Népszava, 1952. november (80. évfolyam, 257-281. sz.)
1952-11-01 / 257. szám
1952 NOVEMBER 1, SZOMBAT 3 A vas- és fémgyűjtő napok sikeréért A takarékosság mindinkább dolgozó népünk sajátjává, jelllemző tulajdonságává válik. A szocialista takarékosság azt jelenti, hogy a dolgozók a gondos gazda szemével nézik hazájukat, az üzemeket, a termelést, a nép vagyonát. És egyre közeledünk ahhoz, hogy elmondhassuk: a mi népünk is — akárcsak példaképe, a szovjet nép túl új módon viszonyul a társadalmi tulajdonhoz. Úgy, ahogyan erről a szovjet nép hős fia, a nagy hazafi, Kirov elvtárs beszélt: »Nekünk sokkal inkább tulajdonossá kell lennünk, mint bármelyik kapitalista. Minden szeget, a mi vagyonunk minden kis részét meg kell őriznünk, meg kell óvnunk, mert ez a mi munkánkból fakad, ezt mi szereztük meg, ez a miénk.« Népünk is így gondolkodik. Sokszor és sokféleképpen megmutatkozott ez. Különösen a már többször megrendezett vas és fémgyűjtő napok alkalmával, amikor országszerte hatalmas mennyiségű vas- és fémhulladék került napvilágra a lelkes gyűjtők tevékenysége nyomán. Legutóbb is, ez év májusában tárgy eredményeket hozott a vas- és fémgyűjtő hónap. Az előirányzatot túlszárnyaltuk: a vasgyűjtés tervét 127, a fémét 104 százalékra teljesítettük. Jelentős segítség volt ez Martin-kemencéink nyersanyagellátásához, alananyagtermelésükhöz. Ózd a vasgyűjtő hónap során több mint kétszeresét kapta az előirányzó 11 ócska vasmennyiségnek. És vashulladéké telt az eredények gördültek Diósgyőr, Csepel felé is, hogy még bőségesebben onthassák az acélt. Mert acélgyártásunknak nagyon sok ócskavasra, fémhulladékra van szüksége. Az ócskavas, míg rozsdásodésra ítélve hever szanaszét az orszánban — értéktelen — lom, összegyűjtve azonban nélkülözhetetlen, nagyértékű nyersanyag népgazdaságunk számára. Iparunk fejlődésével rohamosan növekszik a réz-, ólom- és egyéb színesfémszükségletünk is. És, mert országunk fémekben szegény, jórészt külföldről kell ezeket az elsőrendű fontosságú nyersanyagokat megvásárolni. A fémgyűjtés segítségével értékes valutát takarítunk meg, saját tartalékainkból fedezhetjük a szükséges színesfém jelentős részét. A Népgazdasági Tanács rendelete eláptán most, novemberben és decemberben ismét vas- és fémgyűjtő napok lesznek országszerte, a vas- és fémhulladékbeadásra kötelezett vállalatoknál pedig »üzemtakarítást« tartanak. E két hónap alatt — megyénként változó időpontban — tiznapos vashulladékgyűjtést rendeznek. November első tíz napján vidéken Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú megyében, a fővárosban pedig a budai kerületekben bonyolítják le a vasés fémgyűjtést. Ezután tízea nemként kerül sor a gyűjtésre az ország többi területén és a főváros többi részében. A ma induló vas- és fémgyűjtés minden bizonnyal a tavaszihoz hátsón jó nagy eredményeket hoz majd. Szó sincs arról, hogy a májusi fémgyűjtő hónap alatt »kimerítettünk« minden lehetőséget. Közvetlenül a gyűjtés utáni időszakban Budapesten például 21.000 mázsa vas gyűlt össze, Baranya megyében pedig 17.000 métermázsa. De még mindig rengeteg az utak mentén, a mezőkön, a háztartásokban és a padlásokon heverő ócskavas, vas- és fémhulladék. Sok — a termelés közben állandóan keletkező fémhulladék mellett — az üzemekben a törött, kijavíthatatlan gépalkatrész, a használhatatlan, a termelésből kivont gép. Az állami gazdaságokban, gépállomásokon, tszcs-kben is bőven fal állhatunk törött, már nem használható ekét, kikopott gépalkatrészeket, vas- és fémdarabokat. Ezeket mind várják a Martin-kemencék. A gyűjtés munkájában a legnagyobb feladat az ifjúságra vár. A fiatalok nyitott szemmel járnak, találékonyak, szorgalmasak, fürgék. Ezek a tulajdonságok különösen alkalmassá teszik őket, hogy a termelőmunka, a tanulás mellett sikerre vigyék a most induló vas- és fémgyűjtést is. A DISZ tagjai, ifjúmunkások, ipari tanulók, dolgozó parasztfiatalok, iskolások, úttörők — mind-mind keljenek újból nemes versenyre, ki gyűjti össze a legtöbb értékes hulladékot. Lelkesítse őket az, hogy már ötven-hatvan kilogramm vashulladék összeszedésével egy mázsa acé olvasztásához járultak hozzá; hogy valamivel több mint fél kilogramm színesfémmel már egy új autódugattyú nyersanyagot szereztek meg. Kövessék az olyan fiatalokat, mint Marton Lajos, a Péti Nitrogénművek Ifjúmunkása, aki egymaga csaknem 170 mázsa ócskavasat és több mint tíz kilogramm fehérfémek vám Sándor Rozália ipari tanuló, aki nyolc tonna fémet gyűjtött össze. Tekintsék példakénül a somomkövesdi úttörőket, akik 680 mázsa vegyesfémmel segítették iparunkat. Mint az eddigi vas- és fémgyűjtések során, most is fontos szerep hárul a szakszervezetekre, az MNDSZ-re, a földművesszövetkezetekre és a többi tömegszervezetre is. A szakszervezeti bizottságok támogassák a vasgyűjtő brigádokat, vagy ahol ilyenek még nem alakultak meg, segítsenek azokat létrehozni. Gondoskodjanak arról is, hogy a vasgyűjtés ne maradjon az üzem belső ügye, irányítsák a brigádokat a lakóterületekre is. Az üzem vezetőségével együtt biztosítsák, hogy a vasgyűjtőbrigádok, az ifjúmunkások például a nagyméretű ócskavas feldarabolásánál, vagy szállításánál tapasztaltabb szaktársaik segítségét is megkapják. Különösképpen jelentős munka vár a Helyi ipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetére. A házkezelőségek, a házfelügyelők minél szélesebb körben — a saját munkaterületükön azonban mindenképpen — végezzenek alapos felvilágosító munkát, vegyék számba a heverő vén- és fémhulladékot, segítsék azt összegyűjteni. Az MNDSZ tagjai elsősorban a háztartásban dolgozó asszonyok és a dolgozó parasztasszonyokközött végezzenek felvilágosító munkát. Magyarázzák megaz asszonyoknak, milyen kincs a nényazdaság számára a vas- és fémhulladék. Ma megindul a vas- és fémgyűjtés. A tevékeny részvétel benne kötelesség, hazafias tett. Minden kilogramm vas- és fémhulladékkal szocializmust építő hazánkat, gazdagodó, fejlődő iparunkat, mezőgazdaságunkat erősítjük. Vigyük diadalra a vas- és fémgyűjtés ügyét, szárnyaljuk túl az eddigi eredményeket. Előre a vas- és fémgyűjtő napok sikeréért! November 1-én Budapesten és az ország négy megyéjében megkezdődnek a vasgyűjtő napok pánt idejére. A háztartások hulladék. A Népgazdasági Tanács határozata alapján november 1 és december 20 között országszerte vasgyűjtő napokat tartanak. November első tíz napján a budai kerületekben, valamint Heves, Borsod, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyékben folyik majd a vasgyűjtés. A budaiak lelkesen készülnek a vasgyűjtésre. A fémgyűjtő bzottságok a kampány idejére szaporították az átvevőhelyek számát. Az I. kerületben tíz, a II. kerületben 13, a III kerületben 15, a XI. kerületben 13, a XII. kerületben nyolc és a XXII. kerületben hét átvevőhelyet állítottak fel a kamanyagait az iskolák úttörőcsapatai gyűjtik. Az úttörők előre beszélnek a házfelügyelőkkel és a lakókkal a gyűjtésről, majd minden lakást felkeresnek. A kerületi DISZ-bizottságok is megtették az előkészületeket a fémgyűjtő napokra. Az I. kerület DISZ-fiataljai 100 brigádot alakítottak. Csak az L kerületben majdnem 600 DISZ-tag jelentkezett a vasgyűjtésre. Az I. kerületi DISZ-bizottság versenyre hívta valamennyi budai kerület DISZszervezetét a fémgyűjtés sikeréért. Az első nagyszabású gyűjtési napot vasárnap délelőtt fél 9 és fél 2 óra között tartják az I. kerület fiatalra! Húsztagú egészségügyi csoport érkezett haza Koreából Péntek délután Koreából orvosokból és ápolónőkből álló húsztagú egészségügyi csoport érkezett haza. Az egészségügyi csoport több hónapot töltött a koreai Rákosi Mátyáskórházban. Fogadásukra Záhonyba eléjük utazott dr. Drexler Miklós elvtárs egészségügyi miniszterhelyettes. A küldöttséget péntek este ünnepélyes külsőségek között fogadták a Nyugati pályaudvaron. Megjelentek a külügyminisztérium és az egészségügyi minisztérium, valamint az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet, az Országos Béketanács a budapesti üzemekküldöttei és a hazaérkezők hozzátartozói. Részt vett az ünnepélyes fogadtatáson Han Hjo-szam, a koreai népi demokratikus köztársaság budapesti követe. Az Országos Béketanács nevében dr. Straub F. Brúnó, Kossuth-díjas akadémikus, a budapesti dolgozók nevében Szőczei Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztahanovista kovácsa üdvözölte a Koreából hazatért egészségügyi dolgozókat. Ezután Kán Hjoszam koreai követ mondott üdvözlő szavakat. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet nevében Kormos Ilona el/társ/ az elnökség tagja beszélt. NÉPSZAVA Mester és tanítvány párosversenye november 7 tiszteletére A karusszerpadon és a nagycsúcstávolságú esztergákon végzett megmunkálás »szűk keresztmetszet” a Ganz Villamossági Gyárban. Kevés a hozzáértő szakmunkás, a munkák torlódnak, az esztergályozás késik. A szerelő- és gombolyítóműhelyek pedig nem kapják meg időben az alkatrészeket. A termelés a többszörösére növekedett a felszabadulás óta. A további még nagyobb eredmények eléréséhez azonban új szakmunkások százaira van szükség a gyárban.A jó sztahanovistát nemcsak a saját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatait és milyen eredménnyel" — mondotta Rákosi elvtárs a sztahanovisták első tanácskozásán. A Ganz Villamossági Gyárban is vannak ilyen sztahanovisták, akik átadják tapasztalataikat, új munkásokat nevelnek Az egyik közülük Tóth Sándor sztahanovista esztergályos, aki szocialista kötelezettséget vállalt, hogy Sarkadi Zsigmond átképzést megtanítja a nagygépes munkára. Voltak, akik kételkedtek vállalása sikerében. »Átképzést nem lehet ilyen komoly, felelősségteljes munkára tenni«* —- mondották. Tóth elvtárs, a kommunista esztergályos, a szakszervezeti csoport bizalmija azonban annál nagyobb igyekezettel tanította Sarkadit. Tudta, hogy üzemén, az egész kollektíván segít, ha Sarkadiból »nagygépest« nevel. A legjobb másszereket mutatta meg fiatal tanítványának, hosszú ideig kísérletezett, új eljárásait tárta fel előtte. Sarkad elvtárs az ötvözött acélból készült simítógyűrűket a régi módszerrel, spiccessel és 0.1 előtolással esztergálta. Patronálója mást javasolt. »Ne ezzel a szerszámmal csinálja! — állította le Sarkadi gépét. Tóth elvtárs széles vágóélű kést vett elő a szekrényből és azt adta odaneki. A késsel kétmilliméteres előtolást tettet alkalmazni és a gyűrű felülete így is ugyanolyan sima, tükörfényes marad. Tóth elvtárs a nagyátmérőjű darabok leszúrásához különleges szerszámot, könyökhajlítású lapátkést csináltatott. Amíg ugyanis azelőtt a forgórész végén az 50—80 milliméteres ráhagyást forgácsolták, 5—600 percig tartott a munka. Most, leszúrással 300 perc is elég rá. A teljesítmény fokozásához hozzájárult a munkahely jó megszervezése is. Tóth elvtérs a gép melletti kispadon rendben egymás mellé rakja a kulcsokat és az aznapra szükséges szerszámokat. Nem tölt időt a keresgéléssel. De Tóth Sándor sztahanovista esztergályos, nemcsak munkafogásokra tanította Sarkadit, hanem igyekezett új típusú emberré is formálni: az építőmunka megbecsülésére, a gyári fegyelem megtartására, minőségi munkára nevelte. Sarkadi elvtársnak azonban egész sor próbát kellett kiállania, amíg a jó munkások közé emelkedett. Egy ilyen próba volt például az alábbi eset. A nagygépgyár óriásturbót készített a Pécsi Bőrgyár részére. A műhely vezetősége megbízott az új szakmunkásban, Sarkadi Zsigmondban és azt a megtisztelő feladatot adta neki, hogy a turbó forgórészén dolgozzék. A fiatal szakmunkás becsülettel elvégezte a rábízott munkát. Egy helyütt azonban a késsel kissé megkarcolta az anyagot. Igaz, csak némi szépséghibát okozott és a MEO átvette aturbót, de Tóth elvtárs mégsem hagyta annyiban a dolgot. — Sarkadi elvtárs, ne adjon ki ilyen munkát a kezéből. Ez a turbó Pécsre kerül — magyarázta—, más munkadarabok meg a határon túlra, idegen országokba mennek. Az egész világ látja, hogy mi, magyar munkások hogyan dolgozunk, milyen munkát végzünk. És azonnal megmagyarázta azt is Sarkadinak, miképpen kerülheti el az ilyen hibát. A tanítvány ismét újat tanult: ezúttal az exportmunka felelősségteljes voltát ismerte meg. Mielőtt Sarkadi Zsigmond a Ganz Villanyba került, nem dolgozott gyárban. Szokatlan volt neki agyár, szigorú munkarendje, fegyelme. Egyik este úgy érezte, nem halad jól a munkában. Kapta magát és egy órával korábban hazament. Tóth elvtárs, aki aznap jóval műszakváltás előtt ment be az üzembe, üres gépet talált. Másnap szigorúan felelősségre vonta a fiatal munkást. A megbántottság és a szégyenérzet viaskodott egymással Sarkadiban. A szégyen győzött Azóta pontosan érkezik munkába és sohasem megy korábban haza. A munkaidő jó kihasználásával és szakmai tudásának fejlesztésével Sarkadi Zsigmond teljesítmény százaléka hónapról hónapra emelkedett. Április első dekádjában még csak 80 százalékot ért el a nagygépen, májusban azonban már 112, júniusban 121, októberben pedig 132 százalékra emelkedett teljesítménye. Nemrégen még tanítványa volt — most már versenytársa mesterének. A Ganz Villamossági Gyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy termelési tervüket 37 millió forinttal túlteljesítik. A többi között elkészítik a Varsó Ill. turbógenerátort. Sarkadi és Tóti elvtársak a turbó tengelyének határidő előtti elkészítésére tettek felajánlást. És Tóth elvtárs versenyre hívta ki Sarkadit. De továbbra is segítette versenytárssá fejlődött tanítványát. Nap nap után ismertette előtte a legjobb fogásokat Sarkadi elvtárs a versenyben felülmúlta addigi legjobb teljesítményeit is. A vetélkedés eredményeként 1200 helyett 850 perc alatt készült el a turbótengely. A határidő megrövidítésével jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a turbógenerátor december 21-re elkészüljön. Jó munkája nyomán Sarkadi elvtáns keresete is emelkedett. Márciusban még csak 1060 forintot vitt haza, de májusban már 1400, júliusban — éjszakás volt — 2100, szeptemberben túlórával együtt 2400 forint szolt a keresete. Most, hogy vállalását teljesítette, új felajánlást tett novemberi tiszteletére. Megfogadta, hogy az FHA forgórészének megmunkálásán az eddigi 125 százalékról 140 százalék fölé emeli teljesítményét. Ha ezt is valóraváltja, még szorosabban felzárkózik mesteréhez. A két szakmunkás versenye még nem dőlt el Ha Sarkadi elvtárs tanul, továbbképezi magát és nemcsak a munkamódszereket sajátítja el, hanem a kommunista munkalendület erejét és felemelő szépségét is megismeri: megelőzheti tanítóját, Tóth elvtársat. A verseny nem könnyít, mert Tóth Sándor sem topog egyhelyben, észszerűssítéseivel mindig új eredményeket ér el, napról napra többet termel. Versenyük alapja a sztálini útmutatás. »Érd utol a legjobbakat és érj el általános emelkedést.« Ezer és ezer új szakmunkás vesz részt a november 7 tiszteletére indított versenyben. Tegnap még tanulók voltak, átképzésök és ma már maguk mögött hagyják atechnikai normákat. Nem egy közülük a legjobb munkásokkal vetekszik. A tanítványból nőtt versenytársak mestereikkel együtt új termelési győzelmekkel köszöntik a világ minden dolgozójának közös ünnepét, a Nagy Oldóbelt Szocialista Forradalom 35. évfordulóját. Barát Szilárd A Rákosi Műveket 137 békeküldött képviseli a kerületi békeértekezleteken A dolgozók országszerte lelkesen készülnek a III. Magyar Békekongreszszusra. Napról napra új munkafelajánlások születnek és új győzelmeket aratnak dolgozóink a bányákban, üzemekben, szántóföldeken. A pusztavámi bányaüzemben 18 új békebizottság alakult. A békebizottságokhoz naponta érkeznek hírek új kezdeményezésekről munkafelajánlásokról. A Béketáróban a négy újonnan megalakult békebizottság a Loy-mozgalom kiszélesítését tűzte ki célul. Tatabányán hetven békeküldöttet választottak, akik a megyei békegyűlésen a bányászok békeharcos fogadalmainak tolmácsolói lesznek. A Rákosi Mátyás Műveket 137 békeküldött képviseli majd a kerületi küldöttválasztó-értekezleteken. A békeküldöttek készülnek, hogy a termelésben végzett jó munkájukról beszámolhassanak az értekezleteken. Az Április 1 brigád sztahanovista békeküldöttei hírül viszik azt is, hogy a Kerékpárgyár dolgozói hogyan váltották valóra november 7 tiszteletére tett fogadalmukat, pótolták az elmaradást a terv teljesítésében. Kiskörén több mint ötszáz ember jelent meg a békenagygyűlésen, amelyen megválasztották a békeküldötteket és a békekongresszus tiszteletére versenyre hívták Heves megye dolgozó parasztságát. Qát &ma eztafianauhra, a kiké. fiancauxt ★ A Ganz Villamossági Gyár kapujában a hatalmas versenytáblán Gál Ernő neve az első. Huszonkilencedikén békeőrséget állt brigádjával. Ő 148 százalékot ért el, brigádjának átlagteljesítménye 143 százalék volt. Gál elvtársat könnyű megtalálni. A fiatal sztahanovista turbószerelőt a hatalmas gyár minden részén ismerik. Neve ismert a megmunkáló műhelyben és a kismotorszereldében is. A transzformátorgyár Vörös Csillag brigádja az ő példáját követi a békeőrségen. A nagyszerelde turbószerelő műhelyében az egyik munkapadon vörösbetűs felirat hirdeti: »Itt sztahanovista, Gát Ernő dolgozik.« Mellette brigádjának tagjai. Majdnem mindegyik sztahanovista. A brigádban Gát elvtárs — a brigádvezető — a legfiatalabb szakmunkás. A múlt év őszén került a gyárba átképzésnek, majd májusban turbószerelő szakmunkássá lett. Hogy vált ilyen rövid idő alatt ennyire ismertté a neve? Talán a 28 elfogadott újításával, amelyekkel 150.000 forint évi megtakarítást biztosít népgazdaságunknak, vagy talán, mert mindenki szereti, mint tanítót, elvtársat? Lehet, hogy azért ismerik annyian, mert a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongreszszusára indított munkaversenyben minden nap a legjobbak között olvashatták nevét a versenytáblán. Dolgozótársai szeretik, becsülik Gát Ernőt. Így történt azután, hogy a gyárban egyszerre két műhely békegyűlésén is békeküldötté választották a kerületi küldöttválasztó gyűlésre. Zúgnak a gépek, dübörögnek a daruk, a nagyszereldében a békés munka hangja zeng. Munkája közben Gát elvtárs, a gyár egyik békeküldötte a békegyűlésen tett fogadalmára gondol: »Minden erővel azért harcolok a termalécben és a politikai felvilágosító munkával is, hogy ne legyen háború. Azt akarom, hogy családom, két szép fiam békében éljen.« Sötét, borús októberi nap volt. Dörögtek az ágyúk, zúgott az ég, rengett a föld. Gát Ernő honvéd néhány társával kúszva, szőkéivé igyekezett a szovjet vonalakat megközelíteni. Hátulról tüzeltek rájuk. Gát Ernő összeesett. Eltalálták. Társai kimerülten húzták, vonszolták maguk után a szovjet vonal, a szabadság felé. Gát Ernő hat hónapig volt szovjet kórházban. A szovjet orvosok meggyógyították. Ez alatt ment a hír a Horthy-pribékék távíróján: Gát Ernő honvédet szökés közben agyonlőttük. A hír eljutott a Szabolcs megyei Kék községbe is. A csendőr, Ors fii jegyezte: ez már a harmadik Gát fiú, aki szökni akart. Tehetetlen dühükben a csendőrlegények agyonverték az apát. Az anya nem bírta el a csapásokat. Belepusztult fájdalmába.