Népszava, 1952. november (80. évfolyam, 257-281. sz.)

1952-11-01 / 257. szám

1952 NOVEMBER 1, SZOMBAT 3 A vas- és fémgyű­jtő napok sikeréért A takarékosság mindinkább dolgozó népünk sajátjává, jelllemző tulajdon­ságává válik. A szocialista takarékos­ság azt jelenti, hogy a dolgozók a gon­dos gazda szemével nézik hazájukat, az üzemeket, a termelést, a nép va­gyonát. És egyre közeledünk ahhoz, hogy elmondhassuk: a mi népünk is — akárcsak példaképe, a szovjet nép túl új módon viszonyul a társadalmi tulajdonhoz. Úgy, ahogyan erről a szovjet nép hős fia­, a nagy hazafi, Kirov elvtárs beszélt: »Nekünk sok­kal inkább tulajdonossá kell lennünk, mint bármelyik kapitalista. Minden szeget, a mi vagyonunk minden kis részét meg kell őriznünk, meg kell óv­nunk, mert ez a mi munkánkból fa­kad, ezt mi szereztük meg, ez a miénk.« Népünk is így gondolkodik. Sok­szor­­ és sokféle­képpen megmutatko­zott ez. Különösen a már többször megrendezett vas­ és fémgyűjtő na­pok alkalmával, amikor országszerte hatalmas mennyiségű vas- és fém­hulladék került napvilágra a lelkes gyűjtők tevékenysége nyomán. Leg­utóbb is, ez év májusában tárgy ered­­­ményeket hozott a vas- és fémgyűjtő hónap. Az előirányzatot túlszárnyal­tuk: a vasgyűjtés tervét 127, a fémét 104 százalékra teljesítettük. Jelentős segítség volt ez Martin-kemencéink nyersanyagellátásához, alananyagter­­melésükhöz. Ózd a vasgyűjtő hónap során több mint kétszeresét ka­pta az előirányzó 11 ócska vasmennyiségnek. És vashulladéké telt az eredények gördültek Diósgyőr, Csepel felé is, hogy még bőségesebben onthassák az acélt. Mert acélgyártásunknak nagyon sok ócskavasra, fémhulladékra van szüksége. Az ócskavas, míg rozsdá­sodésra ítélve hever szanaszét az or­­szánban — értéktelen — lom, össze­gyűjtve azonban nélkülözhetetlen, nagyértékű nyersanyag népgazdasá­gunk számára. Iparunk fejlődésével rohamosa­n nö­vekszik a réz-, ólom- és egyéb színesfémszükségletünk is. És, mert országunk fémekben szegény, jó­részt külföldről kell ezeket az első­rendű fontosságú nyersanyagokat megvásárolni. A fémgyűjtés segítsé­gével értékes valutát takarítunk meg, saját tartalékainkból fedezhetjük a szükséges színesfém jelentős részét. A Népgazdasági Tanács rendelete eláptán most, novemberben és decem­berben ismét vas- és fémgyűjtő na­pok lesznek országszerte, a vas- és fémhulladékbeadásra kötelezett vál­lalatoknál pedig »üzemtakarítást« tar­tanak. E két hónap alatt — megyén­ként változó időpontban — ti­zna­pos va­shu­lladékgyűj­tést rendeznek. No­vember első tíz napján vidéken He­­ves, Borsod, Szabolcs, Hajdú me­gyében, a fővárosban pedig a budai kerületekben bonyolítják le a vas­és fémgyűjtést. Ezután t­í­zea nemként kerül sor a gyűjtésre az ország többi területén és a főváros többi részében. A ma induló vas- és fémgyűjtés minden bizonnyal a tavaszihoz hát­són j­ó nagy eredményeket hoz majd. Szó sincs arról, hogy a májusi fémgyűjtő hónap alatt »kimerítettünk« minden lehetőséget. Közvetlenül a gyűjtés utáni időszakban Budapesten például 21.000 mázsa vas gyűlt össze, Baranya megyében pedig 17.000 mé­termázsa. De még mindig rengeteg az utak mentén, a mezőkön, a háztartá­sokban és a padlásokon heverő ócska­vas, vas- és fémhulladék. Sok — a termelés közben állandóan keletkező fémhulladék mellett — az üzemekben a törött, ki­javíthatatlan gépalkat­rész, a használhatatlan, a termelésből kivont gép. Az állami gazdaságokban, gépállomásokon, tszcs-kben is bőven fal állhatunk törött, már nem használ­ható ekét, kikopott gépalkatrészeket, vas- és fémdarabokat. Ezeket mind várják a Mar­tin-kemencék. A gyűjtés munkájában a legna­gyobb feladat az ifjúságra vár. A fia­talok nyitott szemmel járnak, találé­konyak, szorgalmasak, fürgék. Ezek a tulajdonságok különösen alkalmassá teszik őket, hogy a termelőmunka, a tanulás mellett sikerre vigyék a most induló vas- és fémgyűjtést is. A DISZ tagjai, ifjúmunkások, ipari tanulók, dolgozó parasztfiatalok, iskolások, út­törők — mind-mind keljenek újból ne­mes versenyre, ki gyűjti össze a leg­több értékes hulladékot. Lelkesítse őket az, hogy már ötven-hatvan kilo­gramm vashulladék összeszedésével egy mázsa acé­ olvasztásához járul­tak hozzá; hogy valamivel több mint fél kilogramm színesfémmel már egy új autódugattyú nyersanyagot sze­reztek meg. Kövessék az olyan fiata­lokat, mint Marton Lajos, a Péti Nit­rogénművek Ifjúmunkása, aki egy­maga csaknem 170 mázsa ócskavasat és több mint tíz kilogramm fehérfémek vám­ Sándor Rozália ipari tanuló, aki nyolc tonna fémet gyűjtött össze. Tekintsék példakénül a som­omkövesdi úttörőket, akik 680 mázsa vegyes­­fémmel segítették iparunkat. Mint az eddigi vas- és fémgyűjté­sek során, most is fontos szerep há­rul a szakszervezetekre, az MNDSZ-re, a földművesszövetkezetekre és a többi tömegszervezetre is. A szakszervezeti bizottságok támogassák a vasgyűjtő­ brigádokat, vagy ahol ilyenek még nem alakultak meg, segítsenek azokat létrehozni. Gondoskodjanak arról is, hogy a vasgyűjtés ne maradjon az üzem belső ügye, irányítsák a brigá­dokat a lakóterületekre is. Az üzem vezetőségével együtt biztosítsák, hogy a vasgyűjtőbrigádok, az ifjúmunkások például a nagyméretű ócskavas fel­­darabolásánál, vagy szállításánál ta­pasztaltabb szaktársaik segítségét is megkapják. Különösképpen jelentős munka vár a Helyi­ ipari és Város­gazdálkodási Dolgozók Szakszerveze­tére. A házkezelőségek, a házfelügye­lők minél szélesebb körben — a saját munkaterületükön azonban minden­képpen — végezzenek alapos felvilá­gosító munkát, vegyék számba a he­verő vén- és fémhulladékot, segítsék azt összegyűjteni. Az MNDSZ tagjai elsősorban a ház­tartásban dolgozó asszonyok és a dolgozó paraszt­asszonyok­­között vé­gezzenek felvilágosító munkát. Ma­gyarázzák meg­­az asszonyoknak, mi­lyen kincs a nényazda­ság számára a vas- és fémhulladék. Ma megindul a vas- és fémgyűjtés. A tevékeny részvétel benne köte­lesség, hazafias tett. Minden kilo­gramm vas- és fémhulladékkal szo­cializmust építő hazánkat, gazdagodó, fejlődő iparunkat, mezőgazdaságunkat erősítjük. Vigyük diadalra a vas- és fémgyűjtés ügyét, szárnyaljuk túl az eddigi eredményeket. Előre a vas- és fémgyűjtő napok sikeréért! November 1-én Budapesten és az ország négy megyéjében megkezdődnek a vasgyűjtő napok pánt idejére. A háztartások hulladék. A Népgazdasági Tanács határozata alapján november 1 és december 20 között országszerte vasgyűjtő napo­kat tartanak. November első tíz nap­ján a budai kerületekben, valamint Heves, Borsod, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyékben folyik majd a vasgyűjtés. A budaiak lelkesen készülnek a vasgyűj­tésre. A fémgyűjtő bzottságok a kampány idejére szaporították az átvevőhelyek számát. Az I. kerületben tíz, a II. kerületben 13, a III kerü­let­­ben 15, a XI. kerületben 13, a XII. kerületben nyolc és a XXII. kerületben hét átvevőhelyet állítottak fel a kam­anyagait az iskolák úttörőcsapatai gyűjtik. Az úttörők előre beszélnek a házfelügyelőkkel és a lakókkal a gyűj­tésről, majd minden lakást felkeresnek. A kerületi DISZ-bizottságok is meg­tették az előkészületeket a fémgyűjtő napokra. Az I. kerület DISZ-fiataljai 100 brigádot alakítottak. Csak az L kerületben majdnem 600 DISZ-tag je­lentkezett a vasgyűjtésre. Az I. kerü­leti DISZ-bizottság versenyre hívta valamennyi budai kerület DISZszerve­­zetét a fémgyűjtés sikeréért. Az első nagyszabású gyűjtési napot vasárnap délelőtt fél 9 és fél 2 óra között tart­ják az I. kerület fiatalra! Húsztagú egészségügyi csoport érkezett haza Koreából Péntek délután Koreából orvosok­ból és ápolónőkből álló húsztagú egészségügyi csoport érkezett haza. Az egészségügyi csoport több hóna­pot töltött a koreai Rákosi Mátyás­kórházban. Fogadásukra Záhonyba eléjük uta­zott dr. Drexler Miklós elvtárs egész­ségügyi miniszterhelyettes. A küldöttséget péntek este ünnepé­lyes külsőségek között fogadták a Nyugati pályaudvaron. Megjelentek a külügyminisztérium és az egészség­­ügyi minisztérium, valamint az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet, az Orszá­gos Béketanács­ a budapesti üzemek­küldöttei és a hazaérkezők hozzátar­tozói. Részt vett az ünnepélyes fogad­tatáson Han Hjo-szam, a koreai népi demokratikus köztársaság budapesti követe. Az Országos Béketanács nevében dr. Straub F. Brúnó, Kossuth-díjas akadémikus, a budapesti dolgozók ne­vében Szőczei Sándor, a MÁVAG Kossuth-díjas sztahanovista kovácsa üdvözölte a Koreából hazatért egész­ségügyi dolgozókat. Ezután K­án Hjo­­szam koreai követ mondott üdvözlő szavakat. Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet nevében Kormos Ilona el/társ/ az elnökség tagja beszélt. NÉPSZAVA Mester és tanítvány párosversenye november 7 tiszteletére A karusszerpadon és a nagycsúcs­­távolságú esztergákon végzett meg­munkálás »szűk keresztmetszet” a Ganz Villamossági Gyárban. Kevés a hozzáértő szakmunkás, a munkák tor­lódnak, az esztergályozás késik. A szerelő- és gombolyítóműhelyek pedig nem kapják meg időben az alkatrésze­ket. A termelés a többszörösére növe­kedett a felszabadulás óta. A további még nagyobb eredmények eléréséhez azonban új szakmunkások százaira van szükség a gyárban.­­A jó sztahanovistát nemcsak a sa­ját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hány munkásnak adta át tapasztalatait és milyen eredménnyel" — mondotta Rákosi elvtárs a sztaha­novisták első tanácskozásán. A Ganz Villamossági Gyárban is vannak ilyen sztahanovisták, akik átadják tapaszta­lataikat, új munkásokat nevelnek Az egyik közülük Tóth Sándor sztahano­vista­ esztergályos, aki szocialista kötelezettséget vállalt, hogy Sarkadi Zsigmond átképzést megtanítja a nagygépes munkára. Voltak, akik kételkedtek vállalása sikerében. »Átképzést nem lehet ilyen komoly, felelősségteljes munkára tenni«* —- mondották. Tóth elvtárs, a kommunista eszter­gályos, a szakszervezeti csoport bizal­mija­ azonban annál nagyobb igyeke­zettel tanította­ Sarkadit. Tudta, hogy üzemén, az egész kollektíván segít, ha Sarkadiból »nagygépest« nevel. A legjobb más­szereket mutatta meg fiatal tanítványának, hosszú ideig kísérletezett, új eljárásait tárta fel előtte. Sarkad­ elvtárs az ötvözött acélból készült simítógyűrűket a régi mód­szerrel, spiccessel és 0.1 előtolással esztergálta. Patronálója mást javasolt. »Ne ezzel a szerszámmal csinálja! — állította le Sarkadi gépét. Tóth elv­társ széles vágóélű kést vett elő a szekrényből és azt adta oda­­neki. A késsel kétmilliméteres előtolást tettet alkalmazni és a gyűrű felülete így is ugyanolyan sima, tükörfényes marad. Tóth elvtárs a nagyátmérőjű darabok leszúrásához különleges szerszámot, könyökhajlítású lapátkést csináltatott. Amíg ugyanis azelőtt a forgórész vé­gén az 50—80 milliméteres ráhagyást forgácsolták, 5—600 percig tartott a munka. Most, leszúrással 300 perc is elég rá. A teljesítmény fokozásához hozzájárult a munkahely jó megszer­vezése is. Tóth elvtérs a gép melletti kispadon rendben egymás mellé rakja a­ kulcsokat és az aznapra szükséges szerszámokat. Nem tölt időt a keres­géléssel. De Tóth Sándor sztahanovista esz­­tergályos, nemcsak munkafogásokra tanította Sarkadit, hanem igyekezett új típusú emberré is formálni: az építő­­munka megbecsülésére, a gyári fegye­­lem megtartására, minőségi munkára nevelte. Sarkadi elvtársnak azonban egész sor próbát kellett kiállania, amíg a jó munkások közé emelkedett. Egy ilyen próba volt például az alábbi eset. A nagygépgyár óriás­­turbót készített a Pécsi Bőrgyár ré­szére. A műhely vezetősége megbízott az új szakmunkásban, Sarkadi Zsig­­mondban és azt a megtisztelő felada­tot adta neki, hogy a turbó forgó­részén dolgozzék. A fiatal szakmunkás becsülettel elvégezte a rábízott munkát. Egy helyütt azonban a késsel kissé megkarcolta az anyagot. Igaz, csak némi szépséghibát okozott és a MEO átvette a­­turbót, de Tóth elvtárs még­sem hagyta annyiban a dolgot. — Sarkadi elvtárs, ne adjon ki ilyen munkát a kezéből. Ez a turbó Pécsre kerül — magyarázta­­—, más munka­darabok meg a határon túlra, idegen országokba mennek. Az egész világ látja, hogy mi, magyar munkások hogyan dolgozunk, milyen munkát végzünk. És azonnal megmagyarázta azt is Sarkadinak, miképpen kerülheti el az ilyen hibát. A tanítvány ismét újat tanult: ezúttal az exportmunka felelős­ségteljes voltát ismerte meg. Mielőtt Sarkadi Zsigmond a Ganz Villanyba került, nem dolgozott gyár­ban. Szokatlan volt neki a­­gyár, szi­gorú munkarendje, fegyelme. Egyik este úgy érezte, nem halad jól a munkában. Kapta magát és egy órával korábban hazament. Tóth elvtárs, aki aznap jóval műszakváltá­s előtt ment be az üzembe, üres gépet talált. Más­nap szigorúan felelősségre vonta a fia­tal munkást. A megbántottság és a szégyenérzet viaskodott egymással Sarkadiban. A szégyen győzött Azóta pontosan érkezik munkába és sohasem megy korábban haza. A munkaidő jó kihasználásával és szakmai tudásának fejlesztésével Sar­kadi Zsigmond t­eljesítmény százaléka hónapról hónapra emelkedett. Április első dekádjában még csak 80 százalékot ért el a nagygépen, má­jusban azonban már 112, júniusban 121, októberben pedig 132 százalékra emelkedett teljesítménye. Nemrégen még tanítványa volt — most már ver­senytársa mesterének. A Ganz Villamossági Gyár dolgo­zói a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 36. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy termelési tervüket 37 millió forinttal túlteljesítik. A többi között elkészítik a Varsó Ill. turbó­­generátort. Sarkadi és Tó­ti elvtársak a turbó tengelyének határidő előtti el­készítésére tettek felajánlást. És Tóth elvtárs versenyre hívta ki Sarkadit. De továbbra is segítette versenytárssá fejlődött tanítványát. Nap nap után ismertette előtte a legjobb fogásokat Sarkadi elvtárs a versenyben felül­múlta addigi legjobb teljesítményeit is. A vetélkedés eredményeként 1200 helyett 850 perc­­ alatt készült el a turbótengely. A határidő megrövidíté­sével jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a turbógenerátor december 21-re elkészüljön. Jó munkája nyomán Sarkadi elvtáns keresete is emelkedett. Márciusban még csak 1060 forintot vitt haza, de májusban már 1400, júliusban — éj­szakás volt — 2100, szeptemberben túlórával együtt 2400 forint szolt a ke­resete. Most, hogy vállalását teljesí­tette, új felajánlást tett november­i tiszteletére. Megfogadta, hogy az FHA forgórészének megmunkálásán az ed­digi 125 százalékról 140 százalék fölé emeli teljesítményét. Ha ezt is valóra­­váltja, még szorosabban felzárkózik mesteréhez. A két szakmunkás versenye még nem dőlt el Ha Sarkadi elvtárs tanul, továbbképezi magát és nemcsak a munkamódszereket sajátítja el, ha­nem a kommunista munkalendület ere­jét és felemelő szépségét is megismeri: megelőzheti tanítóját, Tóth elvtársat. A verseny nem könnyít, mert Tóth Sándor sem topog egyhelyben, ész­­szerűssítéseivel mindig új eredményeket ér el, napról napra többet termel. Ver­­senyük alapja a sztálini útmutatás. »Érd utol a legjobbakat és érj el ál­talános emelkedést.« Ezer és ezer új szakmunkás vesz részt a november 7 tiszteletére indí­tott versenyben. Tegnap még tanulók voltak, átképzésök és ma már maguk mögött hagyják a­­technikai normákat. Nem egy közülük a legjobb munkások­kal vetekszik. A tanítványból nőtt versenytársak mestereikkel együtt új termelési győzelmekkel köszöntik a vi­­lá­g minden dolgozójának közös ünne­pét, a Nagy Ol­dóbelt Szocialista For­radalom 35. évfordulóját. Barát Szilárd A Rákosi Műveket 137 békeküldött képviseli a kerületi békeértekezleteken A dolgozók országszerte lelkesen készülnek a III. Magyar Békekongresz­­szusra. Napról napra új munkafelaján­lások születnek és új győzelmeket arat­nak dolgozóink a bányákban, üzemek­ben, szántóföldeken. A pusztavámi bányaüzemben 18 új békebizottság alakult. A békebizottsá­gokhoz naponta érkeznek hírek új kez­deményezésekről munka­felajánlások­­­ról. A Béke­táróban a négy újonnan megalakult békebizottság a Loy-m­oz­­galom kiszélesítését tűzte ki célul. Tatabányán hetven békeküldöttet vá­lasztottak, akik a megyei békegyűlésen a bányászok békeharcos fogadalmai­nak tolmácsolói lesznek. A Rákosi Mátyás Műveket 137 béke­küldött képviseli majd a kerületi kül­­d­öttválasztó-értek­ezleteken. A békekül­döttek készülnek, hogy a termelésben végzett jó munkájukról beszámolhassa­nak az értekezleteken. Az Április 1 bri­gád sztahanovista békeküldöttei hírül viszik azt is, hogy­ a Kerékpárgyár dolgozói hogyan váltották valóra no­vember 7 tiszteletére tett fogadalmu­kat, pótolták az elmaradást a terv tel­jesítésében. Kiskörén több mint ötszáz ember jelent meg a béken­agy­gyűlésen, ame­lyen megválasztották a békeküldötte­ket és a békekongresszus tiszteletére versenyre hívták Heves megye dolgozó parasztságát. Qát &ma eztafianauhra, a kiké. fiancauxt ★ A Ganz Villamossági Gyár kapujában a hatalmas versenytáblán Gál Ernő neve az első. Huszonkilencedikén békeőrséget állt brigádjával. Ő 148 százalékot ért el, brigádjának átlagteljesítménye 143 százalék volt. Gál elv­társat könnyű megtalálni. A fiatal sztahanovista turbószerelőt a hatalmas gyár minden részén ismerik. Neve ismert a megmunkáló műhelyben és a kismotorszereldében is. A transzformátorgyár Vörös Csillag brigádja az ő példáját követi a békeőrségen. A nagyszerelde turbószerelő műhelyében az egyik munkapadon vörösbetűs felirat hirdeti: »Itt sztahanovista, Gát Ernő dolgozik.« Mellette brigádjának tagjai. Majdnem mindegyik sztahanovista. A brigádban Gát elvtárs —­ a brigádvezető — a legfiatalabb szakmunkás. A múlt év őszén került a gyárba átképzésnek, majd májusban turbószerelő szakmunkássá lett. Hogy vált ilyen rövid idő alatt ennyire ismertté a neve? Talán a 28 elfogadott újításával, amelyekkel 150.000 forint évi megtakarítást biztosít népgazdaságunknak, vagy talán, mert mindenki szereti, mint tanítót, elvtársat? Lehet, hogy azért ismerik annyian, mert a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresz­­szusára indított munkaversenyben minden nap a legjobbak között olvashatták nevét a versenytáblán. Dolgozótársai szeretik, becsülik Gát Ernőt. Így történt azután, hogy a gyárban egyszerre két műhely békegyűlésén is béke­­küldötté választották a kerületi küldöttválasztó gyűlésre. Zúgnak a gépek, dübörögnek a daruk, a nagyszereldében a békés munka hangja zeng. Munkája közben Gát elvtárs, a gyár egyik békeküldötte a béke­gyűlésen tett fogadalmára gondol: »Minden erővel azért harcolok a terma­lécben és a politikai felvilágosító munkával is, hogy ne legyen háború. Azt akarom, hogy családom, két szép fiam békében éljen.« Sötét, borús ok­tóberi nap volt. Dö­rögtek az ágyúk, zúgott az ég, ren­gett a föld. Gát Ernő honvéd né­hány társával kúsz­va, szőkéivé igye­kezett a szovjet vonalakat megkö­zelíteni. Hátulról tüzeltek rájuk. Gát Ernő összeesett. Eltalálták. Társai kimerülten húzták, vonszolták maguk után a szovjet vo­nal, a szabadság felé. Gát Ernő hat hónapig volt szov­jet kórházban. A szovjet orvosok meggyógyították. Ez alatt ment a hír a Horthy-pribé­­kék távíróján: Gát Ernő honvédet szö­kés közben agyon­lőttük. A hír elju­tott a Szabolcs megyei Kék köz­ségbe is. A csendőr, Ors fii jegyezte: ez már a harmadik Gát fiú, aki szökni akart. Tehetetlen dühükben a csendőrlegények agyonverték az apát. Az anya nem bírta el a csapásokat. Belepusztult fájdalmába.

Next