Népszava, 1952. december (80. évfolyam, 282-306. sz.)

1952-12-28 / 304. szám

952 DECEMBER 71, VASÁRNAP A párt- és szakszervezeti aktivisták példamutatása lendíti előre a tervteljesítést a Lovászi Kőolajtermelő Ipari Vállalat üzemeiben Lovászi — ez a völgyben elterülő község, a kora reggeli órákban szinte beolvad a szürkületbe. Csak a hatalmas, negyvenméteres fúrótornyoknál világító lámpák mutatják az irányt. Ahogy világosodik, úgy tárul elénk a hótakaróval borított kis völgy minden szépsége. A régi községtől alig egy kilométernyire emelkednek a Lovászi Kőolajtermelő Ipari Vállalat új üzemrészei, az újonnan épített modern munkáslakások és a jól felszerelt kultúrotthon. A községet és az ipartelepet körülöleli az épülő és a már működő fúrótornyok sokasága. Az idegen, aki először jár erre, nem tudja, merre nézzen, mit figyeljen. Az egyik úton lánctalpas sztálingecek vontatják a tornyok felállításához szükséges vasalkatrészeket. A toronyépítő munkások nagy magasságokban, akrobataügyességgel szerelik össze a tornyokat. A másik úton teherautók hordják a fúráshoz szükséges acélcsöveket. A csövekben a »halfarkú« fúró centiméterről centiméterre verekszi magát a föld gyomrába, 1000—1300 méter mélységben húzódó olajréteg felé. Azután, amikor a fúróbrigádok elérték az olajat — kiszedik a föld gyomrából az acélcsöveket és az olajkút megkezdi működését Ezek mellett a kutak mellett végzi munkáját — napsütésben, esőben, hóban — a »Béke«-, a »Szabadság«-, az »Előre«- és a Blasenko-brigád. Munkájuk nyomán egyre több nyersolaj kerül a föld felszínére, egyre több gázt biztosítanak a koromgyártáshoz, gumigyártásunk egyik fontos alapanyagához. Mint mindenütt , itt is a kommunisták járnak a harc élén. A legjobbak példamutatása, az ennek nyomában kialakuló közös munka s a pártaktivisták, szakszervezeti aktivisták szervező, nevelőmunkája viszi mind előbbre a brigádokat tervük teljesítésében. Alig egy hete történt, a »Szabad- Gág«-brigádnál — a műszakváltás előtt két órával —, hogy a »csőgörény« (ezzel tisztítják az olajvezetékeket) elakadt az olajvezetékben. A hiba kijavítása gyors intézkedést követelt Hajdú Pál elvtárs szakszervezet bizalmi azonnali megbeszélést tartott Tóth László elvtárssal, a brigád pártcsoportbizalmijával. »Műszak után négy órakor megkezdjük a hiba kijavítását ...« — így határoztak. Elérkezett a négy óra. A délelőttös műszak dolgozói készülődtek hazafelé Tóth és Hajdú elvtársak odaálltak ellbük. — Elvtársak! Az egyik kútban elakadt a »csőgörény«. Szét kell szednünk a vezetéket, nem várhatunk ítéletnapjáig. Ki jön segíteni? Csend fogadta szavaikat. — Végezzék el a délutánosok — tolta másra a feladatot egyikük. — Elmegy az autóbusz s akkor gyalogolhatunk hazáig — szólt a másik. Hajdú elvtárs gyorsan válaszolt. — Ha ezt a feladatot a délutános műszak végzi el, akkor a brigád nem tudja teljesíteni a tervet, mert a többi kutak parafinlerakódás következtében eldugulnak. Most kell tehát cselekednünk. — S nem várva választ és magyarázkodást, Tóth elvtárssal együtt elindultak és hozzákezdtek a vezeték kiásásához. Nem telt el sok idő, talán egy perc, talán két perc is körülöttük volt az egész brigád. Közösen szedték szét a vezetéket, a hiba megszüntetése után újból összeszerelték és betemették azokat. Mire végeztek a rwinkával, öreg este lett. A brigád tagjai éhesen, de jóleső érzéssel távoztak munkahelyükről. Érezték, hogy munkájukkal hozzájárultak a többiek zavartalan termeléséhez, a terv teljesítéséhez. A »Szabadság»-brigád tagjai jól állják adott szavukat. December 15-ig 164 százalékra teljesítették fogadalmukat. És mégis! Minden nagy eredmény ellenére — mégsem ők az elsők. A nagy »vetélytársa — a »Béke«-brigád megelőzte őket Pedig ez a brigád a tervteljesítés terén december elején még nagyon rosszul állt: november havi teljesítményük 99,1 százalék volt. A brigád pártcsoportbizalmija és Treiber József műhelybizottsági tag az elmúlt napokban azután röpgyűlésre hívták össze a brigádot. Elmondották, hogy pártunk és kormányunk azt várja az olajbányászoktól, hogy tervüket maradéktalanul teljesítsék és még jobb munkával készüljenek a jövő évi megnövekedett feladatokra. Idézték Rákosi elvtárs szavait: »Nyersolajtermelésünket 25 százalékkal fogjuk fokozni... Ezek a célkitűzések magasak, de elérhetők, sőt túlteljesíthetők.« Ezen a gyűlésen Treiber elvtárs javaslatára a brigád egyhangúlag elhatározta, hogy az eddig napi négy-öt órát működő két kútnál biztosítják a 24 órás üzemeltetést. Lelkes, bonyolult munka kezdődött. De megérte. A brigád teljesítménye az utóbbi napokban állandó emelkedést mutat. Ha most érdeklődünk a brigád tagjainál elért eredményeikről, büszkén mondják: a terven felül vállalt 10 tonna olaj helyett már eddig is 30 tonnát adtak népgazdaságunknak. A nagy versenyhez, az egyre fokozódó teljesítményekhez jelentős segítséget nyújt az üzemi bizottság, amely az üzemi pártszervezet vezetése és irányítása mellett végzi munkáját. A pártvezetőség rendszeres időközönként beszámoltatja munkájáról a szakszervezetet és megszabja az elkövetkezendő feladatok megoldásának útját, módját. A pártvezetőség egyik tagja rendszeresen részt vesz az üzemi bizottsági értekezleteken, tanácsaival, javaslataival segíti az üzemi bizottság munkáját. Legutóbb is így hívták fel az üb figyelmét arra, hogy a műszakiakkal, a művezetőkkel nem elég szoros a kapcsolatuk. Az üzemi bizottság értett az utat mutató szóból, s mai már a legszorosabban együtt dolgozik az üzem műszaki vezetőivel. A műszakiak szinte kivétel nélkül szocialista fogadalmat tettek, hogyan segítik elő az üzem és a brigádok termelési eredményeit De jól megtanulta az üzemi bizottság azt is, hogy az adott szó valóraváltását, a fogadalmak teljesítését rendszeresen ellenőrizni és segíteni kell.Éppen ezért naponta ellenőrzi, hogy az egyes brigádok milyen eredményt értek el, s ahol lemaradás mutatkozik, azonnal segítséget nyújt. Ezt tette Apáti Imre elvtárs, az vb termelési felelőse legutóbb is, amikor a lemaradó Blasenkóbrigádnál ismertette az élenjáró »Béke«- és »Szabadság«-brigád munkamódszereit. Abban az esetben pedig, amikor olyan műszaki probléma akadályozza a terv teljesítését, amelyet az üb nem tud megoldani — brigádot szerveznek a párt, a műszaki vezetés és az üzemi bizottság egy-egy tagjából és a helyszínen adnak azonnali segítséget a termelés folyamatosságának biztosításához. Jól használja fel az üb a verseny nyilvánosságát is a termelés ösztönzésére. A versenytáblákon naponta feltüntetik az eredményeket Ezt a munkát a szakszervezeti bizalmiak végzik. Számos példa akad az üzemben arra is, hogy a párosversenyek eredményeit az egymástól négy-öt kilométerre eső kutaknál maguk az üzemi aktivisták értékelik, s nem várnak valamiféle »kiértékelő bizottságra« — mint sok helyütt máshol.. Az üb és az egyes aktivisták jó munkája azzal az eredménnyel járt, hogy az üzem a december 15-ig esedékes olajtermelésnek 105 százalékát valósította meg. Olajbányászatunk előtt az elkövetkezendő évben még hatalmasabb feladat áll, mint 1952- ben. Tudja ezt az üzemi bizottság is. Éppen ezért, ha ezeknek a feladatoknak eleget akar tenni , a brigádok között már kialakult párosversenyt tovább kell szélesítenie az üzem minden brigádjára. Terjessze széles körben az üzemi bizottság az élenjáró szakszervezeti aktivisták tapasztalatait. Adjon az üzemben folyó munkaversenynek további lendületet, s ezzel járuljon hozzá, hogy a Lovászi Kőolajtermelő Ipari Vállalat a reá váró feladatoknak eleget tehessen. (T. J.) N. Idamzsab mongol követ bemutatkozó látogatásai N. Idamzsab, a Mongol Népköztársaság budapesti követe december 26-án megkoszorúzta a gellérthegyi emlékművet majd bemutatkozó látogatást Ill. Rónai Sándornál, a országgyűlés elnökénél. December 27-én Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszternél és Kiss Károlynál, a minisztertanács elnökhelyettesénél volt bemutatkozó látogatáson.(MTI) 5 NÉPSZAVA AZ IPARGAZDASÁG MINDENNAPI KÉRDÉSEI Az önköltség és az önköltségcsökkentés jelentősége Rákosi elvtárs december 15-i parlamenti beszédében legfontosabbfeladataink felsorolásánál mondotta: hogy a népgazdaság, mint az államigazgatás területén harcoljunk a legszigorúbb takarékosság megvalósításáért ...« Gerő elvtárs a párt Központi Vezetősége előtt tartott legutóbbi beszámolójában ugyancsak kiemelte a szigorú takarékosság jelentőségét népgazdaságunk minden területén. Pártunk vezetői rámutattak, hogy megkell szüntetnünk a feleslegesen fényűző módon végrehajtott építkezésekben, az eléggé nem csökkenő selejtben, anyagkezelésben és egyéb területen mutatkozó pazarlást. A hanyagságok e téren odavezettek, hogy — amint Gerő elvtárs rámutatott — elmaradtunk önköltségcsökkentési tervünk előirányzatától, 6,5 százalékos önköltségcsökkentés helyett előreláthatólag csak 5 százalék csökkenést érünk el Az önköltség rendszeres, állandó csökkentésének törvényszerűnek kell lennie szocialista építőmunkánkban. A kérdés fontossága megértéséhez szükséges, hogy alaposanmegismerkedjünk az önköltség fogalmával. Ahhoz, hogy egy vállalat termelni tudjon, szüksége van anyagra, munkaerőre, üzemépületre, gépekre, energiára, világításra és így tovább. Mindezekre a vállalatnak pénzt kell kiadnia. Vegyünk egy példát Egy öntöde egy negyedévben a felsorolt költségekre kiad egymillió forintot és ugyanebben a negyedévben 1000 öntvényt termel. Az 1000 öntvény önköltsége tehát egymillió forint Ha a tej-A termelés a fenti esetben egyik negyedévről a másikra 20 százalékkal nőtt. (1200:1000:120 százalék.) Az összesköltségráfordítás ugyanakkor csak 8 százalékkal nőtt. (216.000: 200.000:108 százalék.) Minden darab termék önköltsége 20 forinttal csökkent Az önköltség rendszeres csökkentése népgazdaságunk fejlődése és népünk életszínvonalának emelkedése szempontjából egyaránt fontos. A fenti példánál, ahol egy-egy darab termék önköltsége 20forinttal csökken, 9 darab után már egy új terméket állíthatunk elő az önköltségcsökkentés eredményeként. Az önköltségcsökkentés tehát a termelés növelésének alapvető eszköze. Ha maga is a termékek önköltsége, akkor az üzem a rendelkezésére álló pénzeszközökből — amelyen anyagot, energiát, szerszámot stb. vásárol — drága és kevés terméket tud csak előállítani; alacsony önköltséggel viszont több és olcsóbb terméket készít — az összkiadás növekedése nélkül. Az önköltség állandó csökkentésében minden dolgozó közvetlenül is érdekelt, hiszen éppen az önköltségcsökkentés teszi lehetővé az árak leszállítását. Szaburov elvtárs mondotta az SZKP XIX. kongresszusán: »A termelés önköltségének és a forgalmi költségeknek a csökkentése a kis- és nagykereskedelmi árak további leszállításának alapja. Az önköltség csökkentése tehát életszínvonalunk emelésének legfontosabb módja. Az önköltségcsökkentés alapja a takarékosság. Minél kisebb anyagfelhasználással, energiafelhasználással és munkaidőfelhasználással termelünk, annál kisebb költség jut minden termékre. Minél kevesebb anyag és munka vész kárba a selejttel, minélkisebb költséget fordítunk adminisztrációra, annál kisebb az önköltség. Az önköltségcsökkentésnek tehát szocialista építőmunkánk során törvényszerűnek kelllennie és éppen ezért nem lehet kampány az anyaggal, a munkaerővel, az energiával és minden egyébköltséggel való takarékosság. Az előbbiekbőlkövetkezik, hogy az önköltségcsökkentés legfőbb eszköze: szigorú takarékosság a termelésre fordított költségekkel. Az egyik legjelentősebb kiadás az, amit az üzemanyagbeszerzésre fordít. Ezért oly nagy a jelentősége az anyagtakarékosságnak, a drága külföldi anyagok felcserélésének megfelelő hazai pótanyagokka. Ha megértjük az önköltségcsökkentés lényegét, megértjük Gazda Géza elvtárs ismert mozgalmának forradalmi jelentőségét is. És megértjük azt is, milyen hatalmas megtakarításokat érhetünk el a selejt csölssertése répán, jes költségráfordítást elosztjuk az öntvények számával (1.000.000:1000: 1000), akkor megkapjuk egy öntvény önköltségét. (Feltételezzük, hogy egyforma önköltséggel készülő öntvényekről van szó.) A termék önköltsége tehát az az összeg, amelybe az illető termék kerül az üzemnek. Az önköltség tervezésünk egyik legfontosabb, alapvető mutatószáma, amely sűrítve fejezi ki a vállalat munkájának eredményességét. Szaburov elvtárs így mutatott rá az önköltségcsökkentés jelentőségére az SZKP XIX. kongresszusán: »A szocialista ipar fejlesztésének útja a termékek önköltségének rendszeres csökkentésén és az iparcikkek gyári árának rendszeres leszállításán át vezet. A termelés önköltségének csökkentése mutatja a legvilágosabban az ipar munkájának minőségét, az ipar sikereit...« Az önköltségcsökkentés természetesen nem azt jelenti, hogy a termelés költségei abszolút számokban csökkennek. Nyilvánvaló, hogy növekvő termeléshez általában több anyagkiadás, több energiára fordított költség, munkabérköltség és egyéb szükséges. 1000 darab öntvényre nagyobb lesz a kiadás, mint 500 darabra. A termelésre fordított összes költségek tehát általában nőnek. A fontos az, hogy ne nőjenek olyan gyorsan, mint a termelés. Ilyen módon érhetjük el, hogy egy termékre fokozatosan kisebb költség jusson. Éppen ezt nevezzük önköltségcsökkenésnek. Nézzük meg ezt egy példán: Az anyagköltség-ráfordítás csökkentésével, az önköltség csökkentésével országosan hatalmas méretekben bővíthetjük a termelést. Ha például csak a szerszámgépgyártásban egy százalékkal csökkentenénk csupán a vasöntés anyagköltségét, a megtakarításból hét csúcsesztergapadot állíthatnánk elő évente. Ha egész gépgyártásunkban egy százalékkal csökkentenénk a vasöntés anyagköltségét, ebből tíz kis vasúti mozdonyt, egy mélyfúróberendezést, öt , kábelgyártógépet, öt kombájnt, hét cséplőgépet és öt öntödei berendezést állíthatnánk elő évente. Ha bányáinkban a veszendőbe menő bányafának csak tíz százalékát használnánk fel újra évente 12 millió forintot takaríthatnánk meg. A példákat hosszan lehetne folytatni A takarékos energiafelhasználással is nagy önköltségcsökkentést érhetünk el. Olyan egyszerű dolgok is nagy megtakarítást tesznek lehetővé, mint például az, hogy az esztergályosok jól köszörült késsel dolgozzanak, hogy rendszeresen gyantázzuk a transzmissziós szíjakat A durva mérettervezés, az öntvényeknél a nagy ráhagyás mind energiát pazarol Másik fontos módja az önköltségcsökkentésnek a béralappal való helyes gazdálkodás, a béralaptervek következetes betartása. Ha népgazdasági tervünket sikeresen akarjuk teljesíteni, akkor egyetlen ütemben sem engedhető meg, hogy a munkabérek nagyobb mértékben emelkedjenek, mint a termelékenység. Ha a munkabérek gyorsabban növekednek, mint a termelékenység, akkor ez azt eredményezi, hogy új beruházásainktól vonunk el anyagi eszközöket fékezzük a termelés kibővítésének ütemét, ami pedig egész szocialista építésünk további sikereinek biztosítéka, egész dolgozó népünk életszínvonala állandó emelkedésének biztos alapja. Ezért kell gondosan ügyelni minden műhelyben, minden üzemrészben arra, hogy a termelékenység állandóan növekedjék, hogy a termelést jól szervezzük meg és a minimálisra csökkentsük az olyan bérek kifizetését, amelyek mögött nincs megfelelő munkateljesítmény. Ezért olyan fontos a munkaidő és a gépek jobb kihasználása, az állásidők, a túlórák csökkentése, a laza normák felszámolása, a bércsalások és visszaélések megakadályozása, a munkafegyelem megszilárdítása, új, termelékenyebb munkamódszerek széleskörű alkalmazása. Ha csak fél százalékkal csökkentenénk a gépállások idejét a Magyar Pamutiparban, évi 120.000 méter szövettel növekednék a termelés. A bányászatban az igazolatlan hiányzások megszüntetésével 327.000 tonna szénnel többet termelhetnénk évente. Még egy példa: ha a mélyépítés területén csak egy százalékkal jobban használjuk ki a gépeket, kétmillió forintot takaríthatunk meg egy év alatt és ezen 50 családi házat építhetünk. Nagyjelentőségű megtakarításokat érhetünk el továbbá az adminisztrációs költségek csökkentésével is. Gerő elvtárs legutóbbi beszédében erre is felhívta a figyelmet összegezve: a termék önköltségében az üzemek munkájának minden oldala tükröződik, a termelékenység, anyag- és energiafelhasználás, gépkihasználás, selejtcsökkentés, adminisztrációs költségek csökkentése és így tovább. Az önköltség csökkentése az életszínvonal emelésének alapvető módszere. Ezért rendkívül fontos mutatószám az önköltség, ezért elengedhetetlen az önköltség állandó csökkentése. Az 1953-ban iparunk előtt álló megnövekedett feladatok megkövetelik, hogy egy percre ne feledkezzünk meg az önköltség csökkentéséről. Csak így emelhetjük tovább ipari termelésünket a jövő évben további 16 százalékkal. Csak így tehetünk eleget Rákosi elvtárs útmutatásának: »Fejlesztenünk kell államunk gazdasági erejét, hogy szocialista építésünk fontos szakaszát jelentő negyedik tervévünket is jól teljesítsük.« Termelés (darab) I. negyedév 1000 II. negyedév 1200 összes költség- 1 darab ráfordítás önköltsége 200.000 forint 200 forint 216.000 forint 180 forint A Phylaxia géplakatosai hősi munkával akadályozták meg a termelés hosszabb szünetelését A Phylaixia Állami Oltóanyagtermelő Intézet géplakatos brigádja önfeláldozó munkája megakadályozta, hogy üzemünk termelése hosszabb időre fennakadjon. Központi telepünkön a 12 légkörnyomású kazánból — melytől a telep egész termelése függ — folyni kezdett a víz. Karbantartó csoportunk a kazánházba sietett a hibák kijavítására. Ez azonban szinte lehetetlennek látszott a 75—80 fokos hőség miatt. A műszaki dobgozók és lakatosok gyorsan megbeszélték a teendőket: megállapították, hogy minden perc késedelem az egész gyár munkáját veszélyezteti. Ekkor Kisdaróczy András, Czene József, Kapucza János, Neumann Sándor és Papp Sándor karbantartó lakatosok elhatározták, hogy a nagy hőség ellenére is nekilátnak a vízcsőfalak s a csőelzáró fedeleinek leszereléséhez. Csak néhány percig tartózkodhatott egy-egy dolgozó a nagy hőségben, míg a lezáró fedelek közül harminckettőt leszereltek. A szerszámokat állandóan hűteni kellett. Eközben új, súlyos hibát vettek észre: három vízcső pereme (ezekre záródnak a fedelek légmentesen töredezett, azonnali javításra szorult. Ezt azonban csak villanyhegesztéssel lehetett megoldani. A X. kerületi pártbizottsághoz fordultunk segítségért. A késő esti órákban a Kőbányai Vas- és Acélöntőde Farkas Dezső villanyhegesztőt küldte üzemünk segítségére. Farkas elvtárs megértette a munka fontosságát és a fokozódó hőségben elvégezte a nagy gondosságot igénylő munkát. Ezután a brigád hozzáfoghatott a hegesztési felületek megmunkálásához és az összeszereléshez. A lakatosbrigád hősies munkája nyomán csupán 12 órára esett ki a kazán a munkából, üzemünk dolgozói újra megkezdhették a termelőmunkát. Bánhidi Lajos a Phylaxia karbantartó üzemrész vezetője A Magyar Viscosa-gyár dolgozói befejezték évi tervüket A nyergesújfalui Magyar Viscosagyár dolgozói egész évben derekasan harcoltak tervük teljesítéséért. Harmadik negyedévi kiváló teljesítményük alapján üzemük nyerte el a szerves vegyipar ésüzeme címet is. A negyedik negyedévben a gyár dolgozói a december 21-i felajánlás megvalósításáért, a terv határidő előtti teljesítéséért fokozták teljesítményüket Adott szavukat becsülettel valóra váltották s már december 24-e óta azért harcolnak, hogy minél több terven felüli termékkel erősítsék népgazdaságánaka.