Népszava, 1951. december (79. évfolyam, 280-304. sz.)
1951-12-01 / 280. szám
KÉPSZAVA A szakma iparjobb dolgozói a szénbányászatban Aszakma legjobb dolgozója” címért folyó verseny állása a szénbányászatban az augusztus—október havi teljesítmények alapján a következő. FEJTÉSI VÁJÁROK: 1. Kum János (Komlói Szénbányák). Háromfilm öilap-teljesítménye 225,3 százalék. 2. Boros Miklós (Oroszlányi Szénbányák) 3. Kurt Mithold (Oroszlányi Szénbányák). ELŐVÁJÁSI VÁJÁROK: 1. Kapás Sándor ( Petőfi-bánya). Háromhavi állaapteljesítménye II1 százalék. 2. Mezőfi Károly (Tatabányai Szénbányák). 3. Farkas Ferenc III. (MESZHART, Pérs). GÁTOLÓK ,8 ISZA PÓLÓK: 1. Csapó Mihály (Dorog Szénbányák). Háromhavi átlagteljesítménye 124,7 százalék. 2. Jázsint Ferenc (Dorogi Szénbányák) SZÁLLÍTÁSI CSILLÉSEK: 1. Cserniityin (MESZHART, Pécs). Háromhavi átlagteljesítménye 161 százalék 2. Rejtő Vendel (MESZHART Pécs) FEJTÉSI CSILLÉREK: 1. Neubauer Józef II. (Komlói Szénbányák). Háromhavi átlagteljesítménye 190 százalék 2. Makai Endre (Komlói Szénbányák). 3. Miklós András (Komlói Szénbányák). LÖVŐMESTEREK: 1. Kőbányai József (Oroszlányi Szénbányák). Hármhavi átlagteljesítménye 128 százalék 2 Fábián Imre (Tatabányai Alsó Szénbányák). BÁNYAMESTEREK, BÁNYATECHNIKUSOK: 1. Szokola Ferenc bányamester (MESZHART Pécs) Háromhavi átlagteljesítménye 111 százalék. 2. Gymesi Antal bányatechnikus (Dorogi Szénbányák). BÁNYAGÉPÉSZEK: 1. Khaching Itwan (MESZHART, Pécs). Háromhavi átlagteljesítménye 151 százalék, 2. Harmath Albert (MESZHART, Pécs). SZTAHANOVISTA FÓRUM A sztahanovisták kötelességre az új munkások tanítása érti, a Rákosi Művek SzerszámII. gyárának dolgozói fogadalmat tettünk Rákosi elvtársnak, hogy évi tervünket december 15-re befejezzük. Nehéz feladatot vállaltunk ezzel, mert október havi készárutervünket csak 86,8 százalékra teljesítettük Lemaradásunkat elsősorban az okozza, hogy üzemünkben gyakran nem biztosítják a dolgozóknak a megfelelő mennyiségű és minőségű anyagot, a munkafegyelem nem elég szilárd és a munkamódszerátadást sem szervezték meg kellőképpen. Pedig erre nagy szükség lenne, mert üzemünkben sok az új munkás, akiknek nincs még kellő szakmai gyakorlatuk Ezért az üzem fogadalmának teljesítésében a régi szakmunkásokra két nagy feladat is vár. Egyrészt jól el kell végezni saját munkánkat, másrészt sokat kell foglalkoznunk az új dolgozókkal, az ipari tanulókkal és az átképzésökkel. Különösen reánk, sztahanovistákra hárulnak nagy kötelezettségek Sokszor eszembe jutnak Rákosi elvtárs figyelmeztető Szavai: »... a jó sztahanovistát nemcsak a saját eredményeten ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát és milyen eredménnyel.« Én sem akarma magamnak tartogatni azt a tudást, amire minket, esztergályosokat Bikov és Bortkevics elvtársak, a világhírű szovjet gyorsforgácsoló sztahanovisták megtanítottak. Ezért határoztam el, hogy most, amikor az évi terv sikeres teljesítéséért döntő rohamra indulunk, felhívom az ország sztahanovistáit és élenjáró dolgozóit, adják át munkamódszerüket, segítsék a normát nem teljesítő dolgozókat. Én a mellém beosztott tanulókkal, átképzésekkel tükeresen foglalkozom, megmagyarázom és megmutatom nekik a jó fogásokat. Megtanítom őket arra, hogyan lehet gyorsan és selejtmentesen dolgozni, ütközők és méretrögzítő készülékek segítségével Tudom, hogy ezek elsajátítása az új munkásokban biztonságérzetet kelt Ha a tanuló már bizonyos fogásokat elsajátított, megengedem, hogy a gépen önállóan dolgozzék Nagy Lajos átképzős például négy napig dolgozott mellettem, amikor rábíztam a koplrtüske nagyolását. Természetesen mellette maradtam, segítettem neki és munka közben magyaráztam meg, mit végzett helyesen és mi az, amelyen még javítania kell Nagy Lajos hamar megtanult jól esztergályozni. Még ma is átképzős, de már önállóan és jó eredménnyel dolgozik. A tanítás eredménye a tanítványtól is függ Egyik tanítványomnak, Kovács Istvánnak például alig kellett magyaráznom. Annyira érdekelte az esztergályosmunka, hogy elleste mozdulataimat is, szinte a szemével tanult. Ma Kovács István sztahanovista gyorsvágó és több olyan ifjúmunkás dolgozik a műhelyben, akik már Kovács elvtárs tanítványai. Helytelen lenne azonban az, ha mi, sztahanovisták, csak a mellénk állított tanítványokkal foglalkoznánk Sokkal szélesebb körben kell elterjeszteni tapasztalatainkat. A műhely dolgozóinak érdeklődését fel kell keltenünk a szahanovista munkamódszerek iránt. Én is állandóan erre törekszem. Egy alkalommal például észszerűsítést alkalmaztam a fenéknyomó henger fazonjának esztergályozásánál A megmunkáló kések oldalán fazonosságpéleket képeztem és a kés több oldalát használtam Ezzel a módszerrel három perc alatt végeztem el a 45 perces munkát A műhely dolgozói nagy érdeklődéssel figyelték a munkámat. Azóta sokan jönnek hozzám tanácsért. A hozzám forduló dolgozóknak minden eseten szívesen nyújtok segítséget Sokat segítek Parlagi Attila ifjúmunkásnak, aki többször panaszkodott nekem, hogy alacsony a teljesítménye és ez csökkenti a munkakedvét Láttam, hogy Parlagi Attila kései túl gyakran törnek Magammal vittem az elköszörülőbe és megmutattam neki, hogyan kell Bikov elvtérs módszere szerint negatív vágóért köszörülni a késre Majd régi késeket adtam neki, hogy ezeken gyakorolja a helyes köszörülést Ma már Parlagi Attila jól tud kést köszörülni Régebben például egy műszak alatt 2—3 késtörése is volt, most egy, sokszor másfél műszakot is végigdolgoz, ugyanazzala késsel. A műszak végén gyakran benn maradok a műhelyben és segítek az új munkásoknak. Megfigyeltem, hogy alacsony termelési eredményeiknek fő oka: szervezetlenül, kapkodva dolgoznak. Megmagyaráztam nekik, hogy a jó és folyamatos munka egyik titka a munkahely jó előkészítése. Én épitalen nap félórával korábban jövök a műhelybe, megvizsgálom, letisztítottt és megolajozom a gépemet, előkészítem a késeimet, így pontosan a csengetéskor el tudom kezdeni a munkámat Igyekszem rászoktatni az új munkásokat arra is, hogy mielőtt hozzáfognak, a kapott munkát gondolják át. Észszerűen, helyes sorrendben végezzék a műveleteket. A tanításom nem hiábavaló. Parlagi Attila például eddig 50—60 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozott s a múlt héten már egyik munkájánál 120 százalékot ért el. Az új munkások tanítása a terv teljesítésének fontos előfeltétele. Nálunk a forgácsolóműhelyben különösen sokat kell ezzel foglalkozni, mert az új szakmunkások közül még sokan nem érik el a százszázalékos teljesítményt Az új dolgozók fejlődését meg lehetne gyorsítani, ha az üzem műszaki vezetői szervezettebbé tennék a munkamódszerátadási mozgalmat. Az új munkások tanítása mellett nem szabad elhanyagolni a saját fejlődésünket sem, eredményeinket tovább kell fokozni. Úgy érzem, az utóbbi hónapokban, nem tettem meg mindent ennek érdekében. Októberben már 1953 februári tervemen dolgoztam, mégsem vagyok megelégedve. A múlt hónapban 194 százalékos átlagteljesítményt értem el és ezzel lemaradtam a forgácsolóműhely másik sztahanovista esztergályosa, Szódorai elvtárs mögött. Ma már látom, hogy ennek legfőbb oka: nem fordítottam elég gondot saját szakmai tudásom fejlesztésére. És még az is többször előfordult, hogy munkaidőmből elveszítettem olyan értékes perceket, melyeket a termelésre fordíthattam volna Hibáimra az üzemi pártszervezet figyelmeztetett és én igyekszem megfogadni azelvtársak bírálatát. Néhány nappal ezelőtt Muszka elvtárs az évi terv sikeres befejezése érdekében versenyre hívta a Rákosi Mátyás Művek sztahanovista esztergályosait. Kihívását elfogadtam. Az év utolsó négy hetében ugyanolyan erővel harcolok a vállalt kötelezettség teljesítéséért, mint amilyen lendülettel dolgoztam a kongresszusi verseny idején Sztálin elvtárs születésnapjára pedig, úgy, amint vállaltam, öt dolgozótársamnak átadom munkamódszeremet, hogy teljesítsék normájukat. Bízom benne, hogy a forgácsolóműhely dolgozói követik majd példámat és a Szerszámgyár december 15-én örömmel jelentheti Rákosi elvtársnak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszletére tett fogadalmát sikeresen teljesítette. Elmondotta: Rödel Béla sztahanovista esztergályos 2 Magyar művészek utaztak Romániába A magyar-rommán kulturális egyezmény 1951 évi munkatervének keretében a Kultúrkapcsolatok Intézetének kiküldetésében pénteken a következő művészek utaztak a Román Népköztársaságba vendégszereplésre: Szecsődi Irén és Jámbor László, az Állami Operaház magánénekesei, Kovács Nóra és Rab István, az Állami Operaház magántáncosai, Kovács Dénes, az Állami Operaház hangversenymestere, Zempléni Kornél és Érsek Mária zongoraművészek Búcsúztatásukra a Keleti pályaudvaron megjelent Laurentiu Sumoc, a Román Népköztársaság budapesti követségének kultúrattaséja, a külügyminisztérium és a Kultúrkapcsolatok Intézetének képviselői. Elutazott a román filmművészeti küldöttség Csütörtök este a Nyugati pályaudvaron ünnepélyesen búcsúztatták a Román Népköztársaság filmművészeti küldöttségének tagjait: Dinu Negreanu filmrendezőt, Elisabeta Lucát, a minisztertanács mellett működő Filmművészeti Bizottság alelnökeit és Ileána Ianculescu filmszínésznőt, »A mi fajunk” főszereplőjét. 1951 DECEMBER 1, SZOMBAT TANULJUNK AZ ÉLENJÁRÓ SZOVJET TERMELÉSI TAPASZTALATOKBÓL Mozdonyok széntakarékossága A takarékosságért folyó harcban a nyersanyag és a fűtőanyag haladó átlagnormái nagy szerepet játszanak. Mitől függ például, hogy mennyi tüzelőanyagot használnak fel a mozdonyban? A vonat súlyától, a mozdony karbantartásától, a pálya emelkedésétől és a mozdonyvezető munkájának minőségétől. Ha a mozdony jó állapotban van, elegendő azt tudni, mennyit nyom a szerelvény, milyen úton kell haladni, milyert évszakban vagyunk és már pontosan meg lehet állapítani, hogy tízezer tonna kilométerre mennyi tüzelőanyagot kell felhasználni. Eddig a szállításban úgynevezett statisztikai normákat alkalmaztak, amelyet a tüzelőanyag tényleges felhasználása alapján számítottak ki. Az egyik moszkvai teherpályaudvar mérnöke, N. P Kovicskin elhatározta, hogy a szállításoknál eddig alkalmazott statisztikai normák helyett tudományos normákat dolgoz ki. Megfigyelte a vonáihoz tartozó vasútvonalakon az útvonalak emelkedéseit, a lejtőknél a gőz felhasználását és megvizsgálta az időjárás kihatását a vonat sebességére. Ezek után minden mozdony, mind az üres, mind a teherrel járó szerelvények számára megállapították a tüzelőanyag felhasználásának adatait. Emellett még figyelembe vették a levegő hőmérsékletét is . Ezen az útvonalon jelenleg öt norma érvényes. Egy az üres szerelvények számára és két-kétféle norma — az útiránytól függően — a tehervonatok számára Ezek a normák majdnem felét teszik ki a régebben alkalmazott statisztikai normáknak. Ezen a vasútvonalon a szénfelhasználás normája 10.000 tonna kilométeren 210-ról 167 kilogrammra csökkent. Kovriskin technikailag megalapozott normál szilárd alapot teremtettek a jövedelmezőség elve alapján működő mozdonyvezető brigádok számára A moszkvai teherpályaudvar, ahol Kovriskin dolgozik, 1948-ban 52.000 tonna szenet takarított meg. A szállításügyi minisztérium az összes pályaudvarok számára javasolta, hogy vezessék be a Kovicskin-féle, tudományosan megalapozott normákat. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban évente több százezer tonna szenet takarítanak meg a vasúti szállításoknál. (N. Anapszkij: »Sok kicsi sokra megy” című könyvéből, Népszava-kiadás.) A dolgozók fokozottabb bevonásával a társadalombiztosítás és a betegellátás további javításáért A Képszava szerkesztősége az elmúlt napokban társadalombiztosítási ankétet tartott, amelyen a SZOT, az egészségügyi minisztérium, a Fővárosi Tanács egészségügyi osztályának képviselői, a meghívott üzemi dolgozók, családtagok a társadalombiztosítás és a betegellátás eddigi fejlődésével, jövő feladataival kapcsolatos néhány kérdést vitattak meg. Az alábbiak az ankéton elhangzottakat tartalmazzák. Feladatunk: a szocialista egészségügy és társadalombiztosítás kialakítása Egy ével ezelőtt, pártunk javaslatára, kormányzatunk rendeletet hozott az egészségügyi és a társadalombiztosítás átszervezésére. Megalakult az egészségügyi minisztérium, amely felelős gazdája lett az egészségvédelemnek Ugyanakkor pártunk bizalmából a szakszervezetekre hárult a társadalombiztosítás jobb, bürokráciattléntés, gyorsabb ellátásának a megszervezése. Az egészségügyi minisztérium és a szakszervezetek feladata tehát az új, szocialista egészségügy és társadalombiztosítás kialakítása. Ha az egészségügy és a társadalombiztosítás dolgozói feladataikat jól látják el, ezzel segítik a termelést, a terv teljesítését Ha a dolgozók nap nap után tapasztalják a szociális gondoskodást, betegségük idején kifogástalan gyógykezelésben részesülnek, akkor vidámabban és még nagyobb kedvvel végzik munkájukat a terv sikeréért Ahhoz, hogy a dolgozók állandóan érezzék ezt a szerető gondoskodást, mindenekelőtt az szükséges, hogy széles tömegeket vonjunk be a társadalombiztosítási feladatok végzésébe, ellenőrzésébe. Az üzemekben ez a társadalombiztosítási tanácsokon keresztül történik. Csakis így, a dolgozók, az érdekeltek közreműködésével javulhat a biztosítottak ellátása, folyhat egyre eredményesebb harc a megbetegedések számának csökkentéséért, így gondoskodhatnak a társadalombiztosítási tanácsok arról, hogy a beteg munkások a leggyorsabban, hiánytalanul megkapják a nekik járó szolgáltatásokat. Feladata a társadalombiztosítási tanácsoknak a dolgozók panaszainak megvizsgálása, orvoslása is. E tennivalók ellátásához szükséges, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn az egészségügyi szervekkel, a tanácsokkal. Ú A társadalombiztosítási tanácsok munkájának tapasztalatai Az elmúlt év alatt a szociális gondoskodás több területén tapasztalható fejlődés Az ügyek intézése kétségkívül gyorsabb, közvetlenebb lett A kifizetőhellyel rendelkező üzemek dolgozóinak ma már nem kell a központi rendelőintézetbe szaladgálniok, az üzemben kapják meg táppénzüket. Sokan emlékeztek meg arról, hogy betegségük ideje alatt az üzemben nem feledkeztek meg róluk és a társadalombiztosítási tanács aktíváin keresztül sejtették gyorsabb gyógyulásukat, mielőbbi visszatérésüket a termelésbe. Sümegi József például elmondotta, hogy őt a Horthy-rendszerben az OT! nem találta betegnek megtagadták gyógykezeltetését. A felszabadulás után négyszer kellett megoperálni. A társadalombiztosítási tanács elősegítette gyógyulását, de később sem feledkezett meg róla Miel alkalmatlanná vált az eddig véglett inét fizikai munkára, a társadalombiztosítási tanács lényegesen könnyebb beosztásba helyeztette. E példából is látható, hogy vannak már olyan társadalombiztosítási tanácsok, amelyek megértik, hogy az üzemen belül ők a társadalombiztosítás gazdái és ez azt jelenti, hogy e területen irányító és ellenőrző tevékenységet kell végezniök. Ilyen a Duna cipőgyári tanács is. Az elnök megszervezte a beteglátogatást, felülvizsgálja a beteglátogatók jelentéseit és a szükségnek megfelelő mértékű segélyeket állapít meg A társadalombiztosítási tanács tagjai rendszeresen ellenőrzik a táppénzek kifizetését, a vitás eseteket megtárgyalják és a döntést ismertetik a dolgozókkal. Javult a betegellátás A betegellátást az egészségügyi minisztérium és a tanácsok intézik. A Fővárosi Tanács egészségügyi osztálya a minisztérium irányításával összefogja a legfontosabb budapesti egészségügyi intézményeket, a kórházakat és a rendelőintézeteket, irányítja a körzeti orvosokat. Munkájuk célja: minél tökéletesebbé tenni betegellátásunkat, azt egyre közelebb vinni a dolgozókhoz. Itt is van fejlődés Egy-egy rendelőintézet befogadóképessége körülbelül 43 százalékra növekedett. A különösen sűrűn lakott kerületekben már működnek a modernül berendezett körzeti rendelők is Jelentős mértékben javult a kórházi ellátás. A dolgozók szívesen és büszkén beszélnek az elért eredményekről Szedták Istvánné a Kismotor- és Gépgyárból elmondotta, hogy betegségéből a példás ápolás hatására a vártnál lényegesen hamarább gyógyult meg és került vissza a termelésbe. A betegellátás terén azonban még sok a fogyatékosság Az üzemek munkásai figyelemmel kísérik a betegellátást és bírálatukban — mint ezen az ankéton is — szinte kivétel nélkül helyesen mutatnak rá a betegellátás legjellemzőbb gyengéire, azokra, amelyeknek a megszüntetése a legsürgősebb tennivalók közé tartozik. Következetes harcot a táppénzcsalás ellen Orvosaink munkája kihat a táppénzes létszám alakulására is. Minden orvosnak kötelessége eltiltani a munkától a valóban beteg dolgozót. Ugyanakkor azonban harcolnia kell a szimulánsok, a táppénzcsalók elleni harc eredményességének egyik feltétele, hogy tanulmányozzák az üzem táppénzes létszámát, a táppénzes állományba kerülés leggyakoribb okait. Vannak üzemek, ahol ezt ez feladata! az üzemorvos megértette, de nem mindenütt ez a helyzet. A Chinoin és az Egyesült Izzó üzemorvosai például egyáltalán nem ismerik a táppénzesek számát, körülményeit A Lőrinci Fonóban az üzemorvos és a társadalombiztosítási tanács nem szervezik meg a felülvizsgálatokat, nincs adatszolgáltatásuk, nincs szervezett beteglátogatás. Ennek is a következménye, hogy a Lőrinci Fonó táp pénzeseinek száma 35 százalékkal magasabb, mint például a Ko stexté ahol az üzemorvos és a társadalombiztosítási tanács elnöke jól foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az utóbbi példa ismét mutatja, milyen fontos az egészségügy állami szerveinek és a szakszervezeti társadalombiztosítási szerveknek a jó együttműködése. Az együttműködés minden kérdésben szükséges. Így lehet javítani azon is, hogy még sok dolgozó a munka- ideje alatt keresi fel az üzemorvost, vagy a rendelőintézetet Pedig az egészségügyi minisztérium a szakrendeléseket a legtöbb rendelőben folyamatossá tette, hogy a dolgozók azokat munkaidejükön kívül vehessék idénybe. Az üzemi rendelőkben még élesebben jelentkeznek ezek a hibák. A Hofherr-gyárban például a szakrendeléseket csakis munkaidőben vehetik igénybe az üzem dolgozói. A belgyógyászati rendelés itt délelőtt 10-től 1 óráig tart és ezalatt 100—120 dolgozó fordul meg a rendelőben, főleg apró-cseprő panaszokkal így a rendelés igen zsúfolttá vált és a dolgozóknak gyakran egy órát, vagy még többet is kell várniuk, amíg sorrakerülnek Az ilyen hibákért az orvosok és a társadalombiztosítási tanácsok egyaránt felelősek. A rendelőintézeti orvosok többsége igazolja a munkahelyről történő távolmaradást. Ehelyett figyelmeztetniök kellene a dolgozót, hogy az orvosi ellátás egész nap rendelkezésére áll Az üzemekben a társadalombiztosítási tanácsok feladata ellenőrizni, hogy egy-egy dolgozó indokakoltan megy-e az orvoshoz munkaideje alatt. Másrészt nekik kell megszervezniük az üzemi rendelőben az egésznapos ügyeletet. E feladatok megvalósításával rengeteg hasznos, munkaórát takaríthatnak meg üzemeink a termelés javára. Fokozottan támaszkodjunk a dolgozókra Sok a tennivaló a gyógyszerpazarlás megszüntetésére is. E téren is az ötvösök és a társadalombiztosítási tanácsok együttes munkája hoznat javulást. Az orvosok feladata, hogy csakis a két fő vizsgálat alapján, a feltétlenül szükséges mennyiségben utaljanak ki gyógyszert Másrészt pedig fokozni kell a felvilágosító munkát A társadalombiztosítási aktívák magyarázzák meg, hogy gyógyszergyártásunk eddigi fejlődése biztosítja az indokolt szükséglet kielégítését. Ezért emelkedhetett az előző hónaphoz viszonyítva 21 százalékkal a novemberi gyógyszerfogyasztás. A pazarlók, a gyűjtögetők azonban megkárosítják népgazdaságunkat, az egész közösséget. A dolgozók ezen az ankéton bíráló szavaikkal is segítséget nyújtottak a szakszervezeteknek és az állami egészségügyi szerveknek munkájuk megjavításához Jobban érvényesül ez a segítség, ha a tanácsok egészségügyi osztályai mellett működő állandó bizottságok alaposabban kiépítik a társadalmi aktívahálózatot. Ezek az aktívák számos panaszt, javaslatot hozhatnak napvilágra — többet, mint eddig Helyes, ha — mint az ankéton részt vevő dolgozók kérték — az állami és szakszervezeti szervek kerületenként megbeszélést tartanak, ahol a dolgozók, a társadalombiztosítás vezetői és az orvosok közösen megtárgyalják az egészségügy helyi kérdéseit. Az üzemekben a társadalombiztosítási tanács pedig, a bizalmi csoportok megbeszélésein, szakszervezeti taggyűléseken és főleg egyéni beszélgetések útján ismerjék meg a dolgozók véleményét így az állami szervek, a szakszervezetek és a dolgozók közös munkája nyomán fejlődik, erősödik új, szocialista társadalombiztosításunk és egészségvédelmünk.