Népszava, 1953. március (81. évfolyam, 51-76. sz.)

1953-03-22 / 69. szám

NÉPSZAVA A vacsora után Szabó Gábor már a­­­­ második cigarettára gyújtott. Fújta a füstöt és hallgatagon csak­ nézett a levegőbe. A felesége ott sürgölődött körülötte a konyhában, rakosgatta az edényeket, ő is hallgatott. — Éva! — állt fel hirtelen az em­ber és mosolygott. — Gyere, menjünk sétálni... — Sétálni?! — csodálkozott az asz­­szony. — Mi ütött beléd, hiszen már tíz óra is elmúlt... — Nem baj­.. — legyintett Szabó Gábor és öt perc múlva már az utcán voltak, jártak a hűvös külvárosi csil­lagok alatt. Az egyik utcán ki, a má­sikon be, s az asszony észre sem vette — odaértek a gyárkapu elé. Épp jöt­tek ki a munkások, vége volt a mű­szaknak ... — Miért jöttél ide? — kérdezte az asszony. — Majd meglátod... — hangzott a válasz és Szabó Gábor tovább nézte a kifelé tartó embereket. Valakit kere­sett. Kéri Lacit. Amikor meglátta, odakiáltott neki, kezet fogtak. — Mennyi? — kérdezte rögtön utána. _— Pontosan annyi, iránt a tied volt délelőtt — hangzott a válasz. — Két­száz-tizenöt százalék! Nem hagytam magam legyőzni... — Jól van, Laci. Örülök... — újra ürleményen kezet­­szorítottak. Mentek a város felé. A »Felszabadulási Hét« első napjának estéjén. S mindketten arra a napra gondoltak, a sztálini őrség első napjára, amikor barátsá­guk újra elkezdődött. Az öreg Józsi bácsi, az éjszakai por­­­­tás lent állt a m­agas létra tetején , a piros zászló mellé nehéz, gondos mozdulatokkal kitűzte a fekete gyász­lobogót is a gyárkapu bejárata fölé. Eligazította rajta a gyűrődést s a tompafényű nehéz vászon­­lobogni kez­dett a szélben. Az öreg ekkor eggyel lejjebb lépett a létrán, megdörzsölte a vörös szemét, azután megfordult és lenézett a magasból. Lent csoportokban álltak az emberek, úgy, ahogy egymás­után a gyár elé érkeztek. Hallgattak. Szemük mereven a két zászlóra tapadt, nem tudtak másfelé nézni, s az arcuk kemény volt, mint a vas. Hosszú per­cek teltek el így... Sapkában, rövid szürke téli­kabátban Szabó Gábor is ott állt az ember­gyűrű szélén. Megvárta,­­míg az öreg lekászá­lódik a létráról, csak akkor indult ő is befelé a többiekkel. A bélyegzőóránál utolérte a gépszomszédját, a máskor folyton mosolygó, tréfálkozó Tomecskó Ferit. Adóst Feri arca is komor volt. Né­mán kezet szorítottak, álltak egy dara­big, aztán nehézkesen nekiindultak a gyárudvarnak. Hangtalanul lépkedtek a műhely felé. A gépekkel tele csarnokiban is csend fogadta őket. Az öltöző ajtaja­­nyitva volt, de az emberek csak a gépükig mentek, letették táskájukat, aztán úgy, ahogy voltak, téli kabátban, sapkával a fejükön egyenként odaszállingóztak az iroda elé. Csendesen ott álldogáltak s fia néha egy-egy szót váltottak, nem mertek egymás szemébe nézni. Férfiak volta­k, szégyelték a könnyeiket. Cs­ak az asszonyok sírtak hangosan. Az idős Babáné és a szőkehajú Deák Iloná!s egymást átkarolva álltak a nagy fúró­gép mellett s a vértük rázkódott a zokogástól. A brigád harmadik nőtagja, Somogyin­é is kisírt szemmel jött vissza valamelyik irodáról, kezében aranykeretes Sztálin-képpel, virágokkal és piros-fekete papírszalagokkal. — Gyertek... — szólt oda Baná­nénak és megérintette a vállát. — Te is, Ilonka, gyere, csináljuk meg a faliújságot... A férfiak utat engedtek a három nőnek, s nézték, ahogyan a zöld ágakkal és piros virágokkal körül­­­diszítették a szívükben élő, halhatat­lan férfi gyászsza­lagos arcképét. — Derék asszonyok ezek a mieink...­­— szólalt meg azután Bendula Imre, a műhely legöregebb, őszhajú eszter­gályosa és szájába vette kihűlt pipá­ját. A többiek innen is, onnan is feléje néztek, mintha mondanák, beszéljen csak tovább... De az öreg­nek nem volt több szava. Zavartan rándított egyet a vállán, s homályos tekintettel elnézett a műhely vége felé, így telt el egy perc. Ki a cipője orrát bámulta, ki a kabátja gombját morzsolgatta, csakhogy elrejtse vala­hogyan az elfogódottságát. S­zabó Gábor is csak állt egyik­­ lábáról a másikra. Aztán észre­vette, hogy a sarokban vékony sugár­ban folyik a víz a csapból. Oda­lépett és elzárta. Kezét rajta hagyta a hideg csapon, félszemmel úgy figyelt a többiekre. Látta, hogy az asszonyok a szemüket törölgetve oda­húzódtak az öreg Bendula mellé, a Sztálin-kép előtt pedig most két kom­munista, a sztahanovista Kiss Imre és a művezető Fábián áll feszes vi­­gyázzban. Aztán a marósok csoport­­vezetőjére figyelt fel, a pártonkívüli Haller Gézára, aki lassan előre lépett a többieik háta mögül és felemelte a kezét. «— Bártársak.. . — szólalt meg ÖRSÉGEN tompa hangon a kissé hajtott hátú ember és egyik arcról a másikra nézett. — Sztálin nemcsak a kommu­nistáké volt... A mienk is, minket is nagy csapás ért­ a halálával... Azt kérem, hadd álljak oda én is az arc­képe melllé, őrségbe... Veletek akarok lenni... Az emberek között mozgás támadt Bólogattak, haslkan helyeseltek, aztán valaki a kör szélén türelmetlenül, hangosan is megszólalt. — Miért nem beszéltek?... Tart­sunk röpgyűlést­... Beszéljen valaki Sztálin elvtársról... A tekintetek Surányit keresték, a párt­titkárt, de ő­­még fent volt a párt­irodán, mire az öreg Bendula Fábiánt javasolta. — Szóljál te — mondta neki. — Beszélj, akkor talán nem fog úgy fájni a szívünk... A művezető fellépett az iroda alsó falépcsőjére és a sapkáját gyűrögette. — Nehéz beszélni... — kezdte fel­­indultan és végigtekintett a munkáso­kon. — Nehéz kimondani, elvtársak, hogy ő meghalt­.. Mérhetetlen nagy gyász üli meg a szívünket... Itt hagyott minket a mi szeretett, drága édesapánk... Senki sem mozdult. A nap be­sütött a széles ablakokon, fénye rá­­vetődött a gépekre, a kemény mun­kásarcokra, a szemek sarkában meg­búvó könnycseppekre. És Fábián La­jos beszélt tovább. Szavai a mély csendben átjárták a szíveket, megke­ményítették az akaratot. A fájdalom­ból erő született, s amikor a művezető elhallgatott, a többiek ugyanúgy be­széltek, mint­­. Először az öreg Ben­dula kért szót, azután Kiss Imre, Tomecskó, Balláné és sorra mások. Szabó Gábor utolsónak állott elő. Ő is a sapkáját gyűrögette, úgy kezdett beszélni. — Csak azt akarom mondani — ejtette lassan a szavakat —, hogy kevés, ha csak azt fogadjuk meg, hogy mi magunk ezután még jobban dolgozunk, még jobban megfogjuk a szerszámot. Ez nem elég. Reggel óta, hogy a rádiót kinyitottam, mindig ez jár az eszemben. A kötelesség, amit ránk hagyott. A felelősség, amire tanított. Erre gondoljunk, elvtársak, erre a roppant felelősségre... Ela­kadt. Szeretett volna még vala­mit mondani, egy példát, hogy anre gondol, hogy miért mondta el mindezt, de nem tudta, hogyan kezd­jen hozzá. Csak forgatta a sapkáját, állt egy ideig, nézte a várakozó arco­kat, mire még jobban megzavarodott s elpirulva csak inteni tudott, hogy befejezte. Cigarettára gyújtott, s ami­kor vége volt a röpgyűlésnek, még mindig heves dobogással a szívében, indult az öltöző felé. Nem nézett sen­kire. Fejét lehajtotta, mint aki bűnös­nek érzi magát..? D­élután már az egész műhely tudta, hogy Szabó Gábor a turbó­­öntések esztergályozásán elérte a száznyolcvan százalékot. Délben még csak százötvennél tartott, de azután kitalált valamit, amivel tovább emelte a teljesítményét. Most egy újabb leleménye volt: egy készülék segítségével úgy fogta fel az öntést az esztergapadra, hogy egyszerre két műveletet tudott elvégezni. Ezzel a kétszáz százaléka is meglesz ... Egy darab papíron éppen ezt számolgatta, amikor valaki megállt mellette. Surá­­nyi Jani volt, a műhely párttitkára. — Látom, jól megy a munka... — mondta mosolyogva és kezet nyújtott. — Megy... — hagyta rá Szabó Gábor csendesen. — Meglesz a két­száz ... Néztek egymásra. Egyidősek vol­tak, valamivel túl a harmincon. Szabó magas, szélesvállú, ideges ter­mészetű, Surányi alacsony, zömök, higgadt ember. A hangja is olyan volt,­mély, megfontolt, mint a kevés­­besz­édű embereké általában. Most is bólintott előbb, csak azután jegyezte meg: — Kétszáz százalék ... Szép ... — Elhallgatott, nézte, hogy Szabó mi­lyen fogást vesz a gépen, s csak ami­kor befejezte, szólalt meg megint. — És tegnap mennyi volt? — kér­dezte halkan. — Tegnap százhuszonnégy — nézett Szabó a párttitkár szemébe. — A táblán is kint volt... Aziért kér­ded? ... Surányi nem felelt mindjárt. Egy cigarettát vett elő, azt ropogtatta, mi­előtt rágyújtott. Aztán­­az öngyújtójá­val babrált. — Elfelejtettem... Az embernek nem marad meg minden a fejében... — mondta kisvártatva és elnézett a levegőbe. Amikor visszafordult, meg-­szívta a cigarettáját és tiszta tekinte­tével az esztergályos szemébe né­zett. — Mondd, Gabi — kérdezte — és a Kérinek mennyi volt tegnap a szá­zaléka? A Kéri Lacinak... Nem tu­dod? ... Most Szabó Gábor nézett el a levegő­be. Kéri Laci­­a délutáni váltója volt s ő is a turbóöntéseket esztergálta. Neon volt rossz esztergályos, de a teljesítménye mégis mindig az övé alatt maradt. Ez jutott eszébe ma reggel, amikor Józsi bácsi a fekete, gyászlobogót tűzte ki a gyárkapu fölé. És még valami... — Kéri Laci? — szólalt meg halkan Szabó Gábor és most már állta a párttitkár tekintetét. — Hallottam, kilencvenhat százalékot tudott csak elérni... Nem sok... — Kevés... — nyomta meg a szót Surányi Jani és az ajka szélébe ha­rapott. — Április 4-re vállaltuk a szál­lítást. Elkészülünk így vele?­... Mit gondolsz?... — Én megteszem a magamét... — kerülte meg Szabó Gábor a kérdést, mert tudta, hogy a párttitkár hová akar kilyukadni. Most ő gyújtott ciga­rettára ... — Az a kérdés, hogy mire gon­dolsz ... — mosolygott a párttitkár, aztán mintha másra fordítaná a szót, hozzátette: — Hallottam róla, mit mondtál reggel a röpgyű­lésen ... Hogy megnövekedett a felelőssé­günk ... — Igen — bólintott az esztergályos. — Erről beszéltem, de nem mondtam el mindent. Valami bennem rekedt... — Például az őszinteség... — vá­gott Surányi az esztergályos szavaiba, s most egy kicsit éles volt a hangja. — Benned rekedt, hogy mért nem se­gíted Kéri Lacit... Hogy kommunista létedre eltűröd az ő kilencvenhat százalékát, amikor te kétszázat érsz el ugyanazon a­ munkán... Nem szép dolog ez ... Szabó Gábor leállította az eszterga­pad motorját, csak a többi gép zúgott tovább a hatalmas műhely­ben. Már a munkaidő vége felé járt az idő, a levegő tele volt az égett vas­­forgács olajos füstjével... — Nem szép dolog, Jani, azt mon­dod? ... — szólalt meg Szabó Gábor és borostás arca egy árnyalattal még komolyabbá vált. — Igazad van; reg­gel óta már én is tudom, hogy nem szép dolog, hogy helytelenül cseleked­tem. De tegnap még más volt a véle­ményem ... Egyszerűen Éva mögé bújtam és azt hittem, minden rend­ben van... — Éva? — szólt közbe a párttitkár és kíváncsian összeráncolta a homlo­kát. — Nem értem, hogy miről be­szélsz ... — A feleségemről... — folytatta az esztergályos. — Negyvenhatban együtt udvaroltunk neki a Kéri Laci­val s én lettem a győztes. Azóta nem vagyunk jóban egymással, sokáig nem is találkoztunk, azt sem tudtam, merre jár. Pár hónapja azután vissza­jött ide a gyárba és véletlenül éppen az én váltóm lett. Nem örültem neki, valahogy még mindig Évát féltettem tőle, és még jobban rá­vettem­­a mun­kára, afféle kivagyiságból, ő meg le­maradt. Mindig nekem volt magasabb százalékom, akárhogy igyekezett. Egyszer szólt is érte, de elengedtem a fülem mellett, mire aztán ő sem beszélt róla többet. Gondoltam, büsz­keségből teszi vagy haragszik, s az­zal csak végeztem a dolgomat, mintha minden rendben volna. Pedig nem volt rendben, Jani... Most már látom... Nem volt rendben, mert nem gondol­tam végig a dolgot... Csak Éva ju­tott eszembe és nem az a roppant felelősség, amiről ma reggel a röp­­gyűlésen beszéltem ... Amit Sztálin elvtárs örökül hagyott ránk... Amíg Szabó Gábor beszélt, a párt­titkár egy kis vasdarabot húzogatott ide-oda az esztergapad végén. Ké­sőbb sem nézett fel mindjárt. Előbb lassan visszatette a­ vasdarabot a he­lyére, csak azután fordult szembe az esztergályossal. Arca komoly volt, de azért derűsen nézett. — _Látod... — szólalt meg lassan — látod ... Szabó Gábor azt várta, hogy még mást is mond neki, de a párttitkár menni készült. Már a kezét nyújtotta, amikor még egyszer megszólalt. — Mit csinálsz délután? — kér­dezte. — Gyere fel munka után egy kicsit a pártirodára... Szeretnék veled még valamit megbeszélni... Az esztergályos a fejét vakargatta, mint aki váratlan akadályra bukkan. — Inkább majd később... — mondta azután akadozva. — Előbb megvárom a Lacit és átadom neki a szerszámot, amit ma az öntésekhez csináltam. Meglátod, Surányi elvtárs, estére neki is meglesz a kétszáz szá­zaléka ... A párttitkár mosolygóit és még egyszer a kezét nyújtotta. — Tudtam, Szabó elvtárs, hogy ez lesz a válaszod, örülök neki... T­íz perc volt még hátra a csenge­tésig. Szabó Gábor pár pillanatig a párttitkár távolodó alakja után nézett, aztán újra bekapcsolta az eszterga­pad motorját. A gyárkapura kitűzött fekete gyászlobogóra gondolt és egyetlen másodpercet sem akart el­vesztegetni. Sztálini őrségen állt­.. .Vaád Ferenc ! 4 A magyar férfi és női­­csapat győzelmei a bukaresti asztalitenisz világbajnokság második napján Szombaton folytatódtak a­ bukaresti asztalitenisz világbajnokság küzdel­mei. Férfiversenyzőink péntek este a Németország elleni mérkőzést 5:1 arányban megnyerték. Csupán Győt­­tyót szenvedett vereséget Schneidertől. Szombat délután a franciák ellen ját­szott férficsapatunk és 5:1 arányban győzött. A gyengébben kezdő Kócziánt kivéve — aki Rotihontól 2:1 arányú vereséget szenvedett —, valamennyien nagyon jó formában játszottak. Női csapatunk a Kínai Népköztár­saság együttesével mérkőzött és 3:0 arányú győzelmet aratott. Délután a csehszlovákokkal kellett megküzdeniük nőversenyzőinknek. Erős küzdelem után 3:1-es győzelmet arattak. Farkusz Krejcsovától szenvedett 2:0 arányú vereséget. A találkozó a párosmérkő­zésen dőlt el, amelyet heves harc után a Gervaine—Kóczián II. páros nyert meg. Szombati eredmények: Férfiak: Anglia—Kínai­­Népköztársaság 5:0, Románia—Németország 5:1, Hollan­dia—Bulg­ária 5:0, Franciaország—Bra­zília 5:1, Anglia—Svájc 5:1, Csehszlová­kia—Kínai Népköztársaság 5:0, Jugo­szlávia—Ausztria 5:2,­­Németország— Bulgária 5:1, Hollandia—Brazilia 5:0, Svédország—Ausztria 5:0, Bulgária— Brazília 5:1, Svédország—Svájc 5:1, Románia—Hollandia 5:1. Nők: Csehszlovákia—Németország 3:0, Wales—Svédország 3:1. Szombat délelőtt megérkeztek Li­banon és Jugoszlávia versenyzői is. Jugoszlávia csak férficsapatát indítja. Férfiversenyzőink ma a román és bolgár csapat, női csapatunk pedig az angolok ellen harcol a döntőbejutásért. A női és férfi csapatvilágbajnoki dön­tőre hétfő délután­ kerül sor. Vasárnapi sportműsor Birkózás: Magyarország 1933. évi fel­nőtt, egyéni kötöttfogású birkózóbajnok­­sága, Gorkij-fasor 44. sz. 10 óra. Labdarúgás: Bp. Dózsa—Bp. Postás, Me­­gyeri-út 13.45 óra. Bp. Bástya—Dorogi Bányász, Megyeri-út, 15.30 óra. Ifjúsági válogatott—Bp. Dózsa II. edzőmérkőzés, Megyeri­ út 11.30 óra. Bp. Vasas— Sztálin Vasmű Építők, Népliget, 13.45 óra. Bp. Honvéd—Saly Bányász, Népliget, 15.30 óra. Szegedi Honvéd—Bp. Kinizsi, Szeged, 15.30 óra. Szombathelyi Lököm.— VL Sortex, Szombathely 15.30 óra. Győri vasas—Cs. Vasas, Győr, 15.30 óra. ökölvívás: Budapest 1953. évi egyéni ökölvívóbajnokságának döntője, Sport-u. 10 óra. Röplabda: Szovjet-Magyar válo­gatott férfi röplabdamérkőzés, margit­szigeti teniszstadion, 16 óra. Vívás: A XIII. kerületi TSE tájékoztató jellegű kardvívó versenye, Dózsa György-úti hon­véd tornacsarnok: 9, illetve 17 óra. Vízilabda: Téli Kupa-mérkőzések a Sport­uszodában: 17 órától. ­ A magyar-szovjet barátság hó­napja alkalmából a Ma­gyar-Szovjet Társaság közgazdasági szakosztálya és a Szovjet Könyv Háza »A magyar közgazdasági könyv és lapkiadás fej­lődése a szovjet példa hatására« cím­mel könyvkiállítást rendez. Részt vesz­nek a kiállításon saját kiadványaikkal a Közgazdasági Könyvkiadó Vállala­tok és a Közgazdasági Dokumentá­ciós Központ. A kiállítást Ajtai Mik­lós, a könnyűipari miniszter első he­lyettese, az MSZT közgazdasági szak­osztályának elnöke március 24-én dél­után 6 órakor nyitja meg a Szovjet Könyv Házában. SZÍNHÁZAK MŰSORA vasárnap Opera: Rigoletto (11), Bánk bán (7). Nemzeti Színház: Bánk bán (7). Katona József Színház: Fáklyaláng (Vili), Pyg­malion (Náday-bérlet: 7). Városi Szín­ház: Bahcsiszeráji szökőkút (8/­12), Pil­langókisasszony ((48). A Magyar Néphad­sereg Színháza: Közös út ((43), Cyrano de Bergerac (7). Madách Színház: Halott völgy (‘/vH), A hős falu (7). Fővárosi Operett Színház: Luxemburg grófja ((43, 7). Ifjúsági Színház: Mindenkivel meg­történik (3, 7). Ifjúsági Színház Kamara­színháza: Hólabda (11, 4). Fővárosi Víg Színház: A humor hullámhosszán és Ván­dordiák (3, 7). Vidám Színpad: Pesti tüs­kék ((44, 7). Zeneakadémia: Tánczene­­délután (4), Operett-est ((49). Bartók­­terem: Bodonyi Anikó és Keveházy Lajos hangversenye (11). Bábszínház: Meseláda (11), Misi mókus kalandjai (3, 5), Sztárparádé ((48). Artista Varieté: Min­denből egy keveset (4, 0. 8). Rádió: A harag napja (Kossuth, 20.20). MOZIK MŰSORA HANGVERSENY KIEVBEN: VÖRÖS CSILLAG f6, h7, 9, vas. f3. CORVIN h4, 6, f9. FELSZABADUL­ÁS f4, h6, 8. MUN­KÁS N­6. f8, vas. 3. B­ELSŐ FECSKÉK: PUSKIN prol., fl6, f 12, 2, f6. f7, 9. SZIKRA 10, fél 1, 3, fél 6. 8. SZABAD­SÁG prol., 11, n2, f4, h6, 8. TÁTRA (Pesterzsébet) prol., f6, h8, vas. n4. HUNYADI (Kispest) 6. n9, vas. 4. — NAGY MUZSIKUS: URANIA 3. hétre prol., 4, n7, f9. DÓZSA fő, h7, 9. MÁJUS 1. 3. hétre prol., 4, n7, f9. ZUGLÓI f4, h6, n9. — SZÉP IFJÚSÁG: DUNA Dráh, fő, h­7, 9, vas. n3. ALKOTMÁNY (Újpest) 4, n7, f9. TÁNCSICS (Csepel) f6, h8, vas. f4. — SZOVJET LÉGIERŐK NAPJA: FÉNY (Újpest) 6, 8, vas. 4. BÁSTYA pro­., 11, 1. 3, 5. 7. 9. — 1. 1982. MÁJUS 1. 2. ARTISTA-VIZSGA. 3. ÁLLATKERTI SÉTA: TOLDI PLASZTIKUS MOZI 35. hétre prol. f6, 7, vas. 4. — SZÉP IFJUSÁG: GORKIJ (orosz nyelvű mozi) h6, 8, vas. fl. M­ECSERI LAKODALMAS: az ElSŐ fecskék című magyar film kísérőműsora. — NÉPÜNK békét AKAR: FÁKLYA 4, 6, 8, vas. 10, 12, 2. — ADY 14, h6. 8. MARX: 4, 17, 10.­­— SZIVÁRVÁNY SZLOVÁKIA FELETT: PENTELE 10, 12, 2, 4, 6, 8. — GYŐZELMES VISSZA­TÉRÉS: VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) Tél 6, hnegyed 8. — GOGOL: ÁRPÁD (Budafok) f6, h8, vas. n4. csüt. szün­nap. — CSILLAGOK VILÁGA: PETŐFI (Nagytétény) h6, 8, vas. f4. — ÍGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN: ÚJVILÁG (R.-keresztur) h6. 8, vas. f4. — 1. Ma­gyar híradó. 2. SZTÁLIN ÖRÖKKÉ ÉL. 3. Szovjet híradó. 4. Marvet. 5. Vidám veteménye­kért. HÍRADÓ. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. — FELEDHETET­LEN 1919. KOSSUTH f5, h7, 9. ÓBUDA 4, n7, f9. JÓZSEF ATTILA f4, h6, 8. TINÓDI f1, h6, 8.­ CSILLAG (Cs.-hegy) h6, 8, vas. f4. csüt. szünnap. — állami ÁRUHÁZ; VÖRÖSMARTY: 4, n7, T9. SPORT prol., f4, h6, 8. BETHLEN prol., 4, n7, f9, vas. 2. TANÁCS n5, f7, 9. UGOCSA prol., f4, h6, 8. CSOKONAI 10, 12, 2, 4, 0, 8.______________________________________ RÁDIÓMŰSOR MÁRCIUS 22. VASÁRNAP KOSSUTH-RÁDIÓ. 6.00—9.00-ig: Ze­nés vasárnap reggel. 9.00: Egy falu ,— egy nóta. 9.30: Zenés fejtörő. 10.00: Vasárnapi levél. 10.10: Csinn-Bumm! A Magyar Rádió Gyermekcirkusza. 10.50: Fúvószene. 11.00: Épülő szód hazánk. 12.16: Az Állami Népi Együttes zeneka­rának műsora. 13.00: Szovjet dalok. 13.30: Béke és szabadság! 14.15: Szov­jet művészlemezek. 15.30: Kemény Egon: Balatoni mese. 16.00: Ismerked­jünk holnapunkkal. 16.30: Népszerű szovjet filmek zenéjéből. 16.45: Egy hét a külpolitikában. 17.00: II. félidő! Helyieim közvetítés l­abdarúgómérkőzé­­sekről. 17.45: Kincses Kalendárium. 19.00: Bakalov, Budaskin és Dunajevszkij dalaiból. 20.20: Utazás a Nagy Folyón. Daljáték. 22.10: A vasárnap sportja. Totóhírek. 22.35: A Magyar Rádió tánc­zenekara játszik. 23.05: A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. PETŐFI-RÁDIÓ. 8.00: Vidám dalok és hangszerszólók. 8.30: Falurádió. 9.00: Rossini, Donizetti és Verdi operáiból. 11.00: Miska bácsi lemezesládája. 11.35: Békedalok. 12.20: A világirodalom nagy­jai: Hogyan tartott fól egy paraszt két generálist. 12.50: A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. 14.05: Le­hár, Huszka és Kálmán operettjeiből. 14.50: Lapok Gorbatov: Donyeci bányá­szok című regényéből. 16.00: Kérdezz — felelek! 15.20: Csárdások, polkák. 15.45: A Tartós békéért, népi demokráciáért! című lap ismertetése. 16.00: A Rádió Gyermekszínházának műsora. 16.40: Szív küldi szívnek szívesen. 17.00: A Szovjetunió a béke zászlóvivője. 17.30: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei. 18.00: Kabajevszkij: II. szimfónia. 18.45: Épül a kommunizmus — épül a szocializmus. 19.00: Reinhold Guer zenei arcképe — összeállítás. MÁRCIUS 23. HÉTFŐ Kossuth-rádió. 8.00—8.30-ig: Reg­geli zenés műsor a munkába induló dol­gozóknak. 11.30: A­­kismama­-brigád. 12.10: Dalok és hallgatók. 12.30: Ukrán népdalok. 13.00: Részletek Kodály Háry János c. daljátékéból. 13.30: Békét aka­runk. 14.15: Úttörő-hiradó. 14.35: Heti zenés kalendárium. 15.30: Nemes Kata­lin Bartók-műveket játszik. 15.50: A Magyar Rádió kisegyüttese játszik. 16.20: Most légy okos, Domokos! 16.45: Műsor az úttörök zenei szakköreinek. 17.00: üzemek közötti együttműködés — sikeres tervteljesítés. 17.10: A Rádió Népművelési Híradója. 17.30: Asszonyok a békéért. 18.00: Jó munkáért — szép muzsikát! 20.00: tíz perc külpolitika. 20.10: Közvetítés a győri Kisfaludy Színházból: A kőszívű ember fiai. 22.55: Hanglemezek. 23.05: Világbajnok­­ság Bukarestben ... Helyszíni közvetí­tés a XX. asztalitenisz-világbajnokság­ról. 23.25: Zenekari hangverseny. petőFI-RáDió. 6.00: Népi együttesek műsora. 6.45: Jó reggelt, gyerekek! 7.00: Keringők. 7.35: Magyar daljáté­kokból. 8.35: Népdallal a világ körül. 9.20: Orosz nyelvlecke kezdőknek. 9.40: Gyermekzene. 10.10: Filmzene. 10.30: Miértke. 10.50: Merényi Ágnes gordon­kázik. 15.00: Zenekari hangverseny. 16.00: Felkelt a nap a Szangan folyó felett. 16.30: Népi hangszerszólók. 17.10: A világ térképe előtt. Boulder-gát a Ko­­loradó-folyón és a kujbisevi erőmű. Elő­adás. 17.30: V. Williams: Fantázia egy Thomas Tallis-témára. 17.45: A moszkvai metró technikai berendezése. 18.00: Bar­tók: Szvit. 18.10: A Szabad Ifjúság va­sárnapi számának ismertetése. 18.45: Szív küldi szívnek szívesen. 19.00: Hangszerszólók. 19.30: Tánczene. 1933. MÁRCIUS 22. VASÁRNAP Megkezdődtek a kötöttfogású birkózóbajnokságok Magyarország 1953. évi felnőtt egyéni kötütffogású birkózóbajnokságának küz­delmei szombaton kezdődtek meg. A szombati mérkőzések után súlycsoporton­ként a következők állnak az első helyen: lepkesúly: Völgyi (Dózsa) — légsúly: Hódos (Bástya) — pehelysúly: Pólyák I. (Dózsa) — könnyűsúly: Tarr (Dózsa) — váltósúly: Szilvási (Dózsa) — közép­­súly: Bálla (SZOT) — félnehézsúly: Ko­vács Gy. (SZOT) — nehézsúly: Soltész (Honvéd). — Esős idő esetén a Sportcsarnok­ban rendezik meg este 7 órai kezdet­tel a margitszigeti teniszstadionban vasárnap délután 4 órára kitűzött Magyarország—Szovjetunió váloga­tott röplabdamérkőzést. A Moszkva válogatott jégkorong­csapata Oslóban 10:2 (3:0, 4:0, 3:2) arányú győzelmet aratott a norvég válogatott ellen. Derült, szárai idő Várható időjárás: kevés felhő, szá­rai idő. Mérsékelt délkeleti-déli szél. Oyange éjszakai fagyok. A nap­pali felmelegedés kissé mérséklő­dik. Várható hőmérsékleti értékek Budapestre: vasárnap reggel mí­nusz—plusz 1, délben 14—16 Cel­sius fok között. A várható napi kö­zéphőmérséklet 4 fok felett lesz. Athenaeum Nyomda fg. Soproni Béla NÉPSZAVA a magyar szakszervezetek központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a Népszava lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rákóczi­ út 54 Telefon: 224-815, 224-810 Terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda V., Budapest, V., József pndor­ tér 1. Távb.: 180-850. Budapesti egyéni előfizetés: a kerületi kézbesítő postahivataloknál, üzemi előfizetés távb.: 380-360, 382-395. Vidéken: a helyi, hírlapter­jesztéssel foglalkozó postahivatalnál és postás kézbesítőnél. Expedíció: 330-552. Előfizetési díj: Egy hóra 11.­ forint.

Next