Népszava, 1951. december (79. évfolyam, 280-304. sz.)

1951-12-01 / 280. szám

KÉPSZAVA A szakma iparjobb dolgozói a szénbányászatban A­­szakma legjobb dolgozója” cí­mért folyó verseny állása a szén­­bányászatban az augusztus—október havi teljesítmények alapján a követ­kező. FEJTÉSI VÁJÁROK: 1. Kum János (Ko­mlói Szénbányák). Háromfilm­­ öilap-teljesítménye 225,3 szá­zalék. 2. Boros Miklós (Oroszlányi Szén­bányák) 3. Kurt Mithold (Oroszlányi Szénbányák). ELŐVÁJÁSI VÁJÁROK: 1. Kapás Sándor ( Petőfi-bánya). Há­romhavi állaapteljesítménye II1 százalék. 2. Mezőfi Károly (Tatabányai Szén­bányák). 3. Farkas Ferenc III. (MESZ­HART, Pérs). GÁTOL­ÓK ,8 ISZA PÓLÓK: 1. Csapó Mihály (Dorog­­ Szénbányák). Háromhavi átlagteljesítménye 124,7 szá­zalék. 2. Jázsint Ferenc (Dorogi Szén­bányák) SZÁLLÍTÁSI CSILLÉSEK: 1. Cserni­­ityin (MESZHART, Pécs). Háromhavi átlagteljesítménye 161 száza­lék 2. Rejtő Vendel (MESZHART Pécs) FEJTÉSI CSILLÉREK: 1. Neubauer Józ­ef II. (Komlói Szén­bányák). Háromhavi átlagteljesítménye 190 százalék 2. Makai Endre (­Komlói Szénbányák). 3. Miklós András (Komlói Szénbányák). LÖVŐMESTEREK: 1. Kőbányai József (Oroszlányi Szén­bányák). Hármhavi átlagteljesítménye 128 százalék 2 Fábián Imre (Tatabányai Alsó Szénbányák). BÁN­Y­A­MESTEREK, BÁNYATECHNIKUSOK: 1. Szokola Ferenc bányamester (MESZ­­HART Pécs) Háromhavi átlagteljesítmé­­n­ye 111 százalék. 2. Gy­mesi Antal bányatechnikus (Dorogi Szénbányák). BÁNYAGÉPÉSZEK: 1. Kh­aching Itwan (MESZHART, Pécs). Háromhavi átlagteljesítménye 151 száza­lék, 2. Harmath Albert (MESZHART, Pécs). SZTAHANOVISTA FÓRUM A sztahanovisták kötelességre az új munkások tanítása­ érti, a Rákosi Művek Szerszám­­I­I. gyárának dolgozói fogadalmat tettünk Rákosi elvtársnak, hogy évi tervünket december 15-re befejezzük. Nehéz feladatot vállaltunk ezzel, mert október havi készárute­rvünket csak 86,8 százalékra teljesítettük Lemara­dásunkat elsősorban az okozza, hogy üzemünkben gyakran nem biztosítják a dolgozóknak a megfelelő mennyi­ségű és minőségű anyagot, a munka­­fegyelem nem elég szilárd és a munkamódszerátadást sem szervezték meg kellőképpen. Pedig erre nagy szükség lenne, mert üzemünkben sok az­ új munkás, akiknek nincs még kellő szakmai gyakorlatuk Ezért az üzem fogadalmának teljesítésében a régi szakmunkásokra két nagy fel­adat is vár. Egyrészt jól el kell vé­gezni saját munkánkat, másrészt sokat kell foglalkoznunk az új dolgozókkal, az ipari tanulókkal és az átképzésök­kel. Különösen reánk, sztahanovistákra hárulnak nagy kötelezettségek Sok­szor eszembe jutnak Rákosi elvtárs figyelmeztető Szavai: »... a jó szta­­hanovistát nemcsak a saját eredmé­nye­­­ten ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatát és milyen eredménnyel.« Én sem aka­r­ma magamnak tartogatni azt a tu­dást, amire minket, esztergályosokat Bikov és Bortkevics elvtársak, a vi­lághírű szovjet gyorsforgácsoló szta­hanovisták megtanítottak. Ezért hatá­­roztam el, hogy most, amikor az évi terv sikeres teljesítéséért döntő rohamra indulunk, felhívom az ország sztahanovistáit és élenjáró dolgozóit, adják át munkamódszerüket, segítsék a normát nem teljesítő dolgozókat. Én a mellém­ beosztott tanulókkal, átképzésekkel tüke­resen foglalkozom, megmagyarázom és megmutatom ne­kik a jó fogásokat. Megtanítom őket arra, hogyan lehet gyorsan és selejt­­mentesen dolgozni, ütközők és méret­rögzítő készülékek segítségével Tu­dom, hogy ezek elsajátítása az új mun­kásokban biztonságérzetet kelt Ha a tanuló már bizonyos fogásokat elsajá­tított, megengedem, hogy a gépen ön­állóan dolgozzék Nagy Lajos átkép­­zős például négy napig dolgozott mel­lettem, amikor rábíztam a koplrtüske nagyolását. Természetesen mellette maradtam, segítettem neki és munka közben magyaráztam meg, mit vég­zett helyesen és mi az, amelyen még javítania kell Nagy Lajos hamar megtanult jól esztergályozni. Még ma is átképzős, de már önállóan és jó eredménnyel dolgozik. A tanítás eredménye a tanítványtól is függ Egyik tanítványomnak, Ko­­vács Istvánnak például alig kellett magyaráznom. Annyira érdekelte az esztergályosmunka, hogy elleste moz­dulataimat is, szinte a szemével ta­nult. Ma Kovács István sztahanovista gyorsvágó és több olyan ifjúmunkás dolgozik a műhelyben, akik már Ko­vács elvtárs tanítványai. Helytelen lenne azonban az, ha mi, sztahanovisták, csak a mellénk állított tanítványokkal foglalkoznánk Sokkal szélesebb körben kell elterjesz­teni tapasztalatainkat. A műhely dol­gozóinak érdeklődését fel kell kelte­nünk a sz­ahanovista munkamódsze­­­rek iránt. Én is állandóan erre törek­­szem. Egy alkalommal például észszerű­­sítést alkalmaztam a fenéknyomó henger fazonjának­ esztergályozásá­­nál A megmunkáló kések oldalán fa­­zonos­ságpéleket képeztem és a kés több oldalát használtam Ezzel a módszerrel három perc alatt végez­tem­ el a 45 perces munkát A mű­hely dolgozói nagy érdeklődéssel figyelték a munkámat. Azóta sokan jönnek­­ hozzám tanácsért. A hozzám forduló dolgozóknak minden eseten szívesen nyújtok segítséget Sokat se­gítek Parlagi Attila ifjúmunkásnak, aki többször panaszkodott nekem, hogy alacsony a teljesítménye és ez csökkenti a munkakedvét Láttam, hogy Parlagi Attila kései túl gyak­ran törnek Magammal vittem az el­köszörülőbe és megmutattam neki, hogyan kell Bikov elvtérs módszere szerint negatív vágóért köszörülni a késre Majd régi késeket adtam neki, hogy ezeken gyakorolja a helyes kö­szörülést Ma már Parlagi Attila jól tud kést köszörülni Régebben pél­dául egy műszak alatt 2—3 késtörése is volt, most egy, sokszor másfél mű­szakot is végigdolgoz, ugyanazzal­­a késsel. A műszak végén gyakran benn ma­radok a műhelyben és segítek az új munkásoknak. Megfigyeltem, hogy ala­csony termelési eredményeiknek fő oka: szervezetlenül, kapkodva dolgoz­nak. Megmagyaráztam nekik, hogy a jó és folyamatos munka egyik titka a munkahely jó előkészítése. Én épitalen nap félórával korábban jövök a mű­helybe, megvizsgálom, letisztítottt és megolajozom a gépemet, előkészítem a késeimet, így pontosan a csengetés­kor el tudom kezdeni a munkámat Igyekszem rászoktatni az új munká­sokat arra is, hogy mielőtt hozzáfog­nak, a kapott munkát gondolják át. Észszerűen, helyes sorrendben végez­zék a műveleteket. A tanításom nem hiábavaló. Parlagi Attila például eddig 50—60 százalékos átlagtelj­es­ít­ménny­el dolgozott s a múlt héten már egyik munkájánál 120 százalékot ért el. Az új munkások tanítása a terv tel­jesítésének fontos előfeltétele. Ná­lunk a forgácsolóműhelyben különösen sokat kell ezzel foglalkozni, mert az új szakmunkások közül még sokan nem érik el a százszázalékos teljesítményt Az új dolgozók fejlődését meg lehetne gyorsítani, ha az üzem műszaki vezetői szervezettebbé tennék a munkamód­szerátadási mozgalmat. Az új munkások tanítása mellett nem szabad elhanyagolni a saját fej­lődésünket sem, eredményeinket to­vább kell fokozni. Úgy érzem, az utóbbi hónapokban, nem tettem meg mindent ennek érdekében. Októ­berben már 1953 februári terve­men dolgoztam, mégsem vagyok megelégedve. A múlt­­ hónapban 194 százalékos átlagteljesítményt értem el és ezzel lemaradtam a forgácsolóműhely másik sztahano­vista esztergályosa, Szódorai elv­­társ mögött. Ma már látom, hogy en­nek legfőbb oka: nem fordítottam elég gondot saját szakmai tudásom fejlesztésére. És még az is többször előfordult, hogy munkaidőmből elve­szítettem olyan értékes perceket, me­lyeket a termelésre fordíthattam volna Hibáimra az üzemi pártszer­vezet figyelmeztetett és én igyekszem megfogadni az­­elvtársak bírálatát. Néhány nappal ezelőtt Muszka elv­társ az évi terv sikeres befejezése ér­dekében versenyre hívta a Rákosi Má­tyás Művek sztahanovista esztergályo­sait. Kihívását elfogadtam. Az év utolsó négy hetében ugyanolyan erő­vel harcolok a vállalt kötelezettség teljesítéséért, mint amilyen lendülettel dolgoztam a kongresszusi verseny idején Sztálin elvtárs születésnapjára pedig, úgy, amint vállaltam, öt dol­gozótársamnak átadom munkamódsze­remet, hogy teljesítsék normájukat. Bízom benne, hogy a forgácsoló­­műhely dolgozói követik majd példá­mat és a Szerszámgyár december 15-én örömmel jelentheti Rákosi elvtársnak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisz­letére tett fogadal­mát sikeresen teljesítette. Elmondotta:­­ Rödel Béla sztahanovista esztergályos 2 Magyar művészek utaztak Romániába A magyar-rommán kulturális egyez­m­ény 1951 évi munkatervének kereté­ben a Ku­ltúrkapcsolatok Intézetének kiküldetésében pénteken a következő művészek utaztak a Román Nép­köztársaságba vendégszereplésre: Sze­­csődi Irén és Jámbor László, az Állami Operaház magánénekesei, Kovács Nóra és Rab István, az Állami Opera­ház magántáncosai, Kovács Dénes, az Állami Operaház hangversenymestere, Zempléni Kornél és Érsek Mária zon­goraművészek Búcsúztatásukra a Ke­­leti pályaudvaron megjelent Laurentiu Sumoc, a Román Népköztársaság bu­dapesti követségének kultúrattaséja, a külügyminisztérium és a Kultúr­­kapcsolatok Intézetének képviselői. ­ Elutazott a román filmművészeti küldöttség Csütörtök este a Nyugati pálya­udvaron ünnepélyesen búcsúztatták a Román Népköztársaság filmművészeti küldöttségének tagjait: Dinu­ Negreanu filmrendezőt, Elisabeta Lucát, a mi­nisztertanács mellett működő Film­művészeti Bizottság alelnökeit és Ileán­a Ianculescu filmszínésznőt, »A mi fajunk” főszereplőjét. 1951 DECEMBER 1, SZOMBAT TANULJUNK AZ ÉLENJÁRÓ SZOVJET TERMELÉSI TAPASZTALATOKBÓL Mozdonyok szén­­takarékossága A takarékosságért folyó harcban a nyersanyag és a fűtőanyag haladó átlagnormái nagy szerepet ját­szanak. Mitől függ például, hogy mennyi tüzelőanyagot használnak fel a mozdonyban? A vonat súlyától, a mozdony karbantartásától, a pálya emelkedésétől és a mozdonyvezető munkájának minőségétől. Ha a moz­dony jó állapotban van, elegendő azt tudni, mennyit nyom a szerelvény, milyen úton kell haladni, milyert évszakban vagyunk és m­ár pontosan meg lehet álla­pítani, hogy tízezer tonna­ kilométerre mennyi tüzelőanyagot kell felhasználni. Eddig a szállításban úgynevezett statisztikai normákat alkalmaztak, ame­lyet a tüzelőanyag tényleges felhasználása alapján számítottak ki. Az egyik moszkvai teherpályaudvar mérnöke, N. P Kovicskin elhatározta, hogy a szál­­lításoknál eddig alkalmazott statisztikai normák helyett tudományos normákat dolgoz ki. Megfigyelte a vonáihoz tartozó vasútvonalakon az útvonalak emel­kedéseit, a lejtőknél a gőz felhasználását és megvizsgálta az idő­járás kihatá­sát a vonat sebességére. Ezek után minden mozdony, mind az üres, mind a teherrel járó szerelvények számára megállapították a tüzelőanyag felhasználá­sának adatait. Emellett még figyelembe vették a levegő hőmérsékletét is . Ezen az útvonalon jelenleg öt norma érvényes. Egy az üres szerelvények számára és két-kétféle norma — az útiránytól függően — a tehervonatok számára Ezek a normák majdnem felét teszik ki a régebben alkalmazott statisztikai normák­nak. Ezen a vasútvonalon a szénfelhasználás normája 10.000 tonna­ kilométeren 210-ról 167 kilogrammra csökkent. Kovriskin technikailag megalapozott normál szilárd alapot teremtettek a jövedelmezőség elve alapján működő mozdonyvezető brigádok számára A moszkvai teherpályaudvar, ahol Kovriskin dolgozik, 1948-ban 52.000 tonna szenet takarított meg. A szállításügyi minisztérium az összes pályaudvarok számára javasolta, hogy vezessék be a Kovicskin-féle, tudományosan meg­alapozott normákat. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban évente több százezer tonna szenet takarítanak meg a vasúti szállításoknál. (N. Anapszkij: »Sok kicsi sokra megy” című könyvéből, Népszava-kiadás.) A dolgozók fokozottabb bevonásával a társadalombiztosítás és a betegellátás további javításáért A Képszava szerkesztősége az elmúlt napokban társadalombiztosítási ankétet tartott, amelyen a SZOT, az egészségügyi minisztérium, a Fővárosi Tanác­s egészségügyi osztályának képviselői, a meghívott üzem­i dolgozók, családtagok a tár­sadalombiztosítás és a betegellátás eddigi fejlődésével, jövő feladataival kapcsolatos néhány kérdést vitattak meg. Az alábbiak az ankéton elhangzottakat tartalmazzák. Feladatunk: a szocialista egészségügy és társadalombiztosítás kialakítása Egy ével ezelőtt, pártunk javasla­tára, kormányzatunk rendeletet ho­zott az egészségügyi és a társadalom­­biztosítás átszervezésére. Megalakult az egészségügyi minisztérium, amely felelős gazdája lett az egészségvéde­lemnek Ugyanakkor pártunk bizalmá­ból a szakszervezetekre hárult a tár­sadalombiztosítás jobb, bürokrácia­­ttléntés, gyorsabb ellátásának a meg­szervezése. Az egészségügyi minisztérium és a szakszervezetek feladata tehát az új, szocialista egészségügy és társadalom­biztosítás kialakítása. Ha az egészség­ügy és a társadalombiztosítás dolgozói feladataikat jól látják el, ezzel segí­tik a termelést, a terv teljesítését Ha a dolgozók nap nap után tapasztalják a szociális gondoskodást, betegségük idején kifogástalan gyógykezelésben részesülnek, akkor vidámabban és még nagyobb kedvvel végzik munká­jukat a terv sikeréért Ahhoz, hogy a dolgozók állandóan érezzék ezt a szerető gondoskodást, mindenekelőtt az szükséges, hogy széles tömegeket vonjunk be a tár­sadalombiztosítási feladatok végzé­sébe, ellenőrzésébe. Az üzemekben ez a társadalombiztosítási tanácsokon keresztül történik. Csakis így, a dol­gozók, az érdekeltek közreműködésé­vel javulhat a biztosítottak ellátása, folyhat egyre eredményesebb harc a megbetegedések számának csökken­téséért, így gondoskodhatnak a társa­dalombiztosítási tanácsok arról, hogy a beteg munkások a leggyorsabban, hiánytalanul megkapják a nekik járó szolgáltatásokat. Feladata a társa­dalombiztosítási tanácsoknak a dol­gozók panaszainak megvizsgálása, orvoslása is. E tennivalók ellátásához szükséges, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn az egészségügyi szer­vekkel, a tanácsokkal. Ú A társadalombiztosítási tanácsok munkájának tapasztalatai Az elmúlt év alatt a szociális gon­doskodás több területén tapasztalható fejlődés Az ügyek intézése kétség­kívül gyorsabb, közvetlenebb lett A kifizetőhellyel rendelkező üzemek dolgozóinak ma már nem kell a köz­ponti rendelőintézetbe szaladgálniok, az üzemben kapják meg táppénzüket. Sokan emlékeztek meg arról, hogy betegségük ideje alatt az üzemben nem feledkeztek meg róluk és a tár­sadalombiztosítási tanács aktíváin keresztül sejtették gyorsabb gyógyu­lásukat, mielőbbi visszatérésüket a termelésbe. Sümegi József például el­mondotta, hogy őt a Horthy-rendszer­­ben az OT! n­em találta betegnek megtagadták gyógykezeltetését. A felszabadulás után négyszer kellett megoperálni. A társadalombiztosítási tanács elősegítette gyógyulását, de később sem feledkezett meg róla Mi­el alkalmatlanná vált az eddig vég­lett in­ét fizikai munkára, a társa­­dalombiztosítási tanács lényegesen könnyebb beosztásba helyeztette. E példából is látható, hogy vannak már olyan társadalombiztosítási ta­nácsok, amelyek megértik, hogy az üzemen belül ők a társadalombiztosí­tás gazdái és ez azt jelenti, hogy e területen irányító és ellenőrző tevé­­kenységet kell végezniök. Ilyen a Duna cipőgyári tanács is. Az elnök megszervezte a beteglátogatást, felül­vizsgálja a beteglátogatók jelenté­seit és a szükségnek megfelelő mér­tékű segélyeket állapít meg A tár­sadalombiztosítási tanács tagjai rend­szeresen ellenőrzik a táppénzek kifi­zetését, a vitás eseteket megtárgyalják és a döntést ismertetik a dolgozók­kal. Javult a betegellátás A betegellátást az egészségügyi mi­nisztérium és a tanácsok intézik. A Fővárosi Tanács egészségügyi osz­tálya a minisztérium irányításával összefogja a legfontosabb budapesti egészségügyi intézményeket, a kór­házakat és a rendelőintézeteket, irá­nyítja a körzeti orvosokat. Munkájuk célja: minél tökéletesebbé tenni beteg­ellátásunkat, azt egyre közelebb vinni a dolgozókhoz. Itt is van fejlődés Egy-egy rendelőintézet befogadó­­képessége körülbelül 43 százalékra növekedett. A különösen sűrűn lakott kerületekben már működnek a mo­dernül berendezett körzeti rendelők is Jelentős mértékben javult a kórházi ellátás. A dolgozók szívesen és büsz­kén beszélnek az elért eredményekről Szedták Istvánné a Kismotor- és Gép­gyárból elmondotta, hogy betegségé­ből a példás ápolás hatására a várt­nál lényegesen hamarább gyógyult meg és került vissza a termelésbe. A betegellátás terén azonban még sok a fogyatékosság Az üzemek mun­kásai figyelemmel kísérik a betegellá­tást és bírálatukban — mint ezen az ankéton is — szinte kivétel nélkül helyesen mutatnak rá a betegellátás legjellemzőbb gyengéire, azokra, amelyeknek a megszüntetése a leg­sürgősebb tennivalók közé tartozik. Következetes harcot a táppénzcsalás ellen Orvosaink munkája kihat a táp­pénzes létszám alakulására is. Min­den orvosnak kötelessége eltiltani a munkától a valóban beteg dolgozót. Ugyanakkor azonban harcolnia kell a szimulánsok, a táppénzcsalók ellen­i harc eredményességének egyik fel­tétele, hogy tanulmányozzák az üzem táppénzes létszámát, a táppénzes állományba kerülés leggyakoribb okait. Vannak üzemek, ahol ezt ez feladata! az üzemorvos megértette, de nem mindenütt ez a helyzet. A Chinoin és az Egyesült Izzó üzemorvosai pél­dául egyáltalán nem ismerik a táp­pénzesek számát, körülményeit A Lőrinci Fonóban az üzemorvos és a társadalombiztosítási tanács nem szer­vezik meg a felülvizsgálatokat, nincs adatszolgáltatásuk, nincs szervezett beteglátogatás. Ennek is a következ­ménye, hogy a Lőrinci Fonó táp pénzeseinek száma 35 százalékkal magasabb, mint például a Ko stexté ahol az üzemorvos és a társadalom­biztosítási tanács elnöke jól foglalko­zott ezzel a kérdéssel. Az utóbbi példa ismét mutatja, milyen fontos az egész­­ségügy állami szerveinek és a szak­­szervezeti társadalombiztosítási szer­veknek a jó együttműködése. Az együttműködés minden kérdés­ben szükséges. Így lehet javítani azon is, hogy még sok dolgozó a munka-­ ideje alatt keresi fel az üzemorvost, vagy a rendelőintézetet Pedig az egészségügyi minisztérium a szak­rendeléseket a legtöbb rendelőben folyamatossá tette, hogy a dolgozók azokat munkaidejükön kívül vehessék idénybe. Az üzemi rendelőkben még­ élesebben jelentkeznek ezek a hibák. A Hofherr-gyárban például a szak­­rendeléseket csakis munkaidőben vehetik igénybe az üzem dolgozói. A belgyógyászati rendelés itt délelőtt 10-től 1 óráig tart és ezalatt 100—120 dolgozó fordul meg a rendelőben, főleg apró-cseprő panaszokkal így a rendelés igen zsúfolttá vált és a dol­­gozóknak gyakran egy órát, vagy még többet is kell várniuk, amíg sorra­kerülnek Az ilyen hibákért az orvosok és a társ­ad­a­lom­biztosítási tanácsok egy­aránt felelősek. A rendelőintézeti orvo­­sok többsége igazolja a munkahelyről történő távolmaradást. Ehelyett figyel­­meztetniök kellene a dolgozót, hogy az orvosi ellátás egész nap rendelkezé­sére áll Az üzemekben a társadalom­biztosítási tanácsok feladata ellen­őrizni, hogy egy-egy dolgozó indoka­­koltan megy-e az orvoshoz munka­ideje alatt. Másrészt nekik kell meg­szervezniük az üzemi rendelőben az egésznapos ügyeletet. E feladatok megvalósításával rengeteg hasznos, munkaórát takaríthatnak meg üze­meink a termelés javára. Fokozottan támaszkodjunk a dolgozókra Sok a tennivaló a gyógyszerpazar­­lás megszüntetésére is. E téren is az ötvösök és a társadalombiztosítási tanácsok együttes munkája hoznat javulást. Az orvosok feladata, hogy csakis a két fő vizsgálat alapján, a feltétlenül szükséges mennyiségben utaljanak ki gyógyszert Másrészt pe­dig fokozni kell a felvilágosító mun­kát A társadalombiztosítási aktívák magyarázzák meg, hogy gyógyszer­gyártásunk eddigi fejlődése biztosítja az indokolt szükséglet kielégítését. Ezért emelkedhetett az előző hónap­hoz viszonyítva 21 százalékkal a no­vemberi gyógyszerfogyasztás. A pa­zarlók, a gyűjtögetők azonban meg­károsítják népgazdaságunkat, az egész közösséget. A dolgozók ezen az ankéton bíráló szavaikkal is segítséget nyújtottak a szakszervezeteknek és az állami egész­ségügyi szerveknek munkájuk megja­vításához Jobban érvényesül ez a se­gítség, ha a tanácsok egészségügyi osztályai mellett működő állandó bi­zottságok alaposabban kiépítik a tár­sadalmi aktívahálózatot. Ezek az aktí­vák számos panaszt, javaslatot hoz­hatnak napvilágra — többet, mint ed­dig Helyes, ha — mint az ankéton részt vevő dolgozók kérték — az állami és szakszervezeti szervek kerületen­ként megbeszélést tartanak, ahol a dolgozók, a társadalombiztosítás veze­tői és az orvosok közösen megtár­gyalják az egészségügy helyi kérdé­seit. Az üzemekben a társadalombizto­sítási tanács pedig, a bizalmi csopor­tok megbeszélésein, szakszervezeti tag­gyűléseken és főleg egyéni beszélge­tések útján ismerjék meg a dolgozók véleményét így az állami szervek, a szakszervezetek és a dolgozók közös munkája nyomán fejlődik, erősödik új, szocialista társadalombiztosításunk és egészségvédelmünk.

Next