Népszava, 1951. június (79. évfolyam, 125-150. sz.)

1951-06-01 / 125. szám

Népszava SZAKSZERVEZETI MUNKA A Bányászszakszervezet soronlevő feladatai a munkavédelem fejlesztése terén !­­A Bányászszakszervezet első orszá­gos munkavédelmi konferenciája Pár­tunk útmutatásai alapján kijelölte a bányaipari munkavédelem soronlevő feladatait Az értekezlet világosan feltárta azo­kat a súlyos mulasztásokat, amelyek a szakszervezet ezirányú munkájában tapasztalhatók. A szakszervezeti köz­pont nem végzett megfelelő fel­világosító munkát az alsóbb szer­vek felé, bürokratikus módon rendelte el a munkavédelmi bi­zottságok megalakítását. Ilyen kö­rülmények között sok területi bizott­ság nem ismerte fel e feladat nagy je­lentőségét. A salgótarjáni szénmeden­­cében például két hónapon keresztül halogatták a munkavédelmi bizottsá­gok életrehívását. Számos helyen az alsóbb szervek — átvéve a központ bürokratikus módszereit — egyszerűen kijelölték a munkavédelmi felelősöket Ez történt például a zagyvai körzet­ben. Más helyeken az üzemvezetőt vagy helyettesét »nevezték ki« munka­­védelmi felelősnek. Rendszeres ellenőrzés hiányában a központ csak lassan szerzett tudo­mást az ilyen és hasonló módszerek­ről. Ez az oka annak, hogy a bánya­ipari munkavédelem terén még ko­moly hibák, felelőtlenség és sokszor bűnös mulasztások tapasztalhatók. A szakszervezet gyenge munkáját mutatja ezen a téren az, hogy a munkavédelmi bizottságok, de sok esetben maguk az üzemi bizottságok sem ismerik a munkavédelem kérdé­seit. Erről beszélt felszólalásában Érett György tatabányai küldött. Így a területi és az üzemi bizottsá­gok nem tudatosították a munka­­védelmi aktívákkal sokrétű tenni­valóikat. Ilyen körülmények között a munkavédelmi aktívahálózat nem vál­hatott tényleges irányítójává a bá­nyaipari munkavédelem fejlesztésének. Az országos értekezlet meghatá­rozta a feladatokat, amelyek végre­hajtásával a bányaipari munkavéde­lem a kívánt színvonalra emelkedhet Az első és legdöntőbb feladat a felvilágosító munka fokozása. E cél érdekében a szakszervezeti központ ismertető füzeteket, képes brosúrákat, oktatófiklaekek­ és a plaká­tfokat kell kiadjon, hogy az aktívák a dolgozók széles töm­egePeregráfhe­r­jék a munkavédelem jelentőségét Szervezzenek területenként — legalább kéthavonként — munkavédelmi érte­kezleteket, amelyeken az aktívak ki­cserélik tapasztalataikat és meghatá­rozzák a legfontosabb teendőket. A területi és üzemi bizottságok tűzzék napirendre a megye, illetőleg az üzem munkavédelmi eredményei­nek megvizsgálását, hogy segítséget adhassanak a bizottságok sikeres tevékenységéhez. Különösen fontos ez Baranya, Komárom és Heves me­gyékben és a komlói, tatabányai, oroszlányi, Petőfi­bányai üzemeknél. Ezek a területek, illetve üzemek azok, amelyeknél a legnagyobb mulasztások tapasztalhatók és amelyeknél munkavédelem terén gyors ütemben fel kell számolni a meglevő komoly hibákat. A munkavédelmi bizottságok gya­koroljanak az eddiginél sokkal hatá­rozottabb, rendszeres ellenőrzést. Szigorúan ellenőrizzék a biztonsági rendszabályok betartását, a helyesen biztosított munkahelyáta­dást, a szállítóberendezések karbantar­tását és a biztonsági berendezések működését, a munkahelyek jó levegő ellátását. A felszólalások megmutat­ták, hogy melyek azok a területek, ahol a legtöbb hiba van. Az általános tapasztalatokat alkalmazzák saját, helyi viszonyaikra és ennek megfele­lően dolgozzák ki a fe­ladatok fontos­sági sorrendjét. Ellenőrizzék a vállalatvezetést, hogy végrehajtja-e a munkavédelmi törvényeket és rendszabályokat. Kü­lönös figyelemmel kísérjék a csopor­tonkénti balesetelhárítási oktatást. A munkavédelmi bizottságok feladata is a dolgozók állandó nevelése és moz­gósítása a biztonságos munkamód­szerek használatára, a balesetek el­leni harcra. A munkavédelem fejlesz­tése csak úgy lehetséges, ha a dol­gozók mindjobban elsajátítják a biz­tonsági szabályokat. S ez elválaszt­hatatlan az egyre nagyobb műszaki ismeretek megszerzésétől, az állandó, rendszeres szakmai oktatás biztosí­tásától. A bizottságok gondoskodja­nak arról, hogy a biztonsági technika együtt fejlődjék a bányaművelés tech­nikájával. Ez azt jelenti, hogy a sza­kosítással együtt gondoskodni kell a szakosított dolgozók megfelelő biz­tonsági kiképzéséről. A munkavédelmi bizottságok foly­tassanak kíméletlen harcot az elbiza­kodottság, a felelőtlenség és a hanyagság ellen. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy — ellentétben az eddig elterjedt né­zettel — a balesetek többsége a régi bányászokkal történik. Ennek oka az elbizakodottság, az esetleges veszélyek lebecsülése, a szükséges óvatosság hiánya. Ezt példázzák az ajkai szén­bányáknál és egyéb helyeken tartott vizsgálatok eredményei is. Fel kell számolni azt a múltból hozott hat nézetet, amely a műszaki baleseteket véletlennek, »Borbála haragjának« minősíti. A biztonsági szabályok be­tartását tehát mindenkinél, régi és új bányásznál, közép- és felső műszaki vezetőnél egyaránt szigorúan számon kell kérni. A munkavédelmi bizottságok fontos feladata, hogy az eddiginél határo­zottabban ellenőrizzék a dolgozók által benyújtott, a gyakorlatban jól alkalmazható munkavédelmi újítások bevezetését. A bányaipari újítások je­lentős százaléka munkavédelmi jel­legű, de a tapasztalat az, hogy dolgozók kezdeményezéseit bürokra­tikusan kezelik. Az újítási javaslato­kat hosszú hónapokon keresztül he­veztetik és — mint Romhányi Fló­rián, a miskolci bányarendészet dol­gozója felszólalásában példákkal bi­zonyította — az elfogadott, jutalma­zott újítások bevezetéséről sem gon­doskodik a műszaki vezetés. Az ellenőrzés döntő része, hogy munkavédelmi bizottságok és aktívak megalkuvás nélküli következetesség­gel követeljék a balesetek kivizsgálá­sát, a személyi felelősség megállapí­tását és a mulasztókkal szemben az erélyes intézkedéseket. Csak így lehet véget vetni annak a liberalizmusnak, amely nemcsak a felelőtlenség, de az ellenség bűnös aknamunkája szá­mára is talajt teremt. Ez a liberaliz­mus tapasztalható a többi között pécsi üzemeknél, Komlón és a dorogi szénbányáknál. Vonják felelősségre azokat a felügyeleti személyeket, akik a nem kellően biztosított munkahelye­ket átveszik, megtűrik a sok baleset forrását jelentő rendetlenséget és nem fordítanak gondot a lég- és menekülővágatok karbantartására. Az értekezlet megmutatta, hogy milyen súlyos mulasztások terhelik például a Petőfi-bánya műszaki vezetőit frontfejtések biztosításával, a kézi szerszámok karbantartásával kapcso­latban, vagy a tatabányai szénbányák vezetőségét a sikló- és ereszkeszállí­tás biztonságosabbá tételében, csillefogókészülékek karbantartásában és megfelelő siklólakatok beállításá­ban. Különös gondot kell fordítani a munkavédelmi bizottságoknak új bányászok oktatására. Az új bányászok felvételkor tör­ténő orvosi vizsgálata, majd kikép­zése, oktatása sok helyen csak for­mális, felületes, lényegében csak az üzemvezetőségnek a felettes hatóság előtti igazolására szolgál. Bakonyi József például elmondta: Petőfi­bányán az új dolgozókat az orvos úgy vizsgálja meg, hogy megkérdezi tő­lük, van-e valami bajuk. Számos he­lyen nem törődnek az új bányászok el­szál­l­ásol­ására­l, l­akáskörülményei­vel, egészségvédelmével. Kirívó — de nem egyedülálló — példa az, ame­lyet Lantos András mondott el az ér­tekezleten. A szorospataki sujtóleges üzemben Kapás Ferenc vájár, akihez négy tanuló volt beosztva, nem ok­tatta ki a tanulókat a biztonsági sza­bályokról és az ellenőrzés során de­rült ki, hogy a legelemibb rendsza­bályokat sem tartják be. A munkavé­delmi bizottságok, a munkavédelmi aktívahálózat jó munkája biztosít­hatja azt, hogy az új bányászok el­sajátítsák a bányamunka biztonságos módszereit, megismerjék a biztonsági rendszabályokat és be is tartsák azo­kat. Ez a munka igen felelősségtel­jes feladatokat állít a bizottságok elé. Fokozottan törekedjenek tehát az új dolgozók oktatására, ellenőrizzék, se­gítsék munkájukat. A Bányászszakszervezet első orszá­gos munkavédelmi konferenciája ta­pasztalatainak felhasználásával, a ha­tározatokba foglalt feladatok végre­hajtásával, a munkavédelmi bizottsá­gok és aktívak jelentős segítséget ad­hatnak a bányák dolgozóinak a fel­emelt terv sikeres teljesítéséhez. (A Bányászszakszervezet első or­szágos munkavédelmi konferenciája anyaga alapján.). Sokszáz kartotéklap sorakozik Böhm Lajos — a Gizella-malom termelési felelősének — íróasztalfiókjában »■Szocialista kötelezettségvállalások nyilvántartási lapja.« Ezeken a nyilván­tartási lapokon sok minden található, így a többi között 25 rovat a »személyi adatok«-x­sk és 17 számozott rubrika a »vállalás tárgyá«-nak. A vállalás tárgya Kulcsár Józsefné zsákvarrónő kartotékján az, hogy az év végéig 10 százalékkal túlteljesíti a tervét és bekapcsolódik a Nazarova-mozgalomba Ez idáig rendben is volna — ha Kulcsárné tudna erről a vállalásáról,­­amit pedig állítólag saját maga tett. Kulcsárné azonban saját — és határozott­­— véleménye szerint legutóbb április 4-e után tett csak vállalást, május 1-i határidővel. Ezt jó 200 százalékra teljesítette munkatársával, Szarkánéval együtt, aki szintén hasonló kötelezettségvállalással szerepel a kartotékon. (Anélkül, hogy tudna róla.) Kulcsárné és Szarkáné »vállalása« azonban nem elszigetelt jelenség a Gizella-malomban, sőt... Ugyanez a helyzet a többi kartoték adataival is. Vállalások, amelyeket nem vállalt, nem írt alá és nem ellenőrzött senki. Sem a vállalatvezetőség, sem az üzemi bizottság. Pedig milyen jó is volna, ha a versenyellenőrzés és kiértékelés nyomán az üzem összes dolgozói megtudhatnák például azt, hogy a lisztméző csoport »Béke«­­brigádja naponta 300—400 zsákkal túlteljesíti a tervét. De a hibákról sem ártana megtudni a kiértékelés nyomán egyet-mást az üzem dolgozóinak. Főként Dományi elvtársnak, a vállalat vezetőjének. A többi között azt, hogy a Vorosin tisztasági mozgalom úgyszólván teljesen elaludt a malomban. Pedig a dolgozók ennek kiszélesítését is vállalták. Legalább is a kartotékok szerint... * Ilyen versenyszervezés mellett nem csoda, hogy az ellenség előbb ismerte fel a Gizella-malomban a tisztasági mozgalom elhanyagolásának »hasznát«, mint az üzem felelős vezetői a kárát. Mi mással volna magyarázható az a közelmúltban történt jó kétórás kényszerű munkaszünet, amelyet a fa-, zsák és vasdarabokkal szánt szándékkal teleszórt 8-as takarmánylisztkamra csövé­nek eldugaszolása okozott? A tettes nem került elő és — az ígéret ellenére — elmaradt a vállalat­vezetőség intézkedése is a lisztkamraajtók bezárására. A Gizella-malomban az éberséggel is úgy állanak, mint a szocialista munkaversennyel. Mind a kettőt elhanyagolják. A szocialista munkaversenymozgalom ilyen lebecsülése, az íróasztal­­fiókban sorakozó kartotékos kirakatpolitika mellett azután érthető, hogy a Gizella-malom a múltévi »Élüzem« második helyezésről a negyedik helyre esett vissza, a márciusi üzemátlag pedig áprilisra 10 százalékkal csökkent. Ezek a példák szinte kiáltva hívják fel a figyelmet a hibákra, amelyeket Erős Jánosné elvtárs, az üzem párttitkára mégsem vesz észre. Teljesen elmerül — a gyakorlatban nem létező — üzemi bizottság apró-cseprő ügyei­nek intézésében. Pedig már legfőbb ideje volna, hogy a pártszervezet keze a kar­totékos asztalra üssön, mert ha így megy tovább, a Gizella-malom a negyedik helyről könnyen az utolsó helyre csúszhat. Az ellenség pedig — mint a nyolcas lisztkamra esete mutatja — könnyen kihasználhatja a lazaságot, a versenyirányítás, szervezés és ellenőrzés hiányát. Nemcsak zsák- és fadara­bokkal akadályozhatja meg a munkát, hanem sok minden egyébbel is. És akkor ki lesz a felelős? Megmondjuk: Erős Jánosné párttitkár, Dományi Aladár vállalatvezető és Tölgyesi János vb-titkár. És rajtuk kívül az üzem Bü­ndai kommunistája, minden becsületes dolgozója. 2 WS1 JÜNTESS !, PÉNTEK! TANÁCSADÓ az üzemi kollektív szerződés megvitatásához Hl Hogyan vitatják meg a dolgozók az üzemi kollektív szerződés terve­zetét? A kollektív szerződés tervezetét — amelyet az üzemben az igazgató és az üb készített el — a dolgozók műhelyenként és műszakonként érte­kezleteken vitatják meg június 1-e és 14-e között. A műhelyértekezleteket azoknál a vállalatoknál, melyeknek külön telephelyeik is vannak, minden telephelyen meg kell tartani. A vál­lalat igazgatója és az ab gondoskodik arról, hogy minden telephely, minden műhely megfelelő számú szerződés­­tervezetet kapjon, így lehetővé válik, hogy a dolgozók részletesen áttanul­mányozzák a kollektív szerződést és javaslatokat, kiegészítéseket, kérdé­seket tegyenek a műhelyértekezlete­ken. A szerződéstervezetet az igazgató megbízottja és a műhelybizottság titkára fejezetenként ismerteti. Min­den egyes fejezet után vitát kell indí­tani. Az értekezletet a kislétszámú telephelyeken is (ahol nincs ob) meg kell tartani. A tervezetet itt a bizalmi ismerteti. Helyes több műhelyértekez­letet tartani, hogy a tervezetet ala­posan és jól megvitassák, így bizto­sítjuk, hogy a dolgozók széles töme­gei bekapcsolódjanak a kollektív szerződések elkészítésébe. Miért szükséges a dolgozók javasl­­atainak jegyzőkönyvezése? A vállalat igazgatójának és az üzemi bizottságnak gondoskodni kel arról, hogy minden műhely­értekezle­ten jegyzőkönyvet vegyenek fel a dol­gozók hozzászólásairól, kiegészítő vagy módosító javaslataikról. A jegy­zőkönyvnek rögzítenie kell a műhely értekezleten részvevők számát és azt, hogy a kollektív szerződés tervezeté­nek egyes fejezeteihez hányan szóltak hozzá és milyen javaslatokat tettek. Ezzel megteremtjük a feltételét annak, hogy az értékes és megvalósít­­ható javaslatok bekerüljenek a kollek­tív szerződésbe. Ily módon a dolgozók is jobban tudják ellenőrizni, hogy mi lett javaslataik sorsa. Az igazgató és az üb a jegyzőkönyvek alapján a műhelyértekezletek befejezése után a javaslatok figyelem­bevételével átdol­gozzák a tervezetet és beszámolnak róla a dolgozóknak. A műhelyértekezleteken elhangzott javaslatokat nem minden esetben lehet rögtön megválaszolni, mert azoknak mérlegelése esetleg hosszabb időt vesz igénybe. Ilyenkor a dolgozóknak meg kell mondani, hogy javaslataikat a jegyzőkönyv alapján tanulmányozni fogják és azokra még az üzemi kollek­tív szerződés aláírása előtt válaszol­­nak. A koreai gyermekekért A magyar dolgozók lelkes felaján­lásai újabb és újabb jelentős össze­gekkel gyarapítják a koreai gyerme­kek megsegítésére irányuló akció eredményét. Szavaikkal és adomá­nyaikkal nap nap után adják tanú­bizonyságát a koreai hősök és gyer­mekeik iránt érzett szeretetüknek, á­l­doza­tkészségüknek. Budapesten a III. kerületi Margit­­kórházban Reményi Béla ápoló a beteg gyermekekre gondolt, amikor 80 forintos összeggel járult hozzá a kórházban fekvő koreai gyermekek megsegítéséhez. Busek Lajosné, az Egyenruházati Vállalat dolgozója adományát a következő szavakkal kí­sérte: — Az én unokám erős, egész­séges, de összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy az ő életét is veszélyeztetik a háborús uszítók és gyalázatos tetteik miatt Koreában borzalmasan szenvednek a felnőttek és gyermekek egyaránt. Minden tá­mogatás­­kevés azok megsegítésére, akik életüket áldozzák a mi békénkért is. Özvegy Miksé Károlyné nyír­ábrá­nyi négygyermekes családanya el­mondotta a nőnevelőknek: tudja mit jelent férj nélkül felnevelni gyerme­keket. Az elmúlt rendszerben segítség nélkül, magára hagyatva élt. Most a Párt és népi demokratikus kormány­zatunk biztosítja az ő számára is a megélhetést és ezért is kötelességének érzi, hogy hozzájáruljon a koreai gyermekek sorsának enyhítéséhez. Héra Jánosné cuki dolgozó paraszt­­asszony kijelentette, hogy pénzfel­­ajánlásán kívül jó terménybeadással is tanúságot tesz a békéért, szabad­­ságért harcoló koreai hősök iránti együttérzéséről. A nőnevelők országszerte igen szép­ eredményeket érnek el. A vas megyei nőnevelők közül Paár Antalné egy­maga 180 forintot gyűjtött. Rendsze­resen elbeszélget a meglátogatott csa­­ládokkal azokról a szenvedésekről, amelyeket a koreai nép az imperia­lista betolakodók gaztettei következ­tében átél és a koreai szabadsághar­cosok hősiességéről. Nem a hibák elkönyvelése, hanem a hibák megelőzése a MEO-k feladata — állapították meg a textilipari minőségellenő­rök értekezletén Az Ipari Minőségellenőrző Intézet textilosz­tályán a Textilipari Kutató Intézet, a könnyűipari minisztérium és az Országos Tervhivatal küldöttei értekezleten tárgyalták meg, milyen feladatot ró az ipari minőségjavítási­­zerv a textilipari minőségellenőrző osztályokra. Az értekezleten megállapították, hogy a MEO-k feladata a hibák el­könyvelése helyett­­ a hibák meg­előzése. Az Ipari Minőségellenőrző Intézetnek a cél érdekében állandóan biztosítania kell, hogy a megrendelé­sek pontos minőségi feltételek meg­adásával történjenek a kereskedelem­ részéről. Az Ipari Minőség Ellenőrző Intézet (IMEI) és a gyári minőség­ellenőrző osztályok úgy segíthetik legjobban textiliparunk minőségi mun­kájának javulását, hogy még a feldol­gozás előtt gondosan, tudományos módszerekkel átvizsgálják az alap­anyagok minőségét. Az értekezleten elhatározták, hogy rövidesen kidolgozzák a textilipari MEO-sok részére a technikai minimu­mokat is, melyekből az év végére vizsgát tesznek. Újabb kétezer ipari tanuló a bányászatban A Párt Központi Vezetőségének és minisztertanácsnak a szénbányá­szatról hozott határozata óta jelen­tősen fejlődött vájárképzésünk. A gjártanulókat ma már elkülönített ágatokban, úgynevezett tanmezők­ben kiváló szakmunkások irányításá­val foglalkoztatják. A vájártanulók részére országszerte napfényes, egész­séges, mosdókkal, zuhanyozókkal, kultúrtermekkel, könyvtárakkal, sport­­létesítményekkel ellátott otthonokat építenek. A most következő tanévre május 15-én kezdődött meg az új vájártanu­lók toborzása. Számos megyei és községi tanács jelentette már, hogy igen sok fiatal jelentkezett vájár­tanulónak. Az idén kétezer új vá­r­­tanuló kezdi meg a bányamunka meg­ismerését és elsajátítását. Azok a fia­talok, akik bányászok szeretnél j­ó lenni, a községi tanácsnál vagy a pá­­risi tanács munkaerőgazdálkodási osztályán jelentkezzenek. Megérkezett a SZOVOSZ-küldöttség Moszkvába Moszkva, május 30. (TASZSZ) A Centroszojuz igazgatóságának meghívására szerdán magyar szö­vetkezeti küldöttség érkezett Moszkvába Dégen Imrének, a SZÖVOSZ főtitkárának vezetésével. A vendégeket a Kiev-pályaudvaron a Centroszojuz képviselői, vala­mint Szkladán Ágoston, a Magyar Népköztársaság nagykövete fo­gadta. A küldöttség a szovjet fo­gyasztási szövetkezetek tevékeny­ségeit tanulmányozza. A „PÁRTÉPÍTÉS“ legújabb »«ama magjalant. Tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: Kovács látván elvtárs beszámolója a kádermunka kérdéseiről. — A Politikai Bizottság határozata a pártoktatásról. — I. Szobkó: A forradalmi éberségről. — Adamkó József: Készüljünk fel az ara­tásra és csélelésre. — Práth Károly: A tanácsok megszilárdítása át az állandó bi­zottságok feladatai. — Klándl Péter: A pártszervezetek feladatai az anyagtakará­­kosságban. E kiemelkedő cikkek mellett számos más fontos ci­­két, könyvismertetést kö­zöl a »Pártépítés« legújabb száma.

Next