Népszava, 1952. december (80. évfolyam, 282-306. sz.)

1952-12-28 / 304. szám

NÉPSZAVA Több tudás , több termelés Elmondta: A. Szjedov, a sztálingrádi „Krasznij Oktjabru olvasztára ” Valentyin Bejev és Alekszandr Guszjev olvasztárokkal együtt a 10. számú Martin -kéménednél dolgozom. Kollektívám munkája baráti és összeforrott. Már elértük, sőt túl is haladtok a berendezés tervszerű teljesítőképességét és sok terven felüli acélt adtunk a hazának. A donyeci kohászok azt javasolták, hogy induljon munkaverseny a vállalatok termelési kapacitásának maximális kihasználásáért. Kollektívánk lelkesen támogatja ezt a kezdeményezést. Elhatároztuk, hogy naponta — a terv szerinti két és fél adag olvasztás helyett — három adagot olvasztunk. Ez lehetővé teszi, hogy a kemencefenék egy-egy négyzetcentiméterére számítva, több acélt termeljünk és fokozzuk a berendezés termelési kapacitásának kiaknázását. Az olvasztás munkájában az a legfontosabb, hogy eredményesen harcoljon valamennyi technológiai művelet végrehajtásának gyors egymásutánban következő határidőiért, harcoljon az eredményes gyorsolvasztásért. _ A megtakarított órák és a megtakarított percek az acél további, terven felül termelt tonnáit jelentik. Kollektívánkban pontosan, szabatosan elosztottuk a munkát, arra törekszünk, hogy gyorsabban végezzük el a kemence feltöltését és berakását, az olvasztást és az acélfinorcitást. A kemence feltöltését rendszerint attól a pillanattól kezdjük, amikor megkezdődött a megelőző adag kieresztése. Amikor véget ér az acél csapolása, a kemence már készen áll az elegy berakására. Az adagolást következetesen és egyenletesen valamennyi berakóajtón keresztül végezzük, mégpedig úgy, hogy ez idő alatt fenntartjuk a lehető legmagasabb hőfokot. Ezlehetővé teszi számunkra, hogy a gyorsított módszert alkalmazzuk a következő munkaműveleteknél: az acélolvasztásnál és az acélfinomításnál. Ezzel sok időt takarítunk meg. Eddig valamennyi olvasztás felét gyors módszerrel végeztem. Munkánkban nagy segítséget jelent az új technika, amellyel most bőven ellátták Martin-kemencéinket. Automatikusan szabályozzuk a tüzelőanyag berakását a kemencébe, ugyancsak automatikusan működik a légnyomás és a gáznyomás szabályozása, a mérőeszközök pedig feltüntetik a kupola, a padozat és az eltávozó gázok hőmérsékletét. Az olvasztárok ma már nem szemmértékre dolgoznak. Pontosan, csalhatatlanul tudják, hogyan megy végbe az acélolvasztás egész folyamata. Az új technika új távlatokat nyitott az olvasztárok munkatermelékenységének fokozása, valamint az acél minőségének javítása terén is. Viszont az új technika kezelése újabb ismereteket, elmélyültebb tudást követel meg a munkásoktól. Kollektívánk tehát elővette a könyveket, megkezdte a komoly tanulást Én kétéves művezetői iskolát végeztem és most arra készülök, hogy beiratkozzam a kohóipari technikumra. Vele.mis együtt Szkripnyikov, Tulkánon és Al -jabjev olvasztárok is sikeresen levizsgáztak a művezetők iskolájában. Sokl olvasztár esti középiskolába jár, vi-szont Zadonszkij lefolyókezelő, Csukov I kazánmester és Kornyejev művezető a főiskolán tanul. Az egész üzemben mindenki nagy I lendülettel fogott a tanuláshoz. Ál gyáron kívül elméleti ismereteink általános színvonalát emeljük, az üzem I ben, a munkahelyen pedig az élenjáró technológiát és a sztahanovista mun-1ka módszereket tanulmányozzuk. Öze-1 münkben sztahanovista iskola működik. I N. Szigyelnyikov, egy kemencecsoport I Sztálin-díjas művezetője előadást tartott a gyorsöntés tapasztalatairól. Az I ugyancsak Sztálin-díjas N. Szkripnyi- Ikov elmondotta, hogyan lehet a ke-1 : mence töltésénél, és berakásának ideje alatt fenntartani a maximális hőfokot. 11 Z. Markina közgazdász-mérnöknő köz-é s gazdasági tanulókört vezetett. Ebben a I tanulókörben megértettük, hogy miből is tevődik össze az általunk gyártott ter- mék önköltsége. I . Mindannyian kötelességünknek tart-juk, hogy tettel és tanáccsal segítséget nyújtsunk elvtársunknak. Elmondok egy példát. Egy ízben az elegy egyen-ítetlen adagolása miatt elhúzódott nálunk az olvasztás. Veszélyben forgott is az ütemterv betartása. Ekkor segítség 1 gemre jött Nyikolaj Szigyelnyikov, I£ Sztálin-díjas művezető. I f — Nos Anatolij, megolvadt már? — I kérdezte. [ c — Hát megolvadni csak megolvad, r — válaszoltam —, de nem jól gazdálkodtünk az idővel. Késünk. . t — Próbáljuk csak behozni az elve-1 g szett időt — mondta erre Szigyelnyitkov. I a Azt tanácsolta, hogy az acélfinomi f tás alatt tartsam fenn a maximális hé- v fokot, segített az érc adagolásánál és I a salaklehúzásnál. I a Szigyelnyikov elvtárs tanácsa és fá-támogatása azt eredményezte, hogy be- j. hoztuk az elvesztett időt és az ütemterv által megállapított időpontnál 401 perccel korábban emesztettük az adagot- n A komoly tanulás és az acélolvasz- tás élenjáró sztahanovista módszerei- nek meghonosítása elősegíti a munkatermelékenység növelését, munkánk megjavítását. Tíz hónap alatt 13701 tonna kiváló minőségű, terven felüli I 15 acélt adtunk a hazának és minden egyes tonna acélnál két kilogramm tüzelőanyagot takarítottunk meg. s: Legközelebbi és halaszthatatlan fel-adatunk, hogy felszínre hozzuk vala- mennyi tartalékunkat, a legnagyobb I mértékben kiaknázzuk berendezéseink termelési kapacitását. A XIX. pártkonsgresszus történelmi határozataival fel-1 g. Fegyverzett sztálingrádi kohászok nap és nap után növelni fogják munkasikerei-1 g két és terven felül sok elsőrangú acél. II. termelnek a hazának. 11. Levelezőink írják: KÖNYVEKRŐL FILMEKRŐL Ma már mindennapos, hogy az üzemek dolgozói ankétokon vitatnak meg egy-egy könyvet, filmet és a témához sokan és helyesen szólnak hozzá. Levelezőink közül is mind többen írnak arról, mit olvastak, milyen színdarabot, filmet láttak, mi tetszett nekik, hogyan segítik a művek munkájukat. »Nemrégiben vettem meg az Egy gyár, ahol mindenki tanul’ című könyvet — írja például Vozák Éva a Budapesti Szerszámgépgyárból. — A könyv textilmunkásokról szól. Nagyon sokat tanultam belőle. Szinte életre kelt előttem Fiina fonónő alakja, aki éppen azért, mert sokat tanult, másfélszer több orsót szolgált ki, mint korábban és a selejtjét is nagy mértékben csökkentette. A kupavnai textilmunkások, akik mindannyian tanulnak, példát mutatnak. A rendszeres tanulás, olvasás szélesíti látókörünket, segít abban, hogy feltárjuk a termelési tartalékokat és kulcsot ad a legnehezebb feladatok megoldásához is.S így látja ezt Nemetzné elvtársnő, a November 7 Erőmű dolgozója is: »Erőművünk új üzem. Még számos kezdeti nehézséget kell leküzdenünk. Harcunkban segít az üzemi könyvtár is. Talán nincs is olyan munka, amelyhez a jól kiválasztott irodalom ne adna segítséget. Én például szemináriumot is vezetek és tapasztalatból tudom, mennyivel könnyebb, ha az anyaghoz egy-egy jó könyvet is elolvasok. Dolgozóink a November 7. Erőműnél és az egész országban szorgalmasan látogatják az üzemi könyvtárakat — csupán az Erőműnél alig egy hónap alatt 189 fővel növekedett a könyvtár olvasóinak száma — tanulmányozzák a szakirodalmat, új erőt merítenek a szép Irodalom olvasásából, látókörük tágul. ..A napokban Ady Endre kültéményeit vettem ki a könyvtárból — írja F. Szilágyi Katalin, a TUKEE dolgozója. — Ezek a versek világosat mutatják, milyen élesen látta Ady kapitalizmus rothadását, milyen Ián■ goló szeretettel harcolt a jövőért, mi szép jelenünkért.* Filmjeink is nagy hatással vannak dolgozóinkra, segítik fejlődésüket, növelik általános műveltségüket. Németh Mátyásné, a Gellértfürdő dolgozója írja az »Erkel« című filmről: »Nem tudom eldönteni, mi tetszett jobban: a film zenéje-e vagy tartalma. Lenyűgözően mutatta a film, hogyan harcoltak elődeink költészettel és zenével is az osztrák elnyomás ellen, e szabadságért, hogyan figyelmeztette. Erkel ,Hunyadi László’ című operájával is a rabságban tengődő népet: ne higgyenek az urak szép szavainak, ígérgetéseinek, hiszen a király megszegte esküjét, kivégeztette Hunyadi Lászlót. Mi szabad országban, szabad emberekként élünk. Más a harcunk. De ezt is olyan töretlenül, olyan akaraterővel kell folytatnunk, ahogy nagy elődeink tették.« Szinte folytatni lehetne e sorokat egy másik levél szavaival, melyben Klekner Rudolf, bánfalvi bányász így méltatja a filmet: »Minden jelenetéből sugárzik felénk vezérünk, drága Rákosi elvtársunk tanítása, ,Történelmi hagyományainkhoz hűek maradunk..." Ez a film is bizonyítja, milyen hatalmas erővel, kitartóan harcolt szabadságáért a magyar nép. Harcol ma is, hogy megőrizze kivívott szabadságát minden külső és belső ellenséggel szemben. 4 FÁKLYALÁNG Illyés Gyula színműve a Katona József Színházban :" I »...az én nevem óramutató. ,*11 Jelzi az Időt, mely jönni fog, mely 1.1 nek Jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl Jövöt a végzetek és annak a Jövőnek a neve, aki szabad haza Magyarország szabad .1. I polgárainak, annak a Jövőnek neve: * I állami függetlenség.« .v I Kossuth Lajos utolsó írott szaval ál 1894-ből. 1. y II Szabad hazánkból visszanézve — j. igaza van Illyésnek — fáklyalángként 1.1 mutat felénk Kossuth Lajos neve, •5 élete és munkássága. Múltúnk leginagyobb történelmi alakjának ilyen :. I felismerése és ilyen ábrázolása — .. I amilyenre Illyés Gyula új drámája adt I példát — csak akkor lett lehetséges, r-1 amikor tényleg ütött a szabadság z I órája, amikor tényleg beteljesült az i I az idő, amelynek élő ígérete egy év1-1 század óta, éppen Kossuth neve volt el Más szóval: a Fáklyaláng ot — amely I nemcsak választott hőse miatt, hanem I -1 művészi értéke miatt legjelentősebb a I történelmi drámánk a Bánk bán mell. I lett — csak ma lehetett megírni. " I Az Ozorai példát tavaly rendkívül I nagy elismerés fogadta. A Fáklya" I láng sikere, minden jel szerint, még I nagyobb. Mi ennek a fokozottabb sikernek az oka? I Elsősorban maga a főhős. Az, hogy . I a magyar történelem legnagyobb és . I legszeretettebb hősét hozta ezúttal I színpadra Illyés, csorbítatlan teljességgében. S ezután mindjárt azt a rendkívüli I I drámai erőt kell említenünk, amely itt I i magasan fölülmúlja az Ozorai pél-1 ■ dáét. Nemcsak a színpadra hozott történelmi pillanat feszültsége na gyobb, mint volt az ozorai csatáé — I három nappal Világos előtt játszódik a darab főcselekménye —, hanem az író drámai lendülete, pátosza is jóval nagyobb itt, személyesebb. ’I Egyetlen ponton kerül a Fáklyalángi I az Ozorai példa mögé: a nép aktív I ' I történelmi szerepének ábrázolása te-I ' I kintetében. Az Ozorai példának a nép II volt a cselekvő hőse, itt egy Tiborc- II szerűen egyénített típusban jelenik I meg a nép, páratlanul szép művészi megformálásban, de csupán mint a szenvedő, a kisemmizett nép, a kos- suthi eszmék leghívebb, de passzív megőrzője. I Maga a konfliktus tragikus. A sza- badságharc bukása, amelyet azzal I tesz Illyés megrázóan tanulságossá, I hogy bemutatja: nem kellett volna szükségszerűen bekövetkeznie. 2. I A dráma első része, voltaképpen I maga a dráma, Kossuthnak az az és-1 I szakája, amelyen átadja a fővezér se-1 get az áruló Görgeynek, maga pedig I elindul az emigrációba. De ez a tra-1 I gikum mégis felemelő, mert a szabad- I I ság eszméjének azt a győzelmét mu-1 I tatja meg, amely győz a halálhangú-1 I laton és Kossuth megpróbált és mégis I törhetetlen életerejében nyer biztató I I kicsengést. Kossuth szembekerül »élete megtes-1 I tesült tévedésével«, Görgey Artúrral. I Megpróbálja megállítani azon az I úton, amely a gyalázatos áruláshoz I vezet. De minden ékesszólása, szenve-I I hélye, közös harcba hívó barátsága I megtörik Görgey emberi alacsonysá- I gán és korlátolt reakciós voltán. Nem- I I csak Görgey jellemének visszataszító I vonásai kerülnek itt napvilágra, tehát I nemcsak az, hogy egy ostobán hiú II akarnok rendelkezik a nép fegyveres I I erejével, hanem feltárul az egész sza-1 , I hadságharc minden belső hibájai is. I , önemésztő pillanatok Kossuth szá-1 imára, ahogy számot kell vetnie a helyzettel és a tévedésekkel, amelyek I , idejuttatták. Mik voltak ezek a tévedé- I sek? Először is a parasztság igényei- j I nek ki nem elégítése, másodszor a I belső ellenséggel való megalkuvás. I j Ez a belső ellenség támad vele 11 szembe, immár a helyzet uraként, I Görgey cinikus személyében. S a pa- rasztság forradalmi igényei szólal- I nak meg Józsa huszárkáplár szavai- I * ban. £ Végzetes vakság volt mindezideig I s fel nem ismerni tisztán, hogy válasz- t fj tani kell Görgey és Józsa között, o a nemesi megalkuvás és a népforrada-1 3 lom között. I £ Illyés különbséget tesz — s a ren-1 n dezés ezt a különbséget erősen ki-i s emeli — Kossuth minisztertanácsa és I j Kossuth között. A minisztertanács I szintén ráébred erre a választásra és I t a szó szoros értelmében ingadozik: I n i fél Görgeytől, de méginkább fél a I jforradalmi parasztságtól és így »jobbis híján« Görgey mellé áll. Az úri hintat a politikának csődjét mutatja be itt I Illyés. Mindennemű opportunizmus I e csődjét. I ti Kossuthnak — ha történelmileg kénfőn érkezett is el ez a pillanat — I é nincs kétsége, hogy melyiket válassza. I ti Önmagához hű, múltjához és elveihez I e hű akkor, amikor a népet választja. Ja És — itt válik lélekemelővé Illyés drát , mája — Kossuth nem is tehet mást, hiszen kiválasztotta őt már magának i1 a nép. »Érzik azok — mondja a sze- I génysoriakról Józsa —, hogy ki iránt le- I hetnek bizodalommal.... Belátnak azok a szavak mögé. Beéreznek. Azt érez- I ték, de nyolcvanéves öregek is, mint I ha újra édesapjuk támadt volna. Amíg I Kossuth megvan, mondták, nem lehet I baj. Csak Kossuth legyen meg örökké.« I I Ebben a nagy válságban, amelyet a I Görgey-félék árulása szakasztott a I nemzetre, a nép kiválasztotta magának Kossuthot és ezzel megtartotta, meg is mentette Kossuthot. A dráma I azt mutatja, hogy ez szó szerint életmentés volt. Józsa hűsége őrizte meg I Kossuthot az orgyilkosoktól és Józsa hűsége öntött életerőt Kossuthba azon I az elviselhetetlenül forró augusztusi I éjszakán, amelyen Görgey eszelősen I készül, mint egy katonai parádéra, a I világosi fegyverletételre, amikor Kos-suth már megírta búcsúlevelét és szeme I I előtt »pisztolyjuk kel fel hold helyett*. I A zsellérházaik és szívek most nyíl- nak meg — Józsa szavaiban — olyan I hívogató szeretettel feléje, hogy Kos-1 I suth az öngyilkosság helyett az éle-1 I tét választja. Most edzi Józsa Kos-1 I suth szívét arra a kemény igenre és I I kemény nemre, a szeretetre és a gyűlő-1 I tetre, mely mindennél jobban megőrzi az emberi életet. Az erőszakos halál helyett, férfikora delén most in-1 I dúl el Kossuth, hogy éljen, aminthogy I I élt, az emberi kor legvégső határáig. Kossuth életének most következő I második felének, az emigrációban töl- I tött 45 esztendőnek értelméről szól a I dráma harmadik felvonása. Számvetés tehát ez is, mint volt az első rész és a számvetés eredménye, I értelme is ugyanaz. A dráma befejező I része voltaképpen megismétlése az első II rész témájának. De 45 év múltán, új és I megváltozott viszonyok között és más hangnemben. A 90. évét taposó Kossuth tudni házának kertjében szembetalálkozik megint Józsával. Az a színpadi véletlenre épült helyzet, hogy nem is I mernek egymásra, alkalmat ad nekik, I I hogy megismerjék, mi lakik a másik 11 szívében. Rendületlen hűség a szabad-sághoz, amelynek emberi kifejező formája: Kossuth hűsége a néphez és 3 s . nép hűsége Kossuth Lajoshoz. Ami a változó történelmi karokban , az állandó, az elnyomottak harcát a szabadságért, ezt fejezi ki a drámai, utolsó pillanata: Kossuth és Józsa I - változatlan bizalommal egymás felé]: táruló karja. 11 * 11 .5. h Ezt a kivételesen magasztos eszmei- 1 ségű drámát Illyés klasszikus tökéle- 1 tességű művészi formába öntötte. Jel- j1 lemző rá eszközeinek egyszerűsége, 11 amelyet néhol szinte bravúros techni-1kai tudás támogat. S jellemző rá, mint 11 minden Illyés-műre, nyelvének kivé-1 j teles szépsége, kifejező ereje. A Kos- Zsuth és Görgey között lezajló több mint egyórás párjelenet nemcsak ki-, vételes merészségű technikájával nyűgöz le, s nem is elsősorban ezzel, hanem lenyűgöz azzal a hatalmas jel-réemábrázoló tehetséggel, amely szaka-dalian folyamatossággal tudja új meg új oldaláról bemutatni a példaszerűen I a legnagyobb hazafit és a leggyakrabban megemlegetetti nevű hazaárulót. A feszültség, amely abból fakad, hogy győz-e vagy elbukik-e a szabadságharc, nem álfeszültség, jóllehet L. tudjuk, hogy elbukott. Azok az okok, amelyekkel Kossuth a világosi fegy-verletétel küszöbén is győzelemre vi vőnek mutatja a szabadságharcot, e tényleg elég erősek voltak ahhoz, hogy I . történelmünknek egy későbbi forduló 1a- ján beteljesítsék azt a győzelmet, s amely 1849-ben egy időre elmaradt. Ez a feszültség tehát egyáltalán nem a holmi üres játék a történelmi szük-ségszerűség rovására. Ellentkezteg: I j tanúság a felismert történeti szükség- s szerűségről, a szabadságról. S ezzel I a összefüggően: harc a fatalizmus ellen. I n (Nem véletlen, hogy a defetista Gör-gey rikácsol a »megdönthetetlen« császári és cári trónusokról.) n A harmadik felvonás feszültségében is sem az a »hatásos«, hogy kölcsönös, felnemismerésen alapszik, hanem éppen az a torokfojtogató valóság a hatásos, amit ez a felnem ismerés kifejez. Mert így válik jelenvalóvá az a reakció, I f amely elszakította Kossuthot a néptől , s amely a nyomorúság hétszeres zárvával börtönözte el a népet Kossuth I é Lajostól, s így válik — ebben a tér fi lova egymásfelé tapogatózásban — I K mindennél, a reakció minden erejénél I njelenvalóbbá a legyőzhetetlen szabad- teságvágy, történelmünknek élő és él- z. .etil tartalma. jr A dráma hatása megrázó és felmenő. Azoknak az érzéseknek a kivé veles erejéről, amelyeket Illyés drá-1 B mája ébreszt, s arról, hogy ezek azsí Érzések mentesek mindennemű szén- m imentalizimustól, bizonyságul talán 01 rég annyi, hogy a közönség körében P1 férfiak torkát hamarább kezdi fel- fogatni a megindultság, mint az aszszonyokét. Mire befejeződik, Oz van nem marad szárazon. A dráma előadásának tapasztalata azonban azt a feladatot rója még Illyésre, hogy párbeszédeinek néhány pontját, éppen a fordulópontokat revideálja, s próbáljon írott szöveggel segíteni a színészeknek ott, ahol színészi munkával áthidalhatatlannak látszik a belső cselekménynek egy-egy fordulata. (Például az a pillanat, amikor Kossuth el akarja Görgeyt fogatni, de azon nyomban lemond erről, az a másik, amelyben Kossuth saját magát meggyőzi, hogy ne nevezze ki Görgey helyett Bemet s végül — a legfontosabb — Józsa »továbbéltető« szavai lazán és nem eléggé meggyőzően kapcsolódnak az utána következő nagy Kossuth-monológhoz.) Ezzel már át is térhetnénk az élőadás ismertetésére, akkor, ha az feloldásra a hibák volnának a jellemzőek, távolról sem. Ezt az említett néhány röccenőt is bizonyára kijavítja még az íó, a rendező vagy azillető színész. A Nemzeti Színház művészeinek kiváló munkáját akkor tudjuk igazán értékelni, ha az előadás előtt olvassuk el Illyés drámáját. Ahol olvasva nem sejtettük: a teljes élet szele csap e a színpadról. Gettért Endre rendezése olyan tiszta agolással állítja elénk ezt a drámát, hogy éreztetni tudja minden részletzépségét és az egésznek összefüggő harmóniáját. Gellért fejlődésén megátszik, hogy mit használt neki az az Imélyütés, amelyre legutóbb a Ványa ácsi rendezése során módja volt. Lehetetlen fel nem ismerni azt a Cseovnál szerzett tapasztalatot, amellyel nőst a II. felvonásban a »‘belső törénést« megfoghatóvá teszi, amellyel a II. felvonásban a szelíd humort beérni tudja a megindultsággal. A Fáklyaláng bemutatója három jentos színészi alakításról is errelékletes lesz. Bessenyei Ferenc alakította Kosuth Lajost Az első és második felvnásban megmutatta a gond- és munkaemésztett Kossuthot s egyszersmind egy-egy pillanatában tökéttesen felidézte a Bécs és Szeged nééhez szóló lánglelkű népvezért. Megagadóan mutatta be Kossuth erényeit ugyancsak tudta éreztetni hibáit is, melyeknek felismerésére Kossuth vnyleg ezekben a napokban jutott, elsősorban azt, amiről így vallott at nap múlva Kossuth hires widdoni vejében: »Külellenség ellen meg idtam védeni hazámat, belárulás elvi nem. Talán, ha Robespierre volam volna. De ilyen nem tudtam, nem kartam lenni...« A harmadik felvonásban lényűgösen hozta színre azt a pátriárka járó Kossuthot, akiben a gyűlölet és a leretet tartotta az életet és tartotta isten a lelket. De Bessenyei megmutatta azt Kossuthot is, akit a zarándokok rösltek vagy nem akartak észrevenni, megélhetésért robotmunkát vállaló Igastyánt. »Amolyan íródeák« mondja magáról a szöveg szerintossuth s ahogy közben megsimpatja, maszírozza ölébe ejtett, fáradt bikezét, ezzel a mozdulatával vérzítő gyűlöletet ébreszt a magyar és véb kapitalista kiadók és »amerikai ráták« ellen, akik rabszolgamunkáin — maga Kossuth mondta ennek ■ senyvesztették Kossuth maradék ererejét. Ungvári László játékában színészizközeinek bámulatos sokoldalúsága mind arra szolgált, hogy megmutassa: ennyi színe, hangja van egy nemzet megtévesztő árulónak. Ungváritéka is fényt vetett visszafelé, „világsan megmutatta azt a lejtőt, amelyik a mélypontján Görgey a hazaárusban most végre magára talált. Felllobbanó lelkesedésében is ott látszott silány anyag: hiúsága lelkesíti ésm a haza ügye. Bihari József játszotta Józsát, a abadságharc fiatal katonáját, a haradik felvonás öreg kubikosát. Leámítva azt az egyetlen, bár döntő lenetet, amelybe játékának líraisáit nem tudja drámaivá fokozni —S Jissush életmentéséről van szó —, barinak minden szava, mozdulata edhetetlen emlékként marad meg ből az előadásból. Egyedül képzelte a színpadon a magyar népet ezzel az árvaságával is indokolni dta, hogy miért lett Kossuthból Csuth apánk. De mindig az egész per képviselte. Minden szava a kbiekről szól, az öreg szülőkről, rílőrékről, kubikosokról, a Földlakásegylet tagjairól, akik Bihari íző szavára mindig szinte testi lójukban megjelennek a színen, hari a népet nem csupán megfesttette egy jellemző típusában, hanem ívészetével az egész falu, az egészzág szegényparasztságának a tíjait felidézte egy-egy pillanatra, ívszorítóan szép pillanatokra. Hubay Mikdós 1952 DECEMBER 28. VASÁRNAP