Népszava, 1953. május (81. évfolyam, 102-126. sz.)
1953-05-01 / 102. szám
Éljen népünk bölcs vezére, a béke első magyar harcosa, Rákosi Mátyás! Május 1 — a választási békeverseny új győzelmeinek forrása Méltóan ünnepüik május 1-ét a választási békeverseny kezdeményezői Csütörtökön kora reggel, amikor Bükszegi elvtárs, a »Zalka Máta«-telep vezetője végigjárta a brigádok munkahelyeit, a hajókovácsok, hegesztők már javában dolgoztak. Különösen serényen folyt a munka a XVII-es öttonnás úszódaru-testen. A munkások már az utolsó simitásokat végezték. A hatalmas úszódaru-testen látszik még az ácsok április eleji üzenete a hajókovácsokhoz: »Igyekezzetek a munkával, mert április 30-án vízre akarjuk bocsátani a hajót!« A hajókovácsok úgy válaszoltak, hogy a késve érkezett fedéllemezeket jóval a határidő előtt felszerelték, s egy nappal, május elseje előtt készen áll már az úszódaru. Bükszegi elvtárs nem sokat időzött a XVII-es darutesten szorgoskodó munkásoknál. A XIX-es darutesten dolgozó két kiváló hajókovács-brigád munkahelye felé vette útját. Sietett, hogy Nagy Sándornak és Bayer elvtársnak, a csoportvezetőknek elmondja az örömhírt: a Gheorghiu-Dej Hajógyár április 30-ig 112,3 százalékra teljesítette havi készárutervét. A hatalmas lemez testen a hosszfal már állt. Bükszegi elvtárs úgy gondolta, jó, ha ebben az esős időben délre elkészülnek a keresztfalak berakásával. A hajóbordákat délután 4 óráig majd odahordják. Legalább hétfőn időben tudnak majd kezdeni. Ennek megfelelően adott is utasításokat a brigádoknak. A brigádtagok nem szóltak, csak összemosolyogtak. Délelőtt 9 órakor azután mindkét brigád beállított a műhelyirodába Követelték az újabb lemezeket, mert a keresztfalakat rekordidő alatt berakták és a bordák beállítása is befejezéshez közeledett. Bükszegi elvtárs segített megoldani a brigádok anyagproblémáját. A hajókovácsok teljesítménye a május előtti napon meghaladta a 200 százalékot. Május 1-én a választási békeversenyt kezdeményező Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozóinak menetében büszkén vonulhatnak a »Zalka Máté«-telep hajókovácsai, hegesztői, ácsai. A darutestek repítői viszik majd a lábát. »Havi tervünket 110 százalékon felül teljesítettük. Április 30-án délután 3 órakor határidő előtt vízrebocsátottuk a XVII-es úszódarutestet.. . S■ a- Forrósztárok hősi helytállása a Lőrinci Hengerműben Antal János, a délelőttös kedvencesbrigád vezetője reggel már a vilamosból türelmetlenül leste, vájjon világos-e az üvegcsarnok? Valahogyan szokássá vált ez már a Lőrinci Hengermű dolgozóinál. Ha sötét a csarnok, rossz jel, valami üzemzavar van. És, bár messze világítottak az ablakok, Antal elvtárs nem nyugodott meg. Még a sorompónál sem, ahol pedig már tisztán hallotta a tengerészfülnek oly kedves muzsikát: a hengerek dübörgését, a daruk csikorgását. — Vájjon rendben van-e minden a kemencénél is? — gondolt vissza a tegnapi bajokra. Aggodalma jogos volt. Amikor belépett a csarnokba, látta, hogy népes társaság álldogál a kemence előtt. Ott volt az egész „vezérkar“, az igazgató, a főmérnök, az üzemvezetők, a művezetők. — Legalább öt napra le kell állnunk — ütötte meg a fülét a szó — 150 milliméter a buga és a tűzhíd közötti távolság. — Na szépen vagyunk — gondolta az első percben elkeseredetten —, oda a felajánlás. Ilyen nagy veszteséget pótolni és a felajánlást is teljesíteni — lehetetlen. Ha nem lenne közben hengercsere, még akkor is. Márpedig arra is sor kerül minden héten. Beállt a tanácskozók közé. Nagy főmérnök vitte a szót. — Nem vállalhatjuk a felelősséget. Ha így megyünk tovább a hengersorral, szétfeszülhet a kemence. A salak már túl magasan felgyülemlett a kemencefenéken. Antal elvtárs homlokán kitagadtak az erek az erős gondolkozástól. Harmincöt éve lesz már, hogy a kemencékkel bajlódik. Megjárta Ózdot és Diósgyőrt is. Elég tapasztalata van, az ilyen »kemencebetegségektől« nem ijed meg egykönnyen. De 139 milliméter?! Ez valóban veszélyes. Így tényleg nem mehet tovább a kemence — gondolta. — Márpedig, ha leállnak, mindent elvesztenek, amit eddig nagy nehezen behoztak. Ekkor hirtelen bátor gondolata támadt. Mi volna, ha csak a nagyjai távolítanák most el? Május elején azután kitakarítják az egészet. Hátratolta fején a sapkát, meg a tékszemüveget, s kissé előbbre lépve, erős hangon félbeszakította a vitát: — Elvtársak! Én úgy gondolom, nem kell öt napra leállnunk Ha leszednénk a nagyfát, tovább termelhetünk. Ismerem ezt a kemencét. A mi brigádunk azt hiszem vállalta, hogy holnap délig kisalakolunk ... Mikor elhallgatott, halk moraj futott végig a kis csoporton Mindenki Nagy elvtárstól várta a választ. Az csak a homlokát ráncolta, még nem döntött. Nem tudni, hogyan határozott volna, ha az Antal-brigád tagjai, akik eddig némán figyelték a vitát, most egymás szavába vágva, közbe nem kiáltanak: — Igaza van Antal elvtársnak! S állatjuk ! Rendben megcsináljuk a kemencét. Semmi hiba nem lesz! — Próbálták hát meg — adta meg magát Nagy elvtárs. — De kérem, nagyon vigyázzanak magukra is, a kemencére is. Csak így mehetek bele ... Antal elvtárs már indult is a lapátért. A többi hozzálátott az alumíniumforgács és a szilíciumpor töréséhez. Szótlanul ment a lapátolás, folyt róluk a veríték, szikrázott, s vakító fehér fénnyel robbant a szilícium, hullottak a szikrák, mint a záporeső. Antal elvtárs nem is érezte, hogy az arcát megperzselték a kipattanó szikrák. Hosszú percek teltek így’ el, amikor olvadni kezdett a’salak teteje. Lassan, méltóságteljesen folydogált ki a kémielőnyílásokon. — Végre! — törölte tieg patakzó homlokát Rácz Mihály. 9 .Megérkezett a váltás, Varga Sándor elvtársék csoportja. — No, hát akkor menjetek haza, fiúk, pihenjetek! — utasította Antal elvtárs brigádtársait. De ő maga ottmaradt a délutánosokkal Varga Sándor, amikor megtudta miről van szó, már ugrott is az azbeszt-köpenyéért. — Utánam! — kiáltotta és gyors mozdulattal belt adóll a »lehűlt« kemence belsejébe. (Ekkor már »csak« 600 fokot mutatott a hőmérő.) A salak nagyja már elfolyt, a stangálás volt még hátra. Ez a legnehezebb munka: vasrudakkal verni a kemény dombocskákat, a makacs salakot, amelyet a robbantás meghagyott. Percenként váltották egymást. Antal elvtárs volt bent mindig a legtovább. Ha szóltak, hogy hamarabb jöjjön ki, csak legyintett. — Megszoktam én már ezt — ennyit mondott. Fél tízkor tették le a staligákat. Megtörölték verítékező arcukat, nagyot szívtak a friss levegőből és leültek a földre a kemence elé. A gyár udvarára sötétség borult, csak a lámpák gyér fénye világított. Jó ideig hallgatásba burkolták nagy örömüket. A csendet a sziréna hangja törte meg. Indul a hengersor ! — kiáltotta Rácz Mihály. Lázas sietséggel ugrottak fel mindannyian, hogy megnézzék, amit már annyiszor láttak és mégis mindig újból látni kívánnak: azmikor az első vöröslő buga lassan kicsúszik a kemencéből a billenőre. A csarnokot ismét betöltötte a hengerek zaja, fürgén mozogtak a seprősök, a darus kapcsolt, a préses figyelt, már jött is a következő buga. Teljes erővel megindult ismét a lőrinci hengerészek mindennapi harca a győzelemért. Ez a cél bővítette az Antal-brigád tagjait is, amikor hősi akarattal, a nemzetközi proletariátus nagy ünnepéhez méltóan, helytálltak a győzelemért vívott küzdelemben. p. m. A szakma legjobbjai a kohászatban A kohászati minisztérium a Kohászati Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben a legutóbbi versenyszakasz eredményei alapján az egyes szakmákban »A szakma legjobb dolgozója« címet a következőknek ítélte oda: Kohóműolvasztár: Kaszper József (Ózdi Kohászati Üzemek). Martinacélmű olvasztár: Garda Áron (Ózdi Kohászati Üzemek), öntőcsarnoki dolgozó: Pénzes Aárton (Diósgyőri Kohászati Üzemek). Elektrokemenceolvasztár: Horváth Lajos (Rákosi MátyásMűvek). Könnyűhengerész: Ullmann József (Salgótarjáni Acélárugyár). Nehézhengerész: Tengely István (Ózdi Kohászati Üzemek). Forrasztár: Kutasi János (Diósgyőri Kohászati Üzemek). Forgácsoló: Mozsarik János (Rákosi Mátyás Művek Egyedi Gépgyár). Hengerkormányos: Novák György (Ózdi Kohászati Üzemek). Melegüzemi darus: Judik Pál (Rákosi Mátyás Művek, Acélmű). Kemencekőműves: Kovács József (Ózdi Kohászati Üzemek). Öniőformázó: Nyitrai József (Diósgyőri Kohászati Üzemek). Lakatos: Pekár Béla (Ózdi Kohászati Üzemek). Kovács: Gaál Menyhért (Rákosi Mátyás Művek Kovácsológyára). Kéziformázó: Eberwein József (Kerámia Tűzállóanyaggyár). Előkészítő üzemi munkás: Szolszkál Ferenc ifjúmunkás (Kerámia Tűzállóanyaggyár). Kemencekihordó: Reiter Frigyes (Kerámia Tűzállóanyaggyár). Művezető: Novoszáth Ferenc (Salgótarjáni Acélárugyár). Technikus: Ecker Ferenc (Magnezit ipari Tűzállóanyaggyár). Mérnök: Csépai Dezső (Rákosi Mátyás Kohászati Tröszt, Acélmű). Az ércbányászatban a szakma legjobb vájára: Vajda István (Bursabánya). Csillés: Somogyi József (Úrkut). Karbantartó: Hanuska József (Rudabánya). Május 15-ig meghosszabbították a „Marx Károly élete“ kiállítást A A Magyar Munkásmozgalmi Intézet »Marx Károly élete« kiállítását a fővárosi és a vidéki dolgozók kívánságára május 15-ig meghosszabbították. Újabb külföldi küldöttségek érkeztek Budapestre a május elsejei ünnepségekre A SZOT meghívására újabb külföldi küldöttségek érkeztek hazánkba, hogy részt vegyenek a május 1-i ünnepségeken. Emil Otto vezetésével megérkezett a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége. A Német Demokratikus Köztársaság szervezett dolgozóit Adolf Deter, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség titkárságának tagja és Otto Trinkl ércbányász, a munka hőse képviselik a budapesti május elsejei ünnepségeken. A csehszlovák szakszervezetek küldöttségének tagjai: Jaroslav Brindl, a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének titkára és Elena Vidiecanova állami áruházi igazgatónő. Az albán szakszervezeteket Hasszán Alimerko, az Albán Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára képviseli, az osztrák dolgozók küldöttei: Josef Pösslhuber és Johann Müllner. A küldöttségeket a pályaudvaron a SZOT vezetői és a magyar szakszervezeti mozgalom számos más képviselője fogadták. A május 1-i ünnepségekre hazánkba érkezett szovjet küldöttség csütörtökön a Rákosi Mátyás Művekben tett látogatást, ahol a szovjet vendégek átadták tapasztalataikat az üzem dolgozóinak. A kínai küldöttség a Kőbányai Textilgyárat látogatta meg, majd a Textil, és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete vezetőivel folytatott megbeszélést. Román és bolgár vendégeink városnézésen vettek részt, majd megtekintették a »Magyarország a béke országa« című kiállítást. A bánya- és energiaipar élüzemei A bánya- és energiaiparban értékelték az élüzem címért folyó verseny eredményeit. A szénbányászatban a nagy vállalatok között élüzem: a Mátranováki Szénbánya Vállalat (Nógrádi Szénbányászati Tröszt), 2. helyezett: Rudolf-telepi Szénbánya Vállalat (Borsodi Szénbányászati Tröszt). A kis vállalatok között élüzem: a Nagymányoki Szénbánya Vállalat Liasz-részlege, 2. helyezett: Diósgyőri Szénbánya Vállalat (Borsodi Szénbányászati Tröszt). A villamosenergiaipar élüzeme: az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat (Győr), 2. helyezett: Mátravidéki Erőmű. A bányagépgyártás élüzeme: a Bányászati Berendezések Gyára (Kiskunfélegyháza). Az ásványbányászat élüzeme: a Budapesti Ásványőrlő Vállalat, 2. helyezett: Bükkhegységi Ásványbánya Vállalat. Kitüntetések a kohászatban A kohászati minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok dolgozóinak a kohászati miniszter a következő kitüntetéseket adományozta: »KIVÁLÓ KOHÁSZ« KITÜNTETÉST KAPOTT: Farkas István, Csépány G. Ferenc, Haris Ferenc, Gács István, Mislóczki Sándor, Zakhar László, Gombos Béla, Czigány Vince, Fancsalszky István, Nyirő István (Lenin Kohászati Művek), Halik Sándor, Kosik Kálmán, Lőrinc József, Kónya Béla, Belányi Elemér, Brendula Gyula, Simon Béla, Páp László, Balsay István, Halász Pál, Kovács Arzén (Ózdi Kohászati Üzemek). Sinka Lajos, ifj. Csépai Dezső, Krizsán Benjáminné, Fejes Frigyes, Szőke László, Varga László, Szigeti Ferenc (BM Vas- és Fémművek, kohászat). Bóta Lajos, Bóta Dezső, Érsek Zoltán (Borsodnádasdi Lemezgyár). Horváth Imre, Litványi László (Lőrinci Hengermű). Rozs János, Szántó József (Metabodémia) Gaál Barnabás (Magyar Vasötvözetgyár), Takács lajos, Zajnovics János (MASZOBAL, Ajka). »ÉRDEMES KOHÁSZ« LETT: Juhász János, Gaál Zsigmond, Jenei Imre, Váraljai Károly, Fütemile Dezső, Werner Antal, Kapusztik József, Szabó János, Bendász István, Lerr István, Leskó Mihály, Kovács István, Szoboszlai István, Béza Viktor, Nyirő Imre, Matiscsák János, Nagy Mária, Bunbera Sándor, Vágó Ferenc, Brinza Kálmán, Lercz József, Békési Lajos, Harangozó Barna, Matiscsák József, Somlai Fülöp, Murgács József, Varga István, Venczel Adolfné, Molnár Ferenc (Lenin KohászatiMűvek), Fürjes Benke Emil, ifj. Veréb Sándor, Varga Ágoston, Dér János, Marhoffer Lajos, Dobró Béla, Turcsányi József, ifj. Urlich József, Bartha Pál, Somogyi István, Nagymarci András, Vizdák Károly, Vámos Gyula, Stefanek Bála, Kaszper József, Váradi Zoltán, Oktinszky László, Mészáros László, Jakab József, Erdősi Imre, Gere Sándor, Balázs Lajos, Dózsa János (Ózdi Kohászati Üzemek). A könnyűipar, az egészségügy és a felsőoktatás kiváló dolgozóinak kitüntetése Április 30-án 440 dolgozónak, technikusnak, mérnöknek nyújtotta át Kiss Árpád elvtárs könnyűipari miniszter a »könnyűipar kiváló dolgozója« kitüntetést. Száznegyvenöt egészségügyi dolgozót az »egészségügy kiváló dolgozója« jelvénnyel tüntettek ki. Az egészségügyi minisztérium kiváló dolgozóinak csütörtök délután dr. Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter adta át a kitüntetéseket. Csütörtökön az ország felsőoktatási intézményeinél első ízben osztották ki a szocialista felsőoktatás érdekében kifejtett eredményes munkáért »A felsőoktatás kiváló dolgozója« kitüntető jelvényt. A kitüntetéseket Erdey- Grúz Tibor felsőoktatási miniszter, Andics Erzsébet, a felsőoktatási miniszter első helyettese és Kónya Albert miniszterhelyettes nyújtotta át a kiváló dolgozóknak. A felsőoktatás érdekében végzett munkájáért 96 dolgozót tüntettek ki az országban. ÜNNEPI DÍSZBE ÖLTÖZÖTT FŐVÁROSUNK Szerb fővárosunkban telkes készülődés előzte meg május elsejét, a proletárnemzetköziség négy ünnepét. Az üzemek, lakóházak homlokzatán, falain mindenütt ötletes dekorációk, drapériák, zászlók teszik még szebbé, színesebbé szabad, boldog népünk örömünnepét. Legújabb jelentés a lakóterületi vas- és fémgyűjtőversenyről Az április 1929-ig elért eredmények alapján a megyék közötti lakóterületi versenyben vasgyűjtésben első Borsod, második Fejér, harmadik Pest megye. Leggyengébb az eredmény Bács, Somogy és Csongrád megyében. Fémgyűjtésben Pest megye vezet Borsod és Fejér megye előtt. Szégyenteljesen elmaradt a fémgyűjtési terv teljesítésében Bács, Békés és Csongrád megye. A városok között a vasgyűjtésben első Sztálinváros, második Székesfehérvár, harmadik Ózd, fémgyűjtésben pedig a sorrend: Miskolc, Székesfehérvár, Sztálinváros. A budapesti kerületek versenyében vasgyűjtésben a XXII. kerület jár az élen. Legnagyobb az elmaradás a VTL, VI. és VIIi. kerületben. A fémgyűjtési versenyben az I. kerület vezet. Leginkább elmaradtak a fémgyűjtési terv teljesítésében a XVII., XIX. és III. kerület DISZ-fiataljai. Megnyílt az I. Országos Fényképkiállítás A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége fotószakosztályai által rendezett I. Országos Fényképkiállítást csütörtök délben nyitották meg az Ernst-múzeumban. A megnyitó beszédet Erdei Sándos népműve.cs u.szertélyet felmondotta.