Népszava, 1953. február (81. évfolyam, 27-50. sz.)

1953-02-19 / 42. szám

népszava A bányászértekezlet útmutatásával — több szenet a K­epr­azdasáignak A tatabányai Vill­as, IX—XI-es akna dolgozói bányászgyűlésen tárták fel munkájuk hiányosságait A­ tatai szénmedence dolgozói bá­ny­ászé­rtekezle­ten tárgyalj­ák meg, mi okozta a­­ januári és eddigi februári lemaradásukat, hogyan küzd­jenek az eddiginél eredményesebben és következetesebben a több szénért, a terv­ maradéktalan valóraváltásáért. A tatabányai IVIII-as akna bányászai előtt Buna Gyula, a Tata­bányai Szénbányászati Tröszt igazga­tója beszélt a lemaradás behozása ér­dekében szükséges feladatokról. Fel­hívta a bányászok figyelmét, hogy a Vill­as aknában csupán azért­, mert a bányászok nagy része 15—20 perccel előbb abbahagyja munkáját, naponta 60—70 csille­szén esik ki a termelés­ből. A melegcsákányváltás elhanya­golása következtében igen jelentősen megkárosodik népgazdaságunk. Nagy mértékben gátolja a termelést az is, hogy sok dolgozó igazolatlanul távolmarad munkahelyétől. A ja­nuári 87 kimaradással szemben feb­ruárban már eddig több mint 100 iga­zolatlan hiányzás történt s emiatt kö­zel­­ 1700 csille­szénnel kevesebbet ter­melt a bánya. Beszéde után sorra emelkedtek szó­lásra a bányászok, lobi Károly vájár a tartalékmunkahelyek biztosítását sürgette. — Ne gondolkozzon úgy az üzem­­vezetőség — mondotta —, hogy ha egy kicsit jobban megy a fejtés, több szenet termelünk ki a munkahelyen, akkor rögtön két-hárommal több dol­gozót telepít oda. Összezsúfoltan nem tudunk mi eredményes munkát vé­gezni. Ehelyett inkább gondoskodja­nak tartalékmunkahelyekről s akkor majd teljesíteni tudjuk tervünket. Borsi József vájár, a Vill­as akna MSZT-titkára azt javasolta az üzem­­vezetőségnek, hogy az aknászok és körletvezetők lássák el a bányamező­ket a szükséges üres csillével és fával. Sólymos András főmérnök válaszolt a felszólalásokra. — Örömmel fogadom Borsi elvtárs javaslatát. — mondotta­. — A javaslat megvalósítása kötelességünk, úgy ér­zem, hogy ez döntően­­megváltoztatja a kör­let ve­zetőie jelenlegi­­ munkáját. A bányamezők dolgozói és felelős­ veze­tői közt ezt a szerződést még ma megkötjük s minden erőmmel és tu­dásommal azon leszek, hogy a foga­dalom becsületes, valóraváltásán ne essék­­ csorba. A IX—Xl-es akna bányászgyűlésén Pajer László párt­­titkár beszélt a bányászok közös ügyéről, a lemaradás megszüntetésé­ről. — A IX—Xl-es akna­vállalat bá­nyászai a múlt évben is szégyenletesen lemaradtak, ebben az évben is ros­­szul dolgoznak. A lemaradásnak az a legfőbb okát, hogy az­úju­tt évi helyte­len gazdálkodás következtében nincs megfelelő munkahelyük a dolgozók­nak. Ennek következménye az is, hogy a fenntartáson dolgozók száma jóval meghaladja a szénfalon dolgozók szá­mát. A beszámoló után Szűcs János vá­jári hozzászólásában arról beszélt, hogy a dolgozók számtalan értekezle­ten tettek már, értékes javaslatokat, de azokat a műszaki vezetőség nem­ valósította meg.- A műszaki vezetőség csak vállrándítással felelt­-­a javasla­tokra, bírálatokra.­­ A hozzászólások után Kovács Jó­zsef, a vállalat vezetője ígéretet tett: a fát ezután műszakkezdéskor a mun­kahelyekre szállítják. Háromezer mé­ternyi­­öregvágatot kijavítanak, el­végzik itt a fenntartási munkát, hogy biztosítsák a zavartalan szállítást. A bányászgyűlés végén a dolgozók megfogadták: minden szeneid naponta 13 csille szenet rak meg, hogy tervü­ket teljesítsék és adósságukat letör­­lesszék. ÚJ TRAKTOROSOKAT NEVEL OCSKÁN MIHÁLYNÉ PÁTYI SZTAHANOVISTA TRAKTOROS Három éve dolgozom a­­pátyi gép­állomás brigádjában Budakeszin. A traktoristák nagyon bizalmatlanul fo­gadtak, amikor odakerültem. Az első hetekben egyik,­­ géptől a másikhoz küldözgettek, mert senki sem­ akart munkagépkezelőjének vállalni. Három hét után még azt sem tudtam, hogyan kell tankolni, nemhogy a traktort vagy a munkagépeket ismertem vol­na. A traktort csak akkor ismertem meg kö­zelebbről, amikor Villám György mellé kerültem. Villám elvtárs kezdett taní­tani. Megismertetett a traktorral, a munkagépek kezelésével. Megmagya­rázta, hogy akkor tanulhatok a leg­többet, ha figyelem munkáját és meg­próbálom módszerét elsajátítani. Meg­fogadtam tanácsát. Fél év után már én is jól tudtam vezetni, nemsokára pedig már önállóan dolgoztam. Bár felelős vezető voltam, mégis akadtak olyan traktoristák brigádunk­ban, akik segítség helyett akadályoz­tak a munkában. A múlt év őszén is így tett velem Kőműves Károly. Az én gépem elromlott és másik traktorral kellett dolgoznom. Kőműves Károly azonban nem alkart második műszakra, a gépére engedni. Valósággal lezavart a traktorról. Még csúfondárosan meg is jegyezte: »No, most legyél sztecha­­novista!« A gépállomás vezetősége el­nézte ezt, nem vonta felelősségre, hogy így bánik a női traktoristával. Emlékszem egy másik esetre is. Há­rom férfi traktoristával, Zoboki Jó­zseffel, Kerekes­­ Lajossal, Nagy Sán­dorral dolgoztam együtt, egy táblán. Mélyszántást végeztünk. Nekem éppen a legrosszabb, köves, kavicsos talaj jutott. Nehezen ment a szántás, de arra gondoltam, hogy meg kell mutat­nom: az én munkám is értékes. Nem maradtam el mögöttük,, sőt megelőz­tem őket, így harcoltam ki magamnak a megbecsülést. A múlt évben tavaszi tervemet jóval a határidő előtt befejeztem. Cséplési tervemet 145, őszi tervemet 190,5 szá­zalékra teljesítettem. Egész évben jól kerestem. Volt olyan hónap is, mint például szeptemberben, amikor 2400 forintot vittem haza. Évi tervemnek 161,7 százalékos teljesítésével harma­dik lettem a gépállomáson. A múlt év végén az a kitüntetés ért, hogy jó munkámért megkaptam­ a sztahanovista oklevelet. A nagy tavaszi munka,­­előtt va­gyunk. Az elmúlt napokban válla­lást tettem arra, hogy felszabadulá­sunk ünnepének­­ évfordulójára tavaszi tervemet kétszázalékos üzemanyag­­megtakarítással befejezem. Elhatá­roztam, hogy ebben az évben meg­szerzette a sztahanovista jelvényt. Vál­laltam azt is, hogy átadom tapaszta­lataimat a brigádomba kerülő »újon­coknak«. Amikor a fiatalokkal fog­lalkozom, mindig az jut eszembe, mi­lyen rossz volt addig a gépállomáson, míg senki sem törődött velem, senki sem tanított és hogy azután milyen sokat tanultam ■ Vilmám elvtárstól. Már több munkagépkezelő dolgozott mellettem. Tóth József, B. Szabó Fe­renc, Claban Béla is így lett trakto­ros. Tervem az, hogy a tavaszi mun­kák megkezdése után kint is foglal­kozom a fiatalokkal. Ebben az évben Mészáros Lajos dolgozik mellettem. Nemcsak neki, hanem brigádunk többi munkagépkezelőjének i­s átadom mun­kamódszeremet. A­ traktorista legelső segítőtársa a gép. Tudom ezt és szeretem is a gé­pet. Állandóan ápolom, gondozom, nehogy cserbenhagyjon. Tavaly is minden műszak után letöröltem, meg­olajoztam traktoromat és megtisztí­tottam a munkagépeket. A traktort mindig tisztán adtam át a második műszak traktoristájának, de csak tisz­tán vagyok hajlandó átvenni is tőle. Igyekszem minden­­ percet kihasz­nálni. A munkaidő pontos betartásá­ban nagy­ segítségemre volt munka­gépkezelőm. Amikor megtanulta a traktor vezetését, felváltott egy-egy fél­órára. Addig én­­megebédeltem, így arra is módja nyílt, hogy gyakorlat­ban is­ elsajátítsa a traktorvezetés módszerét. Ily módon az ősszel még tíz holdat is­ felszántottunk egy mű­szak alatt. A­ második műszak trak­toristájával állandóan betartottuk a két műszakot. Mindig minőségi­ munkára töreked­tem. Pontosan megtartottam a talaj­­művelési előírásokat. Mielőtt hozzá­fogtam e munka elvégzéséhez, meg­néztem a területet, kiszámítottam a forgókat és ezzel elkerültem az üres­járatot. Munka közben is ellenőriz­tem­, milyen mélységben ha­lad az eke­fej, jól működik-e a munkagép. Ezzel sikerült elérnem, hogy vakbarázda nélkül szántottam és még a föld szé­lét is »beszegtem«. Nem egyszer meg­kértem m­u­n­kagépkezelőmet: ellen­őrizze ő is a minőséget, hogy ezzel is vérévé váljék a minőségi munka. Olyan traktoristákat­­ akarok ne­velni, akik odaadóan, lelkesen, a ne­hézségeket leküzdve dolgoznak már ebben az évben is a magasabb ter­méseredmény eléréséért. , Elmondotta: Ocskán Mihályné sztahanovista krafktorvezető, Pátyi gépállomás Athenaeum Nyomda Fg: Soproni Béla Főszerkesztő: Harustyák József Felelős kiadó: Beregi Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rákószi­ út 64 Telefon: 224-815 224-819 Terjeszti: Posta Központi Hirlap Iroda ,„ Budapest, V., József nádor-tér 1. Tárb., 180-850. Budapesti ek­yéni előfizetés. S kerületi kézbesítő postahivataloknál. zeml előfizetés tarb.: 382-360. 382-395. Vidéken: s belvl, hfrlamer. Jesztéssel romlalkozó postahivatalnál és postás kézbesítőnél. Expedíció: : 330-552. Előfizetési dJJ: Egy höra 11.­ forint. Ilristo Botev: VASZIL LEVSZKI HALÁLÁRA Nyolcvan esztendővel, ezelőtt halt meg Vaszil Levszki, a nagy bolgár forradalmár.. Hriszto Botev, a bolgár nép Petőfije ezzel a verssel búcsú­zott a nagy forradalmártól. Szép szülőhazám, mondd, mi van veled? Panaszod hangja -tépi­k a lelkem! • S vájjon a varjú, kárhozott­ lélek, kinek a sírján károg rekedten? Könnyed azért hull, mint sűrű zápor, mert rab vagy, anyám, rab vagy és vérrel. Senki ,se véd­ meg, senki, sem­ ápol, '­­ s' könyörgő hangod pusztába vész­el. Sírjál csak! Messze Szófia mellett láttam átíni a gyalázat fáját, drága fiadnak sorsa beteltett, lecsüngő testét szelel, cibálják. Károg a varjú, átok ül rajta, kutya tanít s rá farkas telelget. Forró fohászt súg az aggok ajka, reszket az anya, jajgat a­ gyermek. A fagy dühöngő dalait fújja, vad vihar űzi a letört lombot, a szívedhez ér a tél "jeges ujja s fojtogató gyász könnyeit ontod. • Képes: Géza fordítása színházak műsora Csütörtök Opera: Varázsfuvola (C-bérlet, 6. elő­adás; 7). Nemzeti Színház: Ukrajna me­zőin (7). Katona József Színház: Fáklya­­láng­ (Márkus-bérlet; 7). Városi Szín­ház: Bahcsiszeráji szökőkút (7). A Ma­gyar Néphadsereg Színháza: Cyrann­ele Berg­erac (7). Madách Színház: Villa a mellékutcában CT)­. Ifjúsági Színház: Légy jó mindhalálig (5). Ifjúsági Szín­ház Kamaraszínháza: Mesterek városa (7). Fővárosi Vb­­színház: Szibériai rapszó­dia (7). Vidám Szinpad: Vannak még hibák (7). Fővárosi Operettszínház: Lu­xemburg grófja (7). Zeneakadémia: Nö­vendékhangverseny (V/1S). Bábszínház: New York 42. utca (Va8). Artista Va­rieté: Tavaszi, hangok (6, 8). MOZIK MŰSORA FELEDHETETLEN 1919: VÖRÖS CSIL­LAG prol., f5, hz. 9. vas. KI. CORVIN prol., h1. 6. f9. DÓZSA prol., f5, hz 9. MÁJUS­­ prol., 4, h­7. T9. ALKOTMÁNY (Újpest)’ prol., 4, VI7, f9. TÁNCSICS (Csepel) prol., 16 b8, vas. n­1. TAVASZ (Rákospalota) 116,’ 8, vas. f1. KOSSUTH (Pesterzsébet) 6, n9,­vas. h4.­­— A ta­nító: SZIKRA 10, 12, n3,­­ fa, P7, 9. MUNKÁS ne, f.8, vas. 3. KÖLCSEY (Kis­pest) f.6 bS, vas. n4. ÉLMUNKÁS (Kis­pest) f6’, h8, vas. n4. — SZÉTTÖRT BI­LINCSEK: URANIA Droh, 4, n7. f­0. RÁKÓCZI (Csepel) h1, h6, 8. ATTILA (Budafok) h6,­8, vas 1­4. — HARMADIK CSAPÁS: TÁTRA (Pesterzsébet) he, 8, vas. f4. BÁSTYA Droh, 1 , f2, 4, t­7, 9. ZUGLÓI f4. h6, n­ 9. —• ÁLLAMI ÁRUHÁZ: PUSKIN 6. hétre Diós., fl6, 1f2, h2, 4, n7, f9. SZABADLAK­ 5. hétre prol., tt, n2, r1 h6, 8. DUNA 5. hétre prol., r6, h7, 9,­ vas. U3. FELSZABADULÁS prol., f4, h6, 8. HUNYADI (Kispest) prol., 6, 119, vas. 4. BRIGÁD (Pestlőrinc) f6, 118, vas. Ill. 1­1. 1952. MÁJUS 1. 2. AR­TISTAVIZSGA 3. ÁLLATKERTI SÉTA: TOLDI PLASZTIKUS MOZI 31. hétre prol.,­­ f6, 7, vas. 4. — FELEDHETET­LEN 1919: GORKIJ (orosz nyelvű mozi) prol., f6, 1­8, vas. f4. — 1. Magyar hír­adó. 2 Szovjet híradó. 3. GOGOL. 4 Tyeb­pki tó partján: FÁKLYA 15, f7, f9, vas. i­ll, fl, T3. FÉNY (Újpest) 6­8, vas. 4. — SZOVJET ÜZBEKISZTÁN: SPORT 4, n7, 19. ADY f4, 116. 8. ÓBUDA 4, 17, 19. — VIRÁGZÓ UKRAJNA: SZABADSÁG (Csákyliget) 116, 8, vas. f4. csat. szünnap. — így győztünk az OLIMPIÁN: ELŐRE 16. h8, vas. n4. csat. szünnap. PETŐFI (Nagytétény) 116. 8, vas 14. — BÉKÉT AKARUNK: RÁKÓCZI II. 1. 3, 5. 7 9. — KARÁCSONY ÉJ: KELEN (Kelemölgy) 21—22, 16, h8, vas. f4. — 1. Magyar híradó. 2. Szovjet hír­­adó. 3. A békéért alkottuk 1952-ben. 4. MESE A HALÁSZRÓL ÉS AZ ARANY­­HALACSKÁRÓL. HÍRADÓ reggel 9-től este il-i­ folytatólag. — A békéért alkot­tuk 1952-BEN. Kísérőfilm a SZIKRA, MUNKÁS mozikban. — Hurrá, tavasz: KOSSUTH f6, h7, 9. CSOKONAI 10. 12, 4, Il7, f9.--—■ Egyetemeim: TANÁCS 1­5, f7, 9. MARX 1'1. dlG. n9. — Szárnyaló dallamok: UIGO,CSA Drol.. . l‘4, h6, 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ n6. f8, sz. fő, vas, 3, ne, fS. rádióműsor FEBRUÁR 19. CSÜTÖRTÖK KOSSUTH-RÁDIÓ. 5.00—8.30-ig: Reg­­geli zenés műsor a munkába induló dol­gozóknak. 11.30: Méltó felelet Hunyadi József elbeszélése. 12.30: Szovjet zene­szerzők dalai a békéről. 13.00: Hang­szerszólók. 13.20: Vidám magyar néni muzsika. 14.15: A Rádió Gyermekújság műsora.­ 15.30: Justh Zsigmond, az ál­modó. 16.00: Lusztig István és Varga András szovjet ösztöndíjas énekel. 16.30: Orosz hadifoglyok a­ magyar szabad­ságért 1919-ben. 16.45: Bolgár kórusok énekelnek. 17.00: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. 17.15: Az Ifjúság Hangja. 17.35: Jó munkáért szép muzsikát! 18.00: A néphadsereg híradója. 20.10: A mu­zsika szárnyán. 22.25: Dalok és csárdá­sok. 23.20:­­Szórakoztató zene. PETŐFI-RÁDIÓ. Szórakoztató zene a Moszkvai Rádió műsorából. 6.45: Jó reggelt, gyerekek! 7.00: Vidám dalok. 7.35: Zenekari muzsika. 8.30: A XIX. kongresszus zászlaja alatt. 8.40: Régi magyar­ operettekből. 9.20: Petőfi nyo­mában. Tóth Eszter írása. 9.40: Fiatal művészek muzsikálnak. 10.10: Népi de­mokratikus országok zeneszerzőinek szimfonikus műveiből. 10.50:­­ Szendlay László és zenekara játszik. 15.00: Út­törő­ mikrofonnal az országban. 16.20: Magyar és­ szovjet kamarazene. 16.40: Fiatalok , zenéi, újságja. 16.10: A Ma­gyar Rádió kisegyüttese játszik. 16.40: Édes anyany­elvünk. 17.00: Magyar nép­dalfeldolgozások. 17.40: A Falurádió előadása. 18.00: Liszt: Tarantella a Ve­lence és Nápoly című­ sorozatból. 18.10: Az ötéves terv nyomában! 18.45: Szív küldi szívnek szívesen. 19.00: Magyar muzsika. 19.30: Tánczene. A Magyar Rádió­­tánczenekara játszik. — Új hálókocsijárat Indul február 18-tól Budapest—Komló között. A Budapest—­Pécs hálókocsijárat mellett a Budapestről este 23 órakor­­ Induló Budapest—Komló közvetlen vonaton és a Komlóról visszainduló ellenjáratom is hálókocsit rendszeresítenek. Fiatalok a vívósportban A helsinki Olimpián győztes magyar kardcsapat ugyanazokból a vívókból állt, akik már 1948-ban Londonban is megszerezték a­­ magyar­­ győzelmet. Sőt, négyőjük (Gerevich, Kovács, Raj­­csányi, Berczelly) már az 1936-os berlini olimpiai viadalon is részt vett. Bizony, legjobb kardvívóink nem egé­szen fiatal emberek, legtöbbjük túl van, a negyvenedik életévén." Hogy mégis ők vannak az élvonalban, biztos tudá­suknak, óriási versenytapasztalatuk­­nak, jó erőnlétüknek köszönhetik,­­ egyszóval ők a legjobbak hazai és nemzetközi viszonylatban is. De med­dig? : Nem újkeletű a kérdés és ez a pro­blémának csak az egyik oldala. A má­sik­ oldal természetesen a fiatalok pro­blémája: mikor szorítják ki az »öre­­gek»-et, mikor hódítják el helyüket, ■mikor frissítik fel soraikat? Vívó­­sportunkban két olyan szokatlan jelen­séggel is találkozunk­,­­ amely más sportágban szinte elképzelhetetlen. Az egyik: a kardvívásban javarészt negyven éven felüli versenyzők vannak az élen. A másik pedig, hogy az elmúlt több mint másfél évtized alatt mindössze egy-két fiatal kardozó került az élvo­nalba. És ha megnézzük a mai húsz­évesek, az egész­­fiatalok tudását, megá­ll­apíthatju­k, hogy bizony még messze vannak a Kovácsok, a Gerevi­­chek színvonalától. Az »öregek« hege­móniája töretlen és ha történetesen máról holnapra lelépnének a pástról, nem volna, aki a helyükre állna. Mindezek ellenére a helyzet nem olyan aggasztó, mint a kívülálló gon­dolná. A vívósport vezetői már négy-öt éve foglalkoznak az utánpót­lás kérdésével, a fiatalok alapos okta­tásával. Az 1948—49-es idényben nem kevesebb, mint 21 ifjúsági versenyt rendeztek, 1950-ben minden fegyver­nemben találkoztak a fiatalok az ifjú­sági bajnokságon, 1951-ben és 1952- ben pedig több fiatal vívót vittek edző­táborba, sőt egyesek az olimpiai tá­borba is bekerültek. Ebben az évben is megrendezik az ifjúsági bajnoksá­got és külön az ifjúsági csapatbajnoki küzdelmeket. Jelentős lépés, hogy az elmúlt napokban az OTSB felállította a kardvívás utánpótlási keretét. A fiatalok további fejlődését segíti majd a szombati és vasárnapi cseh­­szlovák-lengyel-magyar vívótalálkozó, amelyen a legjobb fiatalok képviselik színeinket. A javulást abban látjuk, hogy a szúrófegyverekben (tőr, párbajtőr) az elmúlt évek alatt több fiatal került az élvonalba. Ezekben a fegyvernemek­ben az élgárda javarésze fiatalokból áll. Másrészt: igaz, hogy a kardvívás­ban még nincsenek igazi, nagytudású versenyzőink, számottevő tehetségek azonban már akadnak. Néhány hónap alatt több 20—24 éves versenyző iga­zolta nagyszerű fejlődését. Hámori, Delneky, Keresztes, Magai, Orlet, Pille, Somodi, Pallagi, Skab­ert. Kurucz stílusban, formában már sok mindent eltanult a nagyoktól. Vala­mennyi jó úton halad. Az utánpótlás megteremtése érdeké­ben azonban a fiatalok sokkal szélesebb töme­geit kell a vívósportba bekap­csolni, ha a kard-világhegemóniát meg akarjuk tartani. A felsorolt tehetségek között kevés az üzemi fiatal. Ebben a vonatkozásban nagy feladat vár a szakszervezeti sportegyesületekre és sportkörökre. Népszerűsíteniük­ kelll a vívást hogy az üzemi fiatalok kedvet kapjanak hozzá. Nagyon fontos nevelési feladatot je­lent a vívással kapcsolatos téves néze­tek elleni harc. Az egyik ilyen nézet, hogy a vívás úgynevezett »úri« sport. Szerencsére ezt ma már cáfolni­­ sem kell. Keményebben tartja magát azon­ban az a téves nézet, hogy azért nem érdemes a fiataloknak vívással fog­­lalkozniok, mert tíz-tizenkét évig tart, amíg valakiből versenyző lehet. Ez a 30-as évekből származott »szakvéle­mény« még most is riasztóan hat sok fiatalra, akik azután ennek alapján le is mondanak a vívásról. Való az, hogy szorgalmas munka n­élkül a vívásban nem lehet eredményt elérni. De Kabos Endre egykori világbajnokunk például két-háromévi vívás után már nemcsak elsőosztályú versenyző volt, hanem az élcsoportban végzett a nagy versenye­ken is. Megemlíthetjük azonban a maiak közül Kovács Pált, Gerevichet, vagy Sákovicsot is. Ugyanígy hivat­kozhatunk a fiatalokra is: a 23—24 éves Hámori és Keresztes mögött már jelentős eredmények vannak. Földi Attila pedig az elmúlt napokban nyert meg egy elsőosztályú tőrversenyt. Mindez azt bizonyítja, hogy kellő szorgalommal és lelkiismeretes ed­zéssel egészen fiatal versenyzők is érhetnek el kimagasló sikereket. Sportéletünk általános fellendülése és a hivatalos szervek támogatása nagy segítséget nyújt majd a probléma megoldásához. Állandóan napirenden kell azonban a kérdést tartani, mert csak így érhetjük el a kívánt ered­ményt. A szakszervezeti sportvezetők pedig egy pillanatra se feledjék­, hogy a vívósport fejlesztése állandó és sürgető feladatunk. (s. l.) Nyugat-Németország sportja a lejtőn A Szovjetszkij Szport legutóbbi szá­mában megjelent »Nyugat-Német­­ország militarizálása és a sport« című cikk hűen mutatja be a teljes hanyat­lásnak indult nyugatnémet sportéle­tet. A nyugatnémet labdarúgószövet­ség nemrég közzétett jelentése sze­rint a magas adók miatt a legtöbb egyesület teljesen eladósodott. En­nek tulajdonítható, hogy a hetvenegy első ligás csapat közül ma már csak tizennégynek van saját pályája. A sportegyesületek a lehető legkisebb költségvetéssel élhetnek. Essenben — a Krupp-fegyvergyárak központ­jában— 23 sportklub elmúlt évi ál­talános költségvetése 17.000 márka volt. Ugyanebben a városban a­ rendőrkutyák betanítására 120.000 márkát fordítottak az elmúlt eszten­dőben. Nyugat-Németország militarizálása nemcsak az új sportlétesítmények épí­tését, hanem a meglevők használatát is megakadályozza. Nyugat-Berlin­­ben az Olimpiai­ Stadion egyik részét katonai raktárnak tulajdonították el. Ugyanígy járt a Herz­alléen épített sportstadion is. A Wannseeben levő uszodát kiképző lőtérre, a peders­­dorfi sportpályát fegyver- és lőszer­­raktárrá alakították át. Ilyen a sport a militarizált Nyugat- Németországban. A bukaresti nemzetközi sakkverseny Kedden a bukaresti nemzetközi sakk­verseny 15. fordulóját bonyolították le. A vége felé közeledő versen­yen egyre keményebb küzdelem folyik az első helyért. A 15. forduló eredményei: Tokis—Golombek 1:0, Petroszjan-­­Reicher 1:0, Milev—Sliva 1:0, Tröia­­■­nescu—S. Szabó 0:1, Szmiszlov—Bo­­leszlavszkij, Lajtár—Stoltz és Ciocal­­tea—Filip döntetlen. A Szabó L.— Barda, valamint a Radulescu—Barer,a játszma függőben maradt. A 14. fordulóból függőben, maradt Szabó L.—O’Kelly játszmát a mér­kőző felek játék nélkül, döntetlenre ad­ták. Szerdán a 14. és 15. forduló függő­­játszmáit bonyolították le. A magyar versenyzők közül Szabó László győ­zött Bardó­ ellen, Barcza pedig dön­tetlent ért el Radulescu ellen. A verseny állása a következő: Tóim Petroszjan 1015, S­zabó L. 10, Bo­­leszlavszkij, Szmiszlov, S. Szabó 9.5 pont. Változó felhőzet, havazás, havaseső Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen kisebb havazás, havaseső, majd eső. Mérsékelt északnyugati, nyugati szél. A hőmér­séklet keleten emelkedik, nyugaton alig változik. Várható hőmérsékleti értékek Budapestre: csütörtök reg­­gel 0—mínusz 2, délben plusz 2— plusz 4 fok között. A várható napi középhőmérséklet csütörtökön az ország egész terüle­tén A Ceseus fok alatt lesz. 1953 FEBRUÁR 19. CSÜTÖRTÖK Ausztráliában lesz-e az 1956-os olimpia ? A »Reuter« hírügynökség — new­­yorki lapjelentések alapján — közli Brundagenak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének nyilatkozatát az 1956-os Olimpiai Játékokkal kapcso­latban. — A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság — mondotta Brundage — 12 nap haladékot adott Ausztráliának arra, hogy bebizonyítsa: meg tudja-e ren­dezni az 1956-os Olimpiai Játékokat. Amennyiben nem ad erre megfelelő biztosítékot, úgy az olimpia rendezési jogát más ország­­kapja. Brundage megerősítette azt a hírt, hogy a NOB 1953. április 17-én Mexi­kóban tart ülést s egyben közölte, hogy Ausztrália nemleges válasza ese­tén itt döntenek a XVI. olimpia sor­sáról. Gioncsarenko és Silkov, a „Sport érdemes mestere“­! A Szovjetunió minisztertanácsa mel­lett működő Össz-szövetségi Testneve­lés­ és Sportbizottság Öl­eg Goncsa­renkónak, a gyorskereső, gázó-világ­bajnokság győztesének és Borisz Sil­kovnak, a világbajnokság második he­lyezettjének a »Sport érdemes mestere címet adományozta. — Gyorskorcsolyázókból, sizőkből ',* jégkorongozókból­­álló szovjet főisko­lai sportküldöttség utazott Bécsbe i X. ,Téli ■Fóiskolai .•Világbajnokságo­a.

Next