a termelési értekezleteken elhangzó munkásjavaslatok elkallódásához vezet. Szakszervezeti szerveink sok esetben nem tartják nyilván a dolgozók helyes javaslatait, nem ellenőrzik azok megvalósítását. A hivatali szellem, a bürokratizmus ilyen módon való érvényesülése a szakszervezeti munkában egyik súlyos gátja az építőipari versenymozgalom új, magasabb színvonalra fejlesztésének. Az építőipari szakszervezeti szervek taunkájának másik alapvető gyengesége a versenymozgalom és a munkafegyelem megszilárdításáért folytatott harc szétválasztása. A szakszervezeti szervek dolgozóit nem hatja át még eléggé az a felismerés, hogy a munkafegyelem megszilárdításának leghatásosabb eszköze a munkaversenymozgalom. Ebben az iparágban, ahol a dolgozók jelentős százaléka kettős foglalkozású, úgynevezett kétlaki, ahol a dolgozók a munkaidőnek ténylegesen csak mintegy 70—80 százaléka fordítják valóban termelőmunkára - a munkafegyelem megszilárdítása a versenymozgalom egyik fő célkitűzése kell, hogy legyen. A fegyelem megszilárdítása terén az építőiparban rendkívül sok a tennivaló, szakszervezet szerveink azonban csak nagyon kis részben felelnek meg e feladatnak Tudott dolog, hogy a fegyelem megszilárdításának az építőiparban számos komoly tárgyi előfeltételét is meg kell teremteni, így a többi közöl a szakszervezeti szervek feladata, hogy ellenőrizzék a munkaidő jó kihasználásának műszaki előfeltételeit. Sok esetben ugyanis a dolgozó szinte akaratlanul is tétlenkedik: munkautalvány ma is csak a munkák 50 százalékán van. Gyakori az ide-oda helyezgetés is, ami — kellő öntudat hiányában — alkalmat ad a lazaságra. Igen sok kívánnivalót hagy maga után a munka mennyiségi és minőségi ellenőrzése Ez szintén lehetőséget nyújt a termelőmunka értékes perceinek, óráinak elfecsérlésére. Ezek mellett sok más területen is a szakszervezeti szervei feladata, hogy kellő ellenőrzéssel oda hassanak: a műszaki vezetés biztosítsa a fegyelem megszilárdításához szükséges előfeltételeket. A műszakiak fokozott bevonása a versenymozgalomba — az építőipari verseny egyik kulcskérdése. A műszakiak jó munkája — a többtermelés műszaki előfeltételeinek biztosítása, gondoskodás a megfelelő anyagmozgatásról, a munka folyamatosságáról, a munkahelyek állandó biztosításáról, a terv időben történő felbontásáról, az újítások és bevált munkamódszerek alkalmazásából *r a műszakiak konkrét versenyvállalásai emelői a szocialista verseny magasabb fokra emelésének A munkafegyelem megszilárdításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a szakszervezeti szervek többet és jobban foglalkozzanak a kétlakiakkal. Hogy ez milyen döntő fontosságú feladat, azt bizonyítja: számos munkahelyen a dolgozók 50—70 százaléka kétlaki. Ezek a munkások nemcsak dolgoznak, hanem ott is élnek a munkahelyeken, így a velük való foglalkozás, törődés szociális helyzetükkel különös figyelmet, gondot igényel. Éppen ezért a szakszervezeti munka megjavítása mellett ezen a téren az is szükséges, hogy — mint Dunapentelén bevezették — az igazgató egyik helyettese csak a munkások ügyeivel foglalkozzék. A munkafegyelem terén az egyik legfontosabb feladat, hogy a szakszervezeti szervek odahassanak: keményebb, példamutató intézkedéseket hozzon a műszaki vezetés a fegyelem megbontói, az ellenséges befolyás alatt állók ellen. Elsőrendű feladata természetesen a politikai felvilágosító munka, a meggyőzés. A szakszervezeti szervek feladata e téren az is, hogy példamutató, nevelő intézkedéseket vezessenek be. Igen hasznos, ha elvtársi bíróság tárgyalja meg a fegyelembontók ügyét. Az eltávolításokat széles körben hozzák nyilvánosságra, minden esetben ismertetve, megokolva a szigorú döntést. Mindez komoly nevelő hatást vált ki és elősegíti a fegyelem megszilárdítását. De ugyanakkor azokkal szemben, akik tudatosan fegyelmezetlenek, az addiginál sokkal erélyesebben kell eljárni. A műszakiak nem követelik meg az odaadó munkát, félnek attól, hogy kemény kézzel tartsák a fegyelmet. Például a tatabányai vállalatia öt dolgozót, aki négy napig igazolatlanul hiányzott, a vállalatvezetés sem büntette meg. Ezzel szinte kaput nyitott a fegyelmezetlenség előtt. Ilyen esetekben gyakran a szakszervezeti szervek a hibásak, amelyek sokszor »látatlanban« a munkásnak adnak igazat — olyan esetben is, amikor nyilvánvaló, hogy az súlyosan vétett a fegyelem ellen. Szakszervezeti szerveink nem látják a munkásvédelem igazi összefüggését a több is olcsóbb termeléssel. A szakszervezeti szervek feladata, hogy lelkesítsék a műszakiakat, különösen az alsóbb műszaki vezetők tekintélyét erősítsék,iztosítsák, hogy mögöttük vannak, rs helyes intézkedéseket hoznak a fegyelem megszilárdításáért. A versenymozgalom továbbfejleszése és kiszélesítése, szoros kapcsoatban a munkafegyelem megszilárdíásával, döntő mértékben segíti majd az építőipar dolgozóit a fölemelt érv nagyszerű, hatalmas célkitűzéseinek maradéktalan teljesítésében és ktteljesítésében. (A MÉMOSZ Központi Vezetősége 1951 április 7-i ülésének anyaga nyomán.) 3 Kétéves a magyar-csehszlovák barátsági szerződés 1949 április 16-án, két esztendővel ezelőtt írták alá Budapesten a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést.E szerződés győzelme az egész békefrontnak — mondotta Rákosi elvtárs — s szorosabbra fűzi a haladás erőit olyan időkben, amikor az ilyen összefogásnak jelentősége különös súllyal esik latba.« A magyar-csehszlovák szerződés szétzúzta a nemzetközi reakciónak azt a reménységét, hogy valaha is szembeállíthatják egymással a két népet, amelyeket a múltban uralkodó osztályaik rendszeresen az egymás iránti gyűlöletre neveltek. A dolgozó nép győzelme — amely mindkét országban a munkásosztály kezébe juttatta az államhatalmat — végkép kiirtotta ennek a politikának a gyökereit. A magyar nép épúgy, mint a csehszlovák nép, tisztában van azzal: fejlődésének, szocialista építésének legdöntőbb előfeltétele, hogy felsorakozzék a békeszerető népek Szovjetunió vezette nagy családjába, hogy megszilárdítsa és rendszeresen tovább mélyítse barátságát a többi békeszerető néppel. A magyar és a csehszlovák nép barátsága az elmúlt két esztendő folyamán mindkét nép számára hasznosnak, gyümölcsözőnek bizonyult. A magyar-csehszlovák szerződés mindkét ország dolgozó népeinek érdekeit fejezi ki és mindkét ország számára gazdag eredményeket hozott már eddig is. Magyarország és Csehszlovákia népe örömmel emlékezik meg a szerződés második évfordulójáról és a közös célért: a béke védelméért, a szocializmus építéséért vívott harcban, egymással vállvetve folytatott alkotó munkájával teszi még elmélyültebbé, még szorosabbá ezt a barátságot. NÉPSZAVA Kállai Gyula és Viliam Siroky táviratváltása a magyar-csehszlovák barátsági szerződés évfordulója alkalmából Viliam Siroky helyettes miniszterelnök, külügyminiszter úrnak. Kérem, Külügyminiszter Úr, fogadja a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának második évfordulója alkalmából legmelegebb jókívánságaimat Ezzel a szerződéssel lebontottuk a külső és belső reakciós erők által országaink közé emelt mesterséges válaszfalakat s megnyitottuk a csehszlovák és a magyar nép baráti együttműködésének és megbonthatatlan szövetségének a korszakát. Az elmúlt években közös erővel harcoltunk a szocializmus építéséért és a béke megvédéséért az imperialista agresszorok és ügynökeik támadásai és provokációi ellen. Mély meggyőződésem, hogy a csehszlovák és a magyar nép a jövőben még fokozottabb erővel és lelkesedéssel veszi ki részét abból a harcból, amely közös felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió vezetésével folyik világszerte a béke megvédéséért, a népek szabad és boldog életének megteremtéséért közös nagy céljaink megvalósításához és a népeink között fennálló barátság és szoros együttműködés további elmélyítéséhez kívánok Önnek Külügyminiszter Úr és az Ön személyén keresztül Csehszlovákia baráti népének további sikereket Kállai Gyula külügyminiszter.« sk »Kállai Gyula úrnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének. A magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának második évfordulója alkalmából legőszintébb üdvözletemet küldöm Önnek és kívánom mind a magam, mind az egész csehszlovák nép nevében, hogy a szoros barátság és együttműködés kötelékei Magyarország és Csehszlovákia népei között egyre inkább erősödjenek és mélyüljenek országaink javára. Nemcsak a Magyarország és Csehszlovákia közti kölcsönös barátság fejlődése, hanem közös szeretetük és hálájuk a nagy Szovjetunió iránt, valamint közös, szilárd elhatározásuk, hogy felépítik a szocializmust, biztosíték arra, hogy a magyar és csehszlovák nép közötti szoros barátság egyre jelentősebb tényezővé válik abban az egész világot átfogó törekvésben, hogy a békét az egész világon megőrizzék. Mélyen meg vagyok győződve, hogy Magyarország és Csehszlovákia a jövőben is határozottan haladnak a szocializmus országukban való felépítésének útján és harcolnak az egész világ békéjéért a Szovjetunió vezetése alatt. Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság helyettes miniszterelnöke és külügyminisztere.« A Csepel Autógyár vezet a Hofherr-gyárral folyó párosversenyben A május méltó megünneplésére megindult üzemek közötti párosverseny-mozgalomban a Csepel Autógyár dolgozói a Hofherr Traktorgyár dolgozóit hívták ki versenyre. A két üzem kiértékelőbizottságai összeültek, hogy megállapítsák a veseny első szakaszának eredményeit, lerögzítsék a verseny állását és tapasztalatokat szerezzenek az egész évre kötött párosverseny továbbvitelére. Az egyes versenypontokban tett vállalások teljesítésének kiértékelése után megállapították, hogy az első szakaszban a Csepel Autógyár szerezte meg az elsőséget. Az autógyáriak kongresszusi verseny lezárulása óta 1,1, a második tervévben eddig összesen 2.6 százalékkal csökkentették az önköltséget. Az energiafogyasztást 183.000 kilowattórával csökkentették, 579,2 tonna szenet takarítottak meg év eleje óta. Vállalásukat teljesítve, 18 tonna öntöttvashulladékot és 13 mázsa papiroshulladékot értékesítettek. A Csepel Autógyár dolgozóinak 94 százaléka versenyben áll a vállalások telesítéséért. Az egyre fokozódó versenylendülettel elérték, hogy a még januárban május 1-ig terven felül vállalt 60 tehergépkocsiból 48 darabot már eddig elkészítettek. (Ebből a mennyiségből 37 terven felüli gépkocsi még a kongresszusi versenyben készült el.) A Hofherr dolgozói ugyancsak jelentős eredményeket értek el a párosversenyben, de lemaradtak a Csepel Autógyár dolgozói mögött. A Hofherr dolgozóinak 81 százaléka vesz részt egyénileg is a versenyben. A selejtet5 százalékkal csökkentették, s ezzel verseny első időszakában teljesítették e téren tett vállalásukat. A kongresszusi verseny után terven felül felajánlott 15 traktorból 5 készült el idáig. Nagyon meg kell hát szorítaniuk a Hofherrbelieknek a munkát, ha vállalásukat e téren is maradéktalanul teljesíteni akarják. Az első kiértékelőbizottsági értekezlet rendkívül gazdag tapasztalatokat hozott mindkét üzem vezetői és dolgozói számára. Elsősorban a Hofherr-gyár műszaki-, párt- és szakszervezeti vezetőinek kell sokat okulniuk az első kiértékelő értekezlet tanulságaiból. Élesen megmutatkozott az értekezleten a különbség a két bizottság felkészültségében. A csepeliek jó felkészültséggel, biztos adatokkal jöttek el az értekezletre, holott ugyanúgy csak két nappal az értekezlet előtt értesültek az első ülés megtartásáról, mint a Hofherrbeliek. Megmutatkozott a Csepel Autógyár jó versenynyilvánosságának nagy értéke, fontossága. A Hofherrban viszont a kongresszusi verseny után elhanyagolták a versenynyilvánosságot ezzel párhuzamosan jelentős visszaesés mutatkozott a versenyben. Hofherrbeliek több versenypontnál nem voltak tisztában saját eredményeikkel és csak az értekezleten tudták meg azt is, hogy melyik versenypontokban maradtak le. Sokat kell még javítaniuk munkájukon, versenynyilvánosságukon, komolyabban kell venniök a párosversenyt, ha elsők akarnak lenni. A Csepel Autó dolgozói — ahogy ebben a kiértékelő értekezleten megállapodtak — messzemenő elvtársi segítséget nyújtanak a Hofherr-gyáriaknak a munka megjavításához. Elhatározták, hogy a Csepel Autógyár »Kuznyecov«-brigádja átadja a szerszámtakarékosság terén szerzett jó tapasztalatait a Hofherr-gyárban megalakítandó hasonló brigádnak. Ismertetik a Hofherr-gyáriakkal azt is, hogyan érték el jó eredményeiket az önköltségcsökkentés terén. Rendszeresítik a két üzem tervfelelőseinek és Nazarova-mozgalom felelőseinek tapasztalatcseréjét. Elhatározták, hogy a jövőben a két üzem 10 naponként közli egymással jelentősebb eredményeit. A Hofherr gyáriak április 27-én tapasztalatcserére mennek át a Csepel Autógyárba. A csepeli gyárból viszont két műszaki dolgozó jön át a Hofherrba, hogy segítsen a versenynyilvánosság és a kiértékelés megjavításában. Megállapodtak abban is, hogy közösen felülvizsgálják a versenypontokat és ahol lehetséges és szükséges, április 20-ig felemelik a vállalásokat. A tapasztalatokban gazdag értekezleten végül elhatározták, hogy a két gyár páros versenyzászlót alapít, amelyet ez évben először május 1-én, majd augusztus 20-án, november 7-én és december 21-én ítélnek oda közös elhatározással a győztes üzemnek. A legjobb sztahanovisták és a két üzem vezetői megvitatják az eredményeket ...Tudjuk, hogy béke ügye erős kezekben van. Hiszünk az értelem és a kultúra diadalában, az ember diadalában. (Hja Erenburg)