Népszava, 1952. december (80. évfolyam, 282-306. sz.)

1952-12-02 / 282. szám

NÉPSZAVA Huszonöt évvel ezelőtt, 1927. december másodikén nyílt meg az SZK(b)P XV. kongresszusa. E kongresszus — mint Sztálin elvtárs jellemezte — a kollektivizálás kongresszusa volt. A kongresszus olyan időben ült öszsze, amikor a Szovjetunió már jelentős sikereket ért el a szocialista iparosítás sztálini útján, tekintélye óriási mértékben megnőtt és a világ dolgozói mind nagyobb rokonszenvvel fordultak az első szocialista állam felé, biztatást és erőt merítve sikereiből. Ugyanakkor a Szovjetunió eredményei félelemmel és gyűlölettel töltötték el az imperialistákat. Sztálin elvtárs beszámolójában rámutatott, hogy az imperialisták a Szovjetunió gazdasági sikerei és a világ dolgozói között megerősödött rokonszenv láttán mindent elkövettek, hogy a Szovjetuniót elszigeteljék, provokálják, előrehaladását megnehezítsék. »Köztudomású — mondotta —, hogy most általában nem fognak neki semilyen aljas és szennyes ügynek anélkül, hogy azt vonatkozásba ne hoznák a Szovjetunióval. Az imperialistákat e törekvéseikben a legbuzgóbban akkor is — akárcsak napjainkban — jobboldali szociáldemokrata lakásaik segítették, akik arra törekedtek, hogy elfedjék az imperialisták agresszív törekvéseit, félrevezessék a dolgozó tömegeket. Ebben a helyzetben Sztálin elvtárs megmutatja a béke megőrzésének, a Szovjetunió elleni intervenció elhárításának útját. Beszámolójában a következőképpen határozza meg a Bolsevik Párt külpolitikai feladatait: »Nem szabad elfelejtenünk Lenin szavait, aki azt mondotta, hogy építésünk ügyében nagyon sok függ attól, sikerül-e elodáznunk a kapitalista világgal való háborút, amely elkerülhetetlen, de amelyet el lehet odázni addig az időpontig, amikorra megérik az európai proletárforradalom, vagy amikorra teljesen megérnek a gyarmati forradalmak vagy végül addig, amíg a kapitalisták a gyarmatokon való osztozkodás miatt hajba nem kapnak egymással. Ezért a kapitalista országokkal való békés kapcsolat fenntartása kötete feladat számunkra. A kapitalista oszágokkal való kapcsolatainknak alaja az, hogy lehetségesnek tartjuk . ellentétes rendszer egyidejű létezés A gyakorlat ezt teljes mértékben igzolta.* A Szovjetunió Sztálin elvtárs út. A falu szocialista átalakításának útja Huszonöt évvel ezelőtt nyílt meg az SZK(b)P XV. kongresszusa hatásait követve, megakadályozta az elszigetelésre irányuló imperialista törekvéseket. Meg tudta akadályozni az imperialista rablótörekvéseket, mert szilárdan folytatta békepolitikáját, mert számításba vette az imperialista államok közötti ellentéteket és mert biztosan számíthatott Európa munkásosztályának a Szovjetunió iránti rokonszenvére. A Szovjetunió belső helyzetét elemezve, Sztálin elvtárs kongresszusi beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szovjet gazdaság fejlődését két döntő tény jellemzi: egyrészt, hogy a népgazdaság fejlődése az iparosítás jegyében folyik, s így az ipar szerepe megnőtt a mezőgazdasággal szemben, másrészt, hogy a szocialista gazdasági formák részaránya, s ezek vezetőszerepe minden területen növekszik. A Szovjetunió »ipari országgá válik... biztosan és gyorsan halad a szocializmus felé” — állapította meg. A feladat, mondotta Sztálin elvtárs, az ipar fejlődésével kapcsolatban: »megszilárdítani a szocialista iparfejlesztés elért ütemét és fokozni azt a közeljövőben, hogy megteremtsük azokat a kedvező feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy utolérjük és túlszárnyaljuk az előrehaladott kapitalista országokat. Vásképpen állt a dolog a mező* * gazdaságban. A mezőgazdaság egészében véve ugyan túlhaladta a háború előtti színvonalat, de a gabonatermelés elmaradt a szükségletektől Ez a helyzet 1927. év végén — amikor is az ipar gyorsütemű fejlődésével a városi lakosság nagy mértékben gyarapodott — komoly nehézségeket okozott. A mezőgazdaság fejlődési ütemének elmaradását a felaprózott, szétforgácsolt parasztgazdaságok milliói okozták. E gazdaságok nem rendelkeztek azokkal az előnyökkel, amelyekkel az egyesített, államosított nagyipar, nem tették lehetővé korszerű technika alkalmazását. A mezőgazdaság elmaradottsága veszélyeztette a Szovjetunió iparosítását is. Sztálin a Mars beszámolójában feltette a kérdést: »Hol a mezőgazdaság kiútja? — és így felelt rá: »A kiút abban van, hogy a tus föld társas megművelése alapján átmennek nagyüzemű és egyesített gazdaságokba, áttérnek a föld kollektív megművelésére új, magasabb technika alapján. A kiút abban van, hogy ■ a kis és törpe parasztgazdaságokat fokozatosan, de állhatatosan, nem kényszer, hanem példaadás és meggyőzés útján nagy gazdaságodban egyesítjük, a föld közös, társas, kollektív fregművetése alapján, mezőgazdasági gépeiket és traktorokat alkalmazva, és alkalmazva a földművelés belterjességét fokozó tudományos módszereket. Más ■ kivezető út nincs.« Az SZK(b)P XV. kongresszusa határozatot hozott a mezőgazdaság kolilektivizálásának fejlesztésére és soronlevő gyakorlati feladatként kitűzte , a szétforgácsolt, kisparaszti gazdaságok fokozatos átvitelét a nagyüzemű, társas, kollektív megművelésű gazdaságokra. . A szocializmus ilyen széles fronton kibontakozott támadása a kapitalista elemek ellen együtt járt a munkásosztály árulóinak, a trockista-buharianista elemek és az általuk támogatott 5 kulákság fokozott ellenállásával AXV. pártkongresszus kiűzte a munkásosztály trockista-z inovjevista ellenségeit a pártból és határozatot hozott a kulákság elleni erélyes támadásra. Ez eredményezte, hogy 1928 végére elegendő gabonatartalék állt a szovjet állam rendelkezésére és a kolhozmoz■ galom biztos lépésekkel haladt Hőre. •Sztálin elvtárs tanításai, a Szovjetunió tapasztalatai a mezőgazdaság szocialista átalakításáról felbecsülhetetlen segítséget jelentenek minden szocializmust építő országnak, így hazánknak is. A gyors ütemben fejlődő szocialista ipar mögött országunkban i is elmaradt a mezőgazdasági termelés üteme. Rákosi elvtárs pártunk II. kongresszusán rámutatott arra, hogy »szocialista fejlődésünk meggyorsításának ' legnagyobb féke mezőgazdaságunk ' helyzete ... mert a követelmények sokkal gyorsabban nőnek, mint a mezőgazdaság termelése«. Éppen ezért a sztálini útmutatást követve, pártunk nagy súlyt helyez arra, hogy dolgozó parasztságunk az önkéntesség szigorú szem előtt tartásával, a termelőszövetkezetek meglátogatása során szerzett jó tapasztalatai alapján a nagyüzemi társas gazdálkodás útjára lépjen. Pártunk Központi Vezetőségének november 29-i ülésén Gerő elvtárs, a mezőgazdaság 1953. évi feladatairól szólva, a hozam növelését központi kérdésként jelölte meg, a többi között azért is, mert ezaz előfeltétele és alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi társas gazdálkodás fölényéről az egyéni kisüzemi gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belépjenek a termelő- Szövetkezetekbe«, így alkalmazza pártunk Sztálin elvtárs lángeszű tanításait, a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalatait és enyiazánk szocialista építésének záloga. Huszonöt év telt el a XV. kongreszszus óta. Napjainkban a világtörténelmi jelentőségű XIX. kongresszus beszámolóinak, határozatainak fényénél mérhetjük le azt a nagyszerű utat, amelyet dicsőséges Kommunista Pártjának vezetésével a szovjet nép megtett a XV.kongresszus óta. A XV. pártkongresszuson — huszonöt esztendővel ezelőtt — a szocializmus építésének nagy állomásához érkezett el a Szovjet nép: a kongresszus elfogadta az első ötéves terv irányelveit. A XIX. kongresszuson elfogadott ötödik ötéves terv hatalmas lépést jelent a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján. A XV. pártkongresszuson a mezőgazdaság kollektivizálása került napirendre olyan helyzetben, amikor a mezőgazdaság elmaradt az ipar gyorsütemű fejlődése mögött, amikor a Szovjetunióban gabonaprobléma volt. A XIX. kongresszuson a szocialista mezőgazdaság ragyogó fejlődését, világraszóló diadalát hirdette Malenkov elvtársnak az a megállapítása is, hogy »a gabonaproblémát. ■, amely egykor a legégetőbb és legkomolyabb probléma vált, sikeresen megoldottuk, végérvényesen és visszavonhatatlanul megoldottuk«. A kommunizmust építő szovjet nép a nagy Sztálin tanításaitól lelkesítve halad előre a XIX. kongresszus jelölte úton, fényes jövője, a kommunizmus felé. A pártkongresszus útmutatása világító fáklyaként ragyogja be az utat, amelyen az egész emberiség halad majd, s amely a magyar nép nagyszerű jövőjét is jelzi. Molnár László 2 A döntő tervfeladatok végrehajtásáért küzd Kurucz Imre, a kohó- és gépipar legjobb mérnöke Gerő elvtárs november 29-i beszámolója népgazdaságunk helyzetéről és feladatairól nagy segítség minden dolgozónak a döntő tervév teljesítéséért, 1953 jó előkészítéséért folyó küzdelemben. A műszaki vezetők különösen nagy segítséget kaptak munkájuk felméréséhez, hibáik megszüntetéséhez, eredményeik fokozásához. A Magyar Acélárugyár fizikai és műszaki dolgozói is új erőt merítenek nagy harcukhoz Gerő elvtárs szavaiból. Az üzem dolgozói megígérték az angyalföldi gyárak közös vállalásában és teljesítik is: december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára minden részletében befejezik 1952. évi tervüket, év végéig 2,200200 forint értéket gyártanak terven felül. Legyőzik az „objektív“ nehézségeket, egyenletessé teszik a termelést A nagy küzdelem egyik legfőbb parancsnoka Kurucz Imre elvtárs, a gyár sztahanovista főmérnöke. Mindennapi nagy munkájával, szakértelmével, áldozatkészségével vívta ki november 7-re az elsőséget kohó- és gépiparunk sok ezer mérnöke között. Dolgozótársaival szorosan együttműködve, jó műszaki munkával segíti a küzdelmet, amely most a győzelemért folyik A gyár termelése a háború előtti állagnak csaknem a tízszeresére növekedett s a Magyar Acél — Kurucz elvtárs műszaki irányításával — az ország legjobb üzemei közé fejlődött. Hogyan történt ez? A Magyar Acél talán könnyebb helyzetben volt, kevesebb »objektív« nehézséggel küzdött, mint más üzemek? Nem. Csakhogy amíg —■ Gerő elvtárs szavaival — »,gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak »objektív« nehézségekre, amikor a termelési tervet nem teljesítik« — Kurucz elvtárs nem híve a nehézségek feletti siránkozásnak. Bátor, következetes harc folyik a gyárban a nehézségek leküzdéséért. Ilyen szellemben neveli Kurucz elvtárs munkatársait. Az anyag biztosítása itt is nagyon sok nehézséggel jár. Az Ózdról érkező anyag minősége is gyakran kifogásolható- Siránkozás helyett azonban megoldást kerestek és találtak a minőségi munka akadályainak elhárítására. Laboratóriumot szerveztek az anyagok minőségének vizsgálatára. A laboratórium segítségével a célnak meg nem felelő nyersanyagokat átkovácsolással, sajtolás- sal, olykor többszöri hőkezeléssel kifogástalanná dolgozzák át. »... következetes, szívós harcot kell folytatnunk az ütemes, egyenletes termelés megvalósításáért...« — mondja Gerő elvtárs. — A Magyar Acélban következetesen folyik ez a harc. Éppen ez adja a legnagyobb segítséget az üzem dolgozóinak jó teljesítményeik eléréséhez. Kurucz elvtárs évek óta mélyrehatóan tanulmányozza a szovjet műszaki irodalmat, így tudta a gyárban a programmozást magas színvonalra emelni s ezzel az ütemesség egyik alapfeltételét megteremteni. Az üzem ma élenjár a Gépipari Igazgatóság valamennyi üzeme között a termelés ütemessége tekintetében. Mindenekelőtt az egyenletes termelés eredménye, hogy a gyár dolgozói a döntő tervév minden hónapjában túlteljesítették előirányzatukat. A dolgozókra támaszkodnak és segítik a káderek gyorsabb fejlődését . Gerő elvtárs így mutat utat az üzemek politikai és műszaki vezetőinek. .. támogassák, segítsenek valóraváltani az újítók, az élenjárók, a rejtettebb, korszerűbb termelési eljárásokat kezdeményezők javaslatait...« Kurucz elvtárs kiváló szaktudását állandóan kiegészíti a dolgozók javaslataival. Nagy figyelmet szentel az újítómozgalomnak és az újítók eredményeinek gyors felhasználásával öregbíti gyára jó hírnevét, így például Bardócz és Szombatfalvi elvtársak hőkezelés újításának bevezetésével lényegesen megnövelte a csigafúrók élettartamát. Egész iparunk érzi ennek jó hatását, hiszen csigafúrót csak a Magyar Acélban gyártunk. Mátyás elvtárs, sztahanovista stancoló újítása az autórugók darabolásánál hozott nagy anyagmegtatkarítást. Nem véletlen, hogy Kurucz elvtársat szívesen és mindenben segítik dolgozótársai. Ezt a megbecsülést is kiharcolta magának. Nincs a nevelésnek, az oktatásnak olyan formája, amelyben személyesen részt ne vett volna. Előadott az Iparostanulóknak, tanított az átképzősök iskolájában, valamint a művezető- és a MEO-tanfolyamokon. Az üzemnek szinte minden dolgozóját személyesen ismeri, tudja, mit bízhat rájuk, szemmel tartja fejlődésüket. Támaszkodik a pártbizottság iránymutatására, igénybe veszi az üzemi bizottság segítségét, törődik a száz százalékon alul teljesítők szervezett tanítás a val, fokozatosan sikerült is számukat is tíz százalék alá szorítani, a Kurucz elvtárs azonban cseppet sem elégedett ezzel. Célul tűzte, hogy minden dolgozó elérje a gyárban legalább a normát. Megértette azt is, hogy a célt a párt útmutatásának, Gerő evtárs szavainak megszívlelésével érheti el: »... siettetnünk kell kádereink műszaki-gazdasági képzését, elő kell segítenünk kádereink gyorsabb fejlődését« A Magyar Acélban konkréten a műszaki továbbképző körre vonatkozik ez az útmutatás. Több jó dolgozó került már a legjobbak közé a továbbképző körön tanultak segítségével és tudásával segítséget nyújtott tapasztalatlanabb társainak. Az eredmény azonban még nem kielégítő. Kurucz elvtárs most a háromműszakos munkának megfelelően tovább akarja a műszaki továbbképző kört fejleszteni. A jelenlegi eggyel szemben legalább két, később három párhuzamos tanfolyam indítását irányozta elő, hogy minél több szakmunkás megismerkedjék a gyors és a gyorsított megmunkálás kérdéseivel, a logarléc kezelésével és más hasonló alapvető műszaki tudnivalókkal. Szigorú takarékosság A kohó- és gépipar legjobb mérnöke azt is kötelességének tartja, hogy a gyáron kívül széles körben ismertesse tapasztalatait. Az ütemes termelésről tartott beszámolója országszerte elteredt üzemeinkben. A mérnöki továbbképzőn, a Gazdasági és Műszaki Akadémián szívesen hallgatják előadásait, olvassák könyveit a kovácsolásról, a forgácsolás nélküli megmunkálás kérdéseiről. Kurucz elvtárs nem panaszkodik nagy elfoglaltsága miatt. — A műszaki első dolga — mondja—, hogy teljesítse tervét és vállalását. — Ő magaegyütt versenyez gyára dolgozóival és mindenkor teljesíti adott szavát. November 7 tiszteletére végrehajtotta a szeleptműhely áthelyezését a gépműhelybe, hogy ezzel megkönnyítse a szelepgyártást. A jól végzett munka érzésével olvashatta Gerő elvtársnak a takarékosságra vonatkozó útmutatását is: »... minden téren a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani”. A terv állandó díjteljesítése mellett az előírt mértékért túl fokozták a termelékenységet, csökkentették a gyártási költségeket. Az elektromos energia- és a gázfogyasztásnál különösen jelentős megtakarítást értek el. (A Magyar Acél Budapest egyik legnagyobb gázfogyasztója!) A mind ütemesebbé váló termelés eredményeként a fajlagos felhasználás viszonyszántát egy év alatt az elektromos energiánál mintegy 17 százalékkal, a gáznál pedig ennél is jóval nagyobb mértékben sikerült csökkenteni. Alapos felkészülés 1953-ra Kurucz elvtárs most még nagyobb szabású feladatok teljesítésén dolgozik. Szocialista kötelezettségvállalásának megfelelően különösen a műszakiszervezési intézkedések tervének kidolgozására fektetett nagy súlyt. Gerő elvtárs útmutatása: »... elő kell készítenünk a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenetet 1953-ra« — új ösztönzést ad ehhez a munkához. Az első tennivalókat jól megoldották ezen a területen. Kurucz elvtárs és munkatársai, Csatári főtechnikus, Mártonfi sztahanovista esztergályos és a »csúcsbizottság« többi tagja 61 pontban foglalták össze a feladatokat. A feladattervet széles körben elterjesztették a dolgozók között. A dolgozók bevonása most is eredményes volt. Fleltner Róbert köszörűs két javaslatával megindult a javaslatok áradata. Nem véletlen, hogy a terv kibocsátását követő héten az átlagos héttel szemben húsz javaslat érkezett az újítási irodára, így harcolnak a Magyar Acélban egyszerre az 1952. évi terv győzelmes befejezéséért és a jövő évi terv alapos előkészítéséért. A gyár dolgozói megfogadják Gerő elvtárs útmutatását: »...a nehézségekkel dacolva, az ötéves terv még hátralevő két évében, 1953—54-ben úgy dolgozzunk, hogy egészében teljesítsük népgazdaságunk jelentett ötéves tervét«. Kurucz elvtárs jó parancsnok ebben a harcban. Boldog örömmel fogadta, amikor jelentették: »A gépműhely és a kovácsolóműhely befejezte évi tervét.« — Látja — mondta nevetve a hírhozónak —, mindig mondom, a műszaki szeme egyszerre nézzen a jelenbe és a jövőbe. Ez itt mutat a jövő évben felépülő korszerű üzemészek tervrajzaira — a jövő. A jelen pedig — és ezt ne felejtsék el — az ott! — mutat ki az ablakon. A főmérnök ablaka a gyár főbejáratára nyílik, ahol félméteres vörös betűk hirdetik: »Angyalföld nem hagyta magát! Megelőzzük Kőbányát« Rajki András 1952 DECEMBER 1, KÉM Jó eredménnyel járt a vasárnapi vasgyűjtés Vasárnap a budapesti fiatalok eredményesen folytatták a vasgyűjtést A IV. kerületben kétezer fiatal nótaszóval indult vasárnap reggel vasat gyűjteni. Az összegyűjtött több száz mázsa vasat gépkocsikkal szállították be az átvevőhelyeikre. Lelkes munkát végeztek a VI. és a VIII. kerületi fiatalok. Voltak azonban kerületek, ahol a fiatalok elhanyagolták a vasgyűjtést. A IX. kerületben a DISZ-bizottság mozgósított ugyan ötszáz fiatalt ittasárnapi gyűjtésre, de ezek közül kevesen jelentek meg. Rosszul szervezte meg a XIV. kerületi DISZ-bizottság is a vasárnapi vasgyűjtő napot; az előirányzott hatszáz fiatal közül sokan nem jelentek meg. Nógrád megyében jó eredményei születtek vasárnap. Salgótarjánban kétszáz DISZ-fiatal és 150 úttörő 128 mázsa vasat gyűjtött. CL fieimtic szent mállatú „Úttöta* termeiANZM-et fiezet a tadalmátul készídt rá feLhasználásáért • Az állatállomány eddigi fejoldásét se veszélyezteti az idei kedvezőtlen termet a ezért Igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk az állat, állomány fenntartjaa, áttaláltatóea és mennyiségi továbbfejlesztés érdekében.« (Gerő Ernő elvtársnak az MDP Központi Vezetősége ülésén elhangzott beszédéből.) Állatállományunk fejlesztésének elengedhetetlen feltétele a termelékenység fokozása és a takarmánytermelés növelése mellett a meglevő takarmánykészlet jobb felhasználása. Erre gondoltunk, amikor csoportértekezleteken megbeszéltük az acsádi Petőfi termelőszövetkezet versenykihívását. Az értekezleten úgy határoztunk, hogy termelőszövetkezetünk 82 tehene, 70 gőbölye, 136 növendékmarhája, 240 sertése és 40 lova jó áttelel telesére számosállatonként több mint hét köbméter silótakarmányt biztosítunk. Ezért: 1. Silózási tervünket az eddigi 150 százalék helyett december 15-ig kétszáz százalékra teljesítjük. A nyári zöldsilómennyiséggel 120 mázsa abraktakarmányt, a szalma feltárásával pedig száz mázsa szénát takarítunk meg. A szálastakarmányokat szecskázzuk és így mintegy ezer mázsa tavasziszalmát is felhasználhatunk. 2. A tejtermékek készítésénél megmaradó napi 400—500 liternyi fölözött tejet a sertésekkel megetetjük, a gyökér- és gumósnövényeket pedig pácolva adjuk a sertéseknek. A tehenek silóját pelyvával keverjük, 24 óráig pácoljuk és sós vízzel meglocsoljuk. * , 3. A begyűjtött szálastakarímányt gondosan tároljuk. A tél folyamán szénával és takarmányszalmával keverjük a tehenek számára. A 140 mázsa lucernaszérát és a kétszáz mázsa lóhereszénát először szecskázzuk,utána pedig megdaráljuk a sertéseknek- így 340 mázsa fehérjedús takarmányt biztosítunk számukra. A tél folyamán — miután a munka nehezén már túl vagyunk — a lovak széna helyett bükkönyszalmát és napi egy kiló abrakot kapnak, így 153 mázsa szénát és 38,40 mázsa abrakot takarítunk meg. A megtakarított abrak pótlására silótakarmányt adunk. 4. Tehenészetünkben héttagú női brigád dolgozik, nagyon jó eredménynyel. Egy év alatt kilencven százalékra emelték fel a tehenek hatvanszázalékos ellési átlagát és most vállalták, hogy a száz százalékot is elérik. A tejtermelés fokozására pedig a hatliteres fejési átlag helyett kilencliteres átlagot akarnak elérni. A háromszori fejést már bevezettük és a tíz literen felüli tehenek az alaptakarmányon kívül literenként negyven deka pótabrakot is kapnak. Amíg az időjárás megengedi, az állatokat szabadban legeltetjük, hogy a takarmánynyal így is takarékoskodjunk. 5. Kéthetenként kimeszeljük az istállókat, gondoskodunk fertőtlenítésükről, a bejáratoknál pedig fertőtlenítő ládákat helyezünk el, hogy az állatok egészségét megóvjuk. 6. 1952. évi állattenyésztési tervünket 122 százalékra teljesítettük. 1953 első félévi tervünket május 1-ig teljesíteni akarjuk. 7. Szakmai tudásuk fejlesztésére állattenyésztőink a tél folyamán hároméves alapfokú szaktanfolyam hallgatását kezdik meg. 8 .Minden állatunkról pontos nyilvántartást vezetünk. 9. Beadási kötelezettségünknek minden téren pontosan eleget teszünk, hogy ezzel is hozzájáruljunk népgazdaságunk fejlesztéséhez, ötéves tervünk teljesítéséhez és békénk erősítéséhez. Tőke János, a kemenesszentmártoni „Úttörő” termelőszövetkezet elnöke